-Shh semmi baj nem lesz.-simogatta meg hátam.
-Megígéred?-kezdtem el szipogni.
-Igérem. Gyere menjünk a kórházba.-kezdett el húzni autóm felé. Már indult volna a vezető ülésre mikor elé vágtam.
-Én vezetek! Ha te tennéd sose érünk oda.
-De ha lehet ne úgy ahogy szoktál...Nem szeretnélek téged is kórházban látni.
Erre a válaszom csak egy gúnyos fintor volt...majd beletapostam a gázba. Nem érdekelt az előttem sorakozó autók tömege, sem a piros lámpa...minél hamarabb a kórházhoz akartam érni. Pont akkor értem oda mikor Mei-t szedték ki a furgonból és az orvosok sietnek segítségére.
-B? -kérdeztem Luhantól.
-Már bent van.-érkezett a megnyugtató válasz.
Miközben Mei-t látták el az orvosok Kris kapott el karomnál.
-Megőrültetek?-kérdezte olyan hangnemben amit még soha DE TÉNYLEG SOHA nem hallottam tőle.
-Azt gondolod, hogy az én hibám?-keltem ki magamból én is.
-Miért mégis kié lenne? Az orvos is megmondta, hogy még nem szabadna kijönnie. Hogy lehetsz ennyire ostoba Yemin?
-Kris-nek igaza van. Majdnem 22 évesen lehetne már ennyi eszed.-csatlakozott be Lay is csak ő normális hangnemben beszélt velem.
-Srácok én nagyon sajnálom. Tudom, hogy ostoba vagyok és megértem ha most utáltok.-kezdtem el az éjszaka folyamán másodszor bőgni majd pár lépést hátrálva a falon végig csúszva ültem le a fagyos kőre és folytattam az önsanyargató zokogást.
-Kellj fel.-guggolt mellém szerelmem.
-Nem akarok.-szipogtam.
-Hozzak neked egy kávét?-kérdezte arcom cirógatva.
-Az jó lenne.-erőltettem mosolyt arcomra.
Tao eltűnt, hogy hozzon nekem egy kávét közben pedig két kar emelt fel a földről és vont ölelésbe.
-Megfázol.-simogatta Kris a hátamat.
-Nem érdekel. Megérdemlem.-váltam kissé hisztissé.
-Shh. Sajnálom. Nem kellett volna így kiabálnom veled. Egyszerűen csak aggódom.
-Nem, igazatok van...hülye vagyok, egy igazi katasztrófa.
-Dehogy vagy az. Héé kislány nyugodj meg jó? Minden rendbe fog jönni.-fogta kezei közé arcomat és egy puszit adott homlokomra. Bár tudtam, hogy még mindig haragszik rám...de jól esett, hogy próbál kedves lenni..és azt is tudtam, hogy csak azért teszi mert nem bírja nézni ha sírok. Kiskorunk óta ez van... akárhányszor butaságot csináltam és ezért összevesztünk sírtam... ő pedig mintha az ő hibája lenne próbált megnyugtatni. Aztán napokig nem szólt hozzám olyan kifogásokkal, hogy most rengeteg dolga van. Ő pedig mai napig azt hiszi ezt elhittem neki.
Nagyjából fél órával később Soyun ült oda mellém és próbált megnyugtatni. Én csak vállára döntöttem fejem és máris nyugodtabbnak éreztem magam. Soyun olyan amilyennek az anyukámat szeretném. Biztonságot ad, megnyugtat, finomakat főz nekünk és mindig mellettem áll ha szükségem van rá.
Ha nem csak két évvel lenne öregebb nálam még örökbe is fogadtatnám magam vele. Bár jobban bele gondolva akkor Kai lenne a pót apám.... az meg valljuk be elég durva lenne. Ja igen... az én elképzelésem az, hogy Soyun bizony ad még egy esélyt Kai-nak utána pedig boldogan élnek míg meg nem....
Gyerekes fantáziálgatásomból Kai hangja hozott vissza.
-Az idegeimre megy.-morgott a lány az orra alatt.
-Csak próbálkozik.-mosolyogtam és oda tessékeltem a hős szerelmeshez remélve, hogy végre kibékülnek.
Yeol bent veszekedett Bi-vel ugyanis az orvos rájött arra, hogy drogot fogyasztott. Épp készült volna kijönni a kórteremből mikor bevágtam az ajtót és rászóltam.
-Te szépen maradsz még egy kicsit....-elmondtam, hogy B biztosan nem a kis varázslattól lett rosszul hisz nekem sincsen semmi bajom...
-És Mei?-ült fel B az ágyban.
-Ne menj Kris közelébe egy darabig.-válaszoltam.
-És az enyémbe se.-mondta Yeol majd elviharzott.
De ami most B-t a legjobban izgatta az Mei volt...Elmondtam neki, hogy a sebe felszakad... kiugrott az ágyból amit nem kellett volna... persze orvost hívni nem engedett.
Kiszedte az infúziós tűt a kezéből majd elindultunk a recepcióra. Ő hívott egy taxit rám pedig rám parancsolt, hogy menjek vissza Meihez és ha megtudok valamit hívjam fel.
Mei kórterme előtt Tao fogadott szúrós szemmel.
-Normális vagy?-jött a kérdés.
-Látod nincsen semmi bajom. Akadj le rólam. És Yeol is mi a fenéért mondta el...-zsörtölődtem.
-Mert aggódik érted?! De tudod mit akadjak le rólad? oké ahogy akarod.-ezzel hátat fordított és elment.
-Tao.-kiáltottam utána de mint aki meg sem hallotta ment tovább.
Meihez beérve az első kérdése az volt, hogy mi van Bi-vel...
Mondtam neki, hogy elég ramaty lelki állapotban van de már elment haza... amit lehet nem kellett volna említsek ugyanis elég ideges lett. Vittem neki még enni és elindultam haza.
Otthon az ágyamban ülve nem tudtam csak az eddigi eseményekre gondolni és majd megőrültem. Egyre jobban szippantott magába a kétségbe esés és a rossz kedv.
-Na jó ebből elég. Yemin most felkelsz és elfoglalod magad.-parancsoltam magamra. Mi más deríthetne jobb kedvre mint a vásárlás. Úgyis itt a karácsony nemsokára így elmentem párom ajándékát megvenni.
A legjobb ami eszembe jutott, hogy kap egy autót mivel az övé úgyis tönkre ment és az enyémet használja...
Leparkoltam autómmal az audi kereskedés előtt és besétáltam.
-Jó napot. Segíthetek valamiben?-jött oda kedvesen egy eladó.
-Jó napot. Igen. Egy olyat szeretnék mint az ott.-mutattam autóm felé.-csak más színben.
-Ki használná az autót?-kérdezte a harmincas éveiben járó srác.
-A párom.-mondtam mosolyogva.
-Az jó lenne.-erőltettem mosolyt arcomra.
Tao eltűnt, hogy hozzon nekem egy kávét közben pedig két kar emelt fel a földről és vont ölelésbe.
-Megfázol.-simogatta Kris a hátamat.
-Nem érdekel. Megérdemlem.-váltam kissé hisztissé.
-Shh. Sajnálom. Nem kellett volna így kiabálnom veled. Egyszerűen csak aggódom.
-Nem, igazatok van...hülye vagyok, egy igazi katasztrófa.
-Dehogy vagy az. Héé kislány nyugodj meg jó? Minden rendbe fog jönni.-fogta kezei közé arcomat és egy puszit adott homlokomra. Bár tudtam, hogy még mindig haragszik rám...de jól esett, hogy próbál kedves lenni..és azt is tudtam, hogy csak azért teszi mert nem bírja nézni ha sírok. Kiskorunk óta ez van... akárhányszor butaságot csináltam és ezért összevesztünk sírtam... ő pedig mintha az ő hibája lenne próbált megnyugtatni. Aztán napokig nem szólt hozzám olyan kifogásokkal, hogy most rengeteg dolga van. Ő pedig mai napig azt hiszi ezt elhittem neki.
Nagyjából fél órával később Soyun ült oda mellém és próbált megnyugtatni. Én csak vállára döntöttem fejem és máris nyugodtabbnak éreztem magam. Soyun olyan amilyennek az anyukámat szeretném. Biztonságot ad, megnyugtat, finomakat főz nekünk és mindig mellettem áll ha szükségem van rá.
Ha nem csak két évvel lenne öregebb nálam még örökbe is fogadtatnám magam vele. Bár jobban bele gondolva akkor Kai lenne a pót apám.... az meg valljuk be elég durva lenne. Ja igen... az én elképzelésem az, hogy Soyun bizony ad még egy esélyt Kai-nak utána pedig boldogan élnek míg meg nem....
Gyerekes fantáziálgatásomból Kai hangja hozott vissza.
-Az idegeimre megy.-morgott a lány az orra alatt.
-Csak próbálkozik.-mosolyogtam és oda tessékeltem a hős szerelmeshez remélve, hogy végre kibékülnek.
Yeol bent veszekedett Bi-vel ugyanis az orvos rájött arra, hogy drogot fogyasztott. Épp készült volna kijönni a kórteremből mikor bevágtam az ajtót és rászóltam.
-Te szépen maradsz még egy kicsit....-elmondtam, hogy B biztosan nem a kis varázslattól lett rosszul hisz nekem sincsen semmi bajom...
-És Mei?-ült fel B az ágyban.
-Ne menj Kris közelébe egy darabig.-válaszoltam.
-És az enyémbe se.-mondta Yeol majd elviharzott.
De ami most B-t a legjobban izgatta az Mei volt...Elmondtam neki, hogy a sebe felszakad... kiugrott az ágyból amit nem kellett volna... persze orvost hívni nem engedett.
Kiszedte az infúziós tűt a kezéből majd elindultunk a recepcióra. Ő hívott egy taxit rám pedig rám parancsolt, hogy menjek vissza Meihez és ha megtudok valamit hívjam fel.
Mei kórterme előtt Tao fogadott szúrós szemmel.
-Normális vagy?-jött a kérdés.
-Látod nincsen semmi bajom. Akadj le rólam. És Yeol is mi a fenéért mondta el...-zsörtölődtem.
-Mert aggódik érted?! De tudod mit akadjak le rólad? oké ahogy akarod.-ezzel hátat fordított és elment.
-Tao.-kiáltottam utána de mint aki meg sem hallotta ment tovább.
Meihez beérve az első kérdése az volt, hogy mi van Bi-vel...
Mondtam neki, hogy elég ramaty lelki állapotban van de már elment haza... amit lehet nem kellett volna említsek ugyanis elég ideges lett. Vittem neki még enni és elindultam haza.
Otthon az ágyamban ülve nem tudtam csak az eddigi eseményekre gondolni és majd megőrültem. Egyre jobban szippantott magába a kétségbe esés és a rossz kedv.
-Na jó ebből elég. Yemin most felkelsz és elfoglalod magad.-parancsoltam magamra. Mi más deríthetne jobb kedvre mint a vásárlás. Úgyis itt a karácsony nemsokára így elmentem párom ajándékát megvenni.
A legjobb ami eszembe jutott, hogy kap egy autót mivel az övé úgyis tönkre ment és az enyémet használja...
Leparkoltam autómmal az audi kereskedés előtt és besétáltam.
-Jó napot. Segíthetek valamiben?-jött oda kedvesen egy eladó.
-Jó napot. Igen. Egy olyat szeretnék mint az ott.-mutattam autóm felé.-csak más színben.
-Ki használná az autót?-kérdezte a harmincas éveiben járó srác.
-A párom.-mondtam mosolyogva.
 |
| Páros autóink.:3 |
-Áhh tehát egy úr használná. Jöjjön utánam.
Oda vezetett az autókhoz és megmutatta a különböző színekben pompázó gyönyörűségeket.
-Azt szeretném.-mutattam egy fekete példányra.
-Tökéletes választás.
Aláírtuk a papírokat és megírtam a csekket. Megbeszéltük, hogy karácsonyig ha lehet ott hagynám.... Haza felé vagy százszor hívtam B-t de egyszer sem vette fel a telefont ezért irányt változtattam és a lakását vettem célba. A csengőre ráfeküdve vártam míg ajtót nyit.
-Örülnék ha leszállnál a csengőről.-nyílt ki végre az ajtó... előző megszólalásával nem is törődve kezdtem bele. -Oké mivel Mei nem tudott velünk jönni, mert még a kórházban van ketten megyünk. Amúgy örülnék ha felvennéd a telefonodat. Tudod hányszor hívtalak?-kérdeztem.
-Nem számoltam.-vont vállat.
-Mei aggódik érted. Elmeséltem mi történt...Köszöni, hogy őt nem köptük be...Kris elevenen megnyúzta volna..
-Tao?-jött a fájdalmas kérdés.
-Nem szól hozzám.
-Chanyeol mondta el neki igaz?
-Igen. De ez most nem nagyon izgat. Öltözz megyünk házat nézni.-löktem a fürdő felé.
-Minek? tök szép házad van.-kérdezte miközben a fürdőbe sétált... Egy óra múlva kilépett onnan egy már sokkal emberibb B.
Beültünk az autóba és elindultunk. Miután megálltam B beadta a hisztit, hogy ő ugyan be nem jön abba a házba mert ronda a színe. Visszaültünk az autóba közben pedig az ingatlanos is csatlakozott hozzánk. A második ház már sokkal szebb volt. Bementünk körbe vezetett minket a hölgy.
-B?-kíváncsi voltam a véleményére.
Oda vezetett az autókhoz és megmutatta a különböző színekben pompázó gyönyörűségeket.
-Azt szeretném.-mutattam egy fekete példányra.
-Tökéletes választás.
Aláírtuk a papírokat és megírtam a csekket. Megbeszéltük, hogy karácsonyig ha lehet ott hagynám.... Haza felé vagy százszor hívtam B-t de egyszer sem vette fel a telefont ezért irányt változtattam és a lakását vettem célba. A csengőre ráfeküdve vártam míg ajtót nyit.
-Örülnék ha leszállnál a csengőről.-nyílt ki végre az ajtó... előző megszólalásával nem is törődve kezdtem bele. -Oké mivel Mei nem tudott velünk jönni, mert még a kórházban van ketten megyünk. Amúgy örülnék ha felvennéd a telefonodat. Tudod hányszor hívtalak?-kérdeztem.
-Nem számoltam.-vont vállat.
-Mei aggódik érted. Elmeséltem mi történt...Köszöni, hogy őt nem köptük be...Kris elevenen megnyúzta volna..
-Tao?-jött a fájdalmas kérdés.
-Nem szól hozzám.
-Chanyeol mondta el neki igaz?
-Igen. De ez most nem nagyon izgat. Öltözz megyünk házat nézni.-löktem a fürdő felé.
-Minek? tök szép házad van.-kérdezte miközben a fürdőbe sétált... Egy óra múlva kilépett onnan egy már sokkal emberibb B.
Beültünk az autóba és elindultunk. Miután megálltam B beadta a hisztit, hogy ő ugyan be nem jön abba a házba mert ronda a színe. Visszaültünk az autóba közben pedig az ingatlanos is csatlakozott hozzánk. A második ház már sokkal szebb volt. Bementünk körbe vezetett minket a hölgy.
 |
| Gyönyörűségem az utcáról nézve. |
-B?-kíváncsi voltam a véleményére.
 |
| És az udvar felől. |
Azt mondta szép de nem tudná elképzelni, hogy itt éljek...az igazat megvallva én sem.
A harmadik házhoz elérve az állam is leesett. Gyönyörű volt. Abban a pillanatban úgy éreztem körbe se kell vezessen mert nekem erre van szükségem.... azért körbe mentünk.
Ámuldozva mentem körbe a udvarban hatalmas medence a házban pedig külön bár és rengeteg szoba. A gyönyörű nappaliról pedig ne is beszéljünk.
-Beleszerettem.-mondtam mikor már sétáltunk az autóhoz.
-Még mindig nemértem minek neked új ház. Ott a galériád. Elég nagy is és.....Megértelek..Költözünk.-torpant meg hirtelen.
-Na miaz?-kérdeztem mire ő a szembe lévő eladó házra mutatott. Nem bírtam megállni nevetés nélkül.
Délután elintéztük a papír munkákat B pedig este nálam aludt és csomagoltunk, hogy másnap beköltözhessünk.
-És velem milesz?-jött oda szomorúan testvérem.
-Mi lenne? Azt hiszed egyedül fogok abban a hatalmas házban élni?-mosolyogtam rá.
-Mi? Tehát végleg nálad maradhatok?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Persze te kis buta.-nevettem el magam.
Egész este dobozoltunk és hirdetést adtam fel a házamra. Másnap pedig B holmijait pakoltuk közben pedig bele futottunk Yeolba.
B elmondta neki, hogy költözünk majd búcsút mondva a régi lakásnak elindultunk.
Estére már a kipakolás nagy részét elintéztük úgyhogy felhívtam szerelmemet de nem vette fel...még mindig nem szól hozzám. Úgyhogy csak írtam neki egy üzenetet. 'Gyere erre a címre este 8ra.'
Leírtam a címet is és elkezdtem készülni.
Pontban 8-kor csöngettek testvérem pedig ajtót nyitott. Felvezette a szobámhoz és kopogott. Egy 'szabad' után pedig bizonytalanul lépett be.
Miután meglátott a szó benne akadt. Én pedig kuncogtam, hogy mennyire édes.
-Öhhm nem számítottam ilyen fogadtatásra. És mi ez a hely?-nézett körül.
-Az új otthonom.-mosolyogtam majd elmeséltem neki a mai napot...(az autót leszámítva.)
Oda sétáltam hozzá és ajkaira tapadtam.
A reakciója azonnal érezhető volt. Elkezdett tolni az ágy felé lassan bele fektetett és az a kevés kis ruhát is elkezdte lehúzni rólam ami rajtam volt. Hirtelen változtattam a felálláson és csípőjére ültem. Lehúztam róla a pólót és lassan nyakától kezdve csókolgattam végig egészen hasa aljáig. Épp a gatyát húztam volna le róla mikor megszólalt a telefonom. Először ügyet sem vetettem rá de percek után se akart elhallgatni így felvettem.
-Yemin hol vagy most?-szólt bele egy sírástól rekedtes hangú Kris.
-Mi történt? Hol vagy?-kérdeztem aggódva.
-A házad előtt. De mért van rajta hogy eladó?-kérdezte.
-Gyere ide mindent elmondok.-adtam meg neki a címet és letettem.
-Nagyjából negyed óra múlva csengettek, Tao elvitte Boss-t sétálni én meg kinyitottam az ajtót és Kris borult a nyakamba zokogva.
-Kris mi történt? Hallod? Ugye nem Mei-vel van valami?-kezdtem aggódni.
-Elhagyott.-csimpaszkodott még mindig belém.
-Gyere be és beszélj érthetően.-kezdtem el húzni a háló felé.
-Byeol elhagyott..Elment...Itthagyott...Érted?-ült le egy hatalmas sóhaj kíséretében.
A harmadik házhoz elérve az állam is leesett. Gyönyörű volt. Abban a pillanatban úgy éreztem körbe se kell vezessen mert nekem erre van szükségem.... azért körbe mentünk.
Ámuldozva mentem körbe a udvarban hatalmas medence a házban pedig külön bár és rengeteg szoba. A gyönyörű nappaliról pedig ne is beszéljünk.
-Beleszerettem.-mondtam mikor már sétáltunk az autóhoz.
-Még mindig nemértem minek neked új ház. Ott a galériád. Elég nagy is és.....Megértelek..Költözünk.-torpant meg hirtelen.
-Na miaz?-kérdeztem mire ő a szembe lévő eladó házra mutatott. Nem bírtam megállni nevetés nélkül.
Délután elintéztük a papír munkákat B pedig este nálam aludt és csomagoltunk, hogy másnap beköltözhessünk.
-És velem milesz?-jött oda szomorúan testvérem.
-Mi lenne? Azt hiszed egyedül fogok abban a hatalmas házban élni?-mosolyogtam rá.
-Mi? Tehát végleg nálad maradhatok?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Persze te kis buta.-nevettem el magam.
Egész este dobozoltunk és hirdetést adtam fel a házamra. Másnap pedig B holmijait pakoltuk közben pedig bele futottunk Yeolba.
B elmondta neki, hogy költözünk majd búcsút mondva a régi lakásnak elindultunk.
Estére már a kipakolás nagy részét elintéztük úgyhogy felhívtam szerelmemet de nem vette fel...még mindig nem szól hozzám. Úgyhogy csak írtam neki egy üzenetet. 'Gyere erre a címre este 8ra.'
Leírtam a címet is és elkezdtem készülni.
Pontban 8-kor csöngettek testvérem pedig ajtót nyitott. Felvezette a szobámhoz és kopogott. Egy 'szabad' után pedig bizonytalanul lépett be.
Miután meglátott a szó benne akadt. Én pedig kuncogtam, hogy mennyire édes.
-Öhhm nem számítottam ilyen fogadtatásra. És mi ez a hely?-nézett körül.
-Az új otthonom.-mosolyogtam majd elmeséltem neki a mai napot...(az autót leszámítva.)
Oda sétáltam hozzá és ajkaira tapadtam.
-Yemin hol vagy most?-szólt bele egy sírástól rekedtes hangú Kris.
-Mi történt? Hol vagy?-kérdeztem aggódva.
-A házad előtt. De mért van rajta hogy eladó?-kérdezte.
-Gyere ide mindent elmondok.-adtam meg neki a címet és letettem.
-Nagyjából negyed óra múlva csengettek, Tao elvitte Boss-t sétálni én meg kinyitottam az ajtót és Kris borult a nyakamba zokogva.
-Kris mi történt? Hallod? Ugye nem Mei-vel van valami?-kezdtem aggódni.
-Elhagyott.-csimpaszkodott még mindig belém.
-Gyere be és beszélj érthetően.-kezdtem el húzni a háló felé.
-Byeol elhagyott..Elment...Itthagyott...Érted?-ült le egy hatalmas sóhaj kíséretében.
Hirtelen nem tudtam mást tenni csak azt mint mindig mikor vigaszra volt szüksége. Az ölébe ültem átöleltem és haját kezdtem simogatni ő pedig derekamat karolta át.
Az este sikerült lenyugtatnom a végén pedig egymásba kapaszkodva aludtunk el mint kiskorunkban...
Az este sikerült lenyugtatnom a végén pedig egymásba kapaszkodva aludtunk el mint kiskorunkban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése