Alapjáraton nem szeretem a Valentin napot. Elcsépelt Amerikai szokásnak tartom amivel a boltosok megtömhetik zsebüket csupán azzal, hogy termékeiket rózsaszín habos-babos szívformájú díszdobozkába rejtik. Az utóbbi időben nem is foglalkoztam vele, bár párom párszor célzást tett rá az évek során, hogy milyen jó is látni, hogy ilyen formában is kifejezik a párok a szerelmüket. Hát jó... értek én a célzásból és mivel mostanság amúgy sem felhőtlen a kapcsolatunk nem árt megerőltetni magamat..hisz ebbe még senki nem halt bele... Már hónap elején lefoglaltam holnap estére egy szép kis étterembe két személyre helyet de azzal nem számoltam, hogy Tao sérülésével még több vitába keveredünk. Többször megkértem, hogy maradjon a seggén de persze mit is várok az önfejűek kiskirályától aki csak azért sem tenne úgy ahogy kérem. Vitát szül vita hátán az aggódásom és az ő túlzott nyughatatlansága....persze ma sem történt másképp.
-Persze ha meg fordított esetben lennénk te még lazán az ágyhoz is kötöznél. Amúgy is legutóbb mikor azt ígérted, hogy nem táncolsz én pedig vittem nektek ebédet akkor is épp 'nem táncoltál' igaz?-nézek rá szúrós szemmel.
-Az egy rosszul elkapott pillanat volt!-mentegetőzött.
-Jó ezt meséld annak aki elhiszi. De tudod mit? Menjél... nem érdekel azt csinálsz amit akarsz. De ide haza ne gyere! menj a dormba... nem vagyok kíváncsi ma már rád.-fújtatok majd választ nem várva bevonulok műtermembe ő pedig ahelyett, hogy utánam jönne hangos ajtócsapódással távozik.
Hát az eszem megáll...még neki áll feljebb.
A nap további része nem telt túl gyorsan. Zene hallgatás mellett az újabb megrendeléseimet próbáltam befejezni és szinte a gondolataimat sem hallottam Marilyn Manson eszeveszett ordításától de a dühöm határozottan kezdett elszállni tőle. Órákra elvonultam a külvilágtól majd mikor Dodo szinte rám tört és kezembe nyomta mobilomat lentebb vettem a zenét. Kris...legalább harminc nem fogadott hívásom van tőle így kicsit megtörölgettem a kezem majd miután Dodo magamra hagyott visszahívtam.
-Yem! Legalább ezerszer hívtalak.-sóhajtott a vonal túloldalán.-Bocsi festettem. Mi a helyzet?-mosolyogtam, hisz végre hallhatom hangját...már nagyon hiányzik.
-Hát tudod Mei itt van velem... és hát Layel nincs mostanában minden a helyén így kicsit szervezkedtünk, de azt hiszem ő nem fog örülni ennek.-morgott egy kicsit.-Engesztelő ajándék ötlet kéne.
-Hmm. Mennyire lesz mérges?-kuncogtam kicsit a telefonba.
-Nagyon?!
-Akkoooooooor.-gondolkoztam el.-Egy kocsi?-javasoltam.
-Ez jó ötlet Yem. Folytassuk skype-on... és segíts választani!-majd választ nem is várt le is tette a telefont.
A délutánt szinte végig kocsi keresgéléssel töltöttük, meg persze lényegében mindent megbeszéltünk ami történt az utóbbi időben.
-Ez lesz az! -mutattam neki egy rózsaszín Porschet.-Ezt tuti imádni fogja.-mosolyogtam.
-Okkéééé. Akkor ez elintézve. Megyek és utána járok.
-Mond meg neki ha odaadtad, hogy taposson a gázba. Egy ilyen autó új vezetési stílust követel meg.-vigyorogtam.
-Rendben Yem átadom.-kuncogott.-Amúgy a te meglepid is úton van.
-Micsoda?-kerekedtek el a szemeim.
-Ha elmondom már nem meglepetés! Most megyek Yem.
-Rendben. Hiányzol nagyon. Szóval számíts rám a közeljövőben. Sziaaaaa.-nyújtottam el a köszönést és egy puszit küldtem neki kamerán keresztül.
-Te is nekem. Szia.-ezzel bontottuk a hívást.
Este párom valóban úgy tett ahogy kértem. Nem jött haza hozzám hanem a fiúkkal ment a dormba. Aggódtam érte ezért felhívtam Baekhyun-t, hogy mondja el mi volt ma persze szigorúan az orrára kötöttem, hogy ez a beszélgetés meg sem történt. Miután megnyugtatott, hogy semmi baj nem volt Tao él és virul megnyugodva bontottam a vonalat.
Másnap reggel felébredni se volt időm, egyből vissza is aludtam ahogy egy test került mellém az ágyba. Ki sem kellett nyitnom a szemem hisz az ismerős illat egyből elárulta, ki a betolakodóm. Átöleltem minden haragot félretéve és már újból aludtam is.Tizenegy óra magasságában ébredtem még mindig abban a helyzetben, ahogy reggel vissza aludtam. Tao ébren volt már és nézett mikor én még csak nagyokat pislogtam.
-Nem ér ilyenkor nézni.-fúrtam arcom oldalába.
-Én mindig nézhetlek.-hallottam hangján, hogy mosolyog majd egy puszit nyomott hajamba. Lassan összeszedve magunkat lebattyogtunk a konyhába, ahol egy szépen megterített asztal fogadott tele finomabbnál finomabb dolgokkal de figyelmem az életemet többször is megmentő kedvenc feketémen akadt meg.
-Te hajnalban elmentél a város másik végébe, hogy elhozd a kedvenc kávém?-esett le állam.
-Ez egy amolyan ne haragudj és egyben szeretlek kávé.-ölelt magához.
-Hogy ezek a kávék manapság mennyit tudnak beszélni.-kuncogtam majd lehúztam magamhoz egy apró csókra.
Reggeli után kitalálta, hogy menjünk el kocsikázni akkor még mit sem sejtettem arról, hogy nem fogyott még ki a meglepetésekből.
Elindultunk autóm felé de mikor hátulról elkapta derekamat, és befogta szememet már tudtam, hogy még nincs vége. Lassú léptekkel oda botorkáltunk teljesen autóm elé kinyitotta az ajtót és el engedte szememet, de nem engedett el csak másik kezével is átkarolt.
-Mivel érdemeltem ezt ki?-néztem fel rá.-Hisz mostanság nem épp minta barátnőként viselkedek.
-Nem számít, hogyan viselkedsz. Én ettől még ugyanúgy szeretlek és nem akarlak még egyszer elveszíteni.-válasz helyett csak egy hosszú csókba vontam majd mikor elváltunk felkaptam a csokrot vissza szaladtam a házba, hogy vízbe tegyem, majd ismét páromhoz rohantam.
-Na akkor merre menjünk ma?-mosolyogtam rá.
-Kiránduljunk egyet.-viszonozta mosolyom majd beült mellém. A gázra taposva egész hamar odaértünk úti célunkhoz ami egy helyes kis rét egy tó mellett. Majd leparkolva kiszálltunk autómból. A csomagtartóhoz siettem és előpakoltam. Persze sejtettem, hogy a mai napot együtt töltjük ezért éjjel bekészítettem egykét dolgot. Kivettem a nagy hűtőtáskát és a plédet majd kipakoltam a tó szélére.
-Ohh szóval nem kirándulni jöttünk. Mi történt hisz utálod a Valentint!?-nézett rám félmosollyal.
-Aha a te lábaddal kirándulni? Még mit nem. Csüccs!-nyomtam le a kiterített plédre és előpakoltam a bort és egyéb finomságokat. Az egész délutánt együtt töltöttük már a nap is lement. Úgy döntöttünk az étterem foglalást lemondjuk inkább itt maradunk még egy kicsit. Mikor szinte teljesen lement a nap előhalásztam a csomagtartóból egy halom gyertyát amit még legutóbbi romantikus kiruccanásunknál dugtam el és meggyújtottam őket ezzel még romantikusabbá téve az estét. Az éjjelt végül egymásban elmerülve az elhagyatott tóparton töltöttük. Lehet egyszer még megszeretem ezt a napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése