Yemin - Hospital.

Ahogy szememet nyitottam ki a fájdalom annál nagyobb lett. Nem tudom meddig aludhattam de addig teljesen jól voltam. Most pedig felkelek és kórházban fekszem. Egy apró kellemetlen morgás amire kezemet még álmában is szorongató párom fel is ébredt.
-Yemin.-pattant fel és megölelt amire összerándultam és felnyögtem. -Ne haragudj csak nagyon aggódtam.-vette finomabbra a szorítást.
-Mi történt?-kérdeztem 

-Autó baleseted volt. Emlékszel valamire?-kérdezte aggódva nekem pedig elkezdtek özönleni az emlékek.
Gondoltam rövidítek a hazafele úton ezért lekanyarodtam egy olyan részen ahol nem lett volna szabad. A sötétben nem vettem észre a szembe sávban jövő autót aminek nem volt felkapcsolva a lámpája. Gyorsan elrántottam a kormányt de belecsapódtam az oszlopba.
-Az autóm.-kiáltottam fel.-Mi van az autómmal?-kérdeztem aggódva.
-Yemin, akár meg is halhattál volna és te tényleg az autódért aggódsz?-szidott le párom.

-Azért is.-válaszoltam szemlesütve.
-Szólok egy orvosnak, hogy felébredtél.-ezzel ott hagyott egyedül.. Legalább volt időm végig nézni a fájó pontjaimon.
- Szép napot kisasszony.-jött be egy kedves középkorú doki. Megkérte Tao-t, hogy a vizsgálat idejére menjen ki.
-Megmaradok doki?-néztem rá mosolyt erőltetve magamra már amennyire fájdalmaim engedték.
-Megmarad de....-hallgatott el.
-De?-néztem rá.
-De a bordája zúzódott, agyrázkódása van és a karja....-hallgatott el ismét.
-Mondja már doki. Mi van a karommal?-kezdtem ideges lenni.
-Hát igazából még nem tudunk semmi pontosat mondani.  Több kivizsgálásra van szükség. A csuklója eltört és valószínűleg olyan idegek is sérültek ami miatt nem lesz 100%-os a gyógyulás.
-Ez azt jelenti, hogy nem fogok tudni festeni többé?-néztem rá és a sírás kerülgetett.
-Meglehet.-nézett rám együtt érzően.
-Megkérhetem, hogy ezt senkinek ne mondja el? Még a páromnak se.
-Ha ezt szeretné.. A titok tartás kötelez.-mosolygott majd magamra hagyott.
Egyből Tao jött be.

-Na mit mondott?-kérdezte sürgetően.

-Megmaradok.-mosolyogtam rá.
-Bővebben?-nézett rám és tudtam, hogy nem hagyja ennyiben.
-Rendbe jövök. Csak egy kisebb agyrázkódás, bordazúzódás és a csuklóm is eltört...de pihennem kell és minden rendben lesz.-próbáltam úgy mosolyogni mintha semmiség lenne pedig a fájdalom egyre erősödött és a sírás is egyre jobban kerülgetett, ahogy bele gondoltam talán nem festhetek többé. De nem akarom, hogy tudja.. nem akarom, hogy aggódjon.
-El sem tudom mondani mennyire mérges vagyok rád-ült oda mellém és megfogta kezem. Halk kopogás és egy mackó kukkantott be rajta utána pedig Kris dugta be a fejét.
-Kris.-mosolyogtam rá és egy kézmozdulattal beljebb invitáltam. Ő lerakta mellém a plüss macit és adott egy homlok puszit.
-Kimegyek egy kicsit beszélgessetek csak.-szorított egyet biztatásképp a kezemre szerelmem és kiment.

-Ugye tudod, hogy nagyon aggódott érted...és mi is mind. Hogy lehetsz ennyire buta Yemin? Ha nem vigyázol magadra magamhoz költöztetlek és még próbákra is viszlek magammal, hogy szemmel tarthassalak.-mosolygott rám gúnyosan.
-Jajj ne inkább vigyázok magamra. Veled lenni 0-24ben? A legjobb idegzetű embernek is sok.-nevettem el magam de egyből rájöttem, hogy hülye ötlet volt mert oldalam hasogatni kezdett.
-Nagyon fáj?-pattant fel aggódva Kris.-Hívjak orvost?
-Az nem kifejezés. De nem kell orvos jól leszek.
-Jajj drága Yemin... ha tegnap este tudom, hogy mi lesz páncélt veszek neked karácsonyra ruhát.
-Hát tudod az a gyönyörű ruha biztosan sokkal kényelmesebb mint egy páncél.-öltöttem rá nyelvet.
-Mit mondott az orvos?-váltott kissé komolyabbra és vissza ült ágyam szélére.
-Azt mondta, megmaradok.-válaszoltam neki is azt amit páromnak egy erőltetett mosoly kíséretében.
-Megmaradsz de?-nézett felvont szemöldökkel.

-De?
-Biztos vagyok benne, hogy van még valami.
-Ha elmondom megígéred, hogy nem mondod el senki másnak?-néztem kérlelő szemekkel.
-Ígérem.-nyújtotta kisujját. Odanyújtottam azt a kezemet amiből az infúzió lógott és bele akasztottam ujjamat övébe.
Elmondtam neki, hogy lehet többé nem festhetek a végén már csak bőgve tudtam beszélni. Óvatos ölelésbe vont és hátamat simogatta. Fájt ugyan de nagyon jól esett. Mikor felszisszentem el akart húzódni de visszahúztam.
-Ne! Egy kicsit maradj még így.-bújtam oda hozzá.
A végén mindketten elaludtunk a pici kórházi ágyon. 

Arra keltem, hogy B, Min és Soyun jöttek be hozzám látogatóba párjaikkal együtt.
Soyun kissé megszidott utána pedig szépen sorban mindenki. Kai-tól kaptam egy szép virágcsokrot, hogy a szoba kissé otthonosabb legyen.

Egészen addig ott voltak -B kivételével aki sietett valahová- míg a doki ki nem küldött mindenkit azzal, hogy 'a betegnek pihennie kell.' Mindenki összepuszilgatott és elköszönt majd megígérték, hogy még jönnek. Végül a doki hessegette ki őket a kórteremből Tao kivételével aki szerencsére velem maradhatott.
-Gyere ide mellém.-húztam oda az ágyra.
-Biztos?-nézett rám kételkedve.
-Igen.-mosolyogtam. Befeküdt mellém majd óvatosan átölelt.
-Jóéjt.
-Neked is. Szeretlek.
-Énis.- és már aludtunk is.