Soyun : Esély

-Merre megyünk? - kérdeztem.
-A partra. - egy pillanatra rám nézett aztán újra az utat figyelte.
-Nincs kicsit hideg, és késő hozzá? - kuncogtam.
-Kölcsön adom a felsőm. És nincs. - mosolygott.
Hát oké. Hátra dőlve figyeltem a várost. Hamarosan karácsony, és már most ki van világítva az egész város. Hamar oda értünk a partra, Én levettem a cipőm, mert ilyen cipőben nem lehet homokos helyen járni.
-Tessék. - adta rám a felsőjét.
-Köszönöm. - bújtam bele a felkínált daraba.
Lementünk a partra, a homok kicsit hideg volt, így visszavettem a cipőt.
-Sose értettem a nőket, hogy hogy tudnak járni az ilyen cipőkben. - rázta meg a fejét Seunghyun.
-Rendesen. - kuncogtam.
Letelepedtem a homokba, Top pedig mellém.
-Mi a baj? - karolta át a derekam.
-Semmi. - néztem rá.
-Ha semmi, akkor valami biztos van. - állát a vállamra rakta, onnan figyelte az arcom.
-Csak Kai.. - sóhajtottam.
-Egy kis időre feledtessem el veled? - kérdezte.
-Annak örülnék, de, hogy? - kíváncsi szemekkel néztem rá. Elmosolyodott, és ajkait az enyémre helyezte. Becsuktam a szemem, és hagytam, hogy azt tegyen velem amit akar, de csak lovagló pózban ültetett az ölébe, miközben csókolóztunk, Én pedig  hajába túrtam. Csípőm picit megmozdítottam mire Top felsóhajtott. Megszólalt a mobilom, Én pedig elő szedtem. Xiumin hívott.
-Mondjad! - vettem fel kicsit pihegve.
-Zavarok? - hallottam Kai hangját. -Mit akarsz? - mondtam flegmán.
-Xiumin hulla. Danbit pedig bevitték a kórházba. - mondta.
-Azonnal megyek. - raktam le.
-Mi a baj? - az államra kaptam egy puszit.
-Minseok leitta magát, Danbi pedig kórházban. Elviszel? - néztem rá boci szemekkel.
-Persze. - velem az ölében állt fel, és vitt a kocsihoz.
-Ezt azért nem kellett volna. - nevettem.
Először a bárhoz mentünk.
-Mi történt? - kérdeztem Jongint. -B összeesett, hívtuk a mentőt. Én itt maradtam Minseokkal mert nem volt mivel mennünk. - mondta. -Hol voltál?
-A parton.
-Elvigyelek haza? - jött oda Top.
-Nem. Köszönöm, hogy visszahoztál. - mosolyogva néztem fel rá. -Innen már boldogulok. - adtam egy puszit az arcára.
-Rendben, hívj ha baj van. - mosolyogva intett és elment.
Hívtam egy taxit, bepakoltuk Xiumint, otthon pedig kipakoltuk, és aludt a vendég szobában. Átvettem a ruhám, és kocsiba ültünk Kaival.
-B felpofozot. - mondta Kai.
-Miért? - nem néztem rá, mert épp piros lett a lámpa.
-Miattad. Tudod, kicsit röhejes, hogy mindenki téged véd, és engem pofozgatnak. - mérges.
-Most ezt mire fel mondod? Én dugtam mással amíg együtt voltunk? Jongin! Egy kurva hónapot nem bírtál ki velem! Egyet! És azt várod, hogy mindenki melletted legyen? Én olyan lány vagyok, aki sose csalná meg a párját, főleg azt akit tiszta szívből imádok. Akit szeretsz, amellett vagy, tőle kérsz támogatást. A barátnőd voltam! A nap huszonnégy órájában bármikor rendelkezésedre álltam volna, az ággyal együtt, és Te mással dugtál. Szerinted ez igazságos velem szemben? Egyetlen szavadba került volna. Egyetlen. - keltem ki újra magamból. -Akkor, hogy is van? Még mindig úgy gondolod, hogy röhejes, az amit a többiek csinálnak miattam? Én is ezt tenném értük. Érted! Minseokért. - rám dudáltak, ezért indulnom kellett. Persze nem szólt semmit, inkább bámult ki az ablakon.

A kórházban ott volt mindenki. Mondták, hogy csak összeesett, és nem tért magához. Leültem Yemin mellé, mire  a fejét a vállamra rakta.
-Ne aggódj. Jól lesz. - biztattam.
-Remélem. - sóhajtott.
-Yun?! - szólt Jongin.
-Az idegeimre megy. - morogtam.
-Csak próbálkozik. Na de menj. - egyenesedett ki Yemin.
Fel álltam, és odamentem Kaihoz.
-Mondjad. - néztem rá.
-Négyszemközt... - mutatott az ajtóra. Bólintottam. Bementem, és Ő is bejött. -Te és Top.. együtt vagytok? - kérdezte.
-Nem. - néztem ki az ablakon.
-Helyre hozom a dolgokat kettőnk közt. És már tudom is, hogy. - ölelt meg, kezeit a hasamra helyezte.
-Sok sikert hozzá, de nem fog sikerülni. - fintorogtam.
-De fog. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Jongin... - sóhajtottam bosszúsan.
-Szeretem ha a nevem sóhajtod, akár mérgesen, akár alattam. - kuncogott.
-Kim Jongin! - szóltam rá.
-Nem adom fel. - mondta komolyan.
-Kitartó vagy. - fintorogtam.
-Érted bármit. Hiányzol. És ez hajt.
Szembe fordultam vele. Leszedtem a mancsait magamról. -Makacs vagy. Kapsz egy utolsó esélyt. De ha elszúrod soha többet ne gondolj rám... - nem tudtam befejezni amit akartam mert megcsókolt.
Első dolgom az lesz, hogy beszélek Seunghyunnal. Nem akarok rosszat neki. Kíváncsi vagyok meddig bírja ki most Jongin mellettem. De ez lesz az első és utolsó esély amit kapott tőlem.