Danbi: New love.

- Nem tudja véletlenül, hogy a barátnője, mit fogyasztott mielőtt összeesett?- hallottam egy ismeretlen hangot a közelemből, majd egy ismerős hangszín csendült fel.

- Nem… Igazából mielőtt összeesett már egy ideje semmit nem fogyasztott.

- Biztos ebben?

- Igen.

- Nem rejteget semmit?

- Figyeljen, a barátnőmről van szó. Még ha megkért volna rá, akkor is elmondanám, ha egy életre megutál, hogy segítsenek rajta.

- Egy utolsó kérdés. Használt már valaha illegális szereket?

- ’Ajaj. Most hatalmas bajban vagyok. ’- gondoltam magamban és játszottam tovább az eszméletlen, hogy végig fültanúja legyek a beszélgetésnek és konstatáljam, hogy mennyire áll rosszul a szénám. Hát eléggé szar helyzetbe kerültem, hála a kedves dokinak. Drogfogyasztásra utáló jelek? Nevetséges. Ennyi idő alatt képtelenség olyan eredményeket kapni, ami kimutatja, hogy egy kis drog van a szervezetembe, aminek köszönhetően egy kicsit jobb hangulatban telt az este… Viszont ügyeltem arra, hogy kívülről ne legyen semmi nyoma annak, hogy egy kis varázslatot fogyasztottunk el az este folyamán.  Abszurd ez az egész helyzet.

- Amióta ismerem nem.

- És előtte.

- Nem hülye, hogy tönkretegye az életét.

- Szóval nem biztos benne? Elvégezhetjük a vizsgálatot?

- Nem. 

- Így nem tudunk segíteni rajta.

- Nem is kell. – csatlakozom be a beszélgetésbe.

- Te mégis.. mikor?

- Maga nem fog tudni segíteni nekem. Hívjon be egy másik orvost.

- Nem tehetem.

- De megteheti.  Vagy hagyja, hogy a beteg feldobja a tappancsát, csak azért, mert maga nem képes egy másik orvost hívni?

- Hölgyem…

- Menjen.- küldtem ki a teremből. Csendben vártunk még lassú léptekkel elért az ajtóig, majd lassan nyitotta ki az ajtót. Visszanézett. Szemeiben a dühödt és a bosszút olvastam ki. Feje szinte lángolt az idegességtől, de nem szólalt meg. Felvont orral fordult előre és háttal nekünk  csukta be a fehér ajtót és hagyott magunkra. Yeol aggódva, némi dühvel a szemeiben ült az ágyam melletti székre. Nem szólalt meg. Várta, hogy én kezdek bele, hogy bevallok mindent, vagy tagadok mindent. De tudta, hogy az igazat fogom mondani. Sose tudtam neki hazudni. Egyszer próbáltam meg, de akkor lebuktam. Ő volt az egyik olyan személy, akivel teljesen őszinte voltam bármiről volt szó.  Arcomat fürkészte végig míg én gondolkodtam. Tudta, hogy nem fogok megszólalni. tudta, hogy neki kell kezdeményeznie, ha meg akarja tudni a dolgokat.

- Szóval?

- Yeol…én..

- Mondd, hogy nem igaz semmi. – kérlelt kétségbeesve.

- Nem fogok hazudni.  Utálnám magam, ha még ezt is megcsinálnám. Megbántam. Sose csináltam volna, ha tudom, hogy így végzem.  De kíváncsi voltam. Talán túlságosan is.

- Csalódtam benned.

- Sajnálom.

- Sajnálhatod is.

- Ne. Kérlek. Utálhatsz, csak ne hagyd magamra.

- Máskor előbb gondolkozz. – állt fel és indult el az ajtóhoz.  Csend borult újra a szobára. A fehér, fertőtlenítőszagtól bűzlő szoba ijesztővé vált. A gépek csipogása idegesített, fullasztóvá tette a légkört. A távolodó lépések hangja csak rontott a helyzeten.  A kicsapódó ajtó volt minden reményen.

- Te szépen maradsz még egy picit. – jött be Yemin kicsit se nyugodtan. – Hallottam mindent.  Nem a varázslat volt az oka.

- Így hívjátok? – nevetett fel Chanyeol. De ez a nevetés csak egy erőltetett megjátszás volt. – Te is benne voltál? – Yemin nem válaszolt. Összeszedte gondolatait és folytatta védelmem.

- Gondolkozz nagyokos. Ha a drog volt az oka, akkor nekem miért nincs bajom?  Ugyanannyit fogyasztottunk belőle, de néz nekem semmi, az ég világon semmi bajom nincs. B-nek teljesen más baja van. Meg ha tudnád mi volt benne, szerintem nevetőgörcsöt kapnál . –próbálta menteni a menthetőt.

- Yemin- ültem fel az ágyon. A hasam még mindig fájt, de nem törődtem vele. – Mei?

- Ne menj Kris közelébe egy darabig.

- És az enyémbe se. – hagyott kettesben barátnőmmel Chanyeol.

- Sajnálom B.

- Az én hülyeségem volt. Remélem másnak nem lesz belőle baja. Egy életre megtanultam a leckét.  Mei-el, ugye nincs semmi?

- Felszakadt a vállán a seb, miközben pofozgatott. – megijedtem. Leugrottam az ágyról, de nem jutottam két lépésnél tovább, mert a fájdalom a hasamban nem enyhült egy cseppnyit se. Yemin visszafektetek az ágyra és megnyugtatott, hogy Meinek semmi baja és várjam itt az orvost. Aki egy darabig nem érkezett. Már hajnaladott mikor feltűnt, hogy még mindig senki nem jött.

- Megyek hívok egy orvost. – állt fel Yemin.

- Nem kell.

- De B.

- Meg fogja kérdezni, hogy akarom-e most a műtétet vagy sem. Szerintem tudod melyiket válaszolnám. Nincs szükségem se az orvosra, se a kórházra.

Ezután nem esett több szó köztünk. Kiszedtem az infúzióstűt a kezemből. Lementünk a recepcióra. Aláírtam egy-két papírt és szó nélkül elhagytam a kórházat.

- Biztos ne vigyelek haza?

- Nem kell. Fogok egy taxit és elmegyek a kocsimért.  Inkább menj és nézd meg Mei-t. – löktem a kórház felé. – Yemin. – szóltam utána. – Mond meg neki, hogy sajnálom.

- Hívni foglak, hogy mi van.

A fürdőben ébredtem. A hideg csempe érintkezett néhol fedetlen bőrömmel, amitől a hideg rázott.  Nem tudom mennyi ideig élveztem a hideg társaságát, de épp eleget ahhoz, hogy megelégeljem és újabb hely után keressek, ahol ellehetek egy darabig. Az új kiszemeltem a wc ülőke volt. Igen a fürdőszobába zárkóztam a külvilág elől. Kint a telefonomon már vagy 100 nem fogadott hívás díszelget, de nem érdekelt, annak ellenére, hogy tudtam, hogy 99 biztos Yemintől van. Mégse mentem ki érte. Tudom, hogy az önsajargatás nem old meg semmit, de valahogy most ezt láttam a legjobbnak. és annak, hogy nem adok életjelet magamról. Ez mindaddig ment még a telefonom próbáltak elérni, de mikor valaki ráfeküdtek a csengőmre megadtam magam.

- Örülnék ha leszállnál a csengőről. - nyitottam ajtót nem túl kedvesen és reménykedtem, hogy nem Chanyeol az.

- Oké. Mivel Mei nem tudott velünk jönni, mert még a kórházban ketten megyünk. - Yemint nem nagyon izgatta, hogy fogadtam és, hogy senkire nem vagyok jelen pillanatban kíváncsi. – Amúgy örülnék ha felvennéd a telefonodat. Tudod hányszor hívtalak?

- Nem számoltam.

- Mei aggódik érted. Elmeséltem mi történt.. – nem fejezte be addig még nem néztem rá.- Köszöni, hogy őt nem köptük be. Kris elevenen megnyúzta volna.

- Tao?

- Nem szól hozzám.

- Chanyeol mondta el neki, igaz?

- Igen. De most ez nem nagyon izgat. Öltözz megyünk házat nézni. – lökött a fürdő felé, hogy szedjem le a sminkemet ami már szerintem két napja biztos rajtam van.

- Minek? tök szép a házad?- értetlenkedtem , de azért beadtam a derekam és egy röpke óra alatt elfogadható állapotba varázsoltam magam.  Beültem Yemin mellé a kocsiba és csendben bámultam ki az ablakon egész úton. Csak azt vettem észre, hogy a kocsi fékezz, majd megáll.  Kiszálltam Yemin szerelméből és megnéztem a házat, ami előtt megálltunk.

- Nem értem minek neked ház, de én ide be nem megyek. Fúj. Undorító a színe – ültem vissza a kocsiba.

- Jó napot. hajolt meg kint Yemin. – Üljön be és menjünk a második házhoz. 

Beült mellém egy negyvenes éveiben lévő hölgy. Aprót biccentettem fejemmel üdvözlésképpen, majd az útra szegeztem tekintetem,mintha én vezetnék, holott csak az anyósülésen melegítettem az ülést. A nő hátam mögül valamit nagyon magyarázott, miközben Yemin félig az útra félig pedig rá figyelt, majd leparkoltunk a következő áldozatnál. Kívülről kifogástalan volt, így nem jöhetett az a kifogás, ami az előző háznál. Kénytelen voltam bemenni én is. Csendben, szótlanul jártam végig a két emeletet. Betekintettem mindenhova. Kifogástalan, ahogy a külseje, ennek ellenére valahogy taszított a gondolat, hogy barátnőm ezentúl itt éljen.

- B?- kérte ki Yemin véleményem.

- Hát nem tudom. Gyönyörű meg minden, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy itt élj.

- Menjünk.

Újra útnak indultunk. Körülbelül tizenöt percet kocsikáztunk. a nőnek folyamatos járt pampogója. Be nem fogta. Az előző házat dicsérte agyba-főbe. Már az agyamra ment. Legszívesebben leütöttem volna, de féltem, hogy kárt teszek benne és nem kellene még egy balhé. Meg hogy nézne ki az újságokban vagy a neten: ’Egy ingatlanost leütöttek egy kocsiban, mert túl sokat beszélt…’ Igen, valahogy ilyen hülyén hangzana, ha tényleg megtörténne.  Gondolkoztam rajta, hogyan folyhatnám belé a szót, de a fékek csikorgása jelzett, hogy erre már semmi szükség.  Kedvetlenül szálltam ki az autóból. Végig a földet bámultam. Nem tulajdonítottam nagy figyelmet semminek. Még Yemin üdvrivalgásai, meg dicsérete se tudtak lázba hozni.

- Beleszerettem. – mondta kifele menet.

- Még mindig nem értem minek neked j ház. Ott van a galériád. Elég nagy is és… Megértelek. Költözünk.- olvastam el a szemben lévő házon az eladó feliratot.

- Na mi van? – nem jött ki hang a torkomon így kezemmel mutattam meg. Yemin hangos nevetésbe kezdet.

Még aznap elintéztük a papírmunkát, amik szükségesek voltak a költözéshez, hogy minél hamarabb használatba vegyük új szerelmeinket.  Nem szóltunk senkinek az új házakat illetően, meg a költözésről. Meglepetésnek szántunk. Aznap este nem mentem haza, hanem Yeminnél aludtam.  Egész este dobozoltunk.  Nana elég nagy segítség volt, hogy Yemin létfontosságú cuccait összepakoljuk és másnap elvigyük a nagy házba.  Egész délelőtt nála legyeskedtünk, aztán jöttem én. Együtt mentük a pici lakáshoz,ami eddig nyújtott biztonságot. Azonnal pakolni kezdtem a nélkülözhetetlen dolgokat, amiben Yemin nagyon sokat segített. Ha ő nem lenne, nem végeztem volna két nap múlva se. Éppen cuccoltunk le a kocsiba, mikor valakinek nekiütköztem.

Elmotyogtam egy ’bocsit’ és már mentem is tovább.

- B. – nevem hallatán megálltam. Letettem a dobozt és felnéztem, de nem szólaltam meg.

- Bocsi, nem tudtam semmivel se lerázni. – jött közben Yemin egy újabb dobozért. Az utolsóért.

- Hová mész?

- Költözök. – húzódott egy halvány mosoly az arcomra, ahogy felvillant szeme előtt új birodalmam.  Ezután nem beszéltem vele. Levegőnek néztem, miközben vártam, hogy Yemin bezárja az ajtót és mehessünk. Fájt látnom, mert eszembe jutotta, hogy mekkora barom voltam, mégse tudtam bocsánatot kérni és lerendezni mindent. Nem ment.

- Kész vagyok. Ha gondolod mehetünk.- ért mellém Yemin.

- Rendben. – feleltem, majd szemeim lehunytam és egy mély, fájdalmas sóhaj kíséretében felkaptam az előttem lévő dobozt . – Szia.- köszöntem el Chanyeoltól mikor már elmentem mellette.  Kezemben lévő dobozt a hátsó ülésre tettem, majd elfoglaltam az anyós ülést és kocsimat itt hagyva mentünk új otthonunkba.

my new love *-*