Mei - Valentin nap

- Gond van? - vakargatta szemeit álmosan testvérem.
-Miért lenne? - fordultam el a mosogatótól.
-Hajnali fél 7 van és Te már két adag csokis muffint sütöttél.
-Nem tudtam aludni. - rándítottam meg a vállam. Kris a naptár felé nézett, majd szorosan magához húzott.
-Legyek a Valatinod? - arcom a mellkasába fúrtam és helyeslően bólogattam.
Miután minden női dolgozót megkínáltam a gondűzőmből, elindultunk a testvér randinkra. Már az ajtón kilépve megláttam az első ajándékom.
-Yemin segített választani. - vigyorgott Kris - És üzeni, hogy taposs a gázra.

Pinky

-Ez egy Porsche. - mutattam fel turbózott járgányomra - És pink. - Kris a kezembe nyomta a kulcsokat, Én pedig szinte berepültem a kocsiba. A motor édesen zümmögött, majd lassan a gázra léptem. Egyenes szakaszokon bátran mentem 100 fölé, ami tőlem nem annyira megszokott, hiszen nagyon biztonságos sofőrként igyekszem betartani a kellő sebesség határt. Az autópályán szinte izzott alattunk a beton, viszont mikor a városba értünk azonnal lassítottam, Kris jót is nevetett rajtam, hogy hiába engedem el magam, a vezetési stílusom akkor sem fog megváltozni. Egy kis kávézóban indítottam a napot, ahol egy Krissel közös interjún vettünk részt. Bátyámat új filmjéről faggatták, míg engem folyton Yixinges kérdésekkel bombáztak. Először le se esett, hogy kiről volt szó, hiszen Én nagyon ritkán szólítottam így, nekem Ő mindig Lay volt. A sok kérdés, felszakította bennem az év elején kapott sebeket. Lassan egy hónap eltelt mióta itt vagyok és eddig sikerült is a sajtót kikerülnöm, de válaszolnom kellett.
-Szereti még Őt? - jött a váratlan kérdés.
-Elnézést, de ez...- kezdte Kris, de megfogtam a kezét.
-Jelen pillanatban magam se tudom, hogy mit érzek Yixing iránt. Talán szeretem még, talán nem, magam sem tudom. De igazából nekem most a legfontosabb a testvérem, miatta jöttem Kínába, miatta hagytam a munkáim Koreába, a tánc csapatom. Nekem most Kris a fontos, az, hogy mindenben támogassam Őt, mint egy igazai jó testvér. - a telefonom rezegni kezdett, a kijelzőre pillantottam, mintha csak megérezné, hogy róla beszéltem. Nem fogadtam a hívást. Folytattam az interjút, nem törődve, hogy  mobilom két percenkét csörög. Mikor végeztünk megittunk egy kávét kettesben, majd elindultunk a fotózásomra, amit még a főnököm intézett el nekem. Komolyan mondom, hogy jobban szeret modellként látni, mint szerkesztőként, annak ellenére, hogy utálok modellkedni. Egy plázába készítettek plakátokat egy esti nagy Valentin napi partyra. Mikor megtudtam, hogy milyen ruhám lesz majd kiugrottam a bőrömből.
-Csak annyit ígérjenek meg nekem, hogy ha kész vagyunk kipróbálhatom. - örömködtem hableányként egy kádban. A fotózás kissé disneys stílus vett fel és rám esett a választásuk, mint Ariel. Mikor odaértünk egy nagyon szép párost fotóztak, reménykedtem, hogy a partnerem is egy dögös kínai modell lesz. Bíztam benne,hogy egyik jó barátom Simon Tham lesz a párom, akivel nagyon sok közös vonásunk van, plusz Ő a kedvenc CK modellem is egyben. Párszor már szerencsém volt találkozni vele. A kádban vártam mikor megjelent.
-Mei?! - örült meg nekem, de sminkje és ruhája, inkább hasonlított egy görög félistenre, mint a kis hableányból jól ismert Eric hercegre.
-Simon. - integettem neki - Te leszel a partnerem?
-Nem sajnos. Én egy stúdióval arrébb vagyok, csak meghallottam, hogy itt vagy és el se hittem. Csodaszép hableány vagy. - nevetett.
-Majd látogass meg a medencébe, ott is lesz pár kép kattintva. - nem beszélgethettünk sokáig, mert a fotósom közbe szólt, hogy nem sokára mennünk kell a medencémhez, ahol a párom vári fog, de még el kell lőni pár képet itt is. Jól éreztem magam sellőként, már régóta kiakartam próbálni, hogy milyen uszonyban lenni. Kris időközben elment forgatásra, így otthagyott engem egyedül.
Kaptam egy kis pihenőt, úgy döntöttem felhívom a csajokat. Mázlimra mindenki egy rakáson volt. Oda csődültek a telefonhoz és tudtam mindenkivel pár szót váltani. B még mindig nagyon furcsán viselkedett és mikor rákérdeztem inkább babyboyra terelte a szót. Nem tudtam sokáig beszélni, hiszen alig 10 perc múlva már szóltak,hogy a medence előkészítették és visznek. Bemásztam és azonnal próbálgatni kezdtem úszni, ami először nem volt könnyű, de a végén belejöttem.

Úszkáltam :P

A felszínre jőve azt hittem elájulok. Lay pillantottam meg.
-Én leszek a herceged. - szégyenlős mosoly jelent meg az arcán.
-Hurrá. - mondtam és jó sellőhöz híven lemerültem. A levegőm fogytán volt ezért újra fel kellett mennem. A medence szélébe kapaszkodva feltoltam magam, amitől Lay összefejeltem vele. Bemászott mellém és miután sikeredett pár olyan képet kattintani, amin úgy nézünk ki, mint egy szerelmes pár, szét ázva kihúztak a vízből. A vádlim olyan szinten zsibbadt, hogy alig bírtam menni. Elköszöntem mindenkitől, küldtem egy üzenetet Krisnek, hogy vacsira lepjen meg.
A hatalmas előcsarnokban a sok ember között is kiszúrtam Őt, amint a kezében egy kávés papírpoharat tart.
-Nem tudtam, hogy Kínában vagy.
-Nem akartalak zavarni. Ha jól tudom, mi szüneteltetjük a kapcsolatunkat. Tehát mi szigorúan csak baráti viszonyban vagyunk, amiből azt következik, hogy neked semmi közöd ahhoz, hogy Én hova és mikor megyek. Ha éppen Makaóra van kedvem menni, oda megyek, ha Tokióba, akkor oda, de lehet, hogy Malibura vágyom. Semmi közöd hozzá Yixing. - nem tudott válaszolni, csak hebegett-habogott. Otthagytam Őt. Kocsimba ülve a könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Kopogtattak.
-Menj el. - szipogtam.
-Nem. Végig fogsz hallgatni. - közölte velem, aztán kinyitotta a vezető ülés felőli ajtót. Az anyós ülésre terelt, arcom a kezei közé fogta és megcsókolt. Hiányzott a puha ajka, nyugodt, szerelmes csókja. Ellenkezni akartam, de nem tudtam. Annyira hiányzott.
-Hiányoztál. - vált ki a csókból.
-Akkor miért beszéltél hülyeségeket?! - hangom rekedtté vált a sírástól.
-Össze voltam zavarodva. A tagok kilépése, a műsorok minden egyszerre sok volt.
-Ezért eldobtál....
-Nem dobtalak el.
-De igen. - újra sírni kezdtem - Lay azért vagyok melletted, mert szeretlek, segítlek, a legjobb barátom vagy. - letörölte a könnyeim és újabb csókba invitált. Eltoltam magamtól - Szállj ki. - bólintott és magamra hagyott.
Haza érve halk zongora szó csapta meg a fülem.
-Kris. KRIS! - üvöltöttem.
-Sajnálom. - lehajtott fejjel masírozott a szobájába.
-Utállak. - tátogtam. A nappaliba rohantam. - Menj el.
-Nem.
-MENJ EL! LÁTNI SEM AKARLAK! - kiabáltam.
-Akkor miért csókoltál vissza?! - felállt a zongorától. Közelebb lépett. Olyan közel volt hozzám, hogy a testünk szinte összeért. Nem nyúlt hozzám, csak nézett. Már olyan régóta vágytam erre a kedves tekintetre, az édes nevetőgödröcskére, az egész lényére. Léptem egyet, hozzá bújtam. Az ismerős illata elkábított.
-Azt hittem nem szeretsz. A mai interjún azt mondtad. - simogatta a hátam.
-Hogy hallhattad?!
-Ott voltam. Kris hívott.
-Hát ezért a csilli-villi autó. - mérgelődtem.
Az est további részét Lay karjaiban töltöttem, kiadtunk mindent, ami a 3 hónap alatt felgyülemlett bennünk.
Vajon minden rendben lesz ez után? Vajon megtudom, hogy kiküldte nekem a gyűrűt, ami azóta az ujjamon csillog?

Lehet rá haragudni? Most küldte ezt nekem <3