Mei: Újra itthon

A nappaliban Krissel épp reggeliztünk, mikor a TV-ben meghallottam Seo nevét. Odasiettem a képernyő elé, és döbbenten láttam a kompromittáló fotót, ami érdekes szögben készült. A hír után, mintha csak megérezte volna hívott Luhan.

-Láttam. – szólt bele idegesen.

-Ez kamu. Beszéltél már Seoval?

-Persze, de Mei.....már a net is tele van. – kezdett el a hangja emelkedni mérgében.

-Jaj, ugyan már Luhan. B-vel is tele volt a sajtó, Yeminnel is.

-SŐT MÉG MEIVEL IS! – kiabált bele Kris tele szájjal.

-Nem segítesz ezzel. – közöltem vele – Figyelj, beszélj Seoval, hogy adjon interjút, mi pedig majd innen segítünk neki. Szervezünk Kris sajtósával egy interjút, ha akarod ott leszünk veled. Meg is tettük a legfontosabb intézkedéseket, egész délelőtt rohangáltam, hogy minél hamarabb meglegyen a riport. Persze időközben Seot is felkészítettem, hogy ha Koreában várni fogja egy riporter csapat, ne rémüljön meg, csak a Wu ikrek akcióba lendültek.
Teljesen megfeledkeztem arról is, hogy otthoni kiruccanásom lerövidítem és a gépem a riport után indulni fog. Senkinek nem szóltam, úgy gondoltam meglepem a társaságot egy kora reggeli érkezéssel. Layt is magammal viszem, mert elegem volt abból, hogy távol legyek tőle, így megkértem, hogy had kapjon legalább 4 nap pihenőt. Na jó a kérésem inkább volt fenyegetés. Plusz talán lehet azt a kijelentésem, hogy Kris ügyvédje már beleegyezett, hogy Lay-t is megvédje ha kell. Így Layt rángattam magammal mindenhova.

Eljött a délután, mi pedig Luhannal találkoztunk egy rádióállomás bejáratánál. Régen nem láttam már a kis törpikét, megváltozott, a kisfiús pofija teljesen megkomolyodott.

-Luhan. – ugrottam a nyakába – Megváltoztál.

-Te se panaszkodhatsz. Kivirultál.

-Jót tett az itthoni levegő. – vigyorogtam. Bementünk, ahol már vártak minket .

Beültünk a kényelmes kis gurulós székekbe és már indult is az élő adás. Végig mantráztam, hogy csak Seo halljon meg minket, elküldtem neki, hogy hol fogunk lenni, illetve, hogy mikor kezdünk. Jól sikerült a felvétel, nevettünk, sírtunk, vagyis Én sírtam, mert teljesen elérzékenyültem, mikor Lulu a kapcsolatáról beszélt Seoval.

„Legyünk egymástól bármennyire messze, a szerelmünk soha nem gyengül el...”

– édi pofi. Persze minket is fagattak Layel, de mindig ügyesen hárítottunk. Most nem mi voltunk a középpontban.

Imádom ezt a Gyagyakornist
<3

Az interjú végén ittunk egy kávét. Reménykedünk, hogy mi innen Kínából tudtunk valamennyit segíteni, hogy a rossz pletykák véget érjenek. Mikor elbúcsúztunk haza mentem a bőröndjeimért, Kris kivitt a reptérre, amit ott láttam, majdnem visszafordultam.

-Mégis mi ez? – kérdeztem a hatalmas plüss bárányt. 

-Viszem Chanyeol fiának. – kukucskált ki a hóna alól Lay.

-És hogy akarod fel vinni a gépre? Veszel neki egy jegyet?!

-Dehogy, beadom a bőröndöm mellé.

Megkönnyebbülve fordultam testvéremhez. Kicsit rosszul esett, hogy megint el kell váljak tőle, de megígérte, hogy legközelebb ő fog eljönni hozzánk, hogy megnézze mit művel B baby boyyal.

Koreába érve épp a bőröndöm próbáltam a többi közül kirángatni, mikor megcsörrent a mobilom. TJ írt egy sms-t, hogy beszélni akar velem.  Egyedül Őt értesítettem, hogy haza jövök, elpötyögtem neki a hotel címét, ahol megszállunk. Kizárt, hogy a dormba menjünk, mert Yeol azonnal adná le a drótot B-nek.

-Kopogtak. – bújtam ki Lay öleléséből, magam köré csavartam egy törülközőt, ugyanis a tus alatt „álltunk”. – Gyere be.

-Zavarok? – mutatott végi rajtam vigyorogva.

-Te sosem zavarsz. – öleltem meg rég nem látott barátom. Gyorsan felvettem egy bő pólót és egy bugyit, hogy mégse pucéran beszéljünk. Leültem az ágyra, Ő pedig a fotelban vizsgálta a zokniját. Vártam, hogy elkezdjen beszélni.

-Nammal a kapcsolatom...a kapcsolatunk úgy látszik nagyon komollyá vált. Mei – ült mellém és húzott magához – Nem lenne gond, ha Nammal összeköltöznénk?

-Jaj Istenkém, miért lenne gond?! – szorítottam még jobban magamhoz – Gratulálok.

TJ elmorzsolt pár könnycsepp és elmesélte, hogy B-vel már mindent megbeszélt, a kulcsokat vissza adta. Arra a környékre költöznek, ahol régen éltem, mikor még nem költöztem össze a jómadárral. Beszélgettünk még egy kicsit, majd Boston boy haza ment. Szegény azt hitte, hogy megharagszom rá, mert elköltözik. Miután Lay is befejezte az esti rituáléját végre befeküdt mellém az ágyba.

Másnap reggel elindultam rég nem látott táncstúdiómba.  A diákjaim már vártak rám. Időközben egy koreográfiát találtak ki, amikhez színes spicc cipőket vettek, nekem is szántak egyet.

A rózsaszínt kaptam meg :3

 A próba végén hívtak a hotelból, hogy a kutyuskáim készen vannak. Mivel nekik ez az út is hosszú volt, befizettem őket egy teljes napos kutya kozmetikushoz, a piciket pedig kutya oviba vittem. Kris közölte velem, hogy túl sok az ideje, hogy vissza vigye őket Kanadába, meg hosszú is lenne nekik az út, így bátorkodtam B beleegyezése nélkül haza hozni őket. Ahogy letettem a telefont Lay jelent meg az ajtóban az 5 kutyával. Oscar hangos csaholásba kezdett, amitől bezenget a terem, persze követte őt Marcus és Summer is. Szerencsére, csak két kis kutyánk maradt, így velük elbírtam. Zelda ügyesen várta, hogy szóljak neki, csendben volt és csak ült Lay mellett. Ezután a próbánk kissé nehezebb lett, hisz a lábunk alatt ott mászkált az a hatalmas malamut, akit bár imádok, de jelen pillanatban zavart. A próba végén kipurcanva feküdt a padlón.

-Gyere Oscar, megyünk haza. 

A kutyák:

A büszke apuka. Ő van a legrégebb óta velünk. Mikor Yemin hozzánk költözött akkor kaptuk kis

kölyökként. 

Nagyon nem bírja Krist, féltékeny a drágám.

Zelda a mami kuytusunk. Anyu Oscar jövetele után kb egy évvel fogadta örökbe, különben elaltatták volna. Igazi díva. Imádok vele aludni.

Marcus igazi vezér egyéniség, pedig még kölyök. Tiszta apja xD 

Summer volt a legkisebb az alomban és az egyedüli, aki Zeldára hasonlít. Kis felhőcske. Nagyon nagy lustaság.

Végül Juliet, aki a legelső alomból maradt velünk. Egy nagyon türelmes kis eb, örömmel játszik a kicsikkel, sőt jobban el van velük, mint a szüleivel.