Mei-When I don't know where the limit is

Reggel pakolás közben figyeltem az édesen alvó párt. Chanyeol erősen húzta magához kis dinka dínóját, aki, mint egy kis gyerek, csimpaszkodott rajta. Furcsa, hogy mennyire mások, mikor alszanak. Mindkettő arca nyugodt, pusztán csak a tudattól, hogy egymás mellett lehetnek. Yeol ébredt fel először, körbe nézet, felém biccentett, majd kedvese felé fordult. Halk, dörmögő hangja mosolyt csalt az arcomra. Habár időközben háttal lettem nekik, a hangos cuppogások erősen riadót fújtak az agyamban, hogy iparkodjak, vagy egy hatalmas morning szexben lesz részem, Lay nélkül....sőt nem is Én lettem volna a kényeztetett, ezért minél gyorsabban elakartam tűnni onnan.  

-Húzz bele csajszi, mindjárt itt a vizit. - nem bírtam szó nélkül hagyni, nem túl halk turbékolásukat. Mikor azt hittem minden cuccom elraktam elindultam, hogy minél hamarabb találkozhassak Kaival, hogy megbeszéljük Soyun ajándékát. A kórház ajtajában jutott eszembe, hogy a neszesszerem a fürdőben maradt, így bőröndöm a portán hagyva rohantam vissza kórtermembe.  

A fürdőszobába lépve egy hatalmas holdvilág, csupa popsi kép fogadott, egyből kitört belőlem a nevetés. 

-Még, hogy nem szeretitek, ha néznek. - hasam fogva nevettem, a két elpirult kis dinón - B, vidd el Chanyeolt szolizni, mert túl fehér a feneke. - mondtam búcsúzóul és magukra hagytam őket - Ja és még valami. Siessetek, mert mindjárt itt van a doki. - még mindig rázott a nevetés. A folyosón kicsit le álltam az orvossal beszélgetni, hogy ezzel is kicsi időt adjak nekik. Aztán végre bepattanhattam a kocsimba és elindultam Gangnembe.  

-Hallo! Itt Mei, a stúdióban vagyok. Mikor tudnál bejönni? - hívtam fel jövendőbeli tánc partnerem. 

-Mei...Most...húúú~ …..mint hallod épp próba közepén vagyok, de amint vége megyek. - válaszolta és ezzel a hívás véget is ért. A bőröndömből előkutattam valami göncöt, amibe nem gond ha bele izzadok.

Ismerkedett a zenével XD

Átöltöztem, gyors felkötöttem a hajam és megpróbáltam valami koreográfia féleséget kitalálni.  

Talán 2 óra telhetett el, mikor Jongin jelent meg az ajtóban, szegénykém izzadtan és lihegve.  

-Tusolj le. - dobtam meg egy törülközővel. Szófogadóan ment is, pár perc múlva vizes hajjal ült le elém és várta a produkcióm. Már volt egy alap ötlete, amit próbáltam megvalósítani, úgy, hogy Ő is könnyen megtudja tanulni a lépéseket. Kicsi szívemnek nagyon is jólesett, hogy álla hangosan csapódott a szám végén a földön.  

-Na? - lihegtem - Hogy tetszik?  

-Imádom. - nevetett és rám vetette magát - Köszönöm Mei! So biztos el fog ájulni ha ezt meglátja. De meddig fog ez nekem tartani?! Mármint, hogy megtanuljam a koreográfiád.  

-Amilyen bonyolultnak tűnik, annyira egyszerű. Gyere. - nyújtottam ki a kezem és felhúztam - Melyik részt szeretnéd?  

-Az emelőset.  

-Biztos? - válasz kép megvillantotta hatalmas, erőtől duzzadó biceszpjeit, amitől nevetnem kellett. Szembe álltam vele és először megmutattam, hogy hol kell pontosan megfognia. Mivel a tánc a kapcsolatukról fog szólni, lesznek benne intimebb részek, mint például ez az emelés is. Tűrnöm kellett, hogy szinte minden egyes testrészemhez hozzá fog érni. Már jócskán besötétedett mikor kicsit pihentünk. Hajnali 2 óra volt, észre se vettük, hogy ennyire elrepült az idő, de mivel Kai jó táncos, már a felén túl voltunk.  

-Szerintem mára hagyjuk abba. - javasoltam. 

-Csak még egyrészt. - a hangja furcsa volt, nem válaszoltam csak néztem. Kivette a kezemből a csokim és elém térdelt. Mikor a táncunk a kapcsolatuk harmonikus részét szimbolizálja csattan közöttünk egy gyors színpadi csók. Ami sem neki, sem nekem nem jelent semmit, de félek, hogy a többiek, főleg Lay és So ezt nem így fogják majd fel. Lihegve feküdtünk a földön, mint akik épp most nyomtak le egy gyors menetet, vagy mondhatnám azt is, hogy mint régen. Felé fordultam és jót mosolyogtam mikor láttam, hogy bealudt.  

-Kai....- lökdöstem meg - Kelj fel. 

-Ne Yun. Csak még 5 perc. - fordult át másik oldalára.  

-Kai...Kai.... - nem válaszolt csak magához húzott, izzadt teste az enyémnek préselődött és ajkai az enyémre tapadtak. Akárhogy próbáltam ellökni nem ment, csak még jobban szorított - Me....Mei....Mei vagyok! - nyögtem a szájába nagy nehezen. Szemei kipattantak, elpirult és gyorsan összekapkodva cuccait távozott. Mire kiértem Ő már sehol nem volt. Az eső szakadt. A kocsimban félig volt az üzemanyag. Mivel a szemeim szinte már ólom nehézségűek voltak, úgy döntöttem a kocsimban alszom. Szerencsére az ülések elég kényelmesek ahhoz, hogy az ember egy jót tudjon aludni. Már épp felvettem a tökéletes pózt mikor valaki kopogtatott az ablakon. Akkorát ugrottam, hogy beveretem a fejem. Lehúztam az ablakot és azonnal kihúzott valaki, hogy megcsókoljon. Kiváltam a csókból, hogy legalább megtudjam, hogy kitört rám ilyenkor, mikor megláttam a szép, ám annál fáradtabb arcot, azonnal visszahajoltam és folytattam a csókot.  

-Nem engednél be? - a kocsim hangos kattanást hallatva jelezte, hogy az ajtók nyitva vannak. Lay az anyós ülés felől közelített. Mikor körbe nézett a kocsiban furcsa pillantásokat lövellt felém - Elköltöztél? 

-Nem, csak még nem volt időm haza menni.  

-Hmm?  

-Kai szeretne egy tánccal kedveskedni Soyunnak és már ma el kellett kezdeni a próbát.  

-Hajnali 3 óra van. - szakított félbe - Mei ugye nem? Mond, hogy nem csaltál meg vele. - Kezeim közé fogtam az arcát és magam felé fordítottam.  

Egyetlen csókomba próbáltam az iránta érzett szerelmemet összegyűjteni. Olyan jól sikerült, hogy egy szempillantás alatt az ölben voltam. A kocsim amilyen tágasnak tűnik kívülről, annyira szűk belülről. Ám ez csak még kedvezőbb volt ahhoz, hogy közelebb legyünk egymáshoz, olyan szinten, hogy már majdnem egymásba olvadtunk. Hangosan kapkodtuk a levegőt, Lay keze a pólóm alá csúsztatta a kezét és lassan simogatta a hátam. Mikor a melltartóm, nem túl kombinált csatjával bíbelődött, éreztem, hogy a kezei remegnek.  

-Fáradt vagy. - kicsit elhúzódtam, de keze automatikusan a derekamra csúszott és nem engedett lemászni róla. Annyit tudtam tenni, hogy kicsit még hátrébb csúsztam az ölében és a mellkasára hajtottam a fejem. - Lay, ne most. Elég ha velem vagy.  

-Már olyan régen nem voltam együtt veled. - egy kis hajtincsemmel játszadozott. Hangjában éreztem, hogy borzasztóan fáradt - Annyira akarlak Mei.  

-Én is , de látom, hogy fáradt vagy. A szemeid alatt lassan már bőröndök vannak. Mi lenne ha most csak szépen aludnánk 4 órát. - néztem a telefonomra. Választ nem kaptam, csak egy halk kis horkantást. Megpróbáltam kimászni az öléből, ami nagy nehezen, de sikerült, ráterítettem a pulóverem és csak néztem ahogy alszik. Tudom, hogy ez általában fordítva szokott lenni, de most az sem érdekelt, hogy majd leragad a szemem; látni akartam Őt, magamba szívni a látványt. Ám a fáradtság nagyúr, hamar elaludtam és pikk-pakk már reggel 7 volt. Layt nem ébresztettem fel. Haza fuvaroztam a dormig, ahol Chen és Xiu segítségével becipeltük a még mindig szunyókáló unikornisom. Mielőtt elindultam volna találkozni akartam testvéremmel, de a fiúk azt mondták, hogy elment. Furcsán viselkedtek, ami kicsit megijesztette. Miért nem volt Kris otthon? Mi volt olyan sürgős, hogy már 7 előtt elment? Valami nagyon nem stimmelt, de próbáltam nem észre venni a dolgokat. Haza érve egy mosolygós Tokiya nyitott ajtót. 

-Mit törtél el? Mi szakadt szét? - hunyorogtam az előttem állóra. 

-Semmi, de mehetnék a kocsiddal munkába?! - vigyorgott. 

-A Smarttal? - néztem rá nagy szemekkel. 

-Neeeem.  Az Exo Mobillal. 

Az Én szépségem 

-Ja. Persze. Tessék. - adtam át neki a kulcsokat. Gyorsan egy cuppanóst nyomott az arcomra és már el is tűnt. - TJ! - üvöltöttem másik lakótársunk után. Kirohant a szobájából és a nyakamba ugrott. 

-Sajnálom, hogy nem tudtam bemenni, de a meló, meg Nam. - eltoltam magamtól. 

-Mi van Nammal? Soyun Namja? - a fiú fültől fülig vörösödött. Észre se vettem, hogy már nem is angolul, hanem koreaiul beszél hozzám. A konyhába toltam, leültettem egy székre, és amíg össze állítottam magunknak valami reggelit addig Ő mesélt. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan talált magának valakit.  

-És mi van veletek? - jött felém a kérdés. 

-Lay borzasztóan fáradt a come back miatt. - sóhajtoztam - Várjunk...Te és Nam, már??!!!  

-Te perverz dög... - repült felém egy kis darab pirítós - Igen. - nevetett fel TJ. Azonnal képek öntötték el az agyam és valószínű, hogy elvörösödtem, mert TJ újabb adag pirítóst küldött az arcomba - Ne merj elképzelni! Mióta nem csináltad már, hogy meleg párokról fantáziálsz?! - nevetett. 

-Régóta TJ.....régóta! - sóhajtottam megint. 

-Szívem a végén szegény Lay-t ki fogod készíteni. Előre sajnálom. Még párnapig szex nélkül maradsz kiéhezel és bevadulsz. - most rajtam volt a sor, hogy megdobjam barátom egy kis frissen készült vajas pirítóssal. Még egy ideig beszélgettünk, aztán TJ elment dolgozni, Én pedig gyorsan elláttam a család kis apróságait. Már olyan régen láttuk egymást, hogy akkora volt az öröm, hogy a földön kötöttem ki rajtam két kis mopszlival, plusz egy nyúllal a lábamon.  

Miután ki játszottuk magunkat, Kai hívott, hogy szabadnapjuk van, így még ma be is tudjuk fejezni a koreográfiát. Egész délelőtt vért izzadva próbáltunk, közben Lay is befutott, meg több tag is a bandából. De Kris sehol nem volt,a telefonjaimra nem válaszolt, a fiúk meg ha megkérdeztem, hogy hol van, mindig témát váltottak. Délután felé már tudtuk annyira, hogy megmutassuk Soyunnak. Felhívtam, miután Kai megivott idegében vagy 3 energia italt, pörgött, mint a mérgezett egér. 

-Sooooo~ Szia Mei vagyok! - szóltam bele azonnal, amint meghallottam, hogy felvette - Be kéne jönnöd a stúdióba. Van egy koreográfia ötletem. 

-Szia Mei! Jongin ott van? 

-Nincs...- haboztam. 

-Biztos?! 

-110% százalék.  

-Csak Én vagyok! - kiabált bele Lay a telefonba. 

-Hjjaaajjj~ egy fél óra és ott vagyok! - sóhajtott nagyot. 

-Szuper. Várunk, várlak. Akarom mondani Lay és Én várunk. - hadartam és azonnal megszakítottam a hívást - 30 percünk van. Kai gyere vegyünk át mindent még egyszer.  

Soyun perce pontosan érkezett, épp a ruhámba bújtam bele mikor megérkezett. Azonnal körbe néztem, de Kait sehol nem láttam. Aztán egyszer csak megjelent, vizes hajjal, póló nélkül, a nadrágban amit hoztam neki.  

-Mi folyik itt? - Soyun hátrálni kezdett, de Lay megfogta a kezét és a tükörhöz húzta. Majd elindította a zenét, mi pedig Kaival belekezdtünk a 2 nap alatt tanult táncunkba. A végén még gyorsan meghajoltam, és meg se várva So reakcióját kézen fogtam Layt és kimentünk a teremből. 

Mikor kiszállta a kocsimból észrevettem Krist, akit lassan 3 napja nem láttam. Bementünk és a kezembe nyomott egy papírt. Aztán otthagyva Őt a telefonom kezdtem kutakodni. 

-Mégis mikor akartad ezt közölni velem? - toltam az arcába telefonom. 

-Mei..hallgas meg.... - remegő keze bilincsként fogta körbe a csuklóm. 

-Kris... a testvéred vagyok. - hangom megcsuklott,a szemem könnyekkel teltek meg. Fájt, hogy egy ennyire fontos ügyet a testvéremről, Én tudjak meg utoljára. - Menj el.  

-Tessék? - Kris szemei hatalmasra kerekedtek - Mei... 

-Kris, kérlek....tűnj el a szemem elől. - nem tudtam szebben mondani. Bátyám rémült tekintete még most is előttem van. De abban a percben olyan mérhetetlenül dühös voltam, hogy látni se akartam Őt. Pedig nagyon jól tudtam, hogy akkor rám lett volna a legnagyobb szüksége. Én pedig elküldtem Őt. Miután távozott szerencsémre a ház üressé vált. Magamhoz vettem egy üveg bort, maximum hangerőre csavartam kedvenc klasszikusom és végig nyúltam a kanapén. Már az üveg felénél jártam mikor kissé kábultan B szobája felé indultam. A járásom már nem igen volt egyenes, útközben valakit tárcsáztam, de nem tudom ki lehetett az...talán Woo Bin.

-Halló! - hangja irritálta a fülem, így eldobtam a készülékem. 

-Kim Woo Bin. - mutattam a B ágyán heverő kis készülékre - Én szeretlek téged. Tudd meg, de te...szóval, de Te olyan egy fasz kalap voltál, hogy pucéran hagytál az ágyamban. 

-Ez neked szól. - jött a vonal végéről a válasz. 

-Ne merj félbeszakítani! - kiabáltam, könnyek csorogtak végig az arcomon. 

-Jong Suk vagyok!  

-Mi? Hol van az a szemét Kim Woo Bin? - odatámolyogtam az ágyhoz és láttam, hogy a kijelzőn Jong Suk neve ékeskedett.   

-Jelen.  - szólt bele. Újra elmondtam Őt mindennek.

Aztán a szervezetemben hatni kezdett az a millió kis színes kapszula, amit bevettem míg telefonáltam. Bódult állapotban indultam el az SM székház elé. Az úton az emberek megbámultak, hallottam, hogy suttognak: "Ő nem az Exo-s Kris testvére?" vagy, hogy "Te jó ég, így lejáratja a testvérét." Nem érdekeltek, csak mentem. Azzal sem törődtem, hogy annyira elmosódott előttem a világ, azt se tudtam merre megyek, csak mentem. Aztán észrevettem a nagy épületet és kiabálni kezdtem. Összerogytam az ajtót előtt és sírtam, közben folyamatosan üvöltöttem, hogy tönkre tették a testvérem életét. Egy alak rohant felém és nagy nehezen lábra állított.  

-Mei! Mei hallasz engem? - szólongatott valaki, de nem ismertem fel, hogy ki az, csak zokogtam - Mei, Én vagyok az. Chanyeol.  

-Miért nem vagy Bvel? - zokogtam tovább, időközben megjelent So is, Layel és Chennel.   

-Mi történt? - kapott magához Lay. A gyors helyváltoztatástól még jobban forogni kezdett velem a világ. Úgy éreztem az érzékeim egyre tompábbak. A szemem nehezn tudtam nyitva tartani. Valami húzott lefelé.  

-Lay... - nyöszörögtem - Nem vagyok túl jól. - ahogy ezt kimondtam, a zsebeimbe tuszkolt kis pirulák kigurultak a szél rózsa minden irányába.   

-Honnan vannak ezek? - rázott meg Chanyel - Mei. HONNAN SZEREZTED EZEKET?! - orrom alá dugott pár kis fehér gyógyszert. Én újra sírni kezdtem. Mivel erősen alkohol hatása alatt voltam, nem bírtam eltitkolni.  

-B....B szobájában találtam őket. - és itt mint a filmekben elájultam.   

Hajnalban a kórházban ébredtem, a szám íze, mintha valami odaégett kaját ettem volna. So az ágyam mellett aludt. A kezemből infúziós tű lógott ki.  

-Már megint mi van? - suttogtam, a fejem hasogatott, a gyomrom olyan üresnek éreztem, hogy egy fél disznót e tudtam volna tolni egybe.   

-Felébredtél?! - szorította meg a kezem Soyun.  

-Mi történt?   

-Mire emlékszel?  

-Miután a stúdióból haza mentem, Kris elmondta, hogy ki akar lépni. Erre Én elküldtem Őt, aztán inni kezdtem és bementem B szobájába, onnantól pedig homály az egész.  - Soyun elmesélte, hogy mit csináltam az SM előtt. Ahogy hallgattam, inkább egy rém történetnek tűnt, mintsem az igazságnak. Azt is elmesélte, hogy Yemin a pszichiátrián van. Nem bírtam bemenni hozzá, nem akartam, hogy ahmu szürke fejjel, tiszta másnaposan lásson meg. Így inkább felhívtam Woo Bint, hogy jöjjön értem és vigyen haza. Hogy miért pont Őt?! Mert jelen pillanatban rá volt szükségem. Mikor megérkezett láttam, hogy haragszik rám...nem kicsit. 

-Mit mondtam tegnap? - kérdeztem, nem mertem a szemébe nézni, így csak a mellkasát bámultam.  

-Semmi olyat, ami ne lenne igaz. - válaszolt helyette Jong suk. 

-Tessék?!  

-Menjünk. - fordult meg Woo Bin. A kocsiban senki nem szólt senkihez. Könnyeimmel küszködtem, Jong Suk beült mellém hátra és magához húzott. 

-Ne félj, nem lesz semmi baj. Most kicsit pipa, mert felszakítottad az egyik ragtapaszt, amit nem kellett volna. - suttogta, majd biztatás kép rám mosolygott - Nézed az új sorozatom? - váltott témát. 

-Láttam belőle részleteket. De B mindig nézni. Nagyon imádja. - haza érve mindenki a nappaliban várt, kivéve legjobb barátnőm. Mindenki megkérdezte, hogy jól vagyok e, hogy nem vagyok e éhes, szomjas. De senki nem érdekelt annyira , mint B. A szobája felé indultam. Mikor felértem épp az ajtóban állt.  

-Megjöttem. - szóltam, és felé indultam. 

-Szerinted hol érdekel az engem? - hangja keserű volt a dühtől.  

-B mi van veled?  

-Gondolkozz. Ha rájöttél szólj, addig nem igazán bírok veled egy levegőt szívni.  

-Mi? Mit tettem?! -  kiabáltam utána.  

-GYŰLÖLLEK! - kiabált a lépcső aljáról.  

A lábaim felmondták a szolgálatot és összeestem. Sírni kezdtem és folyamatosan legjobb barátnőm hangja csengett a fülemben. Mit tettem, ami miatt meggyűlölt? 

Miért?

Danbi: Ex-sex.

♥

Másnap reggel telefonom üvöltő csengőhangjára keltem.  Nem néztem meg ki az. Fülemhez emeltem:

- Halló. – szóltam bele erőtlenül.

- Szia B, minden rendben? – érdeklődött legjobb barátom Lulu, hogy létem felől.

- Persze.

- Biztos? – tudom, hogy őt nem tudom átverni, ennek ellenére hazudtam neki.

- Igen.

- Nem csinálsz ugye semmi hülyeséget?

- Kivel beszélsz? – hallottam a vonal túlsó oldalán Chanyeol hangját, így akaratlanul is, de lecsaptam a telefont.  Nagy nehezen kimásztam az ágyból, majd kezembe vettem az éjjeli szekrényen díszelgő lapot.

„ Jó reggelt szépségem. Remélem nem csinálsz semmi hülyeséget a mai nap folyamán. TJ randira ment és nem hiszem, hogy még ma hazaér, és én se vagyok várható ma. D üzleti útra ment, szóval pár napig offra van állítva a „D segít gomb.”  Ha gáz van ,szólj és repülök.  

                                                                                              Puszi: a megmentőd, Tokiya.♥”

mert rólad se feledkeztem meg drága.♥

Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, de nem sokáig tartott pillanatnyi jókedvem.  Ahogy ránéztem a nyitott fiókra egyből eszembe jutott a tegnap este és könnyeim potyogni kezdtek. Órákig sírtam az ágyamnak dőlve, összekuporodva a földön. Semmire nem reagáltam. A telefonom percenként csörgött, de nem érdekelt, még annyira se, hogy a hangját levegyem, nemhogy kikapcsoljam. A csengőnek se tulajdonítottam nagy figyelmet,pedig egy barom odaragaszthatta a kezét. Óráknak tűnt az-az idő, még hangzavarban potyogtak könnyeim immár hangtalanul és megijedtem, mikor csöndbe burkolózott az egész ház.  Félve néztem körbe, de a könnypalástól, mely szememben volt szinte semmit nem láttam.  Pulóver ujjával próbáltam kitörölni a felgyülemlett sós folyadékot, mikor léptek zajára lettem figyelmes. Összerázkódtam. Ijedve hátráltam az ágy felé, de a léptek csak egyre hangosabbak lettek. Lábam akadályba ütközött, és a léptek zaja abbamaradt a hangos koppanásnak köszönhetően. Másodpercek teltekel, mire az ajtó másik felén lévő egyed újra nekiindult. Egyre  közeledett , és én egyre jobban kezdte remegni a félelemtől, de a léptek hangja újra abbamaradtak. Lábaim ekkor mondták fel a szolgálatot.  Az ágyra rogytam és félve próbáltam minél beljebb mászni. Ekkor nyílt ki az ajtó é belőlem egy sikítás kíséretében újra kitört a sírógörcs, de támadóm helyett csak  egy mosolygó, ám ugyanakkor aggódó Jongsuk lépett be.

- Nyugi B- vont karjaiba. – Nincs semmi baj. – kezdett el ringatni.

- Azt hittem…valami…betörő . – szipogtam minden egyes szó végén.  – Tudod.. hogy…megijesztettél?

Jongsuk nem válaszolt semmit, csak hátamat simogatva próbált megnyugtatni. Időbe tel még könnyeim apadni kezdtek és végleg abba nem hagyták a folydogálást.

- Jobb?

- Mm. - bólintottam egyet.

Jongsuk már ismert annyira, hogy ilyenkor mi a teendő. Nem is tétlenkedett tovább, kirántott az ágyból, talpra állított és tolni kezdet az ajtó felé.

- Hova megyünk? - húztam be a vészféket és a lépcső előtt megálltam mielőtt lezúgtam volna.

- Az titok.- kacsintott egyet, majd kezén ragadott és a konyhába rángatott. Ott leültetett egy székre és munkának látott. Egész nap úgy éreztem egy falat se menne le a torkomon, de szervezetem a finom illatoknak nem tudott nemet mondani és üres gyomrom jelzett, hogy ideje valamivel jól megtömni. Így mikor exem mosolyogva elém tette a gőzölgő tányért egy szavába se került azonnal nekiláttam a pusztításnak. De a zabálásból, csak falatozása lett, mert akármennyire éhes voltam, képtelen voltam 10 falatnál többet enni.

- Köszönöm. – toltam el magam elől a tányért.

- Elég volt? – újabb bólintás és nem volt több kérdés. A velem szemben ülő fiú, csak csendben, fölösleges kérdések nélkül fogyasztotta el a késői ebédet, majd mikor végzet, tányéromat betette a hűtőbe az övét meg szépe elmosta. Miután mindennel végzett beültünk a moziszobába és bekapcsoltunk valamit, de őszintén nem igazán tudtam a filmre koncentrálni.

- Valami baj van? Nem tetszik?

- El akarom felejteni. – suttogtam válaszként, majd hirtelen felpattantam és kedvenc barátaimat kezdtem keresni.

-B mit csinálsz?

- Minek látszik? – mosolyogtam rá, majd eltűntem az éléskamrámban és csak két üveg töménnyel tértem vissza, de ez csak az első kör volt. Mindent amit elsőre észrevettem kihoztam. Kerestem valami nagy tálat és önteni kezdtem bele a dolgokat.

- Ennek nem lesz jó vége. – vette el az utolsó előtti üveget Jongsuk.

- És ki mondta, hogy annak kell lennie? – nem próbálkoztam már az utolsóval, csak kicsit összekevertem a kotyvalékot,amit pillanatok alatt gyártottam . Kerestem egy poharat, amit teletöltöttem és minden gátlást levetkőzve húztam le egyből. Torkomat marta a ki tudja hány fokos „koktél”, de nem érdekelt. Legalább érzem, hogy élek. Már a harmadik poharamnál jártam mikor exem váratlanul kikaptam kezemből és helyettem fogyasztotta el. Szinte az egészet eltűntettük, mikor újabb csodás ötletem támadt. Bátran fontam össze ujjainkat és húztam magam után a mozi szobába, ahol kedvenc közös számunkat bekapcsolva együtt kezdtünk üvölteni az énekesekkel, majd a refrénnél a táncot is hozzácsatoltuk.

- TELL ME,TELL ME TE-TE-TE-TELL ME. ~ - üvöltöttük együtt,majd mikor vége volt újabb számot választva szórakoztunk tovább.

Az ajtófélfa a hátamba állt. Jongsuk erősen nekilökött és egy halk nyögés is elhagyta a számat, de, hogy enyhítse az általa okozott károkat ajkait enyémekre tapasztotta. Gondolkodás nélkül csókoltam vissza és számat résnyire nyitva,hagytam, hadd mélyítse el. Nyelveink érzéki csatát vívtak…

Az ágyon feküdtem.  Szinte teljesen meztelen testemet, amit már csak gyönyörű fehérneműm takart egy szexisten barangolt be puha ajkaival. Minden érintéssel egyre közelebb voltam ahhoz, hogy fejemet elveszítve vergődjek alatta. Melleimnél járt már, mikor nem bírtam tovább. Felhúztam magamhoz és újabb vad táncba hívtam nyelvét…

Meztelenül, izzadtságcseppektől csillogó testel feküdtem az esti félhomályban. Jongsuk lágy csókokat hintet ajkaimra, miközben próbált az őrületbe kergetni ujjaival…

Hangos sikoly hagytam el számat, ahogy egész hosszúval bennem volt…

Alattam feküdt.  Csípőm lassú tempóban mozgatva hergeltem…

Csillagokat láttam.  Sukkie minden egyes lökésével eltalálta bennem azt a pontot, amitől elvesztve fejem, a takarót markolászva vártam, hogy elérjen a gyönyör…

Reggel őrült fejfájással keltem. Semmi nem rémlett a tegnap estéből.  Szinte csukott szemmel másztam ki az ágyból. Lassan a fürdő fele kezdtem botorkálni, mikor meghallottam más is van rajtam kívül a szobában. Szemeim ijedtem pattantak. Körbenéztem a szobában. Széthányt ruhák mindenhol és egy kócos hajrengeteg a párnáim között. 

- Jong…suk?!

De ő nem válaszolt csak hót kómás fejjel felém fordult.

- Jongsuk. – szólítottam meg újra.

- Ne most B, hasogat a fejem.

- Szerinted az enyém nem?

- Úr-is-ten. – miután felült körbekémlelte a szobát és elképedt egy kicsit. – Ugye…mi … nem?

-  Ezt szót se erről senkinek. – fenyegettem meg, majd elindultam egy fejfájás csillapítóért, mert nem bírta tovább. Feltettem két feketét főni, meg előkészítettem a gyógyszereket magunknak, majd bementem Jongsukért, aki most már legalább egy nadrágot magára kapott és nem kellett a fehér hátsófelét bámulnom.  Mikor kiértünk a konyhába leültettem az egyik székre, elé tettem a gőzölgő bögrét, majd kezébe nyomtam egy pohár vizet és a pirulákat.

- Sose bírtad a piát…

-Nem hagyhattam, hogy egyedül idd meg, Az felért volna egy öngyilkossággal.

A nap további részében valami csöndes elfoglaltságot kerestünk, amit az alvásban találtunk meg. Késő délutánig volt időnk kialudni a másnaposságot és újult erővel láttunk neki  a munkának. Mire hazaérnek a többiek rendet szerettem volna és eltűntetni az este nyomait, hogy soha ne derülhessen ki.

- Szia..sztok. - jött be Tokiya a nappaliba. – Hát ti?

- Hát mi... mi van velünk.

- Csak furcsa titeket együtt látni. Úgy értem.  Mindegy megyek lezuhanyozom.

 -Tuti leesett neki. – mondtam kétségbeesve.

- Még ha le is esett neki nem fogja elmondani, de szerintem nem.

- És akkor mégis mivel magyarázod azt, hogy hozzád bújva fekszem a kanapén?

- Ismer, nem? – bólintottam válaszképp. – Akkor tudja, hogy ilyenkor szeretetre van szükséged.

- Ami a szexben is ugyanúgy megnyilvánulhat főleg nálam.

- B, nyugodj le. Nem tud semmit. – csókolt meg, hogy semmi értelmetlen hülyeséggel ne tudjak előállni. Csókja édes volt és mámorító. Elvesztem benne, de tudtam, hogy nem követhetem el még egyszer azt a hibát, amit tegnap este már egyszer elkövettem.

- Jongsuk…- toltam el magamtól.  – Jobb lenne ha mennél…- küldtem el őt ugyanúgy, mint ahogy tegnap két lakótársam tette Chanyeollal.

Danbi: It's over.

A séta után kedvesemnek jelenése volt, így magamra maradtam, de nem sokáig élvezhettem utolsó itt töltött óráimat, mert Tokiya egy nem túl jó hírrel hívott fel.

- Hol van…vagytok?

- A pszichiátrián. 863-as szoba. – megvártam a választ és már rohantam is, olyan gyorsan, amilyenben jelent pillanatban tudtam, mert igazából még csak  mankóimtól szabadulhattam meg, de a futást messze kerülnöm kellett volna, de egy barátnő fontosabb, mint az orvos szavait betartani.

- Mi van vele? – támadtam le egyből az ágy mellett ácsingózó fiút, aki Yeminre vigyázott.

Tokiya se tudott még mindent, de amit az orvos elmondott neki, azt nekem is tovább adta.  A hallottak után úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb, ha erről Tao is tud, így miután szépen kényelembe helyeztem magam, vagyis  a lábamnak könnyítettem és leültem a kis székre, ami az ágy mellett volt, egyből tárcsáztam a pandát.  Felvázoltam neki nagyjából a helyzetet, igazából csak azt mondtam el, amit tudtam az okot, hogy Yemin miért került ide nem, mivel nem tudom és nem akartam bekavarni.

- B…- hallottam barátnőm erőtlen hangját miután letettem a telefont.

- Yemin, mi történt? – de nem volt hajlandó semmit mondani, így nem erőltettem a dolgot. Tudtam, hogy ilyenkor jobb nem erőltetni a dolgot, ha Yemin úgy érzi tud beszélni a dologról, majd elmondja.  – Figyelj… beszéltem Taoval, fél óra és itt lesz.

Yemin még erre se reagált semmit csak a mögöttem lévő fiút nézte. Egy idő után leesett a tantusz és karon ragadtam lakótársam.

- Tokiya köszönöm, hogy behoztad. – öleltem meg. – De most megtennéd, hogy elmész? Majd hívlak, ha van valami. Jó?- ő csak bólintott egyet és a homlokomra adott egy búcsúcsókot, majd hátat fordítva elindult.  – Tokiya? – kiabáltam még utána az ajtóból.

- Mondd édesem.

- Nézd már meg a két rosszcsontot és küldj egy képet róluk, hogy megbizonyosodjak élnek még.

- Oké.

- Köszönöm, imádlak. – küldtem egy puszit felé majd eltűntem az ajtó mögött.

Miután sikeresen eltüntettem barátnőm hősét elfoglaltam előbbi helyem és Yemin mesélni kezdett.  Kicsit lesokkoltak a szavak, amik barátnőm száját elhagyta.  Álmomban se gondoltam volna, hogy Yemin és Kris között még mindig meg van a vonzalom. Kívülről annyira nem látszódott, de az emberi szem néha csal és ez egy jó példa rá.

- Tao tud már róla?

- Nem, majd most mondom el neki.

- Mit mondasz el és kinek?- ért be egy lihegő panda.

- Megnézem megvannak-e még a cuccaim – hagytam őket magukra, de ahelyett, hogy elmentem volna, inkább leültem a kint lévő székekre és ott vártam. Tudtam, hogy barátnőmnek szüksége lesz majd rám.

- Szia B, hát te mit keresel a pszichiátrián? – üdvözölt kedvenc ápolóm, Alex.

- Szia Alex. Hát ez egy hosszú történet. – beszélgetésünk ez a mondat után meghalt, mivel a bentről kihallatszó veszekedés jobban lekötötte figyelmünket, mint az, hogy a másik hogy létéről beszélgessünk. Ez egészen addig ment, amíg Tao dühösen ki nem rontott az ajtón és el nem viharzott.

- Szerintem most szükség van rám. – mutattam a szobára.

- A barátnőd?

- Igen. 

Nem tartott fel a kérdéseivel, holott látszódott rajta, hogy kíváncsi lenne az egészre, de inkább ment a dolgára és hagyta , hogy jó barátnőhöz híven egyengessem barátnőm lelkivilágát, mely szétesőben volt…

- Yemin el kell mennem a vizitre, rendben leszel? – de választ nem kaptam, csak az eddig csillapodni látszó sírógörcs megint kitört rajta. Megkerestem a nővérhívót és megnyomtam a gombot.

- Alex, küldenél egy dokit?

- Persze.

- És itt maradnál vele amíg elmegyek a vizitre?

- Dolgom…

- Kérlek, ő is páciens.

- Rendben. – adta be derekát, majd elment, hívott egy orvost, aki benyugtatózta Yemint, majd engem kikísérve indultunk el a kórtermem felé.

- Azt ne mondja, hogy futott. – kérdezte meg útközben, mikor észrevette, hogy kicsit sántikálok.

- Vészhelyzet volt.

- Akkor sajnálattal közlöm, hogy ez a vészhelyzet még egy éjszakájába fog kerülni… minimum.- lohasztotta le még jobban a kedvem .

- Köszönöm, hogy elkísért. – köszöntöm el tőle bunkó hangnemben, majd összedobáltam a cuccaimat és vártam a dokit, hogy jöjjön. Mire végeztem mindennel pont akkor érkezett meg.

- Hallottam kisasszony, hogy már elemében volt.

- Vészhelyzet volt.

- Mi lehetett a lábánál is fontosabb?- sétált oda az ágyamhoz.

- A legjobb barátnőm.

- A barátnők tényleg fontosak. - mosolyodott el és gyorsan megmérte a vérnyomásom és elvégezte a többi hót fölösleges ellenőrzést. – Megkérhetem, hogy sétáljon egy picit?

- Ha muszáj. - lemásztam az ágyról és végigsántikáltam a szobában.

- A mai éjszaka még a vendégünk lesz. Reggel jövök újra. Addig is ne futkorásszon.

- Doktor úr, átmehetnék egy másik szobába? – gyorsan elintéztük a szobacserét és utána egyedül átbaktattam Yeminhez, aki még mindig nem tudott teljesen megnyugodni, de valamivel jobb állapotban volt, azt leszámítva, hogy elég ramatyul nézett, ki viszont már a könnyei nem folytak. Elfoglaltam a másik ágyat ,majd felhívtam D-t, hogy jöjjön már be és hozzon fagyit össze kell tákolnunk egy szívet.  D ilyenkor olyan,mint egy ágyúból kilőtt golyó. Csapot-papot otthagy és jön, hogy segítsen. Most is így volt, a telefon után fél óra múlva már a fagyikat bontogattuk.  Anya egészen a látogatási idő végéig maradt. Elköszönt Yemintől, akit valamennyire sikerült összetákolni. Jó ez egy kicsit durva megfogalmazás volt. Sikerült elérni, hogy ne itassa az egereket.

Reggel együtt a vizitet, meg az engedélyeket, hogy hazamehessünk. Yemin orvosát kicsit nehezebb volt meggyőzni, de megígértettem barátnőmmel,hogy rendesen be fog járni a kezelésekre, de semmiképp se akartam itt hagyni, mivel a legjobb gyógyszer egy szerető környezet, nem pedig egy gépektől csipogó fehér börtön.  

- Egyébként veled mi van?

- Élek és virulok.

- Nem erre gondoltam. Chanyeollal minden rendben?

- Persze minden a legnagyobb rendben. Miért kérded?

- Mostanában nem látni titeket csapzottan.

- Tegnap kekszeltünk egyet, ha erre gondoltál.   

- A kórházban?

- Rólam beszélünk.

- Igaz.  Na és milyen volt?

- Hát… régen volt már ilyen jó morning szexem.

- És Mei?

- Mei időben kapcsolt és elment,de…

- De? Na ne csináld már B.- kezdett nyafogni. Mosoly húzódott a számra, hogy van enne egy kis életkedv.

- Miután végeztünk az ágyon elmentünk tusolni, de nem bírtunk leállni így a fürdőben és egymásnak estünk, de Mei szerencsésen beállított, így nem volt második menet.- mondtam kicsit csalódottan.

- Komolyan B nem vagy normális.

- Mikor voltam az?

- Igaz.

- Na itt van a hercegem menjünk. – üdvözöltem Tokiyát, majd elindultunk kicsi szerelmem felé, de mikor odaértünk a kocsihoz kicsit csalódtam, hogy nem white van ott, hanem az exo mobil.

- B, white-ba nem férünk be hárman.

- Tudom, de már hiányzik az én kicsikém, meg pinkü is.

- Pinküre pláne nem férünk fel hárman.

Vodka.♥

Tokiya gyors hazafuvarozott minket, majd szegény Yemint faképnél hagyva a kocsiba berohantam, hogy megnézem két kicsi lurkómat, mert drága lakótársam nem küldött tegnap róluk képet. Megszeretgettem őket, majd utána átnéztem a szomszédba. Meggyőződtem róla, hogy Yemin semmiképp sincs egyedül és kicsit visszavonulót fújtam, hogy élvezzem drága otthonom melegét.  Egész délután csak vegetáltam és sorra néztem a sorozatokat, majd belekezdtem filmekbe, de mindegyiket meguntam a felénél. Már hajnal négy volt mire feleszméltem és elhagytam a mozi szobát, hogy egy kicsit aludjak is. Másnap csak délben keltem fel és első után egyből a konyhába vezetett, hogy valamivel feltöltsem üres gyomrom.

- Ohh hello. – hallottam egy ismeretlen hangot.

- Szia. Te vagy boston boy, igaz? B vagyok. Örülök, hogy végre rendesen körülmények között is találkozunk.

- TJ. Én is. – mosolyodott el.- Köszönöm, hogy itt lakhatok.

- Ugyan semmiség. Mei barátja az én barátom is. És a barátokat nem hagyhatjuk tető nélkül. – mosolyogtam rá.

- Kérsz valamit enni?

- Aha.- elkezdtem a hűtőben kutakodni, de inkább feladtam, azt a tervem, hogy én bármit is csinálok.

- Figyu, te tudsz főzni?

- Igen.

- Jó akkor te csinálsz kaját.

- Mert?

- Én előbb gyújtom fel a házat, mint ehetőt készítek. – TJ nevetésben tört ki, de azért összeütött egy finom kis ebédet nekünk, amint romantikusan kettesben fogyasztottunk el,miközben megismerkedtünk a másikkal.

- Megjöttem.- üvöltötte Tokiya, akit azonnal körbeugráltak kutyuskáim.

Whiskey♥

- Vodka, Whiskey, gyertek ide. - hívtam oda őket. – TJ csinált ebédet, kérsz? Nagyon finom.

Tokiya hozott magénak pálcikát meg tányért és csatlakozott köreinkhez. Miután végeztünk,mind a tíz ujjunkat körbenyaltuk és megköszöntünk új lakótársunknak a kaját, majd én elmentem felöltözni és indulás az első gyógytorna. Kora délutántól egészen estig ott voltam. Azt akartam, hogy minél előbb meggyógyuljon a lábam, így egész délután egy szakemberrel voltam körúton, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb edzéstervet, ami a leggyorsabban erősíti meg a szakadt szalagokat. 

- Azt hiszem holnap járni se fogok tudni. – ültem le mikor végeztem a levező úszással.

- Holnap kevesebb lesz. – nyugtatott meg az új edzőm, aki a rehabilitációt végzi.

- Remélem is, mert képtelen leszek egy lépést tenni. – nyafogtam tovább.

- Pedig le kell sétálnod a kötelezőtávot.

- Én biztos, hogy nem fogom.

- Na ne halljam ezt a hisztit, inkább menj fürödj le és menj haza, hogy holnap újult erővel láss neki a munkának. – küldött egy biztató mosolyt,majd magamra hagyott.  Lassan én is feltápászkodtam elmentem lezuhanyoztam és hazaindultam, de bár ne arra mentem volna. Nem éppen kellemes hangulatra érkeztem haza.

- Sziasztok. Történt valami?- kérdeztem a két fiút, akik a kanapén gubbasztottak.  TJ és Tokiya egyszerre mutatott a szobám felé.  Vettem a lapot és félve elindultam az emeletre, de nem kellett volna. Az eszemre kellett volna hallgatni és felvenni a nyúlcipőt. Nem akartam megint balhét, de balfasz voltam.

- Chanyeol? – kérdeztem félve a még félig csukott ajtó mögül, de választ nem kaptam. Benyitottam, de lábaim a földbe gyökereztek.

- Megígértél valamit.

- Tudom, de…

-B, Mei miattad van kórházban.

- Mi van?

- A hülye gyógyszereid és tudom is én mik miatt.  – mutatott a földön heverő halmazra.

- De…

- Semmi, de. Megígérted… a szavadat adtad, hogy kidobod őket, de nem tetted.

- Chanyeol… várj.

- Nem akarlak egy darabig látni. - indult el az ajtó felé.  

- Könyörgöm… legalább mondd már el mi van. – futottam utána, pedig járni is alig bírtam.

- Mei majdnem kinyírta magát, azért mert te nem voltál képes azokat a szarokat kidobni. Van fogalmad róla, hogy érzi most magát Lay? –a végét már szinte üvöltötte. – Gondolom nincs. Amíg te szépen szórakozol addig körülötted minden szétesik és te még csak észre sem veszed.

- Most miről beszélsz? Tegnap még jó voltam, hogy dugj egy jót, ma meg már csak egy rongy vagyok, akit kidobsz? Baszódj meg.

- Nem B, te baszódj meg. Vedd már észre magad, hogy mindig csak ártasz másoknak.

- Észrevenném, ha tudnám most éppen mi rosszat tettem. – gördült ki az első könnycsepp.

- Chanyeol vegyél vissza. – szólt közbe Tokiya.- Miért őt hibáztatod, azért , mert a csapatod szétesett? Miért ő lett a bűnbak, hogy Kris lelépett? És, hogy Mei begyógyszerezte magát? B semmiről nem tehet, nem ő irányítja  őket, felnőtt emberek, saját döntéseket hoznak. Ők döntettek így, és ezért nem B kéne hibáztatnod. – ölelt magához, mikor már a könnyeimtől semmit nem láttam.

- Szerintem haver lépj le. – érkezett meg időközben TJ is.  Tokiya nem várta meg, hogy Chanyeol feleszméljen, hogy a két fiú az én pártomat fogják. Felkísért a szobámba és befektetett az ágyba, hogy próbáljak aludni, de nem sikerült álomba ringatnia…

Soyun: Sky~

Reggel amikor kimásztam az ágyból, nyújtóztam egy hatalmasat, és felvettem a pólót a földről. Ekkor tört be Jongin az ajtón.
-Soyun! Nézd mit találtam! - szorongat valamit a felsője alatt.
-Jongin! Meztelen vagyok! - kapom magam elé a pólót.
-Láttalak már úgy! - néz fel. Először rám, aztán Hoonra néz. -Óh, bocsi. - vörösödik el. -Kijössz a nappaliba mindjárt? - néz rám.
-Persze csak elmegyek zuhanyozni. - mondom. Bólint, és ki megy. -Bocsi. - nézek Hoonra.
-Miért van mindig melletted ha nem jártok? - ül fel.
-Mert a barátom. Attól, hogy szakítottunk, barátok maradtunk, persze ezt csak utólag dumáltuk meg... - sóhajtok. -Jössz velem zuhanyozni? - nyújtom a kezem.
-Igen. - magához fogja a lepedőt, én pedig felkapom a pólóját.
-Van itt Seoktol póló, ha kell. - mondom.
-Hát jó lenne, nehogy már póló nélkül szaladjak végig fél Szöulon. - hátulról átkarol és úgy megyünk ki.
-Leesünk! - nevetek, mert botorkálva megyünk a fürdőbe.
-Nem baj, puhára esek akkor. - kuncog.
-De rossz vagy! - nevetek.
Zuhany után adtam neki egy fogkefét, és ketten egymást bekenve mostunk fogat, aminek az lett a vége, hogy meg kellett mosdanunk. Újra.
-Ah, éhen halok! - szaladok a konyhába. -Jongin, Te is éhes vagy? - kiabálom.
-Kicsit. - jön be.
-Oké. - gyorsan összedobok egy könnyű reggelit, három főre, mert a többiek megint nincsennek.
-Holnap mit csinálsz? - jön be Hoon is.
-Öhm... beszélni kell pár befektetési céggel, aztán Hyoyeonhoz megyek, koreot fogunk tanulni, asszem ennyi. - gondolkodok.
-Akkor holnap nem is látlak? - karolja át a derekam.
-Nem tudom, max az SM házban. - fintorgok. -De attól hívhatsz. - fogom meg az egyik kezemmel az arcát és egy puszit adok az ajkaira.
-Oké. - kuncog. -De én most megyek, még be kell néznem a suliba, aztán pedig Yemint is ki kell engesztelni amiért nem szóltam az este miatt. - csókol meg.
-Nem reggelizel? - fogom meg az arcát.
-Egy szendvicset elviszek. - mondja és elvesz egy szendót majd egy gyors csók után elmegy. Én leülök enni, mert irtó éhes vagyok.
-Miért is jöttél amúgy? - nézek Jonginra. Felnéz rám, aztán vissza az ölébe, felemeli a kupacot amit a pulcsijából csinál, és egy apró nyávogás csapja meg a fülem. Lerakom a falat kenyeret a tányérba, megtörlöm a kezem és az ajkam és felállok. Mellé térdelek, ő pedig felém fordul, kibontom egy picit a pulcsit és egy rózsaszín kis nózi jelenik meg, aztán hozzá egy fehér pofi, és hatalmas kék szemek.

-Hát szia. - mosolyogva nézek rá. -Hol találtad? - nézek Jonginra.
-Itt nem messze az egyik kukában sírt, hát én pedig kiszedtem onnan. - kibontsa teljesen a pulcsit és kiveszi a sovány cicust, aki koszos és büdös.
-Gyere, megfürdessük és adunk neki enni. És remélhetőleg meg is marad. - állok fel elveszem a pulcsiját -Ezt pedig berakom mosni.
Miután megfürdettük a cicát, adtam neki tejet, amitől dorombolni kezdet, majd a lábunkhoz kuporodott.
-Itt maradhat? - szólal meg Jongin.
-Persze. Csak kell neki akkor pár dolgot venni. - mondom és kézbe veszem a cicát, beviszem a szobámba, és lerakom a még feldult ágyba, betakargatom, hogy melegben legyen. -Jössz velem? - nézek Jonginra aki bólint.
Mindent megvettem a cicusnak, aztán még elvittük egy dokihoz, aki egészségesnek találta a cicust, megkapott minden oltást, és haza vittük.
-Olyan csendes vagy. - nézek Jonginra. Vállat von, és feláll.
-Megyek, még dolgom van. - indul ki.
-Jongin... - megyek utána. Megfogom a karját és visszafordítom.
-Olyan rohadtul fáj téged más mellett boldognak látni! - mondja és rám néz. -Mellettem sose voltál ilyen! És ez fáj, szét tépi a lelkem, mert bűnös vagyok. - sóhajt. -Én tettem ezt, hogy Te mással legyél, tudtomon kívül, mert nem gondolkodtam. - fordul el. Megszorítom a karját mire rám néz.
-Annyira bolond vagy! Mindig mindent akkor kell észre venned amikor jól vagyok, aztán pedig minden felborul bennem, és teljesen elveszett leszek. Ezzel a viselkedéssel nekem okozol bűntudatott, pedig nem Én voltam az aki megcsalt! Nem Én voltam a rossz! - könnyek szöktek a szemembe és továbbra is a karját szorítottam. Körmöm belemélyesztve a karjába. -Azt hittem jó lesz így minden... barátok leszünk... de nem... sajnálom, de nem akarok veled többet találkozni, csak is a táncpróbákon. Mert az fontos nekem. Szóval... menj el. - engedem el, körmeim és az ujjam véres volt, de nem érdekelt. Az semmi ahhoz képest, amit Én a mellkasomban érzek. Hátra lépett, és lehajtotta a fejét, aztán egész az ajtóhoz hátrált, és kiment. Sírva rogytam a földre, és fogtam meg az arcom. Mindig mindent el kell csesznie! Mindig! Boldog vagyok Hoon mellett, még úgy is, hogy nem szeretem szerelemből! Erre jön Jongin, és ilyet mond.
Annyira úrrá lett rajtam a sírás, hogy elgyengültem, és elájultam. Arra eszméltem, hogy valaki az arcom simigatja, és beszél hozzám. Kinyitottam a szemem, és Donghoon volt az. Mellette Jun, Nam, és Minseok.
-Jól vagy? - térdel fel. A kanapén voltam, Donghoon mellette ült, de most feltérdelt.
-Igen. Mi történt? - lassan felülök és felnézek.
-Én találtam rád. - mondja Kangjun. -Nagyon megijedtem. Szólt a mobilod, az pedig Hoon volt, így ide rohant azonnal, Nam most érkezett, Minseokot Én hívtam. - ül mellém Jun.
-Mi történt? - kérdi Hoon. Nem válaszoltam azonnal, inkább lehajoltam és megfogtam a fejem. Levettem a kendőt, -már jó sokat nőtt a hajam-, felsóhajtottam.
-Nem tudom. Bevittem a cicát aludni, és enni, jöttem ki és... nem emlékszem... csak minden sötét lett. - hazudok.
-Fejed nem fájt? - kérdi Nam.
-Nem, csak megbillent a fejem, vagyis kicsit mintha mozgott volna a föld alattam, aztán kész. - mondom.
-Be kell menni a dokihoz. Gyere, elviszlek. - mondja Nam.
-Veletek megyek...
-Nem Donghoon, maradj itt, pár óra múlva jövünk. - inti le a fiút.
-Sajnálom... - puszit adok az ajkaira, és lassan fel állok, belekarolok Namjoonba, felveszi a táskám ami a dokihoz kell, és kimegyünk. Kocsiba ülve, Nam elhajt, aztán hat utcával arrébb leáll, és rám néz.
-Hallgatlak...
És Ő hallgatott! Kiadtam mindent, sírtam, csapkodtam, hisztiztem, nevettem saját magamon... Szánalmas vagyok. Egy rakás semmi.
-Jobb már? - kérdi. Megfogja a kezem, és felsóhajtott. -De most tényleg beviszlek a dokihoz, mert lázad van. - indul el újra.
Nem szóltam semmit, már nem volt erőm.
Szegény doki megijedt amikor meglátott. Megigazította a kendőm, aztán bekisért a szobába előre engedve minket. Persze nem tetszett pár várakozó egyednek, de rájuk néztem oszt elhallgattak.
-Hallgatlak, mi a panasz? - ül le.
-Elájult, és most láza van. - válaszol helyetem Nam.
-Oh, akkor máris megvizsgálunk. Fejed nem fáj? - áll fel
-Nem. - mondom rekedtes hangon.
-Úgy hallom, itt lesz egy kis megfázás. - mondja doki. Felsóhajtok, Doki pedig kimegy szólni a nővérnek, aki azonnal be is siet. Sunhee volt, annyira megörült nekem, hogy meg is ölelgetett. Vért vett, majd mondta a Doki kint várjuk meg az eredményt, addig ő fogadja a többi beteget.
Stressz, és megfázás a bajom sajnos. Kaptam gyógyszert, és mentünk is haza. Otthon a fiúk azonnal ágyban dugtak, és négy napig ki se engedtek onnan.

Sky~

Cica is velem volt, akinek Sky lett a neve a kék szemei miatt.  Mindent telefonon rendeztem, és laptopon. Aztán végre kisurrantam az ágyból, mert senki se volt otthon.
Ettem, és letelepedtem a TV elé.
De szinte biztos, hogy valamit elfelejtettem!

Danbi: Sex in the hospital.

Az utolsó jelentkezésem vége:
- Jaljayo. – harangozta be Yeol halk suttogása a síri csendbe burkolózott kórtermet…

Másnap reggel a nap finoman simogató sugaraira keltem szerelmem karjaiban.  Szemeimből kidörzsöltem az álmosságot és közelebb bújva az édesen szuszogó fiút arcát kezdtem tanulmányozni . Először csak sűrűn pislákoló szememmel, majd az ujjaimmal jártam be bőrének minden egyes kis zugát, amit puha párnáim váltottak fel…

- Húzz bele csajszi mindjárt itt a vizit. – hallottam hátam mögött a serényen kuncogó Mei-t, de mire

feleszméltem a kezdeti sokkból, hogy rajtakaptak, eltűnt mögülem és az ajtó csapódása jelezte, hogy a kórteremből is távozott. Még egy darabig bámultam a fehér ajtót és csak szerelmem rekedt hangja hozott vissza a jelenbe pillanatnyi bambulásomból.  

- Jó reggelt szépségem. – könyökölt fel és lágy csókot hintett homlokomra.  – Na mi az szellemet láttál? – kuncogott egyet fülembe.

-  Yaah.

- Már korán reggel ennyi fölös energiád van? – rántott magára.

- Rajtad múlik mennyi marad belőle . - hajoltam finom párnái felé , amik szinte üvöltöttek azért , hogy ne egyedül árválkodjanak, de mielőtt társaira találtak volna egy kis görbületet mutatva jelezték, hogy gazdájuk értette a burkolt célzást. - Tudod nem akarom elveszteni a kockáim.- suttogtam fülébe.

-ohh ez ellen tennünk kell valamit  - kuncogott.- Indul a fitten tartás . - ennyi kellett csak alattam fekvő Saur páromnak , aki rögtön maga alá gyűrve ajkaim után kapott és vadul falni kezdte puha párnáim .Kezeim, melyek eddig lezseren pihentek az ágyon lassan felkúszva Yeol oldalán utat találtak maguknak , hogy ujjaim fésűként funkcionálva túrhassanak a kuszán álló vörös tincsek közé.

-Akarlakh .- nyögtem bele a csókba .

-Szerinthem nemh siethünkh sehova .

Nem válaszoltam neki csak még jobban magamhoz húzva próbáltam feltüzelni. Ajkai egyből enyémekre tapadtak és egy másodpercnyi szünetet se hagyva próbáltak az őrületbe kergetni. Nyelvével végignyalt pirossá vált, duzzadt ajkaimon bebocsátást kérve. Szám résnyire nyitva adtam engedélyt, hogy izmaink másodpercek múlva vad táncot járjanak egymással. Közben kezünk se tétlenkedett. Ujjaim, melyek eddig párom kócos, vörös tincseivel játszadoztak elindultak lefelé. Pólója aljához érve egyből utat találtak maguknak és a fedetlen bőrön indultak újra útnak, közben a pólót egyre csak tolták maguk előtt egészen addig még teljesen fel nem ért és Chanyeol kénytelen volt megszabadulni tőle.  Hogy ne csak ő pucérkodjon egyből felültetett és megszabadított engem is pólómtól, majd óvatosan visszadöntött az ágyra és hasam aljáról nézett velem farkasszemet.

- Kár lenne ezekért a kockákért. - simított végig rajtuk először ujjbegyeivel, majd nyelvével kezdte bebarangolni felsőtestem. eljátszadoztunk egy ideig, amivel teljesen elvesztettem az időérzékem, így egy kis gyorsításra tértem. Nadrágja korcához nyúltam és lefele kezdtem húzni melegítőjét, amivel a boxere is jött.  Yeol miután megszabadulta minden , engem is pucérra vetkőztetett, majd óvatosan visszafektetett az ágyra, ügyelve, hogy a lábam olyan pozitúrában legyen, ami nem fáj. Hiába mondtam neki, hogy most nagyon nem érdekel mi van a lábammal ő úgy féltette, mintha porcelánból lennék.

- Nem fogok összetörni, de ha nem haladsz itt hagylak.

Vette a lapot és ujjaival legérzékenyebb pontom felé haladt. Bejáratomnál körözött már és éppen utat akart törni magának egyik ujjával, mikro megállítottam:

- Szerintem ezt már hanyagolhatjuk.

- De már régen..

- Chanyeol.- könyököltem fel, de nem engedte, hogy faképnél hagyjam, így ujjait felváltotta magával és egy lágy csók kíséretében tövig merült el bennem. Nem bírtam ki, hang nélkül. szinte szétszakított belülről. Ujjaimmal görcsösen markolásztam az összegyűrött, fehér lepedőt és csukott szemmel vártam a folytatást.  Pillanatok múlva egy gyengéd lökést éreztem, majd a tempó egyre csak növekedett, még végleg sikerült az őrületbe kergetnie.

- Chan…yeolhh.. nemh bíromh… sokáigh..- ziháltam alatta.

Kaján vigyor húzódott bódult állapotban lévő arcára, és az őrült tempót, amit eddig diktált, iszonyat lassúra visszafogva kínzott. Számat harapdálva vártam,  hogy utolsó lökései célt érve jutassanak a csúcs felé és nevét nyögve söpörtek rajtam végig a gyönyör hulláim, ami ő is nem sokkal utánam megtapasztalt és rám feküdt. Együtt próbáltuk légzésünket normalizálni, de a kintről jövő furcsa zaj megzavart minket ebben.

- Azt hiszem el kell tűnnünk innen. - próbáltam kibújni Yeol alól.

- Hova akarsz menni…- tápászkodott fel, mert ő is hallotta a közeledő lépteket. – Pucéran? – nézett végig magán, majd rajtam és egy önelégült mosoly húzódott végig arcán. Gondolom megint hagyott nyomott.

- Vakard le azt a vigyort a fejedről. Irány a fürdő. - állítottam talpra páromat, majd hátára mászva lökdöstem a fürdő felé. Éppen hogy beértünk ő maga felé fordított és egy új menetet indítva ajkaimra tapadt, éppen akkor, mikor az ajtó kinyílt.  Nem érdekelt, hogy egy bizonyos harmadik személy is van a kórteremben rajtunk kívül, megint tökre egymásba feledkezve faltuk a másik ajkait egészen addig még az ajtó ki nem nyílt és Mei meg nem szólalt röhögve:

- Még, hogy nem szeretitek ha néznek. - kacagott egyet, majd folytatta.  – B, vidd el Cahnyeol-t szolizni, túl fehér a feneke.  – csukta be az ajtót, de még nem volt vége. Újra kinyitotta : - Ja és siessetek, mindjárt itt van a doki. – csapta be újra és röhögve távolodott tőlünk.

- Kinyírom. – másztam ki Saur párom karjaiból.

- Héé, mi is nyitottunk már rájuk. – csókolt meg, hogy lenyugtasson. Tudta mivel tud jó kedve deríteni és mivel tudja a dühöt egy szempillantás alatt semmisé tenni, viszont elváltam puha ajkaitól . Gyorsan letusoltunk ,majd  egy törölközőt magam köré csavarva dobtam egyet Chanyeolnak is. Miután eltakarta, a tényleg elég fehér popsiját mellém sétált és együtt mentünk vissza felöltözni.  

- Tényleg elmehetnél szoliba. - súgtam oda neki miközben harcoltam a bugyival.

- Segítsek?

- Te csak a levételben vagy profi. – kínlódtam tovább.

- Hallom jól elvagytok, segítsek?- húzta el a függönyt Mei.

- Komolyan mondom direkt csinálod?

- Láttalak már pucéran szóval mindegy. Chanyeol te meg öltözzél gyorsabban máskor. – húzta vissza a függönyt és tovább röhögött.

- Tényleg kinyírom. – nyúltam melltartómért.  Fortyogva öltöztem tovább és persze, hogy a melltartót se tudtam bekapcsolni. – Segítesz?

- A melltartónak is csak a levételében vagyok profi. - mondta Yeollie, de azért nem hagyott cserben és bekapcsolta nekem,majd hozzám vágott egy pólót és egy melegítő nadrágot.

- Köszi. – mondtam nem túl kedvesen, majd magamra ügyeskedtem a ruhákat. Pont akkor végeztem mikor beért az orvos a nővérekkel. Gyorsan végeztünk a reggeli vizittel és mi Chanyeolall egyből sétálni indultunk, hogy kiszellőztessük ködös agyamat…

imádom ezt a  vigyorit♥