-És ez? - toltam Xiumin orra álla a gépem. Épp új lakást nézünk. Sajnos kicsit kinőttük ezt a lakást, és már lassan 6 éve élünk itt. Amióta kivettem a szüleink halála után.
-Nem volna jobb inkább elmenni, és megnézni? - kérdezte a földről Suho.
-Ne csipogj nekem kiscsíra! - szóltam rá.
-Hé! Egy évvel vagy csak idősebb! - háborodott fel.
-Úgy bizony! Hívhatsz Noonának. - bólogattam. Rin kifeküdt mellettem annyira nevetet. -Látod? Tönkre teszed szegény lányt. Beszélsz itt marhaságot. - intettem le mire kaptam egy párnát a képembe. -Esküszöm, fogalmam nincs miért engedlek be titeket. - fújtattam.
-Mert szeretsz? - pislogott Baek.
-Az enyhe túlzás. De van benne valami. - gondolkodtam. Még egy párna landolt a pofámba.
-Gonosz Noona. Megmondlak anyunak. - mondta Suho.
D.O dalolászva jött ki a mosdóból. Xiumin, Kyungsoo, Suho, Baekhyun, eljöttek megnézni, de csak az életem eszik.
-Na, az egyik lement dedósba, másik meg budizás közben énekel. Mondjátok csak, Ti komolyan Idol csapat vagytok? - mondtam komolyan. Mire egyszerre rávágták, hogy: Yepu! Kész! Kifeküdtem a röhögő görcsben szenvedő Chaerin mellé.
-Szerintem ez jó lesz. - ült mellém Kangjun. Egy gyönyörű két szintes lakást mutatott meg. Azonnal beleszerettem. Alsó szinten egy csodás konyha, egy pult választja el és egy nagy ebédlő. Nappali. Fent négy szoba és két fürdő, lent és fent is.
-Csodás! - ujjongtam.
-Akkor kocsiba, és mehetünk. - állt fel Suho.
-Keressetek nőt! Ne az Én vérem szívjátok. - mondtam.
-Te is nő vagy. - vigyorgott.
-Egyszer arra fogsz kelni, hogy kopasz vagy! - fenyegettem meg.
És igen! A lakás tökéletes volt. Junnal azonnal beleegyeztünk, hogy megveszük. Xiuminnak is tetszett, és nélküle nem választok, plusz a többiek is azt mondták, hogy jó. Így egyértelmű volt, hogy marad a lakás. Volt mély garázs, lift, és portás. És közelebb voltak a fiúk. Két utcányira.
Haza mentünk a papírok elrendezése után, főztem vacsit, aztán haza pateroltam a fiúkat. Rint is elvitte Jun, Én pedig felhívtam Topot, hogy meséljek neki az új lakásról. Már beszéltem vele pár napja, és kicsit csalódott volt, de barátok maradtunk.
Egyedül kezdtem neki a pakolásnak. Kopogtak, Én pedig mentem ajtót nyitni.
-Hát Te? - kérdeztem meglepve Kait.
-Xiumin mondta, hogy vettél egy lakást, gondoltam jól jön a segítség. - ölelt meg.
-Ezt jól gondoltad. - puszit adtam az ajkaira.
-Hyoyeon kérdezte, hogy hogy vagy. Mondta, hogy majd felhív. Vagy ha arra jársz, gyere be az SM-hez. - lépkedett velem a szobám féle.
-Oké. - kuncogtam. -De arra van a nappali! - mutattam a helyiség felé mivel ott kezdtem pakolni. Holnap kellesz pár doboz.
-Én a hálószobád érdekesebnek találom. - tolt be az ajtón, amit be is zárt.
Nem részletezem mi volt, mert volt mit bepótolni, és Jongin nem volt ám túl fáradt semmihez. Fél kettő felé kint ültem a nappaliban, és néztem anyuék fotóját.
-Nem tudsz aludni? - telepedett a hátamhoz Jongin és magához vont.
-Annyira menekülni akartam anyuék emlékétől, hogy észre se vettem mennyire hiányoznak. Persze rengeteget veszekedtek... apa folyton minket hibáztatott, hogy megromlott az élete, mert túl fiatalon lett apa. És Junt is mindig bántotta, hogy nem kívánt gyerek... Anya pedig inkább hallgatott. Sose beszéltem vele. Egész életem azzal telt, hogy elkerüljem őket, és vigyázzak Junra, mert nekem csak Ő maradt. - raktam le a képet. -Attól félek, hogy nem kapott meg mindent tőlem. - sóhajtottam.
-De! Mindenem meg volt. És lesz is. - hallottam az öcsém hangját. Vizért lehetet a konyhában, mert pohár volt a kezében. -Nekem picit se hiányzik anyu és apu. Amiatt ahogy viselkedtek, és viszonyultak hozzám, nem szerettem őket. Minden szeretetem ami az övék lett volna, az a tiéd és Xiuminé. - mosolygott.
-De...
-Nem. Nincs de. - vont vállat. Megszólalt a mobilom. Felvettem, és megdöbbenve hallgattam amit mondanak.
-Rendben. Az első géppel megyünk. - mondtam angolul. Kai értetlenül nézett rám.
-Köszönöm. Szia Soyun. - nem várta meg mit válaszolok, lerakta.
-Ki volt az? - kérdezte Jun.
-Los Angelesbe kell utaznunk. - néztem rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése