Tao-val nem sokat találkoztam utána mivel ő rengeteget próbált a Melonra én pedig új dologba vágtam...(erről picit később)... Nagyjából kétnaponta találkoztunk fél órát, elmentünk esetleg a próbateremhez közeli kajáldába vagy én vittem a csapatnak ebédet. Szegények rengeteget dolgoznak de láthatóan megéri.
Kai eléggé megviselt a Soyunnal való veszekedésük miatt ezért beszéltem vele... Látszólag belátta, hogyha komolyan gondolja akkor változnia kell.
És akkor ugorjunk egy picit....
A Melon fantasztikus volt.. Büszkébb nem is lehettem volna a srácokra.. legalább is én azt hittem. A következő időszak ismételten zsúfoltra sikeredett. A depizős időszakomban eléggé elmaradtam a dolgaimmal. Bár Min elég sok mindent elintézett helyettem de azért az ő nyakába se zúdíthattam bele mindent... Vannak dolgok amiket magam kell intézzek... Találkozók fontos emberekkel akik érdeklődnek a Galériában kiállított képeim után de személyesen a művésszel szeretnének beszélni... És nemtitok, hogy az új dolog amibe belekezdtem egy egészen új fogalom a 'Galériák' történelmében... A festés marad, de az alap nem. Vásznak helyett ugyanis emberi testekre szeretnék festeni. Megfelelő helyet viszont nehéz találni. Pláne, hogy a második szerelmem nélkül kell tegyem azt mert az első számú használja.... Pontosabban arról beszélek, hogy Tao használja az autóm mert az ővé bedöglött és a szervizben van...(karácsonyi ajándék pipa.) Én pedig kénytelen voltam a garázsból előszedni a motorom amin hozzá teszem legalább másfél éve nem ültem.
Ilyen szempontból B ellentéte vagyok.. Sosem tudom megérteni mért imád ennyire motorozni...vezetni pedig nem... na mind1.. szóval ott tartottam, hogy a kiállításhoz helyet találni nehéz...
Persze bérelni bérelhetnék de én nem az a fajta vagyok... Megveszem azt ami megtetszik és tökéletessé varázsolom. Végig jártam már vagy húsz helyet de egyik se fogott meg igazán... Jelenleg nem egy kifinomult teremre van szükségem. az alap egyáltalán nem kifinomult... azt akarom, hogy a hely is ezt tükrözze. Az utolsó hely ahova elmentem egy raktár épület volt. Kris elkísért egy szabad órájában, hogy lássa mit tervezek.-Yemin ez a hely egy katasztrófa. Szerintem menjünk.- fejtette ki egyszerűen Kris a véleményét.
-Várjmár.-szóltam rá.
-Hékás...Ugye nem tervezet, hogy megveszed ezt a szörnyűséget?
-Legyél már egy picit kreatív. Sok munka lesz vele de hidd el megéri.
-Felhívom Tao-t.
-Tedd azt.-vigyorogtam rá nyelv öltve.
Kihangosította a telefont mikor beleszólt szerelmem.
-Szia Kris.
-Tao mond meg a barátnődnek, hogy hülyeséget csinál...rám egyszerűen nem hallgat.
-Szia dráágáááám.-szóltam a telefonba gyerekként.
-Megint mit csináltál?-hangzott el a már sokszor ismételt mondat.
-Megakar venni egy lepusztult raktárat és nem tudom lebeszélni róla.-nyafogott Kris.
-Kris... Két éves korotok óta ismeritek egymást mégsem tudod még mindig, hogy minél jobban leakarod beszélni annál jobban akarni fogja?-kacagott Tao, Kris pedig lemondóan sóhajtott.
-Na akkor ez elvan döntve. Este taliii. -ezzel letettük a telefont.
-Tehát megveszed.-mondta Kris minden reményét vesztve.
-IGEEEN.-visítoztam és ugráltam örömömben.
Másnap már a lakásomban pakoltam a bőröndöt, hogy repülőre szállhassunk....
Eljött a MAMA napja. A fiúknak végre most kifizetődik a rengeteg munkája.
Bivel sikerült jó sok idő alatt összekészülnünk de szerintem megérte várni ránk. B-n az a épphogy valamit takaró ruha gyönyörű volt. Kidolgozott alakja meseszép volt ami egy hirtelen ötletet adott nekem.(de ezt majd máskor)
Tao mögém állt mikor a tükörrel szemben álltam és felhúzta ruhám cipzárját.
-Gyönyörű vagy.-csókolta meg vállamat.
-Te sem panaszkodhatsz.-mosolyogtam majd megfordultam és csókba invitáltam.
Amíg a limuzinban ültünk pihentem kicsit. B-n látszott, hogy izgul...hisz még sosem mutatkoztak egy párként...mindenki azt hiszi legjobb barátok...
Ilyenkor nagy kő esik le a szívemről, hogy rólunk már a kezdetektől tudják, hogy egy párt alkotunk. Lee Soo Man már az elején áldását adta ránk és szinte lányaként kezelt. Sosem tudtam eldönteni, hogy miért... vagy tényleg kedvelt vagy csak úgy gondolta, hogy egy híres művész tökéletes a Taoról megalkotott kép mellé.
Egy utolsó mély sóhaj és kinyílt az ajtó.. Párommal kézen fogva vonultunk végig a vörös szőnyegen.
Rengeteg fénykép készült rólunk, és a többiekről is. Riporterek hada bombázott kérdésekkel amikre nem különösebben figyeltem oda. A lényeg, hogy mosolyogj szépen és próbálj úgy tenni mintha minden kérdést tökéletesen értenél. Azt hiszem ez a stratégia kellőképp bevált.
A díjátadó fantasztikus volt a srácok profik voltak és lenyűgözőek. A lányokkal készítettünk az éppen lábadozó Mei-nek egy kis videót.
A díjátadó után mindenki az after partyra igyekezett.
-Tao ugye haza mehetünk ma korán? Nagyon fáradt vagyok.
-Persze. Amikor csak szeretnél.-fogta meg kezem.
-Yemiiiiin.-hallottam meg nevemet. CL és GD álltak mögöttem. ChaeRin és JiYong régóta jó barátaim de nagyon ritkán látom őket... Táncoltunk és beszélgettünk egy kicsit majd Tao-val elindultunk a szállodába.
-Fantasztikusak voltatok.-mosolyogtam majd karjaim nyaka köré fontam úgy csókoltam meg.
Lassal el nem válva egymástól araszoltunk az ágy felé és egymást szabadítottuk meg ruháinktól. Az ágyhoz érve ráfektetett majd fölém mászott és átölelt... végül az estére való terveink kicsit változtak és egymáson fekve elaludtunk.
 |
| Jóéjt.~ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése