 |
| Hazajött átöltözni. :) |
- Valami gond
van? Nem szoktál így hívni, csak ha… - fektette be az ágyba JiSangot. – valami fontosat
akarsz mondani, vagy ha valami rosszat csináltál. Remélem az előbbi és nem az
utóbbi.
- Be szeretnék mutatni neked valakit.
Ezután nem esett több szó köztünk. Csendben mentünk le az emeletről és hagytuk el a házat.
-Édesem, pont jókor jössz. - adtam puszit Tokiyának. - Ráérsz?
- Dolgozom.
- Akkor csak néz már rá légyszíves Namsong-ra, Fülit is etesd meg és simogasd már a két kis lurkót is. - mentem vissza a házba. Összekészítettem Jisang cuccait, majd óvatosan kivettem az ágyából és belefektettem a hordózóba.
- Segítsek valamiben? -jött utánam D is.
- Egyenlőre boldogulok. De köszönöm.- vettem mindent magamhoz és újra útnak indultunk.
- Vezetsz te? - nyújtottam felé a kocsikulcsot. Bólintott egyet,elvette tőlem és beült a vezető ülésbe. Addig én becuccoltam hátra a kicsihez.- Emlékszel hol lakik Seo?
- Igen.
- Jó, akkor oda megyünk.
D nem értett semmit, de nem sokáig maradt tudatlan. Útközben felhívtam barátnőmet, hogy vészhelyzet van és kell 2-3 óra gyerekfelügyelet. Ugyan Seo még dolgozott, de azt mondta, hogy nemsokára otthon lesz és a srácok otthon vannak szóval nyugodtan ugorjak fel.
Miután Jisang új rajongói befogadták őt, elindultunk a megbeszélt időpontra.
- Ne félj. - fordultam el egy pillanatra az útról és ránéztem D-re.
- B, tudom, hogy kit akarsz bemutatni. Bár megkérted Tokiyát, hogy ne beszéljen róla, ő mesélt róla nekem.
- Kinyírom, nem igaz, hogy egyszer nem tudja tartani a száját. Megígérte, hogy nem fog semmit róla mondani.
- Ne hibáztasd. Meghallottam kiről beszéltek és addig faggattam még nem mondott róla valamit.
- Megérkeztünk.- parkoltam le a a kis étterem előtt. Mivel Taehwan híresség így nem kockáztattam meg azt, hogy valami felkapott helyre megyünk. Inkább maradtam a kis eldugott helynél, de ez se volt a legjobb választás.
-Végre azt hittem sose érsz ide. - jött oda a kocsihoz, mikor meglátott minket.
- Valami baj van?- próbálta takargatni az arcát, de a rajongók így is felismerték.
- Azonnal szállj be.- löktem a kocsi felé. D is egyből visszaszállt, én is bepattantam és rátapostam a gázra. Nem érdekelt jelen pillanatban az se, hogy jóval a megengedett sebességnél többet megyek. Nem figyeltem az éppen átváltó lámpákra se. El akartam tűnni annak a helynek a közeléből minél előbb.
- B. - üvöltött rám anyám, mikor meglátta, hogy a tök piroson akarok átmenni, nem törődve azzal, hogy a keresztforgalom már zöld utat kapott. Egyből a fékre tapostam. Hatalmas csikorgással, de sikerült megállnom.
- Baszd ki, nézhetek új gumi után. - kis akciómmal sikerült leégetnem a a gumit. Még haza nem értünk nem szólalt meg senki. Olyan feszült volt a légkör végig. Tudtam, hogy nem lesz ez a találkozás sétagalopp, de nem gondoltam, hogy ilyen nehezen fog menni.
- Na szóval.- ültettem le őket a nappaliban. - Andy, Taehwan.- mutattam be D-nek féltesóm.- Taehwan ő itt az anyukám, Andy. Beszélgessetek nekem állatkertet kell etetnem.
- Mit értett állatkert alatt? - kérdezte meg Hwannie miután magukra hagytam, de nem tűntem el egyből, egy kicsit még füleltem.
- Gondolom az itt élő állatokra. B-nek van két kutyája és egy zsebmajma. A lakótársának meg egy nyula. Szóval.. igen azt hiszem kész állatkert van itt. - fejezte be zavartan.
Még maradtam egy pár percig. Vártam, hogy közbe kell-e avatkoznom,de szerencsére egész hamar belejöttek az ismerkedésbe. Fülivel kezdtem. Felmentem az emeletre megnézni Miss Punci él-e még. Aztán megnéztem, hogy Vodkának és Whiskeynek van-e vizük, majd kiengedtem őket az udvarra, hagy játszanak. ezután mentem szeme fényéhez, a kis Namsonghoz, aki vidáman ugrált az ágak között a hatalmas ketrecben. - Hallom jól elvagytok.- léptem be nevetgélő hangokra.
- Rendeltem kaját, ha már az ebédünk ugrott. - ültem le közéjük.
- És hogy találkoztatok először? -kérdezte meg D.
- Valentin napon. Tiszta romantikus sztori. - mosolyogtam egyet, majd elmeséltem, hogyan is ismertem meg féltestvérem. Majd D átvette a szót és ő is elmondta, hogy miért félt annyira ettől a találkoztál, amit meg is értek. Nem voltam még egy éves se, mikor Hwannie megszületett és ő végig tudott az egészről. Tudta, hogy a faszfej apám nem csak őt fosztotta meg a szabadságtól, hanem mást is kegyesen felcsinált, mert az első körben sajnos lánya született, aki nem lehet jó örököse a cégnek. De azért azt se engedte, hogy mi csendben kilépjünk az életéből. Pedig az lett volna a legjobb. Elérte, hogy nagymami megszeressen, habár a nagyapám sosem tekintett a saját unokájának ragaszkodott hozzá, hogy maradjak Koreában és ne mehessek el D-vel Kaliforniába, mert így örömet szerez a feleségének.
Emlékszem még arra mikor 5 éves koromban D hazament. Nagyon utáltam érte, hogy magamra hagyott, de mikor nagyobb lettem megértettem a dolgokat. Tudtam, hogy neki a szülei mellett a helye, hogy segíteni-e kell nekik, ezért is bocsátottam meg neki és jártam ki hozzá minden évben.
- Nagyapátok sose szeretett. -folytatta. - Mindig csak egy amerikai kis csitrinek tartott, aki a pénz miatt jött össze apátokkal. Pedig ez nem így, én szerettem őt, egészen addig még rá nem jöttem arra, hogy mástól is van gyereke. Mikor öt éves lettél.- nézett rám. - Nagyapátok kezembe nyomott egy repülőjegyet, hogy menjek haza már nincs rám szükség.
- Megverem.- szakítottam félbe. - Hogy lehet valaki ekkora.... áhhh... nincsenek is rá szavak. - álltam fel az asztaltól, miután hallottam az egész történetet. Tajtékoztam a dühtől. Legszívesebben törtem, zúztam volna, de azzal nem lett volna megoldva semmi.
- B nyugi, ez már régen történt. - próbált lenyugtatni D.
- Nyugodjak le?!- néztem rá, mint egy bolondra. - Hogy tudnék ezután lenyugodni?!
- Az semmit sem old meg, hogy tönkreteszed a cuccaidat.- vette ki kezemből a poharat Taehwan mielőtt földhöz vághattam volna.
- Elment az étvágyam.- ültem vissza a helyemre és toltam el magam elől a tányért. A többiek éppen folytatták volna tovább a falatozást, mikor barátnőm berontott a házba.
- B, készíts a kicsi popsid . Indulás...- ért be a konyhába.- Oh, hello szia. Van barátnőt?
- Öhm.- jött zavarba Hwannie Yemintől.
- Nyugi, van barátja. - tettem a colos vállára kezem nyugtatásképp.- Egyébként Yem, ha már ilyen jól időzítettél akkor elmondom, hogy éppen a féltestvéremet akartad felcsípni.
- Szent szar. Neked van féltestvéred? Mióta?
- Hát igazából már 19 éve, de csak most találkoztunk. Yemin ő itt Taehwan a féltestvérem. Hwannie ő itt Yemin, az egyik legjobb barátnőm, aki a szomszédban lakik.- mutattam be őket egymásnak. - Majd később megismerkedtek. Nekünk most dolgunk van.- kezdtem el barátnőmet húzni magam után, de közben azért még ordibáltam a másik kettőnek , hogy menjenek majd el Jisangért.
-Mivel menjünk?- kérdeztem meg Yemet már az udvaron állva a kocsik előtt.
-Hát az én kocsimba nem férnek be. Szóval szerintem menjünk az exo mobillal... Mei úgyis megengedte, hogy használjuk.-lebegtette meg a kulcsokat szemeim előtt. -Én vezetek.- foglalatba egyből a vezetőülést, így én akaratlanul is kiszorultam az anyósülésre.
-Yem...azért élve érjünk oda jó?- igaz, hogy ma én is alkottam rendesen, azért Yem vezetési stílusa sokkal veszélyesebb volt az enyémnél.
-Okkéééé.-ezzel bele is taposott. Már korom sötét volt odakint mire az SM elé értünk.
-Nos... most vagy soha.-biztatott. Elindultam a hátsóbejárat felé. Mivel már reggel megbeszéltük az egész forgatókönyvet, amit Yemin körülbelül ötször visszamondatott velem, hogy biztos jól emlékszem-e rá. Felhúztam kabátom kapucniját, hogy elrejtsem hosszú szőke hajam. Gyorsan odaértem az ajtóhoz és egyből rohantam az egyik biztosítékhoz. Szerencsémre pillanatok alatt sikerült teljes áramszünetet produkálnom.
- Egy zseni vagyok.- mosolyodtam el és már rohantam is vissza a hátsó kijárathoz, ahol Yem kezembe nyomta a babákat,amiket egy szempillantás alatt begyömöszöltem a kocsiba. Beültem a volán mögé és odaálltam az épület elé. Nem kellett sokat várnom, hogy meglássam Yem fülig érő száját.
- Sikerült? -pattant be mellém. Nem válaszoltam naki csak hátramutattam. Mielőtt lebukhattunk volna elindultam.
- Áhh nem bírom ezt a mama tempót. - akadtam ki az előttem totojázón és a gázra taposva kikerültem a balféket. - Remélem még nem értek vissza.- álltam meg immár a ház előtt.
- Még nem látom a kocsit. - nézett be Yem a kapun. Megfogtam a Chanyeol babát és berohantam vele a házba. Gyorsan elrejtettem a vendégszobában, majd kimentem és segítette Yeminnek. Az övét a műterembe vittük, hiszen oda senki nem léphetett be az engedélye nélkül.
- Hiányoznak a festményeid. - néztem végig a képeken. Yem nem szólt semmit, így jobbnak láttam ha én is csöndben maradok és nem kérdezem meg tőle, miért nem halad mostanában annyira a munkával.
- Menj Bababoy bármelyik pillanatban hazaérhet. - küldött haza.
- Holnap. - köszöntem el és hazamentem. Yemnek igaza volt, mert ahogy beértem a házba úgy nyílt újra a bejárati ajtó.
- Szia...sztok.- köszöntem nekik. - Nem lesz gond abból, hogy itt vagy?- Taehwan kérdőn pillantott rám.- Ne érts félre örülök, hogy visszajöttél, csak nem lesz gáz a kiadónál? Tudod sztár barátnő. - sóhajtottam egyet.
- Ma estére kimenőt kaptam és D megígérte, hogy reggel elvisz.
- Ja, hogy ja.- vettem át a picit. Felmentem az emeletre és lefektettem. Éppen csuktam volna be az ajtót mikor eszembe jutott, hogy már csak a vendégszoba szabad, ahova szigorúan tilos a bejárás. Őrült módjára futni kezdtem mielőtt D megmutathatta volna a szobát tesómnak.
- Valami gond van?- kérdezte meg D mikor az ajtóra tapadtam, hogy még véletlenül se nyisson be.
- Öhmm. Igazából itt minden tiszta por. Nincs kitakarítva meg az ágy sincs teljesen összerakva.- hadováltam össze vissza. - De Mei szobája most üres, ott aludhatsz. - kezdtem el őket legjobb barátnőm szobája felé tolni.
Miután mindent sikerült lerendeznem, a majdnem lebukás miatt fáradtan dőltem be az ágyba.
Reggel a telefonom csörgésére keltem. Mikor megtaláltam megnéztem kijelzőjét, hogy ki az, de leakadtam azon, hogy már 10 óra és én még békésen szundikálok. Hogy miért is lepődtem meg ezen? Mert ebben az évben minden reggel gyereksírásra keltem, de úgy látom ma D rendes volt és átvette tőlem az anya szerepét. Miközben ezen elmélkedtem a csörgés abbamaradt, majd pillanatok alatt újra felcsendült.
- Halló.-szóltam bele reggeli rekedtes hangomon.- Mondd,mit szeretnél Chanyeol.
- Aludtál?
- Igen. D ma anyát akart játszani. - keltem ki az ágyból.- Miért hívtál?
- Délutánra kimenőt kaptam.
- Oh, ez jó hír.- ásítottam bele a telefonba. - Várlak.- tettem le a telefont.
Bementem a fürdőbe gyors lezuhanyoztam, mert tegnap este már nem volt erőm hozzá, majd mikor kiléptem a szobámból Tokiyának ütköztem.
- Bocsi.
- Hallottam, hogy felkeltél gondoltam hozok neked kávét. -adta oda a kezében lévő bögrét.
- Köszönöm- mentünk le, hogy reggeliztünk valamit, majd beültünk a moziszobába és keresgéltünk a filmek között. Kiválasztottunk egyet, amit sikerült addig befejeznünk még drága párom rá nem tapadt a csengőre.
- NEM VAGYOK SÜKET.- kiabálta ki, hogy szálljon már le a csengőről. - Máskor ne hagyd el az agyad és hozz kulcsot.- köszöntöttem kedvesen.
- Remek. - jött utánam. Éppen levettem magam a kanapéra, mikor mellé huppant és folytatta. - Rontsd el még te is a kedvem.
- Miért? Ki rontott a még el?
- Valami őrült rajongó ellopott két figurát. Ma reggel mikor bementünk azzal fogadtak,hogy...- még folytatta volna, mikor Yem berontott ismét.
-" Nem tudni kik vitték el a két bábút, de.."- kezdett el olvasni valamit, de mielőtt folytathatta volna krákogásommal félbeszakítottam, hogy nézzen fel. - Ó bassza meg.
- Tudhattam volna, hogy közötök van hozzá. - akadt ki drága Saurom.
- Channie.- próbáltam hatni rá, hogy ne legyen nagyon mérges, de ő nem tőrődve velünk felpattant mellőlem és tárcsázni kezdett. Gondolom Taot hívta, hogy a már mellette ülő másik jómadár is megkapja a fejmosását.
- Mindjárt itt lesz Tao is, addig találjatok ki valami épkézláb ötletet, hogy ne kerüljetek bajba a cégnél.
- Minek? - kérdeztem vissza.
- Minek?! Hát mondjuk, mert törtvényt sértettél drága kicsi csillagom. - mondta halál nyugodtan.
- Yaaaa.- kiáltottam fel, mert megijedtem, Így még félelmetesebb volt, mintha kiabált volna. - Ne rajtam gyakorold a színészi tehetséged, könyörgöm.- már éppen térdeltem volna, hogy még hihetőbb legyek, mikor megszólalt a csengő és inkább kirohantam ajtót nyitni és csendben a pandával a nyomomban tértem vissza.
- Tuti, hogy elment az eszetek igaz?-nézett felváltva ránk.-Találjatok ki valami megoldást de nagyon gyorsan.-mondta miközben szikrákat szórt a szeme.
-És mégis mifélét?-kérdeztem meg. Már éppen kezdett volna kiabálni colos párom, mikor Yemin megmentette az életem és közbevágott.
-Srácok.Hé nyugi. Semmit nem old meg ha kiabáltok.
-Akkor édesem fogjátok magatokat és esedeztek a cégnél a bocsánatért amiért betörtetek.-mondja Tao és mondandója közben végig Yemre néz.
-Igazából nem törtünk be.... az épületben csak én voltam bent. És nem betörtem hanem beengedtek...az már részlet kérdés, hogy nem ezért.- mondta a mellettem ülő halál nyugodtan.
-Remek akkor ezt magyarázd el kérlek ott is és rúgasd ki szerencsétlen őrt a munkájából.
-Mi lenne ha inkább úgy juttatnánk vissza ahogyan hoztuk? -Yemin kérdésére mindannyian egy személyként kezdtünk el bámulni. -Ugyan már ne legyetek értetlenek... Hát titokban! Ha ki tudtuk hozni vissza is tudjuk vinni. Akkor mindenki boldog mi pedig nem kerülünk bajba.
- Yemnek igaza van. - kaptam észbe én is, hiszen nem mond hülyeséget. Ha ki tudtuk csempészni, úgy, hogy ne vegye észre senki. Vissza is tudjuk őket vinni. - Csak meg kell várni az estét.
- Mégis miért? -kérdezték meg szinte egyszerre.
- Jaj, ne játsszátok mára hülyét, fényes nappal egyből lebuknánk. Én mondom ezekből szar rabló lenne.- fordultam Yem felé.
- Pedig épp kérni akartam, hogy segítsenek nekünk, de jobb lesz ha egyedül oldjuk meg.
-Végre azt hittem sose érsz ide. - jött oda a kocsihoz, mikor meglátott minket.
- Valami baj van?- próbálta takargatni az arcát, de a rajongók így is felismerték.
- Azonnal szállj be.- löktem a kocsi felé. D is egyből visszaszállt, én is bepattantam és rátapostam a gázra. Nem érdekelt jelen pillanatban az se, hogy jóval a megengedett sebességnél többet megyek. Nem figyeltem az éppen átváltó lámpákra se. El akartam tűnni annak a helynek a közeléből minél előbb.
- B. - üvöltött rám anyám, mikor meglátta, hogy a tök piroson akarok átmenni, nem törődve azzal, hogy a keresztforgalom már zöld utat kapott. Egyből a fékre tapostam. Hatalmas csikorgással, de sikerült megállnom.
- Baszd ki, nézhetek új gumi után. - kis akciómmal sikerült leégetnem a a gumit. Még haza nem értünk nem szólalt meg senki. Olyan feszült volt a légkör végig. Tudtam, hogy nem lesz ez a találkozás sétagalopp, de nem gondoltam, hogy ilyen nehezen fog menni.
 |
| az ultraszexy öcsikém *-* ♥ |
- Mit értett állatkert alatt? - kérdezte meg Hwannie miután magukra hagytam, de nem tűntem el egyből, egy kicsit még füleltem.
- Gondolom az itt élő állatokra. B-nek van két kutyája és egy zsebmajma. A lakótársának meg egy nyula. Szóval.. igen azt hiszem kész állatkert van itt. - fejezte be zavartan.
Még maradtam egy pár percig. Vártam, hogy közbe kell-e avatkoznom,de szerencsére egész hamar belejöttek az ismerkedésbe. Fülivel kezdtem. Felmentem az emeletre megnézni Miss Punci él-e még. Aztán megnéztem, hogy Vodkának és Whiskeynek van-e vizük, majd kiengedtem őket az udvarra, hagy játszanak. ezután mentem szeme fényéhez, a kis Namsonghoz, aki vidáman ugrált az ágak között a hatalmas ketrecben. - Hallom jól elvagytok.- léptem be nevetgélő hangokra.
- Rendeltem kaját, ha már az ebédünk ugrott. - ültem le közéjük.
- És hogy találkoztatok először? -kérdezte meg D.
- Valentin napon. Tiszta romantikus sztori. - mosolyogtam egyet, majd elmeséltem, hogyan is ismertem meg féltestvérem. Majd D átvette a szót és ő is elmondta, hogy miért félt annyira ettől a találkoztál, amit meg is értek. Nem voltam még egy éves se, mikor Hwannie megszületett és ő végig tudott az egészről. Tudta, hogy a faszfej apám nem csak őt fosztotta meg a szabadságtól, hanem mást is kegyesen felcsinált, mert az első körben sajnos lánya született, aki nem lehet jó örököse a cégnek. De azért azt se engedte, hogy mi csendben kilépjünk az életéből. Pedig az lett volna a legjobb. Elérte, hogy nagymami megszeressen, habár a nagyapám sosem tekintett a saját unokájának ragaszkodott hozzá, hogy maradjak Koreában és ne mehessek el D-vel Kaliforniába, mert így örömet szerez a feleségének.
Emlékszem még arra mikor 5 éves koromban D hazament. Nagyon utáltam érte, hogy magamra hagyott, de mikor nagyobb lettem megértettem a dolgokat. Tudtam, hogy neki a szülei mellett a helye, hogy segíteni-e kell nekik, ezért is bocsátottam meg neki és jártam ki hozzá minden évben.
- Nagyapátok sose szeretett. -folytatta. - Mindig csak egy amerikai kis csitrinek tartott, aki a pénz miatt jött össze apátokkal. Pedig ez nem így, én szerettem őt, egészen addig még rá nem jöttem arra, hogy mástól is van gyereke. Mikor öt éves lettél.- nézett rám. - Nagyapátok kezembe nyomott egy repülőjegyet, hogy menjek haza már nincs rám szükség.
- Megverem.- szakítottam félbe. - Hogy lehet valaki ekkora.... áhhh... nincsenek is rá szavak. - álltam fel az asztaltól, miután hallottam az egész történetet. Tajtékoztam a dühtől. Legszívesebben törtem, zúztam volna, de azzal nem lett volna megoldva semmi.
- B nyugi, ez már régen történt. - próbált lenyugtatni D.
- Nyugodjak le?!- néztem rá, mint egy bolondra. - Hogy tudnék ezután lenyugodni?!
- Az semmit sem old meg, hogy tönkreteszed a cuccaidat.- vette ki kezemből a poharat Taehwan mielőtt földhöz vághattam volna.
- Elment az étvágyam.- ültem vissza a helyemre és toltam el magam elől a tányért. A többiek éppen folytatták volna tovább a falatozást, mikor barátnőm berontott a házba.
- B, készíts a kicsi popsid . Indulás...- ért be a konyhába.- Oh, hello szia. Van barátnőt?
- Öhm.- jött zavarba Hwannie Yemintől.
- Nyugi, van barátja. - tettem a colos vállára kezem nyugtatásképp.- Egyébként Yem, ha már ilyen jól időzítettél akkor elmondom, hogy éppen a féltestvéremet akartad felcsípni.
- Szent szar. Neked van féltestvéred? Mióta?
- Hát igazából már 19 éve, de csak most találkoztunk. Yemin ő itt Taehwan a féltestvérem. Hwannie ő itt Yemin, az egyik legjobb barátnőm, aki a szomszédban lakik.- mutattam be őket egymásnak. - Majd később megismerkedtek. Nekünk most dolgunk van.- kezdtem el barátnőmet húzni magam után, de közben azért még ordibáltam a másik kettőnek , hogy menjenek majd el Jisangért.
-Mivel menjünk?- kérdeztem meg Yemet már az udvaron állva a kocsik előtt.
-Hát az én kocsimba nem férnek be. Szóval szerintem menjünk az exo mobillal... Mei úgyis megengedte, hogy használjuk.-lebegtette meg a kulcsokat szemeim előtt. -Én vezetek.- foglalatba egyből a vezetőülést, így én akaratlanul is kiszorultam az anyósülésre.
-Yem...azért élve érjünk oda jó?- igaz, hogy ma én is alkottam rendesen, azért Yem vezetési stílusa sokkal veszélyesebb volt az enyémnél.
-Okkéééé.-ezzel bele is taposott. Már korom sötét volt odakint mire az SM elé értünk.
-Nos... most vagy soha.-biztatott. Elindultam a hátsóbejárat felé. Mivel már reggel megbeszéltük az egész forgatókönyvet, amit Yemin körülbelül ötször visszamondatott velem, hogy biztos jól emlékszem-e rá. Felhúztam kabátom kapucniját, hogy elrejtsem hosszú szőke hajam. Gyorsan odaértem az ajtóhoz és egyből rohantam az egyik biztosítékhoz. Szerencsémre pillanatok alatt sikerült teljes áramszünetet produkálnom.
- Egy zseni vagyok.- mosolyodtam el és már rohantam is vissza a hátsó kijárathoz, ahol Yem kezembe nyomta a babákat,amiket egy szempillantás alatt begyömöszöltem a kocsiba. Beültem a volán mögé és odaálltam az épület elé. Nem kellett sokat várnom, hogy meglássam Yem fülig érő száját.
- Sikerült? -pattant be mellém. Nem válaszoltam naki csak hátramutattam. Mielőtt lebukhattunk volna elindultam.
- Áhh nem bírom ezt a mama tempót. - akadtam ki az előttem totojázón és a gázra taposva kikerültem a balféket. - Remélem még nem értek vissza.- álltam meg immár a ház előtt.
- Még nem látom a kocsit. - nézett be Yem a kapun. Megfogtam a Chanyeol babát és berohantam vele a házba. Gyorsan elrejtettem a vendégszobában, majd kimentem és segítette Yeminnek. Az övét a műterembe vittük, hiszen oda senki nem léphetett be az engedélye nélkül.
- Hiányoznak a festményeid. - néztem végig a képeken. Yem nem szólt semmit, így jobbnak láttam ha én is csöndben maradok és nem kérdezem meg tőle, miért nem halad mostanában annyira a munkával.
- Menj Bababoy bármelyik pillanatban hazaérhet. - küldött haza.
- Holnap. - köszöntem el és hazamentem. Yemnek igaza volt, mert ahogy beértem a házba úgy nyílt újra a bejárati ajtó.
- Szia...sztok.- köszöntem nekik. - Nem lesz gond abból, hogy itt vagy?- Taehwan kérdőn pillantott rám.- Ne érts félre örülök, hogy visszajöttél, csak nem lesz gáz a kiadónál? Tudod sztár barátnő. - sóhajtottam egyet.
- Ma estére kimenőt kaptam és D megígérte, hogy reggel elvisz.
- Ja, hogy ja.- vettem át a picit. Felmentem az emeletre és lefektettem. Éppen csuktam volna be az ajtót mikor eszembe jutott, hogy már csak a vendégszoba szabad, ahova szigorúan tilos a bejárás. Őrült módjára futni kezdtem mielőtt D megmutathatta volna a szobát tesómnak.
- Valami gond van?- kérdezte meg D mikor az ajtóra tapadtam, hogy még véletlenül se nyisson be.
- Öhmm. Igazából itt minden tiszta por. Nincs kitakarítva meg az ágy sincs teljesen összerakva.- hadováltam össze vissza. - De Mei szobája most üres, ott aludhatsz. - kezdtem el őket legjobb barátnőm szobája felé tolni.
Miután mindent sikerült lerendeznem, a majdnem lebukás miatt fáradtan dőltem be az ágyba.
- Halló.-szóltam bele reggeli rekedtes hangomon.- Mondd,mit szeretnél Chanyeol.
- Aludtál?
- Igen. D ma anyát akart játszani. - keltem ki az ágyból.- Miért hívtál?
- Délutánra kimenőt kaptam.
- Oh, ez jó hír.- ásítottam bele a telefonba. - Várlak.- tettem le a telefont.
Bementem a fürdőbe gyors lezuhanyoztam, mert tegnap este már nem volt erőm hozzá, majd mikor kiléptem a szobámból Tokiyának ütköztem.
- Bocsi.
- Hallottam, hogy felkeltél gondoltam hozok neked kávét. -adta oda a kezében lévő bögrét.
- Köszönöm- mentünk le, hogy reggeliztünk valamit, majd beültünk a moziszobába és keresgéltünk a filmek között. Kiválasztottunk egyet, amit sikerült addig befejeznünk még drága párom rá nem tapadt a csengőre.
- NEM VAGYOK SÜKET.- kiabálta ki, hogy szálljon már le a csengőről. - Máskor ne hagyd el az agyad és hozz kulcsot.- köszöntöttem kedvesen.
- Remek. - jött utánam. Éppen levettem magam a kanapéra, mikor mellé huppant és folytatta. - Rontsd el még te is a kedvem.
- Miért? Ki rontott a még el?
- Valami őrült rajongó ellopott két figurát. Ma reggel mikor bementünk azzal fogadtak,hogy...- még folytatta volna, mikor Yem berontott ismét.
-" Nem tudni kik vitték el a két bábút, de.."- kezdett el olvasni valamit, de mielőtt folytathatta volna krákogásommal félbeszakítottam, hogy nézzen fel. - Ó bassza meg.
- Tudhattam volna, hogy közötök van hozzá. - akadt ki drága Saurom.
- Channie.- próbáltam hatni rá, hogy ne legyen nagyon mérges, de ő nem tőrődve velünk felpattant mellőlem és tárcsázni kezdett. Gondolom Taot hívta, hogy a már mellette ülő másik jómadár is megkapja a fejmosását.
- Mindjárt itt lesz Tao is, addig találjatok ki valami épkézláb ötletet, hogy ne kerüljetek bajba a cégnél.
- Minek? - kérdeztem vissza.
- Minek?! Hát mondjuk, mert törtvényt sértettél drága kicsi csillagom. - mondta halál nyugodtan.
- Yaaaa.- kiáltottam fel, mert megijedtem, Így még félelmetesebb volt, mintha kiabált volna. - Ne rajtam gyakorold a színészi tehetséged, könyörgöm.- már éppen térdeltem volna, hogy még hihetőbb legyek, mikor megszólalt a csengő és inkább kirohantam ajtót nyitni és csendben a pandával a nyomomban tértem vissza.
- Tuti, hogy elment az eszetek igaz?-nézett felváltva ránk.-Találjatok ki valami megoldást de nagyon gyorsan.-mondta miközben szikrákat szórt a szeme.
-És mégis mifélét?-kérdeztem meg. Már éppen kezdett volna kiabálni colos párom, mikor Yemin megmentette az életem és közbevágott.
-Srácok.Hé nyugi. Semmit nem old meg ha kiabáltok.
-Akkor édesem fogjátok magatokat és esedeztek a cégnél a bocsánatért amiért betörtetek.-mondja Tao és mondandója közben végig Yemre néz.
-Igazából nem törtünk be.... az épületben csak én voltam bent. És nem betörtem hanem beengedtek...az már részlet kérdés, hogy nem ezért.- mondta a mellettem ülő halál nyugodtan.
-Remek akkor ezt magyarázd el kérlek ott is és rúgasd ki szerencsétlen őrt a munkájából.
-Mi lenne ha inkább úgy juttatnánk vissza ahogyan hoztuk? -Yemin kérdésére mindannyian egy személyként kezdtünk el bámulni. -Ugyan már ne legyetek értetlenek... Hát titokban! Ha ki tudtuk hozni vissza is tudjuk vinni. Akkor mindenki boldog mi pedig nem kerülünk bajba.
- Yemnek igaza van. - kaptam észbe én is, hiszen nem mond hülyeséget. Ha ki tudtuk csempészni, úgy, hogy ne vegye észre senki. Vissza is tudjuk őket vinni. - Csak meg kell várni az estét.
- Mégis miért? -kérdezték meg szinte egyszerre.
- Jaj, ne játsszátok mára hülyét, fényes nappal egyből lebuknánk. Én mondom ezekből szar rabló lenne.- fordultam Yem felé.
- Pedig épp kérni akartam, hogy segítsenek nekünk, de jobb lesz ha egyedül oldjuk meg.
 |
| legalább egy éjszakára az enyém volt. :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése