Min- Leave me alone,it's party time !

Hétfő reggel olyan voltam,mint aki két napig semmit sem aludt. Egyszóval : fáradt. Nagyon fáradt. Mióta visszajöttünk Párizsból összesen két dolgot csináltam : fürödtem és aludtam. Először úgy volt,hogy Sehunnál alszom ( a lakásában),de a végén úgy döntöttünk,hogy ő megy a dormba én pedig haza. Túl álmosak voltunk bármilyen nemű tevékenységhez,hogy úgy mondjam.
Engedélyeztem magamnak egy kis pihenést,vagyis egy egyetem mentes napot. Miután nagy nehezen sikerült kikászálódnom az ágyból,kibattyogtam a nappaliba,majd lábaimat magam alá húzva elhelyezkedtem a kanapén és felhívtam YeMin-t. Még egyszer meg akartam neki köszönni a hétvégét. Kicsöngött,de nem vette fel,amiből arra következtettem,hogy még alszik. Csak én vagyok olyan idióta,hogy reggel 10-kor már fent vagyok.
A következő 3 órában azon gondolkodtam,hogy mit csináljak ma. Nem nagyon sikerült dűlőre jutnom,mert délután egykor is pont ugyanott tartottam,mint reggel: a kanapén ültem,pizsamában. Talán mégiscsak jó lenne egy kicsit „dolgozósabb” állás. Félreértés ne essék,semmi pénzért nem hagynám ott YeMint,csupán arról volt szó,hogy unatkoztam. Igen,azért akarok dolgozni,mert unatkozom. Elég önzően hangzik,nem? Arra jutottam,hogy „ majd keresek valamit,ha lesz energiám bekapcsolni a laptopot”. Tulajdonképpen még mindig össze voltam zavarodva az anyámmal folytatott beszélgetés után. Nem tudtam,hogy most jobb lett-e a kapcsolatunk,vagy még mindig ugyan ott tartunk,mint eddig. Bár valószínűleg az utóbbi. Attól még,hogy újra megnyitotta a számlámat,nem lett jobb semmi. Nem is értem,hogy mit hisz.
A délután többi részét ….hát…végig aludtam. Mondjatok lustának,de nem tehetek róla,a pupilláim szinte könyörögtek azért,hogy lecsukódhassanak,én pedig eleget tettem a kérésüknek. A telefonom csörgése ébresztett fel. Majdnem legurultam a kanapéról a hang hallatán. Hunnie volt az. Elmondta,hogy ma és holnap sem tudunk találkozni,mert egész nap próbájuk van. Kissé szomorú voltam,mert reméltem,hogy az estét vele tölthetem,de természetesen megértettem. A srácok mindenek előtt.
Hogy mit csináltam a nap többi részében ? Szerintem nem nehéz kitalálni : tévéztem,majd,miután kétszer bealudtam a kanapén, úgy döntöttem, elteszem magam holnapra.
Másnap reggel szinte kidobott magából az ágy. Kicsit furcsálltam,mert a fáradtság még koránt sem ment ki belőlem. Összedobtam magamnak egy kis reggelit ( ami műzliből és tejből állt). Majd,miután átvedlettem melegítőbe és pulcsiba és elviselhetővé varázsoltam kócos fejemet,a postaládámhoz indultam. Szerencsére egyik lakóval sem futottam össze a lépcsőházban. Nem nagyon volt kedvem egy erőltetett csevejhez sem. Kezemben a mai újsággal sétáltam vissza a lakásomhoz. Befészkeltem magam a fotelomba,majd kezembe vettem az újságot. Körülbelül az első oldalig jutottam el,mert a telefonom csörögni kezdett.
- Na mi az, nem bírsz várni délutánig ? –szóltam bele a telefonba gúnyosan. A vonal másik végéről nevetés hallatszódott.
- Túl jól ismersz. Igazából csak ezért hívtalak,mert azt nem beszéltük meg,hogy mikor találkozunk. Szóval ? Mikor jó neked?
- Bármikor.
- Legyen 2 óra.
- Tökéletes.
- Oké, akkor várlaaaak.
- Honnan tudod,hogy te érsz oda hamarabb?
- Nekem van autóm. Puszi.
Min Soo imádom,hogy soha nem várod meg,míg elköszönök. Mormogtam magamnak szórakozottan.
Ránéztem a fali órára : 11:20. Még van időm 2őig. Úgy döntöttem,hogy főzök magamnak egy kávét. Általában nem szoktam kávézni,de most szükségem volt a koffeinre,hogy felébredjek. Miután kifőtt fekete életadó folyadékom,visszasétáltam a fotelomhoz. Ismét kényelembe helyeztem magam,majd az asztalon lévő csésze után nyúltam és lassan belekortyoltam.
- Ó basszus ! – emeltem el hirtelen a számtól,majd ugyanezzel a lendülettel raktam vissza az asztalra.
Nem vettem ajándékot Min Sook-nak. Hogy lehetek ennyire idióta ?
Rekord sebességgel pattantam fel kényelmes kuckómból,majd berohantam a szobámba,gyorsan összekészültem ( ilyen gyorsan még soha sem választottam magamnak ruhát) és irány a város. Autó hiányában a gyaloglás mellett döntöttem. Szerencsére közel laktam a belvároshoz.
Futólépésben jártam végig a boltokat. Tulajdonképpen fogalmam sem volt,hogy mit keresek. Valami egyedi és ötletes ajándékot akartam C.A.P-nek. Mikor már a 15. üzletből jöttem ki eredménytelenül,már azon voltam,hogy felhívom Sook-ot,hogy ne hozzon magával pénzt,mert mindent én fizetek. És akkor megtaláltam,amit kerestem. Nem is értem,hogy miért nem gondoltam rá előbb. Szemeim a kirakatra tapadtak,majd,miután nyugtáztam magamban,hogy meg van a tökéletes ajándék,már bent is voltam az üzletben.
Kezemben az új szerzeményemmel ( illetve szerzeményeimmel,mert kettőt vettem .Nem tudtam választani közülük.) sétáltam a találka helyünkhöz. Sajnos becsomagolni már nem volt időm,de remélem azért így is meglepődik majd.
Min Sook most sem hazudtolta meg magát : ahogy beléptem a kávézóba az ő vigyorgó arcát láttam meg legelőször az első asztalnál.

Ez a kedvencem

- Késtél.- állt fel mosolyogva,majd magához ölelt.
- Nem igaz. Te jöttél hamar.- öleltem vissza. Ő csak nevetett.
- Jaj, annyira hiányoztál.- szorította meg a kezem,miután kiváltam az öleléséből.
- Te is nekem.- mosolyogtam rá.
Miután leültünk,elővettem a táskámból az ajándékokat.
- Csukd be a szemed.- utasítottam. Nem mondott semmit,csak eleget tett a kérésemnek.
Áthajoltam az asztalon,majd egy gyors mozdulattal lekaptam a fején lévő sapkát és a helyére húztam a kezemben lévőt. A másikat pedig a kezébe nyomtam.
- Kinyithatod. Boldog születésnapot!- ültem vissza,elégedetten szemlélve választásomat. Min Soo óvatosan kinyitotta a szemét,megtapogatva a fején lévő fekete pamutot.
- Le is veheted. És nézd meg a kezedben lévőt is. Nem hagyhattam ott azt sem.
C.A.P arcáról a délután további részében sem lehetett letörölni azt a vigyort,ami akkor ült ki rá,mikor tüzetesebben megnézte az ajándékait.

Az ég világon mindenről beszélgettünk. Nagyon jó délután volt,imádtam Min Sooval lenni. Ő volt az az ember,aki bárhol és bármikor képes felvidítani már azzal,hogy csak csendben hallgat és mosolyog rám.
- Na és,mik a terveid a hétre? –kérdezte,miközben kisétáltunk a kávézóból. Időközben mindkét sapkát a fejére rakta,ami elég vicces látványt keltett volna,ha…ha nem nézett volna ki még így is annyira stílusosan,mint egyébként.
- Hát,még nem tudom. Valószínűleg bemegyek az egyetemre,aztán YeMin-nek fogok segíteni. Csak a szokásos. Ja és holnap van a Wu ikrek születésnapja. Még ajándékot is kell vennem.-kaptam a fejemhez.
- Nyugi,majd én segítek választani.- fogta meg a kezem,majd maga után húzott.

