-Igen figyelek... hülyeséget álmodtál és most azt mondod csináljuk meg.
-Pontosan.-vigyorodom el.
-És van valami ötleted, hogyan?-hallom ki kíváncsiságát a vonal túloldaláról.
-Van!-mondom büszkén majd elmesélem a tervet.
Miután mindent egyeztettünk elindultam a bevásárló központ felé. B-nek még úgyis dolga van ráérek.
Miután leparkoltam a boltba siettem és rengeteg főzni valót vettem, nem is emlékszem mikor vásároltam ennyit utoljára... vagy, hogy egyáltalán mikor vásároltam főzni valót utoljára. Mindenesetre most jól megpakoltam bevásárló kosaramat. Haza fele végig azon gondolkoztam, hogy tök jó ám, hogy ennyi mindent vettem.... de, hogy én ebből valami ehetőt készítsek az egészen kizárt.
Hazaérve kipakoltam mindent majd a pulton tornyosuló étel kupacra néztem kétségbe esetten. Dodo egyetemen van így nem tud segíteni. Mikor eszembe jutott az egyetlen lehetséges megoldás telefonom után kutakodtam és már meg is találtam a számot amit kerestem.
-Azonnal át kell jönnöd!-kiáltottam a telefonba.
-Yem baj van?-hangzott kétségbeesetten a vonal másik végéről.
-El sem tudod képzelni mekkora.-mondtam kissé megjátszva magam majd rávágtam a telefont.
Nagyjából két perc sem telt el mikor bármi előrejelzés nélkül berontott a várt személy az ajtón szinte lihegve.
-Yem... Yemin hol vagy?-kiabált kétségbe esve.
-Konyha.-kiáltottam ki.
Mikor beesett a konyhán szemei hatalmasra kerekedtek.
-Mi az a vészhelyzet amiért mindent eldobva rohannom kellett át?-néz rám kérdőn.
-EZ!-mutattam a pultra.
-Hülye vagy? Én meg már azt hittem baj van... Yem ne szórakozz dolgoznom kell menni.-forgatta meg szemeit.
-Tokiya...vedd úgy, hogy szabadnapod van.-tettem vállára kezem.
-Igen a fizetésem meg csak az ölembe huppan.-zsörtölődött.
-Nemááár. A mai napod háromszorosát fizetem ki neked csak segíts.-néztem rá könyörgő szemekkel amire egy újabb szemforgatás volt a válasz.-Na jó mivel kezdjük?-kérdezi ahogy feltűri ingének ujját és az egyik felakasztott kötényt nyakába aggatja.
-Udon! Öhm... hogy kell tésztát főzni?-vakargatom meg tarkómat.
-Ugye most csak viccelsz?-kerekednek el szemei....-Yemin! Forralt víz, só, és mehet bele a tészta. Te, hogyan éltél eddig ha ennyit se tudsz?-mondja úgy, hogy szinte bokáját verdesi álla.
-Hááát...Profin tudok rendelni.-Húzom ki magam büszkén amire ő csak homlokon csapja magát.
 |
| Panda párom panda bentoja, |
-Akarsz nálam ebédelni?-vigyorgok rá.
-Tehát a saját főztömre meghívsz. Köszi Yemin ez igazán rendes tőled.-kezd nevetni.
-Ugyan semmiség.-nevetek én is majd barátian hátba veregetem.-Egyébként köszönöm. Nem tudom mire jutottam volna nélküled.-ölelem át hálásan.
-Hát én azt hiszem tudom... a balesetire.-röhög majd még mielőtt megcsapkodhatnám eliszkol. Még az ajtóból vissza néz...-Egy élmény volt Yem igazán! Ha a főnököm kirak te fizeted az ellátásom.-ölt nyelvet majd végleg magamra hagy.
 |
| Kitettünk magunkért. |
Szinte bevágódtam a fiúk próbájának kellős közepére. Megvoltam pakolva hatalmas szatyrokkal amit majdnem ötször is kiborítottam amíg felértem.
-Fiúk igazán megköszönném ha valaki segítene.-mondom mire Kai kapcsol és odaszalad kivenni a szatyrokat a kezemből.
-Jézusom, Yem te meg mit hoztál?-néz rám kerek szemekkel.
-Ebédet.-vigyorgok.
-Jó illata van.-csatlakozik oda Baekhyun is.
-Mi finomakat hoztál?-karol át hátulról Tao és nyakamba csókol.
-Te már megint nem pihentél ugye?-fordulok vele szembe ölelésében.
-Ezt mégis miből gondolod?-fordítja el tőlem fejét.
-Hangosan szuszogsz...-állapítom meg.-És kanszagod van.-röhögök mire ő elkezdi pólóját szaglászni.
-Nincs is.-durcázik be.
-Tessék egyél.-nyomtam kezébe a neki külön készített ételt.
-Öhhm Yem.-zökkent ki Sehun a gondolataimból...-Ezek házi kaják... szakácsot béreltél fel?
-Én főztem zsenikém.-erre a kijelentésemre egyszerre tör ki mindenkiből a nevetés.
-Hé te!-mutatok páromra.-Legalább te ne nevess ki.-csapok vállára.
-Bocsi... de Yem.. még egy kávét se tudsz megfőzni emberi fogyasztásra.-kuncog.
-Jó kapjátok be! Legközelebb olyanoknak csinálok bármit is akik értékelik..-duzzogok.
-Én hiszek neked Yem.-karolja át vállam Kai.
-Végre valaki.-ölelem meg belefúrva mellkasába arcomat.
-Még a végén féltékeny leszek.-húz el tőle Tao akire csak nyelvet öltök.
-Amúgy meg Tokiya segített... de az még nem azt jelenti, hogy nem én csináltam... a díszítés 100%ban az én érdemem. Viszont fiúk nekem mennem kell szóval egyetek utána további jó próbát....Kivéve neked!-mutatok jelentőségteljesen páromra.-Te leülsz a seggedre és gondolatban táncolsz!-nyomok arcára egy cuppanóst.
-Hova sietsz ennyire?-néz rám kérdőn.
-Randim van. Na mentem sziasztok.-dobok egy puszit a srácoknak és otthagyom őket.
Most már nincs sok dolgom csak szépen várni, hogy lemenjen a nap aztán a tervem második felét is véghez vinni. Így a délután további részét a tv előtt töltöttem. Alig két filmet néztem végig mikor órámra néztem és összekapva magam átcsörtettem B-hez.
- B, készíts a kicsi popsid . Indulás...- értem a konyhába ahol egy srácot is megláttam.- Oh, hello szia. Van barátnőd?
- Öhm.- jött zavarba az említett.
- Nyugi, van barátja. - tette B a kezét vállára nyugtatás képp.- Egyébként Yem, ha már ilyen jól időzítettél akkor elmondom, hogy éppen a féltestvéremet akartad felcsípni.
- Szent szar. Neked van féltestvéred? Mióta?-akadok ki.
- Hát igazából már 19 éve, de csak most találkoztunk. Yemin ő itt Taehwan a féltestvérem. Hwannie ő itt Yemin, az egyik legjobb barátnőm, aki a szomszédban lakik.- mutatott be minket egymásnak. - Majd később megismerkedtek. Nekünk most dolgunk van.- kezdett el húzni B maga után. Még pár utasítást kiadott a házban lévőknek és már mentünk is a dolgunkra.
-Mivel menjünk?-nézett rám barátnőm.
-Hát az én kocsimba nem férnek be. Szóval szerintem menjünk az exo mobillal... Mei úgyis megengedte, hogy használjuk.-lebegtettem meg a kulcsokat szeme előtt. -Én vezetek.-vigyorogtam és be is ültem a volán mögé.
-Yem...azért élve érjünk oda jó?-nézett rám jelentőség teljesen.
-Okkéééé.-ezzel a gázba is tapostam. Már korom sötét volt odakint mire az SM elé értünk.
-Nos... most vagy soha.-veregettem vállon és elindultam... délelőtt már megbeszéltük a forgatókönyvet és már csak véghez kellett vinni. Beléptem a hatalmas és most teljesen üresen kongó épületbe ahol egyből az éjjeli őr fogadott.
-Yemin. Segíthetek valamiben?-nézett rám kedvesen az őr.
-Itt felejtettem ma a tárcámat amikor hoztam a srácoknak ebédet. Esetleg felmehetnék érte?-pislogtam nagy szemekkel. Nem is kérdezgetett többet csak intett egyet kezével, hogy nyugodtan menjek. Mikor felértem az emeletre sötétségbe borult minden. Ezek szerint B-nek sikerült átmeneti áramszünetet csinálnia, hogy a kamerák se működjenek. Elővettem telefonom és vakujával világítani kezdtem. Mire megtaláltam a hatalmas bábukat jó pár perc eltelt. Karjuknál megragadtam a két babát és húztam magam után őket, hogy a hátsó ajtón kitudjam adni őket B-nek. Felszaladtam a teremhez ahol eldugtam tárcám majd már azzal a kezemben és telefonom kijelzőjével mentem vissza a portára ahova akkor lépett újból be kedvenc őröm.
-Mi történt? -néztem rá mikor vissza kapcsolta a világításokat.
-Az áramellátó lekapcsolt... de megoldottam. Meglett a pénztárcád?-kérdezte
-Igen, meg köszönöm.-mosolyogtam és meglebegtettem kicsit az említett tárgyat.
-Sikerült?-kérdeztem mire ő csak hátra mutatott a bábukra.
Hazaérve leellenőriztük, hogy a többiek itthon vannak e már de mikor egy autót sem láttunk nyugtáztuk, hogy még idejében értünk haza. Amíg B bevitte a Yeol babát addig én kint vigyáztam nehogy észre vegye valaki Tao-t és mikor B visszaért segített behurcolni az én szerzeményemet.
Egyenesen a műterembe vittük, hisz az az egyetlen pont a lakásomban ahova nem megy be senki.
-Hiányoznak a festményeid.-mondja B mikor körül néz de bevallom nem igazán akarok erről a témáról beszélni és ő ezt kimondatlanul is tudja így nem firtatja tovább.
-Menj, Babyboy bármelyik pillanatban hazaérhet.-mondtam.
-Holnap.-köszönt el és hagyott magamra.
Azt hiszem ez a nap elég hosszúra sikerült így másra se vágytam mint egy forró zuhanyra és ágyamra. Még benéztem Dodo szobájába, hogy az ifjúság hazaért e már és mikor láttam, hogy már mélyen horpaszt kicsit betakargattam és már mentem is, hogy példáját követve vessem magam ágyamba.
Másnap nagyon későn ébredtem. Már majdnem dél volt mikor kicsattogtam pizsamában a konyhába valami ehető után kutatva. Mikor kinyitottam a hűtőt ezer-millió hálát mormogtam el magamban Tokiyának, hogy gondolt rám tegnap és rakott még ehető dolgokat a hűtőbe. Dodo-t pedig azért, hogy hagyott nekem kávét reggel. Kitöltöttem a csészét majd tabletemet magamhoz véve kezdtem olvasni az eseményeket mikor megakadt egy cikken a szemem.
"KÉT EXO PROMÓCIÓS BÁBÚ TŰNT EL AZ SM SZÉKHÁZBÓL!"
-Szinte kiköptem kávémat a rám törő nevetéstől és mindent félretéve pizsamában szaladtam át B-hez elújságolni a híreket. Szinte fel sem néztem mikor bármi féle jelzés nélkül sétáltam be a már annyiszor megtett úton.
-" Nem tudni kik vitték el a két bábút, de.."-olvastam nevetve amíg B egy krákogással félbe nem szakított és mikor felnéztem Chanyeol kikerekedett szemeivel néztem farkasszemet.-Ó basszameg.-szakadt ki belőlem és nyeltem egy hatalmasat.
-Tudhattam volna, hogy közötök van hozzá.-mondta bosszúsan a colos.
B próbálta ugyan lenyugtatni mikor már tényleg nagyon ideges volt több de főképp kevesebb sikerrel... aztán megszólalt a csengő amire bennem az ütő is megállt és szívem szerint elástam volna magam jó mélyre, hogy ne kelljen szembenéznem az érkezővel. Mikor beért B-vel és haragosan rám nézett már tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok.
-Tuti, hogy elment az eszetek igaz?-nézett felváltva ránk.-Találjatok ki valami megoldást de nagyon gyorsan.-mondta miközben szikrákat szórt a szeme.
-És mégis mifélét?-kérdezte B. Már épp Yeol kiabálta volna el magát ha nem szólok közbe.
-Srácok hé nyugi. Semmit nem old meg ha kiabáltok.
-Akkor édesem fogjátok magatokat és esedeztek a cégnél a bocsánatért amiért betörtetek.-mondja Tao
-Igazából nem törtünk be.... az épületben csak én voltam bent. És nem betörtem hanem beengedtek...az már részlet kérdés, hogy nem ezért.-mondom higgadtan.
-Remek akkor ezt magyarázd el kérlek ott is és rúgasd ki szerencsétlen őrt a munkájából.
-Mi lenne ha inkább úgy juttatnánk vissza ahogyan hoztuk? -a kérdésemre csak három szempár pislogott rám.-Ugyan már ne legyetek értetlenek... Hát titokban! Ha ki tudtuk hozni vissza is tudjuk vinni. Akkor mindenki boldog mi pedig nem kerülünk bajba.
- Yemnek igaza van. -értett velem egyet B. - Csak meg kell várni az estét.
- Mégis miért? -kérdezte meg egyszerre a két jómadár.
- Jaj, ne játsszátok mára hülyét, fényes nappal egyből lebuknánk. Én mondom ezekből szar rabló lenne.- nézett rám B.
- Pedig épp kérni akartam, hogy segítsenek nekünk, de jobb lesz ha egyedül oldjuk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése