Danbi: December

Aludtunk pár órát. Reggel átcsöngettünk a szomszédba, hogy nem tartanak-e velünk egy közös reggelire valahol, mert a hűtőm jelen pillanatban totál üres. Délután azt is fel kell majd tölteni.  Átmentünk összeszedni a kis csapatot, akik a szomszédban tanyáztak. Yemin, Nana és Tao egyből jöttek is, de Krisnek valahogy nem főtt rá a foga, hogy velem egy légtérben legyen.

- Tudod utállak. – álltam elé.- Nem Mei a hibás én akartam kihozni, ő csak az áldozat volt.  De mielőtt te is elhaláloz gyere és egyél velünk.  Én fizetek. – nem vártam választ és már húztam is magam után. Beültettem hátra az anyám mellé, ugyanis az anyós ülést drága párom foglalta be. Az úton az étteremig Kris és D összeismerkedtek és nevetgélve mentek be mikor megérkeztünk. A reggeli alatt Yemin találta meg anyukámat. Nagyon jól megvoltak egymással. Már kezdtem féltékeny lenni- Na jó csak vicceltem.  Megreggeliztünk a kis társaság egyik fele Yeminnél maradt,még Kris, Yeol és D velem együtt jött be a kórházba meglátogatni Mei-t. A délután nagy részét ott töltöttem elmeséltem neki mindent,persze, azt, hogy mi a bajom kihagytam. Nem találtam fontosnak, így arról nem ejtettem szót.  Megbeszéltem Krisel, hogy mivel most nincs annyira sűrű beosztásuk, menjen és pakoljon össze néhány cuccot Mei-nek és akkor átviszem a házba. Igen Mei hozzám költözik, hogy megelőzzünk még egy hasonló esetet és amúgy se akarok

living room. :)

abban a hatalmas házban egyedül lakni.  Ezután elmentem bevásároltam és kerestem egy költöztető céget is, hogy a maradék cuccomról, ami a régi lakásomban volt gondoskodjanak és átkerüljön az új palotámba.  Pár nap elment a költözéssel és a berendezkedéssel , míg az egész ház nem nézett ki úgy, hogy  illően tudjam fogadni lakótársam, akit időközben hazaengedtek a kórházból.  A két emeletes házban volt minden. Alul egy hatalmas nappali, ami inkább hasonlított egy bárhoz, mintsem valaki nappalijához.  A lépcsővel párhuzamosan volt egy kis mélyített rész kör alakot formázva. Két fa lépcső vezetett a vajszínben pompázó kanapékhoz ami egy kis asztalt kerített be. Lent volt még egy kisebb főzősarkunk, ahol Mei kiélheti majd magát. Mivel ez az ő

colorful kitchen :)

felségterülete a berendezést is ő intézte. Színes konyhánk elragadóan festett a kicsit tompa színek mellett, ami az egész nappaliban volt. A ’szivárvány’ mellet egy kis ajtó mögött rejtőzködött egy szórakozó szoba.  A falon egy hatalmas plazma tv, tőle nem messze egy kanapé, ami ülő helyett biztosított. A sarkok teledobálva babzsákokkal, hogy ha sok vendég van mindenki egyszerre találjon kényelmes ülőhelyet magának.  Egyenlőre ennyit sikerült beszerezni,de még tervben van egy csocsó és a többi meg megbeszélés alatt van drága lakótársammal. A

inside pool. :)

földszinten, mint minden hatalmas palotában itt is található egy kisebb fürdőszoba felszerelve mindennel és a kedvencem, ami a nappaliból nyílik, egy beltéri medence, hogy az igazán hideg napokon és érezzük a nyár jelenlétét.  És az emelet. Szerintem mindenki sejti mi tárul elé, ha felmegy a lépcső. Szoba, szoba hátán.  Három viszonylag nagy szoba saját fürdőszobával és két kisebb egy közössel.  A három nagy szoba közül lett kiválasztva kettő , amit Mei és én birtokba vettünk és be is rendeztünk ízlésünk szerint.  Az én magánszférámba csak engedéllyel lehetet belépni, ugyanis csak azt teheti át a küszöbön a lábát, aki bírja az összevisszaságot és a színek őrült keverését.  A fürdőszobámmal, már nem ez a helyzet. Nincs borzasztóan össze nem illő szín és az egész olyan visszafogott, ami valljuk be rám egyáltalán nem jellemző, mégis mikor megláttam beleszerettem ebbe az összeállításba.

 

my crazy bedroom :D

Miután sikerült ténylegesen is beköltözni a házba ezúton már Meiel, tartottunk egy csaj bulit. Vagyis szerettem volna tartani egy lelkizős estét, de sajnos a karácsony vészesen közeledett és a sok edzés mellett, a többiek a munkájuk miatt nem jutottak el ajándékot venni így ez áttoltuk a két ünnep közé. Szóval a december nagy része azzal telt, hogy Mei vállát ápolgattam, persze annyira, hogy ne okozzak benne még nagyobb kárt, edzésekre jártam és békülős apa-lánya programokra D jóvoltából. Igazából örültem neki, hiszen mindig is szerettem volna egy normális apát az életembe és nem egy olyat, aki a munkájának szenteli a nap 24 órájából 28-at és a drága lányának csak a pénzen keresztül mutatja ki a szeretetét, de ez egy másik történet. Szóval a karácsony. Eléggé bajban voltam ajándékok terén.   A fiúk eléggé sok fejtörést okoztak, mint minden évben amióta megismertem őket, mégis 6 nappal az ünnep előtt sikerrel jártam és mindenkinek sikerült beszereznem az általam tökéletesnek titulált ajándékot. Úgy gondolom mindenki  örülni fog a sajátjának  és ebben Chanyeol is megerősített, hogy eddig minden évben tetszett nekik a sok hülyeségem, remélem idén se lesz máshogy.

Időközben megérkezett párom szülinapi ajándéka, amit egy ideig mér rejtegettem előle, ugyanis olyan jó volt nézni , ahogy szenved és nem tudja, miért van három szabad napja február közepén. Ráadásul ebből egy pont 14-ére esik.

- B, most már igazán odaadhatnád. – nyafogott megint új ágyamban fetrengve.

- Mit?

- Ne csináld.

- Hát ha idejössz és adsz egy puszit beszélhetünk a  dologról. – Yeol azonnal kipattant elém rohant és lehajolt hozzám.

- Csak egy puszi?

- Ki tudja? –rántottam meg vállamat.

- Gonosz.- vált eggyé ajkaimmal. Egy kis szerelmeskedés után viszont megszántam a lelkem és odaadtam a kis borítékot neki, ami szerény ajándékomat szánta. - Ennyi? – vette ki kezemből.

- Még visszaadhatod.

- Nem. –vágta be a durcát és kezdte felbontani a papírt. Lassan belenézett, majd rám emelte tekintetét.  – Köszönöm. – ölelt meg. – De ugye nem egyedül kell mennem?

- Szerinted elengedlek egyedül egy Eminem koncertre?

- Nem. –mosolyodott el, mikor előhúztam hátam mögül a saját jegyemet, majd telefonomért nyúltam és bekapcsoltam imádott rapperünk új számát.

my present for my love :)

Négy nappal a karácsony előtt esett le, mikor éppen Tokiyával ültem egy kávézóban. Ja igen elfelejtettem megemlíteni, hogy új barátra tettem szert a japán fiú személyében,  akiről időközben kiderült, hogy csoporttársam az egyetemen és éppen az egyik beadandónkon dolgoztunk mikor villámcsapásként ért a felismerés, hogy totál kiment a fejemből a lányok ajándéka.

- OH…MY…GOD.

- Mi az?

- Elfelejtettem.

- De mit?

- Az ajándékokat.  Pedig össze van írva minden, de négy nap alatt nem tudom megvenni őket. Segítesz? Ugye nem hagyod, hogy leégjek mindenki előtt, hogy csak a fiúkra gondoltam?

- Úgy ismersz, hogy hagynám? – nemlegesen megráztam a fejem. Tokiya kifizette fogyasztásunkat, majd beültünk az autóba és irány a város. Először  Mei ajándékával kezdtem, mert az a legnehezebb, de úgy kb a tizedek helyen sikerült megtalálnom a tökéleteset.  Azonnal meg is vettem és irány a többiek ajándékának megvásárlása. Nem mondom, hogy ez könnyű volt, mert nem.  aznap mikor legjobb barátnőm ajándékát sikeresen elintéztem a többieknek semmi jót nem találtam, de még volt három napon, hogy teljesen a küldetésem. A következő nap Yeol is velünk tartott, így édes hármasban jártunk a boltokat, és valahogy zárásra sikerült mindenkinek ajándékot vennünk… így jöhetett a várva várt karácsony, de hol?!

my japanese friend, Tokiya. :)