Danbi: California , see you later.

Nem is én lettem volna, ha nem felejtek el valamit.

- B, mondd , hogy nem abba a cipőben jössz. - mondta Yemin, mikor lenézett a lábamra.

- Gosh. Totál kiment a fejemből, hogy  a cipőt még nem vettem fel.  – Bocsánatot kérve mindenkitől visszaszaladtam a kis szobába, ahol átöltöztünk és bőröndömből előhalásztam a ruhához illő tökéletes cipőt. A tükör elé álltam és megnéztem magam.

- Tökéletes. lépett mögém Channie.

- Azért ennyire ne túlozz. – mosolyodtam el és megfordultam, hogy vele szemben legyek. Lágy puszit adtam ajkaira és kisétáltunk a többiekhez.

A limuzinban ülve végig gondoltam az egész életem. Habár már két éve vagyok együtt Chanyeollal sose mutatkoztunk a nyilvánosság előtt, úgy, mint egy pár, inkább hasonlítottunk legjobb barátokhoz, mintsem egy szerelemtől túlcsorduló boldog párkapcsolatban élő két egyénhez.  Hát igen Lee Soo Man sose kedvelt, mivel szerinte túl buzgómocsing vagyok, ahhoz , hogy a tökéletes idol-csapata életébe belépve elrondítsam az ő szépen felépített remekművét. Igaz sose mondta, hogy ne jelenjünk meg az utcán kézen fogva,szerelmespárként,  mi mégis valahogy emellett döntöttünk megkönnyítve ezzel saját életünket. Nem akartuk, hogy a paparákok nap, mint nap azon csámcsogjanak, hogy Korea egyik leghíresebb bandájának egyik tagja egy sportolóval szűrte össze a levet. Valahogy nem hiányzott, hogy se az ő szépen ívelő karrierjét ezzel leromboljuk és arra se volt szükség, hogy az én szépen épülőfélben lévő  pályafutásom egy szempillantás alatt romba dőljön…

- Minden rendben. – szorítottam meg kezem Yeol.

- Mmm. – bólintottam.

- Ne izgulj, imádni fognak.

- Honnan veszed…?

- Ismerlek.  – kacsintott rám a végén biztatásképp. Pár percig még csendben kocsikáztunk mikor is a limuzin szépen lelassított majd megállt. Kintről hallottam a rajongók őrült sikítozását, a vakuk kattogását.

- Ne félj. –suttogta még egyszer utoljára, majd nyílt az ajtó és elkezdetek kiszállingózni a galambok. Utoljára jöttük mi Chanyeollal.  Ő előrement, majd az ajtó mellett megállva kezét nyújtotta nekem, segítségképp. Tenyerébe csúsztattam sajátom, egyik lábamat kitettem a vörös színben pompázó szőnyegre és magabiztos mosollyal az arcomon fedtem fel magam a sötétség rejtekéből.  Belekaroltam a mellettem állóba és elindultam a vakító fény kavalkád felé.  A szőnyeg közepén megállítottak minket és kérdésekkel bombáztak.

- Ön Danbi, akit csak Chanyeol legjobb barátjaként ismer fél Korea?

- Önök együtt vannak? – ’ Komolyan hány évesnek nézek ki, hogy mindenki magázz?!’ – gondoltam a már sokadik kérdés után.  Válasz helyett csak bájos mosollyal kedveskedtem a körülöttünk lévő riportereknek, akik egy idő után más célpontot kiszemelve magunknak leszálltak róluk és hagyták, hogy békésen eljussunk a színpad közelébe.

A díjátadóról nem akarok kiselőadást tartani, csak annyit mondok, hogy fantasztikus volt.  A hangulat a tető fokán volt köszönhetően a temérdek  előadónak, akik legjobb formájukat hozva kápráztatták el a tömeget, többek közt minket is. Yeminnel.Soyunnal,Minnel és Seoval csináltunk egy videót amit elküldtünk az otthon lábadozó Meinek, hogy lássa nem feledkeztünk el róla.  A műsor után a fellépőkből álló tömeg egy emberként távozott egy privát helyre, ami az after partynak adott helyett.

