Most
szerintem nagyon nem részletezem a hetemet,mert semmi érdekfeszítő nem történt.
Óóó vagyis kiderült,hogy B új családtagjai két tündéri kiskutya. Hát volt nagy
meglepődés azt mondhatom,de nagyon aranyosak.
Csajos este.
B felhívott,hogy este csajos estét tartanak Yeminnel és kötelező a
részvétel,úgyhogy nem mondhattam nemet. Nem mintha akartam volna,sőt alig
vártam. Este már mindenki ott toporgott B háza előtt,aztán irány Yemin
rezidenciája. Miután Tao nagy nehezen elment végre beindult a buli. Körbe
ültünk a nappaliba és elkezdődött „a titkaink felfedése”. Mivel nagyon senki
sem akart megszólalni B kezdett bele. Síri csöndben hallgattuk,csak néha
kérdeztünk közbe. Nagyon durva élete volt…mint egy filmben. Miután a meséje
végére ért megint csend lett.
- Őőő akkor leszek én a második. – szólaltam meg kicsit halkan. Mindenki mosolyogva bólintott.
- Szóóval,hát szerintem azt mindenki tudja,hogy 14 éves koromban Tokyo-ba költöztünk a szüleimmel. Sunhee itt maradt a suli miatt.
- De miért költöztetek oda? – szólalt meg Yemin.
- Mert apa ott kapott állást. Illetve egy ajánlatot,ami messze sokkal jobb volt mint a koreai munkája. Mert apa orvos,szívsebész. Szóval miatta mentünk ki igazából. De anyának is több ajánlata volt Japánban. Ő meg lakberendező. – ecseteltem a sztorit.
- Wow ezt nem is tudtam! És te? Te milyen voltál? – kérdezte Min. Kicsit hezitáltam mielőtt megszólaltam volna,de aztán eszembe jutott,hogy B is mindent elmondott a múltjáról és tőlem sem várnak el mást.
- Hááát először nem volt könnyű. Nem nagyon beszéltem japánul és nagyon nehéz volt az első pár hétben. Aztán megismerkedtem Mia-val,Seiji-vel és Kiousuke-val,akik egy évfolyamba jártak velem. Ők nagyon sokat segítettek nekem, mindenben,amit csak el lehet képzelni. Tulajdonképpen nélkülük nem tudom mi lett volna velem. Aztán szerencsére sikerült megtanulnom japánul. Most már úgy beszélem,mint a koreait. Szóval mi négyen állandóan együtt voltunk. Egész gimi alatt. Nem tudom…mit akartok még hallani?
- Tudod mit akarunk! Botrányok,pasik! – nevetett B. Mély levegőt vettem.
- Oké…az első fél évben még nem igazán randiztam,mert túlságosan lefoglalt a felzárkózás és hogy megszokjam az új életemet. Igazából a 16 éves szülinapom előtt 1 hónappal indultak be igazán a
dolgok körülöttem. – körbe néztem a
szobában. Mindenki feszülten figyelt,úgyhogy folytattam.
- Mia-val és egy másik barátnőmmel elmentünk egy buliba. Amolyan „zártkörű’ party volt…szóval nem igazán szabadott volna kiskorúként ott lennünk de belógtunk. Ott találkoztam egy fiúval. Egész este szinte csak vele táncoltam. Azt se tudtam,hogy ki az vagy hogy hány éves.
- És ki volt az? – csattant fel Soyun.
- Sen-nek hívták. Sen Mitsujinak.
- Na ne! Az a Sen Mitsuji? – szólalt meg Min.
- Ha a modellre gondolsz,akkor igen. Szóval vele voltam egész este és nagyon megkedveltem….szerintem a folytatást sejtitek. Randizgatni kezdtünk,amit szinte senki nem nézett jó szemmel,mert 5 évvel idősebb mint én. Igazából magasról tettem arra,hogy ki mit gondol. Pedig még Miáéknak sem tetszett a kapcsolatunk,de az sem zavart. Azt hiszem kicsikét elvakult voltam. De Sen más volt,mint azok a srácok akikkel addig találkoztam. Lehet,hogy azért mert idősebb volt..nem tudom. Szóval az lett a vége,hogy összejöttünk. Viszont a karrierje is kezdett jobban beindulni. Egyre nívósabb fotózásokra hívták,és nem volt megállás a francia Vogue címlapjáig. Egészen 18 éves koromig voltunk együtt…akkor kapott egy ajánlatot. Koreában. Azt mondta ezt nem utasíthatja vissza és elment. Hiába kértem,hogy várjon egy hónapot amíg leérettségizem nem volt hajlandó. Kicsit úgy éreztem,hogy megunt…vagy gyereknek tartott. Eléggé összetörtem. Ő volt az első nagy szerelmem és …. vele feküdtem le először. Igazából a tinédzser korom nagy részét ő töltötte ki. Ő egy más világ volt. Mikor vele voltam különlegesnek éreztem magam. Annyi másik lányt megkaphatott volna,de ő mégis velem maradt…vagyis egy ideig. Az utána következő hónapokban egy csődtömeg voltam. Éppen,hogy átmentem a vizsgáimon és sikerült leérettségiznem. Nagyon sokáig kellett anyáéktól és Sunhee-től hallgatnom,hogy „ mi megmondtuk,hogy ez lesz a vége”. Csak Mia,Kiosuke és Seiji nem oktattak ki. Pedig tudtam,hogy ők is mennyire ellenezték a kapcsolatunkat. Ezért a mai napig hálás vagyok nekik. Szóval Sen címlapot címlapra halmozott Koreában,én pedig nem tudtam,hogy mit kezdjek az életemmel. Nem jelentkeztem semmilyen főiskolára,ezért egy szórakozó helyen kezdtem dolgozni….ahol történtek dolgok,amikre nem vagyok büszke és nem is igazán szeretnék beszélni róluk. Legyen elég annyi,hogy nem voltam éppen példaértékű.
- Őőő akkor leszek én a második. – szólaltam meg kicsit halkan. Mindenki mosolyogva bólintott.
- Szóóval,hát szerintem azt mindenki tudja,hogy 14 éves koromban Tokyo-ba költöztünk a szüleimmel. Sunhee itt maradt a suli miatt.
- De miért költöztetek oda? – szólalt meg Yemin.
- Mert apa ott kapott állást. Illetve egy ajánlatot,ami messze sokkal jobb volt mint a koreai munkája. Mert apa orvos,szívsebész. Szóval miatta mentünk ki igazából. De anyának is több ajánlata volt Japánban. Ő meg lakberendező. – ecseteltem a sztorit.
- Wow ezt nem is tudtam! És te? Te milyen voltál? – kérdezte Min. Kicsit hezitáltam mielőtt megszólaltam volna,de aztán eszembe jutott,hogy B is mindent elmondott a múltjáról és tőlem sem várnak el mást.
- Hááát először nem volt könnyű. Nem nagyon beszéltem japánul és nagyon nehéz volt az első pár hétben. Aztán megismerkedtem Mia-val,Seiji-vel és Kiousuke-val,akik egy évfolyamba jártak velem. Ők nagyon sokat segítettek nekem, mindenben,amit csak el lehet képzelni. Tulajdonképpen nélkülük nem tudom mi lett volna velem. Aztán szerencsére sikerült megtanulnom japánul. Most már úgy beszélem,mint a koreait. Szóval mi négyen állandóan együtt voltunk. Egész gimi alatt. Nem tudom…mit akartok még hallani?
- Tudod mit akarunk! Botrányok,pasik! – nevetett B. Mély levegőt vettem.
- Oké…az első fél évben még nem igazán randiztam,mert túlságosan lefoglalt a felzárkózás és hogy megszokjam az új életemet. Igazából a 16 éves szülinapom előtt 1 hónappal indultak be igazán a
 |
| Egy jól sikerült éjszaka reggelén... |
- Mia-val és egy másik barátnőmmel elmentünk egy buliba. Amolyan „zártkörű’ party volt…szóval nem igazán szabadott volna kiskorúként ott lennünk de belógtunk. Ott találkoztam egy fiúval. Egész este szinte csak vele táncoltam. Azt se tudtam,hogy ki az vagy hogy hány éves.
- És ki volt az? – csattant fel Soyun.
- Sen-nek hívták. Sen Mitsujinak.
- Na ne! Az a Sen Mitsuji? – szólalt meg Min.
- Ha a modellre gondolsz,akkor igen. Szóval vele voltam egész este és nagyon megkedveltem….szerintem a folytatást sejtitek. Randizgatni kezdtünk,amit szinte senki nem nézett jó szemmel,mert 5 évvel idősebb mint én. Igazából magasról tettem arra,hogy ki mit gondol. Pedig még Miáéknak sem tetszett a kapcsolatunk,de az sem zavart. Azt hiszem kicsikét elvakult voltam. De Sen más volt,mint azok a srácok akikkel addig találkoztam. Lehet,hogy azért mert idősebb volt..nem tudom. Szóval az lett a vége,hogy összejöttünk. Viszont a karrierje is kezdett jobban beindulni. Egyre nívósabb fotózásokra hívták,és nem volt megállás a francia Vogue címlapjáig. Egészen 18 éves koromig voltunk együtt…akkor kapott egy ajánlatot. Koreában. Azt mondta ezt nem utasíthatja vissza és elment. Hiába kértem,hogy várjon egy hónapot amíg leérettségizem nem volt hajlandó. Kicsit úgy éreztem,hogy megunt…vagy gyereknek tartott. Eléggé összetörtem. Ő volt az első nagy szerelmem és …. vele feküdtem le először. Igazából a tinédzser korom nagy részét ő töltötte ki. Ő egy más világ volt. Mikor vele voltam különlegesnek éreztem magam. Annyi másik lányt megkaphatott volna,de ő mégis velem maradt…vagyis egy ideig. Az utána következő hónapokban egy csődtömeg voltam. Éppen,hogy átmentem a vizsgáimon és sikerült leérettségiznem. Nagyon sokáig kellett anyáéktól és Sunhee-től hallgatnom,hogy „ mi megmondtuk,hogy ez lesz a vége”. Csak Mia,Kiosuke és Seiji nem oktattak ki. Pedig tudtam,hogy ők is mennyire ellenezték a kapcsolatunkat. Ezért a mai napig hálás vagyok nekik. Szóval Sen címlapot címlapra halmozott Koreában,én pedig nem tudtam,hogy mit kezdjek az életemmel. Nem jelentkeztem semmilyen főiskolára,ezért egy szórakozó helyen kezdtem dolgozni….ahol történtek dolgok,amikre nem vagyok büszke és nem is igazán szeretnék beszélni róluk. Legyen elég annyi,hogy nem voltam éppen példaértékű.
 |
| Seijivel 2 éve |
- Ezt hogy érted? – szólalt meg Mei.
- Állandóan hívogat és találkozni akar. Fogalmam sincs,hogy miért csinálja hiszen ő hagyott ott olyan könnyen. És hiába mondom neki,hogy köztünk mindennek vége nem hajlandó felfogni. Nem tudom mit csináljak….- sóhajtottam.
- Háát Seo,azt hiszem segítenünk kell levakarni rólad. – karolt át B.
- Haha az jó lenne. – nevettem. Igazából jól esett ezeket a dolgokat kiadni magamból. Nagyon örültam neki,hogy olyan barátaim vannak,mint a lányok. Tényleg. Az este további részében mindenki kiöntötte a lelkét. Tényleg minden kis apróságról szó esett nagyon jó volt. Miután végeztünk az esti mesékkel átcuccoltunk B-hez és ott folytattuk a partit. Felhoztam a többieknek a divatbemutatót,mert Kwon úr azt mondta végül annyi embert hívok,amennyit akarok,mert ez egy speciális bemutató lesz. Mikor elárulta,hogy miért tudtam,hogy a lányok imádni fogják. Mindenki rögtön belement,úgyhogy jövőhétre már megvolt a program. Nem is akármilyen. Szerintem tényleg imádni fogják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése