Seo Young - New world has opened its gates

A MAMA előtti napjaimat nem nagyon szeretném részletezni. Legyen elég annyi,hogy nem találkoztam se Sen-nel se Joon-nal. Eunji-val is csak egy fotózás alatt futottam össze és váltottunk pár szót. De igazából ennyi. Szerencsére. Lehetne rosszabb is.  Jaa és kiderült,hogy Kkamjong megcsalta Suyont,amit egy hatalmas pofonnal jutalmaztam és egy két órás fejmosással. A többi csak rajtuk állt…
A MAMA napja. Egy hatalmas rohanás volt az egész reggel. Mivel a 7 órási géppel mentünk mindenki félkómásan készülődött és éppen hogy elértük a gépet. Viszont még soha életemben nem voltam Hong Kongban. Az indulás előtti napon vettem egy kínai szótárat,de szerencsésen otthonfelejtettem, úgyhogy Luhan volt az én „szótáram”. Amennyit a  kocsi ablakán keresztül láttam a városból az lenyűgöző volt. Kai végig beszélte az egész utat,alig hagyva szóhoz jutni a többieket. Miután becsekkoltunk a hotelbe végre volt időnk kifújni magunkat. Nem semmi ez a rohanás. Sokat repültem már életemben,de most tényleg elfáradtam. És még csak ezután kezdődik a java.
- Szabad a fürdő,lezuhanyozhatsz! – jött ki Luhan az említett helységből egy szál boxerben. Én felálltam a kanapéról és felé sétáltam.
- Azt reméltem,hogy vissza jössz velem. – akasztottam ujjaimat a boxer szélébe. Az előttem álló nyelt egy nagyot és nemet intett.
- Nagyon szeretnék Seo,de sietnem kell,mert még sok dolgom van. Ha készen vagy viszont van egy meglepetésem. – nyomott egy puszit a homlokomra.

Egy törölközőt magamra csavarva mentem be a szobába. 2 óránk volt a díjátadó kezdetéig,és fél óra múlva a sminkes székben kell ülnünk,úgyhogy nagyon kellett sietnünk. Gyorsan magamra kaptam egy normális ruhát és szóltam Luhannak,hogy mehetünk.
- Akkor a ruhám már ott van,ugye? – szólaltam meg mikor már a kocsiban ültünk.
- Igen,mindenkié ott van. – mosolygott rám Lulu.

Smink. Fodrász. Hát az biztos,hogy nem ismertem magamra,mikor a tükörbe néztem. A srácokat is kezelésbe vették,bár nekik ez már egyáltalán nem volt olyan nagy szám,mint nekem. Viszont a lányok arcán sem láttam akkora meglepettséget,mint a sajátomon. Kissé idiótának éreztem magam.
- Azta Seo! Elképesztően jól nézel ki! – szólalt meg Suho,mire Kai fejbe vágta.
- Hééé! – csattant fel a leader.
- Óvatosan a szavakkal. Ő már foglalt. – mosolygott Kkamjong.
- Azért még hozzászólhatok . –forgatta a fejét Suho,de ő is elmosolyodott.
- Amúgy tényleg nagyon szép vagy. – puszilt meg Kai.
- Köszönöm srácok,de nagyon furán érzem magam . –sóhajtottam.
- Majd hozzá szoksz. Mert nem ez az utolsó díjátadó,amin részt veszünk. – jött oda hozzánk Tao is nevetve.
- Legyen igazad. – karolta át a vállát Suho.
- Amúgy hallottátok,hogy itt van B? –szólalt meg Chen.
- Igen. Most jövök tőle. – jött be az ajtón Luhan.
- Naaa ez nagyon jóó. Akkor együtt a csapat. Vagyis majdnem. Szegény Mei. – mondta Tao.
- Remélem,hogy legközelebb már ő is velünk lesz. Viszont lassan át kéne öltözni. Gyere Seo! Megmutatom hol a ruhád. – fogott kézen Luhan és kihúzott az ajtón.
- Biztos,hogy nem túl egyszerű? Mármint nem volt pénzem valami márkásra és ….- kezdtem,de Luhan a számra tapasztotta a kezét.
- Ne mondj semmit, addig amíg be nem mentél ebbe a szobába. – mosolyogott. Én csak kérdően néztem rá és lenyomtam a kilincset. Attól ami odabent várt rám még a lélegzetem is elakadt. Az én egyszerű ,tegnap vásárolt fekete ruhám helyett egy elképesztően gyönyörű fehér,kövekkel kirakott ruha fogadott.
- Ez…ez…- hebegtem.
- Meglepetés! Neked terveztettem! – puszilt meg a mellettem álló.
- Hogy mi?
- Most mi van? Egy ilyen partin valami különlegeset kell viselned. Na! Vedd fel gyorsan,mert mindjárt indulunk!

Tényleg hercegnőnek éreztem magam ebben a ruhában. Mindenkinek nagyon tetszett. Mikor beültünk a limuzinba kezdtem el tényleg izgulni. Még soha életemben nem voltam vörös szőnyegen. Ráadásul így az egész világ megtudja,hogy együtt vagyok Luhannal. Nem tudom hogy fel vagyok-e erre készülve. Viszont innen már nincs visszaút. Mikor az autó begördült a díjátadó épülete elé fotósok és rajongók tömkelege várt ránk.
- Jézusom. – dőltem hátra az ülésben. A többiek egy bátorító mosolyt küldtek felém és elkezdtek kiszállni a kocsiból. Min, Kim és a többiek magabiztos mosollyal az arcukon karoltak a párjuk karjába és a villogó vakuk fényének tüzében indultak el azon a bizonyos szőnyegen.
- Lu-Luhan. Biztos menni fog ez nekem? – szorítottam meg a kezét.
- Persze. Csodás leszel. – mosolygott rám,majd kiszállt a limuzinból. A rajongók felsikítottak,amint meglátták. Oké….Légy bátor Seo.  Meg tudod csinálni.
Kiszálltam.  Először a vakuktól semmit sem láttam. Aztán megéreztem Luhan kezét a derekamon és a nyugalom egy kisebb hulláma áradt szét rajtam.
- Mehetünk? – súgta a fülembe. Vettem egy mély levegőt és bólintottam.


                 A ruhám

Körülbelül 10 percbe telt,mire megtettük azt a 3 métert,ami a bejárat és a limuzin között volt. Szinte centinként állítottak meg a fotósok és a riporterek,akik a Luhannal közös kapcsolatomról kérdeztek. Szerencsére Luhan beszélt helyettem.

A díjátadó. Sajnos a srácok nem nyertek egy kategóriában sem,viszont hatalmas élmény volt mindenkinek,hogy ott lehettünk. Még mindig nem hiszem el,hogy ott voltam. Az átadót követő after party is fergeteges volt. Szinte az összes taggal táncoltam az este folyamán. B-ékkel csináltunk egy videót Mei-nek és elküldtük neki,hogy legalább egy kicsit is úgy érezze,hogy ő is itt volt velünk ma este. Miután a Shinee-val megittam egy shot whiskeyt,Min-be és G Dragon-ba ütköztem. Lefagytam.
- Óóó szia Seo! Ti még nem ismeritek egymást,ugye? – fordult a mellette aló felé.
- Nem,még nem. Nagyon örülök kedves…- nyújtotta felém a kezét. Hírtelen azt sem tudtam,hogy fiú vagyok vagy lány.
- Őőő … Hwang Seo Young. – ráztam meg végül a felém nyújtott kezet.
- Akkor ő Luhan barátnője? – fordult Min felé.
- Tessék? – csattantam fel.
- Meséltem neki egy kicsit. Régen találkoztunk. Remélem nem baj. – vigyorgott Min.
- Nyugi. Nem adom tovább senkinek. Mondjuk szerintem már az egész világ tudja. – kacsintott GD.
- Ezt jó tudni. – verte hátba Min.
- ŐŐ én most hagylak titeket srácok. Örültem GD. – mosolyogtam rájuk.
- Hát még én. Ha találkozni akarsz kérd el Min-től a számom. – kacsintott rám a srác nevetve.

Már hajnali 3 is elmúlt. Megkerestem Luhant,mert már nagyon fáradt voltam. Éppen Kris-sel beszélgetett,de ő is fáradt volt már,úgyhogy miután elköszöntünk a többiektől visszajött velem a hotelba. Annyira semmi erőnk sem volt,hogy átvegyünk egy alvópólót úgyhogy csak ledobtuk a ruháinkat és alsóneműben dőltünk be az ágyba.

Másnap reggel már repültünk is vissza Seoulba. Luhan megígérte,hogy még eljövünk Hong Kong-ba mert normálisan is körül akartam ott nézni. Igaz,csak rövid ideig voltam ott felejthetetlen egy nap volt. Soha sem fogom elfelejteni a mosolyt a srácok arcán,mikor felmentek a színpadra,annak ellenére,hogy üres kézzel jöttek le onnan. A lényeg akkor is az volt,hogy ott voltunk. Együtt. A lányokkal is közelebb kerültünk egymáshoz,aminek nagyon örültem. Kezdtem úgy érezni,hogy tartozom valahova. És jó volt (ha csak egy kis időre is) megfeledkezni az itthoni gondokról,amik tárt karokkal vártak,mikor visszaértem Seoulba….