Mei- "Szökés"

A MAMA utáni napon, mikor aprókat pislogva körülnéztem, ments váram egy üzenetet hagyva már el is illant.

Jobb ha Lay nem lát minket együtt….Hoztam neked Latte-t és fánkot. Kárpótlást követelek!

Igen, ez Woo Bin, anno ezért szerettem annyira, és ezért szeretem még most is. Gyorsan elszürcsöltem ébresztő folyadékom és készen is álltam az egész napos fekvésre. Éppen kemény koncentrációval próbáltam eltűntetni a falról a foltokat, mikor halk kopogást hallottam.

-Tessék. – szóltam ki, a szemem le nem véve a falról.

-Te még is mit csinálsz? – nevetett hangosan látogatom.

-Próbálom eltűntetni a falról a pacákat. – gyors csók robbant szét ajkaimon, és egy hatalmas vigyor ült ki az arcomra.

-Hiányoztál a vörös szőnyegről…

-Csak onnan? – kacérkodtam kedvesemmel.

-Meg az ágyamból is, amit nem mellesleg soha nem osztok meg Kaival. Végig morogta az éjszakát.

-Kis empátiát, ha kérhetném. Épp fasírtba van Soyunnal. – kuncogtam. Lay hirtelen felindulásból mellém vackolta magát az ágyon.

-Hogy van a karod?

-Hát felemelni nem tudom, annyira. Az ujjaim mozognak. Kezdek rendbe jönni, ne aggódj. A végén még ráncos leszel. – ajkai újra ez enyémekre tapadtak, de most nem vált el olyan hamar, mint az előbb. Sőt mohón követelőztek, nyelve vad táncot járt nyelvemmel. Észre se vettem, de Lay pillanatok alatt maga alágyűrt. Ágyam hangosan nyekerget súlyunk alatt, de szerintem hangos nyögéseink túl harsogták az ágyat. Remélem hangszigeteltek a falak. Lay akárhányszor csak felszisszentem a karom miatt, azonnal lassított, ám egyszer sikerült egy olyat löknie rajtam, hogy csillagokat kezdtem látni. Abban a percben fal fehér lett az arca és már mászott volna le, mikor lábammal körül öleltem a derekát. 

-Nem…nem vagyok porcelán baba.

-Féltelek. – lihegte fülembe.

-Én meg akarlak. Mindenestül.

-Szeretlek Mei. – apró csókokkal árasztotta el nyakam. Mikor válaszolni akartam volna, nyelve már újra nyelvem után kutatott.

Miután mindketten elértük a csúcsok csúcsát, Lay legördült rólam és magához húzott, amitől bal karom kissé megfeszült.

-Látod ha csak megölelsz is már fáj…egy kicsit.

-Annyira sajnálom, ami veled történt. Nem szabadott volna, hogy ez legyen.

-Lay, csönd. Megtörtént, már a múlt…nekünk most a jelen és a jövő a legfontosabb. – fogtam be kedvesem száját.

Sajnos szerelmem nem tudott velem annyi időt tölteni, mint azt szerettük volna, de utána jött Lee Doki és minden búmat elűzte. Hozott nekem pár magazint, amit vizit után át is lapozgattam. Találtam is egy jó kis sport magazint, bár utálom a sport magazinokat, de hát, ha már a folt nem tűnt el a falról, akkor jöhet egy sportos délután. A címlapot figyeltem és magamban siránkoztam, hogy bárcsak nekem lennének ilyen kockáim, majd a szemem rátévedt egy hatalmas, neon sárga szalagcímre: A Lotte World örököse inkábba sport karrier felé kacsingat? Aztán elkezdtem gondolkozni, Lotte World, amit nem más, mint B apja irányít….*kis villanykörte* B van a címlapon. Azonnal a telefonért nyúltam és már tárcsáztam is, nem kellet sokat várnom…csodával határos módon:

-Halló!

-Te iszonyat szexi vagy….- mondtam köszönés képen.

-Szeretlek Mei! – nevetett hangosan B.

-Most láttalak egy újság címlapján és meg kell, mondjam babám, pirítasz.

-Nem kell a Kanada szleng.

-Bocsi. – nevettem – Fejbe jobban hangzott, de tényleg nagyon jól néz ki. Yeolly látta már?!

-Nem tudom….De most nem is ez a lényeg. A dokid bent van?

-Igen. Miért? – a hangja nem csengett biztatónak.

-Kihozunk. Vagyis Yeminnel megszöktetünk.

-Nem kell szöktetni, ha alá ír egy papírt már mehet is. – jött az ajtóból egy hang.

-Ez ki volt?

-Az orvosom. – Lee dokival farkas szemet néztem és bontottam a vonalat.

-Nem kéne még elmennie.

-Saját felelősségre elmehetek.

-Igen, de még meg se tudja mozdítani a karját. – Doki hangja kicsit megemelkedett. Talán csak Én éreztem, de egy külső szemlélő azt hihette, hogy egy apa-lánya veszekedést folytatunk le. Elmagyarázta az esetleges kockázatokat, ami történhet, ha kimegyek. De nem nagyon érdekelt jelen pillanatban. Csak ki akartam szabadulni.  Már éppen írtam alá a papírokat, amikor befutottak elrablóim. B azonnal a nyakamba ugrott, amitől megint csillagok jelentek meg a szemem előtt.

-Doki..még egy szívesség.

-Mond…- sóhajtott nagyot.

-Krisnek és Laynek, sőt senkinek ne szóljon, hogy elmentem.

-Akkor mégis mit mondjak?

-Karantén van, influenza járvány…Doki legyen kreatív.

-Na spuri. – lökött az ajtó felé.

-Maga ez csúcs Doki! – szerintem, ha ezt B nem közli vele, bele büdösödik.

Elszáguldottunk a házig, de B nem engedte, hogy a saját lakásomban aludjak, így átcuccolt nekem, plusz még Fülit is áthozta, mert már nagyon hiányzott. 

Este csaptunk egy hatalmas csaj bulit, kevés, spicces állapotig elegendő pia, fagyi, nasi minden, ami kell. Bevágtuk magunkat az ágyba és a sötétben beszélgettünk. Nevettünk, sírtunk… összekovácsolódtunk, még jobban. Aztán a hajnali órákban egy remek ötletem támadt. Kitaláltuk, hogy B Chanyeol szülinapján egy tortából fog kiugrani. Ismertem egy nagyon jó cukrászt, aki jött nekem egyel. Reggeli után azonnal felhívtam, kérte, hogy menjünk be kiválasztani a torta alapjait. A telefonom egyfolytában zümmögött, aztán mérgemben kikapcsoltam…Kris megöl ez már biztos, Lay pedig olyan ideges lesz, még jó, hogy nincs nagyobb fellépésük, meg, hogy most a stúdióban vannak.

-Kész vagy? – nézett rám Yemin, bekapcsoltam az övem és bólintottam.  Ha út közben nem mondtam el 30 Mi Atyánkat, akkor egyet se. Bár imádom a száguldást, sőt Én magam is rátaposok a gázra néha-néha…de nem akkor mikor csúcsforgalom van. Remegő lábbak szálltam ki a kocsiból, aztán valami rossz érzésem támadt és jobbnak láttam, ha körül nézek mielőtt kiszállok.

-Keresel valakit?

-Kissé üldözési mánia lett úrrá rajtam a napokban. Ne törődj vele.

-Ha az idióta rajongók miatt aggódsz, akkor felesleges megvédünk. Ha Kris miatt –Yemin is gyorsan körbe kémlelte a zsúfolt utcát – Ne aggódj, ha mi nem szúrjuk ki, akkor biztosan nincs itt. Mély levegő és irány a cuki.

Bementünk, lerendeztük a hatalmas tortát, aztán B berendelt minket a plázába. Vett nekünk mindenfélét, ruhát, cipőt, ékszert. Aztán egy csomó alkoholt, mellé néhány kis nasit. A vásárlásból hazaérve a kezembe nyomtak egy telefont, hogy küldjek mindenkinek SMS-t a buli helyszínéről és időpontjáról.

-Írhatom a végére, hogy puszi? – kérdeztem a kis készüléket bámulva.

-Nem. – hangzott fel egyszerre.

-Gonoszak vagytok.

Mikor végre készen lettem, elindultunk B, új szuper kocsijával, amit Ő maga vezetett. Szerintem azért vezetett óvatosan, mert akárhányszor a gázra lépett egy nagyot rúgtam az ülésébe.

A bár hatalmas volt, csodálatos és tökéletes. Egy kis szobában átöltözhettünk. Aztán Yeminnel elindultunk az ünnepeltért. Kifelé menet találkoztunk a cukrásszal, aki elmagyarázta, hogy hogyan kell bemászni a tortába és, hogy melyik része ehető.

A kocsiba ülve éles nyilallást éreztem a vállamban, de úgy tettem, mintha semmi gond nem lenne.

Hogy mi történt ezek után…huhúúú~ A következő bejegyzésben megtudjátok.

A ruhám
A  kezemen lévő kötés miatt
maradtam a hosszú ujjúnál :)