Min- Are you kidding me ?

Pár nap telt el a Melon óta. Semmi olyan nem történt,amiről írnom kéne. A srácok szinte egész nap próbáltak a közelgő MAMA-ra,ezért Sehunt ritkán láttam,de már megszoktam,hogy sok a dolguk.
A napjaim álmosan és az egyetemi beadandók pótlásával teltek. Illetve eldöntöttem,hogy a következő hónapban már tényleg veszek egy autót. Kiderült,hogy Kai megcsalta Soyunt,amit egy nagy adag fejmosással jutalmaztam. Időközben kiderült,hogy Seo már megtette előttem.

A következő napjaim viszont már eseménydúsabbak voltak.

-          Szia C.A.P- szóltam bele a telefonba vidáman. Éppen a reggeli kakaómat fogyasztottam el,mikor megcsörrent a mobilom.
- Szia Min. Arra gondoltam,hogy ha rá érsz,akkor holnap átmehetnék,és megnézhetnénk azt a filmet,amit már kb 10x meg akartunk,csak soha nem jött össze,mert.- kis szünet- soha nem értem rá. Most viszont csak miattad sikerült egy délutánra elszabadulnom. Na,mit szólsz?

-          Azt,hogy ez egy nagyon jó ötlet. Feltéve,ha nem mondod le megint.- gúnyolódtam.

-           A banda életére esküszöm,hogy nem fogom. Olyan 5 óra felé jó neked ?
- Tökéletes. Várlak Minsoo.

-          Akkor holnap. Sziaaa.

Holnapi program ezennel kipipálva.  Most már csak azt kéne eldöntenem,hogy a mai napomat mivel töltsem el. A kezemben lévő mobilom választ adott a kérdésemre,ugyanis ismét rezegni kezdett.
- Igen ?
- Én vagyok. Légy szíves ne rakd le.
- Yesung.- sóhajtottam idegesen .- Te meg milyen számról hívsz?
- Az most nem fontos. Legalább így elértem,hogy ne csapd rám a telefont. Megint.
- Mit akarsz? Várj,ne mondd,úgy is tudom.
- Csak egy órát kérek,aztán már mehetsz is. Kérlek, Min. Találkozzunk.
Lassan leültem a kanapéra,kezemet a halántékomra téve. – Jó,legyen. De egy órát kapsz,nem többet.
- Tényleg? Jó,akkor 3kor  a Vogue előtt?
- Miért pont a Vogue előtt ? – csattantam fel.
- Hát mert …
- Jó,nem érdekel,jó lesz ott is. Szia.- raktam le a telefont,meg sem várva a válaszát.
Semmi kedvem sem volt találkozni vele,de előbb vagy utóbb túl kellett esnem rajta.

Pontban 2:50kor már ott toporogtam a Vogue előtt. A levegő csípős volt,ami azt mutatta,hogy a tél már nagyon is elért Seoulba. Nem akartam,hogy bárki ismerős rám köszönjön,mert nem volt kedvem beszélgetni senkivel sem. A szívem gyorsabban dobogott a megszokottnál,bármennyire is próbáltam tagadni saját magamnak. Öt perc ácsorgás után valaki hátulról megkocogtatta a vállamat.

-          Szia Min. –köszönt az előttem álló,mikor felé fordultam. Egy pillanatra megakadt bennem a szó. Az a kisfiús,mindig mosolygós Yesung,akit én ismertem,szinte teljesen eltűnt és a helyén egy férfias,karizmatikus Yesung állt.
- Szia. – válaszoltam,kissé talán túl halkan.- Nincs sok időm,úgyhogy gyors legyél.
- Oké. Üljünk be valahová,jó ?- simogatta meg a vállam. Én elhúzódtam az érintésétől.
- Miért itt kellett találkoznunk?- kérdeztem,miközben elindultunk a szemközti sarkon lévő kávézó felé.

-          Mert itt volt fotózásom. – és itt álljunk meg egy percre. Éppen itt az ideje,hogy elmondjam : YeSung modell. Szerintem nem olyan meglepő,hogy egy modellel jártam,az anyám munkáját tekintve. Az egyik első Vogue-os fotózásán ismerkedtünk meg.
- Hát persze. Felesleges volt megkérdeznem.

Az egyik ajtó melletti asztalhoz ültünk. Nem akartam túl hátra, a lényeg,hogy közel legyen a kijárat. Yesung persze kihúzta nekem a széket,és még a kabátomat is segített volna levenni,ha hagytam volna.
- Szóval ? – néztem rá. –Hallgatlak.
- Nem vagy szomjas ? –mosolygott rám.
- Yesung !
- Jó,rendben. Szóval.- itt mély levegőt vett.- Ő nincs itt.
- És ez engem hol érdekel?
- Csak gondoltam jó,ha tudod.

-          Nem érdekel az apám. Ezt tudhatnád. Kinyögöd végre,hogy mit akarsz,vagy üljünk még itt 10 percig ?
- Min,megtennéd,hogy… 5 percig kevésbé leszel ellenséges velem ?
Bólintottam.
- Holnap után megyek vissza Amerikába,és előtte mindenképpen találkozni akartam veled. Min, sajnálom. Tudom,hogy ez már nem hoz rendbe semmit,de akkor is így van.
- Erre most mit mondjak ? Hogy én is sajnálom ? Igen, Yesung,sajnálom. Sajnálom,hogy Őt választottad helyettem,sajnálom,hogy itt hagytál,mikor a legnagyobb szükségem volt rád.

régen

Yesung a tarkójára kulcsolta a kezeit,majd rám nézett. Látszott rajta,hogy keresi a szavakat.
- Mindegy,régen volt,azóta felnőttem. Nem akarom bolygatni a múltat .- reméltem,hogy érti a célzást.
- Megkért,hogy adjam át ezt.- vett ki a táskájából egy borítékot .- Nem kell most kibontanod,csak arra kérlek,hogy ne dobd,ki vagy tépd össze.
- Szóval erre megy ki ez az egész,ugye ? Csak apám miatt vagy itt,igaz ? Mert neked már megint fontosabb a rohadt karriered,mint az,hogy megbeszéljük a dolgokat. – csattantam fel,majd a levelet a táskámba gyűrve ( igazából nem is értem,hogy miért vettem el) felálltam a székről.
- Min,kérlek ne menj el.- fogta meg a csuklóm,majd vissza rántott. – Egyáltalán nem erről van szó. Légy szíves ülj vissza.- nézett a szemembe,kérlelően. Én csak sóhajtottam,majd visszaültem a székre.
- Csak azt akartam,hogy tudd : én még mindig…
- Jaj, ne- emeltem magam elé a mutató ujjam .- Ne mondd,hogy „ még mindig szeretsz” stb… Hagyjuk már Yesung. Még is mit vársz ? Hogy a nyakadba ugrok,és könnyek közt azt suttogom „Én is”. ? A mi kapcsolatunk egy kudarc volt. Te és apa pedig túl gyávák voltatok ahhoz,hogy szembe nézzetek anyámmal,velem és a következményekkel.  Már mást szeretek.
- Azt az énekest,vagy kit,ugye ?
- Ne beszélj ilyen hangsúllyal róla. Az az énekes vagy ki szásszor jobb ember,mint te. Ő mindig ott van,mikor szükségem van rá….

és most ( igen,megnéztem a képeit a neten ,de cssss >< )

- Én is ott voltam. – vágott a szavamba.
-Na jó. – vettem egy nagy levegőt.- Nem fogok veszekedni olyanon,ami teljesen egyértelmű,tekintve,hogy nem igazán vagy hajlandó beismerni,hogy te cseszted el. Tulajdonképpen miért vagy itt ?
- Csak látni szerettelek volna. Anyáddal már találkoztam,nem volt épp kedves velem,de nem hibáztatom. Reméltem,hogy meg tudjuk beszélni,és esetleg… rá tudlak venni,hogy vissza gyere velem.
Majdnem leestem a székről,az iménti mondata hallatán.
- Te tényleg nem vagy normális. Nem hallottad,amit az előbb mondtam ? Már-mást-szeretek.- tagoltam. – Akkor sem mennék el veled,ha nem lenne senkim. Miért nem tudod felfogni végre ? Már nem érdekelsz, Yesung. Amit velem csináltál,azt nem lehet elfelejteni,pláne nem megbocsájtani. Légy boldog a karriereddel,engem pedig ne keress többet .- A beszélgetést a részemről befejezettnek tekintettem. Felálltam és kiviharzottam az ajtón. A szemem sarkából láttam,hogy Yesung is feláll ,de nem jött utánam. Szerintem belátta,hogy felesleges lenne.
Meg sem álltam hazáig. A lakásomba érve lerúgtam magamról a cipőmet,majd rádőltem a kanapéra. Előrébb kell hoznom az autóvevés időpontját. Még ezen a héten be kell szereznem egy kocsit.
A napom további részében semmi érdekes nem történt. Hunnie felhívott telefonon,de nem akartam neki elmondani ami történt. Talán azért,mert,ha nem beszélek róla,akkor kevésbé fogom megtörténtnek tekinteni. Hülyeség,de ez van.
A táskámban lévő levélről is elfeledkeztem. ~

Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtem. Félálomban nyúltam a mobilomért, meg sem nézve a kijelzőt.
- Igen ? –szóltam bele nyúzottan.
- Szia Min. Csak nem zavarlak ? Ne mondd,hogy te ilyenkor még alszol. – amint meghallottam a hangot, kipattantak a szemeim.
- GD ?!-  csattantam fel.
- Ki más ? Meglepődtél mi ?
- Hát, ő hogy is mondjam. Mikor is beszéltünk utoljára ? Úgy ezer éve ? – gúnyolódtam.
- Jó,tudom. De ezért igazán nem haragudhatsz rám. Tudod,mostanában pörögnek a dolgok körülöttem. Na,de amiért hívtalak : jössz a MAMA-ra,ugye ?
- Tervezem.
- Oké,szuper. Akkor ott találkozunk. Majd keressük egymást. Most le kell tennem,csak ennyit akartam. Puszi.
- Oké, puszi. – köszöntem el,kissé kuncogva.

GD hívása feldobta a napomat. Délután még felhívtam YeMint,hogy kell-e valamit segíteni,de azt mondta,hogy nem,úgyhogy elkezdhettem készülni az esti filmpartira. Leszaladtam a boltba,vettem chipset meg üdítőt,majd,miután visszaértem bekészítettem a popcornt és előkerestem a dvd-t. Mikor mindennel kész voltam,felhívtam C.A.P-et,hogy ne hozzon magával semmilyen kaját,mert én már bevásároltam.

Pontban 5kor csöngettek.
- Hogy lehet,hogy te mindig ennyire pontos vagy ? –kérdeztem,miközben beengedtem Minsoo-t a lakásba.
- Tehetségem van hozzá.- kacsintott.- Na,akkor vágjunk bele.- helyezkedett el a kanapén.
A film érdekes volt, Minsoo-val végig egymás kezét szorongattuk,és végig izgultuk az egészet. Természetesen az összes rágcsa el fogyott,a popcornt is beleértve.
- Megérte ennyit várni arra,hogy megnézzük. –szólalt meg,mikor a képernyőn feltűnt a stáblista.
-  Jobb később,mint soha.- löktem oldalba.
- Na és most ?  Ha járnánk,akkor az következne,hogy felkapnálak és szenvedélyesen csókolózva bevinnélek a hálóba. – lökdöste meg a vállam. Elnevettem magam.
- Túlságosan megragadtál az egyetlen erotikus résznél a filmben. – lökdöstem vissza. Ő csak megrántotta a vállát.

-          Lehet. De azért… oké,abbahagytam. Mesélj valamit. Milyen volt a napod ? Vagy a tegnapod ? – ölelt magához.
- Hááát… tegnap találkoztam az exemmel. Nem volt valami felemelő élmény. A mai napom pedig te voltál.
- Héhéhé. Találkoztál az exeddel ? Melyikkel? Úgy értem,nem nagyon ismerem egyiket sem.
- Az most mindegy. Nem akarok róla beszélni. Részemről le van zárva a kettőnk ügye,az meg,hogy ő mit gondol,az az ő dolga.
- Hát,jó,te tudod. És anyuddal mi van ?
- Megkért,hogy találkozzunk szombaton. Nem tudom mit akarhat. Majd kiderül.
- Hát fura egy családod van,az biztos.- rakta az állát a fejemre.
- Ezt most hogy értsem? –kérdeztem cinikusan.
- Úgy,hogy te vagy a legnagyszerűbb fura lány,akit ismerek.- puszilt bele a hajamba.- És ezért is vagy az egyelten igaz lány barátom.
- Waow, Minsook,ilyen szépet még soha nem mondtál nekem.- borzoltam össze a haját.
- Akkor éppen ideje volt. – kacsintott.
- És veled mi a helyzet?
- Csak a szokásos : próbák,interjúk,fellépések,fotózások,próbák…óó említettem már a próbákat ? – nevetett.
- Szóval éled a nem mindennapi mindennapjaidat .- néztem rá, én is nevetve.
- Ahogy mondod.
C.A.P este 9-ig maradt. Nagyon örültem,hogy végre normálisan tudtunk beszélgetni.
Most,hogy így belegondolok, Baek-en kívül C.A.P az az ember,akit kicsi korom óta ismerek. Nem annyira régóta,mint Baekhyunt,de azért elég sok éve ismerem már.
Mire észbe kaptam már a MAMA napjánál tartottunk. A nagy nap előtt a dormban aludtam,így a fiúkkal együtt mentem ( milyen meglepő) a helyszínre. Viszonylag korán keltünk,hogy elérjük a gépet,ami nem volt könnyű,tekintve,hogy 12 fiú pár lánnyal megspékelve nem éppen gyorsan készül el. Az út vidáman telt, Baekhyunnak be nem állt a szája,nem tudom,hogy honnan szedett ennyi hülyeséget,de tény,hogy nagyon vicces volt. Időközben bekapcsolódott hozzá hol Kai,hol Suho vagy Luhan és Tao,akik próbáltak megtanítani egy-két kínai szóra,szóval nem telt unalmasan az út. ( Megjegyzem Hunnie az út háromnegyedét végig aludta).
Hong Kong még mindig olyan nyűzsgő és színes város volt,mint akkor,mikor legutoljára láttam. Reméltem marad egy kis időnk szét nézni, a gála után. A hotelban gyorsan lepakoltunk,majd

az én szépségem

lezuhanyoztunk és irány a helyszín. Következett a smink és a fodrász. Voltam már egy-két díjkiosztón a srácokkal,de csak egyszer engedtem meg Sehunnak,hogy felvigyen a vörös szőnyegre. Ma megint beadtam a derekamat,majd meglátjuk,hogy mennyire volt jó ötlet. Nagyon reméltem,hogy a ruhám is épségben megérkezett,mert külön kellett elküldetnünk ide,nem igazán értem miért. Mikor elkészültek a frizurámmal és a sminkem is a „helyén volt”,az öltöző felé indultam. A szemem sarkából megláttam Danbit. Nagyon meglepődtem,de nem volt időm köszönni neki,mert az ajtó mellett álló aszisztens lány intett,hogy menjek be. Mikor megláttam a próbababán lévő fekete estélyimet,megkönnyebbülten sóhajtottam.
-Waow. – szólalt meg Sehun,mikor visszamentem hozzájuk,immár a ruhámban.
- Tetszik ? –fordultam körbe.
- Az nem kifejezés.
- Azta Minnie,meseszép vagy. – pörgetett meg Baekhyun.
- Örülök,hogy tetszik.- nevettem.

Mikor mindenki elkészült ( megjegyzem mindenki mesésen festett) beszálltunk a limuzinba,hogy elvigyen az esemény vörös szőnyegéhez. A szívem a torkomban dobogott,mikor megláttam a villódzó vakukat.
- Ne izgulj. – fogta meg a kezem Kai.
- Nem izgulok,csak…na jó,talán egy kicsit,de ez természetes.- mosolyogtam.
A dolog egészen simán ment. Fantasztikus érzés volt végig sétálni a vörös szőnyegen a srácokkal. Sehunnal. A riporterek szinte megszálltak minket,mindegyiknek volt valami kérdése,a fotósok pedig közelibbnél közelibb felvételeket akartak,de a végén csak sikerült bejutnunk az épületbe.
A díjkiosztóról nem szeretnék sokat írni. A fiúk nem nyertek egy kategóriában sem,de nem voltak szomorúak,örültek a többiek sikerének.

Az előadások és a díjak kiosztása után pedig következhetett az afterparty. Nagy nehezen megtaláltam G Dragont.
- Szia csajszi. Waow,nagyon jól nézel ki.- ölelt magához.

Te sem panaszkodhatsz. De mi ez a haj ? –nevettem.
- Kell a változatosság .- kacsintott.
Félrevonultunk az egyik asztalhoz,két koktél kíséretében ( fogalmam sincs,hogy mi volt a neve, GD  rendelte). Mindenről beszélgettünk,ami csak eszünkbe jutott,gyakran egymás szavába vágva. Időközben Seo sétált felénk,akinek persze bemutattam a mellettem állót. Seo nagyon aranyos volt,ahogy megilletődött.
Miután kibeszéltük magunkat, TOP elhúzta GD-t ( kárpótlásul a beszélgetőpartnerem elrablásáért,kaptam egy puszit). Jó volt látni az az idióta fejét.
Az est többi részében táncoltam Taeminnel és Keyel, whiskyztem Jonghyunnal , Onewal és Minhoval, találkoztam rég nem látott ismerősökkel,akikkel váltottam pár szót,majd visszatértem az Exohoz. A lányokkal nem találkoztam,nem tudom,hogy hová tűnhettek.
Az este fantasztikus volt,nagyon jól éreztem magam. Viszonylag sokáig maradtunk,valahogy nem voltam fáradt. Már sokan elmentek,de mi Sehunnal a toppon voltunk,hogy úgy mondjam. Hajnali 4ig táncoltunk,hol ketten,hol társaságban.Utána még sétáltunk egyet a belvárosban ( igen,estélyi ruhában). Hong Kong este volt a legszebb. Mikor visszaértünk a hotelba még beszélgettünk picit ( elmeséltem neki anyát,de Yesungot nem),majd,miután vettünk egy közös zuhanyt, eltettük magunkat holnapra…illetve aznapra.

YeMin - Zsúfolt hetek

Nos.. ott kezdeném, hogy régen írtam és ezért bocsánat de nyomós indokom van rá. Tömören próbálom összegezni a történteket a 'nagy békülés' óta.

Tao-val nem sokat találkoztam utána mivel ő rengeteget próbált a Melonra én pedig új dologba vágtam...(erről picit később)... Nagyjából kétnaponta találkoztunk fél órát, elmentünk esetleg a próbateremhez közeli kajáldába vagy én vittem a csapatnak ebédet. Szegények rengeteget dolgoznak de láthatóan megéri.
Kai eléggé megviselt a Soyunnal való veszekedésük miatt ezért beszéltem vele... Látszólag belátta, hogyha komolyan gondolja akkor változnia kell.

És akkor ugorjunk egy picit....
A Melon fantasztikus volt.. Büszkébb nem is lehettem volna a srácokra.. legalább is én azt hittem. A következő időszak ismételten zsúfoltra sikeredett. A depizős időszakomban eléggé elmaradtam a dolgaimmal. Bár Min elég sok mindent elintézett helyettem de azért az ő nyakába se zúdíthattam bele mindent... Vannak dolgok amiket magam kell intézzek... Találkozók fontos emberekkel akik érdeklődnek a Galériában kiállított képeim után de személyesen a művésszel szeretnének beszélni... És nemtitok, hogy az új dolog amibe belekezdtem egy egészen új fogalom a 'Galériák' történelmében... A festés marad, de az alap nem. Vásznak helyett ugyanis emberi testekre szeretnék festeni. Megfelelő helyet viszont nehéz találni. Pláne, hogy a második szerelmem nélkül kell tegyem azt mert az első számú használja.... Pontosabban arról beszélek, hogy Tao használja az autóm mert az ővé bedöglött és a szervizben van...(karácsonyi ajándék pipa.) Én pedig kénytelen voltam a garázsból előszedni a motorom amin hozzá teszem legalább másfél éve nem ültem.
Ilyen szempontból B ellentéte vagyok.. Sosem tudom megérteni mért imád ennyire motorozni...vezetni pedig nem... na mind1.. szóval ott tartottam, hogy a kiállításhoz helyet találni nehéz...

Persze bérelni bérelhetnék de én nem az a fajta vagyok... Megveszem azt ami megtetszik és tökéletessé varázsolom. Végig jártam már vagy húsz helyet de egyik se fogott meg igazán... Jelenleg nem egy kifinomult teremre van szükségem. az alap egyáltalán nem kifinomult... azt akarom, hogy a hely is ezt tükrözze. Az utolsó hely ahova elmentem egy raktár épület volt. Kris elkísért egy szabad órájában, hogy lássa mit tervezek.



-Yemin ez a hely egy katasztrófa. Szerintem menjünk.- fejtette ki egyszerűen Kris a véleményét.
-Várjmár.-szóltam rá.
-Hékás...Ugye nem tervezet, hogy megveszed ezt a szörnyűséget?
-Legyél már egy picit kreatív. Sok munka lesz vele de hidd el megéri.
-Felhívom Tao-t.
-Tedd azt.-vigyorogtam rá nyelv öltve.
Kihangosította a telefont mikor beleszólt szerelmem.
-Szia Kris.
-Tao mond meg a barátnődnek, hogy hülyeséget csinál...rám egyszerűen nem hallgat.
-Szia dráágáááám.-szóltam a telefonba gyerekként.
-Megint mit csináltál?-hangzott el a már sokszor ismételt mondat.
-Megakar venni egy lepusztult raktárat és nem tudom lebeszélni róla.-nyafogott Kris.
-Kris... Két éves korotok óta ismeritek egymást mégsem tudod még mindig, hogy minél jobban leakarod beszélni annál jobban akarni fogja?-kacagott Tao, Kris pedig lemondóan sóhajtott.
-Na akkor ez elvan döntve. Este taliii. -ezzel letettük a telefont.
-Tehát megveszed.-mondta Kris minden reményét vesztve.
-IGEEEN.-visítoztam és ugráltam örömömben.

Másnap már a lakásomban pakoltam a bőröndöt, hogy repülőre szállhassunk....
Eljött a MAMA napja. A fiúknak végre most kifizetődik a rengeteg munkája.
Bivel sikerült jó sok idő alatt összekészülnünk de szerintem megérte várni ránk. B-n az a épphogy valamit takaró ruha gyönyörű volt. Kidolgozott alakja meseszép volt ami egy hirtelen ötletet adott nekem.(de ezt majd máskor)
Tao mögém állt mikor a tükörrel szemben álltam és felhúzta ruhám cipzárját.
-Gyönyörű vagy.-csókolta meg vállamat.
-Te sem panaszkodhatsz.-mosolyogtam majd megfordultam és csókba invitáltam.

Amíg a limuzinban ültünk pihentem kicsit. B-n látszott, hogy izgul...hisz még sosem mutatkoztak egy párként...mindenki azt hiszi legjobb barátok...
Ilyenkor nagy kő esik le a szívemről, hogy rólunk már a kezdetektől tudják, hogy egy párt alkotunk. Lee Soo Man már az elején áldását adta ránk és szinte lányaként kezelt. Sosem tudtam eldönteni, hogy miért... vagy tényleg kedvelt vagy csak úgy gondolta, hogy egy híres művész tökéletes a Taoról megalkotott kép mellé.
Egy utolsó mély sóhaj és kinyílt az ajtó.. Párommal kézen fogva vonultunk végig a vörös szőnyegen.
Rengeteg fénykép készült rólunk, és a többiekről is. Riporterek hada bombázott kérdésekkel amikre nem különösebben figyeltem oda. A lényeg, hogy mosolyogj szépen és próbálj úgy tenni mintha minden kérdést tökéletesen értenél. Azt hiszem ez a stratégia kellőképp bevált.

A díjátadó fantasztikus volt a srácok profik voltak és lenyűgözőek. A lányokkal készítettünk az éppen lábadozó Mei-nek egy kis videót.
A díjátadó után mindenki az after partyra igyekezett.
-Tao ugye haza mehetünk ma korán? Nagyon fáradt vagyok.
-Persze. Amikor csak szeretnél.-fogta meg kezem.
-Yemiiiiin.-hallottam meg nevemet. CL és GD álltak mögöttem. ChaeRin és JiYong régóta jó barátaim de nagyon ritkán látom őket... Táncoltunk és beszélgettünk egy kicsit majd Tao-val elindultunk a szállodába.

-Fantasztikusak voltatok.-mosolyogtam majd karjaim nyaka köré fontam úgy csókoltam meg.
Lassal el nem válva egymástól araszoltunk az ágy felé és egymást szabadítottuk meg ruháinktól. Az ágyhoz érve ráfektetett majd fölém mászott és átölelt... végül az estére való terveink kicsit változtak és egymáson fekve elaludtunk.

Jóéjt.~ 

Soyun: "Jó éjt. Szeretlek!♥"

Hong Kong mesés volt. Xiumin minden kedvenc helyét megmutatta, ami miatt már lejártam a lábam de tetszett. Mivel mi később indultunk haza, Minseok nálam maradt éjszakára, mert lusta volt rendesen felkelni, de a csomagokat hozta, Én pedig toltam.
Másnap elindultam melót nézni, de semmit nem találtam, ahol jó lennék.
Fáradtan telepedtem le a kanapémra, amikor egy lány kacagás csapta meg a fülem, aztán a tulajdonos is felbukkant.
-Óh! - szeppent meg. Kis aranyos, vékony lányka. -Elnézést unnie. - hajlongot.
-Nincs semmi baj. Szia Soyun vagyok. - álltam fel.
-Szia Chaerin. - hajolt meg.
-Te Rin.. ezt, hogy kell? - jött ki az öcsém egy könyvvel a kezében, füzettel a fején. -Ah! Szia Yun! - köszönt amikor felnézett. Ekkor kinyilt az ajtó, és Minseok csörtetett be.
-Ember, köszönni nem kell? - csápoltam.
-Szia szívem. - puszit adott a homlokomra. -Szevasz fiam. - vigyorgott Junra.
-Istenem! - fejeltem le a falat.
-Te mondtad, hogy köszönni kell. - terült el a kanapén.
-Mostmár itt fogsz csövezni a dorm helyet? - néztem rá.
-Itt kényelmesebb, és nincs zaj. - fordult hasra.
-Ez... ez... Jongin... Exo Kai - hebegte Rin. Rá néztem.
-Nem, ez Minseok. - néztem meglepve.
-Ott. Ajtó. - pár lépést hátra léptem és tényleg ott állt.
-Mit akarsz? - förmedtem rá.
-Bocsánatot kérni. - mondta. Haja csapzott volt, látszott pár tincs a sapka álló kikandikálva és nyirkos volt. Kezei a zsebében. És az arca is fáradt volt.
-Gyere. Menjünk. - mondta halkan mellettem Chaerin, és tolni kezdte Junt, de visszaszaladt, felkaparta Minseokot és bementek Jun szobájába. Biztos voltam benne, hogy az ajtóra tapadva hallgatóznak.
-Ezzel már rég elkéstél Jongin. - karba tett kezekkel néztem rá. Bezárta a bejárati ajtót, és beljebb jött, le vette a cipőt, majd elém állt. Jó másfél fejjel magasabb.
-Tudom. És tényleg megbántam, nem is nagyon emlékszem mit csináltam, és Seo is felpofozott, aztán kétszer kiosztott. Plusz, most még a fiúk is utálnak azért amit tettem. - hajtotta le a fejét.
-Megérdemled. - mondtam.
-Igen. Ebben egyet értek veled. - egyik kezével megakarta érinteni az arcom, de elléptem.
-Nem tudok bízni benned már. - mondtam könnyes szemmel. -Sajnálom. - szipogtam. -Menj el kérlek. - mentem volna a konyhába, de elkapta a karom, visszahúzva megfogta az arcom és megcsókolt. Annyira imádom az ajkait, és az érintését, de fáj is. Rengeteg férfi vágott már át, és használt ki, de azok együtt se fájnak úgy mint ez az egy.
-Szeretlek. - bújt a nyakamba. -Hiányzol. - motyogta.
-Menj el Kai. - toltam el. Bementem a konyhába, és neki álltam kaját csinálni. Kai még állt ott pár percig és nézett, majd elment.
-Jól vagy? - állt mellém Rin. Majdnem egy magasak vagyunk, csak Ő picivel kisebb. Kb a vállamig ér.
-Igen. - néztem rá.
-Pedig nem úgy nézel ki. - vett el egy papír törlőt, és az arcom kezdte törölni. Észre se vettem, hogy sírok.
-Köszönöm. De tényleg jól vagyok. - fogtam meg a kezét, s rá mosolyogtam.
-Zenét hölgyeim? - kérdezte Minseok és exot kapcsolt. Minden zenét egy pendrive-ra raktam, de a Growl és a Wolf óta frissíteni kellett.
-De egós valaki! - kiabáltam túl a zenét, mire a Growlból csinált pár lépést. -Nem arról volt szó, hogy itt csend van? - vigyorogva néztem rá.
-De, de éhes vagyok, és így jobban telik az idő. - állt mellém. -Manó. - csiptem meg az arcát.
-Boszorkány! - fogta az arcát.
-Ja igen. - kiáltott fel Rin mellettem. -Top hívott. És véletlen Én vettem fel a mobilod, mert pont olyan mint a tiéd, csak Te itthon hagytad. - adta oda a mobilom. -Az enyémen egy Exo matrica van. És nem figyeltem. Kérdezte, hogy Soyun, akkor kapcsoltam, hogy a te telód van nálam. Mondtam, hogy itthon maradt a mobilod, azt mondta később hív. Amúgy ez az a Top, akire gondolok? - hadarta.
-Ha BB Top-ra gondolsz, akkor igen. - mosolyogtam rá.
-De mázlis vagy. - ámuldozott.
-Dehogy. Sajnos ezt a majmot már gyerek korom óta nem tudom levakarni magamról. - mutattam Minre.
-De csak mert szeretsz! Boszorkány! - mondta felháborodva.
-Ez igaz. - vontam vállat. Rin jó ízűt kacagott.
Rin segített a vacsiban, aztán Xiumint rávette, hogy mutasson neki pár lépést. Nagyon ügyes volt Rin. Jun pedig csak morgott.
-Exo bolond. - mondta.
-Azt látom, de rád néz szerelemből. - mondtam. -Látod? Xiuminra, hogy mosolyog? Mint rám, egy barátra. De rád..., látszik ahogy felcsillan a szeme, és elpirul. Szeret téged. - karoltam át a derekát, állam a vállára raktam. Egyre magasabb ez a fiú.
-Tényleg ezt látod? - fejét az enyémnek döntötte.
-Igen szívem. És most, hogy látta a fiúkat, és Xiuminnal táncol, alább fog hagyni a rajongása, ne aggódj. - mondtam. Rin felnézett és Jun is látta, hogy igazam van. Pont úgy reagált.
Ettünk, aztán Jun és Rin elmentek, mert a lánynak haza kell mennie.
Egyedül maradtam, mivel Xiumin bealudt a kanapén. Betakartam, aztán kikapcsoltam a TV-t, majd elmentem zuhanyozni.
Kaptam egy SMS-t, Top-tól, hogy jó lenne holnap találkozni, visszaírtam neki, hogy 11-kor a Silver Sky kávézóban várom. Pont leraktam a telefont, amikor jött még egy SMS, az pedig Kaitól. "Jó éjt. Szeretlek!♥"
Könnyes lett a szemem. Vissza akartam írni, hogy jöjjön ide, és megbocsátok neki, de nem vitt rá a lélek, így inkább leraktam a készüléket és pár perc múlva már aludtam. Túl fáradt voltam.

Danbi: Top Secret.

Yemin, Mei és B reggel. :3

Másnap reggel korábban keltünk egy picit, hogy legyen időnk egy kis lustizásra. Csináltunk magunknak egy-egy bögre forró csokit, mellé egy jó erős feketét mindenkinek és vissza az ágyba.  Beszélgettünk miközben elfogyasztottuk reggeli gyanánt szánt meleg italainkat, majd irány a fürdő és készülődni kezdtünk. Megvártuk még mindenki elkészül, majd együtt indultunk el, bár már  a kocsiknál ketté váltunk. Yemin és Mei mentek intézni a meglepetéshez szükséges dolgokat, addig én elindultam a JJ Mahoney’S-hoz, hogy megérdeklődjem szabad-e az este vagy rohangálhatok fej vesztve a városban másik hely után keresgélve.

az új szerelmem, White. *-*

Gyorsan hajtottam az én szerelmemmel. ( igen zárójelben megjegyezném, hogy a napokban vettem egy új autót, mert a régim bekrepált) Szóval ott tartottam, hogy „kicsi” többel mentem a megengedetnél, hogy minél előbb kedvenc pubom előtt parkolhassak le. Kipattantam a kényelmes ülésből és már indultam a bejárat fele. Bent nem volt senki csak a takarító bizottság, akik munkájának köszönhető, hogy az összes este gyönyörűen ragyog ez a hely és biztosít felejthetetlen emlékeket a fiataloknak.

-  Hali. A főnök bent van?

- Szia B. Hátul van.

-Köszi. –kacsintottam rá kedvenc takarítómra.  Hátramentem és egy halk kopogással jeleztem érkeztem. Meg se vártam, hogy bármit is mondjon egyből nyitottam az ajtót.

- Életmentésre van szükségem. - vágtam a közepébe, miközben lehuppantam a bőr fotelba

- Szia kislány.  Na mondjad.

- Az a helyzet, hogy ma van a barátom szülinapja, de én eddig Californiában tengettem napjaimat és utolsó pillanatra maradt minden.

- Igazi B szervezés. Viszont el kell szomorítsalak. Ma foglalt a pub.

- Valami más hely? Ha fele ilyen jó is megteszi, csak nagy legyen és üres ma este.

- Megnézem a felhozatalt. Várj egy percet. – csendben ültem vele szemben még ő nézegetett valamit a laptopján.  – Szóval, ami ma este szabad és még elfogadható az az AA café.

- Hé…ácsi. Az egy jó hely.

- Akkor az megfelelő.

- Külön pultos kell hozzá szerezni.

- Akkor  a Bar Rouge. Ismered a helyet.

- Egyszer voltam már és meg kell hagyni nagyon a toppon van koktélok terén.

- Szóval okés?

- Igen.

- Akkor odaszólok, hogy beugrasz egy fél óra múlva és lebeszélhettek mindent.

- Köszönöm, jövök neked egyel. – köszöntem el és már irány is a ma esti hely. Körülbelül fél óra kocsikázás után sikeresen meg is érkeztem. Bementem és lebeszéltem a ma estét. Elmondtam, hogy mit tervezünk és miben kéne segítség. Majd megbeszéltük az árakat és elintéztük a hivatalos ügyeket, aztán irány Chanyeol ajándékát megvenni. Akadtak problémák még végül sikerült elintéznem szerelmem meglepetését.  A számlát eltéve ültem be az autóba és tárcsáztam másik két szervező társamat, hogy hol tartanak.

- Na hogy álltok?

- Kész vagyunk. És te?

- Én is. A JJ Mahoney’s ma foglalt szóvla a Bar Rouge-ba lesz. Majd azt kell mondani a többieknek. Egyébként fél óra és találkozzunk a szokásos helyen.  – Meinek először nem esett le hol, de a háttérből Yemin elmondta neki mire gondoltam.

- Ja- Okés fél óra. Puszi. – tettük le a telefont. Elindítottam a szépségemet és indulás a célállomás felé, ahol megtankolunk ma estére. A bejárat előtt vártam a két lányt.  Már ott szobroztam körülbelül tíz perce vagy negyed órája mire beestek veszekedve.

- Én mondtam, hogy a másik irányba rövidebb lett volna. - kezdte Yemin.

- Szembe a forgalommal?!

- Nem vártam mást. Na indulást.- álltam a két lány közé és felkarolva őket húztam magam után. Mielőtt bementünk kivettünk két kocsit és indulás a pia részleg. Megint telepakoltuk az egyiket finomságokkal. Volt ott pezsgő, abszint, vodka, tequila, rum, hubertus, wiskey-k tömkelege és még sok-sok finomság, ami a díjnyertes koktélokhoz szükséges volt.  Miután elégedetten néztük, hogy milyen kedvelt ital meg van átmentünk a kajás részre és a másik kosarat teletömtünk egy kis étellel, hogy róka rudi minél később látogasson meg minket, vagy egyáltalán ne látogasson meg.

- Szerintem ennyi elég lesz.- mondta Mei

- Szerintem is,menjünk a kasszához.

Pénztárcát nem igazán kímélő végösszeget kaptunk, de nem foglalkoztam ezzel.  Odanyújtottam a fiatal lánynak a kártyám és kifizettem a több nullás összeget. Miután végeztük a kocsikat megtömtük és elvittük a Bar Rouge, hogy ne több liter alkohollal és több kiló kajával a kocsink hátuljában rohangásszunk egész délután. Kiürítettük a négykerekűket és indulás az egyik pláza. Szinte az egész délutánt itt töltöttük. Az összes boltot végigjártuk, hogy olyan ruhát találjunk, ami megfelelő és tetszik. Miután ezeket sikeresen megvettem, indulás egy-két cipőbolt, hogy hozzáillő lábbelit válasszunk. Ez az akció már kevesebb időt igényelt, mint a ruha kiválasztása, de még mindig nem végeztük mivel mondtam a lányoknak, hogy egyszer élünk szóval ékszert is vegyünk a ruhákhoz. Talán ezek kiválasztása és megvétele volt a legkevesebb idő. Mikor végeztünk pár szatyorral a kezünkbe indultunk haza hozzám, hogy az utolsó simításokat vagyis a vendégeket meghívjuk. Felcuccoltunk a kis lakásba .

- Vennem kell egy új lakást. Lassan nem férnek el a ruháim a szobámba. – ültem le a kanapéra.

- Ne hülyéskedj már B.

- Nem hülyéskedem Mei. Komolyan mondtam.

- Most vettél új autót. Mi van, megnyerted a lottót? Vagy kibékültél az apáddal?

- Anya hazajön.

- Tényleg?

- Igen. – mosolyogtam rá jelezve, hogy majd később mindent elmesélek neki.

- Egyébként nem akarlak elszomorítani titeket csajok. – váltott témát Mei. – De a fiúknak lett szólva?

 - Bassza meg. A leglényegesebb dolog kimaradt.

- Én elintézem Chanyeolt. A többiek a tied Mei. – passzolta le Yemin.

- Oké, de kérem a mobilod én elvileg kórházban vagyok. – Mei kezébe vette a készüléket és potyogni kezdett valamit a srácoknak és a lányoknak addig mi Yeminnel eltűntünk.

- Mi ez B?

- Ne mondd, hogy nem tudod. Egy kis varázslaaat ~ - lebegtettem meg előtte a kis zacsit.

- Vendégek pipa. – jött be Mei és mikor meglátta kezembe a kis zacskót szúrós szemekkel nézett rám.

- Nyugi, ma este te is kipróbálod. – kacsintottam rá. Felpattantam az ágyról elővettem az egyik bőröndömet belepakoltam a ruháinkat és szomorúan konstatáltam , hogy kell egy másik kisbőrönd is, mert ez túl picinynek bizonyult.  A három cipő szinte az egészet befoglalta,meg a sok smink amit csak behánytam, mivel nem volt kedvem válogatni, majd ott.

- Majdnem olyan jó , mint a JJ. – mondta Yemin mikor meglátta kívülről a helyet.

- Ezt azután mondd, miután belülről is láttad.

- Tévedtem ez olyan jó, mint a JJ. – javította ki magát mikor belülről is megvizsgáltuk a rouge-t.

- Remélem holnap is ezen a véleményen leszel.  Szióka- köszöntem a felbukkanó fiatal tulajnak.

- Szia B. Remélem így megfelel majd.

- Ennél jobb már nem is lehetne. – fejeztem ki elégedettségem a díszt és a fényeket meglátva,majd a pultot nézegetve még a lélegzetem is elállt egy pillanatra. – Remélem nem csak nekem tetszik ennyire.

- Határozottan nem. - mondta a két lány mellettem.  Megköszöntem a tökéletes munkát a srácnak és megkérdeztem, hogy van-e egy kis terem ahol átöltözhetnénk. Hátravezetett és az egyik szobát, ami öltözőnek volt kialakítva átadott nekünk, hogy elkészüljünk az estére. 

Danbi: Bad Dad

A  fotózás után ott töltött egy-két napot megkaptuk szabinak. Vagyis kaptunk volna, ha az én drágalátos apukám két év után nem érzi úgy, hogy itt az ideje apának lenni.

- B, valaki nagyon hiányol.- jött be Sunhee a fürdőbe telefonommal.  Nem néztem meg a kijelzőt, csak felvettem a csörgő készüléket.

- Te mégis mi a jó büdös francot képzelsz magadról?

- A-pa? – csodálkoztam, hogy a vonal túloldaláról egy két éve nem halott hang ordít velem.

- Igen kislányom.

- Ezzel a jelzővel már elkéstél pár évet.

- Mi a jó életet keresel egy sportmagazin címlapján?

- Miért érdekel hirtelen, hogy mi van velem?

- Eddig is érdekelt.

- Nem nagyon vettem észre. A pénzen kívül mást nem kaptam tőled. ÉS egyébként meg semmi közös nincs hozzá.

- De, nagyon is sok közöm van ahhoz, hogy a lányom az egyik legkeresettebb sportmagazin címlapján pózol FÉLMEZTELENÜL.

- Ne most próbálj meg apa lenni. Lettél volna az mikor szükség volt rá.

- Danbi…

- Nem vagyok rá kíváncsi.

- Gyere haza MOST. Ha nem érted küldök valakit.

- Nem egy ötéves gyerek vagyok akinek minden lépését figyelni kell. –vágtam rá a telefont. Dühösön lépdeltem a szobába, hogy valamit fedetlen testemre húzzak.

- Baj van B?

- Az nem kifejezés.

- Apád?

- Próbál apa lenni, csak ezzel már rég elkésett . – válaszoltam neki, majd gyorsan összepakoltam ruháimat, néztem egy gépet és mindenféle köszönés nélkül a csapatot a napos tengerparton hagyva indultam haza. Útközben felhívtam Yemint, hogy jöjjön értem. Ha már itthon vagyok akkor ne telefonon szervezzük a bulit.  Miután felszálltam a gépre egyből elnyomott az álom. Az agyam kikapcsolt és nem gondoltam semmire. Nem törtem azon a fejem, hogy apámat miért érdekli mit csinálok, ha eddig nagyívből tojt az életemre. Az se érdekelte, hogy élek vagy halok-e.  Szép semmilyen álmomból telefon újbóli hangos visítása vert fel.

- Mi a fene ez a csengőhang?! – fortyogtam magamban, majd a zöld gombot elhúzva emeltem fülemhez a telefont.

- B, mond, hogy pár perc és landolsz.

- Pá perc és landolok.

- Tényleg?

- Nem, vagyis de.- mondtam miután meghallottam a gép hangját, amint arra utasít, hogy kapcsoljuk be az övet, mert landolni készülünk. – Miért baj van?

- Nem, csak Yemin mondta, hogy jössz haza.

- Nyugi pár óra és kiszabadítunk a börtönből,amint túl vagyunk apám fejmosásán.

- Apád?

- Majd elmesélem. Puszi.- tettem le a telefon. A sikeres leszállás után rohantam cuccaimért, majd a reptéren

váró Yeminhez futottam. Megöleltem barátnőmet és mielőtt bármit is mondhattunk volna egymásnak az autója felé vitt.  Útközben nagyjából vázoltam neki a helyzetet, hogy mi van apámmal és persze a címlapról is szó esett.  Bátorításképp miután leparkoltunk a Lotte létesítmény előtt elkísért az irodához, ahol apám az életét tölti. Kopogtam, majd egy ’Szabad’ után benyitottam.  Yeminnek intettem, hogy jöjjön ő is, mert nem akarok egyedül lenni.

- Szóval szót fogadtál.

- Amúgy is haza kellett jönnöm.

- Tényleg?

- Igen képzeld vannak olyanok az életemben, mint barátok meg család rajtad kívül, akit nem neveznék annak.

- Ohh és azok a drága barátaid is küldenek neked pénzt?

- Nem de ők szeretnek.

- És abból..

- Nem ezért jöttem. Térj a lényegre.

-  Kislányom..

- Danbi.- javítottam ki.

- Danbi, mi ez a kép?- nyújtotta felém az újságot.

- A karrierem kezdete.

- Akt modellnek készülsz.

- Elképzelhető . Keresett modell lennék szerintem. - néztem meg jobban a képet.

- Ne viccelődjön.

- Az egész csapat benne van, miért csak engem veszel észre?

- Mert te vagy a lányom, meg mondjuk a te képed virít a címlapon.

- Bocsánat, hogy közbe szólok – lépett mellém Yemin. – De nem hinném, hogy bármi kompromitáló lenne ebben a képben. Ha nem takarná el magát jogos lenne a kiakadás, de egyébként is az is művészet és ha a lánya ezt akarja csinálni szerintem támogatni kéne, nem pedig akadályozni.  B felnőtt és nem egy ötéves, akinek minden lépését követni kell. Fogadja el, hogy addig még szart a lányára az idő telt, és a kicsikéjéből egy komoly felnőtt lett. – meghajolt köszönésképp és maga után húzva hagytuk el a termet.  – Bocsi, de nem bírtam már.

- Köszönöm.-  - öleltem magamhoz .

- Te is megtetted volna. – válaszképp csak mosolyogtam egyet, ezzel jelezve, hogy a helyében én is így cselekedtem volna. Körülnéztük egy kicsit, ha már itt voltunk. Nem minden nap jár az ember a Lotte Worldben.  Csináltunk is pár képet  és megbeszéltük, hogy legközelebb hosszabb időre jövünk.

- Na és most hova? Hazamész? – kérdezt Yemin miután elindultunk.

- Először kihozzuk Mei-t. Segítenie kell neki is. Egy napunk van és még azt se tudom mit veszek neki. – kezdtem egy kicsit kétségbeesni.

- Nyugi, múltkor fél napunk nem volt az egészre és tökéletes partyt csináltunk.

- Igazad van.

Szóval a hosszú kocsiút után, ami a kórházhoz vezetett sikeres szöktetés hajtottunk végre és Mei-t beköltöztettem hozzám.  Így legalább én se voltam egyedül és figyelni is tudtam rá, bár szerintem az én felügyeletem az egyenlő a nullával, mégis azért jobb, mint a semmi, mert nem egyedül van.   Bár ha a fiúk tudnák, hogy Mei nincs kórházban már körülugrálták volna, szóval nem lenne egyedül…

- Föld hívja B-t. –lengette meg arcom előtt Mei jó kezét.

- Itt vagyok.

- Nekem nem úgy tűnt. - kacagott mellettem Yemin, aki ma estére szintén beköltözött hozzám.

- Eddig csak a meglepetésről volt szó. Benne vagy még abban,a mit a telefonban mondtam neked?-  kérdezte Mei a lényegre térve.

- Persze.

- Akkor minden meg van. – nézett végig a kezében lévő listán. – Kivéve a hely.

- Azt elintézem én.  Holnap reggel első dolgom lesz. Addig ti intézzétek a meglepetést. Utána meg vásárolunk.

- Ajándék?

- Majd később megkapja.

- B, tényleg nem vettél neki semmit?

- Nem volt rá időm Mei.

- Semmi ötleted nincs.

- Az a baj, hogy túl sok ötletem van. – felsoroltam az összes jó ötletemet, a gázakat, amik végül nekem se tetszettek, már meg se említettem.  Nehezen, de sikerült eldöntenünk melyik lenne a tökéletes ajándék az én idióta páromnak és eltettünk magunkat holnapra, hogy a nagy rohanásra legyen elég energiánk.

reggeli lesifotó by B :)

Seo Young - You have no idea...

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Mikor ránéztem a kijelzőre az arcomon egy hatalmas mosoly jelent meg. Lerúgtam magamról a takarót és a fülemhez emeltem a mobilt.
- Sziaa anyuu!
- Szia életem! Tudom,hogy megbeszéltük,hogy csak holnap este beszélünk skypeon,de hallani akartam a hangod. Hogy vagy kicsim? Minden rendben?
- Jajj anyu,annyi minden történt,mióta legutóbb beszéltünk. De nem akarom,hogy nagyon sok legyen a számlád.
- 5 perc alatt röviden mondd el Seo! – mondta anya.
- Háát oké. Tegnap jöttem haza Hong Kongból. Az EXO jelölve lett a MAMA nevű díjátadón és elkísértük őket a csajokkal. Jajjj anya hatalmas élmény volt! Vörös szőnyegen mentünk végig és mindenki fényképezett,és sikítoztak és olyan ruhám volt hogy húúú és…
- Seo Seo! Lassabban kicsim,levegőt is vegyél! – nevetett. Próbáltam nagyjából összefoglalni anyának a tegnapi napot,ami 5 percben közel lehetetlen volt.
- Ezt még hallgatni is hihetetlen! De most,hogy így mondod az interneten,mintha láttam volna képeket arról a MAMA-ról. És az EXO-ról is sok kép volt. A vörös szőnyeges képeknél pedig lányokkal voltak,ugye? Szóval azon te is rajta vagy! Most le kell tennem Seo,de meg keresem azokat a képeket!
- Őőő okés anyu. Majd holnap beszélünk. Puszilom aput is!
- Átadom életem! Szeretlek!
- Én is téged! – tettem le a telefont. Mélyet sóhajtva dőltem hátra az ágyon. Szóval már tele van a net a képeinkkel. Azért remélem,hogy senkinek sem tűntem fel nagyon.
- Ezt te sem gondolod komolyan Seo! Luhannal vonultál végig a vörös szőnyegen,persze hogy feltűnsz az embereknek! – mondtam csak úgy magamnak. Hirtelen csengettek. Úgy megijedtem,hogy majdnem leestem az ágyról. Ki a fene lehet az ilyenkor? Kómásan csoszogtam el a bejáratig és kinyitottam az ajtót. A mögötte álló személy láttán tágra nyílt a szemem.
- Te meg..hogy kerülsz ide?
- Elkértem a címed Kwon úrtól. Beszélnünk kell! Beengedsz? – dőlt az ajtófélfának Sen.
- Miért tenném? Ezt vehetném zaklatásnak is. Mit akarsz?
- Seo,ezt odabent kéne megbeszélnünk!
- Nekünk semmit sem kell megbeszélnünk! Ha annyira beszélni akarsz velem,akkor azt vagy itt fogod megtenni,vagy hazamész! – tettem karba a kezem. Az előttem álló mély levegőt vett és belökte az ajtót,majd besétált a nappaliba,engem maga előtt tolva.
- Mégis mi a fenét képzelsz magadról Sen Mitsuji?! – csattantam fel.
- Seo! Nem fogok az ajtódban ácsorogva beszélgetni! Nem hiszem el,hogy nem bírsz meghallgatni! – fordult felém.
- Én meg nem hiszem el,hogy ennyire nehéz a felfogásod! Mit nem értesz azon,hogy ne keress és hogy nem akarlak látni?! Legutóbb szerintem elég világosan fogalmaztam!
- Igen Seo! Világosan fogalmaztál. Csakhogy tegnap ezt találtam az interneten! – mutatta felém a telefonját, a kijelzőn egy engem és Luhant ábrázoló képpel. Tegnap a MAMA-n.
- Ez meg mit akar jelenteni? Mi köze van ennek a mi ügyünkhöz? – csattantam fel.
- Valamiét elfelejtetted említeni,hogy jársz valakivel. – nézett rám.
- Semmi közöd hozzá. Tényleg ezért jöttél ide? Hogy számon kérj? Komolyan mondom,nevetséges vagy.
- Seo,ez most komoly? Díjátadókra jársz és méregdrága ruhákban mosolyogsz a kamerába? Mikor én hívtalak még egy divatbemutatóra sem jöttél el velem!
- Fogalmam sincs,hogy mire akarsz kilyukadni! – csattantam fel.
- Ez nem te vagy Seo! Az a Seo,akit én ismertem….
- Állj! Neked fogalmad sincs róla,hogy milyen vagyok. Hogy miken mentem keresztül. Az a Seo,akit te ismertél Japánban maradt 2 éve. Viszont,aki most itt áll előtted megmutatja neked az ajtót! – toltam el a kijárat felé.
- Seo,ne csináld ezt! – fordult felém.
- Menj innen Sen! Nincs miről beszélnünk! – néztem a szemébe.
- Nem hiszem el,hogy boldog vagy így. – szólalt meg.
- Nem érdekel mit hiszel! – vágtam be előtte az ajtót. Mikor meghallottam a lépteit,amint lefelé megy

a lépcsőn,a falnak dőlve csúsztam le a földre arcomat a kezeimbe temetve. Éreztem,hogy könnyek gördülnek le az arcomon. Most meg mi a fenéért sírok?

Délután ki sem mozdultam otthonról. A netre nem akartam felmenni. Nem voltam kíváncsi a képekre,amiken talán én is rajta vagyok. Sen szavai újra és újra lejátszódtak a fejemben. Mégis mi a fenét képzel magáról,hogy csak így idejön és számon kér? Fogalma sincs,hogy milyen vagyok. Az a Seo,akit ő ismert még kislány volt. Mikor megismertem alig voltam 16. Ő pedig már befutott modell volt. Persze,hogy valamilyen szinten elbűvölt. És igen,összetörtem mikor elment. Nem is csak azért,mert otthagyott,hanem azért is mert úgy éreztem,hogy kiszakítottak belőlem egy darabot. De az már a múlt.  Azóta nagyon sok minden változott az életemben. Erősebb lettem és változtam,mint ember. Sen sem gondolhatja komolyan,hogy még mindig az a naiv kislány vagyok,mint aki akkor voltam. Most már itt volt nekem Luhan, akit semmiképpen sem akartam elveszíteni.
Délutáni mélázásomból a csengő hangja vert fel.
- Ki az? – kiabáltam,fel sem állva a kanapéról.
- Szíved csücske! – jött a válasz.
- A szívem csücske csak akkor jöhet be,ha jó hírekkel szolgál! – mentem oda az ajtóhoz, lenyomva a kilincset.
- Milyen jó hírekre célzol? – mosolygott rám halványan.
- Tudod te! – tettem karba a kezem. Kkamjong mélyet sóhajtott.
- Még nem beszéltem vele,de most mindenki utál és….
- Meg is érdemled! Hogy voltál képes megcsalni! Komolyan mondom szörnyű vagy! – vágtam oldalba.
- Héhéhé Seo! Már eleget kaptam tőled,elég lesz. – fogta meg a karom.
- Ez még nem elég! Beszélj vele még ma!
- Jó,jó tudom. De Seo,részeg voltam…nem emlékszem semmire. Szeretem Soyunt..—dőlt a vállamra. Én nem mondtam semmit csak behúztam az ajtón. Úgy látszik nem csak nekem volt rossz napom.
- Te is tudod,hogy ez akkor sem mentség. Nem halogathatod tovább. Légy már férfi és kérj tőle bocsánatot.
- És ha nem bocsájt meg?
- Akkor igaza van! – néztem a szemébe. Az előttem álló szomorúan bólintott.
- Tudom….- felelte halkan.
- Oké,oké. Nem leszek ennyire bunkó legjobb barát. Bocsi. – dőltem a falnak.
- Minden rendben? – kérdezte Kai.
- Persze,minden. Ezt most miért kérdezed? – próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt.
- Azért ennél már jobban ismerlek Seongy! Mi a baj? – tette a vállamra a kezét. Egy pillanatra megfordult a fejemben,hogy elmondom neki Sent,de sztán meggondoltam magam. Ezt az ügyet nekem kell elrendeznem.
- Csak még nem sikerült visszarázódnom a való világba a MAMA után.
- Óóóó tényleg! Neked ez még új. De hamarosan úgy is megszokod! – puszilt meg.
- Haha úgy legyen! Viszont neked mikor jár le a szüneted? – néztem az órámra.
- Úgy 10 perce lejárt. Basszus. Rohannom kell!
- Próba után tudod,hogy kihez fogsz rohanni! – húztam vissza az ajtóból.
- A pszihiáteremhez! Jó legyél Seongy,szeretlek! – ölelt magához,majd lerohant a lépcsőn,meg sem várva a válaszomat.

Kwon úr írt egy sms-t,hogy holnap reggel 10-kor fotózás lesz,úgyhogy kellek. Nagyon reméltem,hogy semmilyen ismerőssel nem fogok találkozni. Sunhee is hívott és elmesélte az elmúlt pár nap történéseit,köztük azt is,hogy bikinis (illetve bikini nélküli) fotózásuk volt. Azt mondta,hogy az újság itt is meg fog jelenni. Nem akartam hinni a fülemnek. Ha ezt a srácok megtudják…..

Este átjött Luhan. Végre csak kettesben voltunk.
- Milyen volt a napod? – nyúltam el az ölében.
- Fárasztó! Minden izmom fáj a sok tánctól. És a tiéd?
- Unalmas és semmilyen. – kacsintottam rá.
- Hááát az éjszakád kalandos lesz és fantasztikus. – nevetett.
- Tetszik ez a párosítás. – húztam le magamhoz egy csókra.
- Jajj,mielőtt még elfelejtem. Hoztam forrócsoki port és mályvacukrot! Mi következik ebből? – mosolygott.
- Az,hogy el kell mosnom két bögrét. – álltam fel a kanapéról őt is magam után húzva.
Miután megittuk a forrócsokinkat kitaláltuk,hogy filmet nézünk. Véletlenszerűen böktünk rá egyre a DVD-im közül. 

- Barátság extrákkal. Hmmm jó kis film. - vette ki Luhan.
- Akkor ez legyen? - néztem rá.
- Nekem jó lesz. - indult el a TV felé.


Ezt a filmet kb 1 éve láttam és nem emlékeztem minden részletére. Gondoltam most bepótolom a hiányosságot,de az első 15 percen kívül semmit sem láttam belőle. Hogy miért? Legyen elég annyi,hogy azzal voltam elfoglalva,hogy ne essek le a kanapéról,miközben Luhant a gatyájától szabadítom meg.....hát igen....jó kis film volt.