Mei-Lábadozás

Nos hát igen, lemaradt a Melonról, munka miatt. Majd lemaradtam a MAMA-ról egy idióta lány miatt, aki volt olyan kedves, hogy a bal vállamba lőtt. Viszont szert tettem egy új barátra. Lee Doki, akiről kiderült, hogy sürgősségi és gyerek orvos...micsoda párosítás, de ő választotta. A díjátadó napján nagyon sokat volt mellettem és más is. Persze reggel mindenki bejött, olyan aranyosak voltak, Lay alig akart otthagyni, persze Én se akartam, hogy elmenjen. Aztán délelőtt jött Lee Doki:

-Vizit. - kukkantott be az orvosom, hatalmas mosollyal az arcán. Felültem az ágyon, hogy a szokásos kis tornát megejtsük.

-Kar hajlít. Javul. Emel. - na ez már nehezebben ment - Ezt, még látom nem kell erőltetni. Ujjak?

-Mozognak....csak lassan. - vicceltem. 

-Ezt örömmel hallom. Micsoda pompázatos kis ruha. - mutatott a próba baba felé.

-Ezt kellene ma viselnem Hong Kongba. - szontyolodtam el - Doktor úr meddig kell még bent maradnom?

-Amíg a karját nem tudja megemelni, sajnos marad. Szerintem a karácsonyt már a szeretteivel töltheti. - mosolygott kedvesen, majd sóhajtott egy nagyot.

-Valami gond van? - kérdeztem rá úgy konkrétan, a mappáját kopogtatta, majd lehuppant mellém egy székre.

-Szólíthatom Meinek? - bólintottam - Nyugodtan szólítson Dokinak, itt mindenki így hív. Tudja elváltam, a lányom kamasz, nem tudja eldönteni, hogy hol szeretne lenni. Egyébként nagyon hasonlít magára. Valamiért én lettem a rossz, miközben az anyja csalt meg engem. De egy szónak is száz a vége, mennem kell.

-Sajnálom. Én nem is látom a szüleim, mert Barbadosra utaznak. Így maradnak a barátaim, a párom, és a bátyám.

-Jó az ha ilyen sok barát veszi körül.

-Nem mindig kellemes. - motyogtam a takarómnak. Lee Doki pedig elköszönt és folytatta tovább a vizitet. Közben jött vagy 10 SMS, mindenki megírta, hogy biztonságosan megérkeztek és, hogy ne aggódjak. Komolyan néha úgy érzem, mintha lenne egy csomó kamasz gyerekem, persze beleértve Lay-t is, aki egy szívszorító sms-t küldött. Röviden azt ecsetelte, hogy mennyire hiányzom neki, a szívem majd szét hasadt miközben olvastam. Hallani akartam a hangját, így úgy gondoltam felhívom, de nem vette fel, aztán jött Kris, persze ő sem vette fel....B?....Naná, hogy nem..."Mit csinálnak ezek?" - mérgelődtem, mikor valaki kopogott az ajtómon, egy hatalmas lufi csokor szált a plafonom felé, mindegyiken a gyógyulást elősegítő felirat, plusz egy Gratulálok a kisfiatokhoz! feliratú.
-Bocsi, de nem bírtam otthagyni, olyan szép kék volt.
-Köszönöm Mary! Sammy suliban? - ült le mellém szomszédom.
-Igen, de ő is elakart jönni. Plusz rajzolt neked és üzeni, hogy a nyuszi jó kezekben van. - mosolygott kedvesen - Szükséged van valamire? Hoztam neked egy tál levest, meg a kedvenced, uborkába töltött kimchi.
-Istennő vagy Mary! - magamhoz vettem a kis ételhordót és ropogtatni kezdtem. Még sokáig beszélgettünk. Mielőtt elment megkértem, hogy segítsen felvenni a ruhámhoz kapott cipőt. Elmeséltem, hogy B és Yemin milyen büszkék voltak, hogy 10 perc alatt sikerült eldönteni melyik cipőt vegyék meg, de csak mert Kris siettette őket, így az elsőre rá mondta az áment. Nagy nehezen sikerült beletuszkolni a lábam, még egy nővérke is bejött segíteni. Kora délután lehetett mikor Mary elment, megígértettem vele, hogy elhozza Samet is.
Épp csodaszép lábbelim csodáltam, mikor Doki bejött.
-Csak így civilben? - kérdeztem és végig mutattam rajta.
-Lejárt a munkaidőm, csak jöttem beköszönni. A ruhát nem veszi fel?
-Az még bonyolultabb lenne, mint a cipőt. Inkább csak csodálom. - orvosom letette a táskáját, rá a kabát és mutatta, hogy álljak fel. Majd a kis fürdő felé vezetett.
-Bugyi, melltartó marad, egy nővér azonnal jön, hogy segítsen. - kacsintott rám. A kötés persze nem mutatott olyan jól a karomon meg a mellkasomon, és a ruha kicsit szorult is rajta, de gyönyörűnek éreztem magam. Mikor kibotorkáltam pont belépett egy újabb látogató. Woo Bin álla a földön csattant, mikor meglátott.
-Levegő Woo Bin. Lélegezz. - huppantam az ágyra.
-Azt hiszem én most megyek. - állt fel Doki, gyorsan meghajolt és kiment. Woo Bin még mindig csak állt és engem nézett. Oda totyorogtam, elvettem a kezéből a csokor virágot és a székhez vezettem.
-Hallottam, illetve olvastam, hogy mi történt. - szólalt meg végre.
-Ez van..túl élem. - feküdtem el az ágyon.
-Teszik a virág?

-Csodaszép, a kedvenceim. - ritka pillanatok egyike, de Woo Bin elpirult. Aztán csak ültünk csendben.
-Segítesz levenni a ruhát meg a cipőt?
-Biztos vagy benne? - kerekedtek ki ex barátom szemei. Én csak bólintottam és lassan megpróbáltam felkelni. Mikor végre sikerült hátat fordítottam neki és előre söpörtem a hajam. Hallottam, ahogy vesz egy hatalmas levegőt, aztán hosszan kifúja, majd neki látott lehúzni a cipzárt. Egy száll fehérneműbe csücsültem az ágyon és vártam, hogy Woo kihozza a pizsim. Gyors rám adta és már repült is tovább olyan zavarban volt. Kicsit azért örültem, hogy még mindig ilyen hatással vagyok rá. Újra egyedül voltam. A telefon hangos csörgése húzott vissza a mély depiből. Észre se vettem, hogy az idő mennyire elszaladt. Megnyitottam az üzenetet és egy B jelent meg, aztán a többiek...felvették nekem, amikor a fiúk átvették a díjat, a könnyeim újra potyogni kezdtek. Meghatott, hogy gondoltak rám, örültem, a fiúk sikerének, és boldog voltam, hogy láthattam őket. Válaszul küldtem én is egy videot, hogy lássák ki sírt szemeim. Na jó nem, csak, hogy adjak egy rövid helyzet jelentést hogy létemről. Lehalkítottam a mobilom, megvártam, amíg az éjszakás orvos beadja nekem a fájdalom csillapítóm, aztán próbáltam el szenderedni....kevés sikerrel.

Halkan pityeregtem,közben azon méláztam,hogy mi lehet a többiekkel. Az ajtó halkan nyikorgott és csak annyit hallottam,hogy az ápolónő pisszeg.Majd az ágyam besüppedt,hatalmas mancs fonódott a derekamra.

-Mit keresel itt? - szipogtam.

-Békével jöttem. -kuncogott - Csak egy barát vagyok, akinek elsírhatod a bánatod. - szorítása erősödött,én pedig összefontam ujjaim,ujjaival.Könnyeim újra potyogni kezdtek.

-Köszönöm.

-Nem tesz semmit.De most aludj.

-Itt maradsz?

-Úgy ismersz te engem,mint aki faképnél hagyna?! -felmordultam -Hülye válasz,bocsi...

-Fogd be Binne és aludj.

Szóval így telt az én MAMA-m. 

A surranóm

Üzenetben kaptam a képet, az éjszaka folyamán Min telefonjáról
a kép alatt ennyi volt: GYÓGYULJ MEIIIII~