Min- My world is upside down

Olyan sok minden történt,mióta legutóbb jelentkeztem,hogy nehéz lenne részletesen elmondani,ezért csak gyorsan összefoglalom:
Anyám felhívott ( igen,felhívott !!),hogy elmondja: átrakták a gálasorozatot nyár elejére. Úgy látszik mégsem most indulok világkörüli útra.

B ismét kórházban van, Soyun és Kai… nos én már nem is tudom követni a kapcsolatukat, Mei pedig… terhes lett,majd elvetélt… igen. Írnám,hogy „nagyon sajnálom”,de szerintem ez nem foglalná össze megfelelően azt,amit valójában érzek/érez. Voltam bent nála,de nem volt valami beszédes kedvében. Meg tudom érteni.
Xiumint elhívtam vacsorázni a szülinapja alkalmából,ami elég viccesre sikerült,mert másnap a fanoldalak tele voltak azzal,hogy összejöttünk. Szerencsére elcsitultak a kedélyek.
Sehunnal a parti óta változatlanul nem beszélünk. A srácok persze mindent elkövetnek,hogy kibékítsenek,de,ha mindkét fél ilyen makacs,akkor nem sok esély van rá. Baekhyun egyfolytában felhív a dormba,hogy filmezzünk,beszéljünk stb… múltkor igent mondtam. Sehun ahogy meglátott,elment otthonról. Szóval ilyen most a kapcsolatunk. Azóta nem jártam a dormban,bármennyire is könyörögnek a srácok. Remélem azért megértik. Tudom,hogy ez egyáltalán nem megoldás,de Sehun az,aki gyerekesen viselkedik. Azt hittem,hogy ő is meg akarja beszélni. Ezek szerint nem.
Apám felhívott,hogy elmondja mikor kezdődik a turnéja. Nem volt nagyon tartalmas beszélgetés. Nem tudom egyelőre hova tenni ezt a hirtelen érdeklődését irántam. Őszintén szólva nem is nagyon foglalkozom vele.
Yesung mostanában egészen belejött a hívogatásomba… nem hiszem,hogy szokott pletyka oldalakat olvasni ( és azt is remélem,hogy egy pletykaoldal sem kreált egy jó kis sztorit Sehunból és belőlem). Szóval,lehet,hogy azt hiszi megpuhultam vagy ilyesmi…hát téved.
C.A.P-ék nemrég kezdték a turnéjukat. Remélem minden oké velük.
Henry végzett a Real Man forgatásával és bátran kijelenthetem,hogy rengeteg tapasztalatot szerzett. Büszke vagyok rá.
Mostanában egyre jobban megszaporodtak körülöttem/körülöttünk a rajongók. Ez elég furán hangozhat,de az oppák barátnői nekik híres emberek. Minden esetre kezd egy picit idegesítő lenni,hogy néha nem bírok normálisan kimenni a lakásomból. Lehet,hogy el kéne költöznöm. Bár,szerintem az se segítene sokat.

Ma pedig Seoval találkoztam. Beszélgettünk,elpanaszoltam neki Sehunt,ő is mesélt,egyszóval csajos megbeszélést folytattunk. Időközben realizáltam magamban,hogy hamarosan itt van Sehun születésnapja. Fogalmam sincs,hogy mit csináljak. L.Joe is felhívott,hogy menjek el megnézni őket L.A.-be. Igazság szerint lenne kedvem hozzá,de nem tudom,hogy mennyire jó ötlet most elutaznom. Bár csak két napról lenne szó,úgyhogy szerintem el fogok menni. Apámnak max nem szólok róla. Úgy is turnén van.
 
A nap további részét pedig otthon kívántam tölteni egy doboz epres jégkrém társaságában. Ez az ötletem kb. 5 percig működött,mert ahogy elhelyezkedtem a kanapén megcsörrent a telefonom Taemin nevével a kijelzőn. Szóval a mai napom/estém programja a következő volt: elmenni a parkba Taeminnel.
Kivételesen gyalog mentem. A levegő egész kellemes volt. Eszembe jutott,hogy motorral is mehetnék,de túlságosan is Hunniera gondoltam volna közben,úgyhogy a lábbusz mellett döntöttem.
- Szia Min.- állt fel a padról egy mosolygós Taeminnie.
- Szia te szépfiú. –vigyorogtam,majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Itt maradjunk,vagy beüljünk valahová?
- Nekem mindegy. Itt is jó. Most már nincs olyan hideg .- ültem le,nyomatékosítva a döntésem. Minnie ugyanígy tett.
- Oké. Akkor mesélj egy kicsit. Mindent tudni akarok.- dörzsölte össze a tenyerét. Elmosolyodtam,majd belekezdtem a mesélésbe. Nagyjából elmeséltem a szilveszteremet,majd rögtön rátértem Sehunra…
- Szóval akkor most ti… szakítottatok? –kérdezte óvatosan. Bólintottam.
- Nagyon úgy néz ki. Kimondani ugyan nem mondtuk ki,de… igen,szakítottunk. – sóhajtottam,a ruhám ujját csavargatva.
- Oh…. sajnálom Min. Tényleg. Sehun nem érdemel meg téged. Komolyan mondom nem normális az a srác.

mikor Seo fényképészt játszik :p

    - Mindegy,hagyjuk is. Most viszont mesélj te. – fordultam felé.
- Hát nagyon nem tudok mit mesélni. Nem sokára vége van a turnénknak,nem sokára kezdődik a másik. Szóval nagyon semmire nincs időm mostanában. Kivéve persze rád. Rád mindig van.- kacsintott.-  oh és a többiek puszilnak. –mosolygott.
- Én is őket. Hát,akkor nem unatkozol. – pislogtam rá. Ő csak tovább mosolygott,karját átvetve a vállamon.
- Hát nem. – válaszolt a szemembe nézve. Kissé furcsa szituáció volt. Régóta ismertem már Taemint,nagyon jóban voltunk,de most úgy éreztem,mintha…
- Min mondtam már,hogy milyen szép vagy ma ? – hajolt közelebb hozzám.
- Öhmm..még nem..- válaszoltam szaggatottan. Kezdtem egyre furcsábban érezni magam. Ő kisimított egy hajtincset az arcomból. Még mindig egymást néztük. Taemin arca és…ajkai vészesen közeledtek felém. Az agyam mintha kikapcsolt volna,el akartam fordulni,de a testem nem engedelmeskedett. Csak bámultam rá,ő pedig egyszer rám egyszer pedig a számra vetette a tekintetét. Keze a nyakamra vándorolt,gyengéden közelebb húzva magához,másik kezével a vállamat simogatta. Mikor már csak 1-2 cm választotta el ajkainkat egymástól …. elfordítottam a fejem.
- Ezt nem kéne. – simítottam ki még egy tincset az arcomból.
- Igen. Bocsánat,nem tudom,hogy mi volt ez az előbb. Ne haragudj. – dadogta,kezét még mindig a vállamon nyugtatva.
- S-semmi gond,de én most haza megyek. Majd még beszélünk. Szia .- álltam fel,egy puszit nyomva az arcára.
- Min ! – kiabálta ,de nem jött utánam. Rettenetesen furcsán éreztem magam. Nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Miközben kifelé siettem a parkból észrevettem néhány kuncogó lányt az egyik fa mögött,telefonnal a kezükben. Nem nagyon volt időm felmérni a helyzetet. Nagyon remélem,hogy nem lesz belőle/belőlük gondunk később.

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Már kezdtem megszokni.
- Szia Minnie.
- Szia Baek. Valami baj van ?
- Nem. Miért lenne ? Nem hívhatlak fel ? Csak azt akartam kérdezni,hogy jövő héten nem akarsz itt aludni ? Mert akkor végre lenne időm. Most nagyon el vagyunk havazva,tudod.
- Hááát.. Nem akarsz inkább te itt aludni?
- Jaj Minnie ne csináld már. Nem kell beszélned vele,ha nem akarsz. Nem is kell összefutnod vele. De a srácoknak is nagyon hiányzol,már szinte könyörögtek,hogy hívjalak fel. Kérlek. Jól elleszünk. Kérlek drága kedves,édes Minnieee.
- Jó,jó, átmegyek.
- Tényleg? Imádlak ! Most le kell tennem. Ébredezz. Puszi,szeretleeek.
- Én is téged.- nyomtam ki álmosan a mobilt. Időközben jött két smsem. Az egyik Taemintől: „ Szia. Ne haragudj a tegnapi miatt. Amint lesz időm felhívlak. Remélem tudunk találkozni. Remélem nem vagy nagyon mérges. puszi.”
Nem nagyon tudtam,hogy mit írjak vissza,ezért csak ennyit pötyögtem be : „ Hát nem mondom,hogy nem lepődtem meg,de nem haragszom. Oké,várom a hívásod. Puszi.”
A másik pedig Captől: „Szia hercegnő. Fogalmam sincs,hogy most hány óra van ott,de,ha jók az érzékeim,akkor reggel lehet. Vagyis te ott a jövőben. Kapsz 5 órát,hogy összekészülj aztán irány a reptér és repülj ide hozzánk. Ha ügyes vagy akkor pont akkorra fogsz ideérni,mint amennyi idő most ott van. Lehet,hogy ez a mondat nem volt értelmes,de annyi baj legyen. Dobj egy sms-t,ha a LAX-en vagy. További szép napot,váruuuuunk.”
Azt hiszem eldőlt: megyek L.A.-be.
Összeszedtem a legfontosabb dolgaimat,pár ruhát,az irataimat,útlevelet,fényképezőt,töltőt,kozmetikai cuccokat és a többi szokásos dolgot,felhívtam a repteret,hogy lefoglaljak egy jegyet a délutáni gépre. Egy óra alatt kész lettem. Kómásan dőltem le a kanapéra. Néha eszembe jut,hogy nem vagyok normális. Persze nem rossz értelemben. És nem is jóban. Egyszerűen csak olyan „Minesen” nem vagyok 100as. De nem különösebben zavart. Jelenleg az életem kész káosz,úgyhogy mit számít egy vagy két nap L.A.-ben ?

Délután felhívott Henry,hogy jövő héten fussunk össze, 10 percre rá pedig GD tette ugyan ezt. Úgy látszik ma sok mindenkinek hiányzom. A gépem 2:45-kor indult,úgyhogy volt még 1 és fél órám. Abból kb fél órát számoltam az odaérkezésre és a becsekkolásra,úgyhogy a maradék egy órámban felhívtam YeMint,hogy valamikor fussunk össze beszélni. Már nagyon hiányzott egy kis csajos beszélgetés a főnökasszonyommal. A maradék időben pedig … tvt néztem. Vagyis inkább csak eltereltem a figyelmemet a gondjaimról.

Tulajdonképpen csak a repülőn ülve tudatosult bennem,hogy elutazom egy másik földrészre…megint,anélkül, hogy bárkinek is szólnék róla. Most már mindegy.
Az út felét végig aludtam,a másik felét pedig zenehallgatással töltöttem.
Miután leszálltunk,és átvettem a csomagomat,felhívtam Minsoo-t a váróban. Azt mondta már itt van kint a parkolóban.
Furcsa volt megint itt lenni. Furcsa volt ilyen közel lenni apához… még ha ő nem is volt éppen Los Angelesben.

- Miiiiin. –rohant felém CAP,amint meglátott. Mögötte ott voltak a többiek is,a managerrel és egy fekete jippel egyetemben.
 - Szia Minsoo. Nekem is hiányoztál. – nevettem,miközben Cap felkapott és megpörgetett.
- Ó,hát azt tudom. –kacsintott.- Tudtam,hogy eljössz. Wááá annyira boldog vagyok. –fogta meg a bőröndöm,majd szinte ugrálva visszaindult a többiekhez.
- Min, annyira jó,hogy itt vagy. – ölelt magához Chunji.
- Látjátok,mondtam,hogy van köztük valami. Látod L.Joe,ha most szőke lennél.- bökdöste
meg az imént említett személyt. - Idióta .-forgattam a fejem, miután kiváltam Niel,Ricky és Changjo öleléséből.
- Ne figyelj rá. Szerintem napszúrást kapott. Örülök,hogy eljöttél. –lépett felém mosolyogva L.Joe,majd gondolkodás nélkül megölelt. A szívem hevesebben kezdett verni az enyhe meglepettségtől,de reméltem,hogy nem vette észre.
-Na,ha abba hagytátok, akkor szerintem indulhatunk is. Este fellépééés. –kiabálta a fülembe Minsoo.
- Jól van, nyugi már. –fogtam meg a kezét. – Tartogasd az erőd estére.- kacsintottam.
A koncertig fennmaradt időt a parton töltöttük. Nagyon jól szórakoztunk. Páran felismerték a srácokat,de nem volt vészes. L.Joe feltűnően sokat volt a közelemben. Nem bántam,mert jó volt megint normálisan beszélni. Persze a többiek rögtön elkezdtek kombinálni. Már megszoktam. Tudott Sehunról,úgyhogy biztos lehettem benne,hogy Capnek eljárt a szája. Minden estre jól éreztem magam a srácokkal.
Eldöntöttem,hogy holnap felhívom Lucasékat.
A koncert fantasztikus volt. Az itteni rajongók nagyon energikusak,szinte hullámzott az energia,még a backstageben is. A srácok szuperek voltak,büszke voltam rájuk.
A koncert végé visszamentünk a hotelbe ( időközben beköltöztem Cap szobájába) egy kis afterpartyra. A fiúk fáradtak voltak ugyan,de még így is kibírták reggelig,alvás nélkül.
- Nagyon jóók voltatok. – kiabáltam túl a zenét.
- Köszönjük. Azért is voltunk olyan jók,mert te is ott voltál.- nyomott egy puszit az arcomra két oldalról Changjo és Ricky.
- Na ki hívta ? – karolt át hátulról Cap.
- Én. – állt fel a kanapéról L.Joe. –Min, beszélhetnénk egy kicsit? Ha megengeded.- nézett cinikusan Minsoora.
- Csak tessék.- engedett el.
Felmentünk a szobájába. A mai nap olyan volt nekem,mintha 5 perc lett volna. Olyan sok dolog történt, viszonylag rövid idő alatt,hogy úgy éreztem,csak álmodom. Nem tudom,hogy miért.

Mikor CAP fényképészt játszik :p

L.Joe felkapcsolta az éjjeliszekrényen lévő kislámpát,majd leült az ágyra. Én is így tettem.
- Szóval?- fordultam felé.
- Szóval… sajnálom,amit mondtam multkor Sehunnak a telefonba. Ha az az egész nem lett volna,akkor te és Se…
- Hé hé hé,elég. Egyáltalán nem a te hibád. Sehunnal előbb vagy utóbb úgyis ide jutottunk volna. A féltékenységre és a bizalmatlanságra nincs normális magyarázat.
- Akkor jó. De akkor is sajnálom. Biztos …rosszul érzed most magad.
- Nem,jelen pillanatban nagyon is jól érzem magam. Itt vagyok veletel L.A-ben. Mi mást kívánhatnék még? –bokszoltam bele a vállába. Ő csak mosolygott.
- Ezért szeretlek annyira Min. Mindig képes vagy mosolyogni.  – nézett a szemembe. Erős deja vu-t éreztem. – Őszintén szólva nagyon hiányoznak azok az idők,mikor még nálunk laktál és… te is nagyon hiányzol. –csúszott közelebb hozzám.

- Jó sok hülyeséget csináltunk,az biztos.
- Ne minden volt hülyeség. –kacsintott.
- Részeg vagy. –húztam fel az egyik szemöldököm.
- Lehet. De nem beszélek hülyeségeket. Nagyon szép vagy . – pislogott rám. Egyre erősebb deja vu-t éreztem. L.Joe egyre közelebb és közelebb jött. Egyik keze időközben a derekamra vándorolt. Nyeltem egy nagyot,de nem húzódtam el. Nekem is hiányzott L.Joe. Lehet,hogy azért gondoltam így,mert nem voltam már teljesen józan,de az is lehet,hogy mindvégig így éreztem. Nem tudom. Csak azt tudtam,hogy nem akarok elhúzódni. L.Joe ajkai lassan találkoztak az enyémekkel. Leírhatatlan érzés volt. Puha,mégis durva,édes,mégis keserű érzés fogott el. És még többet akartam. Nem volt épp követelőző csók,sokkal inkább … 2 évnyi felgyülemlett érzelem kifakadása. L.Joe a hajamat simogatta,másik keze a pólóm alá csúszott.
- Várj. – húzódtam el hirtelen. – Lehet,hogy ezt nem kellett volna. – az utóbbi két napban minden barátom meg akar csókolni ?

- Lehet.- válaszolt csendesen,majd ajkai ismét az enyémekre tapadtak. A világ összemosódott körülöttem. Az agyamban egyre halkabban visszhangzott egy név : Sehun.

Seo Young - Overdose

Rólad sem feledkeztem meg ♥

Nem mondhatnám ,hogy sokat aludtam az éjjel. Igazából csak forgolódtam. Minden kis neszre felébredtem és kirohantam a nappaliba,hátha Seiji jött haza. Persze nem így volt. Olyan szintű bűntudatot éreztem,hogy azt nem tudom leírni. Reggel 7-kor már talpon voltam és a nappaliban ülve,Hollyval az ölemben vártam. De hogy mire azt már én sem tudtam.
- Látom te sem tudsz aludni. –hallottam meg az ismerős hangot a hátam mögül. Kio mosolyogva telepedett le mellém és átkarolta a vállamat.
- Hát nem…Kio ez az egész az én hibám. Ha nem pofozom meg akkor…
- Állj! A helyedben én is ezt csináltam volna azok után,amiket a fejedhez vágott.
- Azért én is mondtam egy-két dolgot. – sóhajtottam.
- De te teljesen jogosan. Jajj Seo,te is tudod,hogy milyen Seiji. Túl hamar felkapja a vizet és soha sem gondolkodik mielőtt beszél. De meg fog békélni és visszajön. Most csak kitombolja magát aztán lenyugszik és kiskutya szemekkel bocsánatot kér.  – mosolygott a mellettem ülő.
- Szeretnék hinni neked,csak hogy éppen az a bajom,hogy tudom milyen. És itt most a múltbéli dolgaira gondolok. Amit mindenki szeretne inkább elfelejteni….élükön Seijivel. – néztem Kio-ra. Láttam a szemében,hogy tudja mire gondolok.
- Mindegy. Felejtsd el. Nem tenné meg megint magával….ugye? – néztem aggódva japán barátom szemébe.
- Nagyon remélem,hogy nem. De ezt Mia előtt ne említsd meg. Tudod,hogy milyen nehezen viselte legutóbb is mikor….
- Hogy mit viseltem nehezen? – hallottuk meg említett barátnőnk hangját.
- Őőő azt mikor Seo távol volt. – vágta ki magát gyorsan Kio,de Mia-t nem volt ilyen könnyű átverni.
- Aha,persze. Na avassatok be. Úgyse tudok aludni az idegtől . –huppant le mellénk.
- Csak….arról beszéltünk mikor Seijinek legutóbb gondjai voltak bizonyos…szerekkel. – kezdtem bele.
- NEM. Nem gondolhatjátok,hogy megint megtenné. Az csak azért volt,mert rossz társaságba keveredett és mert a szüleivel sem volt jó a viszonya. Jó,igaz,hogy velük megint rossz,de… - kezdte,de az arcomat látva elhallgatott. Kérdően váltogattam a tekintetem kettőjük között.
- Seiji megint nincs jóban a szüleivel? És ezt mégis mikor akartátok elmondani nekem? – csattantam fel.
- Seiji nem akarta,hogy elmondjuk. Nem akarta,hogy idegeskedj….hiszen tudod,hogy milyen. – szólalt meg Kio.
- Hát most már tudni akarom . Miért romlott meg megint a viszonyuk?

-          Mert nem amerikába ment jogot tanulni,hanem a divat suliba Kio-val. Tudod,hogy régen is mindig ebből voltak konfliktusaik .- felelte Mia.
- Igen,de azt hittem ,hogy azt már régen megbeszélték. A szülei elfogadták a döntését,nem? – kérdeztem. Mia és Kio csak bámulták a földet.
- Hahó? Mit nem mondotok el? – csattantam fel.
- Hát…izéé…. kiderült,hogy egy ideig host volt és ez kiverte a biztosítékot. – szólalt meg végül Kio.
- HOST VOLT? Ez az alatt a fél év alatt történt,mikor eljöttem? – nem hittem a fülemnek.
- Igen. Nagyon kivolt a szülei miatt,mert konkrétan mindenbe beleszóltak. Egyáltalán nem fogadták el,hogy a divat érdekli és ,hogy abban a szakirányban akar továbbtanulni. Azt mondták,hogy azt hitték meg gondolja magát és,hogy az csak egy  tini kori fellángolás volt. A háta mögött beadták a jelentkezését arra az amerikai egyetemre és a japán jelentkezését visszamondatták. – mesélte Kio.
- Te jó isten! És ez,hogy derült ki?
- Október közepén bementünk az egyetemre megnézni,hogy mennyi pontot értünk el a felvételi ponthatárhoz képest. Mindkettőnk neve ott volt a listán és mindkettőnket fel is vettek. Csakhogy Seiji neve át volt húzva….persze innentől már tiszta volt a kép. A többit gondolom sejted. Hatalmas balhé lett belőle. Seiji őrjöngött,a szülei még inkább. Nem bírták elfogadni a döntését. Állandóan a bátyjával jöttek. Hogy ő belőle sikeres ügyvéd lett és Seiji-re is ez a jövő vár. Persze ő sohasem kért belőle,de ezt pont neked nem kell magyaráznom. Végül egy hónapba telt mire nagy nehezen elértük,hogy Seiji „cancel”-jét töröljék és hivatalosan is felvegyék az egyetemre. A szülei ezek után nem igazán beszéltek vele. – folytatta Kio.
- Húúú. Hát ez….ezt komolyan nem mondtátok el nekem??? De mi ez a host dolog?
- A szülei novemberben bejelentették,hogy csak akkor lakhat otthon,hogy ha dolgozni kezd. Minden támogatását megvonták….és hát ő dolgozott is….aztán mikor kitudódott,hogy mit a szülei kitagadták. Azóta Kio-nál lakik. – fejezte be Mia a sztorit. A hallottak után 5 percig meg se tudtam szólalni. Fogalmam sem volt róla,hogy Seiji körül ennyire nincsenek rendben a dolgok. Ezek után csak még jobban aggódtam érte.

Egész nap nem mozdultunk ki. Attól féltünk,ha elmegyünk akkor Seiji megjön. Szétválni sem akartunk….szóval görcsben a gyomrunkkal ültünk otthon. Közben hívott Kai,hogy megkérdezze előkerült-e már Seiji,de neki is el kellett mondanom a rossz hírt. 10 perccel később Luhan is hasonlóképpen tett. Hírtelen csengettek. Olyan gyorsan pattantunk fel mind a hárman a kanapéról,hogy kész csoda,hogy nem borult fel.  Szinte kitéptem a helyéről az ajtót. A küszöbön Rick állt , oldalán egy eszméletlen Seijivel. Kezét átvetette a vállán és nagyon idegesen nézett ránk.

- Rick? Úristen mi történt Seijivel? – csattant fel Mia.
- Reméltem ti tudjátok rá a választ. Az egyik bár mosdójában találtam rá….nem éppen jó állapotban. – mutatta felénk a karhajlata belső felét. A szám elé kaptam a kezem. Seiji kezén több kisebb véraláfutás volt,amik egyértelmű jelei annak,ha valaki szúrja magát. Tudom,mert láttam már ilyet….ugyanezen a karon.
- Hozd be gyorsan. Fektessük a kanapéra. – csattant fel Kio, Seiji másik élettelen kezét áttéve a vállán. Eloldalaztak a kanapéig ,majd rátették. Mia úgy szorította a kezem,hogy már alig éreztem.
- Srácok. Nekem mennem kell dolgozni,mert már fél órája elkezdődött a műszakom. De nem hagyhattam a wc-ben. Lehet,hogy kórházba kéne vinni. Szerintem ez egy elég erős túladagolás és meg is halhat. – szólalt meg Rick.
- Nem. Nem vihetjük kórházba. Akkor lehet,hogy börtönbe kerül. Meg kell várnunk amíg magához tér és… - kezdte Mia, de Seiji halk nyöszörgése félbeszakította. Mind a négyen odafordultunk. Nem nyitotta ki a szemét,de egy kicsit megmozdult.
- Oké,ti tudjátok. Reggel benézek,oké. Aggódóm érte. – indult el az ajtó felé Rick.
- Oké haver. És ezer köszönet. – kísérte ki Kio. Mi Miaval a kanapé mellett térdeltünk. Én Seiji kezét szorongattam.
- Kérlek ébredj fel és legyél jól. Annyira idióta vagy Seiji. Annyira idióta vagy. – suttogtam a könnyeimmel küszködve.
- Seiji erős,Seo. Minden rendben lesz. – ölelte át a derekamat Mia.
- Srácok…ha 10 percen belül nem ébred fel én hívom a mentőket. – jött vissza Kiosuke.
- Én annyira tudtam,hogy ez lesz. – csattantam fel.
- Nem gondoltam,hogy megint ilyen barom lesz és a droghoz nyúl. A rohadt életbe. – csapott az asztalra Kio.
- Olyan,mint egy hülye gyerek…néha elgondolkozom azon,hogy van-e agy a koponyájában. – ült le mellénk.
- h..hé…vigyázz a szádra idióta….- szólalt meg hírtelen Seiji nagyon erőtlenül.
- SEIJI! –csattantunk fel mind a hárman.
- N..ne ordítsatok már széthasad a fejem….
- Meg is érdemled. Még is mi a fenét képzeltél? Meg akartad ölni magad? – kelt ki magából Mia.
- Benne volt a pakliban. De itt vagyok,nem? – fordult felénk.
- Te idióta barom. Soha többet ne csinálj ilyet,érted? – vágta oldalba Kio gyengéden.
- Nem gondoltam,hogy bárkinek is hiányoznék,ha elpatkolnék…azok után amiket mondtam…. – suttogta.
- Te ezt komolyan gondolod? KOMOLYAN GONDOLOD? – Mia már szinte ordított.
- Basszus Mia…ne visíts már. – csukta be a szemét Seiji.
- Egy csapat vagyunk,nem? Szóval meg se forduljon a fejedben,hogy itt hagysz minket. Tudjuk,hogy milyen ütődött fasz vagy néha,szóval a tegnapi incidenst….felejtsük el,jó? – néztem rá.
- Komolyan Seo? De igazad volt….egy bunkó idióta voltam veled…és nem csak tegnap.
- Komolyan Seiji. Túl fontos vagy ahhoz,hogy emiatt lemondjak rólad. – öleltem át. Mikor a karjához értem felszisszent.
- De erről még beszélnünk kell. – mutattam a véraláfutásokra.
- Aaaaa tudtam,hogy nem úszom meg. – forgatta a szemét.
- De nem ám….és nem csak erről. Tudom,hogy mi történt miután eljöttem Tokyo-ból . – tettem karba a kezem.
- Húú. Egy éjszakára megyek el és az összes titkom kiderül . – mosolyodott el.

Mind a négyen nagyon sokáig beszélgettünk. Seijin tényleg láttam,hogy őszintén

Seiji&Kio még japánban ♥

bánja,amiket tegnap mondott. És hittem neki. Az érzést ,amit akkor éreztem,mikor megláttam az eszméletlen barátomat Rick vállán…azt nem kívánom senkinek. A japánban történtekről is részletesen beszámolt. Elhatároztam,hogy ezt nem fogom annyiban hagyni. Ahogy visszamegyünk japánba beszélek a szüleivel. Olyan éjfél körül átvittük Seijit a vendég szobába( nem igazán bírt menni,nagyon gyenge volt) ,hogy ne a kanapén aludjon. Addig Kio kiköltözött a nappaliba. Legalább most már nem olyan nagy gyomor görccsel feküdtem le aludni,mint tegnap. Viszont Seiji állapota még mindig nyugtalanított. Az biztos,hogy nincs rendben,hogy túladagolta magát. Nagyon nincs. De a mai napra elég volt ennyi izgalom. A többit majd holnap….és még Mei-hez meg B-hez is be kell mennem a kórházba. Szóval hosszú napom lesz.

Seo Young - Seiji is out of control....

Munka. Munka. Munka. Nagyjából ebből állt a hetem. Viszont én vállaltam el pár plusz műszakot,mert gyűjteni akartam. A japán utunkra is szerettem volna félre rakni…akármikor is megyünk.  Szegény Kwon úr nagyon aggódott,hogy túlhajszolom magam,de megnyugtattam,hogy teljesen jól vagyok. Az utolsó munkám a mai napra Eunji fotózása volt. Nagyon régen találkoztunk már,úgyhogy mikor meglátott hatalmas mosollyal az arcán integetni kezdett. A fotózás után beültünk a büfébe beszélgetni kicsit. Elmeséltem neki,hogy újdonsült kutyatulajdonos vagyok. Kiderült,hogy neki is van egy francia bulldogja a szüleinél. Megbeszéltük, hogy egyszer összehozunk nekik egy találkozót.

 Kb. este 6-kor indultam haza. Nagyon fáradt voltam,de olyan ritkán tudtam normálisan Seiji-ékkel lenni,hogy kitaláltam este elmehetnénk valahova. Végül is hozzám jöttek és jóformán nem is voltam velük. Majd együtt még kitaláljuk az este részleteit. Mikor benyitottam a lakásba az estéről szőtt terveim rögtön köddé váltak és átvette a helyüket a düh. A nappaliban kb 10 ember ült eléggé hiányos öltözetben és nagyon hangosak voltak. Yemin is ott ült velük. Nem hittem a szememnek.
- -Naná. Miben játszanánk? Persze ezt jobb ha Seo nem tudja meg. – kaptam el Seiji mondatfoszlányát.
-Mi az amit jobb ha nem tudok meg?- szólaltam meg.
-Őőőőő szia Seo.- mosolyogtak rám mind eléggé erőltetetten és hátat fordítva próbáltak meg elrohanni biztonságosabb helyre.
-Seiji! Kio! Állj és vissza fordul! Mia. Yemin... itt maradtok! Mindenki másnak kifelé!-csattantam fel.
- Srácok... egésznap dolgoztam tök fáradt vagyok és erre kell hazajönnöm? Mért csináljátok ezt mindig?
-Kitakarítunk.-mondta Mia.
-Az a minimum. De már megszoktam... De Yemin..még te is?-néztem rá döbbenten.
-Háát igazából én csak nemrég jöttem deee bocsánat.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Jó neked megbocsájtok. Menjünk be a szobámba... Ti hárman pedig álljatok neki takarítani.- mutattam az asztalnál maradt 3 jómadárra. Yeminnel bevonultunk a szobámba és elmondta ittlétének eredeti okát. Egy csomó kutyajátékot és szobatisztaságra szoktató segédeszközt hozott nekem. Ezt egy hatalmas öleléssel jutalmaztam. Még beszélgettünk,de nemsokára mennie kellett. Kio még elkérte a számát… láttam rajta,hogy bejön neki.

Oh God...

- Najó! Ne higgyétek, hogy ez ennyivel el van intézve. Csak azért nem firtattam tovább a témát,mert itt volt Yemin. De most tényleg túl messzire mentetek! – álltam japán barátaim elé,akik bűnbánó arccal bámulták a földet. Végül Seiji szólalt meg.
- Nem értelek Seo! Régen minden buliban benne voltál és nem egy ilyet csináltunk! Ne legyél már ilyen pedáns!
- Pedáns? Ne haragudj,hogy rossz néven veszem,ha arra kell hazajönnöm,hogy a lakásom úgy néz ki ,mint egy kupleráj! És ez már nem az első alkalom. És képzeld még most is benne vagyok az ilyen bulikban. Sőt! Pókerezzünk,csináljunk rendetlenséget! De akkor amikor én is itthon vagyok és tudok róla. Mert nem vagyok hajlandó többször arra hazajönni,hogy idegen emberek barmolják szét a lakásomat és még nekik áll feljebb! – csattantam fel.
- De mégis mikor kéne ezt együtt megcsinálnunk hm? Mert te egész nap csak dolgozol és mikor hazaérsz mást sem tudsz csak ordibálni velünk,aztán beviharzol a szobádba és másnap minden kezdődik elölről! – lépett előrébb Seiji.
- Tudod valamiből ki kell fizetnem az albérletet és vennem kell kaját,mert ugye ti ingyen laktok itt már lassan egy hónapja és nem lettem milliomos,hogy a kisujjamból kirázzak mindent. És talán nem ordibálnék veletek,ha nem erre jönnék haza minden nap! Szerintem még elnéző voltam. De ami sok az sok.
- De hát mi csak bulizunk… - szólalt meg Mia eléggé halkan.
- Igen? Te mit szólnál hozzá,ha arra kéne hazajönnöd hulla fáradtan,hogy a lakásod egy romhalmaz és Seiji egy csajjal fekszik meztelenül a konyhapult mögött. És ez csak egy a sokból. – néztem barátnőmre.
- Oké. Oké. Teljesen igazad van. Mi csak. …- kezdte Mia , de Seiji közbeszólt.
- Most nehogy már az legyen a bajod,hogy jól érezzük magunkat! Komolyan az zavar,hogy felhozok pár lányt és lefekszem velük?! Mindig is ilyen voltam és ha jól emlékszem te sem voltál egy kis angyal. Nem tudom emlékszel-e még,hogy mi volt miután Sen elment. Mert én igen. És azt hiszem azok után amiket műveltél inkább nem kéne megszólalnod. És ne hidd ,hogy nem láttam az arcod,mikor Sen előtted állt. Fogadok,hogy még mindig oda dobnád magad neki az első adandó alka…- itt telt be a pohár. A tenyerem csattant Seiji arcán.
- Seiji,normális vagy? Hogy mondhatsz ilyeneket? – vágta oldalba Kio. Az említett csak a földet bámulta,de nem mondott semmit.
- Húzz el innen de nagyon gyorsan! MOST!  - ordítottam az ajtóra mutatva. Még soha, de soha nem hallottam Seijit így beszélni velem. Mindig is heves vérmérsékletű volt,de amit most csinált az nem érdemelt bocsánatot.
- De Seo,nem kéne megbe..- kezdte Mia,de megráztam a fejem.
- Nem kell kétszer mondanod. – szólalt meg végül Seiji,majd a felsőjét felkapva a kanapéról kiviharzott az ajtón. Olyan erővel csapta be,hogy beleremegtek az ablakok. 1 percig csak álltunk és az ajtót bámultuk. Végül Mia szólalt meg.
- Annyira sajnálom Seo. Teljesen igazad volt mindenben és Seiji tényleg egy tapló volt,de… nem kellett volna elküldened.
- És szerinted mégis mit kellett volna csinálnom? A legrosszabb az , hogy nem láttam a szemében,hogy ne gondolná komolyan.  – sóhajtottam.
- Reméljük ,hogy lenyugszik és bocsánatot kér . – mondta Kiosuke.
- Reméljük…csak ne csináljon semmi hülyeséget. Jajj Kio,ugye nem fog semmi hülyeséget csinálni? – ölelte át Kio karját Mia.
- Nem….vagyis nem tudom…. – felelte.
- Jajj basszus ezt elcsesztem….nem kellett volna ennyire kiakadnom rá… - dőltem a falnak.
- Igazad volt Seo. A baj az,hogy Seiji soha sem látja reálisan a dolgokat és soha sem számol a következményekkel. – húzott magához Kio.

Pls dont do any stupid thing...
(Seiji last Halloween xd ♥)

- De akkor is.. lehet túl kemény voltam vele. A francba is,hiszen én is ugyan olyan jól ismerem,mint ti. Mindig is ilyen volt és tudom,hogy nem akart rosszat…de amiket mondott…akkor is…most mi a francot csináljunk? – csattantam fel. Hírtelen csörögni kezdett a telefonom. A kijelző Luhan számát írta ki.
- Szia Kicsim. – vettem fel.
- Szia Seo! Most bent vagyok a kórházban B-nél és Mei-nél. Nem jössz be te is?
-  Őőő most nagyon nem alkalmas. Majd később elmagyarázom miért,de most nem tudok bemenni. De mondd meg nekik,hogy puszilom őket és jóbbulást.
- Oké. De minden rendben van?
- Persze. Csak most le kell tennem. Szeretlek.
- Én is téged. – tette le a telefont. A kezem szinte remegett az idegességtől. Seiji…kérlek ne csinálj semmi hülyeséget….

Soyun: Nem semmi fiú~

Másnap fél kettőkor kaptam egy smst Jongintól, hogy, legyek szíves bemenni hozzá az SM-hez. Hát fogtam magam, és vettem kaját a fiúknak, és külön neki is, mert írta, hogy egyedül van.
-Hali csipetcsapat! - megyek be.
-Szia, hát Te? - néz rám Luhan.
-Kaja? - emelem fel a három szatyrot. Na két másodperc se kellett, már üres volt a kezem.
-Köszi Yun! - mosolygott rám Suho.
-Szóra se érdemes. Amúgy Jongin miatt jöttem, hol van? - kérdem.
-Eggyel fentebb van, szólót tanul. - mondja Chanyeol. Bólintok, és már mentem is fel hozzá.
Tényleg épp táncolt. A zene kicsit túl hangos volt, ettől észre se vette, hogy bent vagyok, így letelepedtem az egyik tükör elé, háttal dőltem neki, magam mellé raktam a szatyrot, a táskám, és azt kezdtem el nézni ahogy táncol.

Olyan jó mozgása, és amikor táncol, teljesen máshol jár. Ilyenkor tényleg Kai. Kai olyan neki, mint egy bástya, védi, mert  erős, karizmatikus, dögös, süt minden részéről a szexualitás. De amikor rám néz -mint most-, és elmosolyodik, már Jongin. Néha ha elmosolyodik, ha nem lenne füle tuti körbe érné a fejét a szája. Lentebb húzta a zenét, és megforditotta a sapkát magán, és hozzám fordult.
-Régóta vagy itt? - siett hozzám.
-Úgy hét - nyolc perce? - mosolyogva vettem magamhoz a szatyrot. -Bibimpa, és Chacchamyon. - nyujtom neki a két dobozt, leült elém, és elvette öket
-Te ettél már? - gombolja ki az ingét, és megláttam az eljegyzési gyűrűt amit nekem adott. Ott volt egy ezüst nyakláncon, a nyakában.
-Nammal még otthon. - hajtottam le a fejem, hogy elvegyem a kanálat és a pálcikát, addig Ő levette az inget, és atlétában ült.
-Akkor jó. Milyen napod volt? - kezd el enni.
-Gyors. - vonok vállat.
-Baj van? - hajol előre, hogy lássa az arcom.
-Nem. Nincs. - néztem rá, fejem oldalra billentve mosolyogtam.
-Hát akkor? - olyan erősen szugerált, hogy kis híján megcsókoltam. Nagyon de nagyon hiányzik, de Én most Donghoon-nal vagyok.
-Csak azt hittem minimum egy év kell ahhoz, hogy újra úgy nézzek rád mint az előtt, hogy járni kezdtünk. - hajtom le a fejem.
-Oh... hát Én pedig azt hittem egy életen át utálni fogsz. - sóhajtott.
-Nem utállak, már, de csalódtam. Nálam nem kaptad meg azt amire vágytál és ezt mástól kérted. Ahelyett, hogy tőlem kérd. - vontam vállat.
-Tőled kérni kell a szexet? - kérdi, hallottam, hogy mosolygós a hangja ezért felnéztem.
-Nem pont kérni... - rázom a fejem aztán felsóhajtottam, fejem pedig az üvegnek döntöttem. -Neked nem kérni kellett volna, hanem megfogni és bevinni a szobába, hidd el, nem ellenkeztem volna. - mondom.
-De Te akkor...
-Igen, beteg voltam de amikor a kis csajjal jöttél össze már itthon voltam... - néztem rá hunyorogva. -Amikor kórházban voltam, azért egy pillanatra se haragudtam amikor mással voltál, mert akkor úgy voltam vele, hogy lehet meghalok. - vontam vállat.
-Oké, felfogtam - mondja.
-Hülye! - csapom homlokon.
-Ezt most miért? - fogja a homlokát.
-Mert nem csak festett szőke vagy de agyilag is az vagy! - mondom, mire elnevette magát.
-Ha Te mondod. - dőlt el nevetve. Elmosolyodtam, és oldalra billentettem a fejem. -Mi az? - tolja fel magát mosolyogva.
-Egyél. - adom oda neki a pálcikákat.
Elvette, és felegyenesedve enni kezdett, közben folyamatosan beszélt, mintha ezer éve haverok lennénk, a jó pedig az benne, hogy jól esett. Újra az a régi hangulat volt köztünk mint amikor kezdtünk barátkozni. Ő elmondta mi bántja, Én pedig meghallgattam és tanácsot adtam neki. Vagy teljesen semleges témáról kezdett beszélni. Pár percig elhallgatott amíg ivott, addig elővettem a mobilom, hogy megnézzem jött e sms, vagy hívtak e, de csak Jun írt, hogy este jön át Chaerin. Mosolyogva írtam vissza, hogy ideje, olyan rég láttam már.
-Hallottad már a Decemberi varázs számunkat? - szólal meg hirtelen, Én pedig felnéztem.
-Persze. Mindig elpityergek a szöveg miatt. - mondom.
-Én is szívesen visszafordítanám az időt, hogy újra veled legyek...
-Jongin... - sóhajtottam
-Komolyan beszélek. - lerakta a dobozt és teljesen hozzám jött, ott térdelt előttem,  csak pár centire volt tőlem az arca.
-Nem fogom ismételni magam Jongin. - nézek a szemeibe.
-Hiányzol... - fogja meg a kezem.
-Ne most akarj lelkizni! Barátom van... - fordítom el a fejem -És nem vagyok olyan aki megcsalja a párját - teszem hozzá.
-Yun... - leheletét a nyakamon érzem, amitől egy picit megremegek.
Végül megérzem az ajkát a nyakamon és teljesen elgyengülve hagyom, hogy magához húzva csókokkal borítsa be a nyakam, és egyik keze pedig a póló alatt a mellem simogassa. Nem csókolt meg, de ez is nagy hatással volt rám. Telefonom csöngése hozz vissza a valóságba, azonnal kimásztam Jongin öléből, és kikotortam a táskából a nem rég visszarakott készüléket.
Donghoon neve állt a kijelzőn. Hatalmasat sóhajtva vettem fel.

-Szia. - szól bele vidáman.
-Hát Te maszat! Egész nap nem hívsz? - mondom szigorú hangon. Elnevette magát, Én pedig elmosolyodtam. -De amúgy neked is szia. Mi a helyzet? - kezdek pakolni vissza mindent amit kiszedtem most.
-Nem sok, nem rég végeztem, és Te voltál az első gondolatom, így fogtam a telefont, és felhívtalak. Hol vagy?
-SM házban. Hoztam enni a fiúknak. Mindjárt indulok, vegyelek fel valahol? - állok fel, ki akartam indulni de Jongin megfogta a karom.
-Várj meg inkább az SM előtt, ott leszállok a buszról. - mondja.
-Akkor siess, kint várni foglak! - mondom és lerakom. -Mit akarsz? - nézek Jonginra.
-Folytatni. - mondja.
-Bocs, ide jön Donghoon, lent fogom várni. - veszem el a karom.
-Soyun... - lép hozzám és megfogja az arcom, meg akart csókolni de elhúztam a fejem.
-Légy jó fiú Jongin és szedj fel más csajt. - paskolom meg az arcát és otthagyom.
Kint a kocsinak dőlve felhívtam Minseokot, hogy megyek haza, csak megvárom Hoont, ki is nézet az ablakon, Én pedig felintettem neki. Aztán láttam, hogy közeledik Donghoon, így elköszöntem Seokitól, és leraktam. Hatalmas mosollyal az arcán állt meg előttem Hoon.

Imádom a mosolyát~

-Szia. - hülye vigyora miatt elnevettem magam.
-Szia szép fiú. Elvihet a csúnya rossz néni valahová? - ajkam beharapva néztem fel rá, mert ugyan úgy a kocsinak dőlve voltam. Egyik kezét a kocsira rakta, és közelebb hajolt.
-Csúnya rossz néni, bárhová elvihet. - mondja Én pedig elnevettem magam, és nyakam kicsit kinyújtva megcsókolom.
-Milyen napod volt? - állok meg rendesen, és megigazítom az inget rajta.
-Fárasztó! - sóhajtott.
-Na gyere, otthon van kaja, meg kicsit kettesben is tudunk lenni, mert Nam dolgozik, Jun pedig csak este hatra jön haza. - veszem ki a kulcsot a táskából.
-Oké. - kaptam egy puszit és átszaladt a másik oldalra már be is ült mire inditottam a kocsit.
Hát, az történt, hogy otthon, ettünk, aztán befoglalva a kanapét filmet kezdtünk nézni, amiből az lett, hogy a szobámban végeztük, mert túl csábító volt ahogy a nyakam cirógatta, és közben meg is csókolt néha. Kérem szépen, hónapok óta nem volt senkim, mármint Úgy senkim, mert ugye egy két dolog közbe jött. Hát ezt elég szépen be lett pótolva szegény fiún. Be is aludtam vele együtt. Annyira elfáradtunk.
Arra keltem, hogy beszél valakivel. Jó álmos hangon, biztos akkor kelt Ő is.
-Ki volt az? - bújtam hozzá.
-Yemin. Elfelejtettem szólni neki, hogy nem megyek haza. - lerakta a mobilt, és átkarolta a vállam, állát pedig a fejemre rakta.
-Nem is volt időd szólni. - kuncogtam.
-Ez igaz. - ő is elkuncogta magát, és megpuszilt. -Ah, fáj minden részem. - sóhajtott. Elnevettem magam.
-Sajnálom. - arcom a nyakába furtam. -De vald be, hogy élvezted. - néztem rá.
-Na az már tuti, hogy élveztem. - vigyorgott.
-Akkor jó. Csúnya rossz néni tanít még pár dolgot ha szeretnéd! - hátára toltam és ráültem a csípőjére, annyi menet után, ugyan úgy harcra kész volt már most.
-Nagyon szeretném... - felült, derekam átkarolva vadul csókolt meg.
Nem semmi ez a fiú.

Yemin - collapse

A nevelésre szoruló óriás bébi
a randi előtt.

Nos.. Mostanában elég sok minden történt és nem volt túl sok időm, hogy beszámoljak róla szóval most próbálom pótolni mindezt.
Az első és talán a legboldogabb hír, hogy drága lakótársam és Soyun összejöttek. Igaz kellett egy kis közreműködés.....

"- Hol van a nyavalyás telefonod?-jöttem ki a sodromból kissé.
-Minek az neked? - nyávogott a férfi ivadék.
-Írok Soyunnak mégis mire kéne?-néztem rá ártatlanul majd folytattam holmijainak átkutatását.
-Yemiiiiiiiin.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem hat meg. DongHoon most azonnal megembereled magad és elhívod randizni vagy tényleg megbánod, hogy megismertél.- néztem rá szigorúan bár nem gondoltam komolyan de ő ezt nem tudhatja.
-De nem mereeeeem.-nyafogott tovább.
-Chh. Tudtam, hogy még csak egy pisis vagy.-húztam az agyát de úgy látszik működött.
-Tessék.-nyomta kezembe paradicsom vörös fejjel telefonját.-Írj neki....
Elvettem a készüléket bepötyögtem pár sort, felmutattam a telefont, hogy Hoon is elolvashassa majd egy apró bólintás után megnyomtam a küldés gombot. Nem kellett sokat várni jött is a válasz. Ami egy újabb fél órás hisztihez vezetett... Végülis... minek nekem gyerek ha nevelhetek egy óriás csecsemőt?!
Miután kiszenvedtük, hogy az ezer különböző ruha közül melyik az az ezer-egy-edig  amiben valóban nagyon szívdöglesztően fest elindulhattunk.
-És mivan ha nem is vagyok szimpatikus neki? és ha rondának talál? Yemin forduljunk vissza én ezt nem csinálom... Mi lesz ha.......
-DONGHOOOOOOON! Elég legyen. Először is... miért ne lennél szimpatikus? Egy elbűvölően aranyos srác vagy. Másodszor. Olyan szívdöglesztően nézel ki, hogy azt komolyan tiltani kéne...
-Dehát te is vissza utasítottál.
-De az tudod jól, hogy nem azért volt.
-Jó tudom.-mosolyodott el halványan.
-Nos az utolsó pedig... komolyan nem tudok kiigazodni rajtad.. Olyan vagy akár egy feromon bomba. A járásod, a beszéded, a teljes kisugárzásod olyan magabiztosságot áraszt és ezt mindenki látja...a lányokkal is szeretsz flörtölni... de ha valami komolyabbról van szó akkor meg úgy viselkedsz mint egy 0 önbizalmú nyafogós gyáva kisgyerek.
-Jó jó tudom. Nem tehetek róla. Ígérem meg emberelem magam.-egyenesedett ki és már kezdtem reménykedni.... de mind hiába... megérkeztünk ő pedig miután meglátta Soyunt kiscica módjára próbált menedéket keresni.
-Ehhez nem a jó ember mellett ülsz.-mosolyogtam rá majd kinyitottam ajtaját és szó szerint kilökdöstem rajta. Ő mérgesen fújtatott Yun pedig jót mosolygott rajtunk.
-Szia Yun.-köszöntem oda neki.
-Szia Minnie.-köszönt vissza.
-Gonosz boszorkány.-morgott DongHoon bosszúsan.
-Énis téged.-formáltam kis szívet kezemből majd intettem és elindultam."

Azóta persze ezerszer kaptam hálálkodást az óriás bébitől hisz most minden jól megy köztük aminek hihetetlenül örülök.

                          Kiskutyáim egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Boss teljesen nyugodt 

és szófogadó míg a kissebbek....hááát ők nem annyira. Nico azt hiszem beleszeretett a tükörképébe. Egy igazi egoista kiskölyök tör zúz egésznap a lakásban majd elszalad a tükör előtt és mint akit megbabonáztak lenyugszik és csak bámulja magát. Juniorról sajnos nem tudok ilyen dolgot mondani... neki nincsen semmi ami lenyugtatná a kupi csinálásban. Cipőket hajigál és rág szét és szinte mindenben próbál kárt tenni. Testvérem szerencsére sok segítséget nyújt és kutya suliba járatja a rosszcsontokat. Nana épp velük volt kedvenc tanítónénijüknél mikor úgy gondoltam, hogy a a már kinőtt kis kutyaruhákat és néhány segéd eszközt amivel szobatisztaságra lehet nevelni a kis jószágokat át viszem Seo-hoz mert hallottam, hogy a szobatisztasággal problémái vannak az új csöppségnek.
" Az ajtóban álltam  majd becsöngettem... nyílt az ajtó mire egy hatalmas mosoly kíséretében vetettem volna barátnőm nyakába magam de egy szépen kidolgozott felsőtest megállított ebben. -Öhhm te nem Seo vagy.- szólaltam meg japánul hisz a srácról csak úgy virított, hogy az.
-Jó meglátás.-villantott az idegen egy szexy vigyort. -Seo dolgozni ment azt hiszem.
-Seiji ki jött?-jelent meg még egy dögös pasi és megtámaszkodott az ajtófélfánál karba tett kézzel......szintén hiányos öltözetben.....
Végig mértem rajtuk majd kissé el is vörösödtem hisz két pasi... alsógatyában és hááát....
-Nehogy félre értsd.-mentegetőzött a srác a reakciómat látva... -100%ig hetero vagyok! És ami azt illeti....-mért végig alaposan..-van kedved csatlakozni hozzánk? -a következő pillanatban pedig barátjától kapott egy nyakoncsapást.
-Ne haragudj miatta. Néha elég tapló tud lenni. Igazából bulizunk meg pókerezünk. Valóban csatlakozhatnál hozzánk ha van kedved.-mosolygott aranyosan.-Egyébkén Kiosuke vagyok ez a gyökér pedig Seiji.
-Naaaa ez igazán fájt.-kapott szívéhez színpadias szomorúságot tettetve Seiji.
-Örülök srácok.-nevettem el magam.-Én Yemin vagyok...ééés igazából most ráérek.
Mikor beléptem a lakásba nagyon meglepődtem. Egy csomó ember és tudom, hogy Seo egy rendszerető lány és hát azt hiszem nem igazán fog örülni ha ezt meglátja...
-Kérsz egy italt?-jött mögém Kiosuke.
-Igen köszönöm.-mosolyogtam és elvettem a felém nyújtott poharat. Tartalma csak úgy égetett és rettentő jól esett hisz már nagyon régen ittam alkoholt.
-Yemin te is beszállsz?- kiáltott nekem oda Mia (az idő közben megismert dilis trió egyetlen női tagja) 

-Persze. Pénzben játszotok?-kérdeztem kíváncsian hisz imádok pókerezni.
-Naná. Miben játszanánk? Persze ezt jobb ha Seo nem tudja meg.

*-* A felsőtest ami meg állított...

-Mi az amit jobb ha nem tudok meg?-jött egy nem túl boldog hang a hátunk mögül.
-Őőőőő szia Seo.-mosolyogtak erőltetetten mint egy rajta kapott kamasz aki épp lebukott a szülők előtt és hátat fordítva próbáltak meg elrohanni biztonságosabb helyre.
-Seiji! Kio! Állj és vissza fordul! Mia. Yemin... itt maradtok! Mindenki másnak kifelé!-kaptuk a parancsokat. - Srácok... egésznap dolgoztam tök fáradt vagyok és erre kell hazajönnöm? Mért csináljátok ezt mindig?
-Kitakarítunk.-mondta Mia.
-Az a minimum. De már megszoktam... De Yemin..még teis?-jött a döbbent kérdés.
-Háát igazából én csak nemrég jöttem deee bocsánat.-néztem kiskutya szemekkel rá.

-Jó neked megbocsájtok. Menjünk be a szobámba... Ti hárman pedig álljatok neki takarítani.-mondta majd elindult szobája felé velem együtt.
Még beszélgettünk, megsimogattam Holly-t és oda adtam a cuccokat amiket hoztam és azért a kutyasuli számát is megadtam ha mégse jönnének be a szobatisztaságra nevelő kacatok. Kiosuke elkérte a számomat, hogy ha van kedvem esetleg beülhetnénk valamikor egy kávéra amit örömmel fogadtam. Elköszöntem és elmentem."

És akkor jöhetnek a már nem olyan boldog hírek. Kris-el épp azt terveztünk, hogy elutazunk Taiwan-ba pár napra hisz az új ötletem előkészületei minden energiámat leszívták... kaptunk egy telefont. Bepattantunk autómba és már száguldottunk is a kórház felé.
"- Ez mégis, hogy történhetett Kris?-kérdeztem pityergés közben az útra koncentrálva.
-Hééhéé. Yemin... azt hiszem nekem kéne vezetnem.
-Nem kell jól vagyok. Lay-el beszéltél? Ő hogy van?-kérdeztem aggódva.
-Ő hívott és a hangja alapján nincs túl jól...
Mikor beértünk a kórházba azonnal felrohantunk. Mindenki ott volt köztük párom is. Oda siettem hozzá és megöleltem.
-Hogy van?
-Nem enged be senkit a szobába. Még Lay-t se... egyre aggasztóbb. Egyre jobban telt az idő és Soyun próbálta bekönyörögni magát míg egyszer csak kattant a zár és a lány már el is tűnt az ajtó mögött.

Mikor kijött Lay is bement.
-Azt hiszem kicsit jobban lehet ha már hajlandó beengedni őket. Figyelj... menjünk haza jó? Tudom, hogy nem akarja, hogy zavarjuk. B és Kris is tuti be fog menni majd mi visszajövünk holnap.
-Rendben. -bólintott majd hazamentünk."
Azóta Mei sokkal jobban van. Már meglátogattam és örülök, hogy látványosan javul a hangulata.

Ami pedig engem illet.... Háát Kris-el még mindig nem tudjuk, hogy mi is van... azóta többször is lefeküdtünk ami hatalmas lelki űrt okozott nálam.  Nem válaszolok a telefonokra és a lányokat is egyre jobban kizárom az életemből.. Aggódnak tudom.. de egyszerűen képtelen vagyok a szemükbe nézni. Krisel már csomószor átbeszéltük hogyan is lenne a legjobb talán ha elmondanám Taonak és számolnék a következményekkel?
"-Kris én ezt nem bírom tovább elkell mondanunk neki.-hisztiztem megint.
-Remek ötlet. És mégis, hogy gondoltad? ÁÁÁh Szia Tao Boldog Születésnapot...Ja és képzeld megcsaltalak Krisel többször is... sőőt még mindig szerelmes vagyok belé... Így gondoltad?-emelte meg a hangját és szinte a hangszíntől amit megengedett magának kedvem lett volna pofon vágni.
-Ezzel rohadtul nem segítesz jó?-váltam hisztérikussá és az eddig görcsösen kezeimben szorongatott telefonom földhöz vágtam.
-Sajnálom.. nem úgy gondoltam.-vont magához ölelésbe. "

Taoval is egyre többet és többet veszekszünk amitől még mélyebbre süllyedek. Lassan ezek a jelenetek mindennapossá váltak..már amikor találkozunk... ő a próbaterembe zárkózik én meg a műterembe. Csak épp nem arra használom amire kéne. A vásznaim átszaggatva hevernek kupacban a földön... a ceruzák egymást keresztezve félbe törve és elhajítva a terem összes sarkába. A hófehér falak most egy elveszett nő kétségbe esett pillanatait örökítik meg ahogy különböző festék áradatok folynak a falon és plafonról a szivárvány minden színét magán hordozva. A sarokban a földön ülve zokogtam mikor két kar ragadott meg.
"-Yemin. Drágám mégis mi van veled?-nézett keservesen körbe Tao.
-Engedj el kérlek.-suttogtam magam elé üveges tekintettel.
-Nem engedlek amíg el nem magyarázod. Nézd meg. Ez a hely egy katasztrófa. Mi történt veled?-vált egyre aggodalmasabbá hangja.
-Kérlek....-csak ennyit tudtam kinyögni mire elengedett én pedig összeestem. 

-Tehát nem vagy hajlandó elmondani igaz?-felnéztem rá és keseredettség ült ki arcára.
-Sajnálom.-temettem arcomat kezeimbe.
-Hát énis..
Nehezen felálltam, hogy szemébe nézhessek amiből képtelen voltam kiolvasni az érzéseket...
Egy könnycsepp jelent meg arcán és a következő pár szó olyan volt mintha kés hasított volna a szívembe.
-Azt hiszem....Vége van.
Elhagyta a szobát előttem pedig minden elsötétült.

Danbi: Hospital...we're going to break up.

Igen kicsit lemaradtam…vagy elvesztem, vagy fogalmazzatok úgy ahogy akartok, de igazából nem volt nagyon miről írnom, hiszen a kórházban unalmasan telnek a napok. Ez egészen addig így volt még Mei-el… nem is tudom, hogy fogalmazzak, talán az lesz a legjobb szó, hogy katasztrófa nem történt. Chanyeoltól tudtam meg, hogy legjobb barátnőm már egy napja ugyanabban a kórházban van, mint én, mert elvesztette a babát. Én közben szidtam, hogy mi az, hogy nem jó be, meg hogy mekkora egy… gondolom eltudjátok képzelni, mikre gondoltam. Meg se fordultam a fejembe, hogy talán valami gáz van.  És hát, igen óriási gáz volt. Tudtam, hogy nem engedne be, de azért megpróbáltam a lehetetlen és vérig sértve álltam a mankóimra támaszkodva, mikor Soyun-t beengedte.  

- B…B- jött utánam Yeol, mikor otthagytam mindenkit egy szó nélkül Mei szobája előtt.

- Mi van?!- álltam meg hirtelen.

- Mi a baj?

- Semmi.

- Persze… B ne legyél féltékeny, attól, hogy nem téged engedett be először az még nem jelenti azt, hogy kevésbé szeret.

Végiggondoltam amit mondott.  Közben Kris is utolért minket és ő is elmagyarázta, hogy Mei ettől még nagyon szeret engem, csak most úgy érezte nem tudnék neki okosat mondani, amit így utólag megértek, hiszen semmit nem tudtam volna mondani. Nem voltam még csak hasonló helyzetben sem ezelőtt hála istennek. Nem tudom mit kezdenék egy gyerekkel, ha még magamra se tudok rendesen figyelni.

- Nem bírtam kint várni. – szorongatta meg Létra Mei-t.

- Jól vagyok. – de kinézete nem erről tanúskodott.

- Hahó én is itt vagyok ám!- kapálóztam össze-vissza drága Saur párom hátán. – Yeolly tegyél le… Tegyél már le!- kezdtem el hátát csapkodni, nem éppen kedvesen.

- Basszus B idáig hurcoltalak… ha még egyszer megütsz, úgy mész vissza, ahogy akarsz. Ha a földön csúszva, a földön csúszva.

- Nem tennéd. - tudtam, hogy nem tenné, de azért abbahagytam háta csapkodását.

- De. – válaszolta és gyorsan letett, hogy megmentse magát esetleges újabb támadásomtól.  Miután eljutottam az ágyon Mei-.hez, mert Chanyoel volt olyan kedves és a legtávolabb tett le barátnőmtől. jól megölelgettem, majd megütöttem és , mint egy vulkán robbantam és gyors elhadartam az összes problémámat és amiért volt olyan „kedves” és nem engem engedett be először adtam neki egy plusz feladatot, hogy pingálja ki a mankómat, mert így nagyon unalmas.

a szépen kipingált mankóm. :D

Miután jól kitomboltam magam megkérte Yeolt, aki a menedzser utasítására se ment el, vigyen vissza a kórterembe.

- Nem alszol itt?- fészkeltem be magam az ágyba.

- Nem lehet. Már így is bűnbak vagyok. – hintett lágy csókot homlokomra, majd elindult az ajtó felé. A küszöbön állva megfordult és egy 1000 wattos mosolyt megeresztve távozott.  Nem sokkal miután elment már az álmok mezején voltam egészen addig még meg nem hallottam a kint készülőben lévő vihart. Telefonom után kutattam és sms-t kezdtem pötyögni szerelmemnek, de mielőtt elküldhettem volna, erőt vettem magamon és úgy döntöttem most az egyszer magamra hagyatkozom és egyedül vészelem át a vihart, ám erre sajnos( vagy inkább szerencsémre) párperccel később jött egy nővér, hogy átköltöztet egy másik szobába, ahol Mei-el leszek együtt. Annyira megörültem neki, hogy majdnem végigszaladtam a szobában örömsikolyokkal, de rá kellett jönnöm, hogy ez most lehetetlen küldetés lett volna a számomra, így csak az ágyon ülve örömködtem ki magam és vártam, amíg Alex,( kedvenc ápolom) be nem teszi lábát és át nem költöztet a közös kórterembe.

Már pakolásztam az ágyon ülve mikor kinyílt a kórterem ajtaja és egy Woobinka lépett be rajta. Gyorsan felkaptam mankóimat és száguldoztam feléje, majd a végén egy hatalmas ugrással a karjaiban végeztem.  Csak aztán vettem észre, hogy Mei is itt van.

- Jaj hát te is itt vagy?- másztam ki nevetve Binbin karjaiból és mankóimért nyúltam, hogy megszeretgessem barátosnémat, de inkább mentem az ágyamhoz pakolni. Nagyban elmerültem a táskámban, mikor egy mély hang hozott vissza a valóságba.

- B, hogy mosolygok?- fordult felém.

mert Woobinka szívdöglesztően aranyos. :3

- Úgy, hogy Meinek mindjárt mennie kell bugyit cserélnie…. ezzel a mosollyal képes vagy nála többszöri orgazmust előidézni. Jó vagy!- kacsintottam rá, majd visszafordultam értékeimhez, de azért közben fél füllel hallgattam Mei-t.

- Ennél lényegre törőbb nem is lehetnél. – repült egy párna a képembe.

- Seggfej. – mormogtam magam elé. Mielőtt végeztem  volna a pakolással hallottam nyomi arc kitörését és megakadályoztam, hogy világháború ezért eltanácsoltam Woobinkát, aki készségesen egy sunyi mosollyal az arcán ment ki.

Elalvás előtt még behívtuk Alexet, aki frissen, fiatalosan összetolta nekünk az ágyat. Mei már feküdt mikor Én még mindig azzal szerencsétlenkedtem, hogy normálisan le tudjak feküdni.

- Mei. – bökdöstem a hátát.

- Hmm?

- Fordulj már felém.

- Nem.

- Na..

- Nekem így kényelmes.

- De basszus, nem bírok bemászni, ebbe a kibaszott ágyba.

- Így jártál…- húzta magára takaróját, majd pár pillanattal később megszólalt hallva további szerencsétlenkedésemet.

- Hívjak valakit?

- Nem lenne egyszerűbb ha te segítenél?

- Az túl egyszerű. Felhívom neked Chanyeolt.

- Nem lenne egyszerűbb ha hívnál egy ápolót, ha már ennyire lusta vagy?!

Mei szép lassan felült, komótosan felgyújtotta az asztali lámpát, megkereste a nővérhívót és csigalassúsággal megnyomta. Pár perccel később bejött Alex, megbabrálta az ágyam, majd segített bemászni utána elköszönt és kiment. Ahogy becsukódott az ajtót Mei hatalmas hahótázásban tört ki.

- Kurvára nem vicces. - rúgta meg ép lábammal úgy, hogy nekiment a rácsnak.

Később lenyugodott kedélyek között, nem gyilkolva a másikat aludtunk el.

a szuper ágy,amit összetoltunk, csak a rácsot nem húzták le, hogy be tudjak feküdni.XD

Reggel a vizit előtt két idegbeteg falkatag állított be hozzánk.

- Hát ti… miért nem szóltatok nekünk?- váltott Chanyeol, mikor Lay hozzáért a karjához, hogy finomabban fogalmazzon.

- Félek a viharban… ahogy Mei is. – ezzel úgy gondoltam minden meg van magyarázva és indultam volna el a szobában lévő kis mosdóhoz, de párom szinte visszalökött az ágyra, hogy ezzel még nincs vége.

- Miért nem szóltatok? Még Woobint is beküldtem. – mondta Lay.

- Mert…- de már nem tudtam befejezni, mert drága Saur párom már mondta is.

- Telefon is van a világon.

- Arról nem hallottál még, hogy lemerül valami?

- És te töltőről?

- Azt hiszem kezdenek visszatérni.- bújt Mei Lay karjaiba.

- YAAAH.- mondtuk neki egyszerre.

- Mondom. –mosolygott.  Én bevágva a durcit, Chanyeolt, aki hozzám beszélt, szinte fellökve mentem ki a mosdóba.

- B most hova tűnt? – hallottam kintről Yeol hangját.

- Mosdó. –válaszolta neki Lay.

Éreztem, hogy Yeol egy picit ideges, vagy haragszik rám, vagy mit tudom én, ezért sietősre vettem a figurát már amennyire egy frissen műtött térddel és mankók társaságában gyorsan tudja az ember intézni a dolgait.

- Ne hőbörögj…- kezdtem mikor már kiléptem a szobába, de egyből bent rekedt mondatom másik fele. – Jézusoom.- fordítottam hátat és bezárkóztam a fürdőbe.

- B… most mi bajod van? –csapkodtam Channie az ajtót.

- L.Joee…itt .. és látott.. és úristen nincs rajtam smink.  – mondanom se kell mekkora kacagás kezdődött kint ezután, ami miatt tényleg nem akartam kinyitni az ajtót, de azért csak rávettem magam, hogy még közelebbről megcsodáljam kedvencem.

- Szia.- köszönt hatalmas mosollyal az arcán ByungHun. – Chanyeol már sokat mesélt rólad.

- Szia. Ajaj.- hajtottam le fejem.

- Nyugi csak a jó dolgokat mondtam. – suttogta fülembe párom, majd mankóimat Lay kezében nyomva visszavitt az ágyra.

megszexuálom *-* XD

- Ugye tudod, hogy nem vagyok nyomorék és tudok járni?!

Ezután Chanyeollal próbáltunk félretenni mindennemű veszekedést, de a beszélgetés folyamán egy-két csípős megjegyzés nem maradhatott el, amin vendégünk jókat szórakozott.  Mielőtt indulnia kellett volna lőttünk egy ötös szelfi és egy gyors telefonszámcsere után egy igencsak nem, barátias ölelés után engedtem/engedtük útjára a kicsi rappert. ( Igazából hozzám még ő is magas.XD)

- Most mi bajod van? – kérdeztem nem től kedvesen miután vendégünk már lassan fél órája távozott körünkből, de Yeol még mindig csendben gubbasztott a sarokban lévő kanapén. – Nem jössz ide? – veregettem meg magam mellett az üres helyett, de választ nem kaptam. – Na ne legyél már féltékeny, tudod, hogy ő a kedvencem. Mellesleg te hoztad be.

- Igen, azért, mert gondolom milyen szar lehet egyedül lenned egész nap, de akkor se kellett volna ennyire körberajonganod. – vágta be megint a durcát, de azért csak felállt és odabattyogott mellém, de nem feküdt be csak homlokomra adott egy puszit, majd kirángatva intettek nekünk búcsút. –Este jövünk. – köszöntek el tőlünk.

Mei-el gyorsan telt az idő szerencsére és nem kellett számolnom a perceket, hogy mikor jön az este, alias mikor jön végre egy látogató hozzám. Utáltam egyedül lenni, de a fiúk és lányok elfoglaltsága miatt nem sok látogatom volt a kórházban töltött rabságom alatt, viszont most szerencsémre és szegény Mei szerencsétlenségére volt egész nap társaságom és az este hamarabb eljött, mint gondoltam. őszintén még arra se emlékeztem, hogy ebédeltünk-e egyáltalán, de gondolom, hiszen semmilyen étkezést ki nem hagynék, persze ha ehető kaját szolgálnak fel, viszont ebben ez a kórház csillagos ötös volt, mert a koszt mindig olyan volt , amiből képes voltam jóllakni és nem csak durkáltam órákig az azonosíthatatlan kajarengetegben.

- Sziasztok.- köszöntek a fiúk hulla fáradtan.

- Ohh már ennyi az idő.

- El is mehetünk, ha gondoljátok.

- Nem. Te. –mutattam Chanyeolra.- Maradsz. Éjszakára is. A többiek meg a látogatási idő végéig. – parancsoltam be mindenkit a terembe.- Na mi van, kemény a debüt előtti munka?- próbáltam poénkodni,  de sajnos senki nem volt poénos kedvében.

- B, ez most nagyon nem vicces.

- Jaj Lulu pedig értékelhetnétek a jó kedvemet.

már nagyon hiányzott ez a 12 idióta. ♥

- Most valahogy mellőzd a poénokat humor Herold.

De valahogy nem akaródzott egész estére félretenni a tarsolyomban lévő poénokat és Suho „parancsát” mellőzve lőttem el őket, így megteremtve  a hangulatot , amit a kezdeti hullaszag se tudott elrontani és az alig mozgó emberekbe kedvet öntött. Az esténk így elég mozgalmasra sikeredett és a fiúk szerintem már alig várták, hogy megszabaduljanak tőlem, következtettem a gyors elköszönési hadműveletükből.

- Mire fel ez a jókedv?- ült ágyam mellé Yeol miután Mei-en kívül mindenki elhagyta a kórtermet.

- Ha minden igaz holnap szabadulok a börtönből. –örvendeztem.  Ezután beszélgettünk még egy kicsit,de láttam, hogy Chanyeol már mindjárt bealszik, így bemásztunk  a mostanra széttolt egyszemélyes ágyamra.

- Azért, ha lehet csöndben csináljátok. –szólt át Mei a függöny mögül nyögéseink hallatára, amit a fészkelődés és a jó pozitúráért folytatott művelet váltott ki belőlünk.

- Tudod mi nem szeretjük, ha néznek vagy hallgatnak közben minket, nem úgy, mint egyesek. - szóltam vissza egy csípőset, majd egy ’chhh’ válasz után csend telepedett a kórteremre.  Csak egy suttogást zavarta ezt meg.

- Jaljayo.- kaptam egy puszit homlokomra . miután Yeol mellkasára húzva ölelt meg.

CHANYEOL lefekvés előtti videója. :3