- Seo! Kérlek hozd ide a másik fényképezőgépet a táskámból!
– kiabált Kwon úr a kezében egy mappával. A Han folyó partján voltunk. Itt volt
ugyanis a mai Instyle fotózás. A szél eléggé fújt ,úgyhogy nem volt egyszerű a
helyzet. Kivettem a gépet a táskából és a főnököm kezébe adtam. Ő hálásan
bólintott , majd visszafordult a modellhez és folytatta a munkáját. Én leültem
egy padra és a most fotózott modell portfólióját kezdtem tanulmányozni. Nagyon
szép képei voltak. Eléggé sokszínű egyéniségnek tűnt. Kwon úr azt mondta,hogy
csak félig Koreai,de arra nem tért ki,hogy mi a másik nemzetisége. Gyanítottam,
hogy nem ázsiai.
A fotózás végén a staff rekord sebességgel pakolt össze.
- Seo, hozd a mappákat a kocsihoz és tett be őket a csomagtartóba. – intett a főnököm az autója mellől. Úgy tettem,ahogy mondta. Mára már nem volt több fotózás,úgyhogy vissza mentünk a Vogue-hoz,mert Kwon úrnak megbeszélése volt az egyik szerkesztővel.
- Mára végeztünk Seo! Köszönöm a munkádat. Remélem azért élvezted is a fotózást a folytonos rohangálásban. Jó képek születtek,persze nem akarom magamat dícsérni. – fordult felém mosolyogva.
- Igen, nagyon érdekes volt. És a képek tényleg nagyon jók lettek Kwon úr. – feleltem.
- Igen,igen. Na nekem sietnem kell a megbeszélésre. Este hívlak a holnapi menetrenddel kapcsolatban.
- Úgy érti,hogy vége a próba időmnek? – kérdeztem hírtelen.
- Ahogy mondod. Kitűnően megfeleltél. Ezennel hivatalosan is nálunk dolgozol. – veregette meg a vállam.
- Nagyon köszönöm! – hajoltam meg.
- Holnap lefénymásolom a szerződésed,és már csak alá kell írnod! – kacsintott rám.
Ahogy ki értem az utcára már tárcsáztam is Kai számát. Meg ígértem neki,hogy ő lesz az első,akit felhívok a fotózás után. 3 csengés után felvette.
- Szia Seongy! Végeztél mára?
- Igen,és képzeld! Hivatalosan is felvettek! – ujjongtam.
- Tényleg? Én tudtam,hogy menni fog. Ügyes lány vagy te.
- Háát most nagyon megnyugodtam. Most már végre kezdhetek saját albérletet keresni. El se tudom hinni.
- Saját albérlet? És csak egyedül laknál ott? – kérdezte utalva valamire.
- Igen, Kkamjong,néha te is átjöhetsz ha akarsz. –válaszoltam meg a fel nem tett kérdését.
- Néha? Egész nap nállad leszek Seo. – nevetett.
- Még csak az kéne. Túl sok lenne belőled. – feleltem elnyomva egy mosolyt.
- Na,majd meglátjuk. De mindenképpen én akarom látni elsőnek az új kastélyodat.
- Örülök,ha egy két szobásra futja majd. – sóhajtottam.
- Majd kibővítjük. Viszek csákányt. – mondta nevetve.
- Imádom a remek ötleteidet. – forgattam a fejem. Közben a lakásunk elé értem.
- Tényleg? Mert van még itt egy remek ötlet!
- És mi az? – sóhajtottam.
- Halloween Party! Holnap este! – mondta szinte kiabálva.
- Ne ordíts már annyira! Mégis milyen Halloween party? És hol?- kérdeztem a kulcsomat keresve.
- Abban a suliban,ahova Kim jár. Még én se voltam ott soha, de jó bulinak hangzik. Lécci gyere eeeel! – nyújtotta el a mondat végét. Közben végre sikerült bejutnom a lakásba.
- Ki az a Kim?
- Lay húga.
- Nem is tudtam,hogy Laynek van húga….
- Na látod! El kell jönnöd,hogy több embert megismerj!
- Háát jólvan. Még átgondolom, de jelmezem sincs.
- Gyere el melltartóban meg bugyiban! Sztriptíztáncooos!- nevetett.
- Nem akadnál le erről a témáról? – sóhajtottam.
- Jólvan Seongy, abbahagytam. Majd gyere át a dormba és kitalálunk valamit. Most le kell tennem, mert próba van. Akkor holnap este és nem fogadok el nemleges választ. Sziaaaaa! – tette le a telefont. Mélyet sóhajtva dőltem le a kanapéra. Luhannal egész nap nem beszéltem és kíváncsi voltam, hogy vajon ő is ott lesz-e a partin. Bár abban sem voltam biztos, hogy én ott leszek.
Elhatároztam,hogy megnézem a lakáshirdetéseket. Hátha már ma találok valami jót. Elhelyezkedtem az ágyamon és bekapcsoltam a laptopomat. Valami olcsó és szép kis lakást akartam,ami lehetőleg nincs messze a munkahelyemtől. Nem akartam kiköltözni a város szélére. Sunhee lakása ilyen szempontból eléggé jó helyen volt. A hirdetések között keresgélve meg akadt a szemem egy piros betűsön.
„ 2 és fél szobás lakás kaució nélkül,sürgősen kiadó Seoul szívében, a belvárosban. Konyha,fürdőszoba+ erkély. Érdeklődni az alul látható telefonszámon.”
Nincs kaució? Ráadásul a belvárosban? Ez teljesen tökéletes lenne. Gyorsan megkerestem a telefonomat és már tárcsáztam is a számot. Lehet,hogy túl hírtelen döntöttem,hiszen még a fizetésemet sem kaptam meg,de túl lelkes voltam ahhoz, hogy most ezen gondolkodjak. Egy női hang szólt bele a vonalba.
- Kyung Eun Jae, tessék?
- Jónapot! A nevem Hwang Seo Young és a lakás hirdetés miatt hívom!
- Ááá jónapot! Örülök,hogy hívott. – mondta barátságosan.
- Nagyon komolyan érdekelne az albérlet. Esetleg megkérdezhetem, hogy érdeklődött-e valaki más is?
- Nem , ön az első. Mondjuk csak tegnap tettem fel a hirdetést,de örülök,hogy már is van egy érdeklődő. Esetleg tudnánk személyesen találkozni?
- Persze, az jó lenne.
- Akkor el tud jönni a megadott címre? És akkor egyúttal a lakást is megmutatnám.
- Persze, el tudok. A mai nap folyamán? – kérdeztem.
- Ha önnek megfelel,akkor örülnék neki. Tudja nagyon fontos lenne,hogy minél hamarabb kiadjam a lakást.
- Nekem is fontos,hogy amilyen gyorsan csak lehet találjak egy megfelelő albérletet. – nevettem.
- Rendben van akkor. Várom 1 óra múlva. Ha megérkezett csörgessen meg ezen a számon. És köszönöm a hívását. - mondta kedvesen
- Úgy lesz. Viszlát! – tettem le. A telefont a mellkasomhoz szorítva dőltem le az ágyra. Annyira akartam,hogy ez összejöjjön. Viszont még nem akartam elmondani Sunheenak. Majd csak,ha biztos lesz a dolog. Szerencsére nem volt messze innen,úgyhogy nem kellett annyira sietnem a készüléssel.
- Szóval ez lenne a lakás. Remélem elnyerte a tetszését! – mondta Eun Jae mosolyogva,mikor visszaértünk a nappaliba. A megfelelő szó enyhe kifejezés volt. Ezt a lakást nekem találták ki. Két szoba volt, plusz egy nappali egybe nyitva a konyhával. A fürdő sem volt olyan kicsi,mint gondoltam és az erkély a belvárosra nézett. Az egész albérlet pont jó helyen volt,se túl messze,se túl közel. Ráadásul mindkét szobához hatalmas,faltól falig ablak volt,gyönyörű kilátással. Mikor megmondta az árat tátva maradt a szám. Nagyon olcsó volt,ahhoz képest,hogy mennyire sok előnye volt. Drágábbra számítottam.
- Igen,nagyon tetszik. Úgy gondolom,hogy megtaláltam ,amit kerestem. – feleltem, körbe fordulva a nappaliban
- Örülök,hogy ezt hallom. És önnek szívesen is adnám ki. Nem tűnik olyannak,aki megbízhatatlan. És mivel van állandó állása,gondolom a fizetéssel sem lesz gond.
- Nem,nem lesz. Biztosíthatom ,hogy megbízható ügyfél vagyok. – mosolyogtam rá.
- Ez esetben még ma aláírhatjuk a papírokat. Önnek mikor lenne jó?
- Amilyen hamar csak lehet.
- Akkor most elmegyek lefénymásolni őket és körül belül 2 óra múlva hívni fogom. – nyújtotta felém a kezét.
Lementem a parkba. Arra a két órára már nem akartam hazamenni. El sem hittem,hogy tényleg igaz. Hogy tényleg lesz egy saját albérletem. A tulaj is nagyon szimpatikusnak tűnt, úgyhogy nem aggódtam. Szerettem volna remélni,hogy semmi sem fogja elrontani az örömömet.
- Éééés mosolyooogj! – hallottam meg egy ismerős hangot. Hátra fordultam és Eunji-t pillantottam meg a kezében egy fényképező géppel.
- Hééé! Nee! – takartam el az arcom még éppen időben.
- Naaa,pedig olyan jó kép lett volna. De nekem így is tetszik.- jött oda hozzám, arcán egy hatalmas mosollyal.
- Neked a mániád rólam lesi fotókat csinálni? Kezdem úgy érezni,hogy követsz engem. – nevettem.
- Lebuktam! Titokban egész nap utánad járkálok ezzel a géppel és fényképezlek. A szobám fala tele van a te képeiddel. – kacsintott rám.
- Idióta!- löktem meg.
- Haha. Igazából csak néha jó érzés a fényképező másik oldalán lenni. Ez rád is igaz. Lehetnél modell. – karolt át.
- Persze,még csak az kéne. Ahhoz ki is kéne,hogy nézzek valahogy. – kócoltam össze a haját.
- Szerintem teljesen rendben vagy. Parkos lány. – tette hozzá viccesen.
- De most komolyan. Honnan tudtad,hogy itt vagyok?
- Nem tudtam. Tudod? Ez a kedvenc helyem és gyakran járok ide. Akárcsak te. De jó is,hogy összefutottunk. Be kell pótolnunk a tegnap elmaradt találkánkat. – nyomott egy puszit az arcomra. Én levettem a kezét a vállamról. Láttam rajta,hogy vette a lapot.
- Oké,értem! Semmi közvetlen érintés! – emelte égnek a kezét.
- Jajj,nem…csak..- kezdtem.
- Nyugi,semmi baj. Hiszen csak 3 napja ismersz. Nem akartam bunkó lenni. – tartotta felém a karját. Én csak elmosolyodtam és belekaroltam.
- Szóval megiszol velem egy kávét? – kérdezte.
- De csak,ha megígéred,hogy nem csinálsz rólam több képet.
- Becsszó! – kacsintott.
Beültünk egy starbucks kávézóba és elmeséltem neki,hogy találtam egy lakást. Igazából fogalmam sem volt,hogy miért neki mondtam el először ,de valahogy úgy éreztem ,hogy azt akarom tudjon róla.
- 1 óra múlva írjuk alá a papírokat. – ittam bele a kávémba.
- Tényleg? Gratulálok! Mindig jó érzés friss lakástulajdonosnak lenni. –mosolygott.
- Hát igen. Igaz,ez nem a sajátom,csak bérlem,de akkor is.
- Csak idő kérdése és lesz sajátod. Ha a munkád jól fizet és feljebb is tudsz lépni,akkor nem is olyan sok idő. – mondta, a poharát lökdösve az üveg asztalon.
- Legyen igazad.- dőltem hátra a széken. Hírtelen megcsörrent a telefonom.
- A nő az! – csattantam fel. Eunji intett,hogy vegyem fel.
- Igen?
- Seo Young? Csak azért hívom,mert hamarabb végeztem a papírokkal. Hol tudnánk találkozni?
Megbeszéltük,hogy ide jön a kávézóba,hogy aláírjuk a szerződést.
- Biztos nem baj,ha én is itt vagyok? – kérdezte Eunji.
- Dehogy baj. Ez nem egy üzleti tárgyalás lesz. Te leszel a tanú. –kacsintottam rá.
- Seo, hozd a mappákat a kocsihoz és tett be őket a csomagtartóba. – intett a főnököm az autója mellől. Úgy tettem,ahogy mondta. Mára már nem volt több fotózás,úgyhogy vissza mentünk a Vogue-hoz,mert Kwon úrnak megbeszélése volt az egyik szerkesztővel.
- Mára végeztünk Seo! Köszönöm a munkádat. Remélem azért élvezted is a fotózást a folytonos rohangálásban. Jó képek születtek,persze nem akarom magamat dícsérni. – fordult felém mosolyogva.
- Igen, nagyon érdekes volt. És a képek tényleg nagyon jók lettek Kwon úr. – feleltem.
- Igen,igen. Na nekem sietnem kell a megbeszélésre. Este hívlak a holnapi menetrenddel kapcsolatban.
- Úgy érti,hogy vége a próba időmnek? – kérdeztem hírtelen.
- Ahogy mondod. Kitűnően megfeleltél. Ezennel hivatalosan is nálunk dolgozol. – veregette meg a vállam.
- Nagyon köszönöm! – hajoltam meg.
- Holnap lefénymásolom a szerződésed,és már csak alá kell írnod! – kacsintott rám.
Ahogy ki értem az utcára már tárcsáztam is Kai számát. Meg ígértem neki,hogy ő lesz az első,akit felhívok a fotózás után. 3 csengés után felvette.
- Szia Seongy! Végeztél mára?
- Igen,és képzeld! Hivatalosan is felvettek! – ujjongtam.
- Tényleg? Én tudtam,hogy menni fog. Ügyes lány vagy te.
- Háát most nagyon megnyugodtam. Most már végre kezdhetek saját albérletet keresni. El se tudom hinni.
- Saját albérlet? És csak egyedül laknál ott? – kérdezte utalva valamire.
- Igen, Kkamjong,néha te is átjöhetsz ha akarsz. –válaszoltam meg a fel nem tett kérdését.
- Néha? Egész nap nállad leszek Seo. – nevetett.
- Még csak az kéne. Túl sok lenne belőled. – feleltem elnyomva egy mosolyt.
- Na,majd meglátjuk. De mindenképpen én akarom látni elsőnek az új kastélyodat.
- Örülök,ha egy két szobásra futja majd. – sóhajtottam.
- Majd kibővítjük. Viszek csákányt. – mondta nevetve.
- Imádom a remek ötleteidet. – forgattam a fejem. Közben a lakásunk elé értem.
- Tényleg? Mert van még itt egy remek ötlet!
- És mi az? – sóhajtottam.
- Halloween Party! Holnap este! – mondta szinte kiabálva.
- Ne ordíts már annyira! Mégis milyen Halloween party? És hol?- kérdeztem a kulcsomat keresve.
- Abban a suliban,ahova Kim jár. Még én se voltam ott soha, de jó bulinak hangzik. Lécci gyere eeeel! – nyújtotta el a mondat végét. Közben végre sikerült bejutnom a lakásba.
- Ki az a Kim?
- Lay húga.
- Nem is tudtam,hogy Laynek van húga….
- Na látod! El kell jönnöd,hogy több embert megismerj!
- Háát jólvan. Még átgondolom, de jelmezem sincs.
- Gyere el melltartóban meg bugyiban! Sztriptíztáncooos!- nevetett.
- Nem akadnál le erről a témáról? – sóhajtottam.
- Jólvan Seongy, abbahagytam. Majd gyere át a dormba és kitalálunk valamit. Most le kell tennem, mert próba van. Akkor holnap este és nem fogadok el nemleges választ. Sziaaaaa! – tette le a telefont. Mélyet sóhajtva dőltem le a kanapéra. Luhannal egész nap nem beszéltem és kíváncsi voltam, hogy vajon ő is ott lesz-e a partin. Bár abban sem voltam biztos, hogy én ott leszek.
Elhatároztam,hogy megnézem a lakáshirdetéseket. Hátha már ma találok valami jót. Elhelyezkedtem az ágyamon és bekapcsoltam a laptopomat. Valami olcsó és szép kis lakást akartam,ami lehetőleg nincs messze a munkahelyemtől. Nem akartam kiköltözni a város szélére. Sunhee lakása ilyen szempontból eléggé jó helyen volt. A hirdetések között keresgélve meg akadt a szemem egy piros betűsön.
„ 2 és fél szobás lakás kaució nélkül,sürgősen kiadó Seoul szívében, a belvárosban. Konyha,fürdőszoba+ erkély. Érdeklődni az alul látható telefonszámon.”
Nincs kaució? Ráadásul a belvárosban? Ez teljesen tökéletes lenne. Gyorsan megkerestem a telefonomat és már tárcsáztam is a számot. Lehet,hogy túl hírtelen döntöttem,hiszen még a fizetésemet sem kaptam meg,de túl lelkes voltam ahhoz, hogy most ezen gondolkodjak. Egy női hang szólt bele a vonalba.
- Kyung Eun Jae, tessék?
- Jónapot! A nevem Hwang Seo Young és a lakás hirdetés miatt hívom!
- Ááá jónapot! Örülök,hogy hívott. – mondta barátságosan.
- Nagyon komolyan érdekelne az albérlet. Esetleg megkérdezhetem, hogy érdeklődött-e valaki más is?
- Nem , ön az első. Mondjuk csak tegnap tettem fel a hirdetést,de örülök,hogy már is van egy érdeklődő. Esetleg tudnánk személyesen találkozni?
- Persze, az jó lenne.
- Akkor el tud jönni a megadott címre? És akkor egyúttal a lakást is megmutatnám.
- Persze, el tudok. A mai nap folyamán? – kérdeztem.
- Ha önnek megfelel,akkor örülnék neki. Tudja nagyon fontos lenne,hogy minél hamarabb kiadjam a lakást.
- Nekem is fontos,hogy amilyen gyorsan csak lehet találjak egy megfelelő albérletet. – nevettem.
- Rendben van akkor. Várom 1 óra múlva. Ha megérkezett csörgessen meg ezen a számon. És köszönöm a hívását. - mondta kedvesen
- Úgy lesz. Viszlát! – tettem le. A telefont a mellkasomhoz szorítva dőltem le az ágyra. Annyira akartam,hogy ez összejöjjön. Viszont még nem akartam elmondani Sunheenak. Majd csak,ha biztos lesz a dolog. Szerencsére nem volt messze innen,úgyhogy nem kellett annyira sietnem a készüléssel.
- Szóval ez lenne a lakás. Remélem elnyerte a tetszését! – mondta Eun Jae mosolyogva,mikor visszaértünk a nappaliba. A megfelelő szó enyhe kifejezés volt. Ezt a lakást nekem találták ki. Két szoba volt, plusz egy nappali egybe nyitva a konyhával. A fürdő sem volt olyan kicsi,mint gondoltam és az erkély a belvárosra nézett. Az egész albérlet pont jó helyen volt,se túl messze,se túl közel. Ráadásul mindkét szobához hatalmas,faltól falig ablak volt,gyönyörű kilátással. Mikor megmondta az árat tátva maradt a szám. Nagyon olcsó volt,ahhoz képest,hogy mennyire sok előnye volt. Drágábbra számítottam.
- Igen,nagyon tetszik. Úgy gondolom,hogy megtaláltam ,amit kerestem. – feleltem, körbe fordulva a nappaliban
- Örülök,hogy ezt hallom. És önnek szívesen is adnám ki. Nem tűnik olyannak,aki megbízhatatlan. És mivel van állandó állása,gondolom a fizetéssel sem lesz gond.
- Nem,nem lesz. Biztosíthatom ,hogy megbízható ügyfél vagyok. – mosolyogtam rá.
- Ez esetben még ma aláírhatjuk a papírokat. Önnek mikor lenne jó?
- Amilyen hamar csak lehet.
- Akkor most elmegyek lefénymásolni őket és körül belül 2 óra múlva hívni fogom. – nyújtotta felém a kezét.
Lementem a parkba. Arra a két órára már nem akartam hazamenni. El sem hittem,hogy tényleg igaz. Hogy tényleg lesz egy saját albérletem. A tulaj is nagyon szimpatikusnak tűnt, úgyhogy nem aggódtam. Szerettem volna remélni,hogy semmi sem fogja elrontani az örömömet.
- Éééés mosolyooogj! – hallottam meg egy ismerős hangot. Hátra fordultam és Eunji-t pillantottam meg a kezében egy fényképező géppel.
- Hééé! Nee! – takartam el az arcom még éppen időben.
- Naaa,pedig olyan jó kép lett volna. De nekem így is tetszik.- jött oda hozzám, arcán egy hatalmas mosollyal.
- Neked a mániád rólam lesi fotókat csinálni? Kezdem úgy érezni,hogy követsz engem. – nevettem.
- Lebuktam! Titokban egész nap utánad járkálok ezzel a géppel és fényképezlek. A szobám fala tele van a te képeiddel. – kacsintott rám.
- Idióta!- löktem meg.
- Haha. Igazából csak néha jó érzés a fényképező másik oldalán lenni. Ez rád is igaz. Lehetnél modell. – karolt át.
- Persze,még csak az kéne. Ahhoz ki is kéne,hogy nézzek valahogy. – kócoltam össze a haját.
- Szerintem teljesen rendben vagy. Parkos lány. – tette hozzá viccesen.
- De most komolyan. Honnan tudtad,hogy itt vagyok?
- Nem tudtam. Tudod? Ez a kedvenc helyem és gyakran járok ide. Akárcsak te. De jó is,hogy összefutottunk. Be kell pótolnunk a tegnap elmaradt találkánkat. – nyomott egy puszit az arcomra. Én levettem a kezét a vállamról. Láttam rajta,hogy vette a lapot.
- Oké,értem! Semmi közvetlen érintés! – emelte égnek a kezét.
- Jajj,nem…csak..- kezdtem.
- Nyugi,semmi baj. Hiszen csak 3 napja ismersz. Nem akartam bunkó lenni. – tartotta felém a karját. Én csak elmosolyodtam és belekaroltam.
- Szóval megiszol velem egy kávét? – kérdezte.
- De csak,ha megígéred,hogy nem csinálsz rólam több képet.
- Becsszó! – kacsintott.
Beültünk egy starbucks kávézóba és elmeséltem neki,hogy találtam egy lakást. Igazából fogalmam sem volt,hogy miért neki mondtam el először ,de valahogy úgy éreztem ,hogy azt akarom tudjon róla.
- 1 óra múlva írjuk alá a papírokat. – ittam bele a kávémba.
- Tényleg? Gratulálok! Mindig jó érzés friss lakástulajdonosnak lenni. –mosolygott.
- Hát igen. Igaz,ez nem a sajátom,csak bérlem,de akkor is.
- Csak idő kérdése és lesz sajátod. Ha a munkád jól fizet és feljebb is tudsz lépni,akkor nem is olyan sok idő. – mondta, a poharát lökdösve az üveg asztalon.
- Legyen igazad.- dőltem hátra a széken. Hírtelen megcsörrent a telefonom.
- A nő az! – csattantam fel. Eunji intett,hogy vegyem fel.
- Igen?
- Seo Young? Csak azért hívom,mert hamarabb végeztem a papírokkal. Hol tudnánk találkozni?
Megbeszéltük,hogy ide jön a kávézóba,hogy aláírjuk a szerződést.
- Biztos nem baj,ha én is itt vagyok? – kérdezte Eunji.
- Dehogy baj. Ez nem egy üzleti tárgyalás lesz. Te leszel a tanú. –kacsintottam rá.
Miután aláírtuk a papírokat már hivatalosan
is enyém volt az albérlet. Vagyis csak képletesen az enyém. Eun Jae azt
mondta,hogy már ezen a héten beköltözhetek. Ez volt a nap híre. Eunjival még
egy órát együtt voltunk,aztán mennie kellett egy interjúra. Én is elindultam
haza felé. Hosszú volt ez a nap és még mindig nem volt vége. Az agyam Luhan-on
kattogott és a tegnap estén.
Sunhee már otthon volt mikor haza értem.
Rögtön elújságoltam neki a hírt. Ő is ugyan annyira lelkes volt,mint én.
- Szerencse,hogy nincsen sok cuccod. Most hívhatnánk egy kamiont a költözéshez.- nevetett.
- Haha,még jó. Figyelj Sunhee! Biztos nem baj,hogy ilyan hírtelen elköltözöm?
- Dehogy baj Seo! Nagyon örülök neki,hogy kezd egyenesbe jönni az életed. Munka,lakás pasi….Tényleg! Mi van a szöszivel?
- Azt a szöszit Luhannak hívják. – forgattam a fejem. Sunhee figyelmen kívül hagyva az iménti kijelentésemet húzott be a nappaliba.
- Hogy-hogy mi van vele? Fogalmam sincs…- mondtam halkan.
- Jajj hugi. Vedd már észre,hogy mennyire tetszel neki. Mondjuk szerintem ezt tegnap elég egyértelműen a tudtodra adta. – lökött meg. Válaszra nyitottam a számat,de a telefonom rezgése félbe szakított.
- sms Luhantól. – fordítottam felé a mobilt. Nővérem szeme felcsillant.
- Oké! Ma randizol,holnap költözöl! – csapta össze a tenyerét. Megnyitottam az üzenetet.
„ Szia Seo! Tudunk ma találkozni? Kai mondta neked a Halloween bulit holnap,ugye? Remélem eljössz. Viszont ma is van rám időd? Szeretnélek látni….hiányoztál egész nap. Írj,hogy jó-e és érted megyek”
Ennyi. Ahogy megláttam Luhan nevét, vagy csak rá gondoltam rögtön megfeledkeztem mindenki másról. Biztos voltam benne,hogy vele szeretnék lenni. Eunji egy jó barát volt,de semmi több. Luhan viszont….ki tudja. Talán ő a szőke herceg fehér lovon.
- Szerencse,hogy nincsen sok cuccod. Most hívhatnánk egy kamiont a költözéshez.- nevetett.
- Haha,még jó. Figyelj Sunhee! Biztos nem baj,hogy ilyan hírtelen elköltözöm?
- Dehogy baj Seo! Nagyon örülök neki,hogy kezd egyenesbe jönni az életed. Munka,lakás pasi….Tényleg! Mi van a szöszivel?
- Azt a szöszit Luhannak hívják. – forgattam a fejem. Sunhee figyelmen kívül hagyva az iménti kijelentésemet húzott be a nappaliba.
- Hogy-hogy mi van vele? Fogalmam sincs…- mondtam halkan.
- Jajj hugi. Vedd már észre,hogy mennyire tetszel neki. Mondjuk szerintem ezt tegnap elég egyértelműen a tudtodra adta. – lökött meg. Válaszra nyitottam a számat,de a telefonom rezgése félbe szakított.
- sms Luhantól. – fordítottam felé a mobilt. Nővérem szeme felcsillant.
- Oké! Ma randizol,holnap költözöl! – csapta össze a tenyerét. Megnyitottam az üzenetet.
„ Szia Seo! Tudunk ma találkozni? Kai mondta neked a Halloween bulit holnap,ugye? Remélem eljössz. Viszont ma is van rám időd? Szeretnélek látni….hiányoztál egész nap. Írj,hogy jó-e és érted megyek”
Ennyi. Ahogy megláttam Luhan nevét, vagy csak rá gondoltam rögtön megfeledkeztem mindenki másról. Biztos voltam benne,hogy vele szeretnék lenni. Eunji egy jó barát volt,de semmi több. Luhan viszont….ki tudja. Talán ő a szőke herceg fehér lovon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése