Soyun : Zsúfolt napok...

Miután mindenki kipaszírozta magát a kocsiból, és bementünk, Taeminnel dumálni kezdtünk. -Jó lenne egy kávé holnap. Velem tartasz? - kérdezte hirtelen. Csak pislogtam rá. Hogy jön ide a kávé? Alapból iszik holnap, de mindegy, szerintem nem akar egyedül menni. -Ööö, hát... hánykor? - mosolyodtam el. -Hmm... fél kettő? - nézet rám. -Nekem jó lesz. - egyeztem bele. -Soyun! - vetődött mellém Jonghyun. -Kinod van? - néztem rá. -Nem! Táncolni akarok, végig mentem a lányok, de mivel mind foglalt, mindig le lettek nyúlva és Te szingli vagy, jössz velem dancelni! - húzta ki magát. -Miből gondolod, hogy szingli vagyok? - mondtam komolyan. Pedig szívesen röhögtem volna. A hülye fején. -Me' nem vagy az? - pislogott rám. -Hmm.. - hümmögtem. -És ki a szerencsétlen? - nézet komolyan. -Taemin. - mondtam, mire Minnie majd megfuladt annyira nevetett. Vagyis csak leplezte. Köhögéssel. -Persze! Én meg a Mikulás vagyok. - fonta össze a karjait. -Jongruto, szerintem személyiségzavarod van. - paskoltam meg a vállát, mire a dinka elrángatott táncolni. Azt hittem leszakad a lábam, lihengve támaszkodtam meg Xiumin mellett. Kész élet veszély ez a Jonghyun ha beindul, főleg bulin. -Hogy került rád az az idióta maszk? - kérdeztem hülye fejjel. -Rám adták, plusz álcázom magam. - röhögni kezdet. -Ne igyál többet fiam. Kai? - néztem szét. -Nem tudom. - vont vállat. Remek! Vajon most kivel kapom rajta? Egyedül volt egy osztályban. -Miért vagy egyedül? - kérdeztem halkan. Leültem mellé. -Gondolkodni akartam. - nézet rám. -Azt kell is néha. - néztem rá. -Kettőnkről. - mondta komolyan. -Oh. - néztem le a padlóra. -Mindenki azzal jön, hogy miért nem lépek!? Miért nem vallom be mit érzek, meg miért nem hívlak randira. Egyszerű a válasz. Félek. És tudom, ha rontok, elveszitlek. És Én abba belehalnék. - állt fel. -Ne mondj ilyet. - motyogtam. -De mondom. Ez az igazság. - emelte fel a fejem. -Szeretlek. - suttogta. Nekem meg könnyes lett a szemem. -Nem akarok nélküled létezni. És ezt most józanon mondom. Egy csepp alkoholt se ittam. - cirógatta meg az arcom. -Jongin. - mondtam halkan a nevét. Vártam, hogy megcsókol, de nem tette, csak nézett. Gyomrom dió méretű lett. -Yun cica? - vinyogott a folyosón Jonghyun. Gyorsan letöröltem a könnyeim. -Már megint dancegörcsöd van? - szóltam ki. -Nem, hanem megyünk haza. Ti jössztök? - jött be. -Xiumin haver totál kóma. - mondta. -Akkor igen. Haza kell vinni. - szálltam le az asztalról. -Te is jössz Jongin? - néztem a fiúra. -Igen. Fáradt vagyok. - bólintott. Semmit se mondott egész úton, Xiumin rajtam aludt be, Én meg idegileg ki voltam. Rájöttem, hogy azért nem lépett, mert az Én válaszom várta. Meglepte amikor megfogtam a kezét, amit annyira görcsösen szorított, hogy alig tudtam szét feszíteni. Elkezdtem cirógatni a kéz fejét, és így, fokozatosan engedett. Fejem a vállára raktam, így éreztem az illatát. Debüt óta oda-vissza vagyok érte, már akkor megfogott az az esetlen kölyök, és a mosolya, amit akkor láttam. Asszem akkor látta egymást a két banda először. Én meg Xiumint kísértem el, és búcsúztam el tőle. A kis törpe nagyon hiányzott. Kainak egyetlen szó volt az, ami miatt teste el lazult: Én is téged! Csak ez, és éreztem, ahogy felém fordítja a fejét, Én pedig ajkaimmal súroltam az arcát, ezért adtam rá egy puszit. Sikeresen véghez vittük a "Cipeljük be Xiumint" akciót, majd Kai eltűnt. Azt hittem itt marad, de úgy látszik tévedtem. Pedig mondtam neki, hogy Én is szeretem. Vagy megfutamodott volna? Leszedtem magamról a jelmezt, és felvettem egy pólót, és egy kisnacit. Lemostam az arcom, és befontam a hajam, hogy alváskor ne zavarjon. -Minden este ezt csinálod lefekvés előtt. - hallottam meg Kai hangját az ajtóböl. -Ezt hívják rutinnak. - néztem rá. -El akarom Én ezt veszteni? - kérdezte saját magát. -Ugye tudod, hogy mindig lesznek hibáim? - bólintottam. -És elfogadod? - jött beljebb. -Azt hiszem igen. - bólintottam. -Akkor, a Wu ikrek bulijára már egy pár ként megyünk? - állt meg előttem. -Ha szeretnéd. - mosolyogtam fel rá. -Nagyon. - hajolt le, és végre, megérezhettem, milyen is a csókja. Igaz, hogy a múltkor lekapott, de akkor részeg volt. Nem volt vad, se követelőző mint akkor, most csak lágyan csókolt, és ha nem fog, ott olvadok szét. Velem aludt. Szinte belém bújt, és annyira jól esett, az ölelése, és az, hogy nem akar többet most, csak ölelni engem. Reggel, huh, nem is reggel volt. Már majdnem 11 óra volt. Kimásztam Jongin mellől, és elmentem zuhanyozni, rendet raktam csendben, és kaját csináltam. Majd felöltözve, rohantam Taeminhez, egy kávéra. Szeretek vele lenni, megért, és megnevetett. Láttam rajta, hogy szomorú lett amikor mondtam, hogy Kai barátnője lettem, de mosolyogva gratulált. Majd másfél órás beszélgetés után csengettek neki, hogy menni kell, új programok lettek. Én pedig mielőtt haza indultam, elmentem bevásárolni. Vacsi kell, és ahogy ismerem egyetlen Manómat, full másnapos, és éhes. Plusz Jun, és Kai. Rengeteget esznek. Viszont Minseok most sokat fogyott, és izmosabb lett. Írtam egy üzit Nanának, hogy: "Megtört a jég!" Erre a válasz egy kisebb fangörcs válasz volt, aztán egy adag értelmes szöveg: "Na végre, hogy benőtt a feje lágya, gratulálok nektek. Holnap beszélünk, és akkor elmesélsz mindent " Seonak is írtam, hogy már nem kell segítség, Kai lépett. Ő csak szolídan válaszolt, hogy okvetlenül ejtsünk meg valahol holnap egy kávét, tudni akarja miket mondott. Nevetve raktam le a mobilom, és kezdtem pakolni ki a szatyrokat. -Mi ez a jó kedv? - jött ki zombi Xiumin, aki előző este meg vámpírvadász volt. -Csak jó napom volt. Gyere manó, adok gyógyszert, meg kaját. - kísértem a nappaliba. Ledőlt, Én pedig megsimiztem a buksiját, majd mentem gyógyszerért. Hideg vizes borogatást is kapott, gyógyszert, meg enni. Vacsira mást csinálok. Jun is fent volt már, vittem neki is be enni. Vigyorogva megköszönte, Én pedig adtam egy puszit a homlokára. Maradt Kai. Leraktam a tálcát, és cirókázni kezdtem a meztelen hátát, meg adtam egy puszit az arcára. Nyamnyogott egyet, és rám pislogott -Ezt meg tudnám szokni. - motyogta. -Egyél egy kicsit, aztán aludhatsz tovább. Jó? - kérdeztem tőle kedvesen. -Jó. - kicsit helyezkedet, majd oda adtam neki a tálcát. Én pedig addig rendet raktam a szobámban. Evett, de nem sokat. Egy puszi kísérete mellett kivitte a tálcát és elmentem a fürdőbe, majd visszatérve hasra vágta magát az ágyon, és aludt tovább. Nem hiszem, hogy mostanában aludt volna normálisan. Pont mint Én. Elrendeztem Xiumint, Junt is, majd Junnak csináltam reggelit, hogy reggel nehogy elkéssen a suliból. Xiumin ahogy ágyat ért, be is aludt. Sokat ivott szegény. Fáradtan dőltem Kai mellé és aludtam be. És még van egy Wu parti, holnap ajándékot is kell venni, meg nekem valami ruhát. Zsúfolt napjaim lesznek.