Mei: Séta a múltban

Teljes átéléssel figyelte, hogy mit mondok neki :3

Miután mindenki elment, egyedül maradtam ember a házban. Tokiya dolgozik, TJ Nammal gyűri éppen a lepedőt, Woo Bin és Jong Suk pedig haza mentek. Két kis fekete szempárral néztem farkasszemet, plusz háttérzajnak a nyuszim éppen a ketrecéből próbált kitörni. Vodka és Whisky az ágyamon ülve figyeltek. 

 -Szerintetek Anyukátok miért utál engem ennyire? - kérdeztem a két kis szőrgombócot - Mit tettem, amitől ennyire megharagudott?! Arra se emlékszem, hogy az SM-ig, nem is, hogy B szobájáig hogyan jutottam el. Meg miért kellene nekem Jong Suk, mikor alapból Woo Bin az exem, és most meg ott van Lay. Egyébként se bírom Jong sukot, mert egy falatnyi feneke sincs. Jó mondjuk most izmosodott, de akkor is....Én most tényleg két kutyához és egy nyúlhoz beszélek, akik szerintem fel sem fogják, hogy mit mondok?!  

-Fel fogni, éppenséggel felfogják, csak érteni nem értik. - állt az ajtóban egy Tokiya.  

-Azt hittem dolgozol.  

-Dolgoztam, de haza kellett jönnöm, hogy összerakjak egy széttört szívet. - mosolygott és arrébb hessegetve az ágyon mellém feküdt, könyökén támaszkodva figyelt - B azt hiszi, hogy most elárultad Őt. Tudom, hogy alkohol és nem kevés droghatása alatt voltál, de Ő ezt jelen pillanatban nem tudja, vagy nem is akarja felfogni. Amikor kiderült, hogy mi történt veled, Chanyeol téged védett, melletted állt, Ő pedig emiatt teljesen össze van törve. Szerintem ha TJ-el nem vagyunk itt, talán neki is ugrik.  

-B nem bántaná Yeolt. - motyogtam  

-Dehogyisnem, a szemei szikrákat szórtak. Látnod kellett volna. Kicsit még Én is beparáztam, pedig tudod, hogy milyen kemény legény vagyok.  

-Az...- löktem meg kicsit, amitől a hátára feküdt. Kinyújtotta a kezét, jelezvén, hogy szabad a vásár és egy vissza nem térő alkalom ez a számomra. Mellé feküdtem és átöleltem a derekát, Ő pedig a hajam simogatta.  

-Tudod, hogy Én semleges fél vagyok ebben a házban. Nem vagyok se veled, sem Bvel...  

-De B felé húz a szíved. Vele jobb a kapcsolatod. - fejeztem be helyette. Igaza volt, és nagyon hálás voltam, hogy abban a percben ahelyett, hogy vele lett volna, mellettem feküdt és engem vigasztalt.  

-Én B-nek olyan vagyok, mint neked TJ. Egy meleg hetero barát. - nevetett. Időközben a két kis pamacs a lábaink közé telepedve hangosan hortyogtak. - Mik a terveid holnapra?  

-Séta a múltban....- mondtam Tokiya mellkasát bámulva.  

-Mi?  

-Elmegyek Woo Binhez. Azt mondta, holnap nem lesz semmi dolga.  

Ellenállhatatlan :P

-Biztos, hogy jó ötlet ez? - nem válaszoltam, csak bólintottam. Woo Bin majd segít nekem kicsit kikapcsolódni. Nem engedtem el Tokiyát, hanem megkértem, hogy aludjon nálam. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán mindketten elaludtunk. Reggel sűrű puszik között ébredtem. Két kis mopszli halmozott el reggeli puszikkal. Lakótársam a konyhában szorgoskodott és éppen tökéletesen égette szénné az omlettet. TJ szemét vakargatva csatlakozott hozzánk. Mikor megöleltem Őt, megláttam egy foltot a nyakán. Mint kiderült Nam volt a folt okozója, na hát egész reggeli alatt ezzel szivattuk szegényt. Habár nevettem, a ház üres volt B nélkül. Nem volt aki 2 percenkét rohangálna ki, hogy mit vegyen fel, vagy éppen Tokiyával piszkálnák egymás főztjét. Nem volt, aki reggel odabújt volna mellém. Hiányzott B, de jól tudtam, hogy van annyira makacs, hogy napokig haza se dugja az orrát. Felhörpintettem a kávém és indultam is.  

-Merre mész? Azt hittem együtt töltjük a mai napot. - biggyesztette le a száját TJ.  

-Szerintem van neked ma jobb dolgod, minthogy a drogos barátnőddel lógj. - nyomtam meg a nyakán a kiszívást.  

-ÁÁUUU~ nem vagy drogos. - nyomott puszit az arcomra. Tokiya felé küldtem egy hatalmas cuppanóst, az EXO mobil kulcsát felé dobtam, magamhoz vettem kis Smartom kulcsait és indultam is a múltamhoz.  

Idegesen toporogtam az ajtó előtt, mintha csak az első randira jöttem volna. A tenyerem izzadt, sőt izzadtam mindenhol, ideges voltam, féltem, hogy Woo Bin elküld melegebb éghajlatra. Aztán kopogás helyett felhajtottam a kód panelt, és beütöttem egy számot. Az ajtó kattant egyet, Én pedig benyitottam. Woo Bin éppen a fürdőből lépett ki, vizes haját törölgette, amikor meglátta, hogy a cipőmből lépek ki, szemi kistányér nagyságúra kerekedtek. Elpirulva intettem felé. Döbbent arca mindent elárult, így úgy gondoltam, hogy a "Séta a múltban" project elhalasztva. Már fordultam volna ki, mikor végre megszólalt.  

-Ne menj el. - hangja egész közelről hallatszott, megfordultam, és hajától vizes mellkasának ütköztem - Gyere beljebb. Huppanj le, vagy kaja van a hűtőben, tudod Te itt... - és nem mondta végig.  

-Engem nem zavar a fél pucérságod. - mosolyogtam. Kisfiús mosolya görcsbe rántotta a hasam.  

-Lay nem örülne, ha véletlen történne valami a mai nap. De ha már ennyire fél pucér pasikat akarsz bámulni, nézzük meg Jong Suk új filmjét.  

-Lay tudja, hogy itt vagyok. - indultam a konyha felé valami nasit keresni.  

-Nem tudja. - fordul ki a szobája ajtajából - Tudom, hogy mikor hazudsz Mei. 10 perc és itt vagyok.  

-Mi tart egy póló felvevésében 10 percig?! - motyogtam.  

A mikróba bedobtam kedvenc pattogatott kukoricám. A szívem nagyot dobbant mikor megláttam, mert tudom, hogy utálja a karamellásat, mégis van neki. Mikor kész lett a nappaliban behelyezkedtem a kanapén és kikerestem a filmet. Bvel vagy négyszer megnéztük már. Kicsit szomorkodva nyomtam a play gombra. 

-KIM WOO BIN! TOLD MÁR KI A SEGGED! BÁLBA KÉSZÜLSZ? - kiabáltam. Egyszer csak a lábaim előtt termett, mint valami nem is tudom mi. Lábaim a vállára tette, míg Ő törökülésben ült előttem. "Úgy, mint régen..." - gondoltam magamban és jót mosolyogtam. 

 -Indíthatod. - csapott a lábamra. Az egész filmet végig kritizáltuk. Kedvenc részem az volt, mikor Woo Bin hangosan nevetve elmesélte, hogy Jong Suknak nem olyan nagy az a bizonyos pici Jong Suk. Mire Én közöltem vele, hogy Ő sem büszkélkedhet olyan hú, de hatalmas szerszámmal. Ezzel elindítottam valamit amit nem kellett volna. Lejjebb húzott, így konkrétan a nyakában ültem. A combom belső részét kezdte puszilgatni, szemeim összezárva próbáltam nem figyelni a csodálatos érzésre a lábam között. Megint hirtelen mozdult, feje már a pólóm alatt volt és lassan végignyalt hasfalamon.  

-Fejezd be. - a hangom remegett - Woo Bin....állj le. Lay. - lábaim az égbe meredtek, felső testem pedig a kanapén volt, Woo Bin pedig lábaim között térdelve figyelt. Végig simítottam az arcán, lábaimmal körülzártam derekát.  

-Régen miért nem tudtál így viselkedni?! - nem kaptam választ, csak gyors csókot nyomott a számra.  

-Éhen halok. Ez a film kivett belőlem minden energiát. Menjünk el, ebédeljünk valahol.  

-Nem maradhatnánk....- nehezen mondtam ki, de tudtam, így a négy fal között maradhatok - ...itthon? 

Némán ismételte az utolsó szót, kihámozta magát belőlem és újra eltűnt a hálószobájában. A konyhában valami ehető dolog után kutattam. Mivel találtam egy kis kimchit, csináltam hozzá fűszeres rizst és tojást.  

-Úgy mozogsz a lakásomban, mintha csak otthon lennél. - támaszkodott Woo Bin a konyhapultnak.  

-Nem Te mondtad régen, hogy a Te lakásod, az Én lakásom is?!  

-Igen, ezt mondtam....régen. Ha most is olyan lenne a kapcsolatunk... - közelebb lépett hozzám és lassan végig nézett - Ha ez a pult mesélni tudna. Emlékszel hány orgazmust tudtam itt belőled kicsalni, pusztán az ujjaimmal?! - kezei a fenekemre vándoroltak. Libidóm hangosan üvöltözve könyörögte, hogy elevenítsünk fel pár feledésbe merült emlékfoszlányt.  

-És Te emlékszel, hogy mit tudtam nálad elérni pusztán a számmal?! - valljuk be, gyakorlott mozdulattal törölgettem meg szám sarkát. Woo Bin reakciója kicsalt belőlem egy halk kuncogást, ugyanis akkorát nyelt, hogy a lakás bezengett tőle. Megfordultam, kezei még mindig fenekem támasztották. Hosszú ujjai kellemes ritmusban doboltak hátsó felemen. Testünk teljesen egymáshoz simult, szinte szikrázott körülöttünk a levegő, annyira kívántuk a másikat.  

-Legszívesebben letépném rólad, ezt a cuki kis melegítő nadrágot. - suttogtam ajkaira.  

-Legszívesebben itt helyben magam alá gyűrnélek.  

-Lay...- mondtuk ki egyszerre és egymás ajkaira tapadtunk. Csókunk olyan hevesre sikeredett, hogy azt hittem magába szippant, de eltolt, Én pedig hatalmas ürességet éreztem magamban. Hiányzott a közelsége. Habár szeretem Layt, és Őt is fel tudnám néha falni szőröstül-bőrüstöl, de Woo Binben volt valami még férfiasabb....talán csak a magassága és a maffia vezér feje miatt, de belőle jobban áradt az a bizonyos, bugyi nedvesítő érzés.  

Ebéd utáni ökörködésünk bizonyítéka....
Tiszta maffia xD

Ebéd után egymásba fonódva aludtunk el. A telefonom csörgése ébresztett.  

-Halló?! - szóltam bele álmosan. Hangom hallatán Woo Bin mocorogni kezdett és jobban magához húzott.  

-Merre vagy? - Lay hangja kiugrasztott az ágyból - Csak mert Én itt állok az ajtótok előtt.  

-Tényleg? Azonnal indulok, el ne merj onnan mozdulni.  

-Várlak. - kuncogott - Szeretlek.  

-Szeretlek. - válaszoltam és már bontottam is a vonalt - Mennem kell. - másztam vissza fél álomba lévő exem mellé - Kikísérsz?  

-Ühüm. - nagyot nyújtózkodott. Az ajtóban még egyszer szorosan megölelt.  

-Köszönöm a mai napot! - mondtam őszintén.  

-Számomra volt a megtiszteltetés. Én köszönöm az ebédet.  

-Bármikor. - mosolyogtam.  

-Szavadon foglak. - újra nyakába ugrottam, erősebben szorított magához. Jól tudtam, hogy nehezen enged el, de nagy nehezen megtette.  

Ügyesen beparkoltam, és ezt most azért hangsúlyoztam ki, mert végig a lépcsőn gitározó fiúra figyeltem. Oda siettem hozzá, kivettem a gitárt a kezéből, és az ölébe huppantam.  

-Régóta vársz?  

-Szinte csak most érkeztem. - gyors csókot nyomott ajkaimra, amitől a Woo Bin általi ürességem maximálisan feltöltődött. Inge egyik gombjával kezdtem játszadozni, mire Ő vette a lapot és felemelt. Ilyet még soha nem csinált velem.  

-Gitár. - bökött a hangszer felé és kicsit leguggolt, hogy fel tudjam venni. Míg a hálószobámba értünk eljátszottam neki kedvenc dalom, bár örültem, ha pár akkordot eltaláltam. Így inkább hasonlított egy ősi maya szertartás alatt játszott zenére. 

-Ez mi volt? - tett le az ágyra.  

-A kedvenc maya szertatásom zenéje. - nevettem, közben húztam magam felé - Mióta is nem voltunk mi már együtt? - suttogtam. Zavartan elmosolyodott, amitől még jobban megkívántam Őt. Gyorsan kibújtattam az ingből és a pólóból, imádtam a köldökétől lefutó kis szőr csíkot. Már csak a látványtól az őrületbe tudott kergetni. Kezei már a pólóm alatt matattak, forró tenyere égette a bőröm. Kezei épp a mellemre illettek, egyikkel hátranyúlva gyorsan pattintotta szét a melltartóm. Már éppen egymásnak estünk volna, mikor egy hangos kiáltás ijesztett meg minket. Magam köré csavartam a takaróm, kezembe vettem a telefonom, amit fegyvernek gondoltam alkalmazni. Lay kisgatyában állt elém és jelezte, hogy engedjem előre. Alsójába kapaszkodva mentünk ki a folyosóra. Valami fényfoszlány szűrődött ki a B szobájából.  

-Itthon van! - örültem meg a fény láttán, szerelmemet megkerülve siettem be a szobába. De a látvány ami elém tárult....a lábam földbegyökerezett, mozdulni se tudtam, de még csak a szemem sem tudtam becsukni. Lay belém szaladt, amitől előreléptem, belegabalyodva a takaróba és addig ugráltam, míg az ágyig nem értem, ahova lehuppantam.  

-JÉZUSOM! - kiáltottam fel, mikor a két pucér fiú közé estem.  

-MEI!!! - jött alólam a hang. 

-Ó, hát szia! - nevetett a fölém emelkedett fiú. 

-Te lennél Nam igaz?! - az arcom karmazsin vörös volt, ahogy akarva, akaratlanul végig néztem rajta - Meztelen vagy. Nagyon meztelen.  

-Hát te sem vagy éppen teljes ruházatban. - nevetett. 

-Mei, le szálnál rólam? - kocogtatta meg a hátam TJ. 

-Mi böki az oldalam?! - éreztem meg hirtelen. 

-Aaaa..... 

-Nem akarom tudni! - lelöktem magamról Namot és kirohantam.  

Lay azt se tudta, hogy mit csináljon. Fel-alá járkált a folyosón. Hirtelen nevetni kezdtem, de olyan szinten, hogy már a hasam fogtam és a könnyem csorgott. Aztán megfogtam ideges lovagom boxerét, magamhoz rántottam és megcsókoltam. Kezem becsúsztattam a puha anyagba és kezemmel kezdtem Őt kényeztetni, erre Ő a falhoz tolt kikapta a kezem és felkapott. Lábaim szorosan ölelték derekát. Aztán beviharzott velem a szobámba és életünkben először kulcsra zárta az ajtót. Nem zavartatva magukat egymásnak estünk, bár meg kell mondjam mi csöndesebbek voltunk....szerintem. 

Danbi: News from B

Miután Jongsuk elment egész nap a szobámban gubbasztottam. Vagyis gubbasztottam volna, ha Mei nem jön haza. Gyors magamra kaptam valamit, kezembe fogtam az irataimat , a telefonom és a pénztárcám aztán irány az ajtó.  Nagy lendülettel nyitottam ki. Egy pillanatra megtorpantam, de tényleg csak egy pillanat volt.

- Megjöttem. – indult meg felém.

- Szerinted hol érdekel ez engem?- indultam meg dühösen majdnem fellökve őt ezzel.

- B mi bajod van? – jött utánam.

- Gondolkozz, ha rájöttél szólj, addig nem igazán bírok veled egy levegőt szívni.

- Mit tettem?

- GYŰLÖLLEK- üvöltöttem még az ajtóból, majd szépen bevágtam magam után és elhagytam a házat. Beültem szépséges White-omba és görcsösen szorítva a kormányt elindultam, csak azt nem tudtam hova megyek.  Már körülbelül egy órája autózgattam céltalanul, mikor telefonom pityegni kezdett.  Megkerestem és elolvastam az üzenetet, csak közben az útra nem igazán koncentráltam. Csak az éles dudaszó hozott vissza, hogy figyelni is kéne.

- Húú ez meleg volt. – álltam ki az út szélére és rendesen végigolvastam az sms-t, majd választ is küldtem az edzőnek, hogy ott leszek. Gyors menetirányt váltottam és elindultam haza.  Bő fél órába telt még le nem parkoltam otthon és be nem tettem a lábam.  Szépen csendben próbáltam beosonni a szobába, de ez nem éppen úgy ment, mint ahogy elterveztem, így már körül az első lépésnél meghallották a nappaliban ülő, hogy ott vagyok.  Biccentettem egyet neki, mert nem akartam bunkónak tűnni, de sajnos nem úsztam meg ennyivel.

- B várj meg és hallgass meg, kérlek. – állt fel Jongsuk.

- Minek hallgassalak téged?! Hm?!...Ja és Mei, ha őt is el akarod venni, hát tessék. Chanyeolt már úgy is ellenem hangoltad. – hagytam faképnél őket.  Bedobtam pár napi edzős ruhát egy táskába, törülközőt, fürdőruhát, és utcait ruhát és már indultam is.

- Hova készülsz? – kérdezte TJ, amint meglátott a lépcsőn.

- Van valami semmi közöd hozzá?  És Woobin mielőtt megszólalnál, válaszolok neked. Nem , nem vagyok rád se kíváncsi.

- Meg se akartam szólalni.

- Leszarom. – vágtattam át a nappalin és újra bevágtam magam mögött az ajtót.

Délután  a kocsikázás helyett egy hasznosabb programot választottam és órákon át izzadtam ezzel lábamat erősítve, hogy  nyár végén újult erővel lehessek teljes értékű játékosa a csapatnak.  

- Azt hiszem mára ennyi elég lesz. - vágott hozzám egy törölközőt az edző ezzel utamra bocsájtva.  Megköszöntem a kemény munkáját, kimentem az öltözőbe és szép lassan készültem el.  A tusolás közben végig gondolkoztam, hogy vajon most mit kéne tennem, de igazából semmire nem jutottam. Csak egyetlenegy dolgot tudtam, haza nem megyek. Egy darabig nem vagyok hajlandó egy levegőt szívni áruló barátnőmmel.

- De akkor hova menjek? – tettem fel magamnak a kérdést, se sajnos választ nem kaptam rá. Egy sóhajt kíséretében felkaptam táskámat a vállamra, leadtam az öltözőkulcsot és beültem White-ba. Elővettem telefonomat és azt piszkáltam egy darabig. Eközben jöttem rá a ma esti programra.

Kulcsomat bedugtam a lyukba, elfordítottam és motor szépen muzsikálni kezdett, jelezve, hogy az én szépségem indulásra készen. Egyből a gázra tapostam és irány a Seo rezidencia… közben azért tárcsáztam barátnőmet is.

- Lálihóó csajszi. Fél óra és nálad vagyok. - választ nem vártam egyből rácsaptam a telefont.  Fél órán belül tényleg megérkeztem. Gyors leparkoltam és már rohantam is a lakáshoz, persze képletesen értve, mert még nem voltam villám mekvin, aki száguldozni is tud. Mikor felértem rátelepedtem a csengőre és addig nem vettem el a kezem, míg ajtót nem nyitottak.

- Oké, hallunk, leszállhatnál a csen…

- Lálihóóóóóóóóóóó.- ugrottam az ajtó nyitó nyakába.

- Bocsi.- tolódott el tőlem-  de te ki vagy?

- SEEOOOOO. – üvöltöttem be vállai felett.

- BIII.- rohant ki és a nyakamba ugrott.

- Rég láttalak csajszi. – öleltem magamhoz, majd mikro elengedtem bemutatkoztam a félmeztelen srácnak. – Szia B vagyok,  remélem jóban leszünk. – kacsintottam rá.

- B, ne flörtölj. –vágott tarkón Seo.

- Mert mért ne? – indultam meg befele.

- Barátod van.

- Már nincs. – huppantam le a kanapéra.

Elmeséltem mi történt, persze a Jongsukos estémet kihagytam. Közben megismerkedtem Seo barátaival és ők is meséltek magukról. Kio, akinek a nyakába ugrottam nagyon rendes volt, ha nem szeretném Chanyeolt, tuti felszedném, de így… vonz, be kell vallanom, nagyon is érdekel mire képes, de nem tehetem ezt meg Chanyeollal.

- Hahóó B. –integetett Mia orrom előtt, hogy figyeljek rá.

- Bocsi elbambultam.

- Észrevettem. Mit néztél ennyire?

- Semmit. Figyelj Seo tudom pofátlanság, de itt aludhatnék?

- Persze. Az este további részében megismerkedtem Seijivel is, aki hogy is mondjam nem festett valami jól. Mia éjszaka elmesélt róla pár dolgot, így nagyjából vágtam a szitut és úgy döntöttem mesélek neki magamról egy picit, de azt már nem ma.

Másnap reggel megköszöntem a vendéglátást és már útnak is indultam a kövi helyszínre. Seonak megígértem, hogy sűrűbben jelentkezek és, hogy a közeljövőben elmegyünk bulizunk egy jót közösen. Soyunhoz nem jelentkeztem be, de reménykedtem, hogy otthon lesz. ám csak Junnal sikerült találkoznom és az új szerzeményükkel Sky-al. Hát istenem zabálnivaló egy cica. Nem voltam ott sokat. Inkább Yun keresésre indultam. Első utam az Sm-hez vezetett. Habár utáltam ezt az épületet ha látni akartam barátnőm muszáj volt végre valahára felfedeznem. A recepción megkérdeztem, hogy Soyun bent van-e és kurva nagy mákomnak köszönhetően igen választ kaptam.  kértem egy kis útbaigazítást és már el is indultam. Fellifteztem a másodikra, igen bevallom lusta voltam gyalogolni. Kiszálltam a liftből és egyből nekiütköztem egy mellkasnak.

- Bocsánat.- hajoltam meg.

- Jól vagy?

- Persze. - egyenesedtem ki és mosolyodtam el jelezve semmi bajom.  – Nem tudjátok véletlen hol van Soyun?

- Szabad tudnunk kit tisztelhetünk a kisasszony személyében.

- Jaj Donghae ne hülyéskedj már. Attól, hogy megváltoztam még felismerhetnél.

- B? – kérdezte a mellette álló Eunhyuk.

- Yep. – gyors megöleltem őket és a fiúk próbaterme felé vettem az irányt.  mikor odaértem kezem lábam remegni kezdett. Régen láttam már a fiúkat és féltem Chanyeollal is találkozni, de muszáj volt bemennem, mert nagyon hiányzott már Yun.  Erőt vettem magamon és lenyomtam a kilincset.

- Hát nem erre számítottam.

- Szia B. – köszönt elsőként Lulu. Odamentem hozzá megöleltem adtam egy puszit, majd faképnél hagyva az éppen félig alvó lányra ugrottam szeretem kifejezéseképpen

- SZIIAAA YUUUUN. – ölelgettem meg a halálra rémült lányt.

- Azért örülnék, ha nem fojtanál meg.

- Bocsi. - engedtem el. – Csak olyan régen láttalak és hiányoztál.

- Na mi van Chanyeol, megcsalnak. – poénkodott Kai.

- Fogd be. – üvöltöttem le, ami talán kicsit egyértelmű reakció volt, de szerencsére senki nem kérdezett semmit.

- Na meséljetek, hogy haladtok. – ültem le a srácok közé.  Amíg ott voltam végig beszélgettünk és önfeledten nevettünk, de a társaságban volt két mísz ember, akik rontották a hangulatot. – Bassza meg, ha ilyen bili fülék lesztek végig és csak sajnáltatjátok magatokat, menjetek el.  Tudom Chanyeol mielőtt megszólalnál, én basztam el. ÉS Tao mielőtt te bekapcsolódnál tudom Yemin baszta el, de könyörgöm nem állt meg a világ. Ti döntöttek úgy, hogy lapátra tesztek minket, ne ti szenvedjetek már ilyen látványosan. Te- mutattam Chanyeolra.- Ha nem akarsz látni csak egy szavadba kerül, megyek.

- Akkor menj.

- Hát jó. Örültem srácok. Sziasztok. -  hagytam mindenkit faképnél. Délutáni programnak szántam az edzés helyett, Min meglátogatását is, de sajnos őt csak telefonon értem utol, mert éppen egy másik földrészen tartózkodott, de megígérte , hogy amint hazajön első dolga lesz felhívni és átjönni. Mivel ez a program sikertelen volt, így hazafelé vettem az irányt, de nem a saját házam előtt parkoltam le hanem a szomszédnál.  Becsöngettem és vártam, hogy valaki ajtót nyisson.

- Hát őszintén csajszi elég ramaty állapotban vagy.

- Te sem nézel ki jobban. - üdvözöltük egymást.

- Nem vagyok éppen jó állapotban. – huppantam le a kanapéra.

- Na mesélj.  

- Hát gondolom hallottál Meiről.

- Igen.

- Szóval ugye Mei mikor megtudta mi történt Krisel kiborult. Inni kezdett és gondolom nem gondolkodott és megtalálta a bogyóimat. Ezt az egész ügyet megtudta Yeol, akinek ugyebár megígértem, hogy mindent eltűntetek, de nem tettem meg. Tudod milyen feledékeny vagyok- kezdtek el az első könnycseppek folyni a szememből.  – Nem gondoltam volna, hogy ekkora balhé lesz belőle, de mivel Chanyeol találta meg Mei, aki mellesleg még be is köpött, hogy tőlem vannak a gyógyszereket, eljött hozzánk és kidobott.  Én szeretem őt. – de ennél tovább nem tudtam mondani.

- Van még, igaz? – puhatolózott óvatosan.

- Egész este sírtam Tokiya karjaiban, csak pár órát voltam képes aludni. egész nap lézengtem a lakásban, aztán estefelé beállított Jongsuk.

- B nem mond, hogy.

- Filmeztünk, először csak egy baráti estének indult, de kiborított ez az egész helyzet és tudod milyen vagyok. A fezsültség levezetésre egyik jó módszer a pia. – megálltam egy időre. Erőt gyűjtöttem, hogy folytassam. Képtelen voltam tovább mondani, végül  sikerült megszólalnom. – Nagyon sokat ittunk és azt se

belezúgtam. *-* 

tudtam mit csinálok. Igazából nem nagyon emlékszem az estére, csak foltokban van meg, így először nem hittem el. Csak egy hülye álomnak gondoltam, de reggel ott feküdt mellettem… meztelen. – és ekkor elszakadt bennem valami. Yemin próbált vigasztalni, de nem nagyon sikerült neki. Csak órákkal később, mikor könnycsatornáim kiszáradó félben voltak, tudtam újra felemelni a fejem és megszólalni.

- Együnk fagyit.

- Van jobb gyógymódom erre. - húzott maga után. Röpke egy óra alatt teljes harci díszbe vágtuk magunkat és elindultunk az éjszakába.  Józanon kicsit feszélyezett a ruha, mert igazából semmit nem takart, de mire odaértünk  a szórakozóhelyre egy cseppet sem izgatott mi van rajtam, vagy éppenséggel mi nincs rajtam. Az útközben vett pia teljesen ellazított és minden gátlást kiölt belőlem, így jó hangulatba vetettem bele magam egy újabb buliba.  Aznap este minden olyan mennyiségben fogyott, hogy emlékezőképességemet kiölve, tudattalan állapotba repítettek...

that night .-.

Soyun: Little happy b.day

Villám csapás ként vágott belém a felismerés! Ekkora idióta is csak Én lehetek, hogy elfelejtettem a saját és Luhan szülinapját. Azonnal keresni kezdtem a mobilom és tárcsáztam is a számot.
-Igen? - szólt bele Bambi.
-Hogy lehetünk ekkora marhák? - kérdem tőle.
-Mi? Miért? Rosszat csináltam? - ijed meg.
-Huszadika van! Április 20. Nem rémlik valami ezzel kapcsolatban? - kérdezem.
-Jézusom! - olyat sikit, hogy el kell húzni a fülem mellől a mobilt, mert majd megsíketültem. -Boldog születésnapot Yun! - mondja végül.
-Neked is Bambi! - mondom mosolyogva.
-Hol vagy most? - kérdi.
-Itthon. - válasz közben lenéztem az alvó cicára. Olyan aranyos.
-Be tudsz jönni az SM-hez? - hallani a hangján, hogy vigyorog.
-Be. Fél óra és bent vagyok. - kuncogva rakom le, felöltöztem, aztán az ajándékját elvéve minden fontos dolgot magamhoz véve kocsiba ültem, és mentem is az SM-hez.
Bent már szinte mindenki köszönt plusz felköszöntött akit ismerek és engem is. Jjong akkora ölelésben részesített, hogy azt hittem ott halok meg. Minho adott nekem macit, Taemin pedig egy nyakláncot. Ott szidtam őket, hogy mire kellett, végül kaptam még kisebb ajándékokat Onew-tól, Key-től és Jonghyuntól. Mindent beraktam a táskámba. Még jó, hogy a nagyobbat hoztam. Donghea, Siwon, Kyunhyun is meglepett egy hatalmas macival amit közösen vettek. Na nálam itt tört el a mécses, sírni kezdtem. Hyoyeon vett egy gyönyörű karkötőt hozzá egy egyszerű, fülbevalóval. Aztán miután megkaptam mindent, mentek a dolgukra. Én pedig a fiúk terméhez mentem. Luhan, Seok, Chen volt bent, és mint láttam, Lulu épp pakolt le, szóval Őt is elkapták.
-Azta! Ez akkora mint Te! - mondja Minseok.
-Suju maci! Ez lesz a neve is. - kuncogok.
-Boldog születésnapot! - ölel meg Minseok miután lerakom a macit a sarokba.
-Ennél boldogabb nem is lehetne! - szipogom.
-Ne sírj! - tol el és letörli az arcom.
-Azért sírok, mert boldog vagyok. - mosolyogva kócolom össze a haját, aztán Luhanhoz lépek.
-Boldogat Te óriás Bambi! - ölelem meg.
-Neked is törpe! - bújik a nyakamba. -Hol az ajándékom? - enged el. Elnevetem magam, és feltúrom a táskám, aztán odanyújtom neki.
-Tessék! Remélem teszik is majd. - mondom. Azonnal kikapja az ajándékot a kezemből, és a táskájához rohan, majd vissza hozzám egy fehér dobozzal tér vissza.
-Ez a tiéd! Egyszerre! - pattog, elnevetem magam, és ketten kezdjük kibontani az ajándékainkat. Enyém egy csillag és Hold medálos nyaklánc. Luhan pattogva veszi a nyakába az ő ajándékát, én pedig mosolyogva az övét. Maga mellé cipel és csinálunk egy selcát ketten, egymás láncára mutatva.
Nem voltam ott sokáig, mert Nam hívott, hogy menjek vele kávézni. Betuszkoltam a macit a kocdiba, és irány a kávézó.
Már jó egy órát ültem a kávézóban egyedül, mire szólt, hogy mégse tud jönni. Felsóhajtottam és elfogyasztottam a sütit amit rendeltem, pont ittam bele a narancs levembe amikor megszólal a mobilom, amit elő is vettem. Mei neve villog, amin elmosolyodok. Fel is vettem.
-Sooooo Szia Mei vagyok! -
szólt bele azonnal, mire néztem nagyot. -Be kéne jönnöd a stúdióba. Van egy koreográfia ötletem. - hadarja. Bűzlik ez nekem. Tuti van valami!
-Szia Mei! Jongin ott van? - kérdeztem meg azért mindenesetre.
-Nincs...- mondta kicsit nem hihető hanggal.
-Biztos?! - hunyorogva néztem a velem szembeni székre.
-110% százalék. - mondja.
-Csak Én vagyok! - kiabált
bele Lay a telefonba.
-Hjjaaajj. Egy fél óra és ott
vagyok! - sóhajtok nagyot. Aztán pakolni kezdek.
-Szuper. Várunk, várlak. Akarom
mondani Lay és Én várunk. -
hadarta és azonnal megszakította a hívást, én meg csak pislogtam a mobilomra.
-Na ezek is készülnek valamire, az már tuti! - morgom az orrom alatt. Fizettem, és már indultam is. Semmi kedvem nem volt oda menni, főleg, hogy Jongin is ott van, mert tuti, hogy ott lesz.
Közel volt a stúdió, szóval szinte percre pontosan már ott voltam.
Nem értettem mi van, Mei épp öltözött, Lay pedig betolt aztán becsukta az ajtót, rám mosolyogva intett a fejével egy irányba, ahonnan vizes hajjal, póló nélkül, egy szál nadrágban állt Jongin. Nem akarok vele egy helyen lenni!
-Mi folyik itt? - kérdem és hátrálni kezdtem, hogy kimenjek, mire Lay kézen fogott és a tükörhöz húzott, és leültem az egyik székre. Jongin folyamatosan a padlót nézte.
Lay elindított egy számot, mire Mei és Jongin táncolni kezdtek. Ámulva figyeltem az össze mozdulatot, ám amikor volt pár intimebb mozdulat, Layre pillantottam, aki csak mosolyogva nézte őket. 
Újra minden figyelmemmel őket néztem, aztán vége lett a számnak és ketten maradtunk Jonginnal. Két sunyi úgy lelépett, hogy észre se vettem, csak Jongin volt előttem. Felálltam és hozzá sétáltam. Szemben álltam vele, pihegő mellkassal nézett rám. Szőke haja vizesebb lett, és teljesen el voltam varázslva.
-Boldog születésnapot Yun! - mondja. -Ez volt az ajándék egyik fele, remélem tetszett. - láttam rajta, hogy hozzám akar érni, de nem mert, így Én tettem egyik kezem a mellkasára, másikat pedig a nyakára és lehúztam egy csókra. Édes ajkai most szinte felfaltak, úgy csókolt, két karjával pedig magához szorítva fogot. Azt hittem kiugrik a szívem. Sok minden benne volt ebben a csókban, szerelem, harag, fájdalom, minden, amit éreztem. Szemei csillogtak amikor újra rám nézett, és elmosolyodott.
-Szeretlek... - suttogta, de rendesen hallottam. Én pedig becsuktam a szemem, és kibuggyant pár csepp könny a csukott szemeim mellett.
-Most mennem kell... - tolom el.
-Szakíts Donghoonal!
Tudtam, hogy ezt fogja mondani, éreztem, és igaza volt, szakítanom kell Donghoonnal, pedig egy angyal fiú.
Telefonom zavarta meg a csendet, így odamentem a táskához. Suho volt, azt mondta menjek vissza az SM házhoz, mert várnak a többiek. Jongin elment felöltözni, addig én is rendbe raktam magam, és már mentünk is.
-Jézusom, honnan ez a hatalmas maci? - kérdi.
-Suju fiúk adták. Ajándék. - mondom.
-Ja, tényleg! - kutakodni kezd a táskában, aztán elő vesz egy dobozt. -Ez a másik ajándék! - mondja.
-Tedd a többi mellé. - legyintek hátra, aztán befordulok a parkolóba. Lerakja a többi doboz mellé, leparkolok, és irány be.
Természetesen kaptam egy rakás ajándékot, sok puszit, ölelést. Itt volt Nam, Hoon, Jun, és Rin is. Olyan boldog voltam.
-Boldog születésnapot. - mosolyog rám Donghoon. Mosolyom azonnal felragyog miatta, mert olyan aranyos.
-Köszönöm! - kap tőlem egy puszit az ajkaira.
-Vettem neked ajándékot, ott van a kupac közt. - kuncog. -De szeretnék beszélni veled valamiről, nagyon fontos, és tudom, csúnya dolog pont most ezt elmondani neked, de, Én szak... - félbe szakadt a mondata, mert felemeltem a kezem, hogy hallgasson, és az ablakhoz mentem. Mei magából kikelve kiabált. Azonnal rohanni kezdtem ki. Teljesen nem Ő volt. Aztán végül kiderült, hogy bevett egy rakás gyógyszert. Elvettem Jongintól a mobilt, és azonnal hívni kezdtem a mentőt.
Teljesen sokkban volt mindenki.
Aggódtam Meiért, ezért Én is Lay-jel mentem a kórházba. Ott beszéltem a dokimmal, aki elvitte gyomor mosásra, és azt mondta, másnap reggelre jól lesz. Bent maradtam vele, ott is éjszakáztam, majd amikor felkelt, elmeséltem mit csinált. Le volt teljesen sokkolva. Nem is csoda.
Nekem haza kellett menni, mert a telefonom folyton rezget. Hol Xiu, hol Nam, vagy Hoon hívott.
Meg le kell pakolni a rengeteg dobozt.
De nem akartam haza menni, mert sajnos tudtam mit akart Donghoon, és tuti, hogy otthon vár...

Seo Young - at the edge of death

utálom a kórházakat

-          Seo! Seo kelj már fel! – erre a mondatra és egy jó erős rázásra ébredtem. Résnyire nyitott
- Istenem  Mia,mi a franc van? – húztam a fejemre a takarót.
- Seiji! Tiszta vér a párnája! – csattant fel. Erre már az én szemem is kipattant.
- Mi? Mi az,hogy tiszta vér a párnája? Mitől?
- Az orrától. Vérzett az orra.
- És felkeltetted? – ültem fel.
- Nem…nem mertem. Féltem,hogy nem él…
- MI?! Mia ne szórakozz már. – pattantam fel az ágyból és a vendégszoba felé vettem az irányt.
- Addig szólok Kio-nak. – kiabált utánam barátnőm. Seiji a fal felé fordulva feküdt. Rátérdeltem az ágyra és a rátettem két ujjam a csuklójára. Mikor megéreztem a kis lüktetést,ami azt jelezte,hogy dobog a szíve hatalmasat sóhajtottam. Viszont ez a lüktetés eléggé gyenge volt.
- Seiji. Hé Seiji! – ráztam meg a vállát. Ő kicsit felmordult,majd kinyitotta a szemét. Az orrán vér volt,ami miatt olyan lett a párna is. Ez nem tűnt jó jelnek.
- Mi az Seo? Még csak 9 óra van. – dörzsölte meg a szemét. A hangja nagyon erőtlen volt. Közben Kio és Mia is bejött a szobába.
- Látod? Mondtam,hogy véres! – mutatott barátnőm Seijire.
- Mi a vé…- kezdte Seiji,de mikor meglátta a párnáját elhallgatott. Kezét az orrához emelte,majd letörölte róla az alvadt vért.
- Baszki.- suttogta.
- Oké. Elmész a kórházba egy kivizsgálásra. – szólalt meg Kiosuke.
- Dehogy megyek. – nézett rá Seiji.
- Seiji! Nem tudom észrevetted-e ,de a párnád nem kicsit véres,hanem szinte át van ázva. Ez nem normális! Meg is halhattál volna álmodban! – vágott az ágyra Kio.
- Kio-nak igaza van. Ha nem vagy hajlandó magadtól bemenni,akkor kihívjuk a mentőket. – tettem karba a kezem. Seiji segítségkérően pillantott Mia-ra,de az ő arca is kemény volt.
- És mégis mit old meg,ha elmegyek oda,hm? Max lecsuknak droghasználatért. – dőlt vissza az ágyra.
- Nem fognak lecsukni. Viszont kicsit komolyan kéne venned ezt az egészet. Nem egy egyszerű megfázásról van itt szó,hanem drog túladagolásról. És neked kéne tudnod közülünk a legjobban,hogy ez nem játék. Úgyhogy légy szíves vegyél erőt magadon, emeld fel a feneked az ágyról és húzzál felöltözni,mert igenis bejössz a kórházba. Én úgyis terveztem meglátogatni Mei-éket,úgyhogy útba is esik. – néztem rá. Nagyon komoly volt a hangom,éreztem magamon. Seiji mély levegőt vett,majd bólintott.
- Oké,oké,de csak,hogy ne csesztessetek  tovább. A párnát meg majd kimosom….vagy valami.
- Majd én kimosom,te csak elrontanád. – adtam egy puszit a homlokára,majd a többiekkel együtt kimentem a szobából,hogy Seiji fel bírjon öltözni.

Mire mindenki elkészült már elmúlt 10 óra is. Seijit alig bírtuk berángatni a kocsiba. Mondjuk ez lehet azért is volt,mert alig bírt járni és ezt nem volt hajlandó belátni. Végül odaértünk a kórházhoz. Mia elkísérte Seijit a kivizsgáló osztályra,én meg Kio , pedig a recepcióhoz mentünk,hogy megkérdezzük melyik B és Mei kórterme.
- Sajnálom,de Danbi és Mei kisasszonyt tegnap haza engedtük. – felelte a recepciós nő.
- Óóó értem. Akkor kicsit későn jöttünk. Köszönjük. – mondtam,majd a lift felé indultam Kio-t magam után húzva.
- Nem is tudtam,hogy haza engedték őket…- tűnődtem.
- Biztos azért,mert jól voltak. Úgyhogy ez jó hír. – nevetett Kio,majd átkarolta a vállamat,miközben beszálltunk a liftbe.
- Remélem így van és tényleg jól vannak. Mostanában nagyon keveset beszéltem velük. Mindenkinek megvan a maga kis élete és ritkán találkozunk. De hiányoznak. – dőltem az ajtónak.
- Én is megismerném őket. Úgyhogy össze kell hozni egy találkozót . – mondta Kiosuke. Közben felértünk a harmadikra,ahol Seiji és Mia volt. Mia az egyik padon ült a falnál. Tehát Seiji még bent volt. Odamentünk hozzá és leültünk mellé.
- Ez gyors látogatás volt. – nézett ránk barátnőnk furcsán.
- Tegnap haza engedték őket. Úgyhogy erről lecsúsztunk. – feleltem.
- Óóóó értem. De ez jó,nem? – mosolygott.
- De. – mosolyogtam rá én is. Hírtelen kinyílt az egyik vizsgáló ajtaja és egy fehérköpenyes férfi lépett ki rajta,majd felénk indult.
- Önök Enomoto Seiji barátai? – állt meg előttünk. Mia és Kio kérdőn néztek rám,mert a férfi koreaiul beszélt.
- Igen,mi vagyunk. Valami baj van? – álltam fel.
- Ami azt illeti igen. Nem tudom tisztában vannak-e vele,hogy a barátjuknak heroint,kokaint,ópiumot és különböző erős nyugtatókat találtunk a vérében. Ilyen szintű túladagolásnál szerencsés,hogy még életben van. Arról nem is beszélve,hogy a tű,amivel beszúrta magának sem volt tiszta,ezért kisebb vérmérgezést kapott,úgyhogy át kell mosnunk a vérét.
- Te jó isten… fogalmunk sem volt,hogy..- kezdtem ,de a férfi félbeszakított.
- Hölgyem,tudnom kell,hogy a barátjuknak voltak-e már drogproblémái és ,hogy honnan szerezte az anyagot?
- Fogalmam sincs. Tegnap reggel találtunk rá egy szórakozóhelyen,de akkor már eszméletlen volt. És…régebben voltak kisebb ügyei,de soha sem adagolta túl magát. – hazudtam. Nem mondhattam el,hogy elvonón is volt. Az csak rontotta volna a helyzetet. Nagyon nagy szükségem lett volna most Kio-ra,de ő nem tudott hozzászólni a beszélgetéshez.
- Értem. Nos az ő érdekében remélem,hogy igazat mondott. Mivel japán állampolgár nem utalhatjuk be ide elvonóra,de írok egy beutalót az egyik japán klinikára. Szeretném,ha komolyan venné és elmenne. Az ő érdekében.
- Rendben van dr úr. És köszönjük . –hajoltam meg. A férfi csak bólintott és visszament a vizsgálóba. Gyorsan elmondtam Kio-éknak mi a helyzet.
- Mi? Átmossák a vérét? Uramisten! – csattant fel Mia.
- Szerintem örülhet,hogy ennyivel megúszta. – sóhajtott Kio.
- Szerintem is. Sokkal rosszabbul is végződhetett volna. – feleltem.

1 és fél órát vártunk mire kijött az orvos és elmondta,hogy Seijit saját felelősségre haza

szememen keresztül Mia-t pillantottam meg.

kis hülye ♥

engedik,de ha rosszul lenne akkor mindenképpen be kell feküdnie. Seiji holt sápadtan bicegett ki a kórteremből. Szerencse,hogy volt lift és nem lépcsőn kellett mentünk. A haza úton nem nagyon beszélt,mi pedig nem kérdeztük. Mindenki fáradt volt. Mikor felértünk a lakásba rögtön ledőlt. Látszott rajta,hogy nagyon kivan. Holly befészkelte magát mellé az ágyba és mindketten elaludtak. Mia este Sun-nal találkozott,úgyhogy Kio-val maradtam otthon. Nem akartuk egyedül hagyni Seijit. Sunhee is átjött egy kicsit dumálni és hozott pizzát is. Nagyon jó volt valakinek mindent elmondani. Hiányzott már a nővérem.

Yemin - Hello my old 'friend'.

-Tokiya...-szóltam erőtlenül a felettem térdelő fiúhoz.
-Yemin. Végre. Mi történt? Beviszlek a kórházba.-mondta majd felemelt és elindult az autóhoz. Miután berakott az anyós ülésre és övemet is bekötötte elindultunk. Próbálta kideríteni, hogy mi történhetett de csak bámultam ki az ablakon. A kórház előtt leparkolt és segített kimásznom majd karjába csimpaszkodva elindultunk befelé.
A kórteremben a doki elvégzett egy csomó vizsgálatot bár nem könnyítettem meg a dolgát hisz kommunikálni vele sem voltam hajlandó. Miután kiderült, hogy semmi bajom nincsen ha az egészségi állapotomat nézzük megállapította, hogy ájulásom oka ideg összeomlás. Amint közölte a tényeket, hogy az éjszakát bizony a pszichiátrián töltöm már mentünk is át az erre fenntartott szobákhoz. Amíg a folyosón sétáltunk sorra rohamoztak meg az ájulásom előtti emlékek. Tao csalódott könnyektől áztatott arca és amikor kimondja, hogy vége van. Ez volt az a pillanat amikor térdem ismét feladta a szolgálatot és könnyeim utat törve bújtak elő. Tokiya ismét felszedett a földről a nővér pedig gyorsan elmondta, hogy vigyen a szobámba amíg ő hoz nyugtatót.
 Befektetett az ágyba a nővér pedig szinte rögtön ez után hozta is a kis pirulát. Bevettem majd az ablak felé fordulva könnyeimmel küszködve elaludtam.
Mikor felébredtem B az ágyam mellett ült és valakivel beszélt telefonon.
-B.-szólaltam meg olyan halkan, hogy csoda, hogy meghallotta, de letette a telefont.
-Yemin, mi történt?-nézett rám kétségbe esetten de nem válaszoltam. Szerencsére nem is faggatott tovább. -Figyelj... beszéltem Taoval fél óra és itt lesz.-mondta én meg teljesen kétségbe estem. Tudtam ha Tao idejön tényleg elkell neki mondanom mindent. Úgy gondoltam, hogy jobb ha előbb elmondom a dolgokat Bnek így csak Tokiyat kezdtem el szuggerálni ami Bnek hamar le is esett így elküldte megmentőmet.
-B....-kezdtem bele. -Valamit elkell mondanom. Szeretném ha te tudnád meg először.
-Yemin, megijesztesz. Mi a baj?-fogta meg kezem.
-Tudod pár hete Krisel épp filmet néztünk mikor bevallotta, hogy még mindig érez irántam. És hát tudod nekem is ő az első szerelmem akit sosem tudtam igazán elfelejteni úgy hiába a legjobb barátom. Szóval... lefeküdtünk... aztán megint és megint. És megint úgy viselkedik mintha együtt lennénk. Én pedig nem tudom, hogy most mi van. Én tényleg szeretem Tao-t... igazából mindkettőjüket szeretem. B én nem tudom mit csináljak...-törtek elő újból könnyeim
-Tao tud már róla?-kérdezte.
-Nem, majd most mondom el neki.
-Mit mondasz el és kinek?-jött az ismerős hang az ajtóból.
-Megnézem megvannak e még a cuccaim.-hagyott minket magunkra barátnőm.
-Szóval mit is mondasz el kinek?-jött a kérdés Taotól.
-Tao...szerelmem...
-Ne terelj Yemin hanem mond el.-förmedt rám kissé.
-Kicsim ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?-kérdeztem reménykedve.
-Yemin!!-kiabált rám. -Kb 2órája elmondtam, hogy vége van úgyhogy csak beszélj.
-Tao kérlek.-kezdtem el sírni újból.
-HALLJAM!-sosem hallottam még ilyen dühösnek hangjától összerezzentem.
-Én...én...lefeküdtem...vele...-mondtam elfúló hangon.
-Kivel? Yemin válaszolj!-lépett közelebb és megragadott csuklómnál.
-Krisel... én lefeküdtem Krisel.-kiabáltam. Persze nem a dühtől. Csak úgy éreztem, ha nem teszem sose fogom tudni kimondani... Tao elengedte a csuklómat és hátrébb lépett egyet. Szemeiből nem tudtam kiolvasni mit érez. Volt benne düh..csalódottság...harag és fájdalom.
-Hányszor?-kérdezte szinte suttogva amire csak egy sírástól előjött elfúló nyikkanással válaszoltam.
-Azt kérdeztem hányszor? Mégis mióta csináltok belőlem hülyét?
-Tao... én nem.....
-Szóval régóta... Nem akarlak többé látni.-megragadtam karjánál és megpróbáltam átölelni de csak letaszított magáról. -Elég legyen Yemin.-ordított rám.
-Kérlek....-estem össze és úgy kiabáltam. Végül egy hangos ajtó csapódás és az üres kórterem látványa maradt csak. Pár másodperccel később már B térdelt mellettem és próbált felültetni az ágyra.
Táskámból előszedte nyugtatóimat majd miután bevettem lefeküdtem és úgy sírtam tovább. Szerencsére B nem faggatott és nem próbált nyugtatni az elcsépelt 'úgyis minden rendbe jön' dumával. Egyszerűen csak ott ült mellettem és fogta a kezem amiért roppant hálás vagyok. Mikor hirtelen megszólalt, hogy vizitre kell mennie rendbe leszek e úgy megijedtem, hogy a zokogás megint kitört rajtam. Kezdtem úgy érezni magam mint aki megőrült.
Aztán B-t egy ápoló nő váltotta aki hozott nekem inni és újabb adag pirulát juttatott belém.

Pár perccel azután, hogy egyedül maradtam telefonom kezdett csörögni. Kris hívott és aggódva szólt bele a telefonba.
-Yemin minden oké? Tao hívott kb 2órája, hogy úton van hozzád a kórházba. Mi történt?
-Kris én sajnálom.-mondtam rekedt hangon.
-Mit sajnálsz?-kérdezte aggódva.
-Én..én elmondtam neki mindent. Egyszerűen nem tudtam tovább titkolni.
-Yemin... jól vagy? Sajnálom... ha én nem vagyok olyan hülye, hogy elmondok neked mindent még mindig boldogak lennétek.
-Kris.. ez nem csak rajtad múlt. Én tényleg szeretlek. Egyszerűen csak minden egyszerűbb ha mi csak barátok vagyunk. Ahogy akkor is jobb volt, hogy vége legyen így most is jobb lesz.
-Ezek szerint mi ketten tényleg csak barátok leszünk ugye?-hallottam csalódott hangját.
-A legjobbak.-mosolyodtam el ezzel is bíztatva magamat is egy kicsit.
-Sajnálom Yemin most lekell tennem de ígérem holnap átmegyek jó? És kérlek nagyon vigyázz magadra.
-Rendben. Szia Kris.
-Szia.-ezzel bontottuk a vonalat.

B elintézte, hogy mivel még egy éjszakát maradnia kell lehessünk egy szobában majd behívta D-t aki hozott fagyit és órákon át anyai szeretetben részesített.
Másnap pedig elintéztük a hazajutást. B-t könnyebben elengedték az engem kezelő orvost győzködni kellett. B megígérte neki, hogy gondoskodik, hogy rendesen bejárjak kezelésre...-egy frászt-gondoltam magamban.
Az autóhoz menet beszélgettünk még és elmesélte előző napi csodálatos Chanyeollal töltött reggelét ami egy kicsit azért életet lehelt belém addig se máson gondolkoztam.
Tokiya haza fuvarozott majd mindketten saját otthonaink felé vettük az irányt. Belépve az üres ház fogadott és az asztalon egy levél.

' Szia drága. Remélem, hogy jobban vagy. Sajnálom, hogy nem tudtunk bemenni de nekem dolgoznom kellett és Nana pedig sürgős üzleti útra ment Európába. Ő csak a jövőhéten jön haza és én is csak későn jövök. Picikéid már hiányolnak. Adtam nekik enni és sétálni is voltunk úgyhogy arra már nincs gondod. Ha hazaértem filmezünk és elmesélsz mindent. xoxo : Donghoon.~ <3 '

Miután elolvastam a levelet eldöntöttem, hogy nem maradok itthon.
összeszedtem magam és elindultam egy üveg whisky társaságában. Már negyed órája jártam a várost és az üveg egyre csak ürült mikor betoppantam egy elég zsúfolt szórakozó helyre. A zene és a bent terjengő füst a bevitt alkohol mennyiség nélkül is bódító volt így a maradás mellett döntöttem.
Lassan haladtam a tánc tér felé majd egy tetsző férfi egyedet kiválasztva mélyen szemébe nézve kezdtem ringatni csípőm. A 30 körüli férfi a szemeivel majd felfalt ez pedig adta alám a lovat így még inkább erotikus mozdulatokat téve bolondítottam magamba szerencsétlent.
Közeledett felém majd magához húzott és táncolni kezdtünk. Nem akartam tőle semmit de fordítva ez nem így látszott. Egyre inkább olyan helyeken fogdosott ahol a legkevésbé sem akartam így toltam el magamtól ahogy csak tudtam. Hirtelen egy kar ragadott meg hátulról és magához húzott.
-Szállj le a lányról öreg. Velem van.-mondta az idegen fiú.
-Köszönöm. -mondtam mikor megfordultam.
-Igazán nincs mit. Nem akarsz csatlakozni hozzánk? Én tudok neked egy jobb programot ennél.-lebegtetett meg egy fehér port tartalmazó zacskót orrom előtt fél oldalas mosollyal. Teljes izgalom járta át testem. Már rég tudtam a választ a kérdésre de azért feltettem egy apró kérdést...
-Honnan tudjam, hogy bízhatok benned?
-Nem tudhatod... de épp ezért olyan izgalmas.-kacsintott rám az amúgy nagyon helyes srác.
-Legyen.-mondtam majd elindultam vele kifelé. Kint egy kis sikátorban álltunk meg egy kisebb társaságnál akik nem lehettek öregebbek mint én. A srác akivel jöttem oda sétált egy nála kicsit magasabb de szintén nagyon szív döglesztő fiúhoz és lesmárolta. Kicsit azért megkönnyebbültem, hogy legalább nem kell félnem, hogy esetleg valamit akar így nagyobb biztonsággal készültem arra amit tenni fogok.
-Szia. Nadia vagyok. És te?- ugrott mellém egy mosolygós külföldi (szerintem francia) lány.
-Yemin.-válaszoltam nem túl barátságosan.
-Hűha a lánynak rossz kedve van fiúk valaki dobjon egy tasakkal.-kiabált a többieknek ahol fiúk és lányok egyaránt élvezték a különböző szerek és egymás társaságát is. Egy srác termett mellettünk aki

egyből a kezembe nyomta.
-Ez az első?-nézett rám a lány.
-Nem.-válaszoltam ugyan olyan hangnemben
 mint az előbb kerestem egy szabad területet
előkerestem bank kártyám és egy kis pénzt.
-Hello barátom. Rég láttalak.-suttogtam halkan majd
szervezetembe juttattam a hófehér anyagot. Az este folyamán még jópár külömböző szerhez jutottam hozzá meg persze alkoholból sem volt hiány. Forgott velem a világ... az egyik pillanatban mintha még egy unikornist is láttam volna amit csak egy "Jéé szia Lay" megszólalással nyugtáztam. Aztán egyre homályosabb lett minden. A külvilágból szinte már semmit nem érzékeltem csak az a nyomor lett úrrá rajtam amit a kapcsolatom vége okozott.. Rettegtem. Nemtudtam, hol vagyok, hogy mi van körülöttem, hogy kikkel vagyok és, hogy ők milyen emberek.... de mégsem ez volt amitől féltem... az egyetlen dolog amitől rettegtem, hogy Tao nem volt velem és, hogy nem tudtam valaha megbocsájt e még nekem....

Másnap délután iszonyatos fájdalmakra keltem. Megpróbáltam felülni ami egy kissebb ordítást váltott ki belőlem. DongHoon ott volt a szoba másik felében aki úgy tűnt erre ébredt fel. Oda jött és segített felülni.
-Hogy kerültem haza?-kérdeztem a fiút mert úgy tűnt ő nem fog hozzám szólni.
-Szerinted? Haza hoztalak. Az egyik fickóban legalább volt annyi, hogy felhívjon miután majdnem megöltek. Mondcsak van neked bármennyi agyad? Mikor megláttalak a földön feküdni azt hittem meghaltál. Nézz magadon végig.- mutatott végig takaróval borított testemen.-Ja és amúgy Kris a nappaliban van és nincs túl jó kedvében. Szólok neki, hogy felkeltél.
Benéztem a takaró alá és elborzadtam.
-Várj, Hoon.-szóltam a fiú után. -Mégis mi történt?
-A fiú aki felhívott azt mondta, hogy valakivel elég csúnyán összebalhéztál és az eredménye pedig az lett...-mondta majd magamra hagyott.
Pár perc múlva Kris jött be a szobába.
-Bong Yemin!-kezdett el kiabálni.-Mond meg nekem... Normális vagy te? Meg akarsz halni?
-Kris...
-Ne Krisezzél nekem a kurva életbe is. Megígérted évekkel ezelőtt, hogy soha többet nem csinálsz semmit. Most meg nézz magadra.-ordított.-Ezek után elgondolkozok, hogy valóban te vagy e az a nő akit szeretek... Felfogod egyáltalán, hogy mit csinálsz?
-Ne kiabálj már kérlek.
-Addig örülj amíg kiabálok... Énis örülhetek, hogy megtehetem... Rohadtul nem akarok egyszer a hullaházba menni egy ilyen hülyeséged miatt. Elég legyen.
-Sajnálom.-hajtottam le fejem.
-Ne nekem sajnáld. Magadat sajnáld. Hogy nézel ki?- kapta el karom majd felrántotta a takaró alatt pihenő kezem, hogy elém nyújtsa. Tele volt vér alá futásokkal és tű szúrásokkal amiket az előbb a lábam látványa miatt észre sem vettem.
-Menj el kérlek.-mondtam neki kérlelő hangon.. egyszerűen nem akartam, hogy ilyen állapotban lásson tovább, persze ő ezt félre értette.
-Még neked áll feljebb? Oké tudod mit... elmegyek de egy darabig nem is akarlak látni.-ezzel magamra is hagyott.
-Kris én nem úgy értettem-kiabáltam még utána de semmi... már nem jött vissza... pár nap... pár nap alatt mindenkit sikerült elmarnom magam mellől. És, hogy a többiek mit fognak ehhez szólni... tényleg egy oltári nagy hülye vagyok!