Mei-Miért ÉN??????

Chanyeol születésnapján nem várt események következtek be, de mindent kezdjünk szépen az elejéről. Mivel Én a nagy fekete furgonnal szállítottam a fiúkat a helyszínre, megkértem Yemint, hogy vigyen el a dormig.

-Álcázom magam. – jelentettem ki, mikor fékezett a kocsi.

-Szerinted nem jönnek rá, hogy te vagy?

-A rajongók se jönnek rá, mikor az utcán napszemüvegbe sétálnak. – elkezdtem kotorászni a kesztyűtartóban és rábukkantan egy piros keretes kis gyönyörűségre – Úgy nézek, mint egy cece légy.

-Egy szexi cece légy. – kacsintott felém barátnőm, majd mikor észrevette Yeollyt, burkoltan kitessékelt az anyós ülésről.

A fiúk már szálltak be a furgonba, cselesen beslisszantam a vezető ülésre, ám egy ölben találtam magam.

-Te ki vagy szép asszony?

-Kai?...Szia…Én? Hogy Én kivagyok?

-Hát látsz mást is az ölemben?

-Igaz…Az új sofőr vagyok…Daisy.

-Mint a kacsa?

-Jesszus, Kai muszáj kérdésekkel bombáznod. – átlökdöstem az anyósülésre, kényelmesen befészkelődtem a volán mögé és a gázra tapostam…volna, ha Taonak nem jut eszébe még valami.

-A barátnőmnek is pont ilyen napszemüvege van.

-És szerinted csak Yeminnek lehet ilyen szemüvege. – és itt oda a tökéletes álca. Kris, mint akit pisztolyból lőttek volna ki, előre vágtatott. Jelzem a kocsiban voltunk.

-TE MÉGIS MI A JÓ FRANCOT KERESEL ITT?! – üvöltözött Kris, kb 2 centire az arcomról.

-Kris nyugodj meg. Saját felelősségre jöttem ki…

-IGEN?! Jesszus Mei, te nem vagy normális. Esküszöm…kattant vagy. Maradtál volna Kanadába.

-KRIS, EBBŐL MOST MÁR ELÉG LEGYEN! – jött egy ismerős, ám váratlan hang a kocsi alvégéből. Suho kelt védelmemre. A gesztust nagyon értékeltem, bár jobban szerettem volna, ha valaki más szólal fel. De az a más, csak lapított, mint szar a fűben. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy nagyot csalódtam Layben. Kris mérgelődve visszaült a helyére, egész úton senki nem szólt egy szót sem, néha Kai segített a váltót kezelni. Inkább vele társalogtam, mint a többiekkel. Elmagyaráztam, hogy mi a véleményem arról, amit Soyunnal tett…erre szimplán közölte velem, hogy nem vagyok az anyja. Félre álltam, mert emellett nem mehettem el szó nélkül.

-Nem vagyok az anyád? Bevallom nem is akarok az lenni. De jól jegyezed meg, mert csak egyszer mondom el. Soyun árnyéka lett önmagának, amióta TE voltál olyan kis gusztustalan, hogy részegen mással hetyegj. Többet ne várd el tőlem, hogy a kicsi lelked pátyolgassam, vagy, hogy nálam aludj…Nem vagyok az anyád, így nem tartozom neked semmivel. Stimt?

-Mei…- mondta szomorúan, azt hiszem kicsit túlzásba estem.

-Stimt?

-Ne haragudj rám…Legalább te ne. – kis kutya szemekkel nézett rám.

-Szerencséd, hogy nincs nálam egy ágytál, mert az landolna a fejeden…jól megtömve. – kikanyarodtam az útra és végre elérkeztünk a színhelyre. Yemin már tűkön ült, hogy hol lehetünk. Szegény Yeolly-t meg beküldte egyedül.  Végre mi is bementünk. Hangosan felcsendült a Happy Birthday ismerős ritmusai. Majd előbukkant egy B, a hatalmas fekete-erdő tortából. A kis öltözőben eltűntünk és segítettünk neki felvenni a ruhát, mikor valaki kopogott.

-Bejöhetek? – kukkantott be Lay.

-Lányok kimennétek egy percre. – kértem a rám hatalmas szemekkel néző lányokat – Mit akarsz?

-Bocsánatot kérni.

-Lay…Suho védett meg, helyetted. Neked kellett volna mellettem állni.

-Fortyogtam és még most is fortyogok a dühtől. A telefonjaimra nem reagálsz, a kórházban látogatási tilalmat rendeltek el az osztályon, azt hittem nagy bajod van. Erre meg jelensz ebben az észtfejesztő ruhában és azt se tudom, örüljek e vagy mérgelődjek még. 

Egy álom cipő ;)

-Melyiknél döntöttél? – motyogtam.

-Szerinted melyiknél döntöttem? – vigyorodott el. Válasz helyett a karjába ugrottam és szenvedélyesen megcsókoltam – Soha nem tudnék rád olyan mérges lenni, mint Kris. Neki is jár egy magyarázat…

Kézen fogva kimentünk, útközbe megváltam magas sarkúmtól, hogy Layel egy szintbe kerüljek. Kris éppen a táncparkettet bűvölte, mikor észrevette, hogy figyelem. Felém jött és magához szorított.

-Buta, buta, buta lány. Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?!

-Sajnálom Kris. Nem akartam ebből is kimaradni.

-Neked most az a legfontosabb, hogy meggyógyulj, kit érdekelnek ezek a partyik.

-Engem, mert veletek, veled szeretnék lenni. Nem egy ágyban lenni egésznap. Megbocsájtasz?

-Lehet rád sokáig haragudni? – vigyorgott és nyomott két cuppanóst az arcomra. Leültem a bárhoz és kértem magamnak egy vodka-narancsot. Vígan szürcsölgettem, közben figyeltem a többieket, aztán egy újabb éles fájdalom hasított a vállamba.

-Minden oké? – kérdezte a pultos. Intettem neki, hogy igen és ott hagyott. Hirtelen Unikornisom baktatott felém. Aztán táncba invitált. Mikor végre egymás ajkait falhattuk B magával húzott, Én pedig Yemint ragadtam magamhoz.

Sikerült kellemesen bedrogoznunk, mikor kiléptünk öltözőnkből forgott velem a világ, Yeminnel éppen azon nevettünk hangosan, hogy milyen vicces szó az, hogy tetű. Már a hasam fogtam, a könnyeim csorogtak, bementünk a tánctér közepére, útközben magunkhoz vettünk két koktélt és becserkésztük párjainkat, majd Yemin a méla bús Kait vette célba.

Nem tudom, hogy mióta táncolhattunk, de egyszer csak úgy éreztem, mintha valaki le akarná tépni rólam ruhát. Hátrapillantottam és a földön B élettelen testét pillantottam meg. Az alkohol és minden egyéb hatás, mintha pillanatok alatt párolgott volna ki a testemből. Az iskolából tanult elsősegélytudásom azonnal az agyamba tódult. Krist megkértem, hogy hívja a mentőket. Megnéztem a légzését, pulzust mindent.

-Elájult…- motyogtam és pofozgatni kezdtem. Aztán foltokat kezdtem magam előtt látni, majd egyre sötétebb lett. Valaki a karomnál fogva felrángatott, de nem bírtam felállni. B eltűnt a látómezőmből.

-Tudtam, annyira tudtam. – hallottam Kris hangját, de ő magát nem láttam. A következő dolog amire emlékszem, hogy a furgonban fekszem, a fehér ruhám baloldala, egészen sötét vörös, a bal karom zsibbadt. Hangos fékcsikorgás és jött a sötétség. Még annyit hallottam, ahogy Lee Doki haragosan szid és többször kijelenti, hogy ő megmondta. Aztán még annyi, hogy Yemin üvöltözik két imádott férfimmal, de leginkább Krissel. Lay nem az a veszekedős figura. 

És megérkezett az ismerős néma csend….

"Végre" B-vel azt is megértük, hogy egyszerre kerülünk kórházba :/ 

Morbid poén