Danbi:Xmas.

Éppen Tokiyával csomagoltuk az ajándékokat, ugyanis Chanyeol bemondta az unalmast és kidőlt a dormban. Lulu úgy hívott fel, hogy ma nem jön át, mert az igazak álmát alussza már egy ideje. Még képet is küldött, hogy nézzük meg milyen nyomin fekszik. Hát igen, ahogy megláttuk a képet egyből a földön fetrengtünk a hasunkat fogva. Jókedvünket telefonom csörgése zavarta meg. Az újonnan vett mobilomért nyúltam és nyomtam be a zöld jelzést, majd fülemhez emeltem. Yemin volt és azért hívott, hogy elmegyek-e vele valahova.  Persze én okos tojás rögtön rávágtam, hogy igen, de arra nem gondoltam, hogy csak egy órám lesz összeszedni magam. Tokiya volt olyan kedves, hogy összedobta nekem a szükséges holmikat  egy nagyobb táskában még én lefürödtem gyorsan és a reptérhez illő ruhát magamra kaptam és már indulás is. Mivel a kocsimat nem akartam ott hagyni kedves barátom kivitt minket a reptérre, mert közben átmentünk Yeminért is, hogy az ő kocsija se árválkodjon ott. És igen a reptéren kiderült, hogy Kínába kell elkísérnem drága szomszédom, úgy sem voltam még ott így még örültem is ennek a kis kiruccanásnak.  Az út során sokat beszélgettünk többek között szóba került új kiállításának terve is. Miután leszálltunk a gépről városnézésről szó se lehetett egyből mennünk kellett ugyan nem tudta hova készülünk követtem Yemint. Nem tudtam miért egy háznál állt meg, de miután bementünk leesett, hogy hazajött. A bejárónő nagyon kedves volt. Egyből megszerettem, holott szinte egy szót nem beszéltem vele, viszont a másik nővel már más volt a helyzet. Egyből leesett, hogy az anyukája és ahogy ő múltkor kihúzott apámnál, most én se bírtam szó nélkül végighallgatni az egészet.

- Lehet mégiscsak vissza kellett fordulnunk…

Anyukája nem túl kedves nő és sose fogja belopni magát a szívembe. Ezt már abból az öt percből eltudtam dönteni, amit egy légtérben töltöttem vele.  Hamar otthagytuk az asszonyt és máshova sétáltunk.

- Nem lesz a szívem csücske. – jegyeztem meg útközben még a nappaliba nem értünk. 

Az apukája teljesen más tészta volt. Nem is tudom, hogy ez a két ember, hogy volt képes egymásra találni, nem hogy gyerekeket csinálni és családot alapítani.   Ég és föld volt a két személy. Míg Nowa egy tökéletes üzletasszony, rideg külsővel, addig az apja egy kedves adonísz akire azonnal rávetném magam ha nem lennék foglalt.  

Visszafele úton már nem nagyon beszéltünk. Láttam Yeminen, hogy nincs olyan állapotban, hogy kommunikáljon így hagytam őt és gondolataimba merülve néztem ki az ablakon egész úton. Elhatároztam, ha az apja úgy is visszatér Koreába, de összeboronálom őket, ahogy anya próbál engem apával.

Mikor hazaértük egyből bedőltem az ágyban, mivel agytekervényeim úgy dolgoztak, hogy egy percet nem tudtam pihenni a repülőn.

- B…- ébredtem fel.

- Mondjad.

- Semmi aludj nyugodtan. - csapta be Chanyeol az ajtót.  Nehezen kikászálódtam párnáim közül és megkerestem szerelmem a hatalmas házban.

- Mit szerettél volna? –öleltem meg hátulról és adtam egy puszit nyakhajlatában.

- Soyun írt, hogy holnap 5-kor találkozunk nála. Megyünk?

- Miért ne mennénk? Egyébként, hogy állsz az ajándékokkal?

- Hát…

- Valahogy sejtettem. Na gyere még van egy elintéznivalónk.

Gyors letusoltunk együtt, majd irány Seoul nyüzsgő utcái. Már mindenki ajándéka megvolt,csak Mei-ét még le akartam ellenőrizni és a közös ajándékunkat még el kellett intézni, ami az egész napunkba került, de megérte.

Másnap majdnem utolsók között érkeztünk… vagyis érkeztem, mert Chanyeol Mei-el jött, ugyanis nekem még volt egy edzésem, mert drága edző bánk volt olyan kedves és karácsonyi ajándékként tartott egy órás átmozgatást,mondjuk utána még két órát a lányokkal töltöttem, mert  a csapat karácsonyozás se maradhat el. 

- Végre…- nyitott ajtót Jongin.

- Neked is szia. – adtam egy puszit arcára köszönésképpen.

- Ohh.. ilyen jóba lettünk.

- Ha akarod lehetünk még jobban is.- kacsintottam rá. Ő totál lefagyott .- Vicceltem. suhantam el mellette nevetve.

- Úgy hallom B is megérkezett. - hallottam Soyun hangját.

- Hali.- köszöntem mikor beértem a nappali. – Egyből a házigazdához sétáltam és kezébe nyomtam egy üveg bort, majd megöleltem.  – Ha nem baj később beugrik még valaki?

- Attól függ… -már majdnem válaszoltam, mikor folytatta. - Vicceltem. Nyugodtan jöhet. - mosolyodott el, majd elrohant.

- Egyébként jó a kéród.- kiabáltam még utána.

- És miss amerika is megérkezett.-  ölelt meg hátulról Channie.

- Miss amerika az…- vágtam volna kupán, de kezemet elkapva számat és befogta sajátjával. – Utállak.- hagytam faképnél és üdvözöltem a többieket. Örültem, hogy mindenki itt volt. A lányoknak különösen így megtudtuk beszélni a közös csajos estét is, amit már régóta tervezek.  A vacsora isteni volt. Jobb nem is lehetett volna. Azt hiszem rendszeres vendég leszek ennél a háznál. A kajálás után még beszélgettünk egy kicsit. Én leginkább Seo-t faggattam ki, hogy mi a helyzet Luluval, mert barátocskám nincs éppen beszédes kedvében.  Aztán a munkája után is érdeklődtem. Olyan aranyos volt, ahogy mesélt, szinte levegőt se vett az egész alatt. Utána beszéltem Min-el is, aki megdorgált, hogy ideje lenne bemennem néhány órára. Igen Min volt az az ember, aki képben volt a sulis dolgaimmal, hiszen ő bejárt, míg én csak  beadandókat írtam, meg, amit szintén neki köszönhetek, mert ha nem szól, akkor azokról se tudok…

És az ajándékozás. Hát elég fura volt azt kell, hogy mondjam hiszen sokan voltunk. Nagyon sokan.  Nem is tudom hol kezdjem.  Ott kezdem, hogy időközben befutott egy váratlan mégis várt vendég.. azaz Tokiya. Hát igen a fiúk reakciója oltári volt, mikor megláttak a mellettem álló srácot.

- B…te már kettővel.

- Sőt hárommal. Szállj már vissza a földre Bacon. –húztam az agyát. – Tokiya csak a barátom.

- Csak.

- Nem vagyok vele együtt Kai..Tudod én nem játszom több kapura.- és igen. Mondatom elérte kellő hatását. Talán kicsit jobban, mint ahogy szerettem volna. – Bocsi. –kértem őszintén elnézést tőle.

Szóval miután kitárgyaltuk, hogy Tokiya ki is valójában elkezdtük az ajándékozást, ami katasztrófába torkollott, mert mindenki akart mindenkinek adni hirtelen. De aztán végül megoldottuk úgy, hogy egy ember, vagy egy pár átadja mindenkinek, aztán jön a mellette lévő. Mi voltunk Chanyeollal az utolsók. ( Időközben drága barátom bepakolta az ajándékokat a kocsiból)

Szóval kezdem drága szomszédommal,akinek nehéz volt kitalálnom mit vegyek végül egy írtó dögös magas sarkú mellett döntöttem, amit persze közösen adtunk a mögöttem álló colossal.  Drága párjának meg Chanyeol választott egy Gucci parfumot, ha már Kristől nem kap rá pénzt. És akkor jöjjön az emlegetett szamár. Létrának egy rajzkészletettel vettünk, hogy kiélje művészi vágyait a papírokon.  Seonak, Jongin segítségét kérve kerestünk ajándékot és végül egy Chanel sminkkészletnél állapodtunk meg.  És ha már Jongin is szóba került ő kapott egy Michael Jackson cd gyűjteményt. A házigazdának egy adidas melegítőnadrágot csomagoltam be, mivel úgy hallottam jól táncol, így gondoltam valami hasznosat keresek már neki. Tesójának, meg a közös italunkból vettem egy üveggel.  Mivel nem tudtam, hogy Rin is itt lesz, vagyis nem is tudtam, hogy létezik, megdobta Tokiyát egy sms-el, hogy vegyen egy bonbont. Minseoknak Chanyeol, ismétlem Chanyeol, semmi közöm az egészhez, vett egy spognebobos alsóneműt és egy pizsamát.  Suhot megajándékoztunk egy biciklivel, amit még csak képen kapott meg, mivel nem tudtuk elhozni neki. Chenchen egy donald kacsás otthoni pulcsit kapott, Bacon meg egy általam választott hétköznapi használatra szánt pulóvert.  D.o-nak a dorm szakácsának, vettünk egy edény készletet, hogy bármikor vendégül láthasson akár engem is. Minnek… hát az ő ajándékán is elég sokáig gondoztam míg végül megtaláltam a tökéletes, ami hozzáillő ruhadarab lett és ha már egy párt alkotnak Sehunnal, így neki is ruhát ajándékoztunk. Legjobb barátomnak egy ladbagyűjteményt vettünk és mellé egy kis borítékban volt két személyre szóló wellness hétvége belépő.   Jöttek utolsó áldozataim. 

- Nyugi ez nem az egész.- nyújtottam át egy kis dobozt Meinek. 

- Egy kulcs… a lakáshoz?

- Van még benne valami. – Mei gyorsan kivette a kis lapot amit összehajtogattunk.

- Lay segített benne. – avattam be, úgy hogy senki ne hallja.

- Lay  a te ajándékod nálunk van. Kicsit nagy volt, így ha nem haragszol meg azt nem hoztuk el. – nyújtottam át neki egy képet egy üvegzongoráról, ami új házamba várta gazdáját.   Drága szerelmemnek meg egy új gitárt vettem, hogy ne kelljen mindig magával cipelnie sajátja hozzám.

- És még nem ért véget. – osztottunk ki mindenki egy-egy borítékot.

- Ebben mi van? – kérdezte Min.

- Bontsátok ki.- öleltük meg közben egymás Chanyeollal és vártuk a reakciókat.

- Ne mondd, hogy…- kezdett bele Seo.

- De-de bővül a család….