Min- I don't care

-Kikapcsolnád az ébresztőt?-  tapasztottam a fülemre a tenyerem.
- Baek ! A füleden ülsz ? – ültem fel az ágyban,morcosan. Mielőtt bárki is félre értené a helyzetet: Baekhyunnal még mindig csak legjobb barátok vagyunk és semmi több. Csak azért aludtam egy ágyban vele,mert ( kiskori szokásunk khm…) előző este lelkizős estét tartottunk és hát…. nem néztük az órát.
- Ez nem az óra, Min. Ez a telefonod.- nyújtotta felém az imént említett készüléket,aztán visszament a szekrényéhez.
- Ja,tényleg.- dörzsöltem meg a szemeim,majd a fülemhez emeltem a telefont.
- Igen?
- Én vagyok.- a hang hallatán rögtön éberebb lettem.
- Sz-szia.
- Emlékszel még a legutóbbi beszélgetésünkre ? A találkozót át kellett raknom jövő hétre. Majd hívlak a fejleményekről. Legyen szép napod. – a vonal megszakadt. Vagyis letette.

- Anyud volt? –kérdezte Baek,a válla felett.
- Igen. Át rakta a találkozónkat jövő hétre. Gondoltam,hogy ez lesz. Csak tudnám mit akar.- dőltem vissza a párnákra.
- Ezen most ne rágd magad. Inkább segíts kiválasztani,hogy mit vegyek fel.- lépett oda hozzám,majd a csuklómnál fogva felhúzott az ágyból.
- Oké, nézzük csak.-  futtattam végig az ujjam a válfákon lógó ruhadarabokon.

Két perc sem kellett és már ki is választottam a tökéletes szettet Baek mai táncpróbájához.
- Felfogadlak stylistnak.- szólalt meg,miután magára öltötte mesés kreálmányomat. Oké,azért ennyire nem volt nagy szám : csak egy póló és egy farmer.

-          Haha, már megtörtént .- kacsintottam.- Na gyere. Nézzük meg a többieket.
- Azt hittem már soha nem jöttök ki.- pattant fel Chanyeol a kanapéról,miközben Baekkel a hűtő felé indultunk. A srácok már mind a nappaliban voltak,kivéve Xiumint és Kait,akik a konyhapulton ültek és épp két fagyis doboz tartalmát fogyasztották el. Oh és Sehunt sem láttam sehol.
- Nyugodtan bejöhettél volna. Nem csináltunk semmit. – felelte Baekhyun.-  Amúgy én már készen vagyok.- tárta szét a karjait,jelezvén,hogy már felöltözött.
- Ez nagyszerű,de csak 1 óra múlva kell indulnunk .- paskolta meg a vállát Chanyeol,miközben a szobájuk felé indult. Baek megdöbbenten pislogott rám.

       -Elfelejtetted? Pedig a manager direkt szólt róla.- jegyezte meg Lay.
- Nem baj,legalább lesz időnk meg reggelizni .- vettem ki Kai kezéből a fagyis bödönt.

      - Hé,van még a hűtőben.- kapott utána,de én gyorsabb voltam és felültem a konyhapult másik végére.
- Kibékültél már Soyunnal ? – böktem felé a kanállal. Kai lehorgasztotta a fejét.
- Akkor nem érdemled meg a fagyit.- jelentettem ki.
- Nem igaz,hogy még mindig itt tartunk.- ingatta a fejét.
Szóra nyitottam a számat,de nem jött ki hang rajta,mert Suho megelőzött.
- Amúgy miért aludtál Baekhyunnal ? Csak nem…
- Nem !!- vágtuk rá egyszerre. A többiek csak vigyorogtak.
- Jól van,csak vicceltem.- mosolygott Suho.
- Hol van Sehun ? –kérdeztem,miután visszaraktam a fagyit a hűtőbe.
- A szobájában.-felelte Xiumin,teli szájjal.
- Már nincs.- hallottam meg a hátam mögül Hunnie hangját.
- Nem is vagy féltékeny ? – lökte oldalba Tao.
- Miért ? Kellene ? – húzott oda magához,majd egy csókot nyomott a számra.
- Menjetek szobára.- legyintett D.O.
- Amúgy ugye tudjátok,hogy mindjárt itt van Yeollie szülinapja ? –suttogtam. Nem akartam,hogy Chanyeol bármit is halljon a szobából.
- B biztos kitalál valamit.-  nyúlt el a kanapén Kai.
- Remélem addigra Mei-t is kiengedik a korházból .- sóhajtott Lay.
- Na igen. Én is remélem. És azt is,hogy ki tudok találni valami jó kis ajándékot Chanyeolnak.- tettem hozzá.

Kainak igaza lett. Pár nappal később Bi felhívott,hogy elmondja: bulit szervez

a féktárcsái már csak hab a tortán *.*

Yeollienak,ma este a JJ Mahoney’s –ben. Az ajándékot szerencsére már megvettem, ( Nekem személy szerint eléggé tetszik,remélem,hogy ezzel ő sem lesz másképp) így már csak a ruhám volt hátra. Meg volt a pontos elképzelésem,így,miután végeztem az egyetemmel,bepattantam a kocsimba- ja igen,tegnap megejtettem az autóvásárlást, Henry társaságában. Nem tudom,hogy honnan tudta,de pont akkor hívott,hogy találkozzunk,mikor indultam,úgyhogy velem jött választani. Pontosan tudtam,hogy milyen kocsit szeretnék. Már egészen kicsi koromban kijelentettem,hogy az első autóm egy fehér Porsche Panamera lesz. És hát mire valók a gyerekkori álmok,ha nem arra,hogy megvalósítsuk őket ? ( Időközben kiderült,hogy B is vett egy Porschét,de most már mindegy. Túlságosan hasonló az ízlésünk.)

Imádtam vezetni ezt a kocsit. Úgy ment,mint a rakéta,a motor zúgásától pedig libabőrös lettem. Nem érdekelt,ha az emberek azt gondolják anyuci és apuci elkényeztetett lánya vagyok,mikor meglátnak ebben a csodában. Soha nem érdekelt,hogy mit gondolnak rólam,miért pont most kezdene el ? Amúgy sem tudnak semmit,csak szokás szerint ítélkeznek.
Miután megvoltam a ruhavásárlással,felhívtam Hunniet,hogy megkérdezzem: együtt megyünk-e vagy külön? Azt mondta neki mindegy, úgyhogy abban maradtunk,hogy majd ott  találkozunk.
Otthon gyorsan elkészültem. Feldobtam magamra egy kis sminket,megcsináltam a hajam,és kerestem egy megfelelő táskát a szettemhez. Időközben a kezembe került apám levele,de csak ledobtam az éjjeli szekrényemre. Most nem akartam a családommal foglalkozni. A telefonom kb. 4x csörgött, Yesung nevével a kijelzőn. A negyedik után már ott tartottam, hogy a földhöz vágom,de a végén sikerült nyugalmat erőltetnem magamra. Nem értem,hogy miért nem adja már fel. Világosan megmondtam neki,hogy mi a helyzet.
Miután nyugtáztam,hogy készen vagyok,a parkoló felé indultam.
Éppen,hogy becsuktam a kocsi ajtaját,mikor a telefonom ismét rezegni kezdett,de csak rövid ideig,amiből arra következtettem: sms. Anya volt az. A szemeim kikerekedtek,mivel anya soha,soha nem ír smst. Illetve eddig nem írt.

„ Holnap után délben várlak az irodámban. Ha lehet elegánsan gyere.”

Miért érzem azt,hogy ez megint nem egy anya-lánya beszélgetés lesz?

Hunnie a bejárat előtt várt. Szegény,reméltem,hogy nem fagyott át nagyon. Mondjuk nem késtem,csak 5 percet.
- Waow, Min ! –csattant fel.- Eszméletlenül nézel ki. A kocsidat pedig kölcsön kell majd

indulás ;)

adnod. Amúgy nem fázol? –kérdezte,miközben körbeforgatott,hogy megnézze a ruhám.
- Nem,de,ha sokáig állunk még itt,akkor fogok.- fogtam meg a kezét,majd behúztam az ajtón. Már mindenki itt volt,kivéve YeMint és az ünnepeltet. A terem másik végében megpillantottam Meit,Lay társaságában. Arcomra egy mosoly húzódott. Kis idő múlva megérkeztek Yeminék. Bi tortából kiugrós mutatványa mindenkinek nagyon tetszett,Chanyeol majdnem dobott egy hátast,mikor meglátta.
Miután mindenki odaadta az ajándékat ( Chanyeol lelkére kötöttem,hogy csak otthon nézheti meg) végre elkezdődhetett a buli.
- Gyere táncoljunk.- ragadta meg a csuklóm Lay,elhúzva a döbbenten pislogó Sehuntól.
- Hé,neked nem a barátnőddel kéne lenned? –botladoztam utána nevetve.
- Most éppen átöltözik. Addig gondoltam elrabollak téged.- kacsintott.
- Ááá értem.- mosolyogtam.
- Mi van mostanában veled? –kérdezte,túlkiabálva a zenét.
- Hát,semmi különös. Illetve ez nem teljesen igaz,de…Ó vissza jött Mei. Akkor vissza is szolgáltatlak neki. – bújtam ki mosolyogva az öleléséből. Jó,igen, tereltem. Majd később elmesélem neki. Valamikor.
Nem sokáig maradtam egyedül,mert Lay „felváltotta” Xiumin,majd Suho. Mikor már letáncoltam a lábam,v isszasétáltam Sehunhoz,aki éppen Luhannal beszélgetett a bárpultnál.
- Rendelsz nekem ? –könyököltem a pultra.

-Mit szeretnél?- mosolygott.
- Valami erőset.- kacsintottam. Sehun épp a mixer fiúhoz fordult,de nem tudott megszólalni,mert a hátunk mögül puffanást hallottunk. Mindhárman egyszerre fordultunk a hang irányába.
- Uramisten.- rohantam oda a földön fekvő Bi-hez.