Seo Young - Valentine's day...

Mikor a manager irodája elé értünk a gyomromban lévő görcs egyre nőtt. Kai nem engedte el a kezem még akkor sem,amikor az SM kíváncsi dolgozói tekintetének tüzében átkeltünk a hall-on. Kettőt kopogtunk az ajtón.
- Gyertek! – jött a válasz.
- Ne izgulj! Minden oké lesz. – suttogta Kai és lenyomta a kilincset. Odabent a hatalmas irodában két bőr kanapé volt egymással szemben. A manager intett, hogy foglaljunk helyet. Már többször is találkoztam vele, de mindig csak futólag. Ez az első ,hogy beszélnem is kellett vele.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idejöttél Seo. Elég fontos dologról szeretnék veletek beszélni. Nem is akarok nagyon kertelni, mert Kai beosztása ma nagyon szoros. Térjünk is a tárgyra. – szólalt meg, kezeit összekulcsolva az ölében. Nyeltem egy nagyot. A férfi tekintete nagyon komoly volt. Éreztem,hogy Kai keze is kicsit megfeszül. Tudtam, hogy ő is ideges.
- Szóval gondolom tisztában vagytok vele, hogy milyen pletykák kaptak szárnyra az elmúlt 1 napban.
-  Igen, de te is tudod,hogy az ilyen légből kapott ostobaságoknak soha sem kell hinni. Nagyon hazugság szagú ez az egész. És mindenki tudja, hogy Seo és én legjobb barátok vagyunk , hiszen ő Luhannal jár. – szólalt meg Kai. A manager mély levegőt vett.
- Én is ezt reméltem Kai, de sajnos mint számomra ma kiderült , ez nem ilyen egyszerű. Nem csak egy kis félreértésről van szó. A sajtó nagyon komolyan ránk szállt és ez a vezetőségnek egyáltalán nem tetszik. És most nem csak a Kai-al való kapcsolatodról van szó Seo, hanem az egész EXO-ról.
- Ezt meg hogy érti? – szólaltam meg.
- A tény ,hogy te Luhannal jársz ,aki már ex-EXO tag és mégis nap, mint nap látogatod az EXO próbáit nagyon nem tetszik a CEO-nak.
- Ugyan miért? – kérdezte Kkamjong.
- Azért ,mert nem véletlenül nem tarthatják vele a srácok se  hivatalosan a kapcsolatot.  Ennek nagyon bonyolult jogi okai vannak,amibe most inkább nem mennék bele. A lényeg az ,hogy válaszút elé kell ,hogy állítsalak titeket. – mondta nagyon komoly hangsúllyal.
- Miféle válaszút elé? Mégis mi ez az egész? – csattant fel a mellettem ülő.
- A CEO ragaszkodik hozzá ,hogy Seo válasszon. Vagy továbbra is kitart a Luhannal való kapcsolata mellett és végleg megszakít minden kapcsolatot az EXO tagjaival vagy fordítva. A kettő együtt sajnos nem megy. Többé nem.  – a szavai hidegzuhanyként értek. Egyszerűen nem bírtam megszólalni. Olyan volt,mintha kiléptem volna a testemből és kívülről nézném önmagamat. Kai szólalt meg helyettem.
- Ezt nem gondolhatjátok komolyan. Ez csak… ez csak valami vicc , ugye? Azért csinálod , mert tegnap késtem ,ugye? Ez a bosszú. Oké, jó poén… - nevetett Kai , de a mosoly rögtön lefagyott az arcáról a manager tekintete láttán.
- Ez nem vicc Kai. Nagyon sajnálom, bár viccelhetnék. . sóhajtott.
- Sajnálja a francokat! Örül neki ,hogy más emberek életével szórakozhat. Maguk itt mind élvezik ezt. És ne próbálja meg nekem bemagyarázni ,hogy nem így van.  De én nem vagyok a bábjuk , amit kedvük szerint rángathatnak. Azzal találkozok és akkor amikor én akarok és senki nem fogja nekem az ellenkezőjét mondani. Még az SM sem. Remélem érthetően fogalmaztam! – csattantam fel, felpattanva a kanapéról.
- Seo , kérlek ülj vissza és gondold át amit mondtam. Szó sincs olyasmikről , amiket az előbb a fejemhez vágtál. Viszont vannak bizonyos szabályok , amelyekhez tartanunk kell magunkat. Elhiheted ,hogy ezeket nem én találtam ki. És a te érdekedben mondom ,hogy nagyon gondold át a döntésed. – mondta a manager , nyugodtságot erőltetve a hangjára. Kai a csuklómra kulcsolta a kezét és gyengéden visszahúzott a kanapéra.
- Ezen nincs mit átgondolni. Nem tudok és nem is vagyok hajlandó választani az EXO és a szerelmem között. Nem kérhetnek tőlem ilyet. És különben is. Luhan már 6 hónapja nem az EXO tagja. Miért csak most lett ez ilyen fontos?
- A mai botrány miatt rólad és Kai-ról. A sajtó a szokásosnál is jobban érdeklődik utánad. Reflektorfénybe kerültél Seo és ez a vezetőségnek is feltűnt. És nem tetszik nekik,hogy Luhan barátnőjeként kapcsolatba hoznak az EXO-val. Szóval választanod kell. És ezt s választást hivatalossá is kell tennünk.
- Hogy érted azt , hogy hivatalossá? – szólalt meg Kai. A manager az üveg asztalon lévő fekete mappáért nyúlt és a tartalmát elénk rakta. Két nyilatkozat volt. Az egyik arról szólt,hogy az minden kapcsolatot megszakítok Luhannal és semmilyen módon nem érintkezem vele vagy lépek vele kapcsolatba. A másikon ugyanez állt csak az EXO-val. Mindkettő alján ott volt a pontozott vonal az aláírásomnak. Na itt telt be a pohár. Mégis mi a fenét képzel az SM magáról? Azt várja el tőlem ,hogy válasszak a legjobb barátaim és a szerelmem között? Hát ezt nagyon gyorsan felejtse el. Kai szemei is elkerekedtek a két papír láttán.
- Ezt ti sem gondoljátok komolyan. – szólalt meg. A manager szóra nyitotta a száját,de én megelőztem. Felkaptam a két papírt az asztalról és a szeme láttára téptem őket ketté, majd az asztalra szórtam a darabokat.
- Ez a véleményem magáról és az SM-ről. És nem érdekelnek a következmények. Pereljen be,ha nagyon akar. De én nem leszek senki rabszolgája. Most pedig ha megbocsájt dolgom van. Jössz Kai? – fordultam barátom felé.
- Nem. Ő még nem megy. Ha te nem is vagy hajlandó erről a témáról beszélni tovább, Kai-al még beszédem van. És remélem meggondolod magad. A te érdekedben. Távozhatsz.
- Ne féljen, nem fogom meggondolni magam. – néztem a szemébe és kiviharzottam az ajtón.

Olyan sebességgel vágtattam le a lépcsőn,hogy majdnem fellöktem 3 tranieet a bejáratnál. Bepattantam a kocsimba és a sebességkorlátra fittyet hányva vezettem hazáig. A srácok már otthon voltak. Ahogy beértem a nappaliba kibukott belőlem ez az egész. Mindent elmondtam nekik. Jól esett kiadni magamból. Már este 10 óra volt és még mindig a mai nap történéseiről beszéltünk. Seiji annyira kiakadt ,hogy be akart menni az SM-hez ,hogy kicsapja a balhét , de szerencsére sikerült lebeszélnünk róla. Azzal nem oldottunk volna meg semmit ,csak rosszabb lett volna a helyzet. Már ha lehet ennél rosszabb. Olyan éjfél körül feküdtünk le aludni. Előtte még felhívtam Kai-t , hogy minden oké-e. Annyira nem nyugtatott meg,de azért nagy nehezen el bírtam aludni. 

A srácok másnap reggel egyetemre mentek, úgyhogy korán elhagyták kis lakunkat. Olyan 10 óra körül keltem fel. Vagy 20 percig csak feküdtem az ágyban és a plafont bámultam. Nem volt kedvem semmihez , főleg nem a tegnapiak után. Aztán nagy nehezen rávettem magam arra ,hogy kimenjek a nappaliba. Ahogy kiléptem a szobámból tátva maradt a szám. Az egész lakás tele volt szórva rózsa szirmokkal és a nappaliban a kanapén ott ült Luhan Hollyval az ölében. Bennem akadt a szó. A kezemet a szám elé szorítva mentem oda szerelmemhez, aki hatalmas mosollyal az arcán állt fel és magához húzott.

♥

- Meglepetés! Boldog Valentin Napot Seo! – suttogta a fülembe.
- Uramisten. Teljesen elfelejtettem . –mondtam , fejem a vállába temetve. Vagy 10 percig csak álltunk és öleltük egymást. Egyszerűen úgy éreztem,hogy a karjaiban nem érhet baj.
- Semmi baj. Én nem felejtettem el. Remélem tetszik és nem lett túl csicsás. – mosolygott rám , egy tincset kisimítva az arcomból.
- Nem ,nem. Egyáltalán nem. Imádlak is érte. Ez… annyira aranyos tőled Luhan tényleg….
- De? Mi a baj Seo? – kérdezte. Túl jól ismert. Kézen fogtam és leültem vele a kanapéra. Szépen, lassan elmondtam neki a tegnap történteket. Ő végig csendben hallgatott, csak néha ráncolta össze a szemöldökét. Aztán mikor befejeztem a történetet csak magához ölelt. Éreztem,hogy az eddig bent tartott könnycseppjeim most megállás nélkül hullani kezdenek. Egyszerűen nem bírtam már tovább visszatartani őket. Luhan Olyan szorosan ölelt magához,hogy éreztem a szívdobogását. Az ütemes dobogás egy kicsit megnyugtatott. Mély levegőt vettem és elengedtem Lulu, majd a szemébe néztem.
- Ígérd meg ,hogy nem hagyod ,hogy ezt csinálják. Tudod,hogy képtelen lennék választani. Tudod , hogy … - kezdtem, de a mondat vége ismét sírásba fulladt.
- Hé hé , Seo! Nézz rám! Minden rendben lesz. Megígérem. – emelte meg a fejem az államnál fogva és ajkait gyengéden az enyémekre tapasztotta. A lágynak induló csókot kezdtük egyre jobban elmélyíteni ,míg végül már egymásba gabalyodva feküdtünk a kanapén ruha nélkül. Annyira régóta vágytam rá,hogy újra ilyen közel érezzem őt magamhoz. Elmondhatatlanul sokat jelentett nekem ,hogy itt volt most velem. És az SM nagyon téved, ha azt hiszi ,hogy bármilyen beleszólása is van a vele vagy az EXO-val való kapcsolatomba. Feldughatja magának a szerződését, mert az biztos,hogy én egyiket se fogom aláírni. 

Olyan délután 5 fele Mia, Seiji és Kio hazaértek. Luhannal éppen egy filmet néztünk (ne kérdezzétek melyiket,mert nem éppen arra koncentráltunk khm..). Lakótársaim arcán nem láttam meglepettséget,amiből arra következtettem,hogy tudtak Luhan kis valentin napi akciójáról.
- Végre mosolyogsz Seo! Tudtam,hogy Luhan fel tud majd vidítani. – lelkendezett barátnőm és lehuppant mellénk a kanapéra. Közben a fiúk is leültek egy-egy fotelba.
- Szóval ti tudtatok erről? – néztem rájuk gyanús tekintettel.
- Hát persze. Mit gondolsz ki engedte be? Neem, nem kell megköszönni. – nyúlt el Seiji az ülőhelyén.
- Nekem majd mindjárt mennem kell,mert Sun-nal valentin napozunk, csak látni akartalak titeket együtt. Annyira de annyira cukik vagytok. És az SM-nek meg semmi köze hozzátok. Semmi! – nyújtozott ki Mia, majd felállt a kanapéról és bement a szobájába átöltözni. 10 perc múlva már kész is volt és egy levegőbe dobott puszi kíséretében kisietett a lakásból. Örültem neki,hogy ennyire jól kijönnek Sun-nal.
- Hééé ti agglegények , ne nézzetek már ilyen komoran. Mit szólnátok hozzá ,ha elmennénk valahova ma este? Na? Ez az én valentin napi ajándékom nektek. – néztem japán barátaimra. A szemük szinte egyszerre csillant fel.

Gyorsan összekészültünk és a belváros felé vettük az irányt. Az egész este nagyon jól telt. Teljesen megfeledkeztem a gondjaimról. Imádtam érte a srácokat. Luhan-t többször is hívta a managere , míg végül már nem bírta tovább lerázni és mennie kellett. Nagyon sajnáltam,hogy nem tudtunk több időt együtt tölteni, de még ez a kicsi is nagyon sokat jelentett nekem. Hosszas búcsúzkodás után végül nagy nehezen beszállt az érte küldött kocsiba, én pedig csak álltam és néztem,ahogy elhajt.
- Hé Seo ,fel a fejjel. Itt vagyunk neked mi. Seoul két legjobb pasija. – karolta át a vállamat Seiji és Kio két oldalról, majd egyszerre egy-egy puszit nyomtak az arcomra. - Háát , akkor nincs is okom szomorkodni ,igaz? Na, induljunk el valamerre ,mert fiatal még az éjszaka. – nevettem és kézen fogva lovagjaimat elindultam a Seoul-i éjszakába. Alig tettünk meg pár lépést és egy ismerős arcba botlottunk.
- Lucas?! – csattantunk fel egyszerre Min testvére láttán. A srác éppen annyira meg volt lepődve,mint mi ,de a szája hatalmas mosolyra húzódott.
- Hello srácok. Rég találkoztunk. – vigyorgott.
- Te meg mi a francot keresel itt haver? – szólalt meg Seiji.

Kio valentine-ja xd

- Az egy hosszú és fárasztó történet. A lényeg,hogy most egy ideig Seoulban leszek. Jó is ,hogy összefutottunk. Nem akartok velem eljönni abba a bárba ott? – mutatott a túloldalon lévő sztriptíz klub-ra.
- Hátőőő nem nagyon vágyom arra,hogy fél pucér nők tekeregjenek rajtam, de ti mehettek srácok – nevettem.
- Nem szívesen hagynánk most egyedül Seo-t. Igaz Seiji? – lökte meg Kio szőke hajú barátunkat, aki éppen kidülledt szemekkel vizsgálgatta az említett helyet.

Seiji már nagyon menne xd

- Hogy mi? Ja igen ,hogyne ,persze…. de de srácok ,valentin nap van és én annyira magányos vagyok ezen a gyönyörű napon és úgy érzem ,hogy szükségem lenne egy kis …
- .. Egy kis dugásra? – fejeztük be egyszerre a mondatát Kiosuke-val.
- Ti mondtátok ki. Nem én. – emelte égnek a kezét Seiji.
- Jól van ,nyugodtan menjél. De ha a rendőrségre kell majd értetek mennünk megint akkor jobb ,ha tudjátok: ezúttal nincs itt Ian ,hogy kifizesse az óvadékot. – sóhajtottam.
- Nyugi Seo. Vigyázok rá. Reggel épségben visszakapjátok . –kacsintott Lucas.
- Ugye nem baj ,Seo? Vagy szeretnéd,hogy inkább veled maradjak? Komolyan. – nézett rám Seiji.
- Na menjél már gyorsan abba a klubba, vagy én foglak odatolni. – öleltem át nevetve. Ő csak elmosolyodott és egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra,majd Lucas-sal az oldalán az utca túloldala elé indult.
- Idióták. Azért én is megnéztem volna azt a bárt… - nevetett Kio ,mire én csak oldalba vágtam.
- Na gyere. Keresünk neked is valakit akivel Valentin napozhatsz. – karoltam belé és elindultunk az utcán. Az este további része is nagyon jól telt. Kioval vagy 5 különböző helyre beültünk és rengeteget táncoltunk meg nosztalgiáztunk. Tényleg nagyon jól éreztem magam. Egészen addig,amíg meg nem láttam azt a bizonyos cikket a neten.....

Yemin - Valentine's day

Alapjáraton nem szeretem a Valentin napot. Elcsépelt Amerikai szokásnak tartom amivel a boltosok megtömhetik zsebüket csupán azzal, hogy termékeiket rózsaszín habos-babos szívformájú díszdobozkába rejtik. Az utóbbi időben nem is foglalkoztam vele, bár párom párszor célzást tett rá az évek során, hogy milyen jó is látni, hogy ilyen formában is kifejezik a párok a szerelmüket. Hát jó... értek én a célzásból és mivel mostanság amúgy sem felhőtlen a kapcsolatunk nem árt megerőltetni magamat..hisz ebbe még senki nem halt bele... Már hónap elején lefoglaltam holnap estére egy szép kis étterembe két személyre helyet de azzal nem számoltam, hogy Tao sérülésével még több vitába keveredünk. Többször megkértem, hogy maradjon a seggén de persze mit is várok az önfejűek kiskirályától aki csak azért sem tenne úgy ahogy kérem. Vitát szül vita hátán az aggódásom és az ő túlzott nyughatatlansága....persze ma sem történt másképp.

-Yemin! Csak elmegyek próbára. Nem táncolok meg semmi de legalább had legyek ott.-hisztitett ismét.
-Persze ha meg fordított esetben lennénk te még lazán az ágyhoz is kötöznél. Amúgy is legutóbb mikor azt ígérted, hogy nem táncolsz én pedig vittem nektek ebédet akkor is épp 'nem táncoltál' igaz?-nézek rá szúrós szemmel.
-Az egy rosszul elkapott pillanat volt!-mentegetőzött.
-Jó ezt meséld annak aki elhiszi. De tudod mit? Menjél... nem érdekel azt csinálsz amit akarsz. De ide haza ne gyere! menj a dormba... nem vagyok kíváncsi ma már rád.-fújtatok majd választ nem várva bevonulok műtermembe ő pedig ahelyett, hogy utánam jönne hangos ajtócsapódással távozik.
Hát az eszem megáll...még neki áll feljebb.

A nap további része nem telt túl gyorsan. Zene hallgatás mellett az újabb megrendeléseimet próbáltam befejezni és szinte a gondolataimat sem hallottam Marilyn Manson eszeveszett ordításától de a dühöm határozottan kezdett elszállni tőle. Órákra elvonultam a külvilágtól majd mikor Dodo szinte rám tört és kezembe nyomta mobilomat lentebb vettem a zenét. Kris...legalább harminc nem fogadott hívásom van tőle így kicsit megtörölgettem a kezem majd miután Dodo magamra hagyott visszahívtam.

-Yem! Legalább ezerszer hívtalak.-sóhajtott a vonal túloldalán.
-Bocsi festettem. Mi a helyzet?-mosolyogtam, hisz végre hallhatom hangját...már nagyon hiányzik.
-Hát tudod Mei itt van velem... és hát Layel nincs mostanában minden a helyén így kicsit szervezkedtünk, de azt hiszem ő nem fog örülni ennek.-morgott egy kicsit.-Engesztelő ajándék ötlet kéne.
-Hmm. Mennyire lesz mérges?-kuncogtam kicsit a telefonba.
-Nagyon?!
-Akkoooooooor.-gondolkoztam el.-Egy kocsi?-javasoltam.
-Ez jó ötlet Yem. Folytassuk skype-on... és segíts választani!-majd választ nem is várt le is tette a telefont.
A délutánt szinte végig kocsi keresgéléssel töltöttük, meg persze lényegében mindent megbeszéltünk ami történt az utóbbi időben.
-Ez lesz az! -mutattam neki egy rózsaszín Porschet.-Ezt tuti imádni fogja.-mosolyogtam.
-Okkéééé. Akkor ez elintézve. Megyek és utána járok.
-Mond meg neki ha odaadtad, hogy taposson a gázba. Egy ilyen autó új vezetési stílust követel meg.-vigyorogtam.
-Rendben Yem átadom.-kuncogott.-Amúgy a te meglepid is úton van.
-Micsoda?-kerekedtek el a szemeim.
-Ha elmondom már nem meglepetés! Most megyek Yem.
-Rendben. Hiányzol nagyon. Szóval számíts rám a közeljövőben. Sziaaaaa.-nyújtottam el a köszönést és egy puszit küldtem neki kamerán keresztül.
-Te is nekem. Szia.-ezzel bontottuk a hívást.

Este párom valóban úgy tett ahogy kértem. Nem jött haza hozzám hanem a fiúkkal ment a dormba. Aggódtam érte ezért felhívtam Baekhyun-t, hogy mondja el mi volt ma persze szigorúan az orrára kötöttem, hogy ez a beszélgetés meg sem történt. Miután megnyugtatott, hogy semmi baj nem volt Tao él és virul megnyugodva bontottam a vonalat.

Másnap reggel felébredni se volt időm, egyből vissza is aludtam ahogy egy test került mellém az ágyba. Ki sem kellett nyitnom a szemem hisz az ismerős illat egyből elárulta, ki a betolakodóm. Átöleltem minden haragot félretéve és már újból aludtam is.
Tizenegy óra magasságában ébredtem még mindig abban a helyzetben, ahogy reggel vissza aludtam. Tao ébren volt már és nézett mikor én még csak nagyokat pislogtam.
-Nem ér ilyenkor nézni.-fúrtam arcom oldalába.
-Én mindig nézhetlek.-hallottam hangján, hogy mosolyog majd egy puszit nyomott hajamba. Lassan összeszedve magunkat lebattyogtunk a konyhába, ahol egy szépen megterített asztal fogadott tele finomabbnál finomabb dolgokkal de figyelmem az életemet többször is megmentő kedvenc feketémen akadt meg.
-Te hajnalban elmentél a város másik végébe, hogy elhozd a kedvenc kávém?-esett le állam.
-Ez egy amolyan ne haragudj és egyben szeretlek kávé.-ölelt magához.
-Hogy ezek a kávék manapság mennyit tudnak beszélni.-kuncogtam majd lehúztam magamhoz egy apró csókra.
Reggeli után kitalálta, hogy menjünk el kocsikázni akkor még mit sem sejtettem arról, hogy nem fogyott még ki a meglepetésekből.
Elindultunk autóm felé de mikor hátulról elkapta derekamat, és befogta szememet már tudtam, hogy még nincs vége. Lassú léptekkel oda botorkáltunk teljesen autóm elé kinyitotta az ajtót és el engedte szememet, de nem engedett el csak másik kezével is átkarolt.

Szépen elrendezett ajándék tasakok és egy gyönyörű csokor fogadott az ülésen én pedig könnybe lábadt szemekkel fordultam hátra, hogy átöleljem.
-Mivel érdemeltem ezt ki?-néztem fel rá.-Hisz mostanság nem épp minta barátnőként viselkedek.
-Nem számít, hogyan viselkedsz. Én ettől még ugyanúgy szeretlek és nem akarlak még egyszer elveszíteni.-válasz helyett csak egy hosszú csókba vontam majd mikor elváltunk felkaptam a csokrot vissza szaladtam a házba, hogy vízbe tegyem, majd ismét páromhoz rohantam.
-Na akkor merre menjünk ma?-mosolyogtam rá.
-Kiránduljunk egyet.-viszonozta mosolyom majd beült mellém. A gázra taposva egész hamar odaértünk úti célunkhoz ami egy helyes kis rét egy tó mellett. Majd leparkolva kiszálltunk autómból. A csomagtartóhoz siettem és előpakoltam. Persze sejtettem, hogy a mai napot együtt töltjük ezért éjjel bekészítettem egykét dolgot. Kivettem a nagy hűtőtáskát és a plédet majd kipakoltam a tó szélére.
-Ohh szóval nem kirándulni jöttünk. Mi történt hisz utálod a Valentint!?-nézett rám félmosollyal.
-Aha a te lábaddal kirándulni? Még mit nem. Csüccs!-nyomtam le a kiterített plédre és előpakoltam a bort és egyéb finomságokat. Az egész délutánt együtt töltöttük már a nap is lement. Úgy döntöttünk az étterem foglalást lemondjuk inkább itt maradunk még egy kicsit. Mikor szinte teljesen lement a nap előhalásztam a csomagtartóból egy halom gyertyát amit még legutóbbi romantikus kiruccanásunknál dugtam el és meggyújtottam őket ezzel még romantikusabbá téve az estét. Az éjjelt végül egymásban elmerülve az elhagyatott tóparton töltöttük. Lehet egyszer még megszeretem ezt a napot!

Danbi: Happy Valentine's day?!

kis szemem fénye *-*

- Gyere kincsem, megyünk mami látogatóba. – kaptam fel Babyboyt, majd vállamra akasztottam a táskát. Elköszöntem két kis szörnyetegemtől, majd kimentem megnézni Namsongot is.

- Menj nyugodtan, nem lesz semmi baja. – adott Tokiya egy puszit az arcomra és kilökdösött az autóhoz.  – Majd hívj, ha végeztél. – ültetett be és indított útnak.

Mivel Chanyeol eléggé el volt foglalva így nem erőltettem ezt a Valentin napot. Mikor február elején felhoztam, hogy csinálhatnánk valamit közösen, messze a többiektől ő egyből lepattintott, így nem erőltettem a dolgot és megbeszéltem Tokiyával, hogy kárpótlásul velem tölti a napot, de kizárólagosan csak kettesben. Ezért megyünk mi most a nagyszülőkhöz JiSangal. Mivel még nem látták azóta, hogy megszületett és arról is csak azért tudnak, hogy van unokájuk, mert az újságban látták, ugyanis én nem nagyon beszéltem velük erről, ha néhanapján felhívtuk egymást telefonon, apám meg szégyenként élte meg azt, hogy a lánya 20 évesen felcsináltatta magát. Tény, hogy nem tervezett baba volt JiSang, de életem legjobb döntése volt, hogy megtartottam, mert így mindig velem van egy kis darab Chanyeolból.

- Szia kincsem. – jött ki mama üdvözölni minket. Őszintén bevallom, bármennyire utálom a családom férfi tagjait, mamát imádom. Mindig , ha gáz volt őt fel lehetett hívni és habár nem tudott mellettem lenni nagyapám miatt, mert szerinte annak a ribancnak a gyereke csak szégyent hoz a családra, így nem találkozhatott velem azóta mióta elköltöztem ebből a házból. Részben ezért is lettem olyan, amilyen, mert még tőlük se kaptam meg a kellő szeretet, amire szükségem lett volna gyerekkoromban. 

-Szia Mama. Zavarok? – böktem fejemmel az ismeretlen kocsikra.

- Nem. – nyújtotta kezét, hogy elvegye JiSangot tőlem.

- Biztos?

- Te sose zavarsz kincsem.

- Neked lehet nem, de más szerintem nincs ezzel így. – Mama ezután nem válaszolt csak elindult befele. Csendben követtem és nem firtattam tovább a dolgot. Jobbnak láttam, ha ezt a témát mellőzzük itt tartózkodásom ideje alatt. A házba beérve hangos nevetést csapta meg a fülem. – Nem tudtam, hogy az öreg tud nevetni is.

- Danbi…- fordult hátra mama mielőtt beérhettünk volna a nappaliba. – Valamit nem mondtunk el neked.

- Oh ezen most meg kéne lepődnöm? Nem mondtál vele újdonságot az a helyzet. Habár tudok róla, hogy ezzel a családdal semmi nincs rendben, mert veleéig romlottak vagyunk.

- Danbi…

- Jaj, mama ne szörnyülködj, te is nagyon jól tudod, hogy nem vagyok egy mintagyerek.

- Ki a nem mintagyerek? – jött ki apám, hatalmas vigyorral az arcán.  Megszólalni nem tudtam mikro megláttam. Lefagytam egy pillanatra és csak akkor eszméltem fel, mikro JiSanghoz gügyögött.

- Ne érj hozzá a mocskos kezeiddel. – vettem át mamától a picit.

- Danbi, kicsim…

- Ne vedd… ne szólj hozzám. – hagytam faképnél fateromat és beléptem a nappaliba. Öhmm. Hát sziasztok. - bólintottam egyet meghajlásképpen, mert a gyerekkel a kezemben többre nem voltam képes. – Azt hiszem nem a legjobbkor jöttem. – fordítottam volna hátat, de mielőtt egy lépést tehettem volna egy mély hang megakadályozott benne.

- Pont a legjobbkor jöttél. Már nagyon vártam, hogy egyszer találkozzak veled Danbi. – meglepődve néztem a fiúra.

- Igen? És kihez van szerencsém?

- Szerintem ezt ne itt beszéljétek meg. Menjetek ki a kertbe addig én vigyázok a picire. – mondta mama.

- JiSang… Park JiSang a neve.

- Annak a féregnek a nevét…

- Az orvosom nevét kapta. – szakítottam félbe nagyapámat. – De neked ehhez semmi közöd. És Chanyeol nem féreg. Sokkal jobb ember, mint ami te valaha is leszel. – adtam át mamának a picit és csuklón ragadva az ismeretlent fiút, száguldoztam ki a kertbe. – Bocsánat. Általában nem szoktam így viselkedni. - próbáltam mentegetőzni.

- Nem kell bocsánatot kérned.  Tudom hogy viszonyulnak hozzád. Érthető a reakciód.

- Honnan tudsz…

- Jaj még be se mutatkoztam. Lee Taehwan vagyok. A féltestvéred.

- Mi?! A féltest…vérem? Ugye most csak viccelsz?

- A legkevésbé se. – ezután mesélt kettőnk kapcsolatáról, a családi hátteréről és sok minden egyéb másról. Úgy éreztem egy órás beszélgetés után, hogy már évek óta ismerem a velem szemben ülő személyt. A mosolya erőt adott, és jókedvre deríted. A lénye meg bizalmat sugárzott felém.  Megdöbbentet a hír, hogy van egy féltestvérem, de ugyanakkor örömmel töltött el, hogy végre D-n kívül van egy normális ember körülöttem.

- Sajnálom, de mennem kell.

- Mi lesz a picivel?

- Nem merem itt hagyni. Az a két…Az a kettő nem érhet hozzá.

- De mi lesz a Valentin nappal?

- Hát…

- Majd én vigyázok rá. Ebédre ugrottam át szóval utána magammal viszem, és este érte jössz.

- Nem is tudom.  Bunkóság lenne rád tukmálni.

- B, én ajánlottam fel, hogy vigyázok rá.

- Köszönöm.- adtam egy puszit Hwanni arcára, majd elköszöntem a többiektől is. Mama és újdonsült családtagom kikísértek a pici JiSangal.

- Érezd jól magad. – integettek nekem.

- Ti is, majd este átugrom.

Miután bekocsikáztam a belvárosba az egyik piros lámpánál állva elővettem telefonom és tárcsáztam Tokiyát.

- Ohh a rohadt életbe vedd már fel. –akadtam ki mikor második hívás után is csak az üzenetrögzítő jelentkezett. Nem próbálkoztam többször inkább elindultam hazafele, de mielőtt irányt változtathattam volna kaptam egy sms-t, amiben az állt, hogy 15 perc múlva a kedvenc kávézónkba találkozzunk.  Mivel a belvárosban elég nehéz parkolót találni, így egyből Mei táncstúdiója felé vettem az irányt, mivel ott mindig van 2 parkolóhely a tulajnak és elég közel is volt az AA Cafehoz.

Mikor odaértem egyből bementem és szememmel végigpásztáztam az egész helyiséget, de sehol nem találtam drága barátom. Már éppen tárcsáztam volna, mikor az egyik pultos egy shake-t hozott ki nekem,mondván a ház ajándéka. Már itt sejtettem, hogy valami turpisság áll az egész mögött, de azért jóízűen elfogyasztottam a potya italt.  Mikor végeztem újabb sms-t kaptam. Mosolyogva álltam fel és követtem az instrukciókat, amik elvezettek kedvenc pizzázómhoz.  Itt már meg se lepődtem azon, hogy a ház ajándékaként kaptam egy szelet garnélás pizzát diétás kólával.  Miután ezt is elpusztítottam jött az újabb üzenet. Követve az utasításokat a Cheongdam park bejárata előtt álltam.  Mivel itt véget értek az üzenetek vártam, hogy mit csináljak. Két perce lehettem ott mikor egy kisfiú két tornado potato-val a kezében odarohantam hozzám.

- Egy bácsi küldte őket. - nyújtottam felém mindkettőt.

- Köszönöm. –vettem el tőle őket egy mosoly kíséretében. Ahogy megvált a meleg édességtől eltűnt szemem elől.  – És mivel kezdjek kettővel?

- Az egyik add nekem. – egyből megfordultam és meglepetten figyeltem, ahogy egyik pálca köddé vált.

- Chanyeol? Te idióta.- kezdtem el mellkasát ütlegelni, majd hozzá bújtam.  Annyira boldog voltam, hogy itt állt előttem. – Tokiyát ezért otthon kinyírom. – húzódtam kicsit hátrébb, majd duzzogva arrébb lépkedtem.

- Nem lesz arra időd. – nyúlt kezemért, ujjainkat összekulcsolta és húzott maga után.

- Miért?

- Majd meglátod.

- Gonosz vagy.

- Nem vagyok, csak nem lenne meglepetés, ha előre elmondanám.

Ezután nem esett közöttünk több szó. Csendben sétálgattunk a parkban, majd egy idő után elindultunk a táncstúdió felé.

- Honnan tudtad, hogy itt parkolom?

- Van információ forrásom. - kacsintott egyet,majd az épületből japán barátom lépett elő bűnbánó arccal.

- Ezért még számolunk. – fenyegettem meg, de nem sokáig zsörtölődhettem,mert drága Saur párom betuszkolt a kocsiba, bekötötte az övem, majd ő beült a volán mögé és útnak indult. A motor egyenletes zúgása mellett beszundikáltam és csak akkor ébredtem fel, mikor megéreztem Channie karjait magam körül, ahogy kikap az ülésből.

- Jézusom mit csinálsz?! – kezdtem el kapálózni, aminek eredményeképpen Yeol elvesztette egyensúlyát és a földön landoltunk mindketten. 

kicsit hideg volt hozzá, de akkor is gyönyörű *-*

- Nem akartalak felébreszteni, de máskor inkább szólok. – vakargatta fejét.

- Nagyon fáj? – másztam rá és néztem szemeibe bűnbánóan.

- Nem vészes. – ölelt magához. - De inkább menjünk be.

- Hova? – néztem körül. – Atya…úr..isten.  – egyből felpattantam és berohantam a kis fakunyhóba.  Délután egész végig a parton sétáltunk, jó párszor meghemperegve a homokban, mert nem mi lennénk, ha csak normálisan kézen fogva sétálgatnánk a romantikus naplementében. Az olyan unalmas lenne és nem igazi Saur páros.

- Menj öltözz át. – küldött eb Chanyeol a házba.

- Öhmm. Oké, de nem hoztam semmit.

- Bőröndben van minden. 

Bólintottam egyet és bementem a házba. A szobában két bőrönd volt, az ágyon meg egy nagy doboz. Egyből odamentem és kinyitottam. Egy ezüstös maxiruha volt benne. Szerelem volt első látásra. Gyorsan letusoltam, felvettem a  ruhát , kiengedtem szőke hajzuhatagom, felvettem az ágy mellett díszelgő cipőt és elindultam a part felé.  Chanyeol egy gyertyákkal kivilágított asztal mellett várt egy vörös rózsával a kezében.

- Imádlak.  – kezeim közé fogtam arcát és lágy csókot hintettem ajkaira. Ő időközben egy takarót terített rám, mert bár imádtam ezt a ruhát, de meg kell hagyni elég hideg volt még, ilyen öltözékhez.  Channie elvált ajkaimtól és az asztalhoz terelgetett. Kihúztam nekem a széket, majd ő is helyet foglalt velem szemben. Öntött egy pohár pezsgőt és nekiláttunk a fenséges vacsorának. Miután megettünk mindent, újrapróbálkozott azzal , amit a kocsinál meghiúsítottam. Átsétált hozzám, homlokomra lágy csókot hintett, majd a karjaiba kapva cipelt be a házba. Óvatosan lefektetett a felfüggesztett ágyra, majd eltűnt, hogy várjak egy picit. Pár perc múlva felcsendült Ajoo egyik száma és Chanyeol félmeztelenül betáncikált a szoba közepére. Nem kell mondanom milyen reakciót váltott ki belőlem. Habár nagyon is szexy volt, amit csinált én nem bírtam ki és végigröhögtem az egészet.

komolyan tengeri beteg lettem majdnem.XD

- Szóval viccesnek találod a kis sztríptizem?

- Őszintén?- ő bólintott egyet. – Igen nagyon vicces volt. – nevettem fel újra.

- Azt hiszem meg kell, hogy büntesselek. - fogta le csuklóim és egyből ajkaimra mart.  Mivel Nekem már nem volt mitől megszabadítanom és kezeim is le voltak fogva, így hagytam magam, hagy csináljon velem bármit.  Lassan elengedte csuklómat, ujjaival végigszántott egészen karomon, végig simított oldalamon, majd fedetlen combjaimon megállapodott.  Nem sokáig tétlenkedett, ujjai újabb felfedezőútra indultak, de mielőtt bármit is csinálhatott volna, lébe húzott kibújtatott ruhámból. Nyakamhoz hajolt. Forró lehelete égette bőröm.  Ajkaival súrolta kulcscsontom, de ügyelt arra, hogy ne érjen hozzám hosszan.

- Chanyeolh, ne kínozzh.  – túrtam ujjaimmal hajába.  De ő nem hallgatott rám. Ott folytatta ahol abbahagyta. Fogaival végigszántott fedetlen vállamon,majd lágyan harapdálni kezdte bőröm. Nem sokáig időzött el, egyből haladt lejjebb. Melleimmel kezdett játszadozni. - Chanh…yeolh. – sóhajtottam. – Érezni akarlakh. – utasítottam,de kínzásom így se maradt félbe.  Hosszú percekig húzta agyam, a fél érintésekkel, majd hirtelen meggondolta magát és lerántotta bugyimat rólam.

- Azt hittem, már sose jutunk el idáiiiigh.- nyögtem bele a mondat végébe mikor megéreztem magamban.  Percