Min- karácsonyi mesék

Mindjárt itt a karácsony és én még nem vettem senkinek semmit. Ez a mondat határozta meg a napjaimat mostanában. Az anyámnál tett látogatás óta nem beszéltünk,és az apámtól kapott boríték is ott hevert az éjjeliszekrényemen. Érintetlenül.

- C.A.P,nem gondolod,hogy mostanában túlságosan is hiányzom ? –szóltam bele a telefonba

ha az egoizmus fájna..<3

szórakozottan,mikor a lámpa pirosra váltott. Épp Baekhyunhoz mentem a dormba. Ebéd szünetük volt és azt mondta beszélni akar velem.

-          De,lehet. Most csak azért hívlak,mert karácsony és szilveszter közt valamelyik nap csinálunk egy kis szülinapi bulit. Tudod,sok tagnak ősszel van a szülinapja,és nincs időnk normálisan megünnepelni. Viszont most kitaláltuk,hogy meg fogjuk,és hamarabb szólni akartam. Majd később elmondom,hogy mikor és hol. Na,mit mondasz?
- Azt,hogy zöld van,és vezetek. De szerintem el tudok menni. Legalábbis el szeretnék.
- Szuper,akkor mondom L.Joe-nak….meg a többieknek.- tette hozzá gyorsan. Nagyot sóhajtottam,reméltem,hogy ő is hallja.
- C.A.P…-kezdtem,de félbe szakított.
- Jó,jó, tudod,hogy csak hülyéskedtem.Ó, küldtem egy képet,csak hogy érezd a szeretetem. Majd hívlak. Sziaaa.
-Várj,hívhatok másoka…-  C.A.P csak egyszer az életben engedd meg,hogy én rakjam le utoljára.

-Bejöhetek? –nyitottam ki óvatosan a dorm ajtaját,tekintve,hogy a negyedik kopogás után sem jött elém senki.
Baekhyun a kanapén ült,fülén fülhallgatóval. Így már érthető,miért nem hallotta. Mikor meglátott lekapta a fejéről a hallgatót,majd mosolyogva megvárta,míg leülök mellé.
- Szia ! Bocsi,nem hallottam,hogy már itt vagy.- ölelt magához.
- Semmi baj. Csak te vagy itt ? –kérdeztem,miközben elhelyezkedtem a kanapén.
- Igen. Igazság szerint csak fél óra szünetünk van,és nem szabadott volna eljönnöm,de amiről a manager és az SM nem tud,az nem fáj neki.- vigyorgott.
-  Háát oké. És miről akartál beszélni? – fordultam felé. Az arca kissé elkomorult.
- Byeol elment Svédországba .- szólalt meg hirtelen,kezével az egyik párna csücskét csavargatva.
- Hogy..Svédországba ? De miért ? A modellkedés miatt ? – kérdeztem meglepetten. ő csak bólintott.
- Én mindenben támogatom,de ez most egy kicsit rosszkor jött. Előbb Nana,most meg a húgom… annyira féltem őt, Minnie. –sóhajtott.
- Tudom.- öleltem át. – De egyszer el kell engedned.- nyomtam az orromat az arcához. Elmosolyodott.
- Tudom. Csak nem olyan könnyű. Nagyon büszke vagyok rá,Min. Tényleg. Csak már most nagyon hiányzik. Beszéltem Krisel,ő nehezebben viseli még nálam is.
- Oh, tényleg,Kris. Remélem azért nem zuhant össze vagy ilyesmi. Majd beszélek vele. Te pedig ne legyél már ennyire búskomor .- löktem oldalba kedvesen. – Nem apácazárdába vonult, hanem a karrierjét építi. És ami a legfontosabb: nem örökre ment el.
- Igen,igazad van. Köszönöm,Minnie. – ölelt magához.
- Ugyan már,nincs mit köszönnöd. Erre valók a barátok. –bújtam hozzá.

Baekhyunt vissza vittem az SMhez,majd hazafelé indultam. Az egyetemen most van a vizsgaidőszak,és nem szeretném bukással kezdeni az új évet,így hát úgy döntöttem a nap többi részét tanulással töltöm.

És akkor most jöjjön egy gyors beszámoló a karácsony előtti napjaimról ( tényleg nagyon gyors lesz):

Az eddigi vizsgáim sikeresek voltak,legalábbis úgy éreztem,de a hivatalos eredményekre még várnom kellett. Sehunnal már vagy ezer éve nem találkoztunk normálisan,beszélni is nagyon ritkán tudtunk. Mostanában rengeteg próbájuk és fellépésük volt,nem beszélve az új műsorukról. Egyszóval : a barátom az utóbbi időben hihetetlenül elfoglalt volt.
A karácsony vészesen közeledett,így úgy döntöttem el megyek ajándékokat venni. Konkrét ötletem ugyan még nem nagyon volt. Nem szeretek egyedül vásárolni,na meg Sehunnal megbeszéltük,hogy az ajándékokat közösen adjuk,így felhívtam,hogy megkérdezzem : velem tud-e jönni. Csodák csodájára pont volt 2 óra szünetük,úgyhogy 1 óra múlva már benn is voltunk az egyik nagyáruházban. Hunnieval elég sokáig köröztünk,mire mindenkinek megtaláltuk a megfelelő ajándékot. Miután mindent megvettünk Sehun vissza ment a próbára,én pedig a lakásomba. Elég sokáig tartott,mire felcipeltem az ajándékokat a kocsiból,de megoldottam.

Soyun felhívott,hogy karácsonyozzunk nála. Természetesen igent mondtam.
Anyám nem hívott és nem is írt. Jellemző… Meglepődnék,ha kipréselne magából egy „boldog karácsonyt”. Az éjjeli szekrényemen lévő boríték pedig egyre jobban kezdett idegesíteni…

Elérkezett karácsony napja. A délelőttöt és a délután nagy részét csomagolással töltöttem. Megjegyzem Sehun ajándékát volt a legnehezebb kitalálni. Valami különlegeset akartam. Hát,remélem örülni fog. Yesung 2x hívott,de nem vettem fel.
Az sms-ek száma a telefonomon 10 percenként nőtt. Régi és nem olyan régi barátok és ismerősök kívántak Boldog karácsonyt,ami nagyon jól esett.

Mikor készen lettem mindennel,és magamat is ünnep képessé varázsoltam,fáradtan dőltem le a kanapéra,és ott vártam Sehunt. Megbeszéltük,hogy együtt megyünk,de az én kocsimmal. Igazság szerint tudtam,hogy Hunnie akarja majd vezetni,de nem fogom neki megengedni…még.
- Szia,édes!- nyomott egy csókot a számra,mikor kinyitottam neki az ajtót.
- Neked is… édes.- borzoltam össze a haját,miután be jött a lakásba.
- Nagyon szép vagy. – tette karba a kezét,miközben szemeivel végigmért.
- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. Amúgy felőlem indulhatunk. Segíts levinni az ajándékokat .- mutattam a nappali közepén heverő ajándék kupacra.
- Jézusom. Ennyi ajándéknak egy árvaház is örülne. –szólalt meg szórakozottan.
Sikerült egy lemenetellel a kocsihoz vinni a cuccokat. Igazam volt: Hunnie akart vezetni és nem,nem engedtem meg neki,de megígértem,hogy majd vezetheti.

Sehun ki van akadva a "téli szettjeimtől" xD

Mikor odaértünk,már mindenki ott volt. Kiderült,hogy Junnak barátnője van. Nagyon aranyos lány volt,örültem,hogy Junnal egymásra találtak. És annak is,hogy Kai és Soyun újra együtt vannak…vagy valami olyasmi.
Elég viccesen festhettünk a sok ajándékkal a kezünkben,őszintén szólva alig láttam valamit a dobozoktól,miközben jöttünk fel a lépcsőn.
Miután lepakoltunk a fa alá, megvacsoráztunk. Nagyon finom volt.
Utána következett az ajándékosztás. Nagyon örültem az ajándékaimnak,mindenki tökéletesen eltalálta a dolgokat. Rettenetesen megkönnyebbültem,mikor a többiek is hasonló képen vélekedtek a tőlünk kapott dolgokról. Sehun hátulról átkarolt és a fülembe suttogott.
- Az ajándékod nem fért be a fa alá,úgyhogy holnap reggel fogod megkapni.- duruzsolta.
Kétkedően fordultam felé.
- Mondtam,hogy nem kell semmi nagy dolog.- tettem csípőre a kezem.
- És mikor hallgatok én rád ? –kacsintott,majd homlokon csókolt.
- Akkor a te ajándékodat is holnap adom oda.- vigyorogtam,majd, mielőtt reagálhatott volna,a többiek felé indultam.
Az este további része vidáman és családiasan telt,sok mindenről beszélgettünk, az este végén pedig B bejelentése mindenkit lesokkolt…. Persze utána kiderült,hogy a „bővül a család” két édes kis szőrgombócot takar.
Miután mindenki elköszönt a másiktól,haza indultunk. Haza vittem Sehunt,majd magamat is.
Éppen lefekvéshez készülődtem,mikor megszólalt a telefonom. Tao volt az. A hangja nagyon zaklatott volt,de a lényeget sikerült kivennem a hangjából: YeMin kórházban van.
Másnap reggel nem foglalkoztam sem a telefonom folytonos sms-t jelző rezgéseivel,sem a hívásaimmal,rohantam be YeMinhez a kórházba.
A lányok már ott voltak. Persze következhetett a fejmosás,mint „Miért kell neked részegen vezetni?” stb. Utána pedig korrigáltam egy hatalmas gyógyító öleléssel. Miután az orvos megnyugtatott,hogy hamarosan elhagyhatja a kórházat ( bár olyan volt,mintha valamit elhallgatna előlem), és YeMin szinte parancsolta,hogy „menjek a dolgomra”, beadtam a derekam,és haza felé indultam. Nagyon reméltem,hogy tényleg nem lesz semmi baj.