Seo Young - Honestly...

Most szerintem nagyon nem részletezem a hetemet,mert semmi érdekfeszítő nem történt. Óóó vagyis kiderült,hogy B új családtagjai két tündéri kiskutya. Hát volt nagy meglepődés azt mondhatom,de nagyon aranyosak.

Csajos este. B felhívott,hogy este csajos estét tartanak Yeminnel és kötelező a részvétel,úgyhogy nem mondhattam nemet. Nem mintha akartam volna,sőt alig vártam. Este már mindenki ott toporgott B háza előtt,aztán irány Yemin rezidenciája. Miután Tao nagy nehezen elment végre beindult a buli. Körbe ültünk a nappaliba és elkezdődött „a titkaink felfedése”. Mivel nagyon senki sem akart megszólalni B kezdett bele. Síri csöndben hallgattuk,csak néha kérdeztünk közbe. Nagyon durva élete volt…mint egy filmben. Miután a meséje végére ért megint csend lett.
-  Őőő akkor leszek én a második. – szólaltam meg kicsit halkan. Mindenki mosolyogva bólintott.
- Szóóval,hát szerintem azt mindenki tudja,hogy 14 éves koromban Tokyo-ba költöztünk a szüleimmel. Sunhee itt maradt a suli miatt.
- De miért költöztetek oda? – szólalt meg Yemin.
- Mert apa ott kapott állást. Illetve egy ajánlatot,ami messze sokkal jobb volt mint a koreai munkája. Mert apa orvos,szívsebész. Szóval miatta mentünk ki igazából. De anyának is több ajánlata volt Japánban. Ő meg lakberendező. – ecseteltem a sztorit.
- Wow ezt nem is tudtam! És te? Te milyen voltál? – kérdezte Min. Kicsit hezitáltam mielőtt megszólaltam volna,de aztán eszembe jutott,hogy B is mindent elmondott a múltjáról és tőlem sem várnak el mást.
- Hááát először nem volt könnyű. Nem nagyon beszéltem japánul és nagyon nehéz volt az első pár hétben. Aztán megismerkedtem Mia-val,Seiji-vel és Kiousuke-val,akik egy évfolyamba jártak velem. Ők nagyon sokat segítettek nekem, mindenben,amit csak el lehet képzelni. Tulajdonképpen nélkülük nem tudom mi lett volna velem. Aztán szerencsére sikerült megtanulnom japánul. Most már úgy beszélem,mint a koreait. Szóval mi négyen állandóan együtt voltunk. Egész gimi alatt. Nem tudom…mit akartok még hallani?
- Tudod mit akarunk! Botrányok,pasik! – nevetett B. Mély levegőt vettem.
- Oké…az első fél évben még nem igazán randiztam,mert túlságosan lefoglalt a felzárkózás és hogy megszokjam az új életemet. Igazából a 16 éves szülinapom előtt 1 hónappal indultak be igazán a

Egy jól sikerült éjszaka reggelén...

dolgok körülöttem. – körbe néztem a szobában. Mindenki feszülten figyelt,úgyhogy folytattam.
- Mia-val és egy másik barátnőmmel elmentünk egy buliba. Amolyan „zártkörű’ party volt…szóval nem igazán szabadott volna kiskorúként ott lennünk de belógtunk. Ott találkoztam egy fiúval. Egész este szinte csak vele táncoltam. Azt se tudtam,hogy ki az vagy hogy hány éves.
- És ki volt az? – csattant fel Soyun.
- Sen-nek hívták. Sen Mitsujinak.
- Na ne! Az a Sen Mitsuji? – szólalt meg Min.
- Ha a modellre gondolsz,akkor igen. Szóval vele voltam egész este és nagyon megkedveltem….szerintem a folytatást sejtitek. Randizgatni kezdtünk,amit szinte senki nem nézett jó szemmel,mert 5 évvel idősebb mint én.  Igazából magasról tettem arra,hogy ki mit gondol. Pedig még Miáéknak sem tetszett a kapcsolatunk,de az sem zavart. Azt hiszem kicsikét elvakult voltam. De Sen más volt,mint azok a srácok akikkel addig találkoztam. Lehet,hogy azért mert idősebb volt..nem tudom. Szóval az lett a vége,hogy összejöttünk. Viszont a karrierje is kezdett jobban beindulni. Egyre nívósabb fotózásokra hívták,és nem volt megállás a francia Vogue címlapjáig. Egészen 18 éves koromig voltunk együtt…akkor kapott egy ajánlatot. Koreában. Azt mondta ezt nem utasíthatja vissza és elment. Hiába kértem,hogy várjon egy hónapot amíg leérettségizem nem volt hajlandó. Kicsit úgy éreztem,hogy megunt…vagy gyereknek tartott. Eléggé összetörtem. Ő volt az első nagy szerelmem és …. vele feküdtem le először. Igazából a tinédzser korom nagy részét ő töltötte ki. Ő egy más világ volt. Mikor vele voltam különlegesnek éreztem magam. Annyi másik lányt megkaphatott volna,de ő mégis velem maradt…vagyis egy ideig. Az utána következő hónapokban egy csődtömeg voltam. Éppen,hogy átmentem a vizsgáimon és sikerült leérettségiznem. Nagyon sokáig kellett anyáéktól és Sunhee-től hallgatnom,hogy „ mi megmondtuk,hogy ez lesz a vége”. Csak Mia,Kiosuke és Seiji nem oktattak ki. Pedig tudtam,hogy ők is mennyire ellenezték a kapcsolatunkat. Ezért a mai napig hálás vagyok nekik. Szóval Sen címlapot címlapra halmozott Koreában,én pedig nem tudtam,hogy mit kezdjek az életemmel. Nem jelentkeztem semmilyen főiskolára,ezért egy szórakozó helyen kezdtem dolgozni….ahol történtek dolgok,amikre nem vagyok büszke és nem is igazán szeretnék beszélni róluk. Legyen elég annyi,hogy nem voltam éppen példaértékű.

Seijivel 2 éve

Mikor már kezdtem nagyon lesüllyedni Miáék rángattak ki a gödörből. Igen..megint ők. Tényleg nem tudom mit csináltam volna nélkülük. Igazából a sztori többi részét már ismeritek. Pár hónap múlva repülőre ültem és eljöttem a nővéremhez,hátha itt több szerencsével járok. Szerencsére ebben anyáék is támogattak. És most itt vagyok. Viszont pár hete találkoztam Sen-nel egy fotózáson. Szerintem mondanom sem kell mennyire meglepődtem és ez vele som volt másképp. Igazából akkor jöttem rá,hogy mennyire dühös vagyok rá. Miatta voltam a padlón és ő még egy sms-t sem küldött soha. Viszont most úgy látszik be akarja hozni a lemaradását.
- Ezt hogy érted? – szólalt meg Mei.
- Állandóan hívogat és találkozni akar. Fogalmam sincs,hogy miért csinálja hiszen ő hagyott ott olyan könnyen. És hiába mondom neki,hogy köztünk mindennek vége nem hajlandó felfogni. Nem tudom mit csináljak….- sóhajtottam.
- Háát Seo,azt hiszem segítenünk kell levakarni rólad. – karolt át B.
- Haha az jó lenne. – nevettem. Igazából jól esett ezeket a dolgokat kiadni magamból. Nagyon örültam neki,hogy olyan barátaim vannak,mint a lányok. Tényleg. Az este további részében mindenki kiöntötte a lelkét. Tényleg minden kis apróságról szó esett nagyon jó volt. Miután végeztünk az esti mesékkel átcuccoltunk B-hez és ott folytattuk a partit. Felhoztam a többieknek a divatbemutatót,mert Kwon úr azt mondta végül annyi embert hívok,amennyit akarok,mert ez egy speciális bemutató lesz. Mikor elárulta,hogy miért tudtam,hogy a lányok imádni fogják. Mindenki rögtön belement,úgyhogy jövőhétre már megvolt a program. Nem is akármilyen. Szerintem tényleg imádni fogják.

Danbi: Girls' night.

Négy óra után mindenkit kipateroltam a házból, kivéve lakótársam és szerelmem akik velem maradhattak.  A lányoknak mondtam, hogy hétkor találkozunk a szomszéd ház előtt,mivel drága páromnak nagy szája van és a titkos csajpartynkat kikotyogta, Igaz nyílt titok volt, csak nem akartam még több bajt keverni, mivel Tao így is ki volt akadva, hogy Yemin kijött a kórházból, így az egészet úgy adtuk be, hogy Yeminnél lesz, hogy a kis panda ne akadjon ki még jobban a délutáni incidens után.

- Szóval csaj party? – kérdezi Chanyeol mikor bevittük whiskyt és vodkát a szobámba.

-Ühüm.

- És mi szokott egy ilyen partyn zajlani.

-Ha lány lennél tudnád, de így a boldog tudatlanságban kell, hogy meghalj.  – megölelt majd puszilgatni kezdte nyakam miután lekoppintottam ezzel a mondattal. – Nem győzöl meg.

- Biztos vagy benne?  - tolt vissza szobám felé, miközben felsőm alja után kutakodott. Egy darabig hagytam, hogy folytassa. Már az agyán feküdtünk egy picit hiányos öltözetben  mikor kezeimet vállára téve toltam el magamtól.

- Jön Mei. – bújtam ki alóla és melltartómat megigazítva rohantam ki a szobából.  Tudom, hogy szemét dolog volt ez tőlem, mert már elég régen voltunk együtt, de valahogy most nem éreztem itt az idejét, hogy szenvedélyesen egymásba feledkezzünk.  Meg feszélyezett a tudta, hogy egy másik személy is járkál a lakásban, aki bármelyik pillanatban ránk nyithat. Igen ez most gondolom furcsa, mivel elég extrém helyeken is csináltuk már, sőt ránk is nyitottak, de akkor nem voltam teljesen önmagam, így nem zavart a helyzet…

- Na nem adtad meg magad? Pedig épp indultam a füldugóért. – poénkodott barátnőm.

- Haha. Nem.

- Miért. Már nem ez az első alkalom. És már elég régóta…

- Ne is mond. Több mint egy hónapja, de valahogy nem visz rá a lélek.

- Miért?

- Nem tudom. pedig annyira kívánom, de valahogy mindig lekoptatom…talán az új ház miatt. – Mei csendben várt. Tudta, hogy mindjárt úgy is folytatom így feleslegesnek találta, hogy ő megszólaljon.  – Feszélyez a tudat, hogy más is van itt rajtunk kívül és bármelyik pillanatban ránk nyithat. – Mei hangos nevetésben tört ki. – Mi van?

- Feszélyez? Mikor a wc-ben is mindig csináljátok. Sőt mikor Yeminnél voltatok még rátok is nyitottak. Ezután ’kicsit’ vicces, hogy feszélyezz a tudat, hogy a legjobb barátnőd itt mászkál a házban. Azt még megérteném, ha Tokiyáról lenne szó. –nem tudta folytatni, újabb nevetőgörcs jött rá.

- Látom jó a hangulat. – jött ki egy durcás Yeol, már teljes harci díszben. Szó nélkül indultam meg az ajtó felé, amerre ő is tartott, majd mielőtt kinyithatta volna, magamhoz rántottam és szenvedélyes megcsókoltam.

- Sajnálom. – nem válaszolt semmit, csak egy búcsú csókot hintett ajkaimra , majd mosolyogva távozott palotámból.  – El kellett volna legalább vinnem. – ültem le Mei-el szembe.

- Nagy fiú, tudd már taxit hívni. – és ezzel a mondattal lezártnak tekintettem a beszélgetést.

Éppen végeztünk az előkészületekkel, mikor ránéztem az órára, hogy mennyi időnk van még. Kerek tíz percünk volt, hogy átöltözzünk valami kényelmes göncbe és irány a szomszéd. Az ajtó előtt összevártunk mindenkit és mikor teljes volt a társaság becsöngettünk. Tao nyitott ajtót.

- Sziasztok. – köszönt nekünk és arrébb állva beengedett minket.

Egy darabig még ott volt, hogy teljesen megbizonyosodjon arról, hogy itt maradunk és nem csinálunk semmi őrültséget. Mindannyian megígértük, hogy semmi gáz nem lesz és nyugodtan engedtük útjára. Pár percig, olyan fél óráig még csendes volt a buli, mivel féltünk, hogy Tao visszajön, de  Yemin megnyugtatott, hogy nem fog, szóval egy gyors pohárköszöntővel kezdtük és irány a meseest.  Mivel senki nem volt elég bátor az egészhez én kezdtem.

- Nem tudom hol is kezdjem.  A családomat már nagyjából ismeritek és tudjátok nem túl jó a kapcsolatom velük, vagyis az apámmal emiatt voltam régen olyan amilyen…

Mielőtt találkoztam Mei-el elviselhetetlen voltam. Egy csődtömeg. Nem szeretnék újra találkozni azzal az énemmel.

- Milyen voltál? – kérdezte Seo.

- Chanyeol előtt sose volt tartós kapcsolatom. Mondhatni kapcsolatom se volt, mert az egy hetes együttlétet,ami folyton szexbe torkollott nem lehet annak nevezni. Sokszor még az illető nevét se tudtam, akivel éppen voltam. – meglepő pillantásokat kaptam. Vártam amíg feldolgozzák az infót és utána folytattam. – Az iskola ribancának voltam elkönyvelve, aki bárkivel lefekszik. sokan próbálkoztak is, de a velem egyidősek tabuk voltak számomra. Sose feküdtem le iskolatársammal, amit mindenki tudott, ezért sokan próbálkoztak pénzzel. Reménykedtek, hogy így nyert ügyük van, de csak szánalmat mutattam feléjük, amiért pénzért akarják valakivel csinálni…

- Miért csináltad?- kérdezte Soyun.

- Lázadtam a rendszer ellen, az apám ellen. Ezzel akartam felhívni a figyelmét, hogy van egy lánya, aki szeretetéhes, de nem jött össze.

- Legalább védekeztél? – szólalt meg most Min.

- Igen, bár a legtöbb alkalommal elég részeg voltam, de a gumi valahogy mindig felkerült az adott partnerre. Ennek köszönhetem, hogy egészségesen és gyerek nélkül úsztam meg ezt a korszakot.

- Volt még valami? – kapcsolódott be Yemin is.

- Nem én lettem volna, ha ennyivel végeznénk. Néha annyira kiütöttem magam, hogy egy időszakban visszajáró vendég voltam a detoxban., ahogy pár estét a sitten is eltöltöttem csendháborításért, birtokháborításért és hasonló dolgok miatt.

- És ez tényleg csak az apád miatt volt? –kérdezte Nana.

- Lényegében. Meg közrejátszott az is, hogy D hazament Amerikába, mert nagypapi.- és itt mindenki elmosolyodott. - beteg lett és segítenie kellett a cégnél. És nekem csak ő volt. Ő volt aki szeretet végig és törődött velem, holott ugyanúgy kevés ideje volt, mint az apámnak…

Mindenki ledöbbent a hallottak alapján. Kellett egy kis idő a megemésztésére, majd mindenki mesélt még egy picit a múltjából és utána átköltöztünk hozzánk.  Egyből a konyhába indultunk és ettünk Mei isteni vacsorájából. Kicsit beettem szóval egyből áttereltem a társaságot a tv-és szobába és irány a girls’ night. Bekapcsoltam a hatalmas készüléket felcsatlakoztam a wifi-re, majd a youtube-ot behozva  tavalyi kedvencemet indítottam el.  A lányokkal együtt énekeltük el, ami kellőkép beindította  a bulit. A sok kedvenc zenénk mellett, persze be-becsusszant néhány amerikai szám is. Ilyen volt a Fox,  ami a kellő alkohol mennyiség után többször is lement egymás után és mindig ugyanolyan beleéléssel ugráltunk rá és énekeltük. Mei és az én közös számom se maradhatott el, így a Do you love me is egy párszor elhangzott. Sőt mikor kimentünk az udvarra csillagszórozni még a telefonról is az ment… Az este zárásaként jött a lelkizős rész, avagy a szomorú japán dalok, amik megsiratják az ember. Mindenki elejtett pár könnycseppet és elmondta mi nyomja a lelkét. Egy nagy családi öleléssel zártuk az egészet mielőtt elmentünk aludni. Én Mei-el és Yeminnel aludtam együtt. Ők  az ágyban én meg mellettük megágyaztam magamnak a földön, de végül közöttük kötöttem ki. Már éppen elszundítottam, mikor Yemin eltűnt mellőlem. Egyből felültem és körülnéztem.

- Csak melegen van. - költözött le a földre a tiszta kóma Yemin.  Az este további részében a mellettem fekvő nem hagyott aludni. ugyanis percenként látogatta meg a mosdót, mivel kicsit nem volt rendben a gyomra az este után, de szerencsére a folyadékon kívül nem adott ki semmit magából.

Reggel viszonylag korán ébredtem. Még szerencse.

- Yemin Tao mikor jön? –ébresztettem fel a mellettem lévőt.

- Kilencre. fordult át másik oldalára.

- Fél kilenc van és a mi házamban vagyunk.

Gyorsan riadóztattunk mindenkit és átcuccoltunk a szomszéd házba. Szétdobáltunk mindent, vagyis átvarázsoltuk a házat olyanná, ahogyan az én házam kinézett. Éppen az üres üvegeket pakoltuk át,mikor valaki nem kívánatos személybe botlottunk…

- Hát ti? – üdvözölt minket Tao.  – Ugye nem B-nél volt a parti?

- Nem, dehogyis. Csak tudod Yeminnél kevés volt a szemét, így a hétközbeni felhalmozottat áthordom hozzá. – rohantam be a házba magam mögött Minel.

Seo Young - Old friends

Karambol. Kórház. Izgulás. Beesés az ágyba. Röviden így tudnám leírni a karácsony éjszakát. Yeminhez mindannyian bementünk a kórházba,de hamar elküldtek minket,csak Tao maradt. Reméltem,hogy nem lesz semmi komoly baja. Szerintem mondanom sem kell,hogy ezek után Luhan alig engedett beszállni az új kocsimba.
„ Lehet,hogy túl gyorsat vettünk neked. Látod,hogy Yemin sem tudta irányítani az övét”
 Alig tudtam leállítani. Nagy nehezen elengedett és hazavezettem.

A repülőjegyek sorsáról is döntöttünk. Jövő hónapban fogunk menni,mert most lehetetlen volt elszabadulnia Luhannak és nekem is be volt táblázva a hetem karácsony után. Kwon úr visszajött amerikából és újra munka volt. 3 nappal szilveszter előtt korán keltem,mert fotózás volt. Kwon úr elég titokzatosan írta körül a témáját,de nem kérdezősködtem. Szinte percre pontosan értem oda a helyszínre,ami egy bevásárló központ teteje volt. Hát igen..autóval tényleg könnyebb az élet,főleg,ha 500 lóerős (köszi srácok ♥). Szóval a főnököm már ott várt és együtt mentünk fel arra a bizonyos tetőre. Elég magas volt,szerencsére nem volt tériszonyom. Már a modellek és mindenki más a helyén volt. Úgy tűnt csak ránk vártak.
- Ez egy Prada kampány fotósorozat lesz. – súgta a fülembe Kwon úr. Az egész fotózás hihetetlenül profi volt és nagyon élveztem. A végén Kwon úr rólam is csinált pár képet,csak hogy ellője a megmaradt diákat. Vicces volt. Mikor végeztünk szabad voltam a nap hátra lévő részében. Beszálltam a fehér szépségembe és hazafelé vettem az irányt. Sunhee egy csomó képet küldött New York-ból. Nagyon irigyeltem. Viszont megbeszéltük,hogy nemsokára én is megyek. Reméltem,hogy így lesz. Ahogy hazaértem megcsörrent a telefonom. Mikor megláttam a kijelzőn lévő nevet örömömben majdnem kiejtettem a kezemből a telefont.
- Miaaa! – ordítottam bele a vonalba. Japán barátnőm ezt egy hatalmas „Seoooo”-val jutalmazta.
- Úristen de jó hallani a hangod! – mondtam.
- A tiédet is csajszi! Nagyon hiányzol ám! Fel kellett,hogy hívjalak! Tokyo nem ugyanolyan nélküled! – sóhajtotta. Szinte láttam magam előtt az arcát,ahogy összehúzza a szemöldökét. Ő volt a legjobb barátnőm mielőtt eljöttem Japánból.
- Te is nagyon hiányzol nekem! Úristen,annyi mindent kell mesélnem! – hadartam.
- Ez egyértelmű! Mindent tudni akarok,mert ne hidd hogy nem láttalak a MAMA-n. Mi a francot kerestél te Luhan oldalán a vörös szőnyegen?? – kérdezte szinte sikítva. Hát igen…ő mindig is oda volt az ilyen bandákért.
- Mondtam,hogy sok mindent kell mesélnem. De drága lesz a számlád! – nevettem.

 

 

                           A mi kis csapatunk ♥  (Seiji,Mia,Kiosuke,Seo)

2 és fél óráig beszéltünk. Mindenről beszámoltam neki,ami attól kezdve történt velem,hogy a Narita reptéren felszálltam a repülőre. Szerintem mondanom sem kell a reakcióját. Ő is mesélt. Elmondta,hogy Seiji és Kiosuke is  ( kis csapatunk másik két tagja) bekerült a divat főiskolára,Mia pedig lakberendezőnek tanult. Büszke voltam rájuk,hogy sikerült fősulira menniük. Nekem nem éppen így alakultak a dolgok. Nagyon hiányoztak és jó volt végre hallani Mia hangját. Nagyon reméltem,hogy nemsokára a többiekkel is tudok beszélni. Igazából ők is a családom voltak. Mi négyen állandóan együtt voltunk. Mikor összejöttem Sen-nel és mikor szakítottunk akkor is. Mindig és mindenben mellettem álltak,amiért nagyon hálás voltam nekik.

                                             Kiosuke-val az indulásom előtti napon.

Ezek után le se lehetett szedni a vigyort az arcomról. Délután átmentem a dormba.
- Hát te meg miért vagy ilyen boldog? – kérdezte az ajtót nyitó Chanyeol.
- Csak úgy! Szép napunk van,nem? – nyomtam egy puszit az arcára és beugráltam a nappaliba. Az ott ülők úgy néztek rám,mint akik szellemet látnak.
- Olyan vagy,mint aki füvezett. – szólalt meg Kris.
- Csak azért,mert mosolygok és jól érzem magam,abból még nem következik az,hogy füveztem. – feleltem és lehuppantam Kai és D.O. közé a kanapéra.
- Igazad van. Akkor LSD? – nézett rám Kai.
- Perszee,gyorsan nyaltam egy két bélyeget mielőtt eljöttem. Legközelebb sírva jövök be. – sóhajtottam.
- Jajj isten ments. Örülünk,hogy boldog vagy! – szólalt meg Suho.
- Persze,hogy örülünk. – hallottam meg Luhan hangját,majd két kezet éreztem meg a vállamon. Felnéztem a tulajdonosukra és megint elmosolyodtam.
- Hajolj ide,egy pusziért. – mondtam. Luhan elnevette magát és megcsókolt.
- Óhohóó gyerekek. Itt vannak kiskorúak is. – csattant fel Xiumin nevetve.
- Köztük Seo! – lökött meg Kai.
- Gyere be a … nem,ne gyere be,mert Min meg Sehun befoglalta. – vakarta meg a halántékát Lulu.
- Nem kell mindig elrángatni. Mi van ha most nem is hozzád jött,hanem hozzánk? – tette karba a kezét Chen cinikusan.
- Mindenkihez jöttem. – nyújtóztam ki.
- Na látod! Most úgy is szabadok vagyunk. Nézzünk meg egy filmet! – csapta össze a tenyerét D.O.
 - Milyen filmet? – ült le Luhan is.
- Valami olyat,amin nem alszunk be. – mondta Kris.
- Akkor én tudok egy jót! – szólalt meg Kai. Hírtelen megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt. Az ilyet nem szoktam felvenni,de most valamiért mégis megnyomtam a hívás gombot.
- Seo? – hallottam meg az ismerős hangot.
- Milyen számról hívsz? – álltam fel a kanapéról és arrébb mentem. Magamon éreztem a többiek tekintetét.
- Ha a sajátomról hívtalak volna,úgysem veszed fel. Figyelj,tényleg beszélnünk kell..
- Nem! Nekünk nem kell beszélnünk Sen. Felejtsd el a számom és engem is! – nyomtam ki a telefont. Egyszerűen nem tudtam felfogni,hogy miért nem képes leszállni rólam. A telefont a zsebe,be csúsztatva mentem vissza a többiekhez.
- Ki volt az? Olyan ingerültnek látszol. – szólalt meg Lay.
- Jaa,csak valami téves hívás. Nem fontos. Na? Mit nézünk? – próbáltam terelni a témát.
- Kai mindjárt hozza. –kacsintott Luhan.
- Batman: A sötét lovag! – ordította Kai a kezében a DVD-vel.
- Kai,most komolyan? Ezt már vagy 1000-szer láttuk. – emelte égnek a kezét Suho.
- Akkor 1001-szerre is tökéletes lesz! – nyomta be a lejátszót Kkamjong. Reméltem,hogy Sen nem fog zaklatni az este hátralévő részében…..

                       Kezdődik a film *.*

Danbi: New family members.

„-De-de bővül a család…”

Látnotok kellett volna a társaság reakcióját. Nehéz volt magamba tartani a nevetést, de kibírtam hála Chanyeolnak, aki rögtön egy süteményt tömött a számba, hogy kóstoljam meg, mert nagyon finom és hogy majd meg kell tanuln9om nekem is elkészíteni.

- Katasztrófa vagyok a  konyhába, ugye nem gondoltad komolyan?

- Van időd még, de azért neki kezdhetsz tanulni. Mit fog enni a kicsi?- suttogta a kérdést a fülembe, majd elmosolyodott és egy apró puszit adott arcomra és ott hagyott, hogy eljátssza a boldog apukát a többieknek.

- És hanyadik hónap?- ült le mellém Suho.

- Hónapnak még nem nevezném. Harmadik hét. – mondtam mosolyogva és közben már elképzeltem mit fogok, fogunk mi ezért kapni, de jó volt egy picit húzni az agyukat.  Következő nagy híremet is bejelentettem, gondoltam ha már ezt ilyen jól fogadták akkor a másik már meg se kottyan nekik, de hát nem így lett.  Tokiya lett hivatalosan is a harmadik szoba tulajdonosa,amit még semminek nem rendeztünk be az emeleten. Lay és Chanyeol kivétel a többiek egy furcsa mégis nem sértő fintorral fogadták a hírt, de Chanyeol teljesen más volt…

Az ajándékozás után nem sokáig maradtunk. Nagyjából mindenki egyszerre indult el.  Már lent voltunk a kocsiknál, mikor Yeol durcizásával felhagyva egy kicsit hozzám szólt.

- Te nem motorral jöttél?

- De.- mutattam egy picit messzebb szemem fényére.

- Akkor…

- Tokiya.

- Már a kocsidat is kölcsön adtad neki?

- Igen és ha tetszik ha nem vele mész haza, mert Meinél nincs több hely.  – ültettem be a kocsi anyós ülésére és megbizonyosodtam róla, hogy nem fog kiszállni. 

- Szerintem majd engeszteld ki. - mondta Yemin.

- Először inkább beszélek vele.- ültem fel motoromra és Yemint követve indultunk el…

Elsőként érkeztem a kórházba a mentő után. Útközben elintéztem, hogy Tao, aki szerelmével együtt érkezett, kocsija valahogy ide kerüljön, vagy legalábbis haza, de ne maradjon a város közepén…

- Hogy van? – kérdeztem lihegve mikor odaértem Taohoz.

- Nem tudom. Mióta beértünk bent van és még nem jött ki senki. B mi van…

- Nyugi Tao. Nem lesz semmi baja.- ültem le mellém és vontam ölelésembe. Így próbáltam megnyugtatni, de nem nagyon ment egészen addig míg a többiek be nem értek. Krisnek valahogy sikerült megnyugtatni valamennyire. Nem sokkal később ki jött az orvos is megnyugatott minket, hogy szomszédom életben fog maradni és hazaküldött minket, hogy ma nem mehetünk be Yeminhez. Tao ennek ellenére maradni akart.

- Tao, gyere hazaviszlek. Pihenned kell neked és nem egy mosott szarként ülni Yemin mellett mikor fel kell.

- Nem. Mi van ha felébred még én otthon alszom?

- Az orvos azt mondta, hogy egy ideig aludni fog, annyira kiütötték a gyógyszerek.

- Nem.

- Reggel visszahozlak.

- Visszatudok jönni egyedül is. – állt fel végül.

- Yemin nem örülne, ha ilyen állapotban vezetnél. – indultunk el a kijárat fele. Mivel én motorral voltam,  amire Tao a feje alapján nem nagyon akart felülni így inkább a kórház parkolójából kisétálva a forgalmas útról leintettem egy taxit.

- És mi lesz a motorral?

- Majd visszajövök érte.

- Akkor már mehettünk volna azzal is.

- Felültél volna mögém? – nemlegesen fejbólogatással válaszolt. – Látod.

Az út további része csöndben telt. Mikor hazaértünk mondtam a taxisnak, hogy várjon be. Bekísértem Taot a házban és beszéltem Nanával is, akit időközben elfelejtettünk értesíteni. Szegény nem túl jól fogadta, de megnyugtattam, hogy nővére erős és nem lesz semmi baja. Megígértem , hogy holnap őt is beviszem és elbúcsúztam tőlük.  Visszaültem a sárga autóba és a kórház előtt megköszöntem szegény sofőr fáradozásait, hogy fél óra kiesett neki. Rendes borravalót adtam neki mivel kedves volt és nem hagyott ott. Megkerestem rózsaszín szerelmem és lassan hazafuvaroztam magam.

Reggel korán keltem, gyorsan rendbe szedtem magam,majd átugortam a szomszédba két utasomért és irány a kórház. Mivel nekem már edzésem volt délelőtt így csak beugrottam és azzal a szöveggel,m hogy dolgom leléptem, mert nem akartam lebuktatni magam, magunkat., mivel Chanyeol is elég jól alakította a boldog apa szerepét. Soyun mesélte, hogy Kai is tisztára bezsongott tőle és megkérdezte, hogy nem csinálnak-e egy gyereket. Jót nevettem rajta. Mindig is tudtam, hogy Jongin idióta, dehogy ennyire. Még Yeolt is kenterbe verte ezzel.  

Végig titokba jártam edzésekre, egyedül csak Yeol tudta, hova megyek mindig azzal a kifogással, hogy dolgom van. A többieknek mindig azt hazudta, hogy terhes torna, amit sose lehet elég korán elkezdeni, vagy az apjával békülős programon van, vagy egyszerűen csak D-vel mentem valahova.  Igen visszatérve apához elég jó stádiumba tartottam már. Egészen odáig jutottunk, hogy már képes voltam apának hívni nagy tömegek előtt is és a gyűlölet, amit eddig iránta éreztem már eltűnt, de még nem tudtam neki azt mondani, hogy szeretem, mégis nagy haladás ez az utóbbi évekhez képest.

Két nappal szilveszter előtt meglátogattam barátnémet.

- Örülök, hogy egyedül vagy. – kezdtem bele köszönés nélkül.  Mielőtt bármit is mondhatott volna folytattam. – Remélem készen vagy a szökésre.

- Neked is szia.  Azt hittem sose jössz ezzel.- mosolyodott el.

- Oké, akkor öltözz. Hoztam neked tiszta ruhát. Addig én elintézem a papírokat. –hagytam ott. Elég gyorsan  végeztem ahhoz képest, hogy nem lehetne még Yeminnek elhagyni a kórházat és kisebb vitába keveredtem egy orvossal, majd folytattam egy nővérrel és a végén visszajött az orvos, aki eljött velem a kórteremig, ahol barátném már útra készen várt.

- Csak saját felelősségre, de kontrolla várom vissza.- mondta. Yemin beleegyezett és csendben végighallgatta a hegyi beszédet,amit tartott, hogy hamarabb szabaduljunk.

- Na persze. Lesheti. - mondta Yemin miután elhagytuk a kórházat.  – Azt hittem már sose szabadulunk. – fordult végül felém. – Na és mivel megyünk? Nem látom, se a motorod, se a kocsid.

- Mert nem az enyémmel megyünk.

- Akkor kiével?

- A tieddel.  - Igen amíg Yemin bent lábadozott Nanával és Taoval egyik délután elugrottunk és vettünk neki egy új kocsit, mert tudtok, hogy az egyik szerelmét törte össze, és Tao nem igazán díjazta, hogy abba a kocsiba még egyszer beüljön, még ha meg is javítják.  – Majd Tao elmondja. Hazaviszlek. Útközben hívd fel, hogy a  próba után ne ide jöjjön. – mondtam neki, majd beültem és hazafuvaroztam magunkat. Bekísértem. Gyorsan megbeszéltük a mai estét, utána hazamentem, hogy nyugodtan beszéljen Taoval aki nem repesett az örömtől, hogy kijött, de legalább nem volt nagyon mérges mivel szólt neki.  Mikor hazaértem egyből Mei szobájába mentem és elhadartam neki, hogy készüljön ugorjon el vásárolni az estére miközben küldtem egy kör smst a csapat többi tagjának, hogy 7 Yeminnél. . Tokiya is hazaért közben szóval neki is vázoltam nagyjából az estét. Mondta, hogy akkor elmegy beül valahova.

 - És hol alszol?

- Majd bemegyek egy motelbe.

- Egyedül? Akkor inkább menj fel Yeolékhoz.

- Inkább a motel. A barátod képes lenne a szemeivel meggyilkolni. És akkor Lay-t nem si említettem. – Bementem a szobába és előkerestem régi lakásom kulcsát.

- Tessék. Még nem sikerült eladnom. Ugyan nincs most ott semmi, de jobb, mint egy motel.  Vidd el a kocsim, abba tudsz pakolni egy futont, hogy aludj valamin.

Délelőtt 11 óra. Lassan dél és én már tisztára bezsongva ültem a medence vizénél és bámultam az egyenletes felszínét.

- Meddig színészkedünk még? – csúszott közelebb egy test.

- Miért nem tetszik a boldog apa szerepe?

- De, csak már nem tudom őket tovább hülyíteni.

- Nekem se nagyon megy.  Terhes torna?

- Mi van? Más nem jutott eszembe.

- Mit szólsz ha ma  délután… Van próbátok?- nemlegesen megrázta fejét. – Áthívnánk mindenkit és bemutatnánk az új családtagokat?

- Ez egy roppant jó ötlet. –pusziltam meg és gyorsan felszaladtam a szobába. Átöltöztem majd táskámat magamhoz véve indulásra készen toporogtam az ajtóban. Még vártam, hogy drága párom kitolja a seggét küldtem mindenkinek egy sms-t, hogy délután 3 körül várom őket és semmilyen kifogást nem fogadok el.  

Mei's present. :)

Két kicsi szerelmemmel tértem vissza, de a ház már nem volt üres, mint amikor itt hagytuk. Mei serényen pakolászott a hűtőbe.

- Lálihóó. –köszöntem neki.

- Ohh sziasztok.

- Yeol te vigyázz rájuk nekem még van egy gyors elintézni valóm a hölggyel.- nyomtam kezébe a pórázokat.  Meg se várva Mei reakcióját berángattam a kocsijába és irány Gangnam. 

- Szóval nagyon sajnálom, hogy csak most, de boldog karácsonyt. –szálltam ki az egyik táncstúdió előtt a kocsiból.

- Omo, B… köszönöm. – ölelt meg Mei könnyeivel küszködve.  Gyorsan bementünk, körbekémleltünk belülről is majd irány haza, hogy még a srácok érkezése előtt otthon legyünk, így rátapostam a gázra. 

- 14:55- Jók vagyunk.- szálltam ki az autóból berohantam a házba, megkerestem Chanyeolt és vártuk, hogy a csorda megérkezzen hozzánk.  Szinte egyszerre érkezett mindenki, így nem kellett sokat várnunk.

- Szóval… miért is vagyunk itt?

- Azért, hogy megmutassam a házam. – válaszoltam Baeknek.

- Ennyi?

-Részben. – mondta Yeol.

- Mi a másik dolog? – kérdezte D.O.

- Hát. Várjatok egy picit. – hagytuk magukra Chanyeollal a többieket és szobámba mentünk. Kicsit több időt töltöttünk bent,mivel a két lókötő nem nagyon szeretett volna kézben utazni. – Végre meg vagy. – mosolyodtam el, mikor az egyiket megfogtam, majd Yeol is sikerrel járt pillanatokkal később. - Hát… szóval… bemutatom nektek a két új családtagot. – tettük le Whiskyt és Vodkát a földre.

- Ez az jelenti, hogy nem vagy terhes? – kérdezte hüledezve Kris.

- Nem. Úgy nézek ki, mint aki képes lenne egy gyereket felnevelni?

- Hát nem éppen.

- Kösz,Kai én is szeretlek. – vágtam fejen.

- És a terhes torna? – kérdezte Minseok.

- Edzésen voltam.

- Végülis nem sokat tévedtél Chanyeol. – mondta Tao és mindenki egy emberként nevetett fel…

Whisky (elöl) és Vodka(hátul) :3

Yemin - Hospital.

Ahogy szememet nyitottam ki a fájdalom annál nagyobb lett. Nem tudom meddig aludhattam de addig teljesen jól voltam. Most pedig felkelek és kórházban fekszem. Egy apró kellemetlen morgás amire kezemet még álmában is szorongató párom fel is ébredt.
-Yemin.-pattant fel és megölelt amire összerándultam és felnyögtem. -Ne haragudj csak nagyon aggódtam.-vette finomabbra a szorítást.
-Mi történt?-kérdeztem 

-Autó baleseted volt. Emlékszel valamire?-kérdezte aggódva nekem pedig elkezdtek özönleni az emlékek.
Gondoltam rövidítek a hazafele úton ezért lekanyarodtam egy olyan részen ahol nem lett volna szabad. A sötétben nem vettem észre a szembe sávban jövő autót aminek nem volt felkapcsolva a lámpája. Gyorsan elrántottam a kormányt de belecsapódtam az oszlopba.
-Az autóm.-kiáltottam fel.-Mi van az autómmal?-kérdeztem aggódva.
-Yemin, akár meg is halhattál volna és te tényleg az autódért aggódsz?-szidott le párom.

-Azért is.-válaszoltam szemlesütve.
-Szólok egy orvosnak, hogy felébredtél.-ezzel ott hagyott egyedül.. Legalább volt időm végig nézni a fájó pontjaimon.
- Szép napot kisasszony.-jött be egy kedves középkorú doki. Megkérte Tao-t, hogy a vizsgálat idejére menjen ki.
-Megmaradok doki?-néztem rá mosolyt erőltetve magamra már amennyire fájdalmaim engedték.
-Megmarad de....-hallgatott el.
-De?-néztem rá.
-De a bordája zúzódott, agyrázkódása van és a karja....-hallgatott el ismét.
-Mondja már doki. Mi van a karommal?-kezdtem ideges lenni.
-Hát igazából még nem tudunk semmi pontosat mondani.  Több kivizsgálásra van szükség. A csuklója eltört és valószínűleg olyan idegek is sérültek ami miatt nem lesz 100%-os a gyógyulás.
-Ez azt jelenti, hogy nem fogok tudni festeni többé?-néztem rá és a sírás kerülgetett.
-Meglehet.-nézett rám együtt érzően.
-Megkérhetem, hogy ezt senkinek ne mondja el? Még a páromnak se.
-Ha ezt szeretné.. A titok tartás kötelez.-mosolygott majd magamra hagyott.
Egyből Tao jött be.

-Na mit mondott?-kérdezte sürgetően.

-Megmaradok.-mosolyogtam rá.
-Bővebben?-nézett rám és tudtam, hogy nem hagyja ennyiben.
-Rendbe jövök. Csak egy kisebb agyrázkódás, bordazúzódás és a csuklóm is eltört...de pihennem kell és minden rendben lesz.-próbáltam úgy mosolyogni mintha semmiség lenne pedig a fájdalom egyre erősödött és a sírás is egyre jobban kerülgetett, ahogy bele gondoltam talán nem festhetek többé. De nem akarom, hogy tudja.. nem akarom, hogy aggódjon.
-El sem tudom mondani mennyire mérges vagyok rád-ült oda mellém és megfogta kezem. Halk kopogás és egy mackó kukkantott be rajta utána pedig Kris dugta be a fejét.
-Kris.-mosolyogtam rá és egy kézmozdulattal beljebb invitáltam. Ő lerakta mellém a plüss macit és adott egy homlok puszit.
-Kimegyek egy kicsit beszélgessetek csak.-szorított egyet biztatásképp a kezemre szerelmem és kiment.

-Ugye tudod, hogy nagyon aggódott érted...és mi is mind. Hogy lehetsz ennyire buta Yemin? Ha nem vigyázol magadra magamhoz költöztetlek és még próbákra is viszlek magammal, hogy szemmel tarthassalak.-mosolygott rám gúnyosan.
-Jajj ne inkább vigyázok magamra. Veled lenni 0-24ben? A legjobb idegzetű embernek is sok.-nevettem el magam de egyből rájöttem, hogy hülye ötlet volt mert oldalam hasogatni kezdett.
-Nagyon fáj?-pattant fel aggódva Kris.-Hívjak orvost?
-Az nem kifejezés. De nem kell orvos jól leszek.
-Jajj drága Yemin... ha tegnap este tudom, hogy mi lesz páncélt veszek neked karácsonyra ruhát.
-Hát tudod az a gyönyörű ruha biztosan sokkal kényelmesebb mint egy páncél.-öltöttem rá nyelvet.
-Mit mondott az orvos?-váltott kissé komolyabbra és vissza ült ágyam szélére.
-Azt mondta, megmaradok.-válaszoltam neki is azt amit páromnak egy erőltetett mosoly kíséretében.
-Megmaradsz de?-nézett felvont szemöldökkel.

-De?
-Biztos vagyok benne, hogy van még valami.
-Ha elmondom megígéred, hogy nem mondod el senki másnak?-néztem kérlelő szemekkel.
-Ígérem.-nyújtotta kisujját. Odanyújtottam azt a kezemet amiből az infúzió lógott és bele akasztottam ujjamat övébe.
Elmondtam neki, hogy lehet többé nem festhetek a végén már csak bőgve tudtam beszélni. Óvatos ölelésbe vont és hátamat simogatta. Fájt ugyan de nagyon jól esett. Mikor felszisszentem el akart húzódni de visszahúztam.
-Ne! Egy kicsit maradj még így.-bújtam oda hozzá.
A végén mindketten elaludtunk a pici kórházi ágyon. 

Arra keltem, hogy B, Min és Soyun jöttek be hozzám látogatóba párjaikkal együtt.
Soyun kissé megszidott utána pedig szépen sorban mindenki. Kai-tól kaptam egy szép virágcsokrot, hogy a szoba kissé otthonosabb legyen.

Egészen addig ott voltak -B kivételével aki sietett valahová- míg a doki ki nem küldött mindenkit azzal, hogy 'a betegnek pihennie kell.' Mindenki összepuszilgatott és elköszönt majd megígérték, hogy még jönnek. Végül a doki hessegette ki őket a kórteremből Tao kivételével aki szerencsére velem maradhatott.
-Gyere ide mellém.-húztam oda az ágyra.
-Biztos?-nézett rám kételkedve.
-Igen.-mosolyogtam. Befeküdt mellém majd óvatosan átölelt.
-Jóéjt.
-Neked is. Szeretlek.
-Énis.- és már aludtunk is.

Seo Young - Merry Xmas

A karácsony előtti napra szabadságot vettem ki,ugyanis (rám jellemzően) az utolsó pillanatra hagytam az ajándékvásárlást. Halvány gőzöm sem volt,hogy kinek mit vegyek. Főleg Luhannak és Kai-nak. Azt sem tudtam,hogy Eunjinak adjak-e valamit. Igazából kéne…meg nem is akartam bunkó lenni. Szóval miután összekészültem egy nagyobb vásárló körúthoz felhívtam Luhant,hogy legyen a közeli bevásárló központ bejáratánál 15 perc múlva. Mikor odaértem,szerelmem a fotocellás ajtó mellett várt rám. Nem volt nehéz felismerni. Sapka és fekete sál,napszemüveggel. Ő ezt álcázásnak hívta,de szerintem így csak jobban felhívja magára az emberek figyelmét. Viszont szerencsére most nem akadt közönségünk.
- Sziaa! – ugrottam a nyakába.
- Szia! – csókolt meg.
- Tudod már,hogy mit veszünk? – fogta meg a kezem.
- Nem,de majd kitalálom. Gyere! Siessünk,mert még csomagolni is kell. – húztam be az épületbe.

4,ismétlem 4 órán keresztül keringtünk a hatalmas áruházban. Szinte az összes boltot végig jártuk,de nem eredménytelenül. Mindenkinek sikerült megtalálnunk a tökéletes ajándékot. És nem is költöttem sokat….annyira. Najó…a felét Luhan fizette,de ez már részlet kérdés. Végül is közösen adjuk. Viszont Luhannak még mindig nem vettem semmit. És az idő vészesen fogyott.
Luhan hazafuvarozott és segített felcipelni az ajándékokat a lakásomba.
- Húúú,nem is tudom hogy hoztam volna ezeket el busszal.- dőltem a falnak.
- Kell neked valami ,ami gurul. – kacsintott Luhan.
- Egy roller? – nevettem,miközben elkezdtem kipakolni a cuccokat.

Lulu még egy órát segített csomagolni,majd mennie kellett próbára. Nem is volt baj,hogy nem volt itt,mert így volt időm kitalálni az ajándékát. Kai-nak egy órát vettem,mert mindig is oda volt értük. Viszont Luhant nem ismertem olyan régóta és valami személyeset akartam neki adni. Az egyik ajándéka a divatbemutató jegy lesz,mert múltkor mondta,hogy el akar menni egyre,de az nem „olyan” volt. Kellett még valami más is. A gondolatmenetemet a telefonom csörgése szakította félbe. Illetve csak sms-em jött Kwon úrtól. Megnyitottam az üzenetet.

„ Boldog karácsonyt előre is Seo! Holnap pár napra elutazom az államokba az ünnepek miatt,szóval nem fogunk találkozni. Átutaltam a fizetésedet,és egy kis pluszt is , amit Eunji fotósa küld a múltkori munkádért. Legyen szép karácsonyod! Nemsokára találkozunk!”

Gyorsan válaszoltam az üzenetre és megnéztem a bankszámlámon lévő összeget. Majdnem kiesett a kezemből a telefon. Egy kisebb vagyon állt rajta. Háromszor is megszámoltam a nullákat,hogy nem-e tévedek,de helyes volt. Nem tudtam,hogy Eunji mennyit rakatott hozzá,de ebből egy évre előre ki tudtam volna fizetni az albérletet. Megáll az ész. Magamban még egyszer megköszöntem Byeolnak,hogy anno szólt erről az állásról. (Ha már személyesen nem tehettem meg). Hírtelen csengettek.
- Sziaa hugicám! – ölelt át az ajtó túloldalán álló Sunhee.
- Sziaa! – húztam be. Egy ajándékos zacskót szorongatott.
- Csak holnap lesz karácsony. – mutattam a rózsaszín tasakra.
- Igeen,de…ezért is jöttem át. Holnap elutazom. – felelte furcsán.
- Elutazol? Hova? – tettem csípőre a kezem.
- Őőőő...New York-ba. – felelte.
- Mi? Hogy-hogy?
- Szerintem ülj le. – nézett rám. Sunhee elmesélte az egész „kis” történetet. Még egy hónapja kezdett el randizni egy amerikai-koreai sráccal,akivel csak az utóbbi pár hétben kezdtek komolyra fordulni a dolgok. Annyira komolyra,hogy a srác elhívta a családjához NYC-be.
- Hűűű..hát ezt még fel kell fognom. De hát egyszer sem említetted meg! Ezek szerint ő volt az a titokzatos barát,akinél néha ott aludtál. – szólaltam meg. Sunhee aprót bólintott.
- Legalább egy képet mutass róla. – löktem meg. Nővérem kivette a telefonját a zsebéből és felém tartotta a kijelzőt.
- Haha ebből nem sokat látok. Nincs esetleg valami normális? – nevettem.
- Ez normális. Jajj várjál. – sóhajtott a mellettem ülő és keresni kezdett egy másik képet.
 
- Tessék! Ez megfelel?
- Jajjj de aranyosak vagytok! – kaptam a szám elé a kezem.
- Azért majd én is meg akarom ismerni!
- Haha,ő is téged. Ha hazajöttünk,akkor összehozunk egy találkozót! De most oda akarom adni az ajándékod. – pattant fel a kanapéról.
- Okééé! – álltam fel én is.
- Szóóóval remélem tetszik majd és a te méreted. mostanában úgy is annyi nagy eseményre mész,el kell az ilyesmi. – nyújtotta át a zacskót. Izgatottan húztam ki a benne lévő cipős dobozt.
- Te jó ég! – ámultam el,mikor leemeltem a fedelét és megláttam a benne lévő gyönyörűséget. Én is odaadtam az ajándékomat,ami egy parfüm volt. Sunhee kedvenc illata,nagyon örült neki. Még egy óráig maradt,de utána mennie kellett csomagolni. Viszont én ott tartottam,ahol eddig Luhan ajándékát illetően. Aztán hírtelen beugrott.

                       Sunhee ajándéka *.*

Másnap. Kai hívott,hogy mindenki Soyunhoz megy karácsonyozni és minket is várnak. Nagyon izgatottan készülődtem az estére. Most már mindenki ajándéka megvolt. Eunji reggel hívotthogy boldog karácsonyt kívánjon. Mint az várható volt,ő is elutazott az ünnepekre. A harmadik telefonálóm Sen volt,de kinyomtam. Még a karácsony sem indok arra,hogy beszéljünk. És ezt ő is tudomásul vehetné végre….Lee Joon reggel átjött és egy hatalmas ölelés kíséretében a kezembe nyomott egy kis dobozt,amiben egy gyönyörű nyaklánc volt. Én is oda adtam neki az ajándékomat.

Luhan délután 4-re jött át.
- Sziaa kicsim! – ölelt magához,mikor kinyitottam az ajtót.
- Szia! Boldog karácsonyt! – húztam be a lakásba.
- Neked is Seo! Az első közös karácsonyunk!  - csókolt meg. Hozzábújtam és magamba szívtam az illatát.
- Mikor induljunk? – kérdeztem.
- Még van időnk. Addig lehetünk ketten. – mosolygott. Befészkeltük magunkat a kanapéra és egy-egy forró csoki kíséretében kezdtünk el ajándékozni.
- Nem fűzök hozzá semmit. Nyisd ki.- nyomtam a kezébe az ajándékomat rejtő kis borítékot. Luhan kérdően pislogott rám,és elkezdte kibontani. Mikor kihúzta a tartalmát meglepetten pislogott rám.
- Jegyek egy divatbemutatóra és Japánba? – szólal meg,miközben a kezem szorongatta.
- Igen. Jövő a jegyeket egész hónapban fel lehet használni,úgyhogy akkor megyünk,mikor neked jó. Azért gondoltam erre,mert mindenképpen menni akartam a szüleim miatt és szeretném neked is megmutatni,hogy hol töltöttem a tinédzser koromat!- Remélem eljössz. – néztem rá. Luhan nem szólt semmit,csak magához húzott és megcsókolt. Ez elég válasz volt nekem.
- Igen,elmegyek! – suttogta a fülembe. A szám hatalmas mosolyra húzódott.
- Én jövök! – csapta össze a tenyerét,majd a táskájáért nyúlt és a kezembe nyomott egy piros szalaggal átkötött slusszkulcsot.
- Mielőtt bármit is mondanál és megnéznéd a kulcson lévő márkajelzést,tudnod kell,hogy ezt Kai is adja,csak ő most nem tudott idejönni. És azt kérjük,hogy ne harapd le a fejünk,mert drága volt. Kellett már neked egy kocsi. – kacsintott. Nem mondtam semmit,csak megfordítottam a kulcsot.
- NA NE! – csattantam fel az embléma láttán.

Mikor odaértünk a buliba már szinte mindenki ott volt. Én rögtön Kkamjonghoz rohantam és a nyakába ugrottam.
- Szóval megkaptad a kocsit. – nevetett, engem ölelve.
- Egy Mazeratti? Ti nem vagytok normálisak! – vágtam hátba.
- Tudjuk,de nem baj. Ilyen kocsi illik hozzád. Na,gyere enni…- húzott az asztalhoz.
A kaja nagyon finom volt,Soyun igazán jó szakács. Miután befejeztük a vacsorát elkezdődött az ajándékozás. Mindenki nagyon örült annak,amit kapott. Nagy kő esett le a szívemről,mert tényleg úgy láttam,hogy tetszik nekik amit kaptak. Én is mindennek nagyon örültem. Viszont B „ajándéka” vitte a pálmát.
- Ne mondd, hogy…- kezdtem
- De-de bővül a család….- felelte B vidáman.
                           my new love