C.A.P-el végigjártuk a létező összes üzletet és plázát,( Jobban mondva C.A.P mindenhová maga után húzott.) míg végül megtaláltuk a tökéletes ajándékokat. Vettem hozzájuk passzoló ajándék zacsit is.
- Köszönöm,hogy segítettél választani. – öleltem meg,mikor a kocsijához értünk.
- Köszönöm,hogy velem töltötted a délutánt.-ölelt vissza.
- Bármikor.- kacsintottam.
- Most mennem kell,már így is késésben vagyok a próbáról…vagyis a próba végéről.-vakarta meg a fejét.
- Oké,menj csak,nem akarom,hogy miattam kerülj bajba.
- Az nem fordulhat elő. Örülök,hogy láttalak Min,remélem minél hamarabb találkozunk újra. Köszönöm a fantasztikus ajándékokat.– nyomott egy puszit az arcomra,majd beült a vezető ülésre. – Ja és üzenem Sehunnak,hogy vigyázzon rád.-hajolt ki az ablakon. Én csak mosolyogva bólintottam. Megvártam,amíg bekanyarodik a sarkon ( addig integettem),majd hazafelé indultam. A mai egy igazán termékeny nap volt.

Másnap reggel bementem az egyetemre. Órák után kaptam egy hívást Bi-től. Elmondta,hogy este partyt szerveznek YeMinnel az ikreknek, a JJ Mahoney’s-ben. Esti program kipipálva.
Haza érkezve felhívtam Sehunt,hogy elmondjam a fejleményeket,és ,hogy vettem ajándékot. Megbeszéltük,hogy 6-ra értem jön és együtt megyünk.
A délután többi részét a megfelelő ruha kiválasztásával töltöttem….volna,ha nem zavart volna be egy telefonhívás az exemtől. Ez eddig elég sablonosan hangzik,csak,hogy nem ennyire egyszerű a helyzet. De erről majd később. Szóval az imént említett eset után kisebb letargiába estem,ami abból állt,hogy fél óráig csak ültem az ágyamon,és bámultam a gardróbom ajtaját,miközben azon gondolkodtam,hogy miért pont most jutottam YeSung eszébe 3 év után ? Mikor „megszabadultam” merengésem tárgyától a fejemben ( ami annyiból állt,hogy megbeszéltem magammal,hogy majd később foglalkozom a dologgal),visszatértem eredeti tevékenységemhez.
Az ágyam kezdett egy túrkálóhoz hasonlítani : a ruháim szétdobálva,egymás hegyén-hátán.
- Segítsek választani ? –hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot.
- Leköteleznél.- fordultam meg,majd egy csókot hintettem szőke hercegem szájára.- Amúgy még nincs 6 óra.
- Tudom,de számítottam rá,hogy segítség kell.- kacsintott,majd a gardróbomban maradt ruhák felé fordult.
- Min,mondták már,hogy nyithatnál egy ruhaboltot ezekből itt ? –húzta végig az ujját a válfákon lévő anyagokon.
- Haha,nagyon vicces. Na segítesz,vagy nem ? – tettem karba a kezeim. Hunnie nem szólt

semmit,csak bólintott. Körülbelül öt perc múlva meg is találta,amit keresett.
- Ez lesz a tökéletes választás. – nyújtotta felém a fekete miniruhát.
- Ezt még anyától kaptam .- vettem el cinikusan.
- És ? Szerintem csodásan néznél ki benne. Ezt veszed fel és kész.
- Jól van,értettem.- bokszoltam a vállába.
- Szólj,hogyha készen vagy. A nappaliban megvárlak. Ha segítség kell, sikíts.- vigyorgott,majd egyedül hagyott a szobában.
Igazság szerint még sohasem volt rajtam ez a ruha. Anyától kaptam a 18. szülinapomra. Illetve anya küldette,mert személyesen persze nem tudta volna odaadni. Szóval kicsit furcsa lesz pont ezt viselni a bulin,de végül is mindegy,mert maga a ruha nagyon szép volt.
Felöltöztem,megcsináltam a sminkem és a hajam,majd kimentem a nappaliba.
- Készen vagyok.- mosolyogtam a kanapén ülő Sehunra.
- Waow. Nekem van a legszebb barátnőm az egész világon. Olyan vagy,mint egy fekete hattyú. –mondta,miközben felállt,és megpörgetett.
- Azért ne essünk túlzásokba.- nevettem.
- Na,mehetünk?
- Hozom az ajándékokat ! – rohantam vissza a szobámba.- Most már igen.- mutattam Hunnie felé az ajándék tasakokat.
- Mit vettél ?-kérdezte kíváncsian.
- Titok. Majd meglátod .- kacsintottam.

Mikor odaértünk,már mindenki ott volt,kivéve Chanyeolt és az ikreket. Kis idő múlva ők is megérkeztek. Nagyon jó volt látni az arcukat,mikor beléptek az ajtón. Miután 10xére is elmondták,hogy „köszönöm”,az ajándékok kibontására került a sor.
 - Mondd már el,hogy mit adunk nekik !- súgta oda Hunnie.
- Majd meglátod. –pisszegtem le.

Mindketten nagyon örültek az ajándékoknak,amiért én is nagyon boldog voltam. Vettem nekik egy jing jang nyakláncot. A fehér felét adtam Meinek,a feketét pedig Krisnek. Így mindig együtt lehetnek,még ha igazából messze is vannak egymástól. Illetve Meinek vettem egy alpakkás jegyzetfüzetet. Nagyon kis cuki,magamat is szívesen megajándékoztam volna eggyel,de az volt az utolsó.
- Nagyon ötletes dolgokat kaptak tőlünk.- puszilt meg Sehun nevetve.
- Tudom. – vigyorogtam.
- Akkor kezdődjön a buli ! –kiáltottam nevetve,majd megragadtam Sehun kezét és a bárpulthoz húztam.
- Két vodkanarancsot. – néztem a pultos srácra. Ő csak mosolyogva bólintott.
- Erős kezdés.- jegyezte meg Hunnie.
- Csönd és igyál.- toltam felé a poharat.
- Min,minden oké ? – nézett rám kérdően. A francba,hogy ennyire ismer.
- Persze,csak bulizni akarok. Talán baj ? –rántottam meg a vállam,majd lehúztam a pohár tartalmát. Hunnie is így tett.
- Még egy kört. Várj,nem is. Most egy Jack Daniels-t kérek. – mosolyogtam.
- Min,mindjárt jövök.- állt fel a mellettem ülő. Nem nagyon reagáltam rá.
- Még egyet,légy szíves.- lökdöstem a poharat a pincér srác felé. Ő szó nélkül tele töltötte.
- Szia Min! Gyere táncolni.- ugrott mellém hirtelen Baekhyun,majd maga után húzott.
- Hé,óvatosan! Kiöntöm a piát.- nevettem,miközben próbáltam a pohár tartalmát benne tartani. Baekkel végig táncoltuk a „Little party never killed nobody”-t,majd,miután észrevette,hogy nem nagyon nézek a szemébe és megkérdezte,hogy „mi a baj” gyorsan kivágtam magam egy „ kimegyek a mosdóba” szöveggel,majd legjobb barátomat magára hagytam a táncparketten. Ő is túl jól ismer. Ez ellen ki kell találnom valami megoldást. Jó,csak vicc volt.
Vissza sasszéztam a bárpulthoz és leültem az iménti helyemre. Időközben már Seo foglalt mellettem helyet.
- Óóó szia Seo! Régen találkoztunk. – mosolyogtam rá.
- Igen. Hallom Párizsban voltatok. Nagyon szép hely lehet. – felelte.
- Igen,tényleg az. Viszont én is hallottam pár dolgot rólad… és Luhanról. Akkor most ti…
- ..Igen,együtt vagyunk. –vágott a szavamba. Felcsillantak a szemeim
- Komolyan? Juujj, ezt el kell mondanom Sehunnie-nak. Majd még látjuk egymást Seo.- pattantam fel,majd szemeimmel Hunniet kezdtem el keresni. Őt nem találtam meg,viszont Luhant igen.
- Gratuláloook.- ugrottam a nyakába. Nem vártam meg,míg válaszol,hanem folytattam kis körutamat a táncparketten.
Hunniet még mindig nem találtam sehol,viszont D.O-t igen,akit magammal ráncigáltam egy italra.
- Két szex on the beach-et.- könyököltem a pultra.
- Min,minden oké ? –kérdezte D.O.,miközben elvette az italt.
- Te vagy aaa…harmadik,aki ma ezt kérdezi tőlem.- feleltem,hármast mutatva az ujjaimmal.-

Igen,minden fenomenális. Egészségedre.- koccintottam össze a poharainkat.
- Jó a buli ? –könyökölt mellém Kai.
- Jobb nem is lehetne. Gyere,igyál te is velünk. Három Malibu koktélt.- kacsintottam a pincér srácra.
- Min,nem lesz ez egy kicsit sok ? –kérdezte D.O. aggódva.
Megráztam a fejem.
-Egyáltalán nem. Sőt,ez még semmi.-  vigyorogtam rá,majd elvettem az immár ismét csurig lévő poharamat.- Egészségetekre !- koccintottam előbb Kaival,majd D.O-val.
-Min,minden…
- Meg ne kérdezd.-raktam a mutatóujjamat Kai szájára. Ő csak bólintott,majd ismét belekortyolt az italába.
Az este többi részében felváltva táncoltam és ittam….Vagy inkább ittam és néha táncoltam…vagy ivás közben táncoltam….nem igazán tudom. A lényeg az,hogy jól éreztem magam. Időközben előkerült Hunnie is.
- Részeg vagy.- súgta a fülembe,miközben a nyakamat csókolta.
- De nem annyira,mint ..- nem tudtam befejezni a mondatot,mert Sehun ajkai az enyémekre tapadtak,majd kézen fogott és az ajtó felé húzott.
- Várj,vécére kell mennem.- súgtam a fülébe,majd az imént említett helység felé rohantam. Igazság szerint tudtam volna még tartani. Az igazi ok,amiért ott hagytam Hunniet,a telefonom csörgése volt.
- Mit akarsz?- szóltam bele ingerülten,amire a bennem lévő alkohol mennyiség is rásegített.
- Beszélni. Találkozni. Bármit. Csak látni szeretnélek. De ezt már délután is elmondtam.
- Nem vagyok éppen olyan állapotban,hogy felfogjam,amit mondasz,úgyhogy ezt a beszélgetést,vagy mit,rakjuk át máskorra. Pá.- zártam le a csevejt. Vettem egy mély levegőt,majd,mintha mi sem történt volna,Sehun felé vettem az irányt….aki nem volt sehol. Biztos kiment a kocsihoz. Bár nem tudom,hogy ilyen állapotban hogy fog tudni hazavezetni. Elkuncogtam magam.
Sehun tényleg kint volt. Éppen Seo-t ölelte.
- Sehun hát itt….vagy.- néztem rájuk döbbenten.- Úristen, mi történt? –rohantam oda hozzájuk. Egyből józanabbnak éreztem magam.
Hunnie röviden vázolta a helyzetet.
- Hívd fel Luhant.Most.-utasítottam Hunniet. Ő csak bólintott.Seo erősen tiltakozott,de nem törődtem vele.
Miután Luhan visszajött,és haza vitte Seot,mi visszatértünk eredeti tevékenységünkhöz.

Fogalmam sincs,hogy hogy sikerült Hunnienak hazavezetnie úgy,hogy nem karamboloztunk és nem mentünk neki egyetlen villanypóznának sem. A következő amire emlékszem az az,hogy Sehun felkap és a kezében visz fel a lakásáig.
Nem tudom,hogy hogy sikerült kinyitnunk az ajtót,de az ez utáni emlék képemben Sehun a ajkai a nyakamat ostromolják,miközben megszabadít fekete csipkeruhámtól. A többi pedig az éjszaka rejtélye marad.