Min- Are you kidding me ?

Pár nap telt el a Melon óta. Semmi olyan nem történt,amiről írnom kéne. A srácok szinte egész nap próbáltak a közelgő MAMA-ra,ezért Sehunt ritkán láttam,de már megszoktam,hogy sok a dolguk.
A napjaim álmosan és az egyetemi beadandók pótlásával teltek. Illetve eldöntöttem,hogy a következő hónapban már tényleg veszek egy autót. Kiderült,hogy Kai megcsalta Soyunt,amit egy nagy adag fejmosással jutalmaztam. Időközben kiderült,hogy Seo már megtette előttem.

A következő napjaim viszont már eseménydúsabbak voltak.

-          Szia C.A.P- szóltam bele a telefonba vidáman. Éppen a reggeli kakaómat fogyasztottam el,mikor megcsörrent a mobilom.
- Szia Min. Arra gondoltam,hogy ha rá érsz,akkor holnap átmehetnék,és megnézhetnénk azt a filmet,amit már kb 10x meg akartunk,csak soha nem jött össze,mert.- kis szünet- soha nem értem rá. Most viszont csak miattad sikerült egy délutánra elszabadulnom. Na,mit szólsz?

-          Azt,hogy ez egy nagyon jó ötlet. Feltéve,ha nem mondod le megint.- gúnyolódtam.

-           A banda életére esküszöm,hogy nem fogom. Olyan 5 óra felé jó neked ?
- Tökéletes. Várlak Minsoo.

-          Akkor holnap. Sziaaa.

Holnapi program ezennel kipipálva.  Most már csak azt kéne eldöntenem,hogy a mai napomat mivel töltsem el. A kezemben lévő mobilom választ adott a kérdésemre,ugyanis ismét rezegni kezdett.
- Igen ?
- Én vagyok. Légy szíves ne rakd le.
- Yesung.- sóhajtottam idegesen .- Te meg milyen számról hívsz?
- Az most nem fontos. Legalább így elértem,hogy ne csapd rám a telefont. Megint.
- Mit akarsz? Várj,ne mondd,úgy is tudom.
- Csak egy órát kérek,aztán már mehetsz is. Kérlek, Min. Találkozzunk.
Lassan leültem a kanapéra,kezemet a halántékomra téve. – Jó,legyen. De egy órát kapsz,nem többet.
- Tényleg? Jó,akkor 3kor  a Vogue előtt?
- Miért pont a Vogue előtt ? – csattantam fel.
- Hát mert …
- Jó,nem érdekel,jó lesz ott is. Szia.- raktam le a telefont,meg sem várva a válaszát.
Semmi kedvem sem volt találkozni vele,de előbb vagy utóbb túl kellett esnem rajta.

Pontban 2:50kor már ott toporogtam a Vogue előtt. A levegő csípős volt,ami azt mutatta,hogy a tél már nagyon is elért Seoulba. Nem akartam,hogy bárki ismerős rám köszönjön,mert nem volt kedvem beszélgetni senkivel sem. A szívem gyorsabban dobogott a megszokottnál,bármennyire is próbáltam tagadni saját magamnak. Öt perc ácsorgás után valaki hátulról megkocogtatta a vállamat.

-          Szia Min. –köszönt az előttem álló,mikor felé fordultam. Egy pillanatra megakadt bennem a szó. Az a kisfiús,mindig mosolygós Yesung,akit én ismertem,szinte teljesen eltűnt és a helyén egy férfias,karizmatikus Yesung állt.
- Szia. – válaszoltam,kissé talán túl halkan.- Nincs sok időm,úgyhogy gyors legyél.
- Oké. Üljünk be valahová,jó ?- simogatta meg a vállam. Én elhúzódtam az érintésétől.
- Miért itt kellett találkoznunk?- kérdeztem,miközben elindultunk a szemközti sarkon lévő kávézó felé.

-          Mert itt volt fotózásom. – és itt álljunk meg egy percre. Éppen itt az ideje,hogy elmondjam : YeSung modell. Szerintem nem olyan meglepő,hogy egy modellel jártam,az anyám munkáját tekintve. Az egyik első Vogue-os fotózásán ismerkedtünk meg.
- Hát persze. Felesleges volt megkérdeznem.

Az egyik ajtó melletti asztalhoz ültünk. Nem akartam túl hátra, a lényeg,hogy közel legyen a kijárat. Yesung persze kihúzta nekem a széket,és még a kabátomat is segített volna levenni,ha hagytam volna.
- Szóval ? – néztem rá. –Hallgatlak.
- Nem vagy szomjas ? –mosolygott rám.
- Yesung !
- Jó,rendben. Szóval.- itt mély levegőt vett.- Ő nincs itt.
- És ez engem hol érdekel?
- Csak gondoltam jó,ha tudod.

-          Nem érdekel az apám. Ezt tudhatnád. Kinyögöd végre,hogy mit akarsz,vagy üljünk még itt 10 percig ?
- Min,megtennéd,hogy… 5 percig kevésbé leszel ellenséges velem ?
Bólintottam.
- Holnap után megyek vissza Amerikába,és előtte mindenképpen találkozni akartam veled. Min, sajnálom. Tudom,hogy ez már nem hoz rendbe semmit,de akkor is így van.
- Erre most mit mondjak ? Hogy én is sajnálom ? Igen, Yesung,sajnálom. Sajnálom,hogy Őt választottad helyettem,sajnálom,hogy itt hagytál,mikor a legnagyobb szükségem volt rád.

régen

Yesung a tarkójára kulcsolta a kezeit,majd rám nézett. Látszott rajta,hogy keresi a szavakat.
- Mindegy,régen volt,azóta felnőttem. Nem akarom bolygatni a múltat .- reméltem,hogy érti a célzást.
- Megkért,hogy adjam át ezt.- vett ki a táskájából egy borítékot .- Nem kell most kibontanod,csak arra kérlek,hogy ne dobd,ki vagy tépd össze.
- Szóval erre megy ki ez az egész,ugye ? Csak apám miatt vagy itt,igaz ? Mert neked már megint fontosabb a rohadt karriered,mint az,hogy megbeszéljük a dolgokat. – csattantam fel,majd a levelet a táskámba gyűrve ( igazából nem is értem,hogy miért vettem el) felálltam a székről.
- Min,kérlek ne menj el.- fogta meg a csuklóm,majd vissza rántott. – Egyáltalán nem erről van szó. Légy szíves ülj vissza.- nézett a szemembe,kérlelően. Én csak sóhajtottam,majd visszaültem a székre.
- Csak azt akartam,hogy tudd : én még mindig…
- Jaj, ne- emeltem magam elé a mutató ujjam .- Ne mondd,hogy „ még mindig szeretsz” stb… Hagyjuk már Yesung. Még is mit vársz ? Hogy a nyakadba ugrok,és könnyek közt azt suttogom „Én is”. ? A mi kapcsolatunk egy kudarc volt. Te és apa pedig túl gyávák voltatok ahhoz,hogy szembe nézzetek anyámmal,velem és a következményekkel.  Már mást szeretek.
- Azt az énekest,vagy kit,ugye ?
- Ne beszélj ilyen hangsúllyal róla. Az az énekes vagy ki szásszor jobb ember,mint te. Ő mindig ott van,mikor szükségem van rá….

és most ( igen,megnéztem a képeit a neten ,de cssss >< )

- Én is ott voltam. – vágott a szavamba.
-Na jó. – vettem egy nagy levegőt.- Nem fogok veszekedni olyanon,ami teljesen egyértelmű,tekintve,hogy nem igazán vagy hajlandó beismerni,hogy te cseszted el. Tulajdonképpen miért vagy itt ?
- Csak látni szerettelek volna. Anyáddal már találkoztam,nem volt épp kedves velem,de nem hibáztatom. Reméltem,hogy meg tudjuk beszélni,és esetleg… rá tudlak venni,hogy vissza gyere velem.
Majdnem leestem a székről,az iménti mondata hallatán.
- Te tényleg nem vagy normális. Nem hallottad,amit az előbb mondtam ? Már-mást-szeretek.- tagoltam. – Akkor sem mennék el veled,ha nem lenne senkim. Miért nem tudod felfogni végre ? Már nem érdekelsz, Yesung. Amit velem csináltál,azt nem lehet elfelejteni,pláne nem megbocsájtani. Légy boldog a karriereddel,engem pedig ne keress többet .- A beszélgetést a részemről befejezettnek tekintettem. Felálltam és kiviharzottam az ajtón. A szemem sarkából láttam,hogy Yesung is feláll ,de nem jött utánam. Szerintem belátta,hogy felesleges lenne.
Meg sem álltam hazáig. A lakásomba érve lerúgtam magamról a cipőmet,majd rádőltem a kanapéra. Előrébb kell hoznom az autóvevés időpontját. Még ezen a héten be kell szereznem egy kocsit.
A napom további részében semmi érdekes nem történt. Hunnie felhívott telefonon,de nem akartam neki elmondani ami történt. Talán azért,mert,ha nem beszélek róla,akkor kevésbé fogom megtörténtnek tekinteni. Hülyeség,de ez van.
A táskámban lévő levélről is elfeledkeztem. ~

Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtem. Félálomban nyúltam a mobilomért, meg sem nézve a kijelzőt.
- Igen ? –szóltam bele nyúzottan.
- Szia Min. Csak nem zavarlak ? Ne mondd,hogy te ilyenkor még alszol. – amint meghallottam a hangot, kipattantak a szemeim.
- GD ?!-  csattantam fel.
- Ki más ? Meglepődtél mi ?
- Hát, ő hogy is mondjam. Mikor is beszéltünk utoljára ? Úgy ezer éve ? – gúnyolódtam.
- Jó,tudom. De ezért igazán nem haragudhatsz rám. Tudod,mostanában pörögnek a dolgok körülöttem. Na,de amiért hívtalak : jössz a MAMA-ra,ugye ?
- Tervezem.
- Oké,szuper. Akkor ott találkozunk. Majd keressük egymást. Most le kell tennem,csak ennyit akartam. Puszi.
- Oké, puszi. – köszöntem el,kissé kuncogva.

GD hívása feldobta a napomat. Délután még felhívtam YeMint,hogy kell-e valamit segíteni,de azt mondta,hogy nem,úgyhogy elkezdhettem készülni az esti filmpartira. Leszaladtam a boltba,vettem chipset meg üdítőt,majd,miután visszaértem bekészítettem a popcornt és előkerestem a dvd-t. Mikor mindennel kész voltam,felhívtam C.A.P-et,hogy ne hozzon magával semmilyen kaját,mert én már bevásároltam.

Pontban 5kor csöngettek.
- Hogy lehet,hogy te mindig ennyire pontos vagy ? –kérdeztem,miközben beengedtem Minsoo-t a lakásba.
- Tehetségem van hozzá.- kacsintott.- Na,akkor vágjunk bele.- helyezkedett el a kanapén.
A film érdekes volt, Minsoo-val végig egymás kezét szorongattuk,és végig izgultuk az egészet. Természetesen az összes rágcsa el fogyott,a popcornt is beleértve.
- Megérte ennyit várni arra,hogy megnézzük. –szólalt meg,mikor a képernyőn feltűnt a stáblista.
-  Jobb később,mint soha.- löktem oldalba.
- Na és most ?  Ha járnánk,akkor az következne,hogy felkapnálak és szenvedélyesen csókolózva bevinnélek a hálóba. – lökdöste meg a vállam. Elnevettem magam.
- Túlságosan megragadtál az egyetlen erotikus résznél a filmben. – lökdöstem vissza. Ő csak megrántotta a vállát.

-          Lehet. De azért… oké,abbahagytam. Mesélj valamit. Milyen volt a napod ? Vagy a tegnapod ? – ölelt magához.
- Hááát… tegnap találkoztam az exemmel. Nem volt valami felemelő élmény. A mai napom pedig te voltál.
- Héhéhé. Találkoztál az exeddel ? Melyikkel? Úgy értem,nem nagyon ismerem egyiket sem.
- Az most mindegy. Nem akarok róla beszélni. Részemről le van zárva a kettőnk ügye,az meg,hogy ő mit gondol,az az ő dolga.
- Hát,jó,te tudod. És anyuddal mi van ?
- Megkért,hogy találkozzunk szombaton. Nem tudom mit akarhat. Majd kiderül.
- Hát fura egy családod van,az biztos.- rakta az állát a fejemre.
- Ezt most hogy értsem? –kérdeztem cinikusan.
- Úgy,hogy te vagy a legnagyszerűbb fura lány,akit ismerek.- puszilt bele a hajamba.- És ezért is vagy az egyelten igaz lány barátom.
- Waow, Minsook,ilyen szépet még soha nem mondtál nekem.- borzoltam össze a haját.
- Akkor éppen ideje volt. – kacsintott.
- És veled mi a helyzet?
- Csak a szokásos : próbák,interjúk,fellépések,fotózások,próbák…óó említettem már a próbákat ? – nevetett.
- Szóval éled a nem mindennapi mindennapjaidat .- néztem rá, én is nevetve.
- Ahogy mondod.
C.A.P este 9-ig maradt. Nagyon örültem,hogy végre normálisan tudtunk beszélgetni.
Most,hogy így belegondolok, Baek-en kívül C.A.P az az ember,akit kicsi korom óta ismerek. Nem annyira régóta,mint Baekhyunt,de azért elég sok éve ismerem már.
Mire észbe kaptam már a MAMA napjánál tartottunk. A nagy nap előtt a dormban aludtam,így a fiúkkal együtt mentem ( milyen meglepő) a helyszínre. Viszonylag korán keltünk,hogy elérjük a gépet,ami nem volt könnyű,tekintve,hogy 12 fiú pár lánnyal megspékelve nem éppen gyorsan készül el. Az út vidáman telt, Baekhyunnak be nem állt a szája,nem tudom,hogy honnan szedett ennyi hülyeséget,de tény,hogy nagyon vicces volt. Időközben bekapcsolódott hozzá hol Kai,hol Suho vagy Luhan és Tao,akik próbáltak megtanítani egy-két kínai szóra,szóval nem telt unalmasan az út. ( Megjegyzem Hunnie az út háromnegyedét végig aludta).
Hong Kong még mindig olyan nyűzsgő és színes város volt,mint akkor,mikor legutoljára láttam. Reméltem marad egy kis időnk szét nézni, a gála után. A hotelban gyorsan lepakoltunk,majd

az én szépségem

lezuhanyoztunk és irány a helyszín. Következett a smink és a fodrász. Voltam már egy-két díjkiosztón a srácokkal,de csak egyszer engedtem meg Sehunnak,hogy felvigyen a vörös szőnyegre. Ma megint beadtam a derekamat,majd meglátjuk,hogy mennyire volt jó ötlet. Nagyon reméltem,hogy a ruhám is épségben megérkezett,mert külön kellett elküldetnünk ide,nem igazán értem miért. Mikor elkészültek a frizurámmal és a sminkem is a „helyén volt”,az öltöző felé indultam. A szemem sarkából megláttam Danbit. Nagyon meglepődtem,de nem volt időm köszönni neki,mert az ajtó mellett álló aszisztens lány intett,hogy menjek be. Mikor megláttam a próbababán lévő fekete estélyimet,megkönnyebbülten sóhajtottam.
-Waow. – szólalt meg Sehun,mikor visszamentem hozzájuk,immár a ruhámban.
- Tetszik ? –fordultam körbe.
- Az nem kifejezés.
- Azta Minnie,meseszép vagy. – pörgetett meg Baekhyun.
- Örülök,hogy tetszik.- nevettem.

Mikor mindenki elkészült ( megjegyzem mindenki mesésen festett) beszálltunk a limuzinba,hogy elvigyen az esemény vörös szőnyegéhez. A szívem a torkomban dobogott,mikor megláttam a villódzó vakukat.
- Ne izgulj. – fogta meg a kezem Kai.
- Nem izgulok,csak…na jó,talán egy kicsit,de ez természetes.- mosolyogtam.
A dolog egészen simán ment. Fantasztikus érzés volt végig sétálni a vörös szőnyegen a srácokkal. Sehunnal. A riporterek szinte megszálltak minket,mindegyiknek volt valami kérdése,a fotósok pedig közelibbnél közelibb felvételeket akartak,de a végén csak sikerült bejutnunk az épületbe.
A díjkiosztóról nem szeretnék sokat írni. A fiúk nem nyertek egy kategóriában sem,de nem voltak szomorúak,örültek a többiek sikerének.

Az előadások és a díjak kiosztása után pedig következhetett az afterparty. Nagy nehezen megtaláltam G Dragont.
- Szia csajszi. Waow,nagyon jól nézel ki.- ölelt magához.

Te sem panaszkodhatsz. De mi ez a haj ? –nevettem.
- Kell a változatosság .- kacsintott.
Félrevonultunk az egyik asztalhoz,két koktél kíséretében ( fogalmam sincs,hogy mi volt a neve, GD  rendelte). Mindenről beszélgettünk,ami csak eszünkbe jutott,gyakran egymás szavába vágva. Időközben Seo sétált felénk,akinek persze bemutattam a mellettem állót. Seo nagyon aranyos volt,ahogy megilletődött.
Miután kibeszéltük magunkat, TOP elhúzta GD-t ( kárpótlásul a beszélgetőpartnerem elrablásáért,kaptam egy puszit). Jó volt látni az az idióta fejét.
Az est többi részében táncoltam Taeminnel és Keyel, whiskyztem Jonghyunnal , Onewal és Minhoval, találkoztam rég nem látott ismerősökkel,akikkel váltottam pár szót,majd visszatértem az Exohoz. A lányokkal nem találkoztam,nem tudom,hogy hová tűnhettek.
Az este fantasztikus volt,nagyon jól éreztem magam. Viszonylag sokáig maradtunk,valahogy nem voltam fáradt. Már sokan elmentek,de mi Sehunnal a toppon voltunk,hogy úgy mondjam. Hajnali 4ig táncoltunk,hol ketten,hol társaságban.Utána még sétáltunk egyet a belvárosban ( igen,estélyi ruhában). Hong Kong este volt a legszebb. Mikor visszaértünk a hotelba még beszélgettünk picit ( elmeséltem neki anyát,de Yesungot nem),majd,miután vettünk egy közös zuhanyt, eltettük magunkat holnapra…illetve aznapra.