Soyun : "Gone not around any longer"

Sistar 19. Imádom ezt a számot "Gone not around any longer".
Valahogy jól esett ezt hallgatni, csak úgy. Még énekeltem is, pedig nem volt olyan hangulatom, plusz kávézóban voltam. De az érzéseim tükrözte ez a dal. Szívesen veszekednék Kaival, felpofoznám azért amit tett "De már nincs" "Mert nem vagy mellettem, Én összeroskadok" Inkább magamba zuhantam. Azért tartani tartom magam.
Észre vettem, hogy vége a dalnak és még tapsot is kaptam. Pirulva hajtottam le a fejem.
-Gyönyörű hangod van. - hallottam mellettem egy hangot. Felnéztem, és Seunghyun állt mellettem.
-Oh köszönöm. - álltam fel és hajoltam meg.
-Na mesélj, milyen volt Hong Kong? - ült le. Rendelt egy kávét, addig nem kezdtem bele.
-Nagyon jó. Xiumin elvitt a kedvenc helyeire, ettem sushit. - meséltem mosolyogva.
-Ennek örülök. szeretem Hong Kongot...
Egész délután kettőig beszélgettünk, nagyon aranyos férfi, és kedves. Amikor be akartam szállni a kocsimba, megfogta a kezem és visszahúzva, egy puszit adott az arcomra. Lefagyva álltam ott, még az után is, hogy elment.
Nem vagyok arra büszke amit tettem utána, de azért leírom. Első utam egy bolt volt, ahol vettem egy üveg vodkát, kocsiba ültem és a Han parta mentem. Ott a parton ülve, a Sistar számot énekeltem. Mint egy hülye. Végül nem tudom, hogy jutottam el a fiúk dormjához, de sikeresen nem törtem össze a kocsim, se magam, de azért a lépcső mászás nehéznek bizonyult, mivel arra emlékszem, hogy leültem picit.
Aztán bekopogtam a fiúkhoz. Ahhoz nem volt erőm, hogy csengessek.
Arra se emlékszem ki nyitott ajtót, vagy, hogy Jongin szobájához hogy jutottam el. De a pofonra, és arra amiket mondtam nagyon is. Lehordtam mindennek, kikeltem magamból, felpofoztam. És csak akkor álltam le amikor láttam, hogy sír. -Sajnálom. - ennyit mondot.
-Sajnálhatod is. Összetörtél. Lelkileg. - tettem a kezem a mellkasomra.
-Helyre hozom, megváltozom. Ígérem! Csak kérlek bocsáss meg nekem. - térdelt elém.
-Te soha nem fogsz változni Jongin. - lóbáltam meg a félig üres üveget. -Kár törnöd magad. - léptem hátra, majdnem seggre ültem. -Upsz! - nevettem el magam. Majd kitártam az ajtót, és egyenest Krisre dőltem. Mindenki ott volt.
-Jól le ittad magad. - fogott meg.
-Csak egy icipicit. Sziasztok fiúk. - integettem.
-Gyere. Menjünk aludni. - lépett hozzám Minseok.
-Szia Manóm. - borultam a nyakába. -Uh! Tériszonyom lett a leadertől. - röhögtem. -Szerintem génmanipulált Kris. Túl magas. És Chanyeol is. Miféle ázsiai pasik vagytok Ti? - néztem rájuk. -Doppingoltatok mi? Kíváncsi vagyok méretekben is nagyok vagytok. - azokat a vörös fejeket. -Csak vicceltem. Prüd banda. - engedtem el Minseokot. Célba vettem a WC-t, és kiadtam magamból a piát. Xiumin ott ült mellettem és a hajam fogta.

Másnap erre visszagondolni... szörnyű volt. Azt hittem ott süllyedek el Xiumin ágyában.
Fájt a fejem is, rosszul is voltam, és mosdóba is kellett mennem.
Akkorát taknyoltam a paplan miatt, mint amilyen nagy voltam. -Ez fájt. - fogtam a homlokom. Ekkor kinyilt az ajtó. Suho volt.
-Jól vagy? - jött be.
-Nem. - motyogtam. -Hagyj elsüllyedni a szégyen mocsarában. - vertem a fejem a padlóba.
-Na gyere. - kapart fel. Kimentünk a konyhába, de már fordultam is meg, de megállított, és visszatolt. -Ülj le. Keresek valami fájdalom csillapítót. - tolt egy székhez.
-Sziasztok. - ültem le.
-Szép jó napot. - vigyorgott Baekhyun. -Jól vagy? - kérdezte.
-Nem. - fejeltem le az asztalt. Páran felszisszentek.
-K.o voltál tegnap. - jegyezte meg Kyungsoo.
-Érzem ember. - intettem egyet.
-Szeretnél zuhanyozni? - kérdezte Kai. Rá néztem. Nem mosolygott, és látszott, hogy alig aludt valamit.
-Jó lenne. - egyenesedtem ki. Suho elém rakott egy poharat, és a számban adott két pirulát. -Fúj! Isten tudja mit fogdostál ezzel a kézzel mielőtt a számban nyúlkáltál. - ittam vizet gyorsan.
-Egyet s mást. - vigyorgott.
-Guszta. - fintorogtam. -Perverz.
-Tegnap megjegyezted, hogy a méreteink is nagyok e. Szóval akkor ki is a perverz? - kérdezte.
-Sziasztok. - iszkoltam vissza Xiumin szobájába. Felnevettek.
Kai jött utánam, egy pólót és egy melegítő nadrágot adott a kezembe.
-Remélem jók lesznek. - mondta. -Igen. Köszönöm. - fogtam magamhoz.
-Soyun... - nézett rám.
-Hmm? - fürkésztem a szemét.
-Sajnálom. - lépett elém, homlokát az enyémnek döntötte. -Ne tedd ennyire nehézzé, kérlek. - el akartam lépni, de nem hagyta.
-Ne! - karjával a derekam ölelte. -Megbántam. Mindent. Azt, hogy fájdalmat okoztam, azt, hogy mással voltam, Te pedig otthon. Elvesztettelek. De nem akarlak teljesen elveszteni. Tegnap igazad volt. Mindenben, jogosan adtad a pofont is. És a fiúk is mind, azt mondták igazad volt. - halkan mondta, de minden szót hallottam, és a könnyeit is láttam, ki-ki bújt egy-egy a pillái alól. -Fájt, hogy elvesztettelek. Rettenetesen. És soha többet nem akarom ezt érezni. - szipogta. -Ezért mondtam, hogy megváltozom. - nézett rám.
Nyeltem egyet, mire az Én könnyeim indultak el.
-Adj időt... csak kis időt Jongin. Nem garantálom, hogy újra veled leszek, mert félek... de... megfogok bocsátani. Gondolkoznom kell. - mondtam.
-Rendben. Megértem. - orrával megcirógatta az arcom, majd az ajkával az enyémet. Egyik kezem a tarkójára simitottam, hajába túrva csókot adtam az ajkára, amit Ő mélyített el.
-Megyek zuhanyozni. Pia szagom van. - mondtam a csók után. Lassan elengedett, kezembe adott még egy új boxert -abból gondoltam, hogy új, hogy még be volt csomagolva-. -Ez most komoly? - pislogtam rá.
-Bugyim nincs. - mosolygott.
-Még az kéne. - háborodtam fel. -Kár lenne egy ilyen férfi egyedért. - mosolyogtam rá. -De azért köszönöm. - puszit adtam az arcára, és elmentem zuhanyozni.

Már jó pár nap eltelt, az ivászatos napom óta, lementek a fellépések is, így mostmár Hyoyeon táncol a fiúkkal. Épp filmet néztem, amikor valaki rám verte a lakás ajtót. Azt hittem szívbajt kapok.
-Jézusom, baj van? - nyitottam ajtót.
-Öltözz. Chanyeol születésnapi bulijára megyünk! - jött be Suho és Baekhyun.
-Ti mostanában túl sokat terrorizáltok. - mentem utánuk.
-És ez baj? -, kérdezte Baekhyun, bementek a szobámba.
-Csöppet se. Csak fura. - álltam meg az ajtóban. Suho a ruháim túrta fel, Baekhyun meg a cipőim.
-Fekete vagy fehér? - nézett Baekra Suho.
-Legyen fehér. Mindig fekete van rajta. - rakott az ágyra egy fehér, aranyozott teli talpu cipőt Baek.
-Akkor fehér. - rakta le a fehér mini ruhám Suho. Feltúrta a fehérneműs fiókom is.
-Te most komolyan feltúrtad a bugyijaim és a melltartóim? - hülledeztem.
-Simán. - adta a kezembe a két anyagot. Lenéztem rájuk. -Felnőtt férfi vagyok. Láttam már ilyet. - mondta. -És most irány a zuhany. Vagy vigyelek Én? - sanditott rám.
-Kezdek félni tőled. - fogtam magamhoz a ruha darabokat.
-Vigyed a ruhát is. - vigyorgott Baekhyun.
-Sátán ivadékok. - néztem rájuk ijedten. Fogtam a ruhát is, és mentem zuhanyozni. Zuhany, smink, haj, után felöltöztem. -Így jó leszek? - álltam meg a nappali előtt.
-Wow, de szép vagy Soyun. - hallottam Rin hangját. Rá néztem. -Köszönöm. - mosolyogtam rá. -Vigyázz az öcsémre. - mondtam neki, mivel Jun nem akart jönni, pedig B hívta.
-Meglesz - bólintott.
A fiúk elvittek, ahol már mindenki ott volt. Tehát miattam jöttek csak.
-Már két órája tart a buli. Xiumin mondta, hogy nem akartál jönni. - mondta Chanyeol.
-Suho és Baekhyun kapartak össze. De azért boldog születés napot torony. - öleltem meg. -Ajándék már az asztalon, Minseok hozta el. - engedtem el.
-Köszönöm. - mosolygott. Jött B, vitte Yeolt. Nevetve mentem megkeresni Xiumint. Hamar meg is lett, és Kaival volt.
-Hűha, fehér? - vigyorgott Xiumin.
-Nem a kedvenc színem, de Suho és Baekhyun rám erőszakolták. - fintorogtam.
-Jól áll. - mosolygott Kai.
-Köszönöm. - vigyorogtam rá.
-Jössz táncolni? - állt fel Jongin.
-Aha. Inni úgysem fogok egy jó ideig. - nevettem.
Jonginnal a parkettra álltunk, és mivel lassú szám ment, magához húzva táncoltunk.
-Te... mond, hogy nem azt érzem amire gondolok. - mondtam neki. Elnevette magát.
-Nem. Gyere. - megfogta a kezem és kivezetett a parkolóba. -Ezt tegnap láttam meg, és gondoltam megveszem. - vett ki egy dobozt a zsebéből. -Neked. - nyitotta ki.
-Jé. De hisz ez a Te jeled. - néztem a láncon lévő medált.
-Felismerted? - nézett rám.
-Fel. - bólintottam. Felrakta a nyakamba a láncot. -Köszönöm. Ez aranyos tőled. - puszit adtam az arcára.
Megszólalt a mobilom, így kikotortam a kistáskámból.
-Igen? - szóltam bele.
-Szia. Nem zavarok? - hallottam Seunghyun hangját.
-Szia Top. Nem. - mosolyogtam.
-Volna kedved találkozni? - kérdezte.
-Persze. Mikor?
-Most? Merre vagy?
Elmondtam merre vagyok, aztán le is raktam. Kai csalódott fejjel nézett rám, Én pedig beszaladtam, hogy szóljak Xiuminnak, és ha haza akar menni, csak szóljon és jövök érte. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra, aztán már kint is voltam. Pár perc múlva megállt egy kocsi, Top vigyorgott rám belőle. Beültem, és már úton is voltunk.