Kivételesen, mivel sok szem figyelte minden mozzanatom, így a nyugodt oldalamat mutattam és nem engedtem, hogy előtörjön belőlem a party-állat és kő-kövön ne maradjon. Csöndben egymagamban élveztem a halk zenét, miközben egy üres pezsgőspoharat szorongattam a kezemben.

- Húú, micsoda ruha. – hallottam hátam mögül és egyből megfordultam.

- Öhmm… Köszönöm.  Vagy mi.- próbáltam társalgásba invitáltam az előttem sorakozó hadsereget.

- Nagyon jól áll. – mondta az egyik közülük.

- Köszönöm.  – pirultam el egy picit.

- Nagyon merész darab. – mondta egy másik.

- Csak olyan, mint a tulajdonosa.  

- Kösz Lulu, muszáj rögtön rossz színben feltüntetned.

- Miért én csak az igazat mondtam.

- Tudom, de nem látod, hogy éppen egy visszahúzódó fülig szerelmes lányt játszok, nem pedig az őrült B-t.  – magyaráztam neki ezerrel.

- Oké értem, már megyek is. – hagyott ott minket.

- Szóval ez csak egy álca?

- Mondhatjuk így is. – mosolyogtam rájuk. – Egyébként B.  – mutatkoztam be,majd beszélgetésbe elegyedtem a megfogyatkozott társasággal.  Percekig beszélgettünk egymással és a végén alig akartam ott hagyni a három idiótát( név szerint Jimint, Jeungguk-ot és V-t), akivel sikerült legalább egy felszínes barátságnak mondható valamit kötnöm.

- Szóval mikor látunk újra young lady? – mondta Guk drága, aki még nálam is fiatalabb volt.

- Amint visszatértem Kaliforniából. Jelentkezz be a barátomnál, aki fixálja veled az időpontot, hogy mikor ér rá ez a young lady.  – poénkodtam én is. Végül megbeszéltük rendesen, hogy amint visszatérek Koreába első dolgunk lesz beülni valahova, vagy legalábbis találkozni, hogy a felszínes szó eltűnjön a kapcsolatunk elől.  

-  Mikor mész?  - dőlt le az ágyra Chanyeol.

- Ha nem bánod az estét még itt tölteném. – ültem le mellé, mikor megszabadultam a ruhától, ami egész este vonzotta a tekinteteket.

- Hát nem is tudom…- kezdett bele, de kezei ellentmondtak szavainak és derekamra kulcsolódtak, majd a puha selyem ágynemű elterülő meleg testhez vonták az enyémet.

- Most megbüntetsz?

- Miért rossz voltál?

- Láttam, hogy néztél mikor V-ékkel voltam. ÉS azt is láttam, hogy mikor Jimin hozzáért a vállamhoz véletlen akkor a szemeid szikrákat szórtak.

- Jézus B mi vagy te? Nyomozó?

- Nem csak tudod fusztrált egy kicsit, hogy egy szempár állandóan leste minden mozdulatom.  

-  Tudod kicsit… hogy is mondjam. Nem akartam, hogy mindenki ennyit lásson belőled.  – fordult el zavarában.

- Ohh, tee. – adtam egy puszit arcára és mellkasára dőlve apró szíveket rajzolgattam fedetlen bőrére, majd egy idő után a csend, ami körénk telepedett álomba nyomott és csak reggel ébredtem fel.  Zajtalanul, mintha egy szellem lennék pakolásztam az édesen szuszogó fiú mellett. A tegnapi ruhámat óvatosan összehajtva bőröndöm közepére tettem és bepakolva mellé a szanaszét dobált cuccaimat csuktam le a teli utazótáskát.

- Négy nap múlva találkozunk. – hintettem lágy csókot az éppen ébredező langalétának ajkaira és eltűntem a hatalmas ajtók mögött.

indulás az utolsóra. :)

A reptéren ücsörögtem és vártam, hogy a csapat hálás fogadtatásban részesítenek, de hiába a sok ott töltött perc a reptér ahelyett, hogy zengett volna egy csapat idiótától csak még kihaltabb lett.

- Ennyit arról, hogy meleg fogadtatásban lesz részem. – adtam fel és megragadva a bőröndömet álltam fel és indultam el a kijárat felé. Fogtam egy taxiba és elkocsikáztam a szállodáig. Mérgesen szálltam ki a kis személyautóból, kifizettem az utat és beballagtam a hatalmas épületbe.

- Meleg fogadtatás... chh..- indultam meg a liftek felé.  Mikor az üres szobába beléptem már meg se lepődtem, hogy nem egy őrültektől zajongó szobába lépek be, hanem egy kihalt helyiségbe.  A bőröndöt mérgelődésem közepette a földre dobva,majd az ágyhoz csoszogtam és bedőltem a párnák köz, hogy lenyugodjak egy kicsit.  Ez olyan jól sikerült, hogy be is aludtam és csak másnap reggel keltem. Hót kómás fejjel kezdtem el levetkőzni és valami sportos után nézni, hogy a szokásos reggeli edzésen részt vegyek, de meglepetésemre senki nem várt a hallban mikor végeztem.  

-Sunhee, mondd, hogy ez csak egy rossz vicc.

- Mi? –szólt bele hót kómás hanggal.

- Itt ülök lent a hallban és senki sincs itt. Tegnap megfeledkeztetek rólam…

- B.. tudod mennyi az idő?

- Nem.

- Hajnali négy.  Tudtam mindig is, hogy kis energia bomba vagy, de szerintem pihenj még egy kicsit. – csaptam rám a telefont. Megfogadva szobatársam tanácsát  visszamentem a szobába és elütöttem azt a két órát, amim volt még a reggeli találkáig.  Pontban hatkor zártam be a szobaajtót és mentem le a hatalmas előtérben, ahol a csapat várt.

- Hallottuk ma kicsit korán jöttél. – kezdtek nevetni.

- Haha… Egyébként te hol aludtál? –néztem Sunheera., aki csak a mellette lévőre mutatott, de megszólalni nem tudod, annyira hulla volt.  Mikor teljesítettük a reggeli futóedzés elmentünk tusolni és kíváncsian vártuk a délután, hogy milyen feladatot kapunk az öregtől.

- Tudod mi lesz délután?- kérdezte Sunhee az ágyon ülve.

- Nem.

- Nem mondott semmit az öreg mikor elmentél.

 - Emlegetett valami fotózást, de szerintem ..

- Fehérnemű.  – oké azt hittem okos döntés volt azt a ruhát a díjátadón viselni, mert ha ezek a fotók napvilágot látnak, akkor engem kicsinál Channie főnöke. – Valami baj van?

- Semmi. Csak tudod… oké, hogy én bármit megcsinálok, meg mindenben benne vagyok, de most már nem csak a saját életemért felelek.

- Ne mondd, hogy te..

- Fény derült a nagy titokra.

- Csaaajoook…- kezdett el az ajtó felé szaladni.

- Sunhee, nem vagyok terhes mielőtt szétkürtölnéd. - ordítottam utána.

A kora délután kellemesen telt volna, ha nem jön minden másodpercre be más azzal, hogy B tényleg babát vársz? Őszintén az első egy-két kérdés még poénos volt, de a huszadik már idegesített. Ennek ellenére mosolyogva feleltem mindig a nemeket és próbáltam elhitetni, hogy az egész csak egy félreértés, de egy idő után elszakadt a cérna.

- Csináljak egy kibaszott tesztet a fotózás előtt, hogy elhiggyétek ?!

- Légy szíves.

- Akkor vegyél egyet. – hagytam ott őket és elmentem az öreghez, hogy megkérdezzem mikorra legyünk kész, de fölöslegesen mentem,mert még a kérdésemet se tudtam feltenni ő már ordibálta, hogy toljuk le a seggünket a kocsikhoz , amik ránk várnak.  Szinte futólépésben tettük meg a pár emeletnyi utat és már a kocsiban ültünk.

- Mikor érünk oda? – kérdezte Cho Hee.

- Ennyire várod?

- Ne már, hogy te nem. Biztos voltam benne, hogy a te ötleted az egész. Bikinik, fehérneműk, tengerpart, csupa csillogás…

- Bikini? Fehérnemű?! – akadtam ki és maradtam csendben az út további részében.  Mikor az autók fékezni kezdtek, meg se vártam, hogy rendesen leparkoljanak egyből ugrottam ki és kerestem az öreget.

-Bikini? Fehérnemű? Nem gondolja , hogy ebbe a mi beleegyezésünk is kell?

- Pont a te kiakadásodra nem számítottam.

- Ennyire furcsa, hogy egyszer gondolkozom mielőtt valamibe belevágok? 

- Figyelj B. Nem tudom mi miatt akadtál ki ennyire…

- Chanyeol… egy híresség a barátom.

- Meg fogja érteni.

- Ő megérti, de az ügynöksége már nem ilyen toleráns.  Nem csinálom meg.

-B ez nagyon fontos a csapatnak. Végre sikeresek vagyunk, de ahhoz, hogy feljussunk az élvonalba pénz kell és ezzel a fotózással egy amerikai cég támogatását nyernék el.  A te jövőd is ezen múlik.

- Oké, értem én. Nem kell kétszer mondania. – hagytam faképnél az öreget és a lányok után mentem. Leültem az egyik üres székben, ami a kis sminkes szobának kialakított helyiségben volt és vártam, hogy kezdjenek velem valamit.  

- Ő lesz az? – hallottam hátam mögül a hangot.

- Igen.  – mondta a mellette álló, majd egy másik székhez sétált. A mögöttem álló fiú kezébe vette hosszú barna hajam és próbálgatta milyen frizura illene a képhez. Ő biztos tudta milyenek lesznek.

- Mit szólnál ha a hajadat hagynánk így?

- Nekem mindegy. - rántottam meg egy kicsit a vállam.  A srác elmosolyodott hanyagságom láttán és elém sétálva arcomat vette kezelésbe. Felkent egy kis alapozót, egy enyhe szemhéjpúdert,, amivel szemeimet kihangsúlyozta és végül az elmaradhatatlan szempillaspirál után hátrébb sétált.

- Szerintem kész vagy. – állt el a tükörtől, hogy megtudjam nézni magam.

- Ezután hova?

- A mellettünk lévő ajtó.  – intettem neki egyet, majd besétáltam a másik kis helyiségbe, ahol rám adtak egy fekete alsót, kezembe nyomtak egy farmer shortot és mondták, hogy öltözzek. Itt még nem sejtettem semmit se. Gondoltam, majd ezután jön a felső rész is, de tévedtem.

- A melltartó nem fog kelleni.  – meglepődtem, de nem volt időm reagálni semmit, mert a fotóst bejött és karon ragadva kivitt a vászon elé.

- Vedd le.

- Tessék?

- Nem lesz rá szükség.

- Nem tudná szépen kérni? – kezdtem kikapcsolni a melltartóm és miközben vettem le kezeimmel folyamatosan takartam magam. Annak ellenére, hogy mekkora ellenszenvvel indultam neki az egész a végére eléggé élveztem és én voltam az egyetlen, aki még maradt volna pár fotót csinálni.

- Nyugi kislány lesz még alkalmad rá.

- B. javítottam ki.

- George.

- Mikor jönnek ki a képek?

- A decemberi számban lesznek benne.

- És csak itt adják ki, vagy..

- Koreában is kapható lesz, ha erre voltál kíváncsi. – beszélgettünk még egy kicsit még vártam, hogy a többiek is kész legyenek a másik fotósnál.

- Oké lányok szerintem mehetünk. – hallottam meg az öreg hangját.

- Mennem kell.  Még találkozunk, Georgie.  – hagytam magára a fotóst.

Cover photo. :)