Soyun: Kicsi Jongin...

Ledobáltam a cuccom a komódra, amit olyan precizen állított be Kris -igen, eldicsekedte, hogy Ő volt aki becipelte, és vonalzóval állította be, szegény ki szekrényt-, és leszedtem a magas sarkú csizmám. Nem egyszer volt halál közeli élményem mire elértem a kórházba, mert egyetlen Yeminünk, volt szíves és egy idióta marha miatt, személyesen találkozott egy oszloppal, és haza út közben is. Többet ilyen jeges időben nem megyek magas sarkú cipőben sehová. Szerencsére senki se látott amikor a kanyarban taknyoltam majdnem egyet. Na mindegy. Enni akartam, egy bögre teát iszogatni,  a meleg pokrócom alatt,  és a távirányítót. Meghíusult a tervem, ugyanis exo csajtalan egyedei, és közte egy szem párom akivel nem tudom hányadán állunk, mert nem volt szó arról, hogy igen újra járunk, csak annyi, hogy kap egy új esélyt. Jutt eszembe, Danbi azt hittük, hogy terhes.
Amikor Suho és Kris rám néztek, és teli pofa vigyorral intettek, felnyögtem.
-Igen izgató hangokat adsz ki. - röhögött Kyungsoo.
-Kan barlang lett a lakásom? Jun hol van? - ültem le Rin mellé. Kapott egy homlok puszit.
-Én tiltakoztam, hogy bejöjjenek, de láttad volna Suho cuki fejét, nem tudtam ellen állni. - magyarázta a lány.
-Ne dőlj be nekik. Gonosz Sátán fajzatok. Én már nagyon rég nem dőlök be a cuki pofijaiknak. - magyaráztam.
-Asszony! Ne járjon a szád! - és az elmaradhatatlan párna képbe. Ezek mostanában párnával terrorizálnak.
- Joonmyeon, még egyszer megdobsz egy párnával, felépítem a seggedbe, és vége az Idol karrierednek, mert jó pár oktávval lesz magasabb a hangod! - fenyegettem.
-Igenis omma! - tisztelget.
-Istenem! Miért szívják ezek a vérem? - feltápászkodtam, és elmentem zuhanyozni. Közben kiderült, hogy Jun és Xiu elmentek kaját venni.
Hulla fáradt voltam, így kedves vendégeim a nappaliban hagyva aludni mentem. Mostanában alig alszok valamit, sokszor fáj a fejem.
-Yun? - hallottam Kai hangját. - Gyere enni, vagy hozzak be neked valamit? - ült az ágyra. Megfájdult a fejem, így csak nyöszögtem kicsit.
-Fáj a fejem. - motyogtam bágyadtan. -Nem vagyok éhes.
-Mindjárt keresek valamit. -mondta amint kaptam egy fájdalom csillapítót, szinte elájultam. Egész éjjel aludtam, másnap keltem, egyik oldalon Jongin, másikon Minseok, akkor gondolom a többiek is itt maradtak.
Kimásztam a két fiú közül, és a fürdőbe mentem. Csináltam reggelit egy alapos zuhany után, hogy mire felkelnek, legyen mit reggelizni.
-Jó reggelt. - hallottam Jongin álmos hangját.
-Neked is. - mosolyogtam rá.
-Xiumin lerugdosott az ágyról, annyit forgolódik. - dörzsölte a szemét, aztán kaptam egy homlok puszit, és egy macis ölelést.
-Minseok már csak ilyen. - kuncogtam a mellkasába.
-Sápadt vagy kicsit, és fogytál. Minden rendben? - kérdezte a hajam simogatva.
-Csak fáradt vagyok, és fáj a fejem. - öleltem át a derekát.
-Menj el dokihoz jó? - kicsit eltolt, és fel emelte a fejem.
-Jó. - bólintottam.
-Amúgy... - vigyorgott -Te nem akarsz kicsi Jongint vagy Soyunt? - csípőjét nekem feszítette.
-Most burkoltan arra akarsz célozni, hogy szexelni akarsz? - vigyorogtam rá.
-És gyereket. Chanyeol teljesen be van zsongatta a bandát mert lehet apa lesz, de le lett lohasztva a dolog. Viszont Én szeretnék.  - mosolygott.
-Majd ha elveszel valakit, annak mondhatod, hogy gyereket akarsz. De Én még nem szeretnék. - mondtam. -Fiatal vagy még apának, és nem biztos, hogy életünk végéig együtt maradunk, és ezért nem valami jó ötlet gyereket csinálni.
-Veled fogok megöregedni. - csókolt meg.
-Azt majd meglátjuk. - mosolyogtam a csók után.
Lassan a többiek is felkeltek, reggeli, és irány az SM. Jongin engem is elrángatott, mert szerinte, otthon csak a penész esz. Megjegyezték, hogy jó volt a karácsonyi vacsora, több ilyet akarnak majd.
Én letelepedtem a sarokba, és lefoglaltam valamelyik fiú tabját, és azzal játszottam.
-Soyun! Soyun! Soyun! - robbant be Hyoyeon az ajtón. Azt hittem ültő helyemben felborulok. Pedig a földön ültem.
-Mi van? Mi van? Mi van? - néztem rá.
-Beszéltem SM bácsival, és azt mondta, hogy ha összerakunk egy koreot, akkor fel is léphetűnk. - térdelt előttem.
-Hyo donsaeng. Mondtam, hogy nem leszek tréner. - mondtam.
-Nem kell tréner lenned, csak táncolni velem. - boci szem. Ezek erre szakosodtak? -Kérlek Unnie.
-Akkor kell egy mix, aztán pedig jöhet a koreo. - sóhajtottam.
Tarolt ez a lány. Úgy rám vetette magát, hogy oldalra dőltűnk,Ő pedig rajtam sipitozott, és azt hajtogatta, köszönöm! Hát oké.
Na szóval rá két napra már meg volt a zene, mi is Dubstep mixet választottunk, mint a múltkor a fiúk, persze más ritmussal. Tehát már csak egy jó koreo kell. Mielőtt bele kezdtünk, dokihoz mentem, mert már két este arra keltem, hogy begörcsöl a fejem, és orrvérzésem lesz.
És ez már nem volt vicc.
Mint kiderült, tényleg nem vicc, és teljesen ledöbbentem attól amit mondott.