Hong Kong mesés volt. Xiumin minden kedvenc helyét megmutatta, ami miatt már lejártam a lábam de tetszett. Mivel mi később indultunk haza, Minseok nálam maradt éjszakára, mert lusta volt rendesen felkelni, de a csomagokat hozta, Én pedig toltam.
Másnap elindultam melót nézni, de semmit nem találtam, ahol jó lennék.
Fáradtan telepedtem le a kanapémra, amikor egy lány kacagás csapta meg a fülem, aztán a tulajdonos is felbukkant.
-Óh! - szeppent meg. Kis aranyos, vékony lányka. -Elnézést unnie. - hajlongot.
-Nincs semmi baj. Szia Soyun vagyok. - álltam fel.
-Szia Chaerin. - hajolt meg.
-Te Rin.. ezt, hogy kell? - jött ki az öcsém egy könyvvel a kezében, füzettel a fején. -Ah! Szia Yun! - köszönt amikor felnézett. Ekkor kinyilt az ajtó, és Minseok csörtetett be.
-Ember, köszönni nem kell? - csápoltam.
-Szia szívem. - puszit adott a homlokomra. -Szevasz fiam. - vigyorgott Junra.
-Istenem! - fejeltem le a falat.
-Te mondtad, hogy köszönni kell. - terült el a kanapén.
-Mostmár itt fogsz csövezni a dorm helyet? - néztem rá.
-Itt kényelmesebb, és nincs zaj. - fordult hasra.
-Ez... ez... Jongin... Exo Kai - hebegte Rin. Rá néztem.
-Nem, ez Minseok. - néztem meglepve.
-Ott. Ajtó. - pár lépést hátra léptem és tényleg ott állt.
-Mit akarsz? - förmedtem rá.
-Bocsánatot kérni. - mondta. Haja csapzott volt, látszott pár tincs a sapka álló kikandikálva és nyirkos volt. Kezei a zsebében. És az arca is fáradt volt.
-Gyere. Menjünk. - mondta halkan mellettem Chaerin, és tolni kezdte Junt, de visszaszaladt, felkaparta Minseokot és bementek Jun szobájába. Biztos voltam benne, hogy az ajtóra tapadva hallgatóznak.
-Ezzel már rég elkéstél Jongin. - karba tett kezekkel néztem rá. Bezárta a bejárati ajtót, és beljebb jött, le vette a cipőt, majd elém állt. Jó másfél fejjel magasabb.
-Tudom. És tényleg megbántam, nem is nagyon emlékszem mit csináltam, és Seo is felpofozott, aztán kétszer kiosztott. Plusz, most még a fiúk is utálnak azért amit tettem. - hajtotta le a fejét.
-Megérdemled. - mondtam.
-Igen. Ebben egyet értek veled. - egyik kezével megakarta érinteni az arcom, de elléptem.
-Nem tudok bízni benned már. - mondtam könnyes szemmel. -Sajnálom. - szipogtam. -Menj el kérlek. - mentem volna a konyhába, de elkapta a karom, visszahúzva megfogta az arcom és megcsókolt. Annyira imádom az ajkait, és az érintését, de fáj is. Rengeteg férfi vágott már át, és használt ki, de azok együtt se fájnak úgy mint ez az egy.
-Szeretlek. - bújt a nyakamba. -Hiányzol. - motyogta.
-Menj el Kai. - toltam el. Bementem a konyhába, és neki álltam kaját csinálni. Kai még állt ott pár percig és nézett, majd elment.
-Jól vagy? - állt mellém Rin. Majdnem egy magasak vagyunk, csak Ő picivel kisebb. Kb a vállamig ér.
-Igen. - néztem rá.
-Pedig nem úgy nézel ki. - vett el egy papír törlőt, és az arcom kezdte törölni. Észre se vettem, hogy sírok.
-Köszönöm. De tényleg jól vagyok. - fogtam meg a kezét, s rá mosolyogtam.
-Zenét hölgyeim? - kérdezte Minseok és exot kapcsolt. Minden zenét egy pendrive-ra raktam, de a Growl és a Wolf óta frissíteni kellett.
-De egós valaki! - kiabáltam túl a zenét, mire a Growlból csinált pár lépést. -Nem arról volt szó, hogy itt csend van? - vigyorogva néztem rá.
-De, de éhes vagyok, és így jobban telik az idő. - állt mellém. -Manó. - csiptem meg az arcát.
-Boszorkány! - fogta az arcát.
-Ja igen. - kiáltott fel Rin mellettem. -Top hívott. És véletlen Én vettem fel a mobilod, mert pont olyan mint a tiéd, csak Te itthon hagytad. - adta oda a mobilom. -Az enyémen egy Exo matrica van. És nem figyeltem. Kérdezte, hogy Soyun, akkor kapcsoltam, hogy a te telód van nálam. Mondtam, hogy itthon maradt a mobilod, azt mondta később hív. Amúgy ez az a Top, akire gondolok? - hadarta.
-Ha BB Top-ra gondolsz, akkor igen. - mosolyogtam rá.
-De mázlis vagy. - ámuldozott.
-Dehogy. Sajnos ezt a majmot már gyerek korom óta nem tudom levakarni magamról. - mutattam Minre.
-De csak mert szeretsz! Boszorkány! - mondta felháborodva.
-Ez igaz. - vontam vállat. Rin jó ízűt kacagott.
Rin segített a vacsiban, aztán Xiumint rávette, hogy mutasson neki pár lépést. Nagyon ügyes volt Rin. Jun pedig csak morgott.
-Exo bolond. - mondta.
-Azt látom, de rád néz szerelemből. - mondtam. -Látod? Xiuminra, hogy mosolyog? Mint rám, egy barátra. De rád..., látszik ahogy felcsillan a szeme, és elpirul. Szeret téged. - karoltam át a derekát, állam a vállára raktam. Egyre magasabb ez a fiú.
-Tényleg ezt látod? - fejét az enyémnek döntötte.
-Igen szívem. És most, hogy látta a fiúkat, és Xiuminnal táncol, alább fog hagyni a rajongása, ne aggódj. - mondtam. Rin felnézett és Jun is látta, hogy igazam van. Pont úgy reagált.
Ettünk, aztán Jun és Rin elmentek, mert a lánynak haza kell mennie.
Egyedül maradtam, mivel Xiumin bealudt a kanapén. Betakartam, aztán kikapcsoltam a TV-t, majd elmentem zuhanyozni.
Kaptam egy SMS-t, Top-tól, hogy jó lenne holnap találkozni, visszaírtam neki, hogy 11-kor a Silver Sky kávézóban várom. Pont leraktam a telefont, amikor jött még egy SMS, az pedig Kaitól. "Jó éjt. Szeretlek!♥"
Könnyes lett a szemem. Vissza akartam írni, hogy jöjjön ide, és megbocsátok neki, de nem vitt rá a lélek, így inkább leraktam a készüléket és pár perc múlva már aludtam. Túl fáradt voltam.
2013. december 22., vasárnap
Soyun: "Jó éjt. Szeretlek!♥"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése