Min - Valentine disaster...or not

Olyan régen nem írtam,hogy csak na..jól megfogalmaztam,nem? Bocsánat,tudom,hogy többször kellene jelentkeznem,próbálok sűrűbben írni. Kis életemben zajlottak/zajlanak az események.

Gondolom mindenki arra számít,hogy valentin napon ( igen,ennyire le vagyok maradva) Sehun valami hiper-szuper ajándékkal lepett meg… hát ez nem egészen így volt. Konkrétan elfelejtette:

Este 8 óra. A szobámban ültem és a gondolataimba mélyedten lazítottam…és közben szidtam Sehunt,amiért ennyire „fontos” vagyok neki. Tudom,hogy ma szabadnapjuk van,úgyhogy nem adhatja be nekem,hogy nem ért rá…mindegy…délután Henryvel voltam,szóval ő volt a mai Valentinom. Izgatottan várom a cikkeket,miszerint vele (is) összejöttem.. Igazság szerint most épp azon kellene aggódnom,hogy hol van Lucas. Elég régóta nálam lakik már,de nem úgy néz ki,mintha „javult” volna. Apa küldte Koreába,de azt még nem tudtam meg pontosan,hogy miért,mert nem hajlandó elmondani,egyfolytában terel. Nekem pedig mostanában elég sok dolgom volt ( fotózások,egyetem) és nem volt időm őt hajkurászni,válaszért esedezve. Amíg nem csinál semmi illegálisat, addig nem piszkálom.

Bethel nagyon jól megvoltunk,ügyes kiskutya volt,bár a szobatisztasággal még gondok voltak. Cap két naponta hívott,hogy leellenőrizze,minden rendben van.
Szóóóóval visszatérve a magányomra: körülbelül fél kilenc körül csengettek. Lustán kibattyogtam az ajtóhoz,aminek a túloldalán egy lihegő,kezében egy csokor rózsát és szatyrot tartó Sehun állt.
- Min,kicsim én.. –nem tudta elmondani,mert rácsuktam az ajtót. Kopogtatás. – Min,tudom,hogy haragszol,de..
- Haragszom? Neeem,én nem haragszom,miből gondolod? – válaszoltam. Tudtam,hogy jól hall.
- Igen,haragszol. Ne haragudj,kiment a fejemből,Baekhyun szólt,hogy..
- Szóval nem is magadtól jutott eszedbe, hanem Baek szólt? Csodálatos,tapsot érdemelsz.
- Nyisd ki légy szíves… nem akarok reggelig itt állni. Elszárad a virág. Miiiin. –kopogtatás. Kezemet a szám elé téve próbáltam visszatartani a nevetésemet. Nehezen sikerült. Könyökömet az ajtókilincsnek támasztottam,ezzel akadályozva,hogy Hunnie benyisson.
- Most komolyan ennyire haragszol? Ne mondd nekem,hogy te még soha sem felejtetted el. Ma szabadnapunk van,úgyhogy egész nap aludtam. Ezért nem haragudhatsz rám! Héé.. ki fognak szólni a szomszédok…engedj már be! – jól van,elismerem,élveztem,ahogy ott kint szenved. Körülbelül 15 perc után megenyhült a szívem,és lenyomtam a kilincset. Sehun szinte beesett a lakásba.
- Ha tudom,hogy ezt fogjuk játszani,nem hozok ennyi cuccot.- Dobta le a kanapéra a szatyrot. Karba tett kézzel álltam előtte. A kezében lévő csokrot felém nyújtva próbált bocsánatot kérni. Nem sok sikerrel. Sehun bement a konyhába,levett egy vázát az egyik polcról,vizet engedett bele,majd belerakta a csokrot. Eközben én nem mozdultam a nappali közepéről.
- Boldog valentin napot Min. –slattyogott vissza,majd óvatosan,hátratett kezekkel lejjebb hajolt,hogy a szemembe nézzen. Elfordultam. Igazság szerint azért,mert,ha nem teszem,elnevetem magam. Lehet,hogy gonosz vagyok,de összevetve mindent,amit Sehun valaha csinált,ez semmi volt. – Mit csináljak,hogy megbocsáss ? – fogta meg a vállamat. Ekkor eszembe jutott valami.
- Bármit megteszel?

-Bármit.

- Akkor gyere velem. –azzal karon ragadtam. – Vedd fel a cipődet. –utasítottam.
- Hova megyünk? –kérdezte,miközben lehajolt,hogy teljesítse a kérésem.
- Majd meglátod.

Jó,tudom,hogy senkinek nem ez lenne az első gondolata valentin napon,de szerintem azért elég jól kitaláltam.
Hunniet letessékeltem az első emeletre,majd megálltunk a 4-es számú ajtónál.
- Ajjaj. Mit szeretnél? –nézett rám kételkedve.
- Na most. Ott bent van egy lány. 15 éves, a neve Sora. Hatalmas EXO fan..Ma van a születésnapja. Az anyukája a Voguenál dolgozik. – Sehun vonásai itt megkeményedtek .-  ne nézz így,a legjobb részt még nem is hallottad. – veregettem meg a vállát. – Szóval. Most becsengetünk,jó eséllyel bemegyünk… te pedig elénekeled neki s Happy birthday-t.
- Miért?
- Mert ez egy kedves gesztus. És örülni fog. Én is örülni fogok. Na?
- Aishh…Te nem is szereted az ilyen rajongós dolgokat,nem?

-Ez most más. Jóban vagyok az anyjával. Na,gyerünk,csengess be.
-Ha megcsinálom,utána megbocsájtasz?

-Abszolút.

- És lesz békülős ajándék?

-Azt majd meglátjuk. –kacsintottam,egy puszit nyomva a szájára. Hunnie becsengetett. Sora anyukája nyitott ajtót. Gyorsan elmagyaráztam neki a tervet. Ő mosolyogva bólintott,majd halkan betessékelt minket,elvezetve Sora szobájához.
- Sora,kicsim,Min van itt. Szeretne felköszönteni. Gyere ki egy kicsit. – a lány válasz nélkül jött ki. Már pizsamában volt. Amint meglátta a mellettem állót, lefagyott. Egy pillanatig csak állt,szó nélkül,majd kitört belőle:
- Úristen,Oppa… -kapta a szája elé a kezét. – Oppa,oppa..Min,miattam elhoztad a barátodat? Úristen. – igen, az „úristen” és az „oppa” minden második mondatában benne volt.
Sehun bólintott,majd szóra nyitotta a száját.
- Úgy hallottam szülinapod van. Szeretnék énekelni neked valamit. –lépett közelebb hozzá. Sora arca rákvörös lett. Kezét még mindig az arca előtt tartotta.
- Ne-nekem? Tudod,hogy szülinapom van?  Oppaaaa.. ezt nem hiszem el… csak álmodom. Lá-láttam az Exo next doort ésés ez most teljesen olyan…ezt nem hiszem el. Csak miattam eljöttél idáig?
- Igazság szerint,muszáj megtennem,máskülönben a barátnőm nem fog lefe… -itt oldalba könyököltem,mire elvigyorodott,majd folytatta… igen,csak miattad. Szóval,kezdem. Készen állsz?

- Egy pillanat. –szólalt meg,majd berohant a szobájába,és kis idő múlva visszatért,kezében a mobiljával. – Most me-mehet.

- Oh nem,légy szíves ne videózd le. Legyen ez csak a mi kettőnk titka. –kacsintott Sehun,közelebb hajolva az előtte állóhoz,aki majdnem leejtette a telefont. Na,előjött az idol.
- Pe-persze. – az anyukája felé nyújtotta a mobilt. Sehun megköszörülte a torkát,majd óvatosan megfogta Sora kezeit,akinek torkából halk sikoly féle tört elő.
Nos,Sehun elénekelte a ’happy birthday’-t, olyan rapperesen. Utána csinált közös képet Sorával,de megígértette vele,hogy nem tölti fel sehová. Fő a biztonság,ugye.
Még tizennégyszer megköszönte,hogy eljött..illetve eljöttünk,majd kikísértek.
Visszaérve a lakásba,Sehun lerogyott a kanapéra.

- Valld be,hogy élvezted. –ültem le mellé vigyorogva.
- Csak miattad csináltam..de cuki volt a csaj.
- Igen,az volt. Durva,hogy mennyire oda vannak értetek. –húztam fel a lábaimat.
- Ja…te is odavagy,nem?- fordult felém érdeklődve.
- Hát persze.- feleltem cinikusan. A mellettem léve szatyor felé fordultam. –Hoztál kaját?
- Igen,de most már mindegy. Holnap megesszük reggelire. Most más dolgunk van. Kérem az ajándékom. – nyúlt felém hirtelen,majd kezeit átvetve a nyakam mögött és a lábaim alatt,felemelt és bevitt a hálóba.
Óvatosan letett az ágyra. Lassan fölém hajolva a fülembe suttogta:
- Engem miért nem hívsz soha oppának? – kezeimet összekulcsoltam a nyakán.
- Mert mostanában nem érdemelted meg. – Hunnie elmosolyodott.
- Teszek róla,hogy ma este megérdemeljem. – a következő pillanatban ajkai az enyémekkel kerültek összetűzésbe. Sehun felült,maga után húzva engem is. Kezeivel a derekamat cirógatta,ajkai a nyakamat ostromolták. Apró kis villámok futottak végig a testemen,mikor az egyik keze a csípőmre vándorolt. Kissé hátrébb hajolt,amíg levette a pólóját,majd megszabadított az enyémtől is.

Kis idő múlva már csak én voltam és ő. Semmi zavaró textil darab.
Sehun ajkai visszavándoroltak az enyémekre,miközben ujjaival a legérzékenyebb pontom felé kalandozott. Belenyögtem az érzésbe. Hunnie belemosolygott a csókba. A fülemhez hajolt.
- Na mi az? Itt jó? – válaszul a hajába túrtam. Mintha csak engedélyt adtam volna, barna hercegem  ujjai mélyebb utakra tévedtek. Egyik kezemmel Hunnie hátát szorítottam,másikkal a párnát markoltam. Sehun gyorsított a tempón,miközben a melleimet kényeztette.
- Se-hun. – sóhajtottam,erőtlenül. Feljebb emelte a fejét,lassítva a tempón. Mozdulatai körkörössé változtak.
- Mondd, hercegnőm. Jó érzés? – csókolt bele a nyakamba. Nem tudtam tovább visszatartani. Felnyögtem. Abban a pillanatban Sehun abbahagyta előbbi tevékenységét. – Most még nem mehetsz el. Ma valentin nap van. Egyszerre kell megcsinálnunk.Remélem kimondod,hogy oppa.
- Idióta vagy. –ütöttem meg a vállát,még mindig erősen zihálva. Kicsit feljebb csúsztam, a Kis Sehun felé nyúlva,de ő eltolta a kezem.
- A-a. Ma én engesztellek ki téged. Neked nem kell engem. –kacsintott,majd óvatosan visszadöntött a párnák közé.
- Akkor csináld már. –sürgettem.

-Ugye szeded még a bogyókat?

-Szerinted?-húztam fel az egyik szemöldökömet. Hunnie nem válaszolt. Óvatosan feljebb emelte a lábaimat,hogy végre megkapjam,amit akarok.
- Ahh . – nyögtem fel az érzéstől.
- Boldog valentin napot Min. –csókolt meg lágyan,miközben mozgatni kezdte a csípőjét.
( Tudom,hogy mindenki a következő percekre kíváncsi…sajnálom,de ez most a mi hálószoba titkunk marad…talán majd legközelebb többet is elárulok. Annyit elárulok,hogy többször is elhangzott Sehun hőn áhított "oppa" szava. Meg kell jegyeznem,Beth az egész valentin estémet végig aludta a nappaliban.)

Szóval ez volt az én valentin napom. Amilyen rosszul kezdődött,olyan jól ért véget.
Tudom,hogy még sok mindent kell mesélnem,ígérem,hamarosan írok megint, nem fogom elhanyagolni. Most mennem kell,mert úgy hallom,Lucas levert valamit a konyhában. Nyilván Bethre fogja fogni,de azért megnézem,mit csinálnak ;)