Danbi: Broken.

A csaj buli után a délelőtt nagy részét Yeminnél töltöttük, de délután fele szétszéledtünk. Mi Mei-el hazamentünk és én nagy kedvesen bezárkóztam a szobámba. Igen most realizálódott bennem, amit reggel mondott legjobb barátnőm.  Nem voltam a toppon semmilyen szempontból. Az edzések nem mentek túl jól. Az iskoláról nem is beszélve. Még a vizsgáimat se vettem fel, de hála kedves tanáraimnak lettek időpontok mikor mehettem a kínzásra. Az egészségem se volt túl jó. A barátom egyre elfoglaltabb és akkor még a legjobb barátnőm is itt hagy.

- Bejöhetek?- bújt be fejével a kis résen Tokiya.

- Gyere. – kinyitotta az ajtót és bejött két szerelmem is. Vodka és Whisky olyan aranyos játszottak egymással, még én összeomlottam lelkileg.

- Minden rendben?

- Persze. – erőltettem mosolyt az arcomra.

- Én nem úgy látom.

- Nem akarok róla beszélni. – igen ez vagyok én. Aki menekül a segítség elől.   – Elmegyek. - álltam fel. –

Vigyázz a kutyákra. – csaptam be magam mögött az ajtót. Motorral szerettem volna menni, de tudtam, hogy ha azzal megyek nem lesz jó vége, így kisétáltam a forgalmasabb utakhoz és fogtam egy taxit magamnak. Gangnamba érve bementem egy kis dohányboltba és vettem magamnak két doboz dunhill-t meg egy gyújtót, majd kerestem egy kis ruhaboltot, ahol az esti bulikra lehet megfelelő minit választani. Nem szarakodtam sokáig a boltban megvettem az elsőt, ami tetszett és régi ruhám otthagytam. Beleírtam telefonba a bolt nevét és megbeszéltem a tulajjal, hogy majd holnap érte jövök.  Mindenem meg volt ahhoz, hogy jól érezzem magam már csak egy hely kellett és kedvenc italaim társasága…

- Omoo…hol vagyok? – néztem körbe alig nyitott szemekkel az elsőre ismeretlennek tűnő szobában.

- Jó reggelt. – a hang irányába fordultam.

- Baek? – még így se állt össze a kép.

- CHANYEOL B FELÉBREDT. – üvöltötte, majd pillanatok múlva egy lihegő Yeol futott be.

- Jól vagy?

- Persze. – ültem fel, de kicsit megszédültem.

- Biztos?

- Igen.  Miért vagyok itt?

- Hajnalban az ajtó előtt sírtál. Mit csináltál? Bűzlöttél az…- és ekkor bevillant az egész. Tegnap este bulizni mentem. Tombolni akartam, de nem minden úgy sült el ahogy én szerettem volna. Egy idő után már nem voltam önmagam ura. Pedig nem ittam sokat. viszonylag kevés volt magamhoz képest. Akkor meg?  - B mi az? Mi történt?

- Semmi. – felpattantam és végignéztem magamon. – Kölcsönkérhetek valamit?

Párom kezembe nyomott egy melegítőt és egy pólót, majd elküldött a fürdőbe . Mondta, hogy még meg nem szabadulok ettől az írtó bűztől, ami körüllengett nem mehetek sehova. Mondjuk ezután se nagyon engedett, de nem vagyok holmi tárgy , ami felett uralkodhat, így faképnél hagytam egy szenvedélyes csók után. Mikor hazaértem kutyuskáim egyből nekem ugorva fogadtak. Játszottam velük egy kicsit, majd bezárkóztam a szobámba újfent. Mei próbált bejönni, hogy beszéljen velem, mert Chanyeol aggódik értem, de nem foglalkoztam velem. Mintha ott se lenne csendben ültem a szobámba. Csak estefelé merészkedtem ki a konyhába, hogy a készülődés előtt magamba nyomjak valamit.

- Biztos nem jössz? – telepedtem le a pulthoz Mei mellé.

- Nem. Pihenni szeretnék hiszen holnap megyek.

- Értem.

- Figyelj B. Chanyeol hívott.

- Találkoztam ma vele.

- Tudom ezért hívott. Minden rendben?

- Igen. - álltam fel és inkább a szobámban folytattam vacsorám. Miután befejeztem küldtem Yeminnek egy sms-t, hogy elkezdtem készülődni szóval húzzon bele, hogy ne keljen rá várni. Elmentem tusolni meg hajat mosni. Utána kiválasztottam a ruhám, majd nekiálltam frizurámat elkészíteni. Mikor végeztem belebújtam a kicsit lenge öltözékbe, majd utolsó dologként hozzáillő sminket kentem fel magamnak.

- Ne csinálj hülyeséget.- jött be Mei.

- Nem fogok. - adtam egy puszit neki, majd két kölkömtől is elköszönve hagytam magam után a házat.

Őszintén bevallom a szilveszterből nem sok minden ragadt meg. Kicsit sok volt az alkohol mennyisége amit magamba öntöttem. A háromnegyed liter vodka párosítva a negyed liter tequilával és megfűszerezve egy kis pezsgővel nem jó hármas. Emlékképeim között van a megérkezés a klubba és cuccainknak a letétele, de utána fekete folt övez mindent.

Az év második napján erőt véve magamon bementem a fiúkhoz, de bár ne tettem volna…

Mikor odaértem próbatermükhöz megtorpantam egy pillanatra mégis bementem. Hangosan köszöntem, de visszaköszönés helyett csak lenéző pillantásokat kaptam. Egyből értettem, hogy nem kívánatos személy vagyok ennek ellenére maradtam. Tudni akartam, hogy miért utált meg 12 ember, akik közel álltak hozzám. Csendben magamba roskadva ültem végig a próbát és vártam, hogy szünet legyen.  

- Beszélhetnénk. – sétáltam oda a földön fekvő Yeolhoz, mikor kaptak egy kis pihenőt.

- Nem akar veled beszélni. – válaszolt helyette Baek.

Nem erősködtem, mert tudtam, hogy semmi értelme nem lenne, így egy szó nélkül léptem le. Úgy döntöttem edzem egy kicsit a lábaimat és hazasétáltam. az út olyan 3 órás volt hazáig így bőven volt időm gondolkodni, de bár ne tettem volna. Sok olyan dolog futott át az agyamon aminek nem kellett volna, amiről nem akartam tudni. Szilveszter előtti este, mikor egyedül élveztem az éjszakai életet, újra a régi énem csábításába estem és hozzányúltam olyan dologhoz,amihez nem akartam. Azért nem emlékeztem semmire és nem a pia ütött ki annyira. És a szilveszter… amiatt lett vége mindennek.

Hazaérve az ürességtől kongó ház fogadott, csak két szőrmókom várt rám, de még ők sem tudták elűzni rossz gondolataim.  Megsimogattam őket, majd a fürdőszobába zárkóztam. Több mint egy órán keresztül ültem  a wc tetején kezembe szorítva a borotvát.  Tudtam, hogy nincs sok időm és Tokiya nemsokára hazaér, így remegő lábakkal, de a elsétáltam a csaphoz. Megnyitottam a vizet és eldugaszoltam a lefolyót. Kezemhez emeltem a kis vágó eszközt és húztam vele egy csíkot, majd a víz alá dugtam…

A következő dolog amire emlékszem a kórház. Nem régóta lehettem bent, hiszen senki nem volt a kórteremben rajtam kívül.

- B…- jött be Tokiya.

- Ugye nem szóltál senkinek?

- Nem vette fel senki.

- Hál istennek. Nem akarom, hogy megtudják.

Ezután nem beszéltünk,mivel jöttek az orvosok megvizsgálni. Három napot töltöttem bent. Senki nem tudta hol vagyok, csak Tokiya. A telefonom éjjel-nappal csörgött, ami egy idő után idegesítővé vált, így kivettem a sim kártyám. Látogatóm nem nagyon volt, de örültem neki. Nem volt kedvem senkihez. Tizedikén mehettem ki, de reggel még át kellett esnem egy vizsgálaton, majd egy beszélgetésen egy pszichiáterrel, akivel nem voltam hajlandó szót váltani. Hallottam, ahogy az ajtóban sutyorogják, hogy így nem engedhetnek ki.

- Mit akar tudni? Hogy miért tettem? Vagy, hogy megteszem-e újra? Sose lehet tudni. Az öngyilkosok nem döntik el ennyire előre, hogy hogyan és mikor halnak meg. Spontán cselekszenek és általában ez a vesztük. – beszéden közben megszabadultam az összes zsinórtól, ami kilógott belőlem. – És ha most nem haragszanak én elhagynám ezt a helyet, túl kényelmetlen az ágy.

A kórterem előtt várt mostani lakótársam. Egy halványt mosolyt megengedett magának, mikor meglátta közeledő alakom. – Kivagyok ettől a helytől. – karoltam belé és együtt indultunk el.

- Nemsokára exo szülinap lesz. Yemin szeretné ha elmennél. Aggódik érted, ahogy a többiek is. Soyun, Min és Seo még nálad is voltak.

- Chanyeol?

- Nem beszéltem vele.

- Mei?

- Yemin mesélte, hogy Kris lerázta azzal, hogy minden rendben veled és, hogy kicsattansz a boldogságtól.

- Látni akarom . - kezdtek el potyogni könnyeim. – Még ha nem is beszélhetek vele látnom kell.  – és itt volt az a pont amikor teljesen összeomlottam.

- Nem merek bemenni. – futamodtam meg a célegyenesben, mikor már a banda próbaterme előtt álltunk, de Tokiya nem engedte, hogy meghátráljak. Mögé bújva vártam meg milyen fogadtatásba lesz része/részünk.

- Te mit keresel itt? – kérdezte Lulu.

- Jobb lett volna visszafordulni. – húztam meg egy picit pulcsiját és indultam volna el.

- B. –fogta meg csuklóm. Tudta, hogy ezzel fájdalmat okoz és szemeim könnybe is lábadtak, de másképp nem lett volna esélye belökni a próbaterembe. Végignéztem a fiúkon.

- Hülyeség volt idejönni.

- B…- csodálkozott Luhan.

- Sajnálom. –suttogtam. Ő tudta mire értem, hiszen ismerte a múltam. Egyből cselekedett és elém lökte csapattársát.

- Ha nem akarod, hogy kinyírja magát, akkor megbocsátasz neki.

- Ezt, hogy érted? – kérdezett vissza Chanyeol.

- Nézd meg a csuklóját.

Az előttem álló lassan kezem után nyúlt és óvatosan húzta fel a pamut anyagot…