Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Mikor ránéztem a
kijelzőre az arcomon egy hatalmas mosoly jelent meg. Lerúgtam magamról a
takarót és a fülemhez emeltem a mobilt.
- Sziaa anyuu!
- Szia életem! Tudom,hogy megbeszéltük,hogy csak holnap este beszélünk skypeon,de hallani akartam a hangod. Hogy vagy kicsim? Minden rendben?
- Jajj anyu,annyi minden történt,mióta legutóbb beszéltünk. De nem akarom,hogy nagyon sok legyen a számlád.
- 5 perc alatt röviden mondd el Seo! – mondta anya.
- Háát oké. Tegnap jöttem haza Hong Kongból. Az EXO jelölve lett a MAMA nevű díjátadón és elkísértük őket a csajokkal. Jajjj anya hatalmas élmény volt! Vörös szőnyegen mentünk végig és mindenki fényképezett,és sikítoztak és olyan ruhám volt hogy húúú és…
- Seo Seo! Lassabban kicsim,levegőt is vegyél! – nevetett. Próbáltam nagyjából összefoglalni anyának a tegnapi napot,ami 5 percben közel lehetetlen volt.
- Ezt még hallgatni is hihetetlen! De most,hogy így mondod az interneten,mintha láttam volna képeket arról a MAMA-ról. És az EXO-ról is sok kép volt. A vörös szőnyeges képeknél pedig lányokkal voltak,ugye? Szóval azon te is rajta vagy! Most le kell tennem Seo,de meg keresem azokat a képeket!
- Őőő okés anyu. Majd holnap beszélünk. Puszilom aput is!
- Átadom életem! Szeretlek!
- Én is téged! – tettem le a telefont. Mélyet sóhajtva dőltem hátra az ágyon. Szóval már tele van a net a képeinkkel. Azért remélem,hogy senkinek sem tűntem fel nagyon.
- Ezt te sem gondolod komolyan Seo! Luhannal vonultál végig a vörös szőnyegen,persze hogy feltűnsz az embereknek! – mondtam csak úgy magamnak. Hirtelen csengettek. Úgy megijedtem,hogy majdnem leestem az ágyról. Ki a fene lehet az ilyenkor? Kómásan csoszogtam el a bejáratig és kinyitottam az ajtót. A mögötte álló személy láttán tágra nyílt a szemem.
- Te meg..hogy kerülsz ide?
- Elkértem a címed Kwon úrtól. Beszélnünk kell! Beengedsz? – dőlt az ajtófélfának Sen.
- Miért tenném? Ezt vehetném zaklatásnak is. Mit akarsz?
- Seo,ezt odabent kéne megbeszélnünk!
- Nekünk semmit sem kell megbeszélnünk! Ha annyira beszélni akarsz velem,akkor azt vagy itt fogod megtenni,vagy hazamész! – tettem karba a kezem. Az előttem álló mély levegőt vett és belökte az ajtót,majd besétált a nappaliba,engem maga előtt tolva.
- Mégis mi a fenét képzelsz magadról Sen Mitsuji?! – csattantam fel.
- Seo! Nem fogok az ajtódban ácsorogva beszélgetni! Nem hiszem el,hogy nem bírsz meghallgatni! – fordult felém.
- Én meg nem hiszem el,hogy ennyire nehéz a felfogásod! Mit nem értesz azon,hogy ne keress és hogy nem akarlak látni?! Legutóbb szerintem elég világosan fogalmaztam!
- Igen Seo! Világosan fogalmaztál. Csakhogy tegnap ezt találtam az interneten! – mutatta felém a telefonját, a kijelzőn egy engem és Luhant ábrázoló képpel. Tegnap a MAMA-n.
- Ez meg mit akar jelenteni? Mi köze van ennek a mi ügyünkhöz? – csattantam fel.
- Valamiét elfelejtetted említeni,hogy jársz valakivel. – nézett rám.
- Semmi közöd hozzá. Tényleg ezért jöttél ide? Hogy számon kérj? Komolyan mondom,nevetséges vagy.
- Seo,ez most komoly? Díjátadókra jársz és méregdrága ruhákban mosolyogsz a kamerába? Mikor én hívtalak még egy divatbemutatóra sem jöttél el velem!
- Fogalmam sincs,hogy mire akarsz kilyukadni! – csattantam fel.
- Ez nem te vagy Seo! Az a Seo,akit én ismertem….
- Állj! Neked fogalmad sincs róla,hogy milyen vagyok. Hogy miken mentem keresztül. Az a Seo,akit te ismertél Japánban maradt 2 éve. Viszont,aki most itt áll előtted megmutatja neked az ajtót! – toltam el a kijárat felé.
- Seo,ne csináld ezt! – fordult felém.
- Menj innen Sen! Nincs miről beszélnünk! – néztem a szemébe.
- Nem hiszem el,hogy boldog vagy így. – szólalt meg.
- Nem érdekel mit hiszel! – vágtam be előtte az ajtót. Mikor meghallottam a lépteit,amint lefelé megy
- Sziaa anyuu!
- Szia életem! Tudom,hogy megbeszéltük,hogy csak holnap este beszélünk skypeon,de hallani akartam a hangod. Hogy vagy kicsim? Minden rendben?
- Jajj anyu,annyi minden történt,mióta legutóbb beszéltünk. De nem akarom,hogy nagyon sok legyen a számlád.
- 5 perc alatt röviden mondd el Seo! – mondta anya.
- Háát oké. Tegnap jöttem haza Hong Kongból. Az EXO jelölve lett a MAMA nevű díjátadón és elkísértük őket a csajokkal. Jajjj anya hatalmas élmény volt! Vörös szőnyegen mentünk végig és mindenki fényképezett,és sikítoztak és olyan ruhám volt hogy húúú és…
- Seo Seo! Lassabban kicsim,levegőt is vegyél! – nevetett. Próbáltam nagyjából összefoglalni anyának a tegnapi napot,ami 5 percben közel lehetetlen volt.
- Ezt még hallgatni is hihetetlen! De most,hogy így mondod az interneten,mintha láttam volna képeket arról a MAMA-ról. És az EXO-ról is sok kép volt. A vörös szőnyeges képeknél pedig lányokkal voltak,ugye? Szóval azon te is rajta vagy! Most le kell tennem Seo,de meg keresem azokat a képeket!
- Őőő okés anyu. Majd holnap beszélünk. Puszilom aput is!
- Átadom életem! Szeretlek!
- Én is téged! – tettem le a telefont. Mélyet sóhajtva dőltem hátra az ágyon. Szóval már tele van a net a képeinkkel. Azért remélem,hogy senkinek sem tűntem fel nagyon.
- Ezt te sem gondolod komolyan Seo! Luhannal vonultál végig a vörös szőnyegen,persze hogy feltűnsz az embereknek! – mondtam csak úgy magamnak. Hirtelen csengettek. Úgy megijedtem,hogy majdnem leestem az ágyról. Ki a fene lehet az ilyenkor? Kómásan csoszogtam el a bejáratig és kinyitottam az ajtót. A mögötte álló személy láttán tágra nyílt a szemem.
- Te meg..hogy kerülsz ide?
- Elkértem a címed Kwon úrtól. Beszélnünk kell! Beengedsz? – dőlt az ajtófélfának Sen.
- Miért tenném? Ezt vehetném zaklatásnak is. Mit akarsz?
- Seo,ezt odabent kéne megbeszélnünk!
- Nekünk semmit sem kell megbeszélnünk! Ha annyira beszélni akarsz velem,akkor azt vagy itt fogod megtenni,vagy hazamész! – tettem karba a kezem. Az előttem álló mély levegőt vett és belökte az ajtót,majd besétált a nappaliba,engem maga előtt tolva.
- Mégis mi a fenét képzelsz magadról Sen Mitsuji?! – csattantam fel.
- Seo! Nem fogok az ajtódban ácsorogva beszélgetni! Nem hiszem el,hogy nem bírsz meghallgatni! – fordult felém.
- Én meg nem hiszem el,hogy ennyire nehéz a felfogásod! Mit nem értesz azon,hogy ne keress és hogy nem akarlak látni?! Legutóbb szerintem elég világosan fogalmaztam!
- Igen Seo! Világosan fogalmaztál. Csakhogy tegnap ezt találtam az interneten! – mutatta felém a telefonját, a kijelzőn egy engem és Luhant ábrázoló képpel. Tegnap a MAMA-n.
- Ez meg mit akar jelenteni? Mi köze van ennek a mi ügyünkhöz? – csattantam fel.
- Valamiét elfelejtetted említeni,hogy jársz valakivel. – nézett rám.
- Semmi közöd hozzá. Tényleg ezért jöttél ide? Hogy számon kérj? Komolyan mondom,nevetséges vagy.
- Seo,ez most komoly? Díjátadókra jársz és méregdrága ruhákban mosolyogsz a kamerába? Mikor én hívtalak még egy divatbemutatóra sem jöttél el velem!
- Fogalmam sincs,hogy mire akarsz kilyukadni! – csattantam fel.
- Ez nem te vagy Seo! Az a Seo,akit én ismertem….
- Állj! Neked fogalmad sincs róla,hogy milyen vagyok. Hogy miken mentem keresztül. Az a Seo,akit te ismertél Japánban maradt 2 éve. Viszont,aki most itt áll előtted megmutatja neked az ajtót! – toltam el a kijárat felé.
- Seo,ne csináld ezt! – fordult felém.
- Menj innen Sen! Nincs miről beszélnünk! – néztem a szemébe.
- Nem hiszem el,hogy boldog vagy így. – szólalt meg.
- Nem érdekel mit hiszel! – vágtam be előtte az ajtót. Mikor meghallottam a lépteit,amint lefelé megy
Délután ki sem mozdultam otthonról. A netre nem akartam
felmenni. Nem voltam kíváncsi a képekre,amiken talán én is rajta vagyok. Sen
szavai újra és újra lejátszódtak a fejemben. Mégis mi a fenét képzel
magáról,hogy csak így idejön és számon kér? Fogalma sincs,hogy milyen vagyok.
Az a Seo,akit ő ismert még kislány volt. Mikor megismertem alig voltam 16. Ő
pedig már befutott modell volt. Persze,hogy valamilyen szinten elbűvölt. És
igen,összetörtem mikor elment. Nem is csak azért,mert otthagyott,hanem azért is
mert úgy éreztem,hogy kiszakítottak belőlem egy darabot. De az már a múlt. Azóta nagyon sok minden változott az
életemben. Erősebb lettem és változtam,mint ember. Sen sem gondolhatja
komolyan,hogy még mindig az a naiv kislány vagyok,mint aki akkor voltam. Most
már itt volt nekem Luhan, akit semmiképpen sem akartam elveszíteni.
Délutáni mélázásomból a csengő hangja vert fel.
- Ki az? – kiabáltam,fel sem állva a kanapéról.
- Szíved csücske! – jött a válasz.
- A szívem csücske csak akkor jöhet be,ha jó hírekkel szolgál! – mentem oda az ajtóhoz, lenyomva a kilincset.
- Milyen jó hírekre célzol? – mosolygott rám halványan.
- Tudod te! – tettem karba a kezem. Kkamjong mélyet sóhajtott.
- Még nem beszéltem vele,de most mindenki utál és….
- Meg is érdemled! Hogy voltál képes megcsalni! Komolyan mondom szörnyű vagy! – vágtam oldalba.
- Héhéhé Seo! Már eleget kaptam tőled,elég lesz. – fogta meg a karom.
- Ez még nem elég! Beszélj vele még ma!
- Jó,jó tudom. De Seo,részeg voltam…nem emlékszem semmire. Szeretem Soyunt..—dőlt a vállamra. Én nem mondtam semmit csak behúztam az ajtón. Úgy látszik nem csak nekem volt rossz napom.
- Te is tudod,hogy ez akkor sem mentség. Nem halogathatod tovább. Légy már férfi és kérj tőle bocsánatot.
- És ha nem bocsájt meg?
- Akkor igaza van! – néztem a szemébe. Az előttem álló szomorúan bólintott.
- Tudom….- felelte halkan.
- Oké,oké. Nem leszek ennyire bunkó legjobb barát. Bocsi. – dőltem a falnak.
- Minden rendben? – kérdezte Kai.
- Persze,minden. Ezt most miért kérdezed? – próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt.
- Azért ennél már jobban ismerlek Seongy! Mi a baj? – tette a vállamra a kezét. Egy pillanatra megfordult a fejemben,hogy elmondom neki Sent,de sztán meggondoltam magam. Ezt az ügyet nekem kell elrendeznem.
- Csak még nem sikerült visszarázódnom a való világba a MAMA után.
- Óóóó tényleg! Neked ez még új. De hamarosan úgy is megszokod! – puszilt meg.
- Haha úgy legyen! Viszont neked mikor jár le a szüneted? – néztem az órámra.
- Úgy 10 perce lejárt. Basszus. Rohannom kell!
- Próba után tudod,hogy kihez fogsz rohanni! – húztam vissza az ajtóból.
- A pszihiáteremhez! Jó legyél Seongy,szeretlek! – ölelt magához,majd lerohant a lépcsőn,meg sem várva a válaszomat.
Délutáni mélázásomból a csengő hangja vert fel.
- Ki az? – kiabáltam,fel sem állva a kanapéról.
- Szíved csücske! – jött a válasz.
- A szívem csücske csak akkor jöhet be,ha jó hírekkel szolgál! – mentem oda az ajtóhoz, lenyomva a kilincset.
- Milyen jó hírekre célzol? – mosolygott rám halványan.
- Tudod te! – tettem karba a kezem. Kkamjong mélyet sóhajtott.
- Még nem beszéltem vele,de most mindenki utál és….
- Meg is érdemled! Hogy voltál képes megcsalni! Komolyan mondom szörnyű vagy! – vágtam oldalba.
- Héhéhé Seo! Már eleget kaptam tőled,elég lesz. – fogta meg a karom.
- Ez még nem elég! Beszélj vele még ma!
- Jó,jó tudom. De Seo,részeg voltam…nem emlékszem semmire. Szeretem Soyunt..—dőlt a vállamra. Én nem mondtam semmit csak behúztam az ajtón. Úgy látszik nem csak nekem volt rossz napom.
- Te is tudod,hogy ez akkor sem mentség. Nem halogathatod tovább. Légy már férfi és kérj tőle bocsánatot.
- És ha nem bocsájt meg?
- Akkor igaza van! – néztem a szemébe. Az előttem álló szomorúan bólintott.
- Tudom….- felelte halkan.
- Oké,oké. Nem leszek ennyire bunkó legjobb barát. Bocsi. – dőltem a falnak.
- Minden rendben? – kérdezte Kai.
- Persze,minden. Ezt most miért kérdezed? – próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt.
- Azért ennél már jobban ismerlek Seongy! Mi a baj? – tette a vállamra a kezét. Egy pillanatra megfordult a fejemben,hogy elmondom neki Sent,de sztán meggondoltam magam. Ezt az ügyet nekem kell elrendeznem.
- Csak még nem sikerült visszarázódnom a való világba a MAMA után.
- Óóóó tényleg! Neked ez még új. De hamarosan úgy is megszokod! – puszilt meg.
- Haha úgy legyen! Viszont neked mikor jár le a szüneted? – néztem az órámra.
- Úgy 10 perce lejárt. Basszus. Rohannom kell!
- Próba után tudod,hogy kihez fogsz rohanni! – húztam vissza az ajtóból.
- A pszihiáteremhez! Jó legyél Seongy,szeretlek! – ölelt magához,majd lerohant a lépcsőn,meg sem várva a válaszomat.
Kwon úr írt egy sms-t,hogy holnap reggel 10-kor fotózás
lesz,úgyhogy kellek. Nagyon reméltem,hogy semmilyen ismerőssel nem fogok
találkozni. Sunhee is hívott és elmesélte az elmúlt pár nap történéseit,köztük
azt is,hogy bikinis (illetve bikini nélküli) fotózásuk volt. Azt mondta,hogy az
újság itt is meg fog jelenni. Nem akartam hinni a fülemnek. Ha ezt a srácok megtudják…..
Este átjött Luhan. Végre csak kettesben voltunk.
- Milyen volt a napod? – nyúltam el az ölében.
- Fárasztó! Minden izmom fáj a sok tánctól. És a tiéd?
- Unalmas és semmilyen. – kacsintottam rá.
- Hááát az éjszakád kalandos lesz és fantasztikus. – nevetett.
- Tetszik ez a párosítás. – húztam le magamhoz egy csókra.
- Jajj,mielőtt még elfelejtem. Hoztam forrócsoki port és mályvacukrot! Mi következik ebből? – mosolygott.
- Az,hogy el kell mosnom két bögrét. – álltam fel a kanapéról őt is magam után húzva.
Miután megittuk a forrócsokinkat kitaláltuk,hogy filmet nézünk. Véletlenszerűen böktünk rá egyre a DVD-im közül.
- Barátság extrákkal. Hmmm jó kis film. - vette ki Luhan. - Milyen volt a napod? – nyúltam el az ölében.
- Fárasztó! Minden izmom fáj a sok tánctól. És a tiéd?
- Unalmas és semmilyen. – kacsintottam rá.
- Hááát az éjszakád kalandos lesz és fantasztikus. – nevetett.
- Tetszik ez a párosítás. – húztam le magamhoz egy csókra.
- Jajj,mielőtt még elfelejtem. Hoztam forrócsoki port és mályvacukrot! Mi következik ebből? – mosolygott.
- Az,hogy el kell mosnom két bögrét. – álltam fel a kanapéról őt is magam után húzva.
Miután megittuk a forrócsokinkat kitaláltuk,hogy filmet nézünk. Véletlenszerűen böktünk rá egyre a DVD-im közül.
- Akkor ez legyen? - néztem rá.
- Nekem jó lesz. - indult el a TV felé.
Ezt a filmet kb 1 éve láttam és nem emlékeztem minden részletére. Gondoltam most bepótolom a hiányosságot,de az első 15 percen kívül semmit sem láttam belőle. Hogy miért? Legyen elég annyi,hogy azzal voltam elfoglalva,hogy ne essek le a kanapéról,miközben Luhant a gatyájától szabadítom meg.....hát igen....jó kis film volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése