- Szóval akkor erre a részre kell vigyáznom? – kérdeztem a torta mellett álló srácot.
- Nem tudom.
- Hát gondolom. Hol nyílik…
-Tokiya.
- Japán vagy?
- Igen.
- Szóval akkor itt nyílik. – váltottam hirtelen, és kinyitottam az üreges tortát. Tokiya segített kényelmesen mégis úgy elhelyezkedni, hogy gyorsan ki tudjak bújni. – Egyébként legközelebb nem leszek ennyire bunkó. Kíváncsi vagyok rád.- kacsintottam rá.
- De..
- Nyugi csak kíváncsi vagyok a történetedre.
- A történetemre?!
- Biztos oka vannak annak, hogy távol vagy a hazádtól. –zártam magamra a fém ajtószerűt és vártam, hogy minél hamar szabadulhassak erről a szűk helyről. Nem tudom mennyi ideje lehettem már bent, de már vagy tízszer készültem kijönni, hogy elgémberednek a lábaim, de mégse tettem. Nem akartam csalódást okozni…
- Nem érdekel, kurvára fáj már… - nyitottam volna ki, de hallottam a csörtető bandát megérkezni.
 |
| mert így belefértem a tortába .-. |
- Happy birthday.- törtem ki a torta tetején, majd kiszabadítottam magam és szerelmemhez siettem és a nyakába ugrottam.
- Megint mutogatott magad?- suttogta fülembe sírós hangon.
- Te is mutogatnád. - nevetettem el magam. - Nyugi mindjárt eltűntetem a látnivalót. - tapadtan ajkaira, majd elváltam puha ajkaitól. Integettem egyet a meglepett társaságnak, majd eltűntem a két lánnyal az oldalamon, hogy egy kicsit többet takaró ruhában indítsam be az ajándékozást.
- Szerintem így is jó vagy B- mondta Yemin miután magunkra zártam az ajtót, hogy még véletlenül se nyisson be senki se.
- Hidd én ellennék így, de Channie féltékenységi rohamot kapna ha mindenki folyton engem nézne.
- Oké egó manó szállj vissza a földre. - csapott fejbe Mei az ép kezével és utasított, hogy öltözzek. Elővettem a ruhát, amit délután vettünk és a lányok segítségével felvettem. Megkerestem a borítékot, ami szerelmem ajándékát rejtette és visszamentem rég nem látott barátim közé. Megvártam még mindenki átadja Saur-páromnak a neki szánt ajándékot, majd utolsóként elé álltam én is.
- Boldog szülinapot. –adtam egy puszit szájára és kezébe nyomtam a fehér lapot.
- Ez mi?
- Nyisd ki. – mondatom végig nekiesett és kinyitotta a borítékot.
- 3 szabadnap?
- Ez csak egy része, a másik még úton van.
 |
| a ruhám ;-; |
Éppen a koktélok társaságát élveztem. Pontosabban a többiek által rendelt koktélok között ültem és néztem a kis társaságot. Vártam még egy valakit, de sajnos csak pár perce ugrott be. Mérges voltam és idejét láttam, hogy kiadjam a dühöm.
- Szia Jongin.- köszöntem hatalmas mosollyal a nálam fiatalabbnak.
- Szia B. Minek köszönhetem a…- csattant tenyerem az arcán. A hirtelen hangra mindenki felénk fordult.
- Seggfej vagy.
- B. – jött oda Lulu, hogy elvigyen.
- Undorom tőled. Hogy vagy képes..
- B.
- Egy két lábon járó féreg vagy.
- B.
- Nem, Chanyeol …- szóltam rá páromra.- Hogy voltál képes így megbántani? Részeg voltál? Na és? Igen sokan azt gondolják, hogy ha nem tudnak magukról nem kell felelőséget vállalni a tetteikért, de attól, hogy te részegen őrültséget csinálsz, attól azokat még te követted el és ugyanolyan felelősséggel tartozol értük, mint a józan állapotban elkövetett baklövésekért… Remélem még egyszer nem evezel más vizeken és kérsz bebocsájtást a..
- Gyere igyunk valamit. - rángatott el Chanyeol. – Azt hiszem ebből is vette, hogy még te is ellene vagy.- suttogta a fülembe. – Mit kérsz?
- Semmit.
- B ?! – nézett rám szinte aggódva. Igen, ha én nem kérek alkoholt, akkor bizony baj van.
- Kettő whisky-t. – mondtam a velünk szemben álló pultosnak. Mikor kikaptuk a poharainkat koccintottunk és kiürítették. Kértük még pár kört, majd beleptük a táncteret és egymásba gabalyodva élveztük a zenét.
- Bocsi van egy kis dolgom a lányokkal. – léptem le egy picit és becserkéztem két szervező partneremet és bezárkóztam velük az öltöző szobába.
- Valami gáz van? – kérdezte Mei, mert éppen Lay nyakából sikerült leszednem.
- Itt a varázslat ideje. – vettem elő hatalmas mosollyal az arcomon a kis fehér port. Perceket töltöttünk bezárkózva. Hogy mi is történt a kis szobába?
- Nem úgy kell, te gyagyinkó. – vágott fejbe kuncogva Mei,miután kezdett hatni nála a varázslatom.
- Gyagyakornisné mondd mit?
- Béna vagy Saurkám.- csatlakozott be a tök értelmes beszélgetésbe Yemin is.
- Mit csináltatok?- tértem vissza lovagom karjai közé.
- It’s our secret. – tapadtam ajkaira és húzni kezdtem a mosdó felé ügyelve arra, hogy ajkaitól egy pillanatra ne válljak el. A mellékhelyiségbe érve bekalauzoltam magunkat az egyik fülkébe és magunkra zártam.
- Mi vanh.. ha valakih..
- Nyugih. ziháltam én is. – Tudnakh titkoth tartanih. – kezdtem el kigombolni ingjét, majd fedetlen felsőtestének estem. Végigpusziltam a puha bőrt egy-két helyen beleharapva. Mikor végeztem az összes gombbal a pamut anyagot lefejtettem róla és magam mellé dobva nyúltam öve felé. Megküzdöttem egy picit vele, de végül győzelmet arattam és megváltam ettől is. Chanyeol kezei közben felfedező útra indultak. Végig simított fedetlen vállaimon, majd a ruhából kikandikáló domborulataimra hintett két apró csókot. És ajtócsapódás. Lefagytunk egy pillanatra, de nem törődve vendégünkkel folytattuk tevékenységünket és szabadítottuk meg egymást a ruháktól.
- Ugyeh tudodh, hogy ezt, majd nekedh kellh visszah-adnodh rámh?
- Igenh.- hívta táncba nyelvemet és vette le teljesen rólam a türkiz anyagot.
A következő kép, amire emlékszem az itt folytatódik.
- Mégh.- nyögöm, mikor újabb ajtócsapódásra figyelünk fel. Most valahogy nagyon nem izgatott minket az, hogy kicsit se olyan helyen vagyunk, ahol csak kettesben lehetünk és nem fogtuk vissza magunkat.
- Otth.
- Szerintem hagyjuk őket. - halljuk Suho suttogását. (Igen a férfi mosdóba mentünk be. gondolom)
- Chanyeol? – kereste páromat Létra.
- Elfoglalt haver. Nem hiszem, hogy rád ér. – Akaratlanul is kuncogtam egyet ezen, majd elvesztem a gyönyörben…
- Ohh megérkezett az elveszett pár. – hallottunk a többiek tapsolását és fütyülését.
- Szerintem mindenki tudja .- hajolt fülemhez Yeol. Vállat rántottam és próbáltam elbotorkálni a legközelebb lévő ülőalkalmatossághoz. Körülöttem összemosódott minden. Lehet túl sok volt a varázslat, a pia és… az élvezetek halmozása.
- B, jól vagy?
- Igen.- mosolyogtam rá erőtlenül szerelmemre és elindultam, de már nem jutottam sehova. A hirtelen belém nyilaló fájdalmat szervezetem nem bírta elviselni. Tekintetem ködös lett. Elvesztettem az irányítást a testem felett. Nem tudtam mit csinálok vagy hova lépek. Csak az éles fájdalmat éreztem, ami egyre jobban emésztett fel. Lábaim összeakadtak és a földre estem, akár egy rongybaba. Fejem hangosan koppant a szórakozóhely padlóján. Szemeim nyitva voltak, de a külvilágot képtelen voltam érzékelni. Távolról hallottam az aggódó hangokat, de hangszálaimat, mintha kitépték volna, megnémultam a távolságba ragadva, majd egy idő után szemhéjaim feladva a harcot a sötétség mezejére reptettek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése