Mei- Döntés

Mielőtt belekezdenék a sztorizgatásba, bemutatnám a szobám, ami a B-vel ellentétben, szolid és egyszerű. Mikor bejöttek hozzám a kórházba, D, aki egy tündér, mesélte el, hogy lánya és ő választották a bútorokat, Kris pedig átvitt mindent a régi lakásomból. Kicsit sajnáltam, hogy nem köszönhettem el előző lakomtól, illetve szomszédaimtól, majd bepótlom. Nos a kedvenc részem, amit B egyedül, ismétlem egyedül rendezett be, az a munka asztalom:

Az ágyam Yemin érdeme: 

És a fürdőm, ami azonnal belopta magát a szívembe...nem mintha a többi rész nem, de a fürdő...D mammy egy igazi gondolat olvasó:

CICALÁBAS FÜRDŐ KÁDDDD~ *-*

Ám van valami, ami nem hagy nyugodni. Mielőtt legjobb barátnőm és a brancs bejött volna, egy érdekes hívásom volt. A főnököm felajánlott, illetve "megajándékozott" egy ösztöndíjjal. A lényeg, az egyetem, ahol végzős vagyok egy finom mézes-madzagot húzott el végzős diákjai orra előtt. Ám van egy bökkenő, a legjobb gyakorlati helyszínen Én vagyok, ezért egyből meg is nyertem. A dékán fölhívta a főnököm, aki közölte velem a jó hírt.....Egy év, egy Boston-i lapnál. Igen, Amerika, New York, Boston....messze Koreától, barátoktól, szerelemtől. Nem tudom hogy, de B-ék pont a hívás végére értek be, így csak Lee Doki és Én tudjuk, hogy az új évet már nem Koreában kezdem. 

Az elmúlt pár napban a karom sokat javult, így elhagyhattam a kórházat, immár orvosi javaslatra. A nagy házban lófráltam mikor eszembe jutott egy nagyon jó karácsonyi ajándék.

-Megvetted már az ajándékokat? - kérdeztem telefonon Lay-t.

-Nem...ötletem sincs.

-Akkor gyere át hozzám. Van egy nagyon jó ötletem. - csaptam rá a telót, utána gyorsan sms-t pötyögtem neki: Egyébként nagyon szeretlek. Drága páromnak nem kellett sok idő, miközben vártam, keresetem pár számomra fontos dolgot az ajándékomhoz. Mikor csöngettek rohantam, magamra kaptam a cipőm és már zuttyantunk is be a kocsiba. Gangnem egyik tánctermében éppen óra volt, így bemehettem kicsit gyakorolni, bemelegíteni. A tanulók leesett állal figyelték, ahogy Lay lecuccol a zongora mellé, majd miután elkezdtem a bemelegítést. Mesterünk folyton engem nyaggatott, hogy mutassam meg mit tudok, vagy ha valamit nem jól csináltak nekem kellett újra, egyedül. Persze a régi formám százszorta jobb volt, most sérülés után kicsit nehezebben mentek a dolgok. Aztán az órának vége lett és ketten maradtunk.

-Gyönyörű vagy. - húzott magához Unikornisom.

-Régen ügyesebb voltam. - kuncogtam.

-Ennél is ügyesebb? - nem válaszoltam, csak bólintottam. Elhúzódtam mellőle és körbe táncoltam őt. Mikor szembe értem vele, a derekamnál fogva újra magához húzott és szenvedélyes csókba invitált. 

-Csábító ez a falatnyi dressz rajtad. - morogta a nyakamnál.

-Inkább irány a zongora és játssz nekem. - kissé ellöktem magamtól és a terem közepére sétáltam. Majd felcsendült a zene: 

Párszor elpróbáltuk még, aztán mehetett élesbe. A kamerát beizzítottuk, illetve a kamerást, mert Lay-t megkértem, hogy szerezzen egy kamerát, erre kért mellé egy operatőrt is. Gyorsan átvettem egy régről megőrzött ruhámat és kezdődhetett az ajándék gyártás. Mire végeztünk folyt rólam a víz, mert többször újra vettük. Az SM volt olyan kedves, hogy profin összevágta és ami kellet tett bele. Például a végén, ahogy gyakorlok, vagy éppen elrontok egy lépést és fél percig hangosan nevetek, bár a kedvencem mikor Lay-el ketten vagyunk, hogy mikor vették fel fogalmam sincs...na jó, nem vettük észre,hogy bejöttek, annyira egymásba voltunk gabalyodva. Úgyhogy jó lett. Még gyorsan a teremben kattintottunk egy képet borítónak és már délután csomagolhattam  is. A nagy karácsonyi vacsi előtt átjött Kris, hogy odaadja az ajándékot. Kaptam tőle egy nyakláncot, ami illet a szintén tőle kapott gyűrűmhöz. Neki pedig volt egy medál a kulcstartóján, ami olyan volt, mint a nyaklánc, csak fiúsabb, de aki látta a kettőt tudta, hogy összetartoznak. Magamhoz vettem a DVD-et, megvártuk Yeollyt és már irány is a mi drága Soyununk. Egy kedves lány nyitott ajtót, hirtelen azt hittem rossz helyre jöttünk, de kiderült, hogy Jun barátnője. Természetesen nem tudtam, hogy itt lesz, sőt, az se,hogy Junnak barátnője van, így ő csak egy: Merry Chirstmas ölelést kapott. A fa alá tettem az ajándékokat, Kai alig bírta kivárni, hogy mi lehet benne. Azt hitte valami új PC-s játék és ott virgonckottak Xiuminnal.
Vacsi után mindenki bevonult a nagyszobába és hosszas: "Kezd te. Nem, te. De, teeee~" játék után felpattantam és kiosztottam az ajándékom.
-Az Én ajándékom, illetve a Layel közös ajándékunk, azt hiszem a szívünk legmélyéről jön. Sokan, sőt szerintem B-n, Yeminen, Krissen és Layen kívül senki nem tudja, hogy Én régen minden percemet a táncnak szenteltem.
-Szó szerint. - szólt közbe drága testvérkém, amin mindenki jót kacagott. Persze Yemin meg adta alá lovat, hogy ő is alá tudja támasztani, hogy szinte sose voltam otthon, vagy ha igen, akkor is spicc cipőben totyorogtam.
-Tehát, a kórházban volt elég időm gondolkodni, és rájöttem valami hiányzik az életemből. Ez a valami a tánc. Ahogy a fiúk a dalaikkal, Yemin az alkotásaival, úgy Én a táncban élem ki kreativitásom. Remélem nem tartotok nagyképűnek, de engem kaptok ajándékba.
-Meg engem. - vigyorgott Lay. Mindenki furán nézett, aztán kibontották az ajándékot és meglepődve figyelték a kis képet.

-Tegyük beeee~ - visított fel Kai és azonnal benyomta a DVD lejátszót. Nem bírtam magam nézni a hatalmas TV-n, így inkább a többiek reakcióját figyeltem, közben hallgattam Lay zongora játékát. A végén Soyun magához húzott, majd csatlakozott Min, Yemin, aztán az összes lány.
Kris könnyes szemmel figyelt, csak nézett, majd végre megszólalt.
-Végre kiléptél a fényre. - szipogott. Nem sokan érthették, de mi ketten tudtuk miről van szó. Miután abba hagytam, vagyis abba kellett hagynom, amit a világon legjobban szeretek, azért akit a világon legjobban szeretek, Kris úgy érezte a mélybe taszított. Hiába mondtam neki, hogy ő fontosabb nekem, mégis bántotta a dolog.
Aztán jöttek sorba a többiek. A legbizarrabb ajándékot persze legjobb barátnőmtől B-től kaptam, egy kulcsot...csak tudnám, hogy mit nyit?! Remélem hamar elárulja. Az este folyamán kiderült, hogy új lakóval gazdagodik csaj lakunk, immár koedukált ház leszünk. Tokiya velünk fog élni, a fiúk "nagy örömére". Chanyeolt és Layt, ilyen féltékenynek még nem láttam, mint aznap este. Videózni kellett volna.
Vajon B sejti, hogy elmegyek?