Yemin - Back to life.

Már napokkal a 'szabadulásom' előtt biztos voltam abban, hogy B bizony meg akar majd szöktetni...ez így is történt.. A doki nagyon nem akart elengedni de saját felelősségre hazajöhettem és már baromira unatkoztam bent. Lementünk az autómhoz ami csodával határos módon karc mentes volt. Először azt hittem, hogy megcsináltatták de mikor beültem tudtam, hogy valójában ez nem az én autóm.. Az első ami feltűnt, hogy autómnak még a tisztíttatás után is édes vanília illata volt ennek pedig nincs... a másik pedig, hogy ezek az ülés huzatok nem az én Olaszországból hozott bőr huzatjaim hanem az audi eredeti, gyárban rárakott huzatjai. Amit persze drága barátnőm és párom nem tud, hogy lecseréltem. Asszem kicsit sokat ügyelek a részletekre... na mindegy. Azért még hálás vagyok nekik hisz ismerem Tao-t és tudom, hogy folyamatosan aggódna ha ugyan azzal az autóval járnék ami már egyszer ekkora kárt szenvedett velem.
Mikor haza értünk B a saját házát vette célba én pedig enyémet, hogy beszélhessek drága szerelmemmel aki még nem tudja, hogy kijöttem a kórházból.
-Kicsim mit keresel te itthon?-jött oda aggodalmasan.
-B haza hozott, de ne aggódj jól vagyok.
-És az orvos mit szólt ehhez?-nézett rám kérdőn majd átölelt.
-Nagy lány vagyok már tudok magamra vigyázni. Az orvos saját felelősségre haza engedett és mint mondtam jól vagyok.-mosolyogtam és lehúztam magamhoz egy csókra. A nap további része azzal telt, hogy Tao-val filmet néztünk egy tál finomság kíséretében majd este fele átjöttek a lányok. Mikor párom megbizonyosodott róla, hogy minden rendben elhagyta a helyszínt. Ezzel meg is kezdődött nálam a mese délután.  Mindenki elmesélte a múltját amit néhány kérdéssel ugyan de csendben figyelmesen hallgattunk. Sok meglepő dolgot hallottunk mindenkitől így kicsit zavartan is éreztem magam, hogy az én múltam nem egy hú de nagy sztori. Na mindegy..ahogy a házi gazdának illik szépen végig hallgattam figyelmesen mindenkit és utolsóként kezdtem bele a mesébe.

-Szóval tudjátok én sosem voltam jó viszonyban a szüleimmel. Anya 25 éves volt mikor Nanával megszülettünk de akkor épp karrierje csúcspontját élte míg apám 18 volt és egy keresett modell.... tessék B itt a magyarázat, hogy mért olyan jóképű..-mosolyogtam barátnőmre..- Nana nélkül kellett felnőjek ugyanis őt még kis korunkban Amerikába küldték... Körülbelül az egész életemet Krisnél és Meinél töltöttem amiért mai napig hálás vagyok nekik. És Mei ugye te mindezt tudod de azért neked is tudok némi újat mondani.-vigyorogtam rá amire csak egy értetlen szempárt kaptam válaszul. Lesütöttem szemem és folytattam tovább.
-Hát tudjátok volt egy időszak amikor annyira ki voltam borulva, hogy folyton buliztam és hülyébbnél hülyébb dolgokat csináltam... Szórakoztam az összes pasival de azért olyan messzire sose jutottam, hogy az ágyukban vagy épp a wc-ben kössek ki velük...az egésznek akkor lett vége mikor Kris kirántott a mélyből és bevallotta, hogy szeret. Én is tudtam mindig, hogy többet érzek iránta de aznap tisztázódott minden a fejemben.
-Mii ezzel azt akarod mondani, hogy.....?-bár Min nem fejezte be a mondatot pontosan tudom mire célzott.

-Igen ezzel azt akarom mondani, hogy egy ideig együtt voltam vele. -itt mindenki kerek szemekkel nézett rám.-Majdnem egy évig együtt jártunk. Ő volt azt első férfi ÚGY is az életemben.-hangsúlyoztam ki az úgy szót...
-Részleteznéd kérlek?-villantott B egy perverz mosolyt.
-Ne, én nem akarom hallani. Kéérlek.-nézett könyörgő szemekkel Mei.
-Nem is mondanám el.-öltöttem rá nyelvet. Mei pedig egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta...
-És mért lett vége?-kérdezte kíváncsian Seo.
-Hát igazából nem is tudom. Először szerettem őt mint legjobb barát aztán szerettem őt szerelemből is de egy idő után beláttuk, hogy sokkal jobb külön..Kris olyan nekem mint egy bátyó. Persze sose fogom elfelejteni hisz ő volt az első szerelmem is de most sokkal fontosabb nekem és boldog vagyok, hogy mellettem van.

Miután én is befejeztem a dumát elindultunk B-ék lakásába folytatni a bulit. Azt hiszem talán az első alkalom, hogy semmit nem ittam egy buli alkalmával mivel mielőtt hazajöttem az orvostól kértem nagyon erős fájdalom csillapítókat ami a nyugtatóimmal így is elég szédítő volt nem ha még rá is ittam volna. B legalább 5 percenként jött oda, kezében némi alkohollal, hogy igyak de ezt mindig vissza utasítottam.. a végén már kénytelen voltam szegény virágot büntetni és bele önteni a feleseket ugyanis nem tudtam annyi indokot kitalálni ahányszor vissza kellett utasítsam.
Reggel viszont nagyon jól éreztem magam. Iszonyat jó volt látni, ahogy a nép magáról nem tudva mint egy zombi közlekedik én pedig csodás jókedvvel ölthettem rájuk nyelvem egy 'minek iszol annyit?' kérdés kíséretében.
Át mentem házamba majd már bentről az ajtóból figyeltem ahogy B egy zsák szeméttel sétál át hozzám.
-Hát ti?-állt meg hirtelen szerelmem az ajtóban és B-t figyelte.-Ugye nem B-nél volt a buli?
-Nem, dehogyis. Csak tudod Yeminnél kevés volt a szemét, így a hét közben felhalmozottat áthordom hozzá.-iszkolt be gyorsan a házba mögötte Min-el... És itt volt az a pillanat amikor épphogy nem  visítva rogytam a földre. Már úgy röhögtem, hogy a könnyem is kifolyt...
-Jól vagy kicsim?-nézett rám kérdőn Tao miközben a földről húzott fel.
-Persze, persze..-törölgettem szemem.-De úgy bírom mikor B képes előadni a hülyeségeit, hogy néha átfut az agyamon, hogy ezt még ő is elhiszi.-nevettem tovább.

kávézni mentünk.^^

-Hallom ám.-kiabált ki az emlegetett a szobából.
-Szóval térjünk a lényegre.-krákogott Tao.-Miért is volt a buli végül B-nél?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Nyugi, nyugi... vigyáztam magamra és egy kortyot sem ittam.-kaptam el tarkóját és húztam le magamhoz egy csókba...

A következő napok teljesen nyugisak voltak. Intézkedtem a kiállítás miatt és szereztem még modellt. 30.-án épp a modell fiú állított be hozzám ami furcsa volt hisz előtte nap ültem le vele egy kávéra a festést pedig csak szilveszter után kezdjük.
-Szia noona.-mosolygott rám kedvesen.
-Szia. Gyere csak beljebb.-viszonoztam a gesztust és a nappali felé kezdtem vezetni..-Mi járatban erre?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát tudod noona.... igazából....kérni szeretnék valamit.-fixírozta a szőnyeget de a szemembe nem mert nézni.
-Mond csak mi lenne az? Nem harapok ám.-mosolyogtam, hogy oldjam feszültségét.
-Nem tanítanál meg festeni?-nézett rám elbűvölően.
-Persze, hogy megtanítalak. Szilveszter után bele is kezdünk mit szólsz?
-Remekül hangzik, köszönöm.-mosolygott majd folytatta.-Öhhm noona...
-Igen?-kaptam fel fejem kíváncsian.
-Hol szilveszterezel? Csak tudod nekem még nincs semmi programom...de áhh mindegy hagyjuk inkább.-dadogott zavartan.
-Arra célzol, hogy jönni szeretnél? Nagykorú vagy már?-néztem rá szúrós szemmel.
-I-igen... egy hónapja voltam 19.
-Szuper ezt megbeszéltük.-csaptam össze tenyerem és mosolyogtam.
-Mi?-nézett rám kérdőn.
-Hát, hogy velem jössz szilveszterezni....már ha szeretnél.-folytattam de biztos voltam benne, hogy szeretné.
-Köszönöm.-húzott oda magához és megölelt ami engem egy kisebb sokk-ként ért de kis habozás után barátian vissza öleltem majd gyorsan el is húzódtam.
-Akkor mit csinálunk ma?-kérdezte édes mosollyal.
-Hát drága, azt nem tudom te mit csinálsz de nekem van egy félkész munkám ami csak rám vár, hogy befejezzem.
-Milyen munka?-kíváncsiskodott.
-Természet kép. Amit a közeli parkban fogok megcsinálni.
-Veled mehetek?-csillant fel a szeme.
-Ha képes vagy csendben maradni és egy pillanatra sem zavarsz akkor igen.
-Képes vagyok rá.-vágta magát vigyázzba és elkacagta magát.
-Akkor induljunk.-intettem a kijárat felé.
A kellékek már az autó hátsó ülésén vártak DongHoon bemászott az anyós ülésre és indulás. Bár a park csak két utcányira van innen de azért ennyi holmival az autó kényelmesebb megoldás.
Kipakoltam a cuccaim megkerestem a tökéletes helyet és neki álltam festeni. Rettenetesen fájt a csuklóm szinte a sírás kerülgetett még annak ellenére is, hogy bevettem a fájdalom csillapítóimat. De próbáltam nem koncentrálni rá. A mellettem lévő padnál ülő fiú valóban teljesítette amit kértem és csak csendben figyelt.
Teltek az órák és mire észbe kaptam már lemenőben volt a nap és a hideg is egyre jobban csípte az arcomat. Felébresztettem az időközben elbóbiskolt fiút, bepakoltunk autómba és egy cukrászda felé vettem az irányt, hogy az időközben biztos átfagyott fiút kárpótolhassam egy pohár forrócsokival.
-Köszönöm noona.-nézett rám komolyan.
-Ugyan semmiség. Csak lassan idd mert forró.
-Nem erre gondoltam, bár ezt is köszönöm.-mosolyodott el.
-Hát akkor?-vontam fel szemöldököm.
-Hogy veled tölthettem a napot.-pirult el kissé.
-Ugyan már.-legyintettem.....

31.e reggel... Szerelmem mellett ébredni bár majdnem mindennapos mégis fantasztikus érzés. Pláne, hogy tudom az új évet nem együtt ünnepeljük meg este.
Nem tervezem durvára az estét és ezt neki is megígértem pláne mert még tegnap este beugrottam a dokihoz, hogy adjon egy kicsivel erősebb fájdalom csillapítót..Hááát ez a kicsivel erősebb éppenséggel talán még egy lovat is kiütne.Gyors reggeli egy búcsúcsók a hercegtől...ez esetben a pandától és irány a pláza. Végig jártam az áruházat majd kiválasztottam a megfelelő ruhadarabot.
B-vel összekészültünk és irány bulizni. Út közben DongHoon-t is összeszedtem.

Az éjjelről pedig már csak röviden mesélnék... Valóban jó kislányként próbáltam meg viselkedni és betartani amit Tao-nak ígértem így ennek megfelelően összesen 2 pohárka felest és egy pohár pezsgőt ittam meg a hangulat kedvéért. Viszont B.... hát B nem igazán ismerte a mértéket aznap este (se). A szórakozóhely szinte összes férfijával nyálat cserélt és mikor megpróbáltam leszedni az egyikről majdnem kaptam egy pofont... a majdnem is csak azért volt mert DongHoon idejében elhúzott.. Az éjjel további részében technikát váltottam
és inkább Yeolt próbáltam távol tartani tőle........több-kevesebb sikerrel.......
És sajnos ezért tartunk ott ahol most tartunk.... B lett a köz ellenség.
Hát boldog új évet és úgy érzem 2014 is legalább olyan izgalmas lesz mint az eddigiek...