Seo Young - close...too close

Reggel ajtócsukódásra ébredtem és  arra,hogy iszonyatosan fáj a nyakam. Kinyitottam a szemem és megállapítottam,hogy a kanapémon fekszem….egyedül. A nyakamat dörzsölgetve ültem fel és az asztalon lévő kis fehér lapért nyúltam.

„Olyan mélyen aludtál,hogy nem akartalak felkelteni. Próbára mentem,ha van valami hívhatsz,de nem tudom megígérni,hogy fel is veszem,mert ma nagyon zsúfolt napunk lesz. Ki raktam neked a pultra egy doboz fejfájás csillapítót. Szükséged lesz rá…. Szeretlek. Luhan.”

Ahogy az utolsó mondatot is elolvastam,mint egy varázs ütésre hasogatni kezdett a fejem.
- Basszus!- csattantam fel és a konyha felé indultam. Tényleg ott volt egy doboz aspirin és egy pohár víz is. Elsuttogtam egy köszönömöt és bevettem a bogyót. Ez van,ha sokat iszom….másnap használhatatlan vagyok. Elvonszoltam magam a fürdőszobáig és megmostam az arcomat,hogy legalább egy kicsit élőnek érezzem magam. A tegnap este csak halványan derengett,viszont arra tisztán emlékeztem,hogy miket mondtam Luhannak…és hogy ő miket mondott nekem.

Miután nagy nehezen összeszedtem magam felhívtam Kwon urat. Azt mondta,hogy csak délután 2-re kell bemennem,úgyhogy még volt időm elkészülni. Viszont nem akartam egész délelőtt itthon ülni. Nagyon zavart a tegnapi viselkedésem. Tudtam,hogy nem kéne ezen rágódnom,mert végülis Luhan egész éjszaka itt volt velem,de akkor is. Hírtelen megcsörrent a telefonom. Sunhee volt az.
- Szia! – vettem fel a mobilt.
- Szia Seo! Felkeltettelek?
- Nem,már ébren voltam.
- Akkor jó. Gyorsan mondom,mert dolgozom. Szóval az a helyzet,hogy én két hétre elutazom holnap edzőtáborba.
- 2 hétre? Mégis hova?
- Californiába.
- Tessék? Miért Californiáig mentek? - csattantam fel.
- Mert ott van edzőtábor. – nevetett.
- Háát nagyon jó neked. Én is mennék. – sóhajtottam.
- Azért azt ne felejtsd el,hogy nem nyaralni megyek. Szerintem mire haza érek egy elő hulla leszek. – szinte láttam magam előtt az arcát.
- Azért én a helyedben úsznék is a parton.
-Nyugi,majd megoldom valahogy.
- Haha oké. Akkor gondolom B is megy . – mondtam,miközben magamra vettem a kabátomat és bezártam az ajtót.
- Igen,ő is. De most le kell tennem,mert munka van. Nem tudom,hogy ma át tudok-e menni elköszönni,de ha nem tudnék akkor majd telefonon beszélünk hugi.
- Oké,de azért jó lenne ha tudnál jönni.- sóhajtottam.
- Majd igyekszem elszabadulni. Jó legyél. Puszi. – tette le a telefont. Közben leértem az utcára. Nagyot sóhajtva csúsztattam a mobilt a zsebembe. Szóval Sunhee-t 2 hétig nem látom. Tényleg kezdenem kéne valamit magammal. Igazából fogalmam sem volt,hogy miért mentem le az utcára,amikor nem készültem sehová igazából. Viszont ha már lent voltam,nem akartam vissza menni. Dél múlt pár perccel. Nem voltam éhes,de igazából gyanítottam,hogy nem is maradna bennem az étel….hát igen. Utáltam másnaposnak lenni.

1 órát sétáltam az utcákon. Közben Kai felhívott,hogy 3 nap múlva lesz a Melon díjátadó,amin ők is jelölve vannak és szeretnék,ha én is elmennék. Még soha sem voltam díjátadón, így nagyon izgatott lettem a hír hallatán. Persze,hogy igent mondtam.

Mikor beértem a Voguehoz a főnököm már várt.
- Szia Seo! Pontos vagy,mint mindig. – üdvözölt kedvesen.
- Jó napot Kwon úr. – viszonoztam a gesztust.
- Nos akkor kezdhetjük a munkát,igaz? Szerencsére megint helyben maradunk. Vagyis csak pár emelettel feljebb. – mosolyogott,majd a lift felé indultunk. Csak két emeletet mentünk. A fotózás helyszíne egy elég nagy terem volt rengeteg lámpával megvilágítva. Szinte vakított. Kwon úrral kipakoltuk a kellékeket.
- Ki lesz a modell? – kérdeztem,miközben egy objektívet adtam a kezébe.
- Lee Joon. Énekes egy fiúcsapatban. Azt hiszem az MBlaq-ban. – felelte.
 - Óóó tényleg? Hallottam már róluk,de a tagokat nem igazán ismerem.
- Nos,most lesz alkalmad megismerkedni az egyikükkel. Joon nemsokára itt lesz,úgyhogy  megtennéd,hogy bekapcsolod a laptopot. – fordult felém Kwon úr. Én csak bólintottam és beindítottam a gépet. Közben megérkezett a modellünk.
- Azt a jó…- nyögtem ki. Lee Joon úgy nézett ki,mint ….. najó inkább nem is írom le,hogy mi jutott eszembe mikor ránéztem. Odasétált Kwon úrhoz,majd kezet fogtak. Nem hallottam,hogy miről beszélnek,de hírtelen elindultak felém.
- Hadd mutassam be az asszisztensemet Hwang Seo Young-ot. – állt meg mellettem a főnököm. Joon végig mért majd egy apró mosollyal a szája szélén felém nyújtotta a kezét.
- Nagyon örülök Seo! Lee Joon vagyok.
- Én is örülök. – ráztam meg a kezét.
- Remélem zökkenő mentesen tudunk majd együtt dolgozni. – nézett rám és Kwon úrra.

A fotózás remekül telt. Lee Joon olyan szemtelenül helyes volt,hogy inkább más fele néztem,mert már azt is megcsalásnak éreztem,ha csak rápillantottam a meztelen felsőtestére. Hát igen…
Miután az utolsó kép is elkészült Lee Joon és Kwon úr közösen tanulmányozták a fotókat a gépen. Ma már nem volt több fotózás így én el voltam engedve. Mikor felvettem a kabátomat egy kezet éreztem meg a vállamon. Megfordultam és Joon-nal találtam magam szembe.
- Őőő máris mész? – kérdezte a halántékát dörzsölve. Kellett vagy 3 másodperc ,hogy képes legyek összerakni egy épkézláb mondatot.
- I-igen,mert mára végeztem.
- Hmmm.. én is. Nincs kedved beülni valahová? Dumálhatnánk meg ismerkedhetnénk. – mosolygott.
- Igazából ráérek,de.. –kezdtem,de nem bírtam befejezni,mert félbeszakított.
- Tényleg? Jajj dejó. Tudok egy nagyon jó helyet és nincs is messze. Hozom a dzsekim. –kacsintott.

Tényleg nem volt messze. Igazából 3 sarokra mentünk a Vogue-tól egy aranyos kis kávézóba a park mellett. Az emeletén ültünk le,mert kint hideg volt. Joon nagyon kedves volt és tényleg jól éreztem magam vele.
- Szóval alig egy hete jöttél vissza Koreába? – kulcsolta össze a kezét az álla alatt.
- Igen….még nekem is kicsit furcsa,de már kezdem megszokni.
- Hát mindenesetre én örülök,hogy itt vagy. – nevetett. Én is elmosolyodtam. Ránéztem az órámra. Fél 6 múlt pár perccel. Így eltelt az idő?
- Ne haragudj,de nekem mennem kell. Teljesen elfelejtettem,hogy már ennyi az idő,és a nővérem…mindegy szóval a lényeg,hogy haza kell mennem. – álltam fel a székből. A mellettem ülő pár másodpercig csak pislogott rám,majd felkapta a kabátját és megfogta a karomat.
- Elviszlek. Kint esik az eső és már amúgy is sötét van.
- Ez kedves tőled,de tudok vigyázni magamra.
- Ragaszkodom hozzá. – tette karba a kezét.
- Najó…köszönöm. –adtam meg magam. Joon arcán hatalmas mosoly jelent meg és a lépcső felé indult,maga után húzva engem is.

Az utat a lakásomig is végigbeszéltük. Tényleg mindenről beszélgettünk. Úgy éreztem,mintha ezer éve ismernénk egymást.
- Megjöttünk. Itt lakom. –mutattam a magas emeletes házra a jobb oldalon. Lee Joon leállította a kocsit,majd kiszállt és átrohant az én oldalamra,hogy kinyissa nekem az ajtót.
- Komolyan úgy érzem magam,mint valami úri hölgy. – tört ki belőlem a nevetés.
- Hát akkor hölgyem ,engedje meg, hogy felkísérjem a lakosztályába. – tartotta felém a karját. Szóval fel akar jönni? És mi van ha Sunhee átjön? Tuti félre fogja érteni a helyzetet. De végülis azt mondta,hogy majd hív úgyhogy nem kéne emiatt aggódnom…

-Háát ez lenne az. Nem olyan nagyszám,de legalább csak én lakok benne. Gyere be. – tártam ki szélesebbre az ajtót. Joon olyan óvatosan lépte át a küszöböt,mintha attól félne,hogy beindul a riasztó.
- Nagyon szép kis lakás. Tényleg. – vette le a kabátját.
- Köszönöm. Őőőő kérsz valamit inni vagy…nem tudom..enni? – mentem be a konyhába. Olyan ideges voltam,hogy a kezeimet tördeltem.
- Nem,köszönöm. – hallottam meg a hangját a hátam mögött…nagyon közelről…túl közelről. Megfordultam és Joon alig 2 centire állt tőlem és még közelebb jött. Annyira közel,hogy a pultnak nyomódtam.
- Joon mit csinálsz?
- Megszagollak. – mosolygott,majd ajkait végig húzta a nyakam vonalán.
- Ne…ezt nem ..nem szabad. – toltam el magamtól. Az előttem álló a hajába túrt.
- Sajnálom…nem akartalak letámadni. Nem tudom mi ütött belém,csak… nem számít,nem kellett volna.
- Igen. Nem kellett volna…- feleltem halkan. Joon közelebb jött.
- Bocsánat Seo .Nem szagolgatlak többet,ígérem. – tette a szívére a kezét. Nem bírtam visszatartani a mosolygásomat.
- Oké. Elfogadom a bocsánat kérést.- kócoltam össze a haját.
- Meg engeded,hogy maradjak még egy kicsit vagy elküldesz?
- Hmmm nem is tudom….csak akkor ha megcsinálod nekem a híres forró csokidat,amiről meséltél. – néztem rá.
- Megegyeztünk. – nevetett.

Joon két óra hosszát maradt. Sunhee végül nem jött át,mert nagyon sokáig dolgozott és fáradt volt. Viszont telefonon beszéltünk és azt mondta,majd felhív,ha megérkeztek. Joon-nal nagyon jól elvoltunk és tényleg nem próbálkozott többet. Viszont láttam rajta,hogy néha nehéz türtőztetnie magát….ez velem sem volt nagyon másként. De most valljuk be őszintén! Melyik lány ne akarna többet Lee Joon-tól?

Miután elment felhívtam Luhant. Azt mondta próbájuk van,de ha akarok bemehetek . Még soha sem voltam a srácok próbáján úgyhogy igent mondtam. Szinte rekord idő alatt az SM székházában voltam. A folyosón összefutottam Key-el és Jonghyun-nal,akik megígértették velem,hogy valamelyik nap elmegyünk kávézni együtt. Miután elköszöntem tőlük csak negyed órát töltöttem azzal,hogy megtaláljam az EXO próbatermét. Végül sikerült a megfelelő ajtón benyitnom. Nem volt bent mindenki,legalább 4-en hiányoztak. Gyanítottam,hogy valakik lefoglalták őket … J
- Sziasztok! – mentem be a terembe.
- Seo! Sziaaa! – futott oda hozzám Tao,majd átölelt
- Haha Sziaa Tao, lécci ne folyts meg.- nevettem.
- Igen,Tao az az én reszortom. – hallottam meg Kai hangját,majd hírtelen megint egy ölelésben találtam magam.
 -Kkamjong te nem gyúrsz rendesen. Tao-é erősebb volt- nevettem.
- Ezt most nem hallottam meg,jó? – kacsintott rám és elengedett. Közben Luhan is odajött hozzánk és átölelte a derekamat.
- Szia. –suttogta.
 - Szia. – nyomtam egy puszit a homlokára.
- ÓÓÓ de kis szolidak vagytok. – csapta össze a tenyerét Kai.
- Nem most fogunk bedurvulni. – kacsintottam rá.

A próba nagyon tetszett. Még mindig felfoghatatlan volt számomra,hogy hogy képesek ennyire egyszerre mozogni minden számra. Tényleg fantasztikus volt. Mikor a fiúk végeztek Luhan azt mondta,hogy ma nálam tud aludni,ha nem bánom,hogy holnap korán el kell mennie. Jobban örültem volna,ha együtt reggelizünk,de persze az is elég volt,ha éjszaka velem van.

- Húúú tényleg nem ártana ide egy lift. – lihegte Luhan szinte beesve az ajtón.
 -Na mi az? Nem vagy elég fitt? – cukkoltam.
- Te könnyen beszélsz. Nem neked volt tánc próbád déltől este 9-ig . – dőlt a falnak. Közelebb mentem hozzá és ujjaimat végig futtattam a mellkasán.
- Jólvan,igazad van. Hogyan tudnálak ellazítani? – suttogtam a fülébe. Éreztem,hogy megfeszül a karja. Elmosolyodtam.
- Hát..- kulcsolta a kezét a fenekem alá,majd felemelt a földről- … van egy pár ötletem. – indult el a hálószoba felé.

Úgy téptük le egymásról a ruhákat,mintha időre mennénk. Úgy éreztem,hogy Luhan minden érintésétől elolvadok , ugyanakkor égetett a vágy,hogy végre ott érintsen meg ahol szeretném.
- Lu-luhan…- nyögtem a csókunkba.
- Hmm? – tudta,hogy húzza az agyam.
- Gyerünk. – túrtam bele a hajába. A szőke hercegem csak elmosolyodott és leengedte a csípőjét….

Másnap reggel tényleg egyedül ébredtem…megint. Luhan ezúttal nem írt levelet,viszont a telefonom 2 nem fogadott hívást jelzett. Az egyiket Eunjitól a másikat pedig Lee Joon-tól.
- Most komolyan? – dőltem vissza az ágyra. A mobilt vissza tettem az éjjeli szekrényemre. Fogalmam sem volt,hogy mit kéne csinálnom. Nagyon jól tudtam,hogy mindketten többet akartak tőlem,mint barátság. De miért nem vagyok képes a sarkamra állni és megmondani nekik,hogy mi a helyzet,mikor én Luhant szeretem?