Yemin - Back to life.

Már napokkal a 'szabadulásom' előtt biztos voltam abban, hogy B bizony meg akar majd szöktetni...ez így is történt.. A doki nagyon nem akart elengedni de saját felelősségre hazajöhettem és már baromira unatkoztam bent. Lementünk az autómhoz ami csodával határos módon karc mentes volt. Először azt hittem, hogy megcsináltatták de mikor beültem tudtam, hogy valójában ez nem az én autóm.. Az első ami feltűnt, hogy autómnak még a tisztíttatás után is édes vanília illata volt ennek pedig nincs... a másik pedig, hogy ezek az ülés huzatok nem az én Olaszországból hozott bőr huzatjaim hanem az audi eredeti, gyárban rárakott huzatjai. Amit persze drága barátnőm és párom nem tud, hogy lecseréltem. Asszem kicsit sokat ügyelek a részletekre... na mindegy. Azért még hálás vagyok nekik hisz ismerem Tao-t és tudom, hogy folyamatosan aggódna ha ugyan azzal az autóval járnék ami már egyszer ekkora kárt szenvedett velem.
Mikor haza értünk B a saját házát vette célba én pedig enyémet, hogy beszélhessek drága szerelmemmel aki még nem tudja, hogy kijöttem a kórházból.
-Kicsim mit keresel te itthon?-jött oda aggodalmasan.
-B haza hozott, de ne aggódj jól vagyok.
-És az orvos mit szólt ehhez?-nézett rám kérdőn majd átölelt.
-Nagy lány vagyok már tudok magamra vigyázni. Az orvos saját felelősségre haza engedett és mint mondtam jól vagyok.-mosolyogtam és lehúztam magamhoz egy csókra. A nap további része azzal telt, hogy Tao-val filmet néztünk egy tál finomság kíséretében majd este fele átjöttek a lányok. Mikor párom megbizonyosodott róla, hogy minden rendben elhagyta a helyszínt. Ezzel meg is kezdődött nálam a mese délután.  Mindenki elmesélte a múltját amit néhány kérdéssel ugyan de csendben figyelmesen hallgattunk. Sok meglepő dolgot hallottunk mindenkitől így kicsit zavartan is éreztem magam, hogy az én múltam nem egy hú de nagy sztori. Na mindegy..ahogy a házi gazdának illik szépen végig hallgattam figyelmesen mindenkit és utolsóként kezdtem bele a mesébe.

-Szóval tudjátok én sosem voltam jó viszonyban a szüleimmel. Anya 25 éves volt mikor Nanával megszülettünk de akkor épp karrierje csúcspontját élte míg apám 18 volt és egy keresett modell.... tessék B itt a magyarázat, hogy mért olyan jóképű..-mosolyogtam barátnőmre..- Nana nélkül kellett felnőjek ugyanis őt még kis korunkban Amerikába küldték... Körülbelül az egész életemet Krisnél és Meinél töltöttem amiért mai napig hálás vagyok nekik. És Mei ugye te mindezt tudod de azért neked is tudok némi újat mondani.-vigyorogtam rá amire csak egy értetlen szempárt kaptam válaszul. Lesütöttem szemem és folytattam tovább.
-Hát tudjátok volt egy időszak amikor annyira ki voltam borulva, hogy folyton buliztam és hülyébbnél hülyébb dolgokat csináltam... Szórakoztam az összes pasival de azért olyan messzire sose jutottam, hogy az ágyukban vagy épp a wc-ben kössek ki velük...az egésznek akkor lett vége mikor Kris kirántott a mélyből és bevallotta, hogy szeret. Én is tudtam mindig, hogy többet érzek iránta de aznap tisztázódott minden a fejemben.
-Mii ezzel azt akarod mondani, hogy.....?-bár Min nem fejezte be a mondatot pontosan tudom mire célzott.

-Igen ezzel azt akarom mondani, hogy egy ideig együtt voltam vele. -itt mindenki kerek szemekkel nézett rám.-Majdnem egy évig együtt jártunk. Ő volt azt első férfi ÚGY is az életemben.-hangsúlyoztam ki az úgy szót...
-Részleteznéd kérlek?-villantott B egy perverz mosolyt.
-Ne, én nem akarom hallani. Kéérlek.-nézett könyörgő szemekkel Mei.
-Nem is mondanám el.-öltöttem rá nyelvet. Mei pedig egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta...
-És mért lett vége?-kérdezte kíváncsian Seo.
-Hát igazából nem is tudom. Először szerettem őt mint legjobb barát aztán szerettem őt szerelemből is de egy idő után beláttuk, hogy sokkal jobb külön..Kris olyan nekem mint egy bátyó. Persze sose fogom elfelejteni hisz ő volt az első szerelmem is de most sokkal fontosabb nekem és boldog vagyok, hogy mellettem van.

Miután én is befejeztem a dumát elindultunk B-ék lakásába folytatni a bulit. Azt hiszem talán az első alkalom, hogy semmit nem ittam egy buli alkalmával mivel mielőtt hazajöttem az orvostól kértem nagyon erős fájdalom csillapítókat ami a nyugtatóimmal így is elég szédítő volt nem ha még rá is ittam volna. B legalább 5 percenként jött oda, kezében némi alkohollal, hogy igyak de ezt mindig vissza utasítottam.. a végén már kénytelen voltam szegény virágot büntetni és bele önteni a feleseket ugyanis nem tudtam annyi indokot kitalálni ahányszor vissza kellett utasítsam.
Reggel viszont nagyon jól éreztem magam. Iszonyat jó volt látni, ahogy a nép magáról nem tudva mint egy zombi közlekedik én pedig csodás jókedvvel ölthettem rájuk nyelvem egy 'minek iszol annyit?' kérdés kíséretében.
Át mentem házamba majd már bentről az ajtóból figyeltem ahogy B egy zsák szeméttel sétál át hozzám.
-Hát ti?-állt meg hirtelen szerelmem az ajtóban és B-t figyelte.-Ugye nem B-nél volt a buli?
-Nem, dehogyis. Csak tudod Yeminnél kevés volt a szemét, így a hét közben felhalmozottat áthordom hozzá.-iszkolt be gyorsan a házba mögötte Min-el... És itt volt az a pillanat amikor épphogy nem  visítva rogytam a földre. Már úgy röhögtem, hogy a könnyem is kifolyt...
-Jól vagy kicsim?-nézett rám kérdőn Tao miközben a földről húzott fel.
-Persze, persze..-törölgettem szemem.-De úgy bírom mikor B képes előadni a hülyeségeit, hogy néha átfut az agyamon, hogy ezt még ő is elhiszi.-nevettem tovább.

kávézni mentünk.^^

-Hallom ám.-kiabált ki az emlegetett a szobából.
-Szóval térjünk a lényegre.-krákogott Tao.-Miért is volt a buli végül B-nél?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Nyugi, nyugi... vigyáztam magamra és egy kortyot sem ittam.-kaptam el tarkóját és húztam le magamhoz egy csókba...

A következő napok teljesen nyugisak voltak. Intézkedtem a kiállítás miatt és szereztem még modellt. 30.-án épp a modell fiú állított be hozzám ami furcsa volt hisz előtte nap ültem le vele egy kávéra a festést pedig csak szilveszter után kezdjük.
-Szia noona.-mosolygott rám kedvesen.
-Szia. Gyere csak beljebb.-viszonoztam a gesztust és a nappali felé kezdtem vezetni..-Mi járatban erre?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát tudod noona.... igazából....kérni szeretnék valamit.-fixírozta a szőnyeget de a szemembe nem mert nézni.
-Mond csak mi lenne az? Nem harapok ám.-mosolyogtam, hogy oldjam feszültségét.
-Nem tanítanál meg festeni?-nézett rám elbűvölően.
-Persze, hogy megtanítalak. Szilveszter után bele is kezdünk mit szólsz?
-Remekül hangzik, köszönöm.-mosolygott majd folytatta.-Öhhm noona...
-Igen?-kaptam fel fejem kíváncsian.
-Hol szilveszterezel? Csak tudod nekem még nincs semmi programom...de áhh mindegy hagyjuk inkább.-dadogott zavartan.
-Arra célzol, hogy jönni szeretnél? Nagykorú vagy már?-néztem rá szúrós szemmel.
-I-igen... egy hónapja voltam 19.
-Szuper ezt megbeszéltük.-csaptam össze tenyerem és mosolyogtam.
-Mi?-nézett rám kérdőn.
-Hát, hogy velem jössz szilveszterezni....már ha szeretnél.-folytattam de biztos voltam benne, hogy szeretné.
-Köszönöm.-húzott oda magához és megölelt ami engem egy kisebb sokk-ként ért de kis habozás után barátian vissza öleltem majd gyorsan el is húzódtam.
-Akkor mit csinálunk ma?-kérdezte édes mosollyal.
-Hát drága, azt nem tudom te mit csinálsz de nekem van egy félkész munkám ami csak rám vár, hogy befejezzem.
-Milyen munka?-kíváncsiskodott.
-Természet kép. Amit a közeli parkban fogok megcsinálni.
-Veled mehetek?-csillant fel a szeme.
-Ha képes vagy csendben maradni és egy pillanatra sem zavarsz akkor igen.
-Képes vagyok rá.-vágta magát vigyázzba és elkacagta magát.
-Akkor induljunk.-intettem a kijárat felé.
A kellékek már az autó hátsó ülésén vártak DongHoon bemászott az anyós ülésre és indulás. Bár a park csak két utcányira van innen de azért ennyi holmival az autó kényelmesebb megoldás.
Kipakoltam a cuccaim megkerestem a tökéletes helyet és neki álltam festeni. Rettenetesen fájt a csuklóm szinte a sírás kerülgetett még annak ellenére is, hogy bevettem a fájdalom csillapítóimat. De próbáltam nem koncentrálni rá. A mellettem lévő padnál ülő fiú valóban teljesítette amit kértem és csak csendben figyelt.
Teltek az órák és mire észbe kaptam már lemenőben volt a nap és a hideg is egyre jobban csípte az arcomat. Felébresztettem az időközben elbóbiskolt fiút, bepakoltunk autómba és egy cukrászda felé vettem az irányt, hogy az időközben biztos átfagyott fiút kárpótolhassam egy pohár forrócsokival.
-Köszönöm noona.-nézett rám komolyan.
-Ugyan semmiség. Csak lassan idd mert forró.
-Nem erre gondoltam, bár ezt is köszönöm.-mosolyodott el.
-Hát akkor?-vontam fel szemöldököm.
-Hogy veled tölthettem a napot.-pirult el kissé.
-Ugyan már.-legyintettem.....

31.e reggel... Szerelmem mellett ébredni bár majdnem mindennapos mégis fantasztikus érzés. Pláne, hogy tudom az új évet nem együtt ünnepeljük meg este.
Nem tervezem durvára az estét és ezt neki is megígértem pláne mert még tegnap este beugrottam a dokihoz, hogy adjon egy kicsivel erősebb fájdalom csillapítót..Hááát ez a kicsivel erősebb éppenséggel talán még egy lovat is kiütne.Gyors reggeli egy búcsúcsók a hercegtől...ez esetben a pandától és irány a pláza. Végig jártam az áruházat majd kiválasztottam a megfelelő ruhadarabot.
B-vel összekészültünk és irány bulizni. Út közben DongHoon-t is összeszedtem.

Az éjjelről pedig már csak röviden mesélnék... Valóban jó kislányként próbáltam meg viselkedni és betartani amit Tao-nak ígértem így ennek megfelelően összesen 2 pohárka felest és egy pohár pezsgőt ittam meg a hangulat kedvéért. Viszont B.... hát B nem igazán ismerte a mértéket aznap este (se). A szórakozóhely szinte összes férfijával nyálat cserélt és mikor megpróbáltam leszedni az egyikről majdnem kaptam egy pofont... a majdnem is csak azért volt mert DongHoon idejében elhúzott.. Az éjjel további részében technikát váltottam
és inkább Yeolt próbáltam távol tartani tőle........több-kevesebb sikerrel.......
És sajnos ezért tartunk ott ahol most tartunk.... B lett a köz ellenség.
Hát boldog új évet és úgy érzem 2014 is legalább olyan izgalmas lesz mint az eddigiek...

Danbi: Nothing good.

Chanyeol kihúzott a próbaterem elé. Becsukta magunk mögött az ajtót,majd kérdőn nézett szemeimbe, de nem értettem. Annyi kérdés volt a fejembe, amire saját magam se tudtam a választ, akkor az ő kimondatlan kérdésére honnan tudnám?!

-Sajnálom. – cipőmet néztem közben.

- Mit? Nézz a szemembe. - fogta arcomat hatalmas mancsai közé és felemelte fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. – Mit sajnálsz,B?

- Nem tudom.

- Akkor derítsd ki. - hagyott magamra.  Egy ideig szoborként álltam kint, majd visszamentem a terembe lakótársamért.

- Tokiya, add ide a kulcsot.

- Nem…

- Nyugi nem akarom kinyírni magam…még…- de nem adta oda. – Jöhetsz velem, ha gondolod. – és ez varázsszóként hatott. Elindultam a kijárat fele,de még így is hallottam, ahogy Lulu odasúgta neki, hogy vigyázzon rám.

-Először is.- ültem be a kocsiba. – Mondd, nem tudod ki tudna segíteni a szilveszterrel kapcsolatban?

- Soyun.

- Akkor irány a Soyun-lakk, úgy is régen láttam már Jun-t.  

Tokiya kipaterolt a vezetőülésből és átültetett az anyósülésre. Megértem, hogy aggódik értem, de ha mellettem ül akkor pláne nem csinálok hülyeséget, meg amúgy sem egy autóbalesetben akarom elveszteni az életem.  Van ennél jobb halál is….

- Itt vagyunk. –hozott vissza a valóságba Tokiya.  Elköszöntem tőle és becsöngettem Soyunhoz. Drága lakótársam addig nem fordult ki a kocsival még meg nem bizonyosodott arról, hogy tényleg bemegyek-e barátnőmhöz. Nem kellett sokat várnom. Soyun gyorsan ajtót nyitott majd be is húzott, hogy ne fagyjak meg, a beköszöntő hidegtől, ami Seoulban van.  Barátnőm sejtette miért mentem látogatóba hozzá mégse támadott le azzal, hogy belevágott a közepébe és kioktatott. Nem, sőt megvárta még én hozom fel a témát. Elég nehézkesen ment, de végül csak sikerült kinyögnöm, hogy szeretném, ha mesélne  a szilveszterről egy picit, mert rendbe akarom hozni a dolgokat,amiket elbasztam,de úgy elég nehéz, hogy nem tudok róluk semmit, így csendben szó nélkül figyeltem, ahogy meséli milyen alakításaim voltak a buliban és, hogy drága párom min akadt ki nagyon.Először eléggé hihetetlennek tűnt a dolog, mert én nem ilyen vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy ez az életforma nem állsz messze tőlem hiszen két éve még oszlopos tagja volt az életemnek. Még mielőtt Meit megismertem, akkor voltam ilyen. Viszont amióta egy szerető család vett körül, sose gondoltam, hogy újra visszaesek ebbe az életvitelbe, de legjobb barátnőm bejelentése eléggé padlóra küldött…

Szóval az év utolsó estéjén B alakított rendesen. Már az alkohol mennyiség önmagában nagy dolognak számított, de ami az után jött… sose voltam az a visszahúzódó, félénk lány, így alkohollal a véremben még bátrabb voltam. Az összes srác, aki megkörnyékezett szerencsével járt és minimum egy-két csókot bezsebelt magának az estére, de volt aki többet is.  gondolok arra, hogy elég intim táncokat leejtem pár emberkével, úgy, hogy egyáltalán nem tudok táncolni. A lábaim összeakadnak, ha megpróbálom itt valamiért mégis ment. Talán az alkohol segített benne, meg a sok káros anyag, ami a testembe került aznap este. A pia mennyisége és a cigik száma már alapból kiakasztóan magas volt, nem beszélve a sok nyálcseréről, amit aznap este ejtettem, és közülük egy se az általam imádott személlyel történt. Nem csodálom, hogy Chanyeol nem hajlandó velem beszélne, de a biztosítékot nem ez csapta ki, hanem, hogy… még leírni is rossz.  Szóval Soyun elmondása szerint éppen nagyon belefeledkeztem a táncolásba és nem azzal foglalkoztam, hogy a partnerem keze hol is bóklászik éppen. Azt mondta egy darabig engedtem neki, valószínűleg azért, mert nem tudtam magamról… A szoknyám  teljesen felhúzva és valaki a harisnyám korcát keresi…Igen ez a kép nagyon is tisztán él bennem. Ez az a pillanat mikor az önkívületi állapotból visszatértem a valóságba és szemeimmel a tömeget kutattam segítség után és ez az a pillanat mikor Yeol kiakadt és otthagyta  a bulit. Soyun jött oda hozzám és vakarta le rólam a hímneműt. 

- Köszönöm.

- Ugyan, te is megtetted volna értem. - ölelt magához.

És ez a mese volt csak a kezdett a bemelegítő történet aznapra.  Ezután kaptam egy alapos fejmosást, hogy mit képzelek, hogy csak úgy elkezdem vagdosni magam és bele se merek gondolni, hogy a körülöttem lévők, hogyan reagálnak rá és, hogy nem vagyok komplett, hogy ezzel akarom megoldani a problémát…blablabla…

- Elkísérsz a kórházba? – meglepődött hirtelen témaváltásomon.

- Miért? Valami bajod van?

- Ellenőrzés, hogy épelméjű vagyok, meg…

- Meg?

- Beszélnem kell a dokimmal.

És ezután nem nagyon esett szó köztünk. Gyors elkészülődtünk,majd elköszöntünk az éppen hazaérkező Jun-tól és irány a kórház. Félve mentünk be mindketten, pedig csak nekem lett volna okom a félelemre, de tévedtem.

- Megvársz kint?- kérdeztem mikor már az orvosom irodája előtt  álltam. Soyun csak bólintott és várt, hogy bemenjek. Több órát töltöttem bent a vizsgálatok miatt. Megnézték a kezemen lévő sebeket és egyéb vizsgálatokat végeztek el…

- Mehetünk…Soyun?!- barátnőm már nem ült ott, ahol hagytam. – Elnézést nem látta a…mindegy. – pillantottam meg barátnőm, ahogy éppen egy orvossal az oldalán tart felém.  Aznap az ő híre tette fel a pontot az i-re és küldött teljesen a pokol mély bugyraiba. Tumor?! Először mikor meghallottam nem hittem a fülemnek. Azt gondoltam viccel, de arca komoly volt és fájdalmat sugárzott, ekkor tudatosult bennem, hogy ez nem egy rossz vicc, hanem a morbid valóság, ennek ellenére nem akartam elhinni. Megijedtem és teljesen összetörtem.  Megszólalni nem voltam képes egy darabig. Egészen addig csöndben gubbasztottam még vissza nem értünk barátnőm lakására.

- Tudja valaki?

- Senki.

- Miért nem mondtad el?

Soyun nem tudott először válaszolni és fél órán keresztül győzködött, hogy ne mondjam el senkinek és addig nem engedd sehova, amíg meg nem ígérem, így beadtam a derekam. Megígértem neki, hogy tartom a számat, de csak akkor , ha ő is befogja a pampogóját a többiekkel előtt.  

Napjaim ezután az esett után nagyjából mindig ugyanúgy néztek ki. Késő délelőtt sikerült kikecmeregnem au ágyamból. Valamilyen szinten elfogadható állapotúvá tettem arcom és átmentem a szomszédba, hogy Yeminnek segítsek vásznat varázsolni. Majd délután vissza az otthonomba  újra feltöltődve egy izgalmas estére.  Ez így ment egészen D.O. és Kai szülinapjáig. vagyis egy fontos momentumot kihagytam. Egyik délután hamarabb hagytam ott barátnőmet és elmentem kedvenc fodrászomat meglátogatni. Hát igen az eredmény olyan lett, ami mindenki lesokkolt egy picit. Szóval a szülinap. Bár tudtam, hogy nem mindenki fog nekem örülni mégis elmentem. az elején szépen meghúztam magam, ez egészen addig ment még sötét volt. Úgy körülbelül két percig.

- Omoo. Hát te hogy nézel ki? – jött oda Soyun hozzám. Igen Yeminen kívül ő volt a másik személy akivel úgy ahogy, de tartottam a kapcsolatot szilveszter óta.

- Miért valami baj?

-Mondd, hogy ez csak egy paróka. Olyan,mintha leöntöttek volna málnaszörppel.

- El kell keserítselek édes, de ez a saját hajam. De a jobbikat nem láttad.

- Jézusom, mit csináltál?

- Csak befeküdtem egy tű alá.

- Most komolyan beszélj érthetőbben. – akadt ki Soyun.

- Mutasd meg neki. – kapcsolódott be Yemin is. Felhúztam szoknyám alját, így mindenki szemügyre vehette formás hátsómat, meg a combomon lévő gyönyörűséget.

Ezután az akcióm után  gyors felköszöntöttem a két szülinapost, majd már tűntem is volna el, ha a két nőszemély, aki hajlandó velem szóba állni meg nem állít.

- Biztos nem maradsz?- kérdezte Yemin.

- Nem. Nem akarom itt rontani a levegőt. - majd Chanyeol felé mutattam, aki végig minket nézett. Aznap este inkább máshol töltöttem az estét…

Mei: Happy New Year?

December 31.-én erre az arcra ébredtem, kora reggel ->
Gyorsan a kezembe vettem a készülékem és lefotóztam.
-Hagyj aludni. - dugtam vissza a kis masinát a párnám alá.
-Gyere el velem ruhát venni.
-B, hagyj már, kora reggel van.
-Meeeiii~ - mondta vékony hangon és rázni kezdte a párnám. Szerintem mi vagyunk az egyetlenek, akik képesek couple kigurumit venni, az eladó emlékszem, azt hitte leszbikusok vagyunk és csak kedvesen mosolygott mikor fizettünk.
-Nem.
-De ilyenkor még nincsenek sokan a Plázában, plusz most lehetünk utoljára együtt, mert már csak a reptéren foglak látni. Tokiya segíts már.
-Ühüm. - morgott a hím nemű lakótársunk a kanapémról. B ellopta a telefonom és az álmos fiúról is készített egy fotót, majd rám ugrott és könyörgött tovább.
-Mei, ugye nem akarod, hogy a legjobb barátnőd leégjen a szilveszteri bulin, csak azért, mert az Ő legjobb barátnője lusta volt felkelni és vásárolni vele. Gonosz vagy. - fel pillantottam a kapucnim alól és láttam, hogy biggyeszti a száját.
-Nem hatsz meg.
-TOKIIIYYAAAA~ - visított.

Ezt tőlünk kapta karácsonyra xD

-Mi van? - a fiú már időközben átvándorolt az ágyamba és betakarózva hortyogott tovább. Hozzá bújtam és úgy tettem, mintha aludnék. Erre B közénk mászott. Kezébe fogta az arcom és haragosan rám nézett. Nem bírtam ellenállni és kuncogni kezdtem.
-Mei Wu, neked KÖTELEZŐ velem eljönni vásárolni.
-Yemin nem ér rá? -nyöszörögtem.
-Yemin nem utazik el egy évre....- a hangjában fájdalom csengett, azt hiszem leginkább őt rázta meg az, hogy elmegyek. Eddig mindig mellette voltam, most meg csak úgy egyik napról a másikra elhagyom.
-Rendben. Menjünk el vásárolni. Velünk tartasz? - bökdöstem a halkan szortyogó fiút.
-Dolgoznom kell.
-Egyébként se jöhetnél. - mondta B.
-Akkor ki veszek egy szabad napot és csak azért is megyek.
-NEM TEHETEDDDD~ - a fiú felé fordult és ütögetni kezdte őt.
Még kicsit feküdtünk és beszélgettünk. Illetve B beszélt mi meg aludtunk. Arra keltünk, hogy házi kedvenceink hangosan jelezték, hogy éhesek. A két kutyus hangosan ugatott, nyuszim pedig a ketrec oldalához csapta az etető tálját. Gyorsan kattintottam magamról egy képet, csak, hogy legyen egy emlékem erről a percről. Kicsoszogtunk az étkezőbe és összeütöttem valami reggelit. Rántotta, müzli, gyümölcs, narancslé és kávé. Csöndben falatoztunk, aztán felöltöztünk, és irány a shopping túra. Az Én vagyis a Krissel közös autónkkal mentünk, mert az nagyobb, mint a kis Smartom. B kocsija meg nem az Én világom. Jobban szeretem a kényelmes, nagy autókat, mint a versenykocsikat. B csak úgy hívja, hogy mama mobil. Mikor egy full extrás Land Rover, hála Krisnek. Én Exo Mobilnak hívom. Tokiyát is kiraktuk a munkahelyén, elmentem gyors lemosatni a kocsit meg tankolni, mert igen csak kifogyóban volt a szentem.
-Nem értem miért kell lemosni. - duzzogott B.
-Mert utálom, ha szutykos a kocsi.
-Nem is volt olyan piszkos.
-De igen. Pedig mondtam Krisnek, hogy ez nem túra autó.
-Akkor mi? - nézett rám értetlenül barátnőm. Inkább ráhagytam és beültem a frissen mosott szépségembe. Mivel úgy voltam, hogy egy hosszú délelőtt előtt álltunk, azonnal Gangnembe hajtottam. Gyorsan leparkoltunk és irány vásárolni. Vagy ezer üzletbe benéztünk, mire sikerült kiválasztani a megfelelő ruhát. Nem kellett őt sokéig győzködnöm, hogy vegye meg, mert amint meglátta magát a tükörben szerelmes lett önmagába. Csináltam egy képet, hogy Chanyeolt kicsit piszkáljam. Válaszképp egy nagyon csúnya dolgot kaptam vissza, de jót nevettem, mert a háttérben ott volt Lay és szívecskét küldött nekem. Aztán persze a ruha nem ruha, ékszer nélkül. Bementünk párba, de nem nagyon találtunk semmi jót, így átmentünk egy másik áruházba, ahol végre sikerült mindent megvenni. A lábaimat már alig éreztem, mikor a kocsihoz mentünk.
-Ebéd a fiúkkal? - kérdeztem, de választ nem várva már pötyögtem is testvérkémnek, hogy érkezünk. Útközben vettünk pár gyors kaját és irány SM falva. Éppen táncoltak mikor megérkeztünk. Mikor megláttak minket, illetve a kaját a kezünkben rögtön zene állj és már ültek is a földön. Sorba mindegyik kapott egy puszit a feje búbjára, majd Lay ölébe csusszantam.
-Hiányoztál. - suttogtam és hosszan megcsókoltam.
-Te is nekem. - majd újabb csók csattant, ezúttal hevesebbek voltunk, szinte már feküdtünk, mikor Kai hozzám vágott egy papírgalacsint.
-Menjetek szobára. - közölte D.O. két falat közt.
-Ad ide. - nyújtottam a kezem.
-Mit? - nézett rám nagy szemekkel.
-A hamburgert. Kérem, és Kaitól is.
-Vissasívom. - mondta teliszájjal a két fiú.
-Helyes. - majd visszatértem Unikornisom ajkainak tanulmányozásába - Eljössz ma hozzám még a forgatás előtt?
-Szeretnék. - vigyorgott felém. Megettük a burgereket, aztán irány haza. B Yeminnel készülődik, Én pedig döglök a TV előtt, a kutylikokkal, meg a nyuszimmal.

A két lány egész délután pörgött. A TV-ben bömbölt a zene, Én meg jót nevettem rajtuk. Időközben Tokiya is beesett, d csak lefürdött és már ment is tovább. Majdnem egy szál alsóban, de Yemin figyelmeztette időben. A házunk olyan volt, mint egy piactér, mert időközben megérkezett Tao, Chanyeol és Lay, majd később Kris is benézett.
-Fura lesz, hogy nem leszel mellettem. - huppant le mellém testvérem.
-Nem örökre megyek el.
-Miért megy el mindenki, akit szeretek?! - nézett maga elé.
-Kris. - megfogtam a kezét - Ez egy nagy lehetőség a számomra, nem szeretném elszúrni. Persze mindenki szörnyen fog hiányozni. Lay, Te, B...meg mindenki. - a könnyeimmel küszködtem - De úgy érzem mennem kell.
Bátyókám hangosan szipogott és magához húzott, ott ültem az ölébe és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Néha el sem hiszem, hogy tesók vagytok. - jött oda Tao, és a teljes pompában ragyogó Yemin.
-Kis korukban is ezt csinálták. - legyintett Pandáné.
-Engem Mei meg is szívatott, hogy Krissel nem is tesók, hanem jegyesek. - nyomott egy apró puszit Lay a fejem búbjára.
-Te meg buta mód elhitted. - dörmögtem Kris mellkasába.
-Na hogy nézek ki? - rohant ki B a nappaliba.
-Gyönyörű vagy. - mondtuk egyszerre.
Hirtelen mindenki felállt és ketten hagytak Bvel a szobában. Leült mellém, Én pedig szorosan magamhoz húztam.
-Féltelek. - suttogtam a hajába.
-Nagy lány vagyok.
-Félek, hogy ha nem vagyok veled az leszel, mint régen. - szipogtam.
-Yemin vigyáz rám.
-Tudom, de nem vigyázhat mindenkire akit szeretek. - a könnyeim maguktól potyogni kezdtek.
-Akkor ne menj el.
-Mennem kell. - B kitépte magát az ölelésemből és elviharzott. Tudtam, hogy mérges rám, amiért itt hagyom.
Mielőtt mindenki elviharzott volna, koccintottunk, hogy velem is megünnepeljék az új év eljövetelét. Aztán szépen mentek a maguk útjukra, a két lány bulizni, a fiúk Show Time-ot forgatni.
A késő délutánom pakolással telt, meg a szőrmókok kergetésével. Mikor végre elpakoltam mindent lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Már jó ideje néztem, mikor kopogtattak. El nem tudtam képzelni, hogy ki állhat az ajtóban.
-Te mit keresel itt? - kérdeztem a velem szembe állóval.
-Látni akartalak...
-Most már láttál. Akár el is mehetsz.
-Egyedül vagy?
-Igen.
-Bemehetek?
-Nem. Kérlek menj el.
-Csak beszélgessünk. - mondta, Én pedig utat engedtem neki. A két kis szőrmók körbe ugrálta őt. Aztán ahogy a kanapéra ültem, a lábamra másztak onnan figyelték az idegent.

Woo Bin leült és nézett. Majd egy pár perc kínos csend után végre megszólalt.

-Élveztem a fotózást.

-Én kevésbé.

-Miért? - "Talán, mert őrjítően szexi voltál, de Én már mást szeretek..." - gondoltam magamban.

-Kényelmetlenül éreztem magam. 

-Sajnálom. - és közelebb csusszant.

-Nem a te hibád. - aztán a másodperc tört része alatt, már rajtam is volt. Hevesen, vágyakozva csókolt. Ujjaimmal puha hajába túrtam, és pechemre, a vágy erősebb volt a józan észnél. Kivált a csókból és felém villantotta farkas vigyorát.

-Tehát kívánsz.

-Csak piszok jól csókolsz. - mondtam és visszahúztam magamhoz, de abban a szent pillanatban el  is löktem őt - Állj. Ez nem jó így. Én szeretem Lay-t. 

-De te magad mondtad, hogy még szeretsz...

-Mikor?

-Valami csaj buli lehetett, mert hallottam őket. Engem hívtál, de hiába szólongattalak nem reagáltál, aztán meghallottam amiről beszélsz. 

Ennyire gáz is, csak Én lehetek....

-Persze, hogy szeretlek, mert Te vagy az első igazi szerelmem, de Binnie Én már mást szeretek. 

-Hogy lehet egyszerre két embert szeretni?

-Úgy,hogy Te vagy a múlt, és Ő a jövő. 

-Nem akarok múlt lenni.

-Akkor miért hagytál el? - fogta magát és kirohant a teraszra. Nem bírtam ki, hogy ne készítsek róla egy képet. 

Aztán a szívem majd ketté szakadt és döntöttem. Laynek kezdtem pötyögni egy sms-t: Le kell zárnom a múltam. Kérlek ne haragudj rám. Mindent elmagyarázok. Mindennél jobban szeretlek! Ezerszer csókollak! Mei

Hallottam, ahogy a telefonom új üzenetet jelez, de nem érdekelt. Kimentem a teraszra, kivettem a kezéből az üveget, nyakába csimpaszkodtam és hosszan megcsókoltam. A még ki nem fújt füst szétáradt a számban, de nem zavart. Kiváltam csókunkból és rá mosolyogtam, Woo Bin pedig döbbenten nézett. Még a cigije is kiesett a kezéből.
-Legyél a jövőm egy éjszakára.
-Ha csak egyre is....- fél mosolyra húzódott a szája - Örömmel.
"Hogy végképp lezárhassam a múltam." - gondoltam magamban, de kimondani már nem bírtam. Woo Bin felkapott és a szobámba vitt. Lassan levette rólam a ruhát és lefektetett. Figyeltem, ahogy lassan levesz magáról mindent, mikor végzett rám mászott, csókja vad volt, mégis édes. Könnyeim kicsordultak, ahogy éreztem gyengéd érintését a testemen. Aztán Woo Bin hirtelen megállt.
-Nem tehetem. - mondta, megfordítottam a helyzetet és lovagló ülésbe ráültem. Annyit voltunk régen együtt, hogy meztelensége egyáltalán nem zavart.
-Mei Mei nem tehetem. Bár mennyire szeretlek, és szeretném ha most csak az enyém lennél....Nem tehetem tönkre egy másik ember életét. - lehajoltam hozzá , szűzies csókot nyomtam a szájára.
-Köszönöm Binnie. - legurultam róla és hozzá bújtam - Mennyi az idő?
-Fél 1. - mondta halkan.
-Akkor boldog új évet!
-Boldog Új Évet! - végszóként hangzott a köszöntés.
A reggel Woo Bin karjaiban ébredtem, de ő fel volt öltözve, illetve egy póló és boxer volt rajta, ahogyan rajtam is. Kris egyik pólója és Lay alsógatyája.
-Mei mennem kell. Lay nem sokára ideér.
-Honnan tudod? - nyöszörögtem.
-Onnan, hogy kint főzi neked a kávét. - az álom azonnal eltűnt a szememből.
-Lay itt van? Látott téged? - ültem fel.
-Igen és igen. Beszéltem vele.
-Haragszik?
-Inkább boldog vagyok. - lépett be az emlegetett szamár - Bocs Woo Bin. - Binnie csak legyintett.
-Mi folyik itt? - dörgöltem meg a szeme, mert azt hittem ez az egész egy furcsa álom. Senki nem válaszolt, csak Lay helyet cserélt Woo Binnel, aki nyomott a homlokomra egy puszit, felvette a nadrágját és kiment.
-Sok sikert Bostonban. - fordult vissza.
-Köszönöm. - válaszoltam halkan, majd Lay felé pillantottam. Láthatta a millió kérdőjelet a fejem felett, de válasz helyett inkább maga alá gyűrt, amitől hangosan nevetni kezdtem.
Így kezdődött az új évem, egy eszméletlen reggeli szeretkezéssel a jövőmmel.

Imádom a mosolyát :3

Soyun: Szobatárs

Magamba roskadtam.
-Minnél hamarabb elkezdjük a kezelést, annál hamarabb túl lesz rajta. - mondta a doki. Bólintottam. Huszonhárom vagyok, nem lehet tumorom. Főleg nem agy! Családot akarok, gyereket, megnősíteni Junt és Xiumint. És azt nem mostra terveztem.
-Mivel az átmérője, olyan mint egy golf labdának. Nem tudjuk műteni, mert olyan helyen van, amitől le is bénulhat. Először gyógyszer kezelést ajánlok, aztán pedig ha nem javul, akkor kemoterápia...
Végig hallgattam amit mond, elvettem a receptet is, és kocsiba ülve megkerestem az első gyógyszertárt, kiváltottam a felírt dolgokat, szegény patikusnő, szólni se mert. Gondolom a könnyeim miatt.
Na otthon, végleg magamba zuhantam. Zokogva rogytam a kanapéra, és fogtam a fejem. Ez nem lehet.
Egy idő után abbamaradt a sírás, és megfogadtam, hogy Jun és Xiumin miatt nem adom föl. Küzdeni fogok...

Csajos buli! Először semmi kedvem nem volt menni, mindig kívülállónak éreztem magam. Így először nem is volt olyan jó. Aztán végig hallgattam mindenkit, és végül Yemin fordult hozzám.
-Te jössz. - mondta.
-Nem hiszem, hogy...
-Ne gyere azzal, hogy érdekel nem érdekel... Mindenki elmondta mi a szitu. Rajtad a sor. - mondta Danbi.
-Hmm... Minseokkal már nagyon rég ismerjük egymást. Egész életem vele töltöttem le. Olyan mint a lelki társam lenne. Persze mielőtt debütált, Én se voltam túl jó gyerek, mikor hol kapart össze hulla részegen, és vitt haza. Szüleim nagyon sokat veszekedtek, ő pedig mindig át mászott hozzám, vagy Én hozzá amikor zenget a ház. Jun nem nagyon emlékszik, de van amire igen. Aztán a szüleim egy balesetben meghaltak, nekem pedig hirtelen fel kellett nőni, Xiumin sokat segített. Nincs túl nagy sztorim. - vontam vállat...

Évek óta most ittam le magam újra full részegre. A múltkor amikor Kaival khm... szóval amikor haza vitt, akkor nem voltam olyan részeg mint a Girls partin.
Hulla másnaposan mentem a próbára.
-Uh, de ramatyul vagy. - mosolygott Hyo.
-Kösz, tudom. - fintorogtam. Egy atléta volt rajtam, meg egy melegítő naci, amit Danbitól kaptam Karira.
A koreo első része megvolt, lesz benne, pár ugrás, pár kettős gyakorlat amit Én hoztam fel, és a koreográfus berakta a koreoba. Aztán szilveszterkor fellépés. Hamar megvolt, minden, így mehettem a bulira...

-Te se beszélsz velem? - kérdezte Danbi amikor felhívott.
-Persze, hogy beszélek veled. Én vittelek haza.
-Elmondod mit csináltam? - kérdezte.
-Gyere el és elmesélem, nem telefon téma.
Fél óra múlva már nálam volt. Elmeséltem miket csinált, aztán még dumcsiztunk, majd berobogott a Csipetcsapat.
-Sziaaaa! - pattogott Xiumin.
-Sziasztok. - egy vérszegény mosolyt kaptak.
-Olyan sápadt vagy, és le vagy fogyva. - mondta Suho.
-Nincs bajom. Ne gyertek ezzel. - emeltem meg a kezem, ami remegni kezdett. Ez volt az utolsó jel...
Magamhoz kaptam a kezem, és fel álltam.
-Van kaja a konyhában, egyetek nyugodtan, nekem most... - hányinger tört rám, kezem a szám elé kaptam és beszaladtam a fürdőbe. Kiadtam a két napi kaját, aztán lecsúsztam a fal mentén, a hideg csempére. Be kell vennem a gyógyszert. Remegő kézzel toltam föl magam, és kimentem.
-Nem vagy Te terhes? - kérdezte Xiumin.
-Nem. - megkerestem a dobozt, és bevettem a gyógyszert, aztán vizet ittam rá.
-Biztos? - kérdezte Jongin.
-Úristen! Nem! Nem vagyok terhes, jó? Akkor nem lennék ilyen sovány, hanem híznék, két pofára zabálnék, de még enni se eszek. - keltem ki magamból. Újra reszketni kezdett a kezem. Eldúgtam hátra.
-Akkor mi a baj? - kérdezte Jun.
-Semmi szívem. Semmi. - ráztam a fejem. -Most mennem kell. - fogtam magam és elmentem az orvoshoz.
Holnapra bent tart, és holnap megkezdi a kemót. Nem hat rendesen a gyógyszer, ezért kezdett reszketni a kezem.
Jó a dologban, hogy van szobatársam.

Danbi: Broken.

A csaj buli után a délelőtt nagy részét Yeminnél töltöttük, de délután fele szétszéledtünk. Mi Mei-el hazamentünk és én nagy kedvesen bezárkóztam a szobámba. Igen most realizálódott bennem, amit reggel mondott legjobb barátnőm.  Nem voltam a toppon semmilyen szempontból. Az edzések nem mentek túl jól. Az iskoláról nem is beszélve. Még a vizsgáimat se vettem fel, de hála kedves tanáraimnak lettek időpontok mikor mehettem a kínzásra. Az egészségem se volt túl jó. A barátom egyre elfoglaltabb és akkor még a legjobb barátnőm is itt hagy.

- Bejöhetek?- bújt be fejével a kis résen Tokiya.

- Gyere. – kinyitotta az ajtót és bejött két szerelmem is. Vodka és Whisky olyan aranyos játszottak egymással, még én összeomlottam lelkileg.

- Minden rendben?

- Persze. – erőltettem mosolyt az arcomra.

- Én nem úgy látom.

- Nem akarok róla beszélni. – igen ez vagyok én. Aki menekül a segítség elől.   – Elmegyek. - álltam fel. –

Vigyázz a kutyákra. – csaptam be magam mögött az ajtót. Motorral szerettem volna menni, de tudtam, hogy ha azzal megyek nem lesz jó vége, így kisétáltam a forgalmasabb utakhoz és fogtam egy taxit magamnak. Gangnamba érve bementem egy kis dohányboltba és vettem magamnak két doboz dunhill-t meg egy gyújtót, majd kerestem egy kis ruhaboltot, ahol az esti bulikra lehet megfelelő minit választani. Nem szarakodtam sokáig a boltban megvettem az elsőt, ami tetszett és régi ruhám otthagytam. Beleírtam telefonba a bolt nevét és megbeszéltem a tulajjal, hogy majd holnap érte jövök.  Mindenem meg volt ahhoz, hogy jól érezzem magam már csak egy hely kellett és kedvenc italaim társasága…

- Omoo…hol vagyok? – néztem körbe alig nyitott szemekkel az elsőre ismeretlennek tűnő szobában.

- Jó reggelt. – a hang irányába fordultam.

- Baek? – még így se állt össze a kép.

- CHANYEOL B FELÉBREDT. – üvöltötte, majd pillanatok múlva egy lihegő Yeol futott be.

- Jól vagy?

- Persze. – ültem fel, de kicsit megszédültem.

- Biztos?

- Igen.  Miért vagyok itt?

- Hajnalban az ajtó előtt sírtál. Mit csináltál? Bűzlöttél az…- és ekkor bevillant az egész. Tegnap este bulizni mentem. Tombolni akartam, de nem minden úgy sült el ahogy én szerettem volna. Egy idő után már nem voltam önmagam ura. Pedig nem ittam sokat. viszonylag kevés volt magamhoz képest. Akkor meg?  - B mi az? Mi történt?

- Semmi. – felpattantam és végignéztem magamon. – Kölcsönkérhetek valamit?

Párom kezembe nyomott egy melegítőt és egy pólót, majd elküldött a fürdőbe . Mondta, hogy még meg nem szabadulok ettől az írtó bűztől, ami körüllengett nem mehetek sehova. Mondjuk ezután se nagyon engedett, de nem vagyok holmi tárgy , ami felett uralkodhat, így faképnél hagytam egy szenvedélyes csók után. Mikor hazaértem kutyuskáim egyből nekem ugorva fogadtak. Játszottam velük egy kicsit, majd bezárkóztam a szobámba újfent. Mei próbált bejönni, hogy beszéljen velem, mert Chanyeol aggódik értem, de nem foglalkoztam velem. Mintha ott se lenne csendben ültem a szobámba. Csak estefelé merészkedtem ki a konyhába, hogy a készülődés előtt magamba nyomjak valamit.

- Biztos nem jössz? – telepedtem le a pulthoz Mei mellé.

- Nem. Pihenni szeretnék hiszen holnap megyek.

- Értem.

- Figyelj B. Chanyeol hívott.

- Találkoztam ma vele.

- Tudom ezért hívott. Minden rendben?

- Igen. - álltam fel és inkább a szobámban folytattam vacsorám. Miután befejeztem küldtem Yeminnek egy sms-t, hogy elkezdtem készülődni szóval húzzon bele, hogy ne keljen rá várni. Elmentem tusolni meg hajat mosni. Utána kiválasztottam a ruhám, majd nekiálltam frizurámat elkészíteni. Mikor végeztem belebújtam a kicsit lenge öltözékbe, majd utolsó dologként hozzáillő sminket kentem fel magamnak.

- Ne csinálj hülyeséget.- jött be Mei.

- Nem fogok. - adtam egy puszit neki, majd két kölkömtől is elköszönve hagytam magam után a házat.

Őszintén bevallom a szilveszterből nem sok minden ragadt meg. Kicsit sok volt az alkohol mennyisége amit magamba öntöttem. A háromnegyed liter vodka párosítva a negyed liter tequilával és megfűszerezve egy kis pezsgővel nem jó hármas. Emlékképeim között van a megérkezés a klubba és cuccainknak a letétele, de utána fekete folt övez mindent.

Az év második napján erőt véve magamon bementem a fiúkhoz, de bár ne tettem volna…

Mikor odaértem próbatermükhöz megtorpantam egy pillanatra mégis bementem. Hangosan köszöntem, de visszaköszönés helyett csak lenéző pillantásokat kaptam. Egyből értettem, hogy nem kívánatos személy vagyok ennek ellenére maradtam. Tudni akartam, hogy miért utált meg 12 ember, akik közel álltak hozzám. Csendben magamba roskadva ültem végig a próbát és vártam, hogy szünet legyen.  

- Beszélhetnénk. – sétáltam oda a földön fekvő Yeolhoz, mikor kaptak egy kis pihenőt.

- Nem akar veled beszélni. – válaszolt helyette Baek.

Nem erősködtem, mert tudtam, hogy semmi értelme nem lenne, így egy szó nélkül léptem le. Úgy döntöttem edzem egy kicsit a lábaimat és hazasétáltam. az út olyan 3 órás volt hazáig így bőven volt időm gondolkodni, de bár ne tettem volna. Sok olyan dolog futott át az agyamon aminek nem kellett volna, amiről nem akartam tudni. Szilveszter előtti este, mikor egyedül élveztem az éjszakai életet, újra a régi énem csábításába estem és hozzányúltam olyan dologhoz,amihez nem akartam. Azért nem emlékeztem semmire és nem a pia ütött ki annyira. És a szilveszter… amiatt lett vége mindennek.

Hazaérve az ürességtől kongó ház fogadott, csak két szőrmókom várt rám, de még ők sem tudták elűzni rossz gondolataim.  Megsimogattam őket, majd a fürdőszobába zárkóztam. Több mint egy órán keresztül ültem  a wc tetején kezembe szorítva a borotvát.  Tudtam, hogy nincs sok időm és Tokiya nemsokára hazaér, így remegő lábakkal, de a elsétáltam a csaphoz. Megnyitottam a vizet és eldugaszoltam a lefolyót. Kezemhez emeltem a kis vágó eszközt és húztam vele egy csíkot, majd a víz alá dugtam…

A következő dolog amire emlékszem a kórház. Nem régóta lehettem bent, hiszen senki nem volt a kórteremben rajtam kívül.

- B…- jött be Tokiya.

- Ugye nem szóltál senkinek?

- Nem vette fel senki.

- Hál istennek. Nem akarom, hogy megtudják.

Ezután nem beszéltünk,mivel jöttek az orvosok megvizsgálni. Három napot töltöttem bent. Senki nem tudta hol vagyok, csak Tokiya. A telefonom éjjel-nappal csörgött, ami egy idő után idegesítővé vált, így kivettem a sim kártyám. Látogatóm nem nagyon volt, de örültem neki. Nem volt kedvem senkihez. Tizedikén mehettem ki, de reggel még át kellett esnem egy vizsgálaton, majd egy beszélgetésen egy pszichiáterrel, akivel nem voltam hajlandó szót váltani. Hallottam, ahogy az ajtóban sutyorogják, hogy így nem engedhetnek ki.

- Mit akar tudni? Hogy miért tettem? Vagy, hogy megteszem-e újra? Sose lehet tudni. Az öngyilkosok nem döntik el ennyire előre, hogy hogyan és mikor halnak meg. Spontán cselekszenek és általában ez a vesztük. – beszéden közben megszabadultam az összes zsinórtól, ami kilógott belőlem. – És ha most nem haragszanak én elhagynám ezt a helyet, túl kényelmetlen az ágy.

A kórterem előtt várt mostani lakótársam. Egy halványt mosolyt megengedett magának, mikor meglátta közeledő alakom. – Kivagyok ettől a helytől. – karoltam belé és együtt indultunk el.

- Nemsokára exo szülinap lesz. Yemin szeretné ha elmennél. Aggódik érted, ahogy a többiek is. Soyun, Min és Seo még nálad is voltak.

- Chanyeol?

- Nem beszéltem vele.

- Mei?

- Yemin mesélte, hogy Kris lerázta azzal, hogy minden rendben veled és, hogy kicsattansz a boldogságtól.

- Látni akarom . - kezdtek el potyogni könnyeim. – Még ha nem is beszélhetek vele látnom kell.  – és itt volt az a pont amikor teljesen összeomlottam.

- Nem merek bemenni. – futamodtam meg a célegyenesben, mikor már a banda próbaterme előtt álltunk, de Tokiya nem engedte, hogy meghátráljak. Mögé bújva vártam meg milyen fogadtatásba lesz része/részünk.

- Te mit keresel itt? – kérdezte Lulu.

- Jobb lett volna visszafordulni. – húztam meg egy picit pulcsiját és indultam volna el.

- B. –fogta meg csuklóm. Tudta, hogy ezzel fájdalmat okoz és szemeim könnybe is lábadtak, de másképp nem lett volna esélye belökni a próbaterembe. Végignéztem a fiúkon.

- Hülyeség volt idejönni.

- B…- csodálkozott Luhan.

- Sajnálom. –suttogtam. Ő tudta mire értem, hiszen ismerte a múltam. Egyből cselekedett és elém lökte csapattársát.

- Ha nem akarod, hogy kinyírja magát, akkor megbocsátasz neki.

- Ezt, hogy érted? – kérdezett vissza Chanyeol.

- Nézd meg a csuklóját.

Az előttem álló lassan kezem után nyúlt és óvatosan húzta fel a pamut anyagot…

Min- karácsonyi mesék

Mindjárt itt a karácsony és én még nem vettem senkinek semmit. Ez a mondat határozta meg a napjaimat mostanában. Az anyámnál tett látogatás óta nem beszéltünk,és az apámtól kapott boríték is ott hevert az éjjeliszekrényemen. Érintetlenül.

- C.A.P,nem gondolod,hogy mostanában túlságosan is hiányzom ? –szóltam bele a telefonba

ha az egoizmus fájna..<3

szórakozottan,mikor a lámpa pirosra váltott. Épp Baekhyunhoz mentem a dormba. Ebéd szünetük volt és azt mondta beszélni akar velem.

-          De,lehet. Most csak azért hívlak,mert karácsony és szilveszter közt valamelyik nap csinálunk egy kis szülinapi bulit. Tudod,sok tagnak ősszel van a szülinapja,és nincs időnk normálisan megünnepelni. Viszont most kitaláltuk,hogy meg fogjuk,és hamarabb szólni akartam. Majd később elmondom,hogy mikor és hol. Na,mit mondasz?
- Azt,hogy zöld van,és vezetek. De szerintem el tudok menni. Legalábbis el szeretnék.
- Szuper,akkor mondom L.Joe-nak….meg a többieknek.- tette hozzá gyorsan. Nagyot sóhajtottam,reméltem,hogy ő is hallja.
- C.A.P…-kezdtem,de félbe szakított.
- Jó,jó, tudod,hogy csak hülyéskedtem.Ó, küldtem egy képet,csak hogy érezd a szeretetem. Majd hívlak. Sziaaa.
-Várj,hívhatok másoka…-  C.A.P csak egyszer az életben engedd meg,hogy én rakjam le utoljára.

-Bejöhetek? –nyitottam ki óvatosan a dorm ajtaját,tekintve,hogy a negyedik kopogás után sem jött elém senki.
Baekhyun a kanapén ült,fülén fülhallgatóval. Így már érthető,miért nem hallotta. Mikor meglátott lekapta a fejéről a hallgatót,majd mosolyogva megvárta,míg leülök mellé.
- Szia ! Bocsi,nem hallottam,hogy már itt vagy.- ölelt magához.
- Semmi baj. Csak te vagy itt ? –kérdeztem,miközben elhelyezkedtem a kanapén.
- Igen. Igazság szerint csak fél óra szünetünk van,és nem szabadott volna eljönnöm,de amiről a manager és az SM nem tud,az nem fáj neki.- vigyorgott.
-  Háát oké. És miről akartál beszélni? – fordultam felé. Az arca kissé elkomorult.
- Byeol elment Svédországba .- szólalt meg hirtelen,kezével az egyik párna csücskét csavargatva.
- Hogy..Svédországba ? De miért ? A modellkedés miatt ? – kérdeztem meglepetten. ő csak bólintott.
- Én mindenben támogatom,de ez most egy kicsit rosszkor jött. Előbb Nana,most meg a húgom… annyira féltem őt, Minnie. –sóhajtott.
- Tudom.- öleltem át. – De egyszer el kell engedned.- nyomtam az orromat az arcához. Elmosolyodott.
- Tudom. Csak nem olyan könnyű. Nagyon büszke vagyok rá,Min. Tényleg. Csak már most nagyon hiányzik. Beszéltem Krisel,ő nehezebben viseli még nálam is.
- Oh, tényleg,Kris. Remélem azért nem zuhant össze vagy ilyesmi. Majd beszélek vele. Te pedig ne legyél már ennyire búskomor .- löktem oldalba kedvesen. – Nem apácazárdába vonult, hanem a karrierjét építi. És ami a legfontosabb: nem örökre ment el.
- Igen,igazad van. Köszönöm,Minnie. – ölelt magához.
- Ugyan már,nincs mit köszönnöd. Erre valók a barátok. –bújtam hozzá.

Baekhyunt vissza vittem az SMhez,majd hazafelé indultam. Az egyetemen most van a vizsgaidőszak,és nem szeretném bukással kezdeni az új évet,így hát úgy döntöttem a nap többi részét tanulással töltöm.

És akkor most jöjjön egy gyors beszámoló a karácsony előtti napjaimról ( tényleg nagyon gyors lesz):

Az eddigi vizsgáim sikeresek voltak,legalábbis úgy éreztem,de a hivatalos eredményekre még várnom kellett. Sehunnal már vagy ezer éve nem találkoztunk normálisan,beszélni is nagyon ritkán tudtunk. Mostanában rengeteg próbájuk és fellépésük volt,nem beszélve az új műsorukról. Egyszóval : a barátom az utóbbi időben hihetetlenül elfoglalt volt.
A karácsony vészesen közeledett,így úgy döntöttem el megyek ajándékokat venni. Konkrét ötletem ugyan még nem nagyon volt. Nem szeretek egyedül vásárolni,na meg Sehunnal megbeszéltük,hogy az ajándékokat közösen adjuk,így felhívtam,hogy megkérdezzem : velem tud-e jönni. Csodák csodájára pont volt 2 óra szünetük,úgyhogy 1 óra múlva már benn is voltunk az egyik nagyáruházban. Hunnieval elég sokáig köröztünk,mire mindenkinek megtaláltuk a megfelelő ajándékot. Miután mindent megvettünk Sehun vissza ment a próbára,én pedig a lakásomba. Elég sokáig tartott,mire felcipeltem az ajándékokat a kocsiból,de megoldottam.

Soyun felhívott,hogy karácsonyozzunk nála. Természetesen igent mondtam.
Anyám nem hívott és nem is írt. Jellemző… Meglepődnék,ha kipréselne magából egy „boldog karácsonyt”. Az éjjeli szekrényemen lévő boríték pedig egyre jobban kezdett idegesíteni…

Elérkezett karácsony napja. A délelőttöt és a délután nagy részét csomagolással töltöttem. Megjegyzem Sehun ajándékát volt a legnehezebb kitalálni. Valami különlegeset akartam. Hát,remélem örülni fog. Yesung 2x hívott,de nem vettem fel.
Az sms-ek száma a telefonomon 10 percenként nőtt. Régi és nem olyan régi barátok és ismerősök kívántak Boldog karácsonyt,ami nagyon jól esett.

Mikor készen lettem mindennel,és magamat is ünnep képessé varázsoltam,fáradtan dőltem le a kanapéra,és ott vártam Sehunt. Megbeszéltük,hogy együtt megyünk,de az én kocsimmal. Igazság szerint tudtam,hogy Hunnie akarja majd vezetni,de nem fogom neki megengedni…még.
- Szia,édes!- nyomott egy csókot a számra,mikor kinyitottam neki az ajtót.
- Neked is… édes.- borzoltam össze a haját,miután be jött a lakásba.
- Nagyon szép vagy. – tette karba a kezét,miközben szemeivel végigmért.
- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. Amúgy felőlem indulhatunk. Segíts levinni az ajándékokat .- mutattam a nappali közepén heverő ajándék kupacra.
- Jézusom. Ennyi ajándéknak egy árvaház is örülne. –szólalt meg szórakozottan.
Sikerült egy lemenetellel a kocsihoz vinni a cuccokat. Igazam volt: Hunnie akart vezetni és nem,nem engedtem meg neki,de megígértem,hogy majd vezetheti.

Sehun ki van akadva a "téli szettjeimtől" xD

Mikor odaértünk,már mindenki ott volt. Kiderült,hogy Junnak barátnője van. Nagyon aranyos lány volt,örültem,hogy Junnal egymásra találtak. És annak is,hogy Kai és Soyun újra együtt vannak…vagy valami olyasmi.
Elég viccesen festhettünk a sok ajándékkal a kezünkben,őszintén szólva alig láttam valamit a dobozoktól,miközben jöttünk fel a lépcsőn.
Miután lepakoltunk a fa alá, megvacsoráztunk. Nagyon finom volt.
Utána következett az ajándékosztás. Nagyon örültem az ajándékaimnak,mindenki tökéletesen eltalálta a dolgokat. Rettenetesen megkönnyebbültem,mikor a többiek is hasonló képen vélekedtek a tőlünk kapott dolgokról. Sehun hátulról átkarolt és a fülembe suttogott.
- Az ajándékod nem fért be a fa alá,úgyhogy holnap reggel fogod megkapni.- duruzsolta.
Kétkedően fordultam felé.
- Mondtam,hogy nem kell semmi nagy dolog.- tettem csípőre a kezem.
- És mikor hallgatok én rád ? –kacsintott,majd homlokon csókolt.
- Akkor a te ajándékodat is holnap adom oda.- vigyorogtam,majd, mielőtt reagálhatott volna,a többiek felé indultam.
Az este további része vidáman és családiasan telt,sok mindenről beszélgettünk, az este végén pedig B bejelentése mindenkit lesokkolt…. Persze utána kiderült,hogy a „bővül a család” két édes kis szőrgombócot takar.
Miután mindenki elköszönt a másiktól,haza indultunk. Haza vittem Sehunt,majd magamat is.
Éppen lefekvéshez készülődtem,mikor megszólalt a telefonom. Tao volt az. A hangja nagyon zaklatott volt,de a lényeget sikerült kivennem a hangjából: YeMin kórházban van.
Másnap reggel nem foglalkoztam sem a telefonom folytonos sms-t jelző rezgéseivel,sem a hívásaimmal,rohantam be YeMinhez a kórházba.
A lányok már ott voltak. Persze következhetett a fejmosás,mint „Miért kell neked részegen vezetni?” stb. Utána pedig korrigáltam egy hatalmas gyógyító öleléssel. Miután az orvos megnyugtatott,hogy hamarosan elhagyhatja a kórházat ( bár olyan volt,mintha valamit elhallgatna előlem), és YeMin szinte parancsolta,hogy „menjek a dolgomra”, beadtam a derekam,és haza felé indultam. Nagyon reméltem,hogy tényleg nem lesz semmi baj.

Mei: No Name

29.-én kora reggel egy fotózásra kellett rohannom, mivel az egyik modell lebetegedett. A helyszínre érve úgy volt haza megyek. Mikor megláttam Woo Bint, tudtam, hogy ebből még nagy baj lesz. A fotós ha ezerszer nem, akkor egyszer sem köszönte meg, hogy be tudtam ugrani.
-Nem tesz semmit. Ráértem, jöttem, itt vagyok. Kezdhetnék? - minél előbb elakartam tűnni, mert exem rohamosan közeledett felém.

Egész jó kép lett.

-Persze, gyere utánam.  - a fotósba karoltam és csak intettem Binnie felé. Első képünkhöz egy aranyos kis kuytus is társult. A reptérre kiérve azt hittem leviszi a szél a hajam, de sikerült a fejemen tartani. Ha csak tudtam kerültem volt barátom, de a fotókon egy párnak kellett, hogy tűnjünk. Amint végeztünk, rohantam a kocsihoz, hogy még csak véletlenül se kelljen beszélnem vele.
-Mei....MEI....MEI VÁRJ MÁR! - kiabált utánam, majd becsúszott mellém a kocsiba. Parfümje megrészegített..."MINEK EGY FOTÓZÁSRA PARFÜM?" - gondoltam magamban.
-Mit akarsz?
-Mi bajod van? Látom kiengedtek a kórházból. Minden rendben van, jól vagy? Fáj még? Heg maradt?
-Woo Bin állj le. Ez...ez nem jó így.
-Hogyan? - közelebb hajolt, lehelte csiklandozta a nyakam.
-Így. - mutattam rá, majd magamra - Nehéz.... - nem fejeztem be a mondatom. Kifelé bámultam az ablakon. A mellettem ülő férfi keze egyre lassabban csúszott kezem felé. Majd ujjaink összefonódtak. Nem bírtam kihúzni a kezem olyan erős volt a szorítása. Végre odaértünk a hotelhez, mint akit pisztolyból lőttek ki, úgy pattantam ki a kocsiból. Mentem átöltözni és a sminkem frissíteni. Majd elkezdődött a második sorozat.
-Ti ketten nagyon passzoltok egymáshoz. - mondta a fotós, miközben kattintgatott - Ti régen nem voltatok egy pár?
-Régen. - morgott Woo Bin.
-Nagyon régen. - kontráztam.
Mikor vége lett a fotózásnak, mindenkitől elköszöntem és siettem haza.
Kocsi nélkül jöttem, mert tudtam, hogy utazgatni is fogunk, ezért hívtam magamnak egy taxit.
-Elviszlek. - állt mellém exem.
-Elköltöztem.
-Tudom. - döbbenten néztem felé, erre ő gonoszan rám vigyorgott, amitől földbe gyökerezett a lábam - Internet. Azzal, hogy Lay barátnője lettél, a SM rád is lecsapott. Megosztanak minden infót, amit kedvencükkel, vagy épp kedvencük kedvesével történik.
-Az már eszedbe se jut, hogy Kris is, aki nem mellesleg az ikertestvérem, szintén a bandában van? - nem bírt válaszolni, mert időközben megérkezett a taxim. Egy szó nélkül ültem be. Haza érve a két kis rossz csont kutyus üdvözölt. Mivel még a nevüket nem tudtam megjegyezni volt Rosszcsont 1 és Rosszcsont 2.
-Szia! - guggoltam le hozzá - A gazdid? - válaszképp hangosan vakkantott egyet és B szobája felé szaladt - Te nem mész? - néztem a másikra, aki csak extra cukin bámult - Nem hoztam neked semmit. Ezek a bulira lesznek. Vagy várjunk csak. - előkotortam egy kis kutya kekszet és odaadtam neki.

A fogadó bizottság :3

Miután túl éltem egy gyors Chanyeol VS B féle elme párbajt lazításra vágytam és meglátogattam beltéri medencénket. A délelőtt bátyám is meglátogatott, aki szerencsére kezd magához térni, aminek örülök. Yeminnel most annyi időt töltenek együtt, mint régen, ami kicsit nosztalgikus volt. 

A party szomszédunknál kezdődött, mivel drága párja nem engedte, hogy kedvese kilépjen a négy fal közül, miután sikerült felcsavarodnia egy oszlopra. B mesélt egy kicsit magáról, majd a többiek is. Végül minden szempár rám tapadt.

-Miről szeretnétek tudni? - kérdeztem, mert nekem normál gyerekkorom volt, semmi olyan nem történt az életemben, ami olyan szenzációs lenne.

-Ez egyértelmű. - kezdte B. 

-Az exed. - folytatta Yemin.

-Kim Woo Bin. - fejezte be Min.

-Ezt meddig gyakoroltátok? - nevettem el magam, majd bele kezdtem a történetbe - Az egész úgy kezdődött, hogy jelentkezni kellett nyári gyakorlatra, mindenki valami pletykalaphoz akart kerülni. Senki nem gondolt a VOUGE-ra csak Én, de csak mert az egyik tanárom ajánlotta. Jelentkeztem, felvettek. Az első nap egy fotózáson kellett segítenem, és ott találkoztam vele. Beszélgetni kezdtünk, majd egyre sűrűbben találkozgatni, aztán egyszer csak megtörtént. Az éjszaka után megbeszéltük, hogy a barátságunk legyen, barátság extrákkal. 

-Mei...Te ilyen is tudsz lenni? - szakított félbe B. 

-Tudod, aranyos külső, nem biztos, hogy makulátlan belsőt takar. - kacsintottam barátnőm felé - Majd az extrákból szerelem lett. Először azt hittem szerelmem egy irányú, de tévedtem. Egyik alkalommal mikor átjött bevallotta, hogy mit is érez irántam. Nagyon jól tudtuk, hogy mivel jár egy idollal járni, de vállaltuk a kockázatot és nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatunk.

-Akkor te voltál? Sose írtak nevet, vagy mutattak rólad képet, csak a "barátnőként" emlegettek. - mondta Soyun.

-Igen.

-És miért lett vége? - kérdezte Min. 

-Woo Binnak elege lett a sasaeng rajongókból, akik volt, hogy betörtek hozzám, hozzá,fenyegettek. Ehhez hasonló dolgokat műveltek. Egy szép  nap arra keltem, hogy Woo Bin összes holmija eltűnt a lakásomból vele együtt. Majd olvastam, hogy egy interjúban azt mondta, idézem: "A kapcsolatunk megromlott, így jobbnak láttam, ha véget vetek neki.". Kris azonnal telefonált, de nem zaklattam ilyesmikkel, hiszen akkor debütáltak. Szóval ennyi, rettentő dühös voltam, mert semmi baj nem volt kettőnkkel, de mára megértem, hogy hazudott, mert meg akart védeni. 

-Te szereted őt. Attól függetlenül, hogy Layt is szereted. - állapította meg Yemin.

-Az első szerelmem volt, persze, hogy szeretem őt. 

Mikor kimeséltünk magunkat átmentünk hozzánk és beindult az igazi party, ami után olyan rosszul voltam, hogy a WC-t jártam fél óránként, de ki nem jött semmi. Reggel pedig mindenki átmasírozott a másik házba, hogy Tao meg ne tudja, hogy nálunk volt a party. Mindenki magára kapott valami ruhát, de nekem erőm nem volt, így pizsibe átballagtam. 

-Azt ne mond, hogy te is a szemetet hozod Yeminnek.

-Nem...Én haza ugrottam ezért. Kérsz kávét? - mutattam Tao felé a bögrém.

-Kedves, de már ittam.

-Én elfogadom. - húzott magához Lay. 

-Te is eljöttél? - ugrottam a nyakába. A tegnapi nap után alig vártam, hogy láthassam őt. Kézen fogva sétáltunk Tao után.

-Mindneki itt van? - néztem körbe, mikor láttam, hogy mindenki rám figyel, elengedtem Lay kezét - Valamit el kell mondanom. Január elsején Bostonba költözöm.