Mei: Újra itthon

A nappaliban Krissel épp reggeliztünk, mikor a TV-ben meghallottam Seo nevét. Odasiettem a képernyő elé, és döbbenten láttam a kompromittáló fotót, ami érdekes szögben készült. A hír után, mintha csak megérezte volna hívott Luhan.

-Láttam. – szólt bele idegesen.

-Ez kamu. Beszéltél már Seoval?

-Persze, de Mei.....már a net is tele van. – kezdett el a hangja emelkedni mérgében.

-Jaj, ugyan már Luhan. B-vel is tele volt a sajtó, Yeminnel is.

-SŐT MÉG MEIVEL IS! – kiabált bele Kris tele szájjal.

-Nem segítesz ezzel. – közöltem vele – Figyelj, beszélj Seoval, hogy adjon interjút, mi pedig majd innen segítünk neki. Szervezünk Kris sajtósával egy interjút, ha akarod ott leszünk veled. Meg is tettük a legfontosabb intézkedéseket, egész délelőtt rohangáltam, hogy minél hamarabb meglegyen a riport. Persze időközben Seot is felkészítettem, hogy ha Koreában várni fogja egy riporter csapat, ne rémüljön meg, csak a Wu ikrek akcióba lendültek.
Teljesen megfeledkeztem arról is, hogy otthoni kiruccanásom lerövidítem és a gépem a riport után indulni fog. Senkinek nem szóltam, úgy gondoltam meglepem a társaságot egy kora reggeli érkezéssel. Layt is magammal viszem, mert elegem volt abból, hogy távol legyek tőle, így megkértem, hogy had kapjon legalább 4 nap pihenőt. Na jó a kérésem inkább volt fenyegetés. Plusz talán lehet azt a kijelentésem, hogy Kris ügyvédje már beleegyezett, hogy Lay-t is megvédje ha kell. Így Layt rángattam magammal mindenhova.

Eljött a délután, mi pedig Luhannal találkoztunk egy rádióállomás bejáratánál. Régen nem láttam már a kis törpikét, megváltozott, a kisfiús pofija teljesen megkomolyodott.

-Luhan. – ugrottam a nyakába – Megváltoztál.

-Te se panaszkodhatsz. Kivirultál.

-Jót tett az itthoni levegő. – vigyorogtam. Bementünk, ahol már vártak minket .

Beültünk a kényelmes kis gurulós székekbe és már indult is az élő adás. Végig mantráztam, hogy csak Seo halljon meg minket, elküldtem neki, hogy hol fogunk lenni, illetve, hogy mikor kezdünk. Jól sikerült a felvétel, nevettünk, sírtunk, vagyis Én sírtam, mert teljesen elérzékenyültem, mikor Lulu a kapcsolatáról beszélt Seoval.

„Legyünk egymástól bármennyire messze, a szerelmünk soha nem gyengül el...”

– édi pofi. Persze minket is fagattak Layel, de mindig ügyesen hárítottunk. Most nem mi voltunk a középpontban.

Imádom ezt a Gyagyakornist
<3

Az interjú végén ittunk egy kávét. Reménykedünk, hogy mi innen Kínából tudtunk valamennyit segíteni, hogy a rossz pletykák véget érjenek. Mikor elbúcsúztunk haza mentem a bőröndjeimért, Kris kivitt a reptérre, amit ott láttam, majdnem visszafordultam.

-Mégis mi ez? – kérdeztem a hatalmas plüss bárányt. 

-Viszem Chanyeol fiának. – kukucskált ki a hóna alól Lay.

-És hogy akarod fel vinni a gépre? Veszel neki egy jegyet?!

-Dehogy, beadom a bőröndöm mellé.

Megkönnyebbülve fordultam testvéremhez. Kicsit rosszul esett, hogy megint el kell váljak tőle, de megígérte, hogy legközelebb ő fog eljönni hozzánk, hogy megnézze mit művel B baby boyyal.

Koreába érve épp a bőröndöm próbáltam a többi közül kirángatni, mikor megcsörrent a mobilom. TJ írt egy sms-t, hogy beszélni akar velem.  Egyedül Őt értesítettem, hogy haza jövök, elpötyögtem neki a hotel címét, ahol megszállunk. Kizárt, hogy a dormba menjünk, mert Yeol azonnal adná le a drótot B-nek.

-Kopogtak. – bújtam ki Lay öleléséből, magam köré csavartam egy törülközőt, ugyanis a tus alatt „álltunk”. – Gyere be.

-Zavarok? – mutatott végi rajtam vigyorogva.

-Te sosem zavarsz. – öleltem meg rég nem látott barátom. Gyorsan felvettem egy bő pólót és egy bugyit, hogy mégse pucéran beszéljünk. Leültem az ágyra, Ő pedig a fotelban vizsgálta a zokniját. Vártam, hogy elkezdjen beszélni.

-Nammal a kapcsolatom...a kapcsolatunk úgy látszik nagyon komollyá vált. Mei – ült mellém és húzott magához – Nem lenne gond, ha Nammal összeköltöznénk?

-Jaj Istenkém, miért lenne gond?! – szorítottam még jobban magamhoz – Gratulálok.

TJ elmorzsolt pár könnycsepp és elmesélte, hogy B-vel már mindent megbeszélt, a kulcsokat vissza adta. Arra a környékre költöznek, ahol régen éltem, mikor még nem költöztem össze a jómadárral. Beszélgettünk még egy kicsit, majd Boston boy haza ment. Szegény azt hitte, hogy megharagszom rá, mert elköltözik. Miután Lay is befejezte az esti rituáléját végre befeküdt mellém az ágyba.

Másnap reggel elindultam rég nem látott táncstúdiómba.  A diákjaim már vártak rám. Időközben egy koreográfiát találtak ki, amikhez színes spicc cipőket vettek, nekem is szántak egyet.

A rózsaszínt kaptam meg :3

 A próba végén hívtak a hotelból, hogy a kutyuskáim készen vannak. Mivel nekik ez az út is hosszú volt, befizettem őket egy teljes napos kutya kozmetikushoz, a piciket pedig kutya oviba vittem. Kris közölte velem, hogy túl sok az ideje, hogy vissza vigye őket Kanadába, meg hosszú is lenne nekik az út, így bátorkodtam B beleegyezése nélkül haza hozni őket. Ahogy letettem a telefont Lay jelent meg az ajtóban az 5 kutyával. Oscar hangos csaholásba kezdett, amitől bezenget a terem, persze követte őt Marcus és Summer is. Szerencsére, csak két kis kutyánk maradt, így velük elbírtam. Zelda ügyesen várta, hogy szóljak neki, csendben volt és csak ült Lay mellett. Ezután a próbánk kissé nehezebb lett, hisz a lábunk alatt ott mászkált az a hatalmas malamut, akit bár imádok, de jelen pillanatban zavart. A próba végén kipurcanva feküdt a padlón.

-Gyere Oscar, megyünk haza. 

A kutyák:

A büszke apuka. Ő van a legrégebb óta velünk. Mikor Yemin hozzánk költözött akkor kaptuk kis

kölyökként. 

Nagyon nem bírja Krist, féltékeny a drágám.

Zelda a mami kuytusunk. Anyu Oscar jövetele után kb egy évvel fogadta örökbe, különben elaltatták volna. Igazi díva. Imádok vele aludni.

Marcus igazi vezér egyéniség, pedig még kölyök. Tiszta apja xD 

Summer volt a legkisebb az alomban és az egyedüli, aki Zeldára hasonlít. Kis felhőcske. Nagyon nagy lustaság.

Végül Juliet, aki a legelső alomból maradt velünk. Egy nagyon türelmes kis eb, örömmel játszik a kicsikkel, sőt jobban el van velük, mint a szüleivel. 

Danbi: Thieves.

Hazajött átöltözni. :)

- Andy. – szólítottam meg anyukámat.  

- Valami   gond van? Nem szoktál így hívni, csak ha… - fektette be az ágyba JiSangot. – valami fontosat akarsz mondani, vagy ha valami rosszat csináltál. Remélem az előbbi és nem az utóbbi.

- Be szeretnék mutatni neked valakit.

Ezután nem esett több szó köztünk. Csendben mentünk le az emeletről és hagytuk el a házat. 

-Édesem, pont jókor jössz. - adtam puszit Tokiyának. - Ráérsz?

- Dolgozom. 

- Akkor csak néz már rá légyszíves  Namsong-ra, Fülit is etesd meg és simogasd már a két kis lurkót is. - mentem vissza a házba. Összekészítettem Jisang cuccait, majd óvatosan kivettem az ágyából és belefektettem a hordózóba. 

- Segítsek valamiben? -jött utánam D is.

- Egyenlőre boldogulok. De köszönöm.- vettem mindent magamhoz és újra útnak indultunk. 

- Vezetsz te? - nyújtottam felé  a kocsikulcsot. Bólintott egyet,elvette tőlem és beült a vezető ülésbe. Addig én becuccoltam hátra a kicsihez.- Emlékszel hol lakik Seo? 

- Igen.

- Jó, akkor oda megyünk. 

D nem értett semmit, de nem sokáig maradt tudatlan.  Útközben felhívtam barátnőmet, hogy vészhelyzet van és kell 2-3 óra gyerekfelügyelet. Ugyan Seo még dolgozott, de azt mondta, hogy nemsokára otthon lesz és a srácok otthon vannak szóval nyugodtan ugorjak fel. 

Miután Jisang új rajongói befogadták őt, elindultunk a megbeszélt időpontra. 

- Ne félj. - fordultam el egy pillanatra az útról és ránéztem D-re. 

- B, tudom, hogy kit akarsz bemutatni. Bár megkérted Tokiyát, hogy ne beszéljen róla, ő  mesélt róla nekem. 

- Kinyírom, nem igaz, hogy egyszer nem tudja tartani a száját. Megígérte, hogy nem fog semmit róla mondani. 

- Ne hibáztasd. Meghallottam kiről beszéltek és addig faggattam még nem mondott róla valamit. 

- Megérkeztünk.- parkoltam le a a kis étterem előtt. Mivel Taehwan híresség így nem kockáztattam meg azt, hogy valami felkapott helyre megyünk. Inkább maradtam a kis eldugott helynél, de ez se volt a legjobb választás.
-Végre azt hittem sose érsz ide. - jött oda a kocsihoz, mikor meglátott minket.
- Valami baj van?- próbálta takargatni az arcát, de a rajongók így is felismerték.
- Azonnal szállj be.- löktem a kocsi felé. D is egyből visszaszállt, én is bepattantam és rátapostam a  gázra. Nem érdekelt jelen pillanatban az se, hogy jóval a megengedett sebességnél többet megyek. Nem figyeltem az éppen átváltó lámpákra se. El akartam tűnni annak a helynek a közeléből minél előbb.
- B. - üvöltött rám anyám, mikor meglátta, hogy a tök piroson akarok átmenni, nem törődve azzal, hogy a keresztforgalom már zöld utat kapott. Egyből a fékre tapostam. Hatalmas csikorgással, de sikerült megállnom.
- Baszd ki, nézhetek új gumi után. - kis akciómmal sikerült leégetnem a a gumit. Még haza nem értünk nem szólalt meg senki. Olyan feszült volt a légkör végig. Tudtam, hogy nem lesz ez a találkozás sétagalopp, de nem gondoltam, hogy ilyen nehezen fog menni.

az ultraszexy öcsikém *-* ♥

- Na szóval.- ültettem le őket a nappaliban. - Andy, Taehwan.- mutattam be D-nek féltesóm.- Taehwan ő itt az anyukám, Andy. Beszélgessetek nekem állatkertet kell etetnem.
- Mit értett állatkert alatt? - kérdezte meg Hwannie miután magukra hagytam, de nem tűntem el egyből, egy kicsit még füleltem.
- Gondolom az itt élő állatokra. B-nek van két kutyája és egy zsebmajma. A lakótársának meg egy nyula. Szóval.. igen azt hiszem kész állatkert van itt. - fejezte be zavartan.
Még maradtam egy pár percig. Vártam, hogy közbe kell-e avatkoznom,de szerencsére egész hamar belejöttek az ismerkedésbe. Fülivel kezdtem. Felmentem az emeletre megnézni Miss Punci él-e még. Aztán megnéztem, hogy Vodkának és Whiskeynek van-e vizük, majd kiengedtem őket az udvarra, hagy játszanak. ezután mentem szeme fényéhez, a kis Namsonghoz, aki vidáman ugrált az ágak között a hatalmas ketrecben. - Hallom jól elvagytok.- léptem be nevetgélő hangokra.
- Rendeltem kaját, ha már az ebédünk ugrott. - ültem le közéjük.
- És hogy találkoztatok először? -kérdezte meg D.
- Valentin napon. Tiszta romantikus sztori. - mosolyogtam egyet, majd elmeséltem, hogyan is ismertem meg féltestvérem. Majd D átvette a szót és ő is elmondta, hogy miért félt annyira ettől a találkoztál, amit meg is értek. Nem voltam még egy éves se, mikor Hwannie megszületett és ő végig tudott az egészről. Tudta, hogy a faszfej apám nem csak őt fosztotta meg a szabadságtól, hanem mást is kegyesen felcsinált, mert az első körben sajnos lánya született, aki nem lehet jó örököse a cégnek. De azért azt se engedte, hogy mi csendben kilépjünk az életéből. Pedig az lett volna a legjobb. Elérte, hogy nagymami megszeressen, habár a nagyapám sosem tekintett a saját unokájának ragaszkodott hozzá, hogy maradjak Koreában és ne mehessek el D-vel Kaliforniába, mert így örömet szerez a feleségének.
Emlékszem még arra mikor 5 éves koromban D hazament. Nagyon utáltam érte, hogy magamra hagyott, de mikor nagyobb lettem megértettem a dolgokat. Tudtam, hogy neki a szülei mellett a helye, hogy segíteni-e kell nekik, ezért is bocsátottam meg neki és jártam ki hozzá minden évben.
- Nagyapátok sose szeretett. -folytatta. - Mindig csak egy amerikai kis csitrinek tartott, aki a pénz miatt jött össze apátokkal. Pedig ez nem így, én szerettem őt, egészen addig még rá nem jöttem arra, hogy mástól is van gyereke. Mikor öt éves lettél.- nézett rám. - Nagyapátok kezembe nyomott egy repülőjegyet, hogy menjek haza már nincs rám szükség.
- Megverem.- szakítottam félbe. - Hogy lehet valaki ekkora.... áhhh... nincsenek is rá szavak. - álltam fel az asztaltól, miután hallottam az egész történetet. Tajtékoztam a dühtől. Legszívesebben törtem, zúztam volna, de azzal nem lett volna megoldva semmi.
- B nyugi, ez már régen történt.  - próbált lenyugtatni D.
- Nyugodjak le?!- néztem rá, mint egy bolondra. - Hogy tudnék ezután lenyugodni?!
- Az semmit sem old meg, hogy tönkreteszed a cuccaidat.- vette ki kezemből a poharat Taehwan mielőtt földhöz vághattam volna.
- Elment az étvágyam.- ültem vissza a helyemre és toltam el magam elől a tányért. A többiek éppen folytatták volna tovább a falatozást, mikor barátnőm berontott a házba.
- B, készíts a kicsi popsid . Indulás...- ért be a konyhába.- Oh, hello szia. Van barátnőt?
- Öhm.- jött zavarba Hwannie Yemintől.
- Nyugi, van barátja. - tettem a colos vállára kezem nyugtatásképp.-  Egyébként Yem, ha már ilyen jól időzítettél akkor elmondom, hogy éppen a féltestvéremet akartad felcsípni.
- Szent szar. Neked van féltestvéred? Mióta?
- Hát igazából már 19 éve, de csak most találkoztunk. Yemin ő itt Taehwan a féltestvérem. Hwannie ő itt Yemin, az egyik legjobb barátnőm, aki a szomszédban lakik.- mutattam be őket egymásnak. - Majd később megismerkedtek. Nekünk most dolgunk van.- kezdtem el barátnőmet húzni magam után, de közben azért még ordibáltam a másik kettőnek , hogy menjenek majd el Jisangért.
-Mivel menjünk?- kérdeztem meg Yemet már az udvaron állva a kocsik előtt.
-Hát az én kocsimba nem férnek be. Szóval szerintem menjünk az exo mobillal... Mei úgyis megengedte, hogy használjuk.-lebegtette meg a kulcsokat szemeim előtt. -Én vezetek.- foglalatba egyből a vezetőülést, így én akaratlanul is kiszorultam az anyósülésre.
-Yem...azért élve érjünk oda jó?- igaz, hogy ma én is alkottam rendesen, azért Yem vezetési stílusa sokkal veszélyesebb volt az enyémnél.
-Okkéééé.-ezzel bele is taposott. Már korom sötét volt odakint mire az SM elé értünk.
-Nos... most vagy soha.-biztatott. Elindultam a hátsóbejárat felé. Mivel már reggel megbeszéltük az egész forgatókönyvet, amit Yemin körülbelül ötször visszamondatott velem, hogy biztos jól emlékszem-e rá. Felhúztam kabátom kapucniját, hogy elrejtsem hosszú szőke hajam. Gyorsan odaértem az ajtóhoz és egyből rohantam az egyik biztosítékhoz. Szerencsémre pillanatok alatt sikerült teljes áramszünetet produkálnom.
- Egy zseni vagyok.- mosolyodtam el és már rohantam is vissza a hátsó kijárathoz, ahol Yem kezembe nyomta a babákat,amiket egy szempillantás alatt begyömöszöltem a kocsiba.  Beültem a volán mögé és odaálltam az épület elé. Nem kellett sokat várnom, hogy meglássam Yem fülig érő száját.
- Sikerült? -pattant be mellém. Nem válaszoltam naki csak hátramutattam. Mielőtt lebukhattunk volna elindultam.
- Áhh nem bírom ezt a mama tempót. - akadtam ki az előttem totojázón és a gázra taposva kikerültem a balféket. - Remélem még nem értek vissza.- álltam meg immár a ház előtt.
- Még nem látom a kocsit. - nézett be Yem a kapun.  Megfogtam a Chanyeol babát és berohantam vele a házba. Gyorsan elrejtettem a vendégszobában, majd kimentem és segítette Yeminnek. Az övét a műterembe vittük, hiszen oda senki nem léphetett be az engedélye nélkül.
- Hiányoznak a festményeid. - néztem végig a képeken. Yem nem szólt semmit, így jobbnak láttam ha én is csöndben maradok és nem kérdezem meg tőle, miért nem halad mostanában annyira a munkával.
- Menj Bababoy bármelyik pillanatban hazaérhet. - küldött haza.
- Holnap. - köszöntem el és hazamentem. Yemnek igaza volt, mert ahogy beértem a házba úgy nyílt újra a bejárati ajtó.
- Szia...sztok.- köszöntem nekik. - Nem lesz gond abból, hogy itt vagy?- Taehwan kérdőn pillantott rám.- Ne érts félre örülök, hogy visszajöttél, csak nem lesz gáz a kiadónál? Tudod sztár barátnő. - sóhajtottam egyet.
- Ma estére kimenőt kaptam és D megígérte, hogy reggel elvisz.
- Ja, hogy ja.- vettem át a picit. Felmentem az emeletre és lefektettem. Éppen csuktam volna be az ajtót mikor eszembe jutott, hogy már csak a vendégszoba szabad, ahova szigorúan tilos a bejárás. Őrült módjára futni kezdtem mielőtt D megmutathatta volna a szobát tesómnak.
- Valami gond van?- kérdezte meg D mikor az ajtóra tapadtam, hogy még véletlenül se nyisson be.
- Öhmm. Igazából itt minden tiszta por. Nincs kitakarítva meg az ágy sincs teljesen összerakva.- hadováltam össze vissza. - De Mei szobája most üres, ott aludhatsz. - kezdtem el őket legjobb barátnőm szobája felé tolni.
Miután mindent sikerült lerendeznem, a majdnem lebukás miatt fáradtan dőltem be az ágyba.

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Mikor megtaláltam megnéztem kijelzőjét, hogy ki az, de leakadtam azon, hogy már 10 óra és én még békésen szundikálok. Hogy miért is lepődtem meg ezen? Mert ebben az évben minden reggel gyereksírásra keltem, de úgy látom ma D rendes volt és átvette tőlem az anya szerepét. Miközben ezen elmélkedtem a csörgés abbamaradt, majd pillanatok alatt újra felcsendült.
- Halló.-szóltam bele reggeli rekedtes hangomon.- Mondd,mit szeretnél Chanyeol.
- Aludtál?
- Igen. D ma anyát akart játszani. - keltem ki az ágyból.- Miért hívtál?
- Délutánra kimenőt kaptam.
- Oh, ez jó hír.- ásítottam bele a telefonba. - Várlak.- tettem le a telefont.
Bementem a fürdőbe gyors lezuhanyoztam, mert tegnap este már nem volt erőm hozzá, majd mikor kiléptem a szobámból  Tokiyának ütköztem.
- Bocsi.
- Hallottam, hogy felkeltél gondoltam hozok neked kávét. -adta oda a kezében lévő bögrét.
- Köszönöm- mentünk le, hogy reggeliztünk valamit, majd beültünk a moziszobába és keresgéltünk a  filmek között. Kiválasztottunk egyet, amit sikerült addig befejeznünk még drága párom rá nem tapadt a csengőre.
- NEM VAGYOK SÜKET.- kiabálta ki, hogy szálljon már le a csengőről. - Máskor ne hagyd el az agyad és hozz kulcsot.- köszöntöttem kedvesen.
- Remek. - jött utánam. Éppen levettem magam a kanapéra, mikor mellé huppant és folytatta. - Rontsd el még te is a kedvem.
- Miért? Ki rontott a még el?
- Valami őrült rajongó ellopott két figurát. Ma reggel mikor bementünk azzal fogadtak,hogy...- még folytatta volna, mikor Yem berontott ismét.
-" Nem tudni kik vitték el a két bábút, de.."-  kezdett el olvasni valamit, de mielőtt folytathatta volna krákogásommal félbeszakítottam, hogy nézzen fel. - Ó bassza meg.
- Tudhattam volna, hogy közötök van hozzá. - akadt ki drága Saurom.
- Channie.- próbáltam hatni rá, hogy ne legyen nagyon mérges, de ő nem tőrődve velünk felpattant mellőlem és tárcsázni kezdett. Gondolom Taot hívta, hogy a már mellette ülő másik jómadár is megkapja a fejmosását.
- Mindjárt itt lesz Tao is, addig találjatok ki valami épkézláb ötletet, hogy ne kerüljetek bajba a cégnél.
- Minek? - kérdeztem vissza.
- Minek?! Hát mondjuk, mert törtvényt sértettél drága kicsi csillagom. - mondta halál nyugodtan.
- Yaaaa.- kiáltottam fel, mert megijedtem, Így még félelmetesebb volt, mintha kiabált volna. - Ne rajtam gyakorold a színészi tehetséged, könyörgöm.- már éppen térdeltem volna, hogy még hihetőbb legyek, mikor megszólalt a csengő és inkább kirohantam ajtót nyitni és csendben a pandával a nyomomban tértem vissza.
- Tuti, hogy elment az eszetek igaz?-nézett felváltva ránk.-Találjatok ki valami megoldást de nagyon gyorsan.-mondta miközben szikrákat szórt a szeme.
-És mégis mifélét?-kérdeztem meg. Már éppen kezdett volna kiabálni colos párom, mikor Yemin megmentette az életem és közbevágott.
-Srácok.Hé nyugi. Semmit nem old meg ha kiabáltok.
-Akkor édesem fogjátok magatokat és esedeztek a cégnél a bocsánatért amiért betörtetek.-mondja Tao és mondandója közben végig Yemre néz.
-Igazából nem törtünk be.... az épületben csak én voltam bent. És nem betörtem hanem beengedtek...az már részlet kérdés, hogy nem ezért.- mondta a mellettem ülő halál nyugodtan.
-Remek akkor ezt magyarázd el kérlek ott is és rúgasd ki szerencsétlen őrt a munkájából.
-Mi lenne ha inkább úgy juttatnánk vissza ahogyan hoztuk? -Yemin kérdésére mindannyian egy személyként kezdtünk el bámulni. -Ugyan már ne legyetek értetlenek... Hát titokban! Ha ki tudtuk hozni vissza is tudjuk vinni. Akkor mindenki boldog mi pedig nem kerülünk bajba.
- Yemnek igaza van. - kaptam észbe én is, hiszen nem mond hülyeséget. Ha ki tudtuk csempészni, úgy, hogy ne vegye észre senki. Vissza is tudjuk őket vinni. - Csak meg kell várni az estét.
- Mégis miért? -kérdezték meg szinte egyszerre.
- Jaj, ne játsszátok mára hülyét, fényes nappal egyből lebuknánk. Én mondom ezekből szar rabló lenne.- fordultam Yem felé.
- Pedig épp kérni akartam, hogy segítsenek nekünk, de jobb lesz ha egyedül oldjuk meg.

legalább egy éjszakára az enyém volt. :)

Yemin - Thieves

-B figyelsz te rám?-nyöszörgök.
-Igen figyelek... hülyeséget álmodtál és most azt mondod csináljuk meg.
-Pontosan.-vigyorodom el.
-És van valami ötleted, hogyan?-hallom ki kíváncsiságát a vonal túloldaláról.
-Van!-mondom büszkén majd elmesélem a tervet.
Miután mindent egyeztettünk elindultam a bevásárló központ felé. B-nek még úgyis dolga van ráérek.
Miután leparkoltam a boltba siettem és rengeteg főzni valót vettem, nem is emlékszem mikor vásároltam ennyit utoljára... vagy, hogy egyáltalán mikor vásároltam főzni valót utoljára. Mindenesetre most jól megpakoltam bevásárló kosaramat. Haza fele végig azon gondolkoztam, hogy tök jó ám, hogy ennyi mindent vettem.... de, hogy én ebből valami ehetőt készítsek az egészen kizárt.

Hazaérve kipakoltam mindent majd a pulton tornyosuló étel kupacra néztem kétségbe esetten. Dodo egyetemen van így nem tud segíteni. Mikor eszembe jutott az egyetlen lehetséges megoldás telefonom után kutakodtam és már meg is találtam a számot amit kerestem.
-Azonnal át kell jönnöd!-kiáltottam a telefonba.
-Yem baj van?-hangzott kétségbeesetten a vonal másik végéről.
-El sem tudod képzelni mekkora.-mondtam kissé megjátszva magam majd rávágtam a telefont.
Nagyjából két perc sem telt el mikor bármi előrejelzés nélkül berontott a várt személy az ajtón szinte lihegve.
-Yem... Yemin hol vagy?-kiabált kétségbe esve.
-Konyha.-kiáltottam ki.
Mikor beesett a konyhán szemei hatalmasra kerekedtek.
-Mi az a vészhelyzet amiért mindent eldobva rohannom kellett át?-néz rám kérdőn.
-EZ!-mutattam a pultra.
-Hülye vagy? Én meg már azt hittem baj van... Yem ne szórakozz dolgoznom kell menni.-forgatta meg szemeit.
-Tokiya...vedd úgy, hogy szabadnapod van.-tettem vállára kezem.
-Igen a fizetésem meg csak az ölembe huppan.-zsörtölődött.
-Nemááár. A mai napod háromszorosát fizetem ki neked csak segíts.-néztem rá könyörgő szemekkel amire egy újabb szemforgatás volt a válasz.-Na jó mivel kezdjük?-kérdezi ahogy feltűri ingének ujját és az egyik felakasztott kötényt nyakába aggatja.
-Udon! Öhm... hogy kell tésztát főzni?-vakargatom meg tarkómat.
-Ugye most csak viccelsz?-kerekednek el szemei....-Yemin! Forralt víz, só, és mehet bele a tészta. Te, hogyan éltél eddig ha ennyit se tudsz?-mondja úgy, hogy szinte bokáját verdesi álla.
-Hááát...Profin tudok rendelni.-Húzom ki magam büszkén amire ő csak homlokon csapja magát.

Panda párom panda bentoja,

Egész jól belejöttem a főzésbe...najó nem hazudok lényegében minden fontosabb dolgot Tokiya csinált én csak kevergettem és díszítettem a bentokat. A végeredmény egész szép lett és drága szomszédomnak köszönhetően ehető is.
-Akarsz nálam ebédelni?-vigyorgok rá.
-Tehát a saját főztömre meghívsz. Köszi Yemin ez igazán rendes tőled.-kezd nevetni.
-Ugyan semmiség.-nevetek én is majd barátian hátba veregetem.-Egyébként köszönöm. Nem tudom mire jutottam volna nélküled.-ölelem át hálásan.
-Hát én azt hiszem tudom... a balesetire.-röhög majd még mielőtt megcsapkodhatnám eliszkol. Még az ajtóból vissza néz...-Egy élmény volt Yem igazán! Ha a főnököm kirak te fizeted az ellátásom.-ölt nyelvet majd végleg magamra hagy.

Kitettünk magunkért.

Szinte bevágódtam a fiúk próbájának kellős közepére. Megvoltam pakolva hatalmas szatyrokkal amit majdnem ötször is kiborítottam amíg felértem.
-Fiúk igazán megköszönném ha valaki segítene.-mondom mire Kai kapcsol és odaszalad kivenni a szatyrokat a kezemből.
-Jézusom, Yem te meg mit hoztál?-néz rám kerek szemekkel.
-Ebédet.-vigyorgok.
-Jó illata van.-csatlakozik oda Baekhyun is.
-Mi finomakat hoztál?-karol át hátulról Tao és nyakamba csókol.
-Te már megint nem pihentél ugye?-fordulok vele szembe ölelésében.
-Ezt mégis miből gondolod?-fordítja el tőlem fejét.
-Hangosan szuszogsz...-állapítom meg.-És kanszagod van.-röhögök mire ő elkezdi pólóját szaglászni.
-Nincs is.-durcázik be.
-Tessék egyél.-nyomtam kezébe a neki külön készített ételt.
-Öhhm Yem.-zökkent ki Sehun a gondolataimból...-Ezek házi kaják... szakácsot béreltél fel?
-Én főztem zsenikém.-erre a kijelentésemre egyszerre tör ki mindenkiből a nevetés.
-Hé te!-mutatok páromra.-Legalább te ne nevess ki.-csapok vállára.
-Bocsi... de Yem.. még egy kávét se tudsz megfőzni emberi fogyasztásra.-kuncog.
-Jó kapjátok be! Legközelebb olyanoknak csinálok bármit is akik értékelik..-duzzogok.
-Én hiszek neked Yem.-karolja át vállam Kai.
-Végre valaki.-ölelem meg belefúrva mellkasába arcomat.
-Még a végén féltékeny leszek.-húz el tőle Tao akire csak nyelvet öltök.
-Amúgy meg Tokiya segített... de az még nem azt jelenti, hogy nem én csináltam... a díszítés 100%ban az én érdemem. Viszont fiúk nekem mennem kell szóval egyetek utána további jó próbát....Kivéve neked!-mutatok jelentőségteljesen páromra.-Te leülsz a seggedre és gondolatban táncolsz!-nyomok arcára egy cuppanóst.
-Hova sietsz ennyire?-néz rám kérdőn.
-Randim van. Na mentem sziasztok.-dobok egy puszit a srácoknak és otthagyom őket.

Most már nincs sok dolgom csak szépen várni, hogy lemenjen a nap aztán a tervem második felét is véghez vinni. Így a délután további részét a tv előtt töltöttem. Alig két filmet néztem végig mikor órámra néztem és összekapva magam átcsörtettem B-hez.
- B, készíts a kicsi popsid . Indulás...- értem a konyhába ahol egy srácot is megláttam.- Oh, hello szia. Van barátnőd?
- Öhm.- jött zavarba az említett.
- Nyugi, van barátja. - tette B a kezét vállára nyugtatás képp.-  Egyébként Yem, ha már ilyen jól időzítettél akkor elmondom, hogy éppen a féltestvéremet akartad felcsípni.
- Szent szar. Neked van féltestvéred? Mióta?-akadok ki.
- Hát igazából már 19 éve, de csak most találkoztunk. Yemin ő itt Taehwan a féltestvérem. Hwannie ő itt Yemin, az egyik legjobb barátnőm, aki a szomszédban lakik.- mutatott be minket egymásnak. - Majd később megismerkedtek. Nekünk most dolgunk van.- kezdett el húzni B maga után. Még pár utasítást kiadott a házban lévőknek és már mentünk is a dolgunkra.
-Mivel menjünk?-nézett rám barátnőm.
-Hát az én kocsimba nem férnek be. Szóval szerintem menjünk az exo mobillal... Mei úgyis megengedte, hogy használjuk.-lebegtettem meg a kulcsokat szeme előtt. -Én vezetek.-vigyorogtam és be is ültem a volán mögé.
-Yem...azért élve érjünk oda jó?-nézett rám jelentőség teljesen.
-Okkéééé.-ezzel a gázba is tapostam. Már korom sötét volt odakint mire az SM elé értünk.
-Nos... most vagy soha.-veregettem vállon és elindultam... délelőtt már megbeszéltük a forgatókönyvet és már csak véghez kellett vinni. Beléptem a hatalmas és most teljesen üresen kongó épületbe ahol egyből az éjjeli őr fogadott.
-Yemin. Segíthetek valamiben?-nézett rám kedvesen az őr.
-Itt felejtettem ma a tárcámat amikor hoztam a srácoknak ebédet. Esetleg felmehetnék érte?-pislogtam nagy szemekkel. Nem is kérdezgetett többet csak intett egyet kezével, hogy nyugodtan menjek. Mikor felértem az emeletre sötétségbe borult minden. Ezek szerint B-nek sikerült átmeneti áramszünetet csinálnia, hogy a kamerák se működjenek. Elővettem telefonom és vakujával világítani kezdtem. Mire megtaláltam a hatalmas bábukat jó pár perc eltelt. Karjuknál megragadtam a két babát és húztam magam után őket, hogy a hátsó ajtón kitudjam adni őket B-nek. Felszaladtam a teremhez ahol eldugtam tárcám majd már azzal a kezemben és telefonom kijelzőjével mentem vissza a portára ahova akkor lépett újból be kedvenc őröm.
-Mi történt? -néztem rá mikor vissza kapcsolta a világításokat.
-Az áramellátó lekapcsolt... de megoldottam. Meglett a pénztárcád?-kérdezte
-Igen, meg köszönöm.-mosolyogtam és meglebegtettem kicsit az említett tárgyat.

Miután elköszöntem már mentem is ki ahol B már várt.
-Sikerült?-kérdeztem mire ő csak hátra mutatott a bábukra.
Hazaérve leellenőriztük, hogy a többiek itthon vannak e már de mikor egy autót sem láttunk nyugtáztuk, hogy még idejében értünk haza. Amíg B bevitte a Yeol babát addig én kint vigyáztam nehogy észre vegye valaki Tao-t és mikor B visszaért segített behurcolni az én szerzeményemet.
Egyenesen a műterembe vittük, hisz az az egyetlen pont a lakásomban ahova nem megy be senki.
-Hiányoznak a festményeid.-mondja B mikor körül néz de bevallom nem igazán akarok erről a témáról beszélni és ő ezt kimondatlanul is tudja így nem firtatja tovább.
-Menj, Babyboy bármelyik pillanatban hazaérhet.-mondtam.
-Holnap.-köszönt el és hagyott magamra.
Azt hiszem ez a nap elég hosszúra sikerült így másra se vágytam mint egy forró zuhanyra és ágyamra. Még benéztem Dodo szobájába, hogy az ifjúság hazaért e már és mikor láttam, hogy már mélyen horpaszt kicsit betakargattam és már mentem is, hogy példáját követve vessem magam ágyamba.
Másnap nagyon későn ébredtem. Már majdnem dél volt mikor kicsattogtam pizsamában a konyhába valami ehető után kutatva. Mikor kinyitottam a hűtőt ezer-millió hálát mormogtam el magamban Tokiyának, hogy gondolt rám tegnap és rakott még ehető dolgokat a hűtőbe. Dodo-t pedig azért, hogy hagyott nekem kávét reggel. Kitöltöttem a csészét majd tabletemet  magamhoz véve kezdtem olvasni az eseményeket mikor megakadt egy cikken a szemem.
     "KÉT EXO PROMÓCIÓS BÁBÚ TŰNT EL AZ SM SZÉKHÁZBÓL!"
-Szinte kiköptem kávémat a rám törő nevetéstől és mindent félretéve pizsamában szaladtam át B-hez elújságolni a híreket. Szinte fel sem néztem mikor bármi féle jelzés nélkül sétáltam be a már annyiszor megtett úton.
-" Nem tudni kik vitték el a két bábút, de.."-olvastam nevetve amíg B egy krákogással félbe nem szakított és mikor felnéztem Chanyeol kikerekedett szemeivel néztem farkasszemet.-Ó basszameg.-szakadt ki belőlem és nyeltem egy hatalmasat.
-Tudhattam volna, hogy közötök van hozzá.-mondta bosszúsan a colos.
B próbálta ugyan lenyugtatni mikor már tényleg nagyon ideges volt több de főképp kevesebb sikerrel... aztán megszólalt a csengő amire bennem az ütő is megállt és szívem szerint elástam volna magam jó mélyre, hogy ne kelljen szembenéznem az érkezővel. Mikor beért B-vel és haragosan rám nézett már tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok.
-Tuti, hogy elment az eszetek igaz?-nézett felváltva ránk.-Találjatok ki valami megoldást de nagyon gyorsan.-mondta miközben szikrákat szórt a szeme.
-És mégis mifélét?-kérdezte B. Már épp Yeol kiabálta volna el magát ha nem szólok közbe.
-Srácok hé nyugi. Semmit nem old meg ha kiabáltok.
-Akkor édesem fogjátok magatokat és esedeztek a cégnél a bocsánatért amiért betörtetek.-mondja Tao
-Igazából nem törtünk be.... az épületben csak én voltam bent. És nem betörtem hanem beengedtek...az már részlet kérdés, hogy nem ezért.-mondom higgadtan.
-Remek akkor ezt magyarázd el kérlek ott is és rúgasd ki szerencsétlen őrt a munkájából.
-Mi lenne ha inkább úgy juttatnánk vissza ahogyan hoztuk? -a kérdésemre csak három szempár pislogott rám.-Ugyan már ne legyetek értetlenek... Hát titokban! Ha ki tudtuk hozni vissza is tudjuk vinni. Akkor mindenki boldog mi pedig nem kerülünk bajba.
- Yemnek igaza van. -értett velem egyet B. - Csak meg kell várni az estét.
- Mégis miért? -kérdezte meg egyszerre a két jómadár.
- Jaj, ne játsszátok mára hülyét, fényes nappal egyből lebuknánk. Én mondom ezekből szar rabló lenne.- nézett rám B.
- Pedig épp kérni akartam, hogy segítsenek nekünk, de jobb lesz ha egyedül oldjuk meg.

Seo Young - Valentine's day...

Mikor a manager irodája elé értünk a gyomromban lévő görcs egyre nőtt. Kai nem engedte el a kezem még akkor sem,amikor az SM kíváncsi dolgozói tekintetének tüzében átkeltünk a hall-on. Kettőt kopogtunk az ajtón.
- Gyertek! – jött a válasz.
- Ne izgulj! Minden oké lesz. – suttogta Kai és lenyomta a kilincset. Odabent a hatalmas irodában két bőr kanapé volt egymással szemben. A manager intett, hogy foglaljunk helyet. Már többször is találkoztam vele, de mindig csak futólag. Ez az első ,hogy beszélnem is kellett vele.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idejöttél Seo. Elég fontos dologról szeretnék veletek beszélni. Nem is akarok nagyon kertelni, mert Kai beosztása ma nagyon szoros. Térjünk is a tárgyra. – szólalt meg, kezeit összekulcsolva az ölében. Nyeltem egy nagyot. A férfi tekintete nagyon komoly volt. Éreztem,hogy Kai keze is kicsit megfeszül. Tudtam, hogy ő is ideges.
- Szóval gondolom tisztában vagytok vele, hogy milyen pletykák kaptak szárnyra az elmúlt 1 napban.
-  Igen, de te is tudod,hogy az ilyen légből kapott ostobaságoknak soha sem kell hinni. Nagyon hazugság szagú ez az egész. És mindenki tudja, hogy Seo és én legjobb barátok vagyunk , hiszen ő Luhannal jár. – szólalt meg Kai. A manager mély levegőt vett.
- Én is ezt reméltem Kai, de sajnos mint számomra ma kiderült , ez nem ilyen egyszerű. Nem csak egy kis félreértésről van szó. A sajtó nagyon komolyan ránk szállt és ez a vezetőségnek egyáltalán nem tetszik. És most nem csak a Kai-al való kapcsolatodról van szó Seo, hanem az egész EXO-ról.
- Ezt meg hogy érti? – szólaltam meg.
- A tény ,hogy te Luhannal jársz ,aki már ex-EXO tag és mégis nap, mint nap látogatod az EXO próbáit nagyon nem tetszik a CEO-nak.
- Ugyan miért? – kérdezte Kkamjong.
- Azért ,mert nem véletlenül nem tarthatják vele a srácok se  hivatalosan a kapcsolatot.  Ennek nagyon bonyolult jogi okai vannak,amibe most inkább nem mennék bele. A lényeg az ,hogy válaszút elé kell ,hogy állítsalak titeket. – mondta nagyon komoly hangsúllyal.
- Miféle válaszút elé? Mégis mi ez az egész? – csattant fel a mellettem ülő.
- A CEO ragaszkodik hozzá ,hogy Seo válasszon. Vagy továbbra is kitart a Luhannal való kapcsolata mellett és végleg megszakít minden kapcsolatot az EXO tagjaival vagy fordítva. A kettő együtt sajnos nem megy. Többé nem.  – a szavai hidegzuhanyként értek. Egyszerűen nem bírtam megszólalni. Olyan volt,mintha kiléptem volna a testemből és kívülről nézném önmagamat. Kai szólalt meg helyettem.
- Ezt nem gondolhatjátok komolyan. Ez csak… ez csak valami vicc , ugye? Azért csinálod , mert tegnap késtem ,ugye? Ez a bosszú. Oké, jó poén… - nevetett Kai , de a mosoly rögtön lefagyott az arcáról a manager tekintete láttán.
- Ez nem vicc Kai. Nagyon sajnálom, bár viccelhetnék. . sóhajtott.
- Sajnálja a francokat! Örül neki ,hogy más emberek életével szórakozhat. Maguk itt mind élvezik ezt. És ne próbálja meg nekem bemagyarázni ,hogy nem így van.  De én nem vagyok a bábjuk , amit kedvük szerint rángathatnak. Azzal találkozok és akkor amikor én akarok és senki nem fogja nekem az ellenkezőjét mondani. Még az SM sem. Remélem érthetően fogalmaztam! – csattantam fel, felpattanva a kanapéról.
- Seo , kérlek ülj vissza és gondold át amit mondtam. Szó sincs olyasmikről , amiket az előbb a fejemhez vágtál. Viszont vannak bizonyos szabályok , amelyekhez tartanunk kell magunkat. Elhiheted ,hogy ezeket nem én találtam ki. És a te érdekedben mondom ,hogy nagyon gondold át a döntésed. – mondta a manager , nyugodtságot erőltetve a hangjára. Kai a csuklómra kulcsolta a kezét és gyengéden visszahúzott a kanapéra.
- Ezen nincs mit átgondolni. Nem tudok és nem is vagyok hajlandó választani az EXO és a szerelmem között. Nem kérhetnek tőlem ilyet. És különben is. Luhan már 6 hónapja nem az EXO tagja. Miért csak most lett ez ilyen fontos?
- A mai botrány miatt rólad és Kai-ról. A sajtó a szokásosnál is jobban érdeklődik utánad. Reflektorfénybe kerültél Seo és ez a vezetőségnek is feltűnt. És nem tetszik nekik,hogy Luhan barátnőjeként kapcsolatba hoznak az EXO-val. Szóval választanod kell. És ezt s választást hivatalossá is kell tennünk.
- Hogy érted azt , hogy hivatalossá? – szólalt meg Kai. A manager az üveg asztalon lévő fekete mappáért nyúlt és a tartalmát elénk rakta. Két nyilatkozat volt. Az egyik arról szólt,hogy az minden kapcsolatot megszakítok Luhannal és semmilyen módon nem érintkezem vele vagy lépek vele kapcsolatba. A másikon ugyanez állt csak az EXO-val. Mindkettő alján ott volt a pontozott vonal az aláírásomnak. Na itt telt be a pohár. Mégis mi a fenét képzel az SM magáról? Azt várja el tőlem ,hogy válasszak a legjobb barátaim és a szerelmem között? Hát ezt nagyon gyorsan felejtse el. Kai szemei is elkerekedtek a két papír láttán.
- Ezt ti sem gondoljátok komolyan. – szólalt meg. A manager szóra nyitotta a száját,de én megelőztem. Felkaptam a két papírt az asztalról és a szeme láttára téptem őket ketté, majd az asztalra szórtam a darabokat.
- Ez a véleményem magáról és az SM-ről. És nem érdekelnek a következmények. Pereljen be,ha nagyon akar. De én nem leszek senki rabszolgája. Most pedig ha megbocsájt dolgom van. Jössz Kai? – fordultam barátom felé.
- Nem. Ő még nem megy. Ha te nem is vagy hajlandó erről a témáról beszélni tovább, Kai-al még beszédem van. És remélem meggondolod magad. A te érdekedben. Távozhatsz.
- Ne féljen, nem fogom meggondolni magam. – néztem a szemébe és kiviharzottam az ajtón.

Olyan sebességgel vágtattam le a lépcsőn,hogy majdnem fellöktem 3 tranieet a bejáratnál. Bepattantam a kocsimba és a sebességkorlátra fittyet hányva vezettem hazáig. A srácok már otthon voltak. Ahogy beértem a nappaliba kibukott belőlem ez az egész. Mindent elmondtam nekik. Jól esett kiadni magamból. Már este 10 óra volt és még mindig a mai nap történéseiről beszéltünk. Seiji annyira kiakadt ,hogy be akart menni az SM-hez ,hogy kicsapja a balhét , de szerencsére sikerült lebeszélnünk róla. Azzal nem oldottunk volna meg semmit ,csak rosszabb lett volna a helyzet. Már ha lehet ennél rosszabb. Olyan éjfél körül feküdtünk le aludni. Előtte még felhívtam Kai-t , hogy minden oké-e. Annyira nem nyugtatott meg,de azért nagy nehezen el bírtam aludni. 

A srácok másnap reggel egyetemre mentek, úgyhogy korán elhagyták kis lakunkat. Olyan 10 óra körül keltem fel. Vagy 20 percig csak feküdtem az ágyban és a plafont bámultam. Nem volt kedvem semmihez , főleg nem a tegnapiak után. Aztán nagy nehezen rávettem magam arra ,hogy kimenjek a nappaliba. Ahogy kiléptem a szobámból tátva maradt a szám. Az egész lakás tele volt szórva rózsa szirmokkal és a nappaliban a kanapén ott ült Luhan Hollyval az ölében. Bennem akadt a szó. A kezemet a szám elé szorítva mentem oda szerelmemhez, aki hatalmas mosollyal az arcán állt fel és magához húzott.

♥

- Meglepetés! Boldog Valentin Napot Seo! – suttogta a fülembe.
- Uramisten. Teljesen elfelejtettem . –mondtam , fejem a vállába temetve. Vagy 10 percig csak álltunk és öleltük egymást. Egyszerűen úgy éreztem,hogy a karjaiban nem érhet baj.
- Semmi baj. Én nem felejtettem el. Remélem tetszik és nem lett túl csicsás. – mosolygott rám , egy tincset kisimítva az arcomból.
- Nem ,nem. Egyáltalán nem. Imádlak is érte. Ez… annyira aranyos tőled Luhan tényleg….
- De? Mi a baj Seo? – kérdezte. Túl jól ismert. Kézen fogtam és leültem vele a kanapéra. Szépen, lassan elmondtam neki a tegnap történteket. Ő végig csendben hallgatott, csak néha ráncolta össze a szemöldökét. Aztán mikor befejeztem a történetet csak magához ölelt. Éreztem,hogy az eddig bent tartott könnycseppjeim most megállás nélkül hullani kezdenek. Egyszerűen nem bírtam már tovább visszatartani őket. Luhan Olyan szorosan ölelt magához,hogy éreztem a szívdobogását. Az ütemes dobogás egy kicsit megnyugtatott. Mély levegőt vettem és elengedtem Lulu, majd a szemébe néztem.
- Ígérd meg ,hogy nem hagyod ,hogy ezt csinálják. Tudod,hogy képtelen lennék választani. Tudod , hogy … - kezdtem, de a mondat vége ismét sírásba fulladt.
- Hé hé , Seo! Nézz rám! Minden rendben lesz. Megígérem. – emelte meg a fejem az államnál fogva és ajkait gyengéden az enyémekre tapasztotta. A lágynak induló csókot kezdtük egyre jobban elmélyíteni ,míg végül már egymásba gabalyodva feküdtünk a kanapén ruha nélkül. Annyira régóta vágytam rá,hogy újra ilyen közel érezzem őt magamhoz. Elmondhatatlanul sokat jelentett nekem ,hogy itt volt most velem. És az SM nagyon téved, ha azt hiszi ,hogy bármilyen beleszólása is van a vele vagy az EXO-val való kapcsolatomba. Feldughatja magának a szerződését, mert az biztos,hogy én egyiket se fogom aláírni. 

Olyan délután 5 fele Mia, Seiji és Kio hazaértek. Luhannal éppen egy filmet néztünk (ne kérdezzétek melyiket,mert nem éppen arra koncentráltunk khm..). Lakótársaim arcán nem láttam meglepettséget,amiből arra következtettem,hogy tudtak Luhan kis valentin napi akciójáról.
- Végre mosolyogsz Seo! Tudtam,hogy Luhan fel tud majd vidítani. – lelkendezett barátnőm és lehuppant mellénk a kanapéra. Közben a fiúk is leültek egy-egy fotelba.
- Szóval ti tudtatok erről? – néztem rájuk gyanús tekintettel.
- Hát persze. Mit gondolsz ki engedte be? Neem, nem kell megköszönni. – nyúlt el Seiji az ülőhelyén.
- Nekem majd mindjárt mennem kell,mert Sun-nal valentin napozunk, csak látni akartalak titeket együtt. Annyira de annyira cukik vagytok. És az SM-nek meg semmi köze hozzátok. Semmi! – nyújtozott ki Mia, majd felállt a kanapéról és bement a szobájába átöltözni. 10 perc múlva már kész is volt és egy levegőbe dobott puszi kíséretében kisietett a lakásból. Örültem neki,hogy ennyire jól kijönnek Sun-nal.
- Hééé ti agglegények , ne nézzetek már ilyen komoran. Mit szólnátok hozzá ,ha elmennénk valahova ma este? Na? Ez az én valentin napi ajándékom nektek. – néztem japán barátaimra. A szemük szinte egyszerre csillant fel.

Gyorsan összekészültünk és a belváros felé vettük az irányt. Az egész este nagyon jól telt. Teljesen megfeledkeztem a gondjaimról. Imádtam érte a srácokat. Luhan-t többször is hívta a managere , míg végül már nem bírta tovább lerázni és mennie kellett. Nagyon sajnáltam,hogy nem tudtunk több időt együtt tölteni, de még ez a kicsi is nagyon sokat jelentett nekem. Hosszas búcsúzkodás után végül nagy nehezen beszállt az érte küldött kocsiba, én pedig csak álltam és néztem,ahogy elhajt.
- Hé Seo ,fel a fejjel. Itt vagyunk neked mi. Seoul két legjobb pasija. – karolta át a vállamat Seiji és Kio két oldalról, majd egyszerre egy-egy puszit nyomtak az arcomra. - Háát , akkor nincs is okom szomorkodni ,igaz? Na, induljunk el valamerre ,mert fiatal még az éjszaka. – nevettem és kézen fogva lovagjaimat elindultam a Seoul-i éjszakába. Alig tettünk meg pár lépést és egy ismerős arcba botlottunk.
- Lucas?! – csattantunk fel egyszerre Min testvére láttán. A srác éppen annyira meg volt lepődve,mint mi ,de a szája hatalmas mosolyra húzódott.
- Hello srácok. Rég találkoztunk. – vigyorgott.
- Te meg mi a francot keresel itt haver? – szólalt meg Seiji.

Kio valentine-ja xd

- Az egy hosszú és fárasztó történet. A lényeg,hogy most egy ideig Seoulban leszek. Jó is ,hogy összefutottunk. Nem akartok velem eljönni abba a bárba ott? – mutatott a túloldalon lévő sztriptíz klub-ra.
- Hátőőő nem nagyon vágyom arra,hogy fél pucér nők tekeregjenek rajtam, de ti mehettek srácok – nevettem.
- Nem szívesen hagynánk most egyedül Seo-t. Igaz Seiji? – lökte meg Kio szőke hajú barátunkat, aki éppen kidülledt szemekkel vizsgálgatta az említett helyet.

Seiji már nagyon menne xd

- Hogy mi? Ja igen ,hogyne ,persze…. de de srácok ,valentin nap van és én annyira magányos vagyok ezen a gyönyörű napon és úgy érzem ,hogy szükségem lenne egy kis …
- .. Egy kis dugásra? – fejeztük be egyszerre a mondatát Kiosuke-val.
- Ti mondtátok ki. Nem én. – emelte égnek a kezét Seiji.
- Jól van ,nyugodtan menjél. De ha a rendőrségre kell majd értetek mennünk megint akkor jobb ,ha tudjátok: ezúttal nincs itt Ian ,hogy kifizesse az óvadékot. – sóhajtottam.
- Nyugi Seo. Vigyázok rá. Reggel épségben visszakapjátok . –kacsintott Lucas.
- Ugye nem baj ,Seo? Vagy szeretnéd,hogy inkább veled maradjak? Komolyan. – nézett rám Seiji.
- Na menjél már gyorsan abba a klubba, vagy én foglak odatolni. – öleltem át nevetve. Ő csak elmosolyodott és egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra,majd Lucas-sal az oldalán az utca túloldala elé indult.
- Idióták. Azért én is megnéztem volna azt a bárt… - nevetett Kio ,mire én csak oldalba vágtam.
- Na gyere. Keresünk neked is valakit akivel Valentin napozhatsz. – karoltam belé és elindultunk az utcán. Az este további része is nagyon jól telt. Kioval vagy 5 különböző helyre beültünk és rengeteget táncoltunk meg nosztalgiáztunk. Tényleg nagyon jól éreztem magam. Egészen addig,amíg meg nem láttam azt a bizonyos cikket a neten.....

Yemin - Valentine's day

Alapjáraton nem szeretem a Valentin napot. Elcsépelt Amerikai szokásnak tartom amivel a boltosok megtömhetik zsebüket csupán azzal, hogy termékeiket rózsaszín habos-babos szívformájú díszdobozkába rejtik. Az utóbbi időben nem is foglalkoztam vele, bár párom párszor célzást tett rá az évek során, hogy milyen jó is látni, hogy ilyen formában is kifejezik a párok a szerelmüket. Hát jó... értek én a célzásból és mivel mostanság amúgy sem felhőtlen a kapcsolatunk nem árt megerőltetni magamat..hisz ebbe még senki nem halt bele... Már hónap elején lefoglaltam holnap estére egy szép kis étterembe két személyre helyet de azzal nem számoltam, hogy Tao sérülésével még több vitába keveredünk. Többször megkértem, hogy maradjon a seggén de persze mit is várok az önfejűek kiskirályától aki csak azért sem tenne úgy ahogy kérem. Vitát szül vita hátán az aggódásom és az ő túlzott nyughatatlansága....persze ma sem történt másképp.

-Yemin! Csak elmegyek próbára. Nem táncolok meg semmi de legalább had legyek ott.-hisztitett ismét.
-Persze ha meg fordított esetben lennénk te még lazán az ágyhoz is kötöznél. Amúgy is legutóbb mikor azt ígérted, hogy nem táncolsz én pedig vittem nektek ebédet akkor is épp 'nem táncoltál' igaz?-nézek rá szúrós szemmel.
-Az egy rosszul elkapott pillanat volt!-mentegetőzött.
-Jó ezt meséld annak aki elhiszi. De tudod mit? Menjél... nem érdekel azt csinálsz amit akarsz. De ide haza ne gyere! menj a dormba... nem vagyok kíváncsi ma már rád.-fújtatok majd választ nem várva bevonulok műtermembe ő pedig ahelyett, hogy utánam jönne hangos ajtócsapódással távozik.
Hát az eszem megáll...még neki áll feljebb.

A nap további része nem telt túl gyorsan. Zene hallgatás mellett az újabb megrendeléseimet próbáltam befejezni és szinte a gondolataimat sem hallottam Marilyn Manson eszeveszett ordításától de a dühöm határozottan kezdett elszállni tőle. Órákra elvonultam a külvilágtól majd mikor Dodo szinte rám tört és kezembe nyomta mobilomat lentebb vettem a zenét. Kris...legalább harminc nem fogadott hívásom van tőle így kicsit megtörölgettem a kezem majd miután Dodo magamra hagyott visszahívtam.

-Yem! Legalább ezerszer hívtalak.-sóhajtott a vonal túloldalán.
-Bocsi festettem. Mi a helyzet?-mosolyogtam, hisz végre hallhatom hangját...már nagyon hiányzik.
-Hát tudod Mei itt van velem... és hát Layel nincs mostanában minden a helyén így kicsit szervezkedtünk, de azt hiszem ő nem fog örülni ennek.-morgott egy kicsit.-Engesztelő ajándék ötlet kéne.
-Hmm. Mennyire lesz mérges?-kuncogtam kicsit a telefonba.
-Nagyon?!
-Akkoooooooor.-gondolkoztam el.-Egy kocsi?-javasoltam.
-Ez jó ötlet Yem. Folytassuk skype-on... és segíts választani!-majd választ nem is várt le is tette a telefont.
A délutánt szinte végig kocsi keresgéléssel töltöttük, meg persze lényegében mindent megbeszéltünk ami történt az utóbbi időben.
-Ez lesz az! -mutattam neki egy rózsaszín Porschet.-Ezt tuti imádni fogja.-mosolyogtam.
-Okkéééé. Akkor ez elintézve. Megyek és utána járok.
-Mond meg neki ha odaadtad, hogy taposson a gázba. Egy ilyen autó új vezetési stílust követel meg.-vigyorogtam.
-Rendben Yem átadom.-kuncogott.-Amúgy a te meglepid is úton van.
-Micsoda?-kerekedtek el a szemeim.
-Ha elmondom már nem meglepetés! Most megyek Yem.
-Rendben. Hiányzol nagyon. Szóval számíts rám a közeljövőben. Sziaaaaa.-nyújtottam el a köszönést és egy puszit küldtem neki kamerán keresztül.
-Te is nekem. Szia.-ezzel bontottuk a hívást.

Este párom valóban úgy tett ahogy kértem. Nem jött haza hozzám hanem a fiúkkal ment a dormba. Aggódtam érte ezért felhívtam Baekhyun-t, hogy mondja el mi volt ma persze szigorúan az orrára kötöttem, hogy ez a beszélgetés meg sem történt. Miután megnyugtatott, hogy semmi baj nem volt Tao él és virul megnyugodva bontottam a vonalat.

Másnap reggel felébredni se volt időm, egyből vissza is aludtam ahogy egy test került mellém az ágyba. Ki sem kellett nyitnom a szemem hisz az ismerős illat egyből elárulta, ki a betolakodóm. Átöleltem minden haragot félretéve és már újból aludtam is.
Tizenegy óra magasságában ébredtem még mindig abban a helyzetben, ahogy reggel vissza aludtam. Tao ébren volt már és nézett mikor én még csak nagyokat pislogtam.
-Nem ér ilyenkor nézni.-fúrtam arcom oldalába.
-Én mindig nézhetlek.-hallottam hangján, hogy mosolyog majd egy puszit nyomott hajamba. Lassan összeszedve magunkat lebattyogtunk a konyhába, ahol egy szépen megterített asztal fogadott tele finomabbnál finomabb dolgokkal de figyelmem az életemet többször is megmentő kedvenc feketémen akadt meg.
-Te hajnalban elmentél a város másik végébe, hogy elhozd a kedvenc kávém?-esett le állam.
-Ez egy amolyan ne haragudj és egyben szeretlek kávé.-ölelt magához.
-Hogy ezek a kávék manapság mennyit tudnak beszélni.-kuncogtam majd lehúztam magamhoz egy apró csókra.
Reggeli után kitalálta, hogy menjünk el kocsikázni akkor még mit sem sejtettem arról, hogy nem fogyott még ki a meglepetésekből.
Elindultunk autóm felé de mikor hátulról elkapta derekamat, és befogta szememet már tudtam, hogy még nincs vége. Lassú léptekkel oda botorkáltunk teljesen autóm elé kinyitotta az ajtót és el engedte szememet, de nem engedett el csak másik kezével is átkarolt.

Szépen elrendezett ajándék tasakok és egy gyönyörű csokor fogadott az ülésen én pedig könnybe lábadt szemekkel fordultam hátra, hogy átöleljem.
-Mivel érdemeltem ezt ki?-néztem fel rá.-Hisz mostanság nem épp minta barátnőként viselkedek.
-Nem számít, hogyan viselkedsz. Én ettől még ugyanúgy szeretlek és nem akarlak még egyszer elveszíteni.-válasz helyett csak egy hosszú csókba vontam majd mikor elváltunk felkaptam a csokrot vissza szaladtam a házba, hogy vízbe tegyem, majd ismét páromhoz rohantam.
-Na akkor merre menjünk ma?-mosolyogtam rá.
-Kiránduljunk egyet.-viszonozta mosolyom majd beült mellém. A gázra taposva egész hamar odaértünk úti célunkhoz ami egy helyes kis rét egy tó mellett. Majd leparkolva kiszálltunk autómból. A csomagtartóhoz siettem és előpakoltam. Persze sejtettem, hogy a mai napot együtt töltjük ezért éjjel bekészítettem egykét dolgot. Kivettem a nagy hűtőtáskát és a plédet majd kipakoltam a tó szélére.
-Ohh szóval nem kirándulni jöttünk. Mi történt hisz utálod a Valentint!?-nézett rám félmosollyal.
-Aha a te lábaddal kirándulni? Még mit nem. Csüccs!-nyomtam le a kiterített plédre és előpakoltam a bort és egyéb finomságokat. Az egész délutánt együtt töltöttük már a nap is lement. Úgy döntöttünk az étterem foglalást lemondjuk inkább itt maradunk még egy kicsit. Mikor szinte teljesen lement a nap előhalásztam a csomagtartóból egy halom gyertyát amit még legutóbbi romantikus kiruccanásunknál dugtam el és meggyújtottam őket ezzel még romantikusabbá téve az estét. Az éjjelt végül egymásban elmerülve az elhagyatott tóparton töltöttük. Lehet egyszer még megszeretem ezt a napot!

Danbi: Happy Valentine's day?!

kis szemem fénye *-*

- Gyere kincsem, megyünk mami látogatóba. – kaptam fel Babyboyt, majd vállamra akasztottam a táskát. Elköszöntem két kis szörnyetegemtől, majd kimentem megnézni Namsongot is.

- Menj nyugodtan, nem lesz semmi baja. – adott Tokiya egy puszit az arcomra és kilökdösött az autóhoz.  – Majd hívj, ha végeztél. – ültetett be és indított útnak.

Mivel Chanyeol eléggé el volt foglalva így nem erőltettem ezt a Valentin napot. Mikor február elején felhoztam, hogy csinálhatnánk valamit közösen, messze a többiektől ő egyből lepattintott, így nem erőltettem a dolgot és megbeszéltem Tokiyával, hogy kárpótlásul velem tölti a napot, de kizárólagosan csak kettesben. Ezért megyünk mi most a nagyszülőkhöz JiSangal. Mivel még nem látták azóta, hogy megszületett és arról is csak azért tudnak, hogy van unokájuk, mert az újságban látták, ugyanis én nem nagyon beszéltem velük erről, ha néhanapján felhívtuk egymást telefonon, apám meg szégyenként élte meg azt, hogy a lánya 20 évesen felcsináltatta magát. Tény, hogy nem tervezett baba volt JiSang, de életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam, mert így mindig velem van egy kis darab Chanyeolból.

- Szia kincsem. – jött ki mama üdvözölni minket. Őszintén bevallom, bármennyire utálom a családom férfi tagjait, mamát imádom. Mindig , ha gáz volt őt fel lehetett hívni és habár nem tudott mellettem lenni nagyapám miatt, mert szerinte annak a ribancnak a gyereke csak szégyent hoz a családra, így nem találkozhatott velem azóta mióta elköltöztem ebből a házból. Részben ezért is lettem olyan, amilyen, mert még tőlük se kaptam meg a kellő szeretet, amire szükségem lett volna gyerekkoromban. 

-Szia Mama. Zavarok? – böktem fejemmel az ismeretlen kocsikra.

- Nem. – nyújtotta kezét, hogy elvegye JiSangot tőlem.

- Biztos?

- Te sose zavarsz kincsem.

- Neked lehet nem, de más szerintem nincs ezzel így. – Mama ezután nem válaszolt csak elindult befele. Csendben követtem és nem firtattam tovább a dolgot. Jobbnak láttam, ha ezt a témát mellőzzük itt tartózkodásom ideje alatt. A házba beérve hangos nevetést csapta meg a fülem. – Nem tudtam, hogy az öreg tud nevetni is.

- Danbi…- fordult hátra mama mielőtt beérhettünk volna a nappaliba. – Valamit nem mondtunk el neked.

- Oh ezen most meg kéne lepődnöm? Nem mondtál vele újdonságot az a helyzet. Habár tudok róla, hogy ezzel a családdal semmi nincs rendben, mert veleéig romlottak vagyunk.

- Danbi…

- Jaj, mama ne szörnyülködj, te is nagyon jól tudod, hogy nem vagyok egy mintagyerek.

- Ki a nem mintagyerek? – jött ki apám, hatalmas vigyorral az arcán.  Megszólalni nem tudtam mikro megláttam. Lefagytam egy pillanatra és csak akkor eszméltem fel, mikro JiSanghoz gügyögött.

- Ne érj hozzá a mocskos kezeiddel. – vettem át mamától a picit.

- Danbi, kicsim…

- Ne vedd… ne szólj hozzám. – hagytam faképnél fateromat és beléptem a nappaliba. Öhmm. Hát sziasztok. - bólintottam egyet meghajlásképpen, mert a gyerekkel a kezemben többre nem voltam képes. – Azt hiszem nem a legjobbkor jöttem. – fordítottam volna hátat, de mielőtt egy lépést tehettem volna egy mély hang megakadályozott benne.

- Pont a legjobbkor jöttél. Már nagyon vártam, hogy egyszer találkozzak veled Danbi. – meglepődve néztem a fiúra.

- Igen? És kihez van szerencsém?

- Szerintem ezt ne itt beszéljétek meg. Menjetek ki a kertbe addig én vigyázok a picire. – mondta mama.

- JiSang… Park JiSang a neve.

- Annak a féregnek a nevét…

- Az orvosom nevét kapta. – szakítottam félbe nagyapámat. – De neked ehhez semmi közöd. És Chanyeol nem féreg. Sokkal jobb ember, mint ami te valaha is leszel. – adtam át mamának a picit és csuklón ragadva az ismeretlent fiút, száguldoztam ki a kertbe. – Bocsánat. Általában nem szoktam így viselkedni. - próbáltam mentegetőzni.

- Nem kell bocsánatot kérned.  Tudom hogy viszonyulnak hozzád. Érthető a reakciód.

- Honnan tudsz…

- Jaj még be se mutatkoztam. Lee Taehwan vagyok. A féltestvéred.

- Mi?! A féltest…vérem? Ugye most csak viccelsz?

- A legkevésbé se. – ezután mesélt kettőnk kapcsolatáról, a családi hátteréről és sok minden egyéb másról. Úgy éreztem egy órás beszélgetés után, hogy már évek óta ismerem a velem szemben ülő személyt. A mosolya erőt adott, és jókedvre deríted. A lénye meg bizalmat sugárzott felém.  Megdöbbentet a hír, hogy van egy féltestvérem, de ugyanakkor örömmel töltött el, hogy végre D-n kívül van egy normális ember körülöttem.

- Sajnálom, de mennem kell.

- Mi lesz a picivel?

- Nem merem itt hagyni. Az a két…Az a kettő nem érhet hozzá.

- De mi lesz a Valentin nappal?

- Hát…

- Majd én vigyázok rá. Ebédre ugrottam át szóval utána magammal viszem, és este érte jössz.

- Nem is tudom.  Bunkóság lenne rád tukmálni.

- B, én ajánlottam fel, hogy vigyázok rá.

- Köszönöm.- adtam egy puszit Hwanni arcára, majd elköszöntem a többiektől is. Mama és újdonsült családtagom kikísértek a pici JiSangal.

- Érezd jól magad. – integettek nekem.

- Ti is, majd este átugrom.

Miután bekocsikáztam a belvárosba az egyik piros lámpánál állva elővettem telefonom és tárcsáztam Tokiyát.

- Ohh a rohadt életbe vedd már fel. –akadtam ki mikor második hívás után is csak az üzenetrögzítő jelentkezett. Nem próbálkoztam többször inkább elindultam hazafele, de mielőtt irányt változtathattam volna kaptam egy sms-t, amiben az állt, hogy 15 perc múlva a kedvenc kávézónkba találkozzunk.  Mivel a belvárosban elég nehéz parkolót találni, így egyből Mei táncstúdiója felé vettem az irányt, mivel ott mindig van 2 parkolóhely a tulajnak és elég közel is volt az AA Cafehoz.

Mikor odaértem egyből bementem és szememmel végigpásztáztam az egész helyiséget, de sehol nem találtam drága barátom. Már éppen tárcsáztam volna, mikor az egyik pultos egy shake-t hozott ki nekem,mondván a ház ajándéka. Már itt sejtettem, hogy valami turpisság áll az egész mögött, de azért jóízűen elfogyasztottam a potya italt.  Mikor végeztem újabb sms-t kaptam. Mosolyogva álltam fel és követtem az instrukciókat, amik elvezettek kedvenc pizzázómhoz.  Itt már meg se lepődtem azon, hogy a ház ajándékaként kaptam egy szelet garnélás pizzát diétás kólával.  Miután ezt is elpusztítottam jött az újabb üzenet. Követve az utasításokat a Cheongdam park bejárata előtt álltam.  Mivel itt véget értek az üzenetek vártam, hogy mit csináljak. Két perce lehettem ott mikor egy kisfiú két tornado potato-val a kezében odarohantam hozzám.

- Egy bácsi küldte őket. - nyújtottam felém mindkettőt.

- Köszönöm. –vettem el tőle őket egy mosoly kíséretében. Ahogy megvált a meleg édességtől eltűnt szemem elől.  – És mivel kezdjek kettővel?

- Az egyik add nekem. – egyből megfordultam és meglepetten figyeltem, ahogy egyik pálca köddé vált.

- Chanyeol? Te idióta.- kezdtem el mellkasát ütlegelni, majd hozzá bújtam.  Annyira boldog voltam, hogy itt állt előttem. – Tokiyát ezért otthon kinyírom. – húzódtam kicsit hátrébb, majd duzzogva arrébb lépkedtem.

- Nem lesz arra időd. – nyúlt kezemért, ujjainkat összekulcsolta és húzott maga után.

- Miért?

- Majd meglátod.

- Gonosz vagy.

- Nem vagyok, csak nem lenne meglepetés, ha előre elmondanám.

Ezután nem esett közöttünk több szó. Csendben sétálgattunk a parkban, majd egy idő után elindultunk a táncstúdió felé.

- Honnan tudtad, hogy itt parkolom?

- Van információ forrásom. - kacsintott egyet,majd az épületből japán barátom lépett elő bűnbánó arccal.

- Ezért még számolunk. – fenyegettem meg, de nem sokáig zsörtölődhettem,mert drága Saur párom betuszkolt a kocsiba, bekötötte az övem, majd ő beült a volán mögé és útnak indult. A motor egyenletes zúgása mellett beszundikáltam és csak akkor ébredtem fel, mikor megéreztem Channie karjait magam körül, ahogy kikap az ülésből.

- Jézusom mit csinálsz?! – kezdtem el kapálózni, aminek eredményeképpen Yeol elvesztette egyensúlyát és a földön landoltunk mindketten. 

kicsit hideg volt hozzá, de akkor is gyönyörű *-*

- Nem akartalak felébreszteni, de máskor inkább szólok. – vakargatta fejét.

- Nagyon fáj? – másztam rá és néztem szemeibe bűnbánóan.

- Nem vészes. – ölelt magához. - De inkább menjünk be.

- Hova? – néztem körül. – Atya…úr..isten.  – egyből felpattantam és berohantam a kis fakunyhóba.  Délután egész végig a parton sétáltunk, jó párszor meghemperegve a homokban, mert nem mi lennénk, ha csak normálisan kézen fogva sétálgatnánk a romantikus naplementében. Az olyan unalmas lenne és nem igazi Saur páros.

- Menj öltözz át. – küldött eb Chanyeol a házba.

- Öhmm. Oké, de nem hoztam semmit.

- Bőröndben van minden. 

Bólintottam egyet és bementem a házba. A szobában két bőrönd volt, az ágyon meg egy nagy doboz. Egyből odamentem és kinyitottam. Egy ezüstös maxiruha volt benne. Szerelem volt első látásra. Gyorsan letusoltam, felvettem a  ruhát , kiengedtem szőke hajzuhatagom, felvettem az ágy mellett díszelgő cipőt és elindultam a part felé.  Chanyeol egy gyertyákkal kivilágított asztal mellett várt egy vörös rózsával a kezében.

- Imádlak.  – kezeim közé fogtam arcát és lágy csókot hintettem ajkaira. Ő időközben egy takarót terített rám, mert bár imádtam ezt a ruhát, de meg kell hagyni elég hideg volt még, ilyen öltözékhez.  Channie elvált ajkaimtól és az asztalhoz terelgetett. Kihúztam nekem a széket, majd ő is helyet foglalt velem szemben. Öntött egy pohár pezsgőt és nekiláttunk a fenséges vacsorának. Miután megettünk mindent, újrapróbálkozott azzal , amit a kocsinál meghiúsítottam. Átsétált hozzám, homlokomra lágy csókot hintett, majd a karjaiba kapva cipelt be a házba. Óvatosan lefektetett a felfüggesztett ágyra, majd eltűnt, hogy várjak egy picit. Pár perc múlva felcsendült Ajoo egyik száma és Chanyeol félmeztelenül betáncikált a szoba közepére. Nem kell mondanom milyen reakciót váltott ki belőlem. Habár nagyon is szexy volt, amit csinált én nem bírtam ki és végigröhögtem az egészet.

komolyan tengeri beteg lettem majdnem.XD

- Szóval viccesnek találod a kis sztríptizem?

- Őszintén?- ő bólintott egyet. – Igen nagyon vicces volt. – nevettem fel újra.

- Azt hiszem meg kell, hogy büntesselek. - fogta le csuklóim és egyből ajkaimra mart.  Mivel Nekem már nem volt mitől megszabadítanom és kezeim is le voltak fogva, így hagytam magam, hagy csináljon velem bármit.  Lassan elengedte csuklómat, ujjaival végigszántott egészen karomon, végig simított oldalamon, majd fedetlen combjaimon megállapodott.  Nem sokáig tétlenkedett, ujjai újabb felfedezőútra indultak, de mielőtt bármit is csinálhatott volna, lébe húzott kibújtatott ruhámból. Nyakamhoz hajolt. Forró lehelete égette bőröm.  Ajkaival súrolta kulcscsontom, de ügyelt arra, hogy ne érjen hozzám hosszan.

- Chanyeolh, ne kínozzh.  – túrtam ujjaimmal hajába.  De ő nem hallgatott rám. Ott folytatta ahol abbahagyta. Fogaival végigszántott fedetlen vállamon,majd lágyan harapdálni kezdte bőröm. Nem sokáig időzött el, egyből haladt lejjebb. Melleimmel kezdett játszadozni. - Chanh…yeolh. – sóhajtottam. – Érezni akarlakh. – utasítottam,de kínzásom így se maradt félbe.  Hosszú percekig húzta agyam, a fél érintésekkel, majd hirtelen meggondolta magát és lerántotta bugyimat rólam.

- Azt hittem, már sose jutunk el idáiiiigh.- nyögtem bele a mondat végébe mikor megéreztem magamban.  Percekig ringatóztunk, mikor nyögéseinktől és sóhajainktól zengő szobát hangom barangolta be.- Úristenhh…tengeri beteg leszek. – próbáltam viccelődni azon, hogy a felfüggesztett ágy velünk együtt mozgott… Éreztem, hogy már nem sok van hátra.  Testem ívbe feszült és elért a gyönyör lassú hulláma. Chanyeol se húzta sokáig, pár lökés után zihálva omlott rám.  Sokáig feküdtünk egymás karjaiba bújva mikor rájöttem, hogy az idilli hangulatnak vége és vissza kell mennünk a valóságba.

- Mi a baj B?

- Úristen megfeledkeztem JiSangról. Vissza kell mennünk. - ugrottam fel az ágyról magammal rántva a takarót.

- Tokiya meg D vigyáznak rá.

- De D Califroniában van.

- D ma reggel visszajött, majd ők elmennek a piciért a nagyszülőkhöz.

- Nem, haza kell mennünk. - guggoltam le a bőröndhöz.

- Miért? Tudják hol laknak és el tudnak menni érte. A pici meg kibír egy napot nélkülünk.

- De nem a nagyszülőknél van a gyerek.

- Hanem?! Mondd, hogy valami közeli ismerősnél. A lányok vigyáznak rá ugye? – nem válaszoltam csak nemlegesen megráztam a fejem. – ÚRISTEN B KINÉL HAGYTAD A GYEREKET?

- A fél…testvéremnél.- suttogtam.
- Kinél? – nézett rám meghökkenve.

- A féltestvéremnél.

- Miért nem mondat, hogy van testvéred?

- Mert én is ma tudtam meg.

- És nála merted hagyni a gyereket?!

- Inkább nála hagytam, mint az apámnál vagy a nagyapámnál.

- De…

- Chanyeol, te ezt nem értheted. Gyűlölőm őket…

- De a tesódat még nem is ismered.

- Sokkal jobban bízom benne,mint abban a kettőben. – hagytam magára Chanyeolt miután magamhoz vettem a telefonom, felhívtam Tokiyát elmondtam neki, hogy hova kell mennie és , hogy ne vigye magával D-t. Neki majd én szeretném bemutatni Hwannit. Bár biztos vagyok benne, hogy tudja az egészet.

- Vigyázz rá és D-re is, édes.- köszöntem el Tokiyától, majd visszamentem páromhoz. – Sajnálom. öleltem át hátulról.

- Ugye tudod, hogy magyarázattal tartozol nekem?

- Tudom és mindent el is fogok mondani, de most hagyjuk a családomat. – lökdöstem az ágy felé szerelmem. 

♥