YeMin - Fel a fejjel.

Másnap délelőtt iszonyatos fejfájással ébredtem. Kicsoszogtam a konyhába ahol testvérem és Yeol beszélgettek B pedig kissé nyúzottan nézte őket...(képzelem, hogy érezheti magát...olyan állapotban lehet mint én.)
-Na ne. Tényleg két Yemin van és nem csak a szemünk káprázott tegnap?
-Igen B. -csoszogtam oda hozzá. - Ő itt az ikertesóm, Nana.-mutattam be az asztalnál ülő testvéremnek.
B levetette magát egy székhez én pedig példáját követtem.
-Egyébként B, ugye nem felejtkeztél meg az új ágyneműről?!-kérdeztem meg mikor visszagondoltam, hogy miért is kellett a kanapén aludnom.
-Új ágynemű?-nézett rám kérdőn, majd párjára utolsó lehetőségképp pedig Nanára.
-Szerintem nem akarod tudni.-kuncogott testvérem.

-De akarom!
-Tegnap szépen megtaláltátok az egyetlen szobát a házban ami foglalt.-nevette el magát amire én sem bírtam magamba fojtani mosolyom. B-nek odaadtam egy köntösöm, Yeolt megkértem ha elmennek indítsák el a riasztót én pedig próbáltam kicsit emberibb formát felvenni magamra hogy miután megetettem Boss-t lemehessek testvéremmel kedvenc kávézómba. Az asztalnál ülve sírni kezdtem. Rájöttem mekkora szemét voltam és, hogy mennyire megbántottam páromat pedig sosem akartam.
-Ne aggódj minden rendben lesz.Kitalálunk valamit.-tette vállamra kezét testvérem.
-Annyira hiányzik.-zokogtam tovább.
-De hisz még csak pár óra telt el.
-Tudom, de nekem már most hiányzik...

A délutánt szinte a telefonomhoz tapadva töltöttem. Hívtam... írtam neki üzenetet aztán megint hívtam és ezt megismételtem legalább százszor...de semmi. Nem reagált egyszer sem...
Utolsó lehetőségként Krist hívtam fel..
- Szia Yemin. Jól vagy? Átmenjek? -kérdezte aggodalmas hanggal.
-Tehát tudsz róla.-sütöttem le szemem bár ő ezt nem láthatta.
-Nehéz lett volna nem észre venni. Tao mióta visszajött azóta elviselhetetlen. Mindenkire ráförmed, fel alá járkál mind valami bolond közben káromkodik...-panaszkodott én pedig iszonyatosan szégyelltem magam.
-Mindenesetre fel a fejjel kislány.-próbált nyugtatni legjobb barátom.
-Rendben.Köszönöm.Később beszélünk.Szia.-bontottam a vonalat.

Lementem műtermembe, hogy eltereljem gondolataim... a vége az lett, hogy reggel 7 órakor is ott gubbasztottam és sírtam... legalább három vásznat és megszámolhatatlanul sok papírt száműztem a szemetesbe... Nana lejött megkérdezni, hogy vagyok de elküldtem... nem akartam senkivel beszélni. Egyetlen személy akit megtűrtem magam mellett az a békésen szunyókáló Boss volt...

Így teltek a napok Tao pedig még mindig nemvolt hajlandó felvenni a telefont...Nana elutazott üzleti ügy miatt B pedig edzőtáborba... én pedig továbbra se voltam hajlandó előtolni a képem a műteremből... Szegény Minre zúdítottam az összes tenni valót... (hát ha eddig esetleg kevesellte a munkát most akadt neki bőven...)
Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam... most már nem csak lelkileg de testileg is. Napfényt napok óta nem láttam..Nem aludtam és még csak enni sem akartam... az egyetlen amit szervezetemnek engedtem az a rengeteg kávé és a cigi....

Csengetés.... valaki ráfeküdt arra az átkozott csengőre mert legalább 10 perce nem hagyja abba az eszeveszett vinnyogást... úgy tűnik a 'majd elmegy' most nem opció így kénytelen vagyok odacsoszogni, hogy kinyissam. Az ajtó kattant a túloldalán pedig Min állt. Az arc kifejezése körülbelül úgy néz ki mintha egy zombit látott volna...(bár a valóságtól nem áll messze.)
-Bong YeMin.- (ajjajj....) -Elmondanád mégis mi a fene van veled? Nem dolgozol...Nem mész emberek közé... tudom, hogy szakítottatok és tudom, hogy fáj de nem hagyhatod el magad...nézz tükörbe.. az arcod beesett, egy kinyúlt tréning ruhában vagy... rád se lehet ismerni. Most azonnal felmész a lakásba és összeszeded magad.
Nem válaszoltam csak bólintottam egyet és felmentem a lakásba... Leültem az asztalhoz Min pedig otthonosan hűtőmet kezdte tanulmányozni..
-Hmm mivel nincs a hűtődben semmi csak pár zöldség, tojás és joghurt... a rántotta megfelel?-nézett rám bár tudtam, hogy ez nem egy kérdés hanem egy kijelentés volt...
-Nem vagyok éhes.-nyafogtam.

-Nem kérdeztem.-válaszolt és elkezdett ételt készíteni...
Őszintén megvallva ahhoz képest, hogy szinte üres a hűtő elég szép ebédet ütött össze...még a hasam is meg kordult mikor elém rakta.. ő pedig egy elfojtott kuncogással nyugtázta...
Miután megettem a kaját a mosogatógépbe pakolta a tányérokat majd leült elém és összecsapta tenyerét.
-És akkor most találjuk ki, hogy hódítsd vissza a szőke herceget..-mosolygott.
-Van valami ötleted?
-Először is szedd össze magad mert ha így meglát tuti kifut a világból..
-Ami a szíveden a szádon igaz?-mosolyogtam napok óta először.
-Szóval akkor. Találjunk ki valami programot..
-Mozi?-vontam fel szemöldököm.
-Nem jó ott sötét van és nem tudtok beszélgetni.
-Étterem?
-Az sem jó.. Túl sok ember, nem tehettek olyanokat amik a békülésnél szükségesek.-ráncolta szemöldökét.
-Piknik?-kérdeztem félve és vártam, hogy miért nem jó.
-Bingó. Tökéletes. Romantikus és kettesben lehettek.
-Remek.. Akkor már csak azt kell kitalálni, hogy veszem rá? Ugyanis nem hajlandó azóta felvenni a telefont.
-Hmmm. Azt hiszem szükségünk lesz Sehunra... bár ugye most folyamatosan kell próbálniuk a Melonra de szerintem elintézi, hogy szabad legyen a holnap...
 Kitaláltuk még a helyet és az időpontot, egyeztettünk Sehunnal. Én pedig lementem bevásárolni.

Másnap reggel izgatottan mégis rettegve pattantam ki ágyamból, olyan gondolatokkal, hogy mivan ha végleg vége? és ha nem bocsájt meg nekem? -Nem nem.. Nyugalom Yemin.. Minden rendben lesz.-nyugtatgattam magam.
Korán volt így levittem a parkba Boss-t futni..pontosabban ő futott engem meg húzott maga után a pórázon.

Mikor felértünk lezuhanyoztam, összekészítettem a piknikes kosarat tele olyan ételekkel amit Tao szeret.
Felöltöztem, feltettem egy kis sminket és indulásra készen álltam meg autómnál. Boss beugrott az anyósülésre én pedig remegő gyomorral indultam el a célomhoz.

Mindent szépen előkészítettem és már csak Tao megérkezésére vártam...
 Megérkezett Sehun autója és hallottam a hangjukat.
-Hova hoztál haver?-kérdezte a panda.
-Várj itt. mindjárt visszajövök- és az autó már el is ment. Kiskutyám észrevette 'apukáját' aminek következtében boldogan ugatva és farok csóválva rohant oda hozzá.
-Boss.-kiáltott fel Tao és guggolt mellé, hogy megsimogathassa.. majd rám emelte tekintetét nekem pedig majd ki esett a szívem úgy zakatolt.
-Sz..Szia.-köszöntem neki lesütött szemekkel.
-Szia.-nézett rám de nem tudtam kivenni tekintetéből, hogy mire gondolhat.
-Leülsz?-kérdeztem bár elég bután hangzott de nem tudtam mit mondhatnék.
-Persze.-sóhajtott majd elindult felém.
-"Figyelj én..."-kezdtünk egyszerre bele ahogy leültünk a pokrócra.
-Öhhm.. Mondjad csak.-mondtam.
-Nem. Mond te.-vakargatta tarkóját.
-Rendben...-mély lélegzetet vettem és folytattam.-Sajnálom. Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek. És ígérem soha többé nem fordul elő... de egyszerűen megőrülök nélküled.-kezdtem halk pityergésbe.
-Én is sajnálom...kicsit azt hiszem túl reagáltam a dolgot... de ismersz... tudod, hogy a büszkeségem néha nagyobb az eszemnél.-mosolygott angyalian.
-Köszönöm.-vetettem magam nyakába...ő a pokrócra borult én meg rá..
-Mit köszönsz?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hogy vagy nekem.-mondtam és megcsókoltam.
Az étel elfogyott Boss segítségével... még játszottunk vele mire úgy kimerült, hogy a pléden elaludt.
Mi pedig elkezdtünk vissza pakolni az autóba...A napot azt hiszem...vagyis TUDOM, hogy boldogan és sikeresen zártam....zártuk...!