Mikor a manager irodája elé értünk a gyomromban lévő görcs
egyre nőtt. Kai nem engedte el a kezem még akkor sem,amikor az SM kíváncsi
dolgozói tekintetének tüzében átkeltünk a hall-on. Kettőt kopogtunk az ajtón.
- Gyertek! – jött a válasz.
- Ne izgulj! Minden oké lesz. – suttogta Kai és lenyomta a kilincset. Odabent a hatalmas irodában két bőr kanapé volt egymással szemben. A manager intett, hogy foglaljunk helyet. Már többször is találkoztam vele, de mindig csak futólag. Ez az első ,hogy beszélnem is kellett vele.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idejöttél Seo. Elég fontos dologról szeretnék veletek beszélni. Nem is akarok nagyon kertelni, mert Kai beosztása ma nagyon szoros. Térjünk is a tárgyra. – szólalt meg, kezeit összekulcsolva az ölében. Nyeltem egy nagyot. A férfi tekintete nagyon komoly volt. Éreztem,hogy Kai keze is kicsit megfeszül. Tudtam, hogy ő is ideges.
- Szóval gondolom tisztában vagytok vele, hogy milyen pletykák kaptak szárnyra az elmúlt 1 napban.
- Igen, de te is tudod,hogy az ilyen légből kapott ostobaságoknak soha sem kell hinni. Nagyon hazugság szagú ez az egész. És mindenki tudja, hogy Seo és én legjobb barátok vagyunk , hiszen ő Luhannal jár. – szólalt meg Kai. A manager mély levegőt vett.
- Én is ezt reméltem Kai, de sajnos mint számomra ma kiderült , ez nem ilyen egyszerű. Nem csak egy kis félreértésről van szó. A sajtó nagyon komolyan ránk szállt és ez a vezetőségnek egyáltalán nem tetszik. És most nem csak a Kai-al való kapcsolatodról van szó Seo, hanem az egész EXO-ról.
- Ezt meg hogy érti? – szólaltam meg.
- A tény ,hogy te Luhannal jársz ,aki már ex-EXO tag és mégis nap, mint nap látogatod az EXO próbáit nagyon nem tetszik a CEO-nak.
- Ugyan miért? – kérdezte Kkamjong.
- Azért ,mert nem véletlenül nem tarthatják vele a srácok se hivatalosan a kapcsolatot. Ennek nagyon bonyolult jogi okai vannak,amibe most inkább nem mennék bele. A lényeg az ,hogy válaszút elé kell ,hogy állítsalak titeket. – mondta nagyon komoly hangsúllyal.
- Miféle válaszút elé? Mégis mi ez az egész? – csattant fel a mellettem ülő.
- A CEO ragaszkodik hozzá ,hogy Seo válasszon. Vagy továbbra is kitart a Luhannal való kapcsolata mellett és végleg megszakít minden kapcsolatot az EXO tagjaival vagy fordítva. A kettő együtt sajnos nem megy. Többé nem. – a szavai hidegzuhanyként értek. Egyszerűen nem bírtam megszólalni. Olyan volt,mintha kiléptem volna a testemből és kívülről nézném önmagamat. Kai szólalt meg helyettem.
- Ezt nem gondolhatjátok komolyan. Ez csak… ez csak valami vicc , ugye? Azért csinálod , mert tegnap késtem ,ugye? Ez a bosszú. Oké, jó poén… - nevetett Kai , de a mosoly rögtön lefagyott az arcáról a manager tekintete láttán.
- Ez nem vicc Kai. Nagyon sajnálom, bár viccelhetnék. . sóhajtott.
- Sajnálja a francokat! Örül neki ,hogy más emberek életével szórakozhat. Maguk itt mind élvezik ezt. És ne próbálja meg nekem bemagyarázni ,hogy nem így van. De én nem vagyok a bábjuk , amit kedvük szerint rángathatnak. Azzal találkozok és akkor amikor én akarok és senki nem fogja nekem az ellenkezőjét mondani. Még az SM sem. Remélem érthetően fogalmaztam! – csattantam fel, felpattanva a kanapéról.
- Seo , kérlek ülj vissza és gondold át amit mondtam. Szó sincs olyasmikről , amiket az előbb a fejemhez vágtál. Viszont vannak bizonyos szabályok , amelyekhez tartanunk kell magunkat. Elhiheted ,hogy ezeket nem én találtam ki. És a te érdekedben mondom ,hogy nagyon gondold át a döntésed. – mondta a manager , nyugodtságot erőltetve a hangjára. Kai a csuklómra kulcsolta a kezét és gyengéden visszahúzott a kanapéra.
- Ezen nincs mit átgondolni. Nem tudok és nem is vagyok hajlandó választani az EXO és a szerelmem között. Nem kérhetnek tőlem ilyet. És különben is. Luhan már 6 hónapja nem az EXO tagja. Miért csak most lett ez ilyen fontos?
- A mai botrány miatt rólad és Kai-ról. A sajtó a szokásosnál is jobban érdeklődik utánad. Reflektorfénybe kerültél Seo és ez a vezetőségnek is feltűnt. És nem tetszik nekik,hogy Luhan barátnőjeként kapcsolatba hoznak az EXO-val. Szóval választanod kell. És ezt s választást hivatalossá is kell tennünk.
- Hogy érted azt , hogy hivatalossá? – szólalt meg Kai. A manager az üveg asztalon lévő fekete mappáért nyúlt és a tartalmát elénk rakta. Két nyilatkozat volt. Az egyik arról szólt,hogy az minden kapcsolatot megszakítok Luhannal és semmilyen módon nem érintkezem vele vagy lépek vele kapcsolatba. A másikon ugyanez állt csak az EXO-val. Mindkettő alján ott volt a pontozott vonal az aláírásomnak. Na itt telt be a pohár. Mégis mi a fenét képzel az SM magáról? Azt várja el tőlem ,hogy válasszak a legjobb barátaim és a szerelmem között? Hát ezt nagyon gyorsan felejtse el. Kai szemei is elkerekedtek a két papír láttán.
- Ezt ti sem gondoljátok komolyan. – szólalt meg. A manager szóra nyitotta a száját,de én megelőztem. Felkaptam a két papírt az asztalról és a szeme láttára téptem őket ketté, majd az asztalra szórtam a darabokat.
- Ez a véleményem magáról és az SM-ről. És nem érdekelnek a következmények. Pereljen be,ha nagyon akar. De én nem leszek senki rabszolgája. Most pedig ha megbocsájt dolgom van. Jössz Kai? – fordultam barátom felé.
- Nem. Ő még nem megy. Ha te nem is vagy hajlandó erről a témáról beszélni tovább, Kai-al még beszédem van. És remélem meggondolod magad. A te érdekedben. Távozhatsz.
- Ne féljen, nem fogom meggondolni magam. – néztem a szemébe és kiviharzottam az ajtón.
Olyan sebességgel vágtattam le a lépcsőn,hogy majdnem fellöktem 3 tranieet a bejáratnál. Bepattantam a kocsimba és a sebességkorlátra fittyet hányva vezettem hazáig. A srácok már otthon voltak. Ahogy beértem a nappaliba kibukott belőlem ez az egész. Mindent elmondtam nekik. Jól esett kiadni magamból. Már este 10 óra volt és még mindig a mai nap történéseiről beszéltünk. Seiji annyira kiakadt ,hogy be akart menni az SM-hez ,hogy kicsapja a balhét , de szerencsére sikerült lebeszélnünk róla. Azzal nem oldottunk volna meg semmit ,csak rosszabb lett volna a helyzet. Már ha lehet ennél rosszabb. Olyan éjfél körül feküdtünk le aludni. Előtte még felhívtam Kai-t , hogy minden oké-e. Annyira nem nyugtatott meg,de azért nagy nehezen el bírtam aludni.
- Gyertek! – jött a válasz.
- Ne izgulj! Minden oké lesz. – suttogta Kai és lenyomta a kilincset. Odabent a hatalmas irodában két bőr kanapé volt egymással szemben. A manager intett, hogy foglaljunk helyet. Már többször is találkoztam vele, de mindig csak futólag. Ez az első ,hogy beszélnem is kellett vele.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idejöttél Seo. Elég fontos dologról szeretnék veletek beszélni. Nem is akarok nagyon kertelni, mert Kai beosztása ma nagyon szoros. Térjünk is a tárgyra. – szólalt meg, kezeit összekulcsolva az ölében. Nyeltem egy nagyot. A férfi tekintete nagyon komoly volt. Éreztem,hogy Kai keze is kicsit megfeszül. Tudtam, hogy ő is ideges.
- Szóval gondolom tisztában vagytok vele, hogy milyen pletykák kaptak szárnyra az elmúlt 1 napban.
- Igen, de te is tudod,hogy az ilyen légből kapott ostobaságoknak soha sem kell hinni. Nagyon hazugság szagú ez az egész. És mindenki tudja, hogy Seo és én legjobb barátok vagyunk , hiszen ő Luhannal jár. – szólalt meg Kai. A manager mély levegőt vett.
- Én is ezt reméltem Kai, de sajnos mint számomra ma kiderült , ez nem ilyen egyszerű. Nem csak egy kis félreértésről van szó. A sajtó nagyon komolyan ránk szállt és ez a vezetőségnek egyáltalán nem tetszik. És most nem csak a Kai-al való kapcsolatodról van szó Seo, hanem az egész EXO-ról.
- Ezt meg hogy érti? – szólaltam meg.
- A tény ,hogy te Luhannal jársz ,aki már ex-EXO tag és mégis nap, mint nap látogatod az EXO próbáit nagyon nem tetszik a CEO-nak.
- Ugyan miért? – kérdezte Kkamjong.
- Azért ,mert nem véletlenül nem tarthatják vele a srácok se hivatalosan a kapcsolatot. Ennek nagyon bonyolult jogi okai vannak,amibe most inkább nem mennék bele. A lényeg az ,hogy válaszút elé kell ,hogy állítsalak titeket. – mondta nagyon komoly hangsúllyal.
- Miféle válaszút elé? Mégis mi ez az egész? – csattant fel a mellettem ülő.
- A CEO ragaszkodik hozzá ,hogy Seo válasszon. Vagy továbbra is kitart a Luhannal való kapcsolata mellett és végleg megszakít minden kapcsolatot az EXO tagjaival vagy fordítva. A kettő együtt sajnos nem megy. Többé nem. – a szavai hidegzuhanyként értek. Egyszerűen nem bírtam megszólalni. Olyan volt,mintha kiléptem volna a testemből és kívülről nézném önmagamat. Kai szólalt meg helyettem.
- Ezt nem gondolhatjátok komolyan. Ez csak… ez csak valami vicc , ugye? Azért csinálod , mert tegnap késtem ,ugye? Ez a bosszú. Oké, jó poén… - nevetett Kai , de a mosoly rögtön lefagyott az arcáról a manager tekintete láttán.
- Ez nem vicc Kai. Nagyon sajnálom, bár viccelhetnék. . sóhajtott.
- Sajnálja a francokat! Örül neki ,hogy más emberek életével szórakozhat. Maguk itt mind élvezik ezt. És ne próbálja meg nekem bemagyarázni ,hogy nem így van. De én nem vagyok a bábjuk , amit kedvük szerint rángathatnak. Azzal találkozok és akkor amikor én akarok és senki nem fogja nekem az ellenkezőjét mondani. Még az SM sem. Remélem érthetően fogalmaztam! – csattantam fel, felpattanva a kanapéról.
- Seo , kérlek ülj vissza és gondold át amit mondtam. Szó sincs olyasmikről , amiket az előbb a fejemhez vágtál. Viszont vannak bizonyos szabályok , amelyekhez tartanunk kell magunkat. Elhiheted ,hogy ezeket nem én találtam ki. És a te érdekedben mondom ,hogy nagyon gondold át a döntésed. – mondta a manager , nyugodtságot erőltetve a hangjára. Kai a csuklómra kulcsolta a kezét és gyengéden visszahúzott a kanapéra.
- Ezen nincs mit átgondolni. Nem tudok és nem is vagyok hajlandó választani az EXO és a szerelmem között. Nem kérhetnek tőlem ilyet. És különben is. Luhan már 6 hónapja nem az EXO tagja. Miért csak most lett ez ilyen fontos?
- A mai botrány miatt rólad és Kai-ról. A sajtó a szokásosnál is jobban érdeklődik utánad. Reflektorfénybe kerültél Seo és ez a vezetőségnek is feltűnt. És nem tetszik nekik,hogy Luhan barátnőjeként kapcsolatba hoznak az EXO-val. Szóval választanod kell. És ezt s választást hivatalossá is kell tennünk.
- Hogy érted azt , hogy hivatalossá? – szólalt meg Kai. A manager az üveg asztalon lévő fekete mappáért nyúlt és a tartalmát elénk rakta. Két nyilatkozat volt. Az egyik arról szólt,hogy az minden kapcsolatot megszakítok Luhannal és semmilyen módon nem érintkezem vele vagy lépek vele kapcsolatba. A másikon ugyanez állt csak az EXO-val. Mindkettő alján ott volt a pontozott vonal az aláírásomnak. Na itt telt be a pohár. Mégis mi a fenét képzel az SM magáról? Azt várja el tőlem ,hogy válasszak a legjobb barátaim és a szerelmem között? Hát ezt nagyon gyorsan felejtse el. Kai szemei is elkerekedtek a két papír láttán.
- Ezt ti sem gondoljátok komolyan. – szólalt meg. A manager szóra nyitotta a száját,de én megelőztem. Felkaptam a két papírt az asztalról és a szeme láttára téptem őket ketté, majd az asztalra szórtam a darabokat.
- Ez a véleményem magáról és az SM-ről. És nem érdekelnek a következmények. Pereljen be,ha nagyon akar. De én nem leszek senki rabszolgája. Most pedig ha megbocsájt dolgom van. Jössz Kai? – fordultam barátom felé.
- Nem. Ő még nem megy. Ha te nem is vagy hajlandó erről a témáról beszélni tovább, Kai-al még beszédem van. És remélem meggondolod magad. A te érdekedben. Távozhatsz.
- Ne féljen, nem fogom meggondolni magam. – néztem a szemébe és kiviharzottam az ajtón.
Olyan sebességgel vágtattam le a lépcsőn,hogy majdnem fellöktem 3 tranieet a bejáratnál. Bepattantam a kocsimba és a sebességkorlátra fittyet hányva vezettem hazáig. A srácok már otthon voltak. Ahogy beértem a nappaliba kibukott belőlem ez az egész. Mindent elmondtam nekik. Jól esett kiadni magamból. Már este 10 óra volt és még mindig a mai nap történéseiről beszéltünk. Seiji annyira kiakadt ,hogy be akart menni az SM-hez ,hogy kicsapja a balhét , de szerencsére sikerült lebeszélnünk róla. Azzal nem oldottunk volna meg semmit ,csak rosszabb lett volna a helyzet. Már ha lehet ennél rosszabb. Olyan éjfél körül feküdtünk le aludni. Előtte még felhívtam Kai-t , hogy minden oké-e. Annyira nem nyugtatott meg,de azért nagy nehezen el bírtam aludni.
 |
| ♥ |
- Meglepetés! Boldog Valentin Napot Seo! – suttogta a fülembe.
- Uramisten. Teljesen elfelejtettem . –mondtam , fejem a vállába temetve. Vagy 10 percig csak álltunk és öleltük egymást. Egyszerűen úgy éreztem,hogy a karjaiban nem érhet baj.
- Semmi baj. Én nem felejtettem el. Remélem tetszik és nem lett túl csicsás. – mosolygott rám , egy tincset kisimítva az arcomból.
- Nem ,nem. Egyáltalán nem. Imádlak is érte. Ez… annyira aranyos tőled Luhan tényleg….
- De? Mi a baj Seo? – kérdezte. Túl jól ismert. Kézen fogtam és leültem vele a kanapéra. Szépen, lassan elmondtam neki a tegnap történteket. Ő végig csendben hallgatott, csak néha ráncolta össze a szemöldökét. Aztán mikor befejeztem a történetet csak magához ölelt. Éreztem,hogy az eddig bent tartott könnycseppjeim most megállás nélkül hullani kezdenek. Egyszerűen nem bírtam már tovább visszatartani őket. Luhan Olyan szorosan ölelt magához,hogy éreztem a szívdobogását. Az ütemes dobogás egy kicsit megnyugtatott. Mély levegőt vettem és elengedtem Lulu, majd a szemébe néztem.
- Ígérd meg ,hogy nem hagyod ,hogy ezt csinálják. Tudod,hogy képtelen lennék választani. Tudod , hogy … - kezdtem, de a mondat vége ismét sírásba fulladt.
- Hé hé , Seo! Nézz rám! Minden rendben lesz. Megígérem. – emelte meg a fejem az államnál fogva és ajkait gyengéden az enyémekre tapasztotta. A lágynak induló csókot kezdtük egyre jobban elmélyíteni ,míg végül már egymásba gabalyodva feküdtünk a kanapén ruha nélkül. Annyira régóta vágytam rá,hogy újra ilyen közel érezzem őt magamhoz. Elmondhatatlanul sokat jelentett nekem ,hogy itt volt most velem. És az SM nagyon téved, ha azt hiszi ,hogy bármilyen beleszólása is van a vele vagy az EXO-val való kapcsolatomba. Feldughatja magának a szerződését, mert az biztos,hogy én egyiket se fogom aláírni.
- Uramisten. Teljesen elfelejtettem . –mondtam , fejem a vállába temetve. Vagy 10 percig csak álltunk és öleltük egymást. Egyszerűen úgy éreztem,hogy a karjaiban nem érhet baj.
- Semmi baj. Én nem felejtettem el. Remélem tetszik és nem lett túl csicsás. – mosolygott rám , egy tincset kisimítva az arcomból.
- Nem ,nem. Egyáltalán nem. Imádlak is érte. Ez… annyira aranyos tőled Luhan tényleg….
- De? Mi a baj Seo? – kérdezte. Túl jól ismert. Kézen fogtam és leültem vele a kanapéra. Szépen, lassan elmondtam neki a tegnap történteket. Ő végig csendben hallgatott, csak néha ráncolta össze a szemöldökét. Aztán mikor befejeztem a történetet csak magához ölelt. Éreztem,hogy az eddig bent tartott könnycseppjeim most megállás nélkül hullani kezdenek. Egyszerűen nem bírtam már tovább visszatartani őket. Luhan Olyan szorosan ölelt magához,hogy éreztem a szívdobogását. Az ütemes dobogás egy kicsit megnyugtatott. Mély levegőt vettem és elengedtem Lulu, majd a szemébe néztem.
- Ígérd meg ,hogy nem hagyod ,hogy ezt csinálják. Tudod,hogy képtelen lennék választani. Tudod , hogy … - kezdtem, de a mondat vége ismét sírásba fulladt.
- Hé hé , Seo! Nézz rám! Minden rendben lesz. Megígérem. – emelte meg a fejem az államnál fogva és ajkait gyengéden az enyémekre tapasztotta. A lágynak induló csókot kezdtük egyre jobban elmélyíteni ,míg végül már egymásba gabalyodva feküdtünk a kanapén ruha nélkül. Annyira régóta vágytam rá,hogy újra ilyen közel érezzem őt magamhoz. Elmondhatatlanul sokat jelentett nekem ,hogy itt volt most velem. És az SM nagyon téved, ha azt hiszi ,hogy bármilyen beleszólása is van a vele vagy az EXO-val való kapcsolatomba. Feldughatja magának a szerződését, mert az biztos,hogy én egyiket se fogom aláírni.
Olyan délután 5 fele Mia, Seiji és Kio hazaértek. Luhannal
éppen egy filmet néztünk (ne kérdezzétek melyiket,mert nem éppen arra
koncentráltunk khm..). Lakótársaim arcán nem láttam meglepettséget,amiből arra
következtettem,hogy tudtak Luhan kis valentin napi akciójáról.
- Végre mosolyogsz Seo! Tudtam,hogy Luhan fel tud majd vidítani. – lelkendezett barátnőm és lehuppant mellénk a kanapéra. Közben a fiúk is leültek egy-egy fotelba.
- Szóval ti tudtatok erről? – néztem rájuk gyanús tekintettel.
- Hát persze. Mit gondolsz ki engedte be? Neem, nem kell megköszönni. – nyúlt el Seiji az ülőhelyén.
- Nekem majd mindjárt mennem kell,mert Sun-nal valentin napozunk, csak látni akartalak titeket együtt. Annyira de annyira cukik vagytok. És az SM-nek meg semmi köze hozzátok. Semmi! – nyújtozott ki Mia, majd felállt a kanapéról és bement a szobájába átöltözni. 10 perc múlva már kész is volt és egy levegőbe dobott puszi kíséretében kisietett a lakásból. Örültem neki,hogy ennyire jól kijönnek Sun-nal.
- Hééé ti agglegények , ne nézzetek már ilyen komoran. Mit szólnátok hozzá ,ha elmennénk valahova ma este? Na? Ez az én valentin napi ajándékom nektek. – néztem japán barátaimra. A szemük szinte egyszerre csillant fel.
- Végre mosolyogsz Seo! Tudtam,hogy Luhan fel tud majd vidítani. – lelkendezett barátnőm és lehuppant mellénk a kanapéra. Közben a fiúk is leültek egy-egy fotelba.
- Szóval ti tudtatok erről? – néztem rájuk gyanús tekintettel.
- Hát persze. Mit gondolsz ki engedte be? Neem, nem kell megköszönni. – nyúlt el Seiji az ülőhelyén.
- Nekem majd mindjárt mennem kell,mert Sun-nal valentin napozunk, csak látni akartalak titeket együtt. Annyira de annyira cukik vagytok. És az SM-nek meg semmi köze hozzátok. Semmi! – nyújtozott ki Mia, majd felállt a kanapéról és bement a szobájába átöltözni. 10 perc múlva már kész is volt és egy levegőbe dobott puszi kíséretében kisietett a lakásból. Örültem neki,hogy ennyire jól kijönnek Sun-nal.
- Hééé ti agglegények , ne nézzetek már ilyen komoran. Mit szólnátok hozzá ,ha elmennénk valahova ma este? Na? Ez az én valentin napi ajándékom nektek. – néztem japán barátaimra. A szemük szinte egyszerre csillant fel.
- Hé Seo ,fel a fejjel. Itt vagyunk neked mi. Seoul két legjobb pasija. – karolta át a vállamat Seiji és Kio két oldalról, majd egyszerre egy-egy puszit nyomtak az arcomra. - Háát , akkor nincs is okom szomorkodni ,igaz? Na, induljunk el valamerre ,mert fiatal még az éjszaka. – nevettem és kézen fogva lovagjaimat elindultam a Seoul-i éjszakába. Alig tettünk meg pár lépést és egy ismerős arcba botlottunk.
- Lucas?! – csattantunk fel egyszerre Min testvére láttán. A srác éppen annyira meg volt lepődve,mint mi ,de a szája hatalmas mosolyra húzódott.
- Hello srácok. Rég találkoztunk. – vigyorgott.
- Te meg mi a francot keresel itt haver? – szólalt meg Seiji.
 |
| Kio valentine-ja xd |
- Hátőőő nem nagyon vágyom arra,hogy fél pucér nők tekeregjenek rajtam, de ti mehettek srácok – nevettem.
- Nem szívesen hagynánk most egyedül Seo-t. Igaz Seiji? – lökte meg Kio szőke hajú barátunkat, aki éppen kidülledt szemekkel vizsgálgatta az említett helyet.
 |
| Seiji már nagyon menne xd |
- Hogy mi? Ja igen ,hogyne ,persze…. de de srácok ,valentin nap van és én annyira magányos vagyok ezen a gyönyörű napon és úgy érzem ,hogy szükségem lenne egy kis …
- .. Egy kis dugásra? – fejeztük be egyszerre a mondatát Kiosuke-val.
- Ti mondtátok ki. Nem én. – emelte égnek a kezét Seiji.
- Jól van ,nyugodtan menjél. De ha a rendőrségre kell majd értetek mennünk megint akkor jobb ,ha tudjátok: ezúttal nincs itt Ian ,hogy kifizesse az óvadékot. – sóhajtottam.
- Nyugi Seo. Vigyázok rá. Reggel épségben visszakapjátok . –kacsintott Lucas.
- Ugye nem baj ,Seo? Vagy szeretnéd,hogy inkább veled maradjak? Komolyan. – nézett rám Seiji.
- Na menjél már gyorsan abba a klubba, vagy én foglak odatolni. – öleltem át nevetve. Ő csak elmosolyodott és egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra,majd Lucas-sal az oldalán az utca túloldala elé indult.
- Idióták. Azért én is megnéztem volna azt a bárt… - nevetett Kio ,mire én csak oldalba vágtam.
- Na gyere. Keresünk neked is valakit akivel Valentin napozhatsz. – karoltam belé és elindultunk az utcán. Az este további része is nagyon jól telt. Kioval vagy 5 különböző helyre beültünk és rengeteget táncoltunk meg nosztalgiáztunk. Tényleg nagyon jól éreztem magam. Egészen addig,amíg meg nem láttam azt a bizonyos cikket a neten.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése