Seo Young - What the hell

Úgy gondolom,hogy senkinek sem kell magyaráznom,hogy mennyire furcsa nekem még mindig ez az új helyzet. Ez alatt nagyon sok mindent értek. Az új munkám,a lakásom,azt hogy teljesen egyedül élek. Hogy belecsöppentem egy olyan világba,amit eddig csak a tv-ben láttam,és magazinokban olvastam róla. Hogy saját magamat látom az interneten különböző cikkekben és az utcán emberek állítanak meg,hogy autogrammot kérjenek tőlem. Az,hogy újra Koreában vagyok,nagyon hosszú idő után,de a múlt itt is utol ért…Sen formájában. De a legnagyobb változást mégis egyetlen egy személy hozta meg. Luhan.

- Seo! Ha ma hamarabb akarunk végezni,akkor kicsit szedd össze magad! – tette a vállamra a kezét Kwon úr.
- Elnézést kérek. – hajoltam meg,majd a kezébe adtam egy másik objektívet,az előző helyett. Tény,hogy kicsit szét voltam csúszva,de még nem igazán sikerült normálisan kialudnom magam. Tegnap Eunji-t fotóztuk és eléggé feszült volt a légkör köztünk. Ráadásul ma este megint buliba megyünk…Chanyeol szülinapjára. Szerencsére Luhan azt mondta,hogy az ajándékot ő már megvette,így nekem csak azzal kellett foglalkoznom,hogy készen legyek mikor értem jön. A napokban a nővérem is hazajött Californiából,úgyhogy hozzá is be kéne majd ugranom valamikor egy normális beszélgetésre. Mikor végeztünk a fotózással,a főnököm haza engedett.  A ruhám már tegnap megvettem ma estére. Kezdtem hozzászokni,hogy mindig új ruha kell. Kicsit vicces,tekintve,hogy még mindig nem voltam milliomos. Nem úgy,mint a többiek. Ugyan nem hangoztatták,de Min és B is eléggé gazdag családból származott. Yeminnek pedig ott volt a galériája,ami elég jövedelmező lehetett. Egyszerűen csak látszott rajtuk,hogy nekik nem probléma a pénz. Bezzeg nekem….azért én sem kerestem olyan rosszul,de még mindig messze nem volt meg az álomjövedelmem (igen,ilyenem is van). De ami késik nem múlik.

Taxival mentem haza. Nem volt kedvem gyalogolni,meg hideg is volt. A sarkon szálltam ki. Ahogy a lakásom felé sétáltam egy alakot pillantottam meg a lépcsőn ülve. Imádkoztam,hogy ne az legyen akire gondolok,de mikor közelebb értem a bejárathoz nagyot sóhajtva dőltem a falnak.
- Mit akarsz itt már megint? – tettem karba a kezem.
- Beszélni. Normálisan. – állt fel és felém sétált.
- Nem érted meg,hogy nem akarok beszélni? Sem most,sem máskor! Szállj ki az életemből. Egyszer már megtetted,és akkor eléggé könnyen ment. Most miért nem bírod megismételni?
- Azért,mert fontos vagy nekem. Mindig is az voltál. – jött közelebb.
- Nekem is az voltál. Mikor még azt hittem ismerlek. De mint kiderült ez távolról sem volt így. Úgyhogy mi lenne,ha hagynánk egymást a fenébe? – kacsintottam rá és a bejárat felé indultam,de Sen ujjai a csuklómra kulcsolódtak és visszahúzott magához.
- Sen! Engedj el! – csattantam fel. A szorítása nem lazult.
- Nem,amíg nem vagy hajlandó meghallgatni!
- Mégis mi a fenét akarsz még mondani,amit eddig nem sikerült? Engedj el,vagy sikítok! – néztem a szemébe. Az előttem álló mély levegőt vett és szorítása lazult a karomon,majd kezét leengedte maga mellé.
- Holnapután megint fotózásom lesz a Vogue-nak. A fotós ugyanaz mint múltkor. - nézett rám.
- Ne keverd a munkát a magánélettel. Ezt te mondogattad mindig nekem,rémlik? Szép napot! – szólaltam meg,majd a felsiettem a lépcsőn. Olyan erővel vágtam be magam után a bejárati ajtót,hogy beleremegett az üveg.

Luhan hívott,hogy negyed óra és itt van. Én már elkészültem. Elégedetten méregettem magam a tükörben. Egész jól összehoztam a sminkem és a hajam. Nem akartam Sen-re gondolni. És ez a mai party tökéletes volt arra,hogy letereljem róla a gondolataimat. Hírtelen csengettek.
- Ha Luhan vagy gyere be! – kiabáltam ki a nappaliból. Hallottam,hogy csukódik az ajtó és Lulu sétált be a konyhába.
- Ennyi erővel bárki bejöhet! – tette karba a kezét. Én csak a szemeim forgatva öleltem át.
- Nagyon dögös vagy ebben a cuccban. – súgta a fülembe,kezét a fenekemen nyugtatva.
- Ez volt a cél . –pusziltam meg az arcát.
- Hogy bírsz ilyen cipőkben járni? Legalább 20 cm . -mutatott a lábamon lévő szépségre.
- Nő vagyok. És ez ezzel jár. - kacsintottam rá.
- Ahhaaa értem. Háát még van negyed óránk elindulni. Addig csinálok rólunk egy képet. - vette elő a telefonját és beállt mögém a tükörrel szemben.
- Héhéhé várj! Fel is akarod tenni valahová?
- Persze,feltöltöm valami oldalra. Komolyan Seo! Magamnak kell. Mosolyogj. - puszilt meg,majd megnyomta a fényképező gombot.


               a szépségem

A többiekkel együtt érkeztünk meg a buli helyszínére. B tortából kiugrós show-ja nagy sikert aratott. Miután átadtuk az ajándékunkat Yeolli-nak,bevettük a táncparkettet. Kai-t nem láttam sehol. Pedig beszélni akartam vele.
- Seooo! Nagyon szép vagy. – ölelt át hátulról Sehun.
- Haha köszönöm. Hol hagytad Min-t? – nevettem.
- Lay-el táncol. Gondoltam én meg elrabollak téged. – nevetett ő is.

Az este folyamán mindegyik sráccal táncoltam. Közben befutott Kai is,amit B egy hatalmas pofonnal és egy alapos fejmosással jutalmazott. Kkamjong bűnbánó arcal jött oda hozzám,a bárpulthoz.
- Ne! Tudom mit akarsz mondani! – emeltem égnek a kezem. Ő nem szólt semmit csak leült mellém egy székre és rendelt magának valamit,majd rádőlt a vállamra.
- Tudom,megérdemeltem. De már kezdem unni , hogy mindenki hetek óta felpofoz. – simogatta meg az arcát.
- Most erre mit mondjak? – sóhajtottam.
- Inkább semmit. Igyunk. – tolta felém a pulton lévő poharat.
- Jack Daniels? – néztem rá.
- Kezdésnek megfelel. – rántotta meg a vállát és lehúzta az italt. Én is követtem a példáját.
- Seo! – éreztem meg Luhan kezét a vállamon.
- Hm? – fordultam hátra.
- Mértékkel,jó?
- Nyugi anyu,vigyázok rá. Amúgy meg nagy kislány már. –kacsintott rá Kai.
- Te se vagy jobb. – emelte égnek a kezét a mögöttem álló.
- Oké,oké. Gyere! Táncoljunk. – álltam fel a székről.
- Menjetek nyugodtan. Addig én eliszogatok itt magamban. – emelte égnek a poharát Kai.
- Szeretlek ám,ugye tudod? – nyomtam egy puszit a homlokára,majd a táncparkett felé indultam,Luhant magam után húzva.

Éppen egy lassúbb szám ment,úgyhogy szerelmem nyakát átkarolva táncoltam a többiekkel. Szerencsére most alig éreztem az elfogyasztott alkoholmennyiséget.
- Ugye tudod,hogy most legszívesebben elhúználak egy sötét sarokba és megnézném,hogy milyen gyorsan jön le rólad ez a ruha. – suttogta Luhan.
- És mi tart vissza? – túrtam bele a hajába,majd az ajakaira tapadtam. Csókunk egyre hevesebb lett,mikor hírtelen egy kiáltást hallottunk. Elengedtük egymást és a hang irányába fordultunk. B-t pillantottuk meg. B-t,amint a földön fekszik. Luhan átrángatott a tömegen a lányhoz. Mégis mi a fene történt?