Danbi: New family members.

„-De-de bővül a család…”

Látnotok kellett volna a társaság reakcióját. Nehéz volt magamba tartani a nevetést, de kibírtam hála Chanyeolnak, aki rögtön egy süteményt tömött a számba, hogy kóstoljam meg, mert nagyon finom és hogy majd meg kell tanuln9om nekem is elkészíteni.

- Katasztrófa vagyok a  konyhába, ugye nem gondoltad komolyan?

- Van időd még, de azért neki kezdhetsz tanulni. Mit fog enni a kicsi?- suttogta a kérdést a fülembe, majd elmosolyodott és egy apró puszit adott arcomra és ott hagyott, hogy eljátssza a boldog apukát a többieknek.

- És hanyadik hónap?- ült le mellém Suho.

- Hónapnak még nem nevezném. Harmadik hét. – mondtam mosolyogva és közben már elképzeltem mit fogok, fogunk mi ezért kapni, de jó volt egy picit húzni az agyukat.  Következő nagy híremet is bejelentettem, gondoltam ha már ezt ilyen jól fogadták akkor a másik már meg se kottyan nekik, de hát nem így lett.  Tokiya lett hivatalosan is a harmadik szoba tulajdonosa,amit még semminek nem rendeztünk be az emeleten. Lay és Chanyeol kivétel a többiek egy furcsa mégis nem sértő fintorral fogadták a hírt, de Chanyeol teljesen más volt…

Az ajándékozás után nem sokáig maradtunk. Nagyjából mindenki egyszerre indult el.  Már lent voltunk a kocsiknál, mikor Yeol durcizásával felhagyva egy kicsit hozzám szólt.

- Te nem motorral jöttél?

- De.- mutattam egy picit messzebb szemem fényére.

- Akkor…

- Tokiya.

- Már a kocsidat is kölcsön adtad neki?

- Igen és ha tetszik ha nem vele mész haza, mert Meinél nincs több hely.  – ültettem be a kocsi anyós ülésére és megbizonyosodtam róla, hogy nem fog kiszállni. 

- Szerintem majd engeszteld ki. - mondta Yemin.

- Először inkább beszélek vele.- ültem fel motoromra és Yemint követve indultunk el…

Elsőként érkeztem a kórházba a mentő után. Útközben elintéztem, hogy Tao, aki szerelmével együtt érkezett, kocsija valahogy ide kerüljön, vagy legalábbis haza, de ne maradjon a város közepén…

- Hogy van? – kérdeztem lihegve mikor odaértem Taohoz.

- Nem tudom. Mióta beértünk bent van és még nem jött ki senki. B mi van…

- Nyugi Tao. Nem lesz semmi baja.- ültem le mellém és vontam ölelésembe. Így próbáltam megnyugtatni, de nem nagyon ment egészen addig míg a többiek be nem értek. Krisnek valahogy sikerült megnyugtatni valamennyire. Nem sokkal később ki jött az orvos is megnyugatott minket, hogy szomszédom életben fog maradni és hazaküldött minket, hogy ma nem mehetünk be Yeminhez. Tao ennek ellenére maradni akart.

- Tao, gyere hazaviszlek. Pihenned kell neked és nem egy mosott szarként ülni Yemin mellett mikor fel kell.

- Nem. Mi van ha felébred még én otthon alszom?

- Az orvos azt mondta, hogy egy ideig aludni fog, annyira kiütötték a gyógyszerek.

- Nem.

- Reggel visszahozlak.

- Visszatudok jönni egyedül is. – állt fel végül.

- Yemin nem örülne, ha ilyen állapotban vezetnél. – indultunk el a kijárat fele. Mivel én motorral voltam,  amire Tao a feje alapján nem nagyon akart felülni így inkább a kórház parkolójából kisétálva a forgalmas útról leintettem egy taxit.

- És mi lesz a motorral?

- Majd visszajövök érte.

- Akkor már mehettünk volna azzal is.

- Felültél volna mögém? – nemlegesen fejbólogatással válaszolt. – Látod.

Az út további része csöndben telt. Mikor hazaértünk mondtam a taxisnak, hogy várjon be. Bekísértem Taot a házban és beszéltem Nanával is, akit időközben elfelejtettünk értesíteni. Szegény nem túl jól fogadta, de megnyugtattam, hogy nővére erős és nem lesz semmi baja. Megígértem , hogy holnap őt is beviszem és elbúcsúztam tőlük.  Visszaültem a sárga autóba és a kórház előtt megköszöntem szegény sofőr fáradozásait, hogy fél óra kiesett neki. Rendes borravalót adtam neki mivel kedves volt és nem hagyott ott. Megkerestem rózsaszín szerelmem és lassan hazafuvaroztam magam.

Reggel korán keltem, gyorsan rendbe szedtem magam,majd átugortam a szomszédba két utasomért és irány a kórház. Mivel nekem már edzésem volt délelőtt így csak beugrottam és azzal a szöveggel,m hogy dolgom leléptem, mert nem akartam lebuktatni magam, magunkat., mivel Chanyeol is elég jól alakította a boldog apa szerepét. Soyun mesélte, hogy Kai is tisztára bezsongott tőle és megkérdezte, hogy nem csinálnak-e egy gyereket. Jót nevettem rajta. Mindig is tudtam, hogy Jongin idióta, dehogy ennyire. Még Yeolt is kenterbe verte ezzel.  

Végig titokba jártam edzésekre, egyedül csak Yeol tudta, hova megyek mindig azzal a kifogással, hogy dolgom van. A többieknek mindig azt hazudta, hogy terhes torna, amit sose lehet elég korán elkezdeni, vagy az apjával békülős programon van, vagy egyszerűen csak D-vel mentem valahova.  Igen visszatérve apához elég jó stádiumba tartottam már. Egészen odáig jutottunk, hogy már képes voltam apának hívni nagy tömegek előtt is és a gyűlölet, amit eddig iránta éreztem már eltűnt, de még nem tudtam neki azt mondani, hogy szeretem, mégis nagy haladás ez az utóbbi évekhez képest.

Két nappal szilveszter előtt meglátogattam barátnémet.

- Örülök, hogy egyedül vagy. – kezdtem bele köszönés nélkül.  Mielőtt bármit is mondhatott volna folytattam. – Remélem készen vagy a szökésre.

- Neked is szia.  Azt hittem sose jössz ezzel.- mosolyodott el.

- Oké, akkor öltözz. Hoztam neked tiszta ruhát. Addig én elintézem a papírokat. –hagytam ott. Elég gyorsan  végeztem ahhoz képest, hogy nem lehetne még Yeminnek elhagyni a kórházat és kisebb vitába keveredtem egy orvossal, majd folytattam egy nővérrel és a végén visszajött az orvos, aki eljött velem a kórteremig, ahol barátném már útra készen várt.

- Csak saját felelősségre, de kontrolla várom vissza.- mondta. Yemin beleegyezett és csendben végighallgatta a hegyi beszédet,amit tartott, hogy hamarabb szabaduljunk.

- Na persze. Lesheti. - mondta Yemin miután elhagytuk a kórházat.  – Azt hittem már sose szabadulunk. – fordult végül felém. – Na és mivel megyünk? Nem látom, se a motorod, se a kocsid.

- Mert nem az enyémmel megyünk.

- Akkor kiével?

- A tieddel.  - Igen amíg Yemin bent lábadozott Nanával és Taoval egyik délután elugrottunk és vettünk neki egy új kocsit, mert tudtok, hogy az egyik szerelmét törte össze, és Tao nem igazán díjazta, hogy abba a kocsiba még egyszer beüljön, még ha meg is javítják.  – Majd Tao elmondja. Hazaviszlek. Útközben hívd fel, hogy a  próba után ne ide jöjjön. – mondtam neki, majd beültem és hazafuvaroztam magunkat. Bekísértem. Gyorsan megbeszéltük a mai estét, utána hazamentem, hogy nyugodtan beszéljen Taoval aki nem repesett az örömtől, hogy kijött, de legalább nem volt nagyon mérges mivel szólt neki.  Mikor hazaértem egyből Mei szobájába mentem és elhadartam neki, hogy készüljön ugorjon el vásárolni az estére miközben küldtem egy kör smst a csapat többi tagjának, hogy 7 Yeminnél. . Tokiya is hazaért közben szóval neki is vázoltam nagyjából az estét. Mondta, hogy akkor elmegy beül valahova.

 - És hol alszol?

- Majd bemegyek egy motelbe.

- Egyedül? Akkor inkább menj fel Yeolékhoz.

- Inkább a motel. A barátod képes lenne a szemeivel meggyilkolni. És akkor Lay-t nem si említettem. – Bementem a szobába és előkerestem régi lakásom kulcsát.

- Tessék. Még nem sikerült eladnom. Ugyan nincs most ott semmi, de jobb, mint egy motel.  Vidd el a kocsim, abba tudsz pakolni egy futont, hogy aludj valamin.

Délelőtt 11 óra. Lassan dél és én már tisztára bezsongva ültem a medence vizénél és bámultam az egyenletes felszínét.

- Meddig színészkedünk még? – csúszott közelebb egy test.

- Miért nem tetszik a boldog apa szerepe?

- De, csak már nem tudom őket tovább hülyíteni.

- Nekem se nagyon megy.  Terhes torna?

- Mi van? Más nem jutott eszembe.

- Mit szólsz ha ma  délután… Van próbátok?- nemlegesen megrázta fejét. – Áthívnánk mindenkit és bemutatnánk az új családtagokat?

- Ez egy roppant jó ötlet. –pusziltam meg és gyorsan felszaladtam a szobába. Átöltöztem majd táskámat magamhoz véve indulásra készen toporogtam az ajtóban. Még vártam, hogy drága párom kitolja a seggét küldtem mindenkinek egy sms-t, hogy délután 3 körül várom őket és semmilyen kifogást nem fogadok el.  

Mei's present. :)

Két kicsi szerelmemmel tértem vissza, de a ház már nem volt üres, mint amikor itt hagytuk. Mei serényen pakolászott a hűtőbe.

- Lálihóó. –köszöntem neki.

- Ohh sziasztok.

- Yeol te vigyázz rájuk nekem még van egy gyors elintézni valóm a hölggyel.- nyomtam kezébe a pórázokat.  Meg se várva Mei reakcióját berángattam a kocsijába és irány Gangnam. 

- Szóval nagyon sajnálom, hogy csak most, de boldog karácsonyt. –szálltam ki az egyik táncstúdió előtt a kocsiból.

- Omo, B… köszönöm. – ölelt meg Mei könnyeivel küszködve.  Gyorsan bementünk, körbekémleltünk belülről is majd irány haza, hogy még a srácok érkezése előtt otthon legyünk, így rátapostam a gázra. 

- 14:55- Jók vagyunk.- szálltam ki az autóból berohantam a házba, megkerestem Chanyeolt és vártuk, hogy a csorda megérkezzen hozzánk.  Szinte egyszerre érkezett mindenki, így nem kellett sokat várnunk.

- Szóval… miért is vagyunk itt?

- Azért, hogy megmutassam a házam. – válaszoltam Baeknek.

- Ennyi?

-Részben. – mondta Yeol.

- Mi a másik dolog? – kérdezte D.O.

- Hát. Várjatok egy picit. – hagytuk magukra Chanyeollal a többieket és szobámba mentünk. Kicsit több időt töltöttünk bent,mivel a két lókötő nem nagyon szeretett volna kézben utazni. – Végre meg vagy. – mosolyodtam el, mikor az egyiket megfogtam, majd Yeol is sikerrel járt pillanatokkal később. - Hát… szóval… bemutatom nektek a két új családtagot. – tettük le Whiskyt és Vodkát a földre.

- Ez az jelenti, hogy nem vagy terhes? – kérdezte hüledezve Kris.

- Nem. Úgy nézek ki, mint aki képes lenne egy gyereket felnevelni?

- Hát nem éppen.

- Kösz,Kai én is szeretlek. – vágtam fejen.

- És a terhes torna? – kérdezte Minseok.

- Edzésen voltam.

- Végülis nem sokat tévedtél Chanyeol. – mondta Tao és mindenki egy emberként nevetett fel…

Whisky (elöl) és Vodka(hátul) :3