Min- The past hurts

-Meglepetés ! – vette el a kezét a szemeim elől Sehun.

Miután visszaértem a kórházból párom a parkolóban várt,és nagyon sejtelmesen csak annyit mondott „ most nincs itt az ideje a szomorkodásnak. Vár az ajándékod.”
- Jézusom!- kaptam a szám elé a kezem. A bejárat előtt egy gyönyörű, fekete kawasaki ninja állt.
- Hát ez meg ? –léptem közelebb az ajándékomhoz,döbbenten.
- Mondtam,hogy veszek neked egy motort. Az ígéret szép szó.- lépett mögém,kezeit a derekam köré kulcsolva.
- De…de. Mi van,ha már nem is emlékszem,hogy hogy kell vezetni?- fordultam felé. Ő csak halványan elmosolyodott.
- Az ilyesmit nem lehet elfelejteni. Még a ruhád is meg van,nem? Csak mert azt nem vettem hozzá.
- Persze,hogy meg van. Nem is tudom,hogy mit mondjak. Köszönöm Hunnie.- csókoltam meg.
- Nincs mit. Itt van a kulcs.- lengette meg az orrom előtt az imént említett tárgyat. Mosolyogva vettem el tőle.
- Most jön az én ajándékom.- fogtam meg a kezét,majd az ajtó felé húztam. Reméltem,hogy a motornak nem lesz hűlt helye,mire visszaérünk.

-Kinyithatom már? –kiabálta Sehun a nappaliból. A kanapén ült,csukott szemekkel,mert ráparancsoltam,hogy nem nézhet ide. Az ajándékán nagyon sokat gondolkodtam,valami különlegeset akartam és végül ez lett belőle.
- Tarts a markod. Oké,kinyithatod.-  Sehun óvatosan kinyitotta a szemeit. Legszívesebben lefényképeztem volna a reakcióját.
- Nem mondod? ! Ez… most komoly? –pislogott rám meglepetten.
- A lehető legkomolyabb. Boldog karácsonyt .- vigyorogtam rá. Ő maga mellé rántott.
- Köszönöm Min.- csókolt meg.
Hogy Sehun pontosan mit is kapott,azt természetesen leírom…majd ;)

A nap további részét otthon töltöttem,pontosabban egész délután telefonáltam. Először Minsoo hívott,hogy találkozzunk holnap,mert oda akarja adni a karácsonyi ajándékom. Taemin ugyanezért hívott, illetve még Henry is Gikwang is megtisztelt a hívásával. A többi beszélgetést inkább hagyjuk ( Yesung, anya stb…) . Az esti programom már megvolt: csajos buli YeMin-nél.

Mikor megérkeztem,már mindenki ott volt. Szépen befészkeltük magunkat a nappaliba,és kezdődhetett a mese délután. Mindenki beszélt a múltjáról,nagyon érdekes volt végig hallgatni. Mikor rám került a sor, nem tudtam,hogy kezdjek bele.
- Hát,nem is tudom,hogy hol kezdjem. A kicsi gyerek koromról inkább nem beszélnék. Azt már tudjátok,hogy a kapcsolatom a szüleimmel nem igazán jó. Ez az állapot körülbelül 5 vagy 6 éve tart. Anyám mindig is makacs természetű volt,kicsi koromtól kezdve csak a munkájának élt. Aztán,mikor övé lett az itteni Vogue… Na mindegy a lényeg,hogy apám ezt már nem bírta és… inkább kezdem az elejéről.- nagyot sóhajtottam. Senkinek sem meséltem még el az teljes„igazságot” a családomról”.Kivéve Baekhyunt, mert ő tulajdonképpen velem élte meg ezeket .-  Apám akkoriban kezdte fellendíteni a zenei pályafutását,mikor anyám igazgató lett. Előtte inkább apám volt az,aki mindig velem volt,én inkább apás gyerek voltam. Mindent együtt csináltunk. Még motorozni is megtanított. Persze,később leraktam a jogsit.
- Várj, apukád zenész? –szólt közbe Mei.
- Igen,de… mindjárt elmondom. Szóval 14 éves koromban apám bejött a szobámba,egy amolyan „apa lánya beszélgetésre”,ami kb. annyiból állt,hogy elmondja: nagyon megromlott a kapcsolatuk anyával,de nem szeretné,ha úgy érezném ez az én hibám,és reméli,hogy javulni fog a helyzet. Természetesen nem így lett. Anya rengeteget utazott,párszor én is vele mentem,mondhatni mindenhol voltam már,ahol van Vogue. . . Apa pedig soha nem jött velünk. Egyre keresettebb lett… Sokat hívták Amerikába,olyankor én is vele mentem.
 15 éves voltam,mikor megismertem Yesungot egy fotózás alkalmával. Összejöttünk bla bla bla,annyira nem akarom részletezni.  A modellkedés mellett kezdő gitáros-énekes volt. Mikor először találkoztak apámmal,rögtön megtalálták a közös hangot.
16 éves voltam,mikor apám megkért,menjek be vele anya irodájába. Nagyon rossz előérzetem volt. Bejelentette,hogy Los Angelesbe költözik,mert kapott egy remek ajánlatot,nemcsak mint zenész,hanem mint producer. Soha nem felejtem el anya tekintetét. Láttam,hogy fáj neki,de nem akarta mutatni. Csak annyit mondott „ Menjél csak. Kergesd tovább azt az idióta álmodat”. Azzal visszaült a hatalmas asztala mögé, és ismét kizárta a külvilágot. És mondhatni végleg kizárt engem is. Lefagytam. Nem tudtam,hogy sírjak,vagy sikítsak.  Apa kézen fogott,majd kihúzott a folyosóra. Emlékszem,hogy nem bírtam megszólalni. Csak néztem rá kérdően. Úgy éreztem,hogy elárult. Mikor leértünk a parkolóba csak annyit mondott „ Sajnálom Min. Most nem jöhetsz velem. Szeretlek,de nagylány vagy már, tudsz vigyázni magadra.” Még ezek után sem sírtam. Az utolsó dolog,amit mondtam neki,mielőtt sarkon fordultam,mert nem bírtam egy percnél tovább is a közelében lenni : „Gyűlöllek”.
A dolog „fénypontja” mégsem ez volt,hanem Yesung,aki bejelentette,hogy elmegy apámmal,mert megkérte rá. Azt mondta,hogy a modellkedés mellett fényes jövő várna rá a zeneiparban is. Jobban mondva apám ezt garantálta neki. Persze jött a szokásos szöveggel,hogy szeret,és a távkapcsolat működne,ha mindketten úgy akarjuk bla bla bla. Persze nemet mondtam. Apámat választotta helyettem. Emlékszem Baek felhívott még aznap,hogy megkérdezze : igaz-e ez az egész,mert Yesung 5 perce hívta fel,hogy elmondja neki mi is a helyzet,és hogy a lelkére kösse : vigyázzon rám.

Egy darabig nem akartam otthon lenni,így C.A.P-ékhez költöztem a dormba. Baek azt akarta,hogy hozzájuk menjek,de nem volt hely. Ugye akkor még nem voltam együtt Sehunnal. Szóval a Teen Topnál laktam egy kis ideig,és… összejöttem L.Joe-val.
- Ez most komoly? –csattant fel Seo.
- Igen,de nem kell semmi „komolyra” gondolni. Mármint,csak egy hónapig jártunk,és a kapcsolatunk inkább volt testi,mint lelki,hogy úgy mondjam. Tulajdonképpen először poénnak indult az egész,aztán megpróbáltuk normálisan is,de aztán rájöttünk,hogy inkább vagyunk barátok extrákkal,mint normális pár. A mai napig nagyon jóban vagyunk. Persze Minsoo minden egyes alkalmat megragad,hogy cikizzen ezzel az egésszel. Na mindegy. 2 hónap után elköltöztem a mostani lakásomba. Anyámmal próbáltuk rendezni a viszonyunkat. Ezért is kaptam tőle a lakást,mivel csak 17 voltam,vagyis kiskorú. Nem nagyon sikerült. Az elején még sokszor segítettem neki,válaszolgattam a telefonjaira az irodában,interjúkra mentem vele,még modellkedtem is… aztán meguntam,hogy úgy kezel,mint egy kelléket,és… ott hagytam. Valahogy sikerült leérettségiznem.
Az életem fenekestől felfordult. Egyre kevesebbet jártam haza,buliztam,pasiztam és sokat utaztam. Elég sok ismerőst szereztem.Nagyon sokat tanultam. Magamról is.
Apám eleinte még írt,többek közt azt,hogy „új családja” van. Van két féltestvérem is. Illetve,mostanra keresett producer és zenész lett.  Yesungot inkább hagyjuk. Egy pár napja találkoztam vele,mert könyörgött érte,de nem mentünk sokra. Nem akarom látni,de ő ezt nem bírja felfogni…

Aztán befutott az Exo. Sehunnal nagyon jóban lettem,úgy éreztem, bármit elmondhatok neki,nagyon megértő volt. Aztán azon kaptam magam,hogy kezdek többet érezni iránta,mint barátság. Ez kölcsönös volt. És hát azóta együtt vagyunk. Persze Baek volt a közvetítő kettőnk között,amiért nagyon hálás vagyok neki.
Háát röviden ennyi. – néztem körbe,halvány mosollyal az arcomon. A többiek csak pislogtak rám.

Miután mindenki kibeszélt magából mindent,átmentünk Bi-hez,és ott folytattuk a bulit,ugyanis Tao nem tudhatta meg,hogy mit is terveztünk ma estére.
A buli végén mindenki nyugovóra tért. Én Seoval aludtam egy szobában. Egy kicsit még beszélgettünk,majd eltettük magunkat reggelre. Az este apámmal álmodtam…