Danbi: Happy Valentine's day?!

kis szemem fénye *-*

- Gyere kincsem, megyünk mami látogatóba. – kaptam fel Babyboyt, majd vállamra akasztottam a táskát. Elköszöntem két kis szörnyetegemtől, majd kimentem megnézni Namsongot is.

- Menj nyugodtan, nem lesz semmi baja. – adott Tokiya egy puszit az arcomra és kilökdösött az autóhoz.  – Majd hívj, ha végeztél. – ültetett be és indított útnak.

Mivel Chanyeol eléggé el volt foglalva így nem erőltettem ezt a Valentin napot. Mikor február elején felhoztam, hogy csinálhatnánk valamit közösen, messze a többiektől ő egyből lepattintott, így nem erőltettem a dolgot és megbeszéltem Tokiyával, hogy kárpótlásul velem tölti a napot, de kizárólagosan csak kettesben. Ezért megyünk mi most a nagyszülőkhöz JiSangal. Mivel még nem látták azóta, hogy megszületett és arról is csak azért tudnak, hogy van unokájuk, mert az újságban látták, ugyanis én nem nagyon beszéltem velük erről, ha néhanapján felhívtuk egymást telefonon, apám meg szégyenként élte meg azt, hogy a lánya 20 évesen felcsináltatta magát. Tény, hogy nem tervezett baba volt JiSang, de életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam, mert így mindig velem van egy kis darab Chanyeolból.

- Szia kincsem. – jött ki mama üdvözölni minket. Őszintén bevallom, bármennyire utálom a családom férfi tagjait, mamát imádom. Mindig , ha gáz volt őt fel lehetett hívni és habár nem tudott mellettem lenni nagyapám miatt, mert szerinte annak a ribancnak a gyereke csak szégyent hoz a családra, így nem találkozhatott velem azóta mióta elköltöztem ebből a házból. Részben ezért is lettem olyan, amilyen, mert még tőlük se kaptam meg a kellő szeretet, amire szükségem lett volna gyerekkoromban. 

-Szia Mama. Zavarok? – böktem fejemmel az ismeretlen kocsikra.

- Nem. – nyújtotta kezét, hogy elvegye JiSangot tőlem.

- Biztos?

- Te sose zavarsz kincsem.

- Neked lehet nem, de más szerintem nincs ezzel így. – Mama ezután nem válaszolt csak elindult befele. Csendben követtem és nem firtattam tovább a dolgot. Jobbnak láttam, ha ezt a témát mellőzzük itt tartózkodásom ideje alatt. A házba beérve hangos nevetést csapta meg a fülem. – Nem tudtam, hogy az öreg tud nevetni is.

- Danbi…- fordult hátra mama mielőtt beérhettünk volna a nappaliba. – Valamit nem mondtunk el neked.

- Oh ezen most meg kéne lepődnöm? Nem mondtál vele újdonságot az a helyzet. Habár tudok róla, hogy ezzel a családdal semmi nincs rendben, mert veleéig romlottak vagyunk.

- Danbi…

- Jaj, mama ne szörnyülködj, te is nagyon jól tudod, hogy nem vagyok egy mintagyerek.

- Ki a nem mintagyerek? – jött ki apám, hatalmas vigyorral az arcán.  Megszólalni nem tudtam mikro megláttam. Lefagytam egy pillanatra és csak akkor eszméltem fel, mikro JiSanghoz gügyögött.

- Ne érj hozzá a mocskos kezeiddel. – vettem át mamától a picit.

- Danbi, kicsim…

- Ne vedd… ne szólj hozzám. – hagytam faképnél fateromat és beléptem a nappaliba. Öhmm. Hát sziasztok. - bólintottam egyet meghajlásképpen, mert a gyerekkel a kezemben többre nem voltam képes. – Azt hiszem nem a legjobbkor jöttem. – fordítottam volna hátat, de mielőtt egy lépést tehettem volna egy mély hang megakadályozott benne.

- Pont a legjobbkor jöttél. Már nagyon vártam, hogy egyszer találkozzak veled Danbi. – meglepődve néztem a fiúra.

- Igen? És kihez van szerencsém?

- Szerintem ezt ne itt beszéljétek meg. Menjetek ki a kertbe addig én vigyázok a picire. – mondta mama.

- JiSang… Park JiSang a neve.

- Annak a féregnek a nevét…

- Az orvosom nevét kapta. – szakítottam félbe nagyapámat. – De neked ehhez semmi közöd. És Chanyeol nem féreg. Sokkal jobb ember, mint ami te valaha is leszel. – adtam át mamának a picit és csuklón ragadva az ismeretlent fiút, száguldoztam ki a kertbe. – Bocsánat. Általában nem szoktam így viselkedni. - próbáltam mentegetőzni.

- Nem kell bocsánatot kérned.  Tudom hogy viszonyulnak hozzád. Érthető a reakciód.

- Honnan tudsz…

- Jaj még be se mutatkoztam. Lee Taehwan vagyok. A féltestvéred.

- Mi?! A féltest…vérem? Ugye most csak viccelsz?

- A legkevésbé se. – ezután mesélt kettőnk kapcsolatáról, a családi hátteréről és sok minden egyéb másról. Úgy éreztem egy órás beszélgetés után, hogy már évek óta ismerem a velem szemben ülő személyt. A mosolya erőt adott, és jókedvre deríted. A lénye meg bizalmat sugárzott felém.  Megdöbbentet a hír, hogy van egy féltestvérem, de ugyanakkor örömmel töltött el, hogy végre D-n kívül van egy normális ember körülöttem.

- Sajnálom, de mennem kell.

- Mi lesz a picivel?

- Nem merem itt hagyni. Az a két…Az a kettő nem érhet hozzá.

- De mi lesz a Valentin nappal?

- Hát…

- Majd én vigyázok rá. Ebédre ugrottam át szóval utána magammal viszem, és este érte jössz.

- Nem is tudom.  Bunkóság lenne rád tukmálni.

- B, én ajánlottam fel, hogy vigyázok rá.

- Köszönöm.- adtam egy puszit Hwanni arcára, majd elköszöntem a többiektől is. Mama és újdonsült családtagom kikísértek a pici JiSangal.

- Érezd jól magad. – integettek nekem.

- Ti is, majd este átugrom.

Miután bekocsikáztam a belvárosba az egyik piros lámpánál állva elővettem telefonom és tárcsáztam Tokiyát.

- Ohh a rohadt életbe vedd már fel. –akadtam ki mikor második hívás után is csak az üzenetrögzítő jelentkezett. Nem próbálkoztam többször inkább elindultam hazafele, de mielőtt irányt változtathattam volna kaptam egy sms-t, amiben az állt, hogy 15 perc múlva a kedvenc kávézónkba találkozzunk.  Mivel a belvárosban elég nehéz parkolót találni, így egyből Mei táncstúdiója felé vettem az irányt, mivel ott mindig van 2 parkolóhely a tulajnak és elég közel is volt az AA Cafehoz.

Mikor odaértem egyből bementem és szememmel végigpásztáztam az egész helyiséget, de sehol nem találtam drága barátom. Már éppen tárcsáztam volna, mikor az egyik pultos egy shake-t hozott ki nekem,mondván a ház ajándéka. Már itt sejtettem, hogy valami turpisság áll az egész mögött, de azért jóízűen elfogyasztottam a potya italt.  Mikor végeztem újabb sms-t kaptam. Mosolyogva álltam fel és követtem az instrukciókat, amik elvezettek kedvenc pizzázómhoz.  Itt már meg se lepődtem azon, hogy a ház ajándékaként kaptam egy szelet garnélás pizzát diétás kólával.  Miután ezt is elpusztítottam jött az újabb üzenet. Követve az utasításokat a Cheongdam park bejárata előtt álltam.  Mivel itt véget értek az üzenetek vártam, hogy mit csináljak. Két perce lehettem ott mikor egy kisfiú két tornado potato-val a kezében odarohantam hozzám.

- Egy bácsi küldte őket. - nyújtottam felém mindkettőt.

- Köszönöm. –vettem el tőle őket egy mosoly kíséretében. Ahogy megvált a meleg édességtől eltűnt szemem elől.  – És mivel kezdjek kettővel?

- Az egyik add nekem. – egyből megfordultam és meglepetten figyeltem, ahogy egyik pálca köddé vált.

- Chanyeol? Te idióta.- kezdtem el mellkasát ütlegelni, majd hozzá bújtam.  Annyira boldog voltam, hogy itt állt előttem. – Tokiyát ezért otthon kinyírom. – húzódtam kicsit hátrébb, majd duzzogva arrébb lépkedtem.

- Nem lesz arra időd. – nyúlt kezemért, ujjainkat összekulcsolta és húzott maga után.

- Miért?

- Majd meglátod.

- Gonosz vagy.

- Nem vagyok, csak nem lenne meglepetés, ha előre elmondanám.

Ezután nem esett közöttünk több szó. Csendben sétálgattunk a parkban, majd egy idő után elindultunk a táncstúdió felé.

- Honnan tudtad, hogy itt parkolom?

- Van információ forrásom. - kacsintott egyet,majd az épületből japán barátom lépett elő bűnbánó arccal.

- Ezért még számolunk. – fenyegettem meg, de nem sokáig zsörtölődhettem,mert drága Saur párom betuszkolt a kocsiba, bekötötte az övem, majd ő beült a volán mögé és útnak indult. A motor egyenletes zúgása mellett beszundikáltam és csak akkor ébredtem fel, mikor megéreztem Channie karjait magam körül, ahogy kikap az ülésből.

- Jézusom mit csinálsz?! – kezdtem el kapálózni, aminek eredményeképpen Yeol elvesztette egyensúlyát és a földön landoltunk mindketten. 

kicsit hideg volt hozzá, de akkor is gyönyörű *-*

- Nem akartalak felébreszteni, de máskor inkább szólok. – vakargatta fejét.

- Nagyon fáj? – másztam rá és néztem szemeibe bűnbánóan.

- Nem vészes. – ölelt magához. - De inkább menjünk be.

- Hova? – néztem körül. – Atya…úr..isten.  – egyből felpattantam és berohantam a kis fakunyhóba.  Délután egész végig a parton sétáltunk, jó párszor meghemperegve a homokban, mert nem mi lennénk, ha csak normálisan kézen fogva sétálgatnánk a romantikus naplementében. Az olyan unalmas lenne és nem igazi Saur páros.

- Menj öltözz át. – küldött eb Chanyeol a házba.

- Öhmm. Oké, de nem hoztam semmit.

- Bőröndben van minden. 

Bólintottam egyet és bementem a házba. A szobában két bőrönd volt, az ágyon meg egy nagy doboz. Egyből odamentem és kinyitottam. Egy ezüstös maxiruha volt benne. Szerelem volt első látásra. Gyorsan letusoltam, felvettem a  ruhát , kiengedtem szőke hajzuhatagom, felvettem az ágy mellett díszelgő cipőt és elindultam a part felé.  Chanyeol egy gyertyákkal kivilágított asztal mellett várt egy vörös rózsával a kezében.

- Imádlak.  – kezeim közé fogtam arcát és lágy csókot hintettem ajkaira. Ő időközben egy takarót terített rám, mert bár imádtam ezt a ruhát, de meg kell hagyni elég hideg volt még, ilyen öltözékhez.  Channie elvált ajkaimtól és az asztalhoz terelgetett. Kihúztam nekem a széket, majd ő is helyet foglalt velem szemben. Öntött egy pohár pezsgőt és nekiláttunk a fenséges vacsorának. Miután megettünk mindent, újrapróbálkozott azzal , amit a kocsinál meghiúsítottam. Átsétált hozzám, homlokomra lágy csókot hintett, majd a karjaiba kapva cipelt be a házba. Óvatosan lefektetett a felfüggesztett ágyra, majd eltűnt, hogy várjak egy picit. Pár perc múlva felcsendült Ajoo egyik száma és Chanyeol félmeztelenül betáncikált a szoba közepére. Nem kell mondanom milyen reakciót váltott ki belőlem. Habár nagyon is szexy volt, amit csinált én nem bírtam ki és végigröhögtem az egészet.

komolyan tengeri beteg lettem majdnem.XD

- Szóval viccesnek találod a kis sztríptizem?

- Őszintén?- ő bólintott egyet. – Igen nagyon vicces volt. – nevettem fel újra.

- Azt hiszem meg kell, hogy büntesselek. - fogta le csuklóim és egyből ajkaimra mart.  Mivel Nekem már nem volt mitől megszabadítanom és kezeim is le voltak fogva, így hagytam magam, hagy csináljon velem bármit.  Lassan elengedte csuklómat, ujjaival végigszántott egészen karomon, végig simított oldalamon, majd fedetlen combjaimon megállapodott.  Nem sokáig tétlenkedett, ujjai újabb felfedezőútra indultak, de mielőtt bármit is csinálhatott volna, lébe húzott kibújtatott ruhámból. Nyakamhoz hajolt. Forró lehelete égette bőröm.  Ajkaival súrolta kulcscsontom, de ügyelt arra, hogy ne érjen hozzám hosszan.

- Chanyeolh, ne kínozzh.  – túrtam ujjaimmal hajába.  De ő nem hallgatott rám. Ott folytatta ahol abbahagyta. Fogaival végigszántott fedetlen vállamon,majd lágyan harapdálni kezdte bőröm. Nem sokáig időzött el, egyből haladt lejjebb. Melleimmel kezdett játszadozni. - Chanh…yeolh. – sóhajtottam. – Érezni akarlakh. – utasítottam,de kínzásom így se maradt félbe.  Hosszú percekig húzta agyam, a fél érintésekkel, majd hirtelen meggondolta magát és lerántotta bugyimat rólam.

- Azt hittem, már sose jutunk el idáiiiigh.- nyögtem bele a mondat végébe mikor megéreztem magamban.  Percekig ringatóztunk, mikor nyögéseinktől és sóhajainktól zengő szobát hangom barangolta be.- Úristenhh…tengeri beteg leszek. – próbáltam viccelődni azon, hogy a felfüggesztett ágy velünk együtt mozgott… Éreztem, hogy már nem sok van hátra.  Testem ívbe feszült és elért a gyönyör lassú hulláma. Chanyeol se húzta sokáig, pár lökés után zihálva omlott rám.  Sokáig feküdtünk egymás karjaiba bújva mikor rájöttem, hogy az idilli hangulatnak vége és vissza kell mennünk a valóságba.

- Mi a baj B?

- Úristen megfeledkeztem JiSangról. Vissza kell mennünk. - ugrottam fel az ágyról magammal rántva a takarót.

- Tokiya meg D vigyáznak rá.

- De D Califroniában van.

- D ma reggel visszajött, majd ők elmennek a piciért a nagyszülőkhöz.

- Nem, haza kell mennünk. - guggoltam le a bőröndhöz.

- Miért? Tudják hol laknak és el tudnak menni érte. A pici meg kibír egy napot nélkülünk.

- De nem a nagyszülőknél van a gyerek.

- Hanem?! Mondd, hogy valami közeli ismerősnél. A lányok vigyáznak rá ugye? – nem válaszoltam csak nemlegesen megráztam a fejem. – ÚRISTEN B KINÉL HAGYTAD A GYEREKET?

- A fél…testvéremnél.- suttogtam.
- Kinél? – nézett rám meghökkenve.

- A féltestvéremnél.

- Miért nem mondat, hogy van testvéred?

- Mert én is ma tudtam meg.

- És nála merted hagyni a gyereket?!

- Inkább nála hagytam, mint az apámnál vagy a nagyapámnál.

- De…

- Chanyeol, te ezt nem értheted. Gyűlölőm őket…

- De a tesódat még nem is ismered.

- Sokkal jobban bízom benne,mint abban a kettőben. – hagytam magára Chanyeolt miután magamhoz vettem a telefonom, felhívtam Tokiyát elmondtam neki, hogy hova kell mennie és , hogy ne vigye magával D-t. Neki majd én szeretném bemutatni Hwannit. Bár biztos vagyok benne, hogy tudja az egészet.

- Vigyázz rá és D-re is, édes.- köszöntem el Tokiyától, majd visszamentem páromhoz. – Sajnálom. öleltem át hátulról.

- Ugye tudod, hogy magyarázattal tartozol nekem?

- Tudom és mindent el is fogok mondani, de most hagyjuk a családomat. – lökdöstem az ágy felé szerelmem. 

♥