Danbi: Mom.

Mikor odaértünk a házhoz Yemin és Nana segített bevinni a dobozokat, de utána hazaküldtem őket, hogy innentől boldogulok egyedül és köszönöm a sok segítséget, de gondolkozni szeretnék,meg nekik se árt rendesen körbekémlelni az új otthonukat. Szóval egyedül maradtam a hatalmas házban a teletömködött dobozokkal.

- Lássunk neki. – vettem le nyakamból kis táskám és leültem az egyik doboz elé. Kipakoltam magam köré mindent és gondolkoztam hova tegyem a cuccokat, de rájöttem, hogy azt se tudom melyik szoba mi lesz pontosan meg, hogy melyik lesz az én szobám, így inkább felálltam és körbenéztem még egyszer a házat nem törődve a földön szétpakolt cuccokkal.  Órákat bóklásztam a hatalmas épületben, mire sikerült azt eldöntenem melyik legyen a szobám, de ágy az nem volt, így ma este a földön kuporogva aludtam volna, ha aludtam volna, de ebben telefon csörgése szépen megakadályozott és az utána történő pár esemény.

- Igen? – vettem fel.

- B, te hol a jó büdös francba vagy?

- Én is szeretlek D.  Miért te hol vagy?

- A lakásod előtt. Már fél órája itt szobrozok. Becsöngettem vagy százszor remélve, hogy éppen tusolsz és nem hallasz. Átmentem Meihez, de ott se nyitott ajtót senkit. Felhívtam apádat, de ő nem tudott rólad semmit,mint általában. – Igen ez az én anyukám.

- Otthon vagyok…

- Akkor mégis miért nem nyitsz ajtót? Nem akarod az anyádat látni?

- Ha egyszer hagynád, hogy befejezzem a mondatom akkor megtudnád. De mindegy, inkább megmutatom. Várj meg ott fél óra és ott vagyok. Puszi.- tettem le a telefont. Magamra kaptam a kabátom és irány a szomszéd. Mire megtaláltam én béna a csengőt konkrétan befagyott a picsám. Igen ilyenkor átkozom magam, hogy decemberben miniszoknyát húzok, mert hogy az illet a felsőmhöz.

- Szia B. –nyitott ajtót Tao. – Gyere be.  Jobban vagy már?

- Szia. Persze. Azt hiszem. Fogalmam sincs. Yemin?

- A nappaliban, de nem biztos..

-Yemin bocsi, hogy ilyen későn… Ohh szia Kris. Mielőtt bármit is mondanál…Yemin kéne a kocsid.

- Baj van?

- Nem. Csak kitör a harmadik világháború, ha nem leszek a régi lakásom előtt úgy 25 perc múlva és gyalog elég nehéz ezt megvalósítani.

- Miért mennél te oda?

- D ott vár.

- Ki?

- Anya.

- Tao odaadja, de B, ha bármi baja lesz, elég egy karcolás kicsinállak.

- Értettem, húsz szemem rajta. És köszönöm. – dobtam egy puszit, majd el is tűntem.  Tao kikísért kezembe nyomta a kulcsot, miközben leszögezte, hogy tényleg vigyázzak a kocsira,mert az Yemin második szerelmem. Mintha nem tudnám, azért bólintottam egyet, elköszöntem tőle és bepattantam és már száguldottam is anyumért. Pont a telefonhívás után fél óra múlva parkoltam le az épülettömb előtt, ahol régi lakásom volt. Kiszálltam a kocsiból és rohantam fel.

- Szia D. Bocsi, hogy így szótlanul.

- B, annyira hiányoztál. – ölelt meg.

- Te is nekem.- öleltem vissza.  Miután kiölelgettük magunkat felvázoltam anyámnak, hogy mi van. elmondtam az új házat, amiért azt hittem haragudni fog, de inkább kíváncsi volt, mintsem ideges, hogy nélkülük döntöttem ilyenben. Ő beült az én kocsimban és követett engem még le nem parkoltam Yemin háza előtt.

- Ez az? – mutatott arra, ahol a kocsivla leparkoltam.

- Nem a mögötted lévő. Ez a ház Yeminé.

- Holnap át kell jönnie.  –mentünk be a házba.  D-nek ugyanúgy tetszett, mint nekem. Megbeszéltük, hogy az üres szobákat miként kéne berendezni.  Kell egy-két vendégszoba, aminek nem láttam értelmét, mert ha valaki jön hozzám, az elalszik a kanapén, ha meg olyan akkor a hálómba. Azután az egyik szobát mozinak csináljuk meg. Végülis ezután nem kell pénzt költenem rá, mert sorban állni. Időbe telt még az összes helyiségnek kitaláltuk a megfelelő funkcióját, de örültem neki. Régen volt részen anya-lánya estben.  Örültem, hogy D visszajött, de minden jóhoz párosul egy rossz, egy véletlen, vagy hogy mondjam.

- Vársz valakit?

- Nemigen szoktam hozzám jönni hajnali háromkor.

- Kinyissam?- bólintottam. D elindult a bejárathoz és szó nélkül nyitotta ki az ajtót. – Szia, mit szeretnél?

- Öhhmm. Azt hiszem rossz helyen járok.

- Attól függ kit keresel.  – erre a mondatra már én is odamentem.

- B. 

- Gyere. – mondtam Chanyeolnak- Ő elment mellettünk akkor láttam meg másik ajtóban Yemint.

- Bocsi muszáj volt elmondanom hol laksz. –üvöltötte át,majd eltűnt.  Bementem én is a nappaliba és néztem, ahogy D és Yeol kínos csendben ácsingóznak az üres szoba közepén.

- D, ő itt Chanyeol.

- Áhh a barátod. –nem akartam mondani neki, hogy éppen fasírtban vagyunk.

- Yeol ,ő itt D. – igen kicsit kevés információ. tudtam én is, nem kellett volna az értetlen fel, de emiatt gyorsan folytattam is. – Andy az anyukám. Most jött haza Amerikából.

Üdvözölték egymást. D kicsit ki is faggatta Chanyeolt, aki jelen pillanatban nem nagyon örült ennek, de azért készségesen válaszolt minden kis bugyuta kérdésre.

- Egyébként miért jöttél?- szakítottam félbe őket.

- Beszéltem az orvossal miután kijöttél a kórházból.

- Kórházban voltál?

Igen, D utálta ezt a szót, ahogy én is. A történtekről nem akartam neki mesélni, de nem titkolhattam előle semmit. Az elejéről kezdtem. Elmeséltem mi történt Californiában, amiről Yeol se tudott, aztán a szülinappal folytattam. Nem hagytam ki semmit. Na jó a mosdós jelenetet, azért nem részleteztem. Anya is csinált hasonlót mikor olyan idős volt, mint én így elég volt csak megemlítenem, tudta mi történt ott a négy fal között.

- Nem is haragszik a lányára?

- Nem haragszom. Miért haragudnék?  Ha a drogra gondolsz, Én is kipróbáltam. Ha valamit nagyon szeretnél úgy is megszerzed. B nagyon kíváncsi és amit egyszer a fejébe vett addig nem veri ki onnan még meg nem csinálta. Ugyan elmeséltem neki velem mi történt, de az ember csak a saját hibájából tanul, így nem haragszom rá…

Ezután nem nagyon esett szó erről a témáról, mivel az egyetlen fiú egyeden kívül más nem kívánt szót ejteni róla teljesen másfelé terelődött a beszélgetés, ami elég hamar kihalt mivel már eléggé korán volt és fáradtak voltunk.  a pár dobozban, ami a szobában hevert kerestünk valami használhatót, amit a földre terítve valamivel kényelmesebbé tette a kemény padlót. D az egyik vendégszobába szánt szobába zárkózott be, miután elcsórt tőlem valami pizsamának való ruhát, még mi Channieval az üres hálószobát szemeltük ki. Leterítettük az egyik takarót, amire én azonnal le is feküdtem és vártam, hogy szerelmem is így tegyen.

- Tudod…- kezdtem bele mivel még mindig egyedül voltam a hatalmas paplanon. – Hülye voltam, de kíváncsi. Sajnálom.  – könyököltem fel és vártam, hogy mondjon valamit, de szavak helyett inkább tettekkel válaszolt.  Felém mászott. Arcomat fürkészte a sötétségben miközben egyre közelebb és közelebb jött, mígnem elérte arcomat. Ajkaival simogatta bőrömet. Meleg lehelete perzselte a bőröm.  Ajkaimmal kerestem az övéit. Mikor puha párnáink összeértek behunytam szemem és megadva magam dőltem hátra…

my mom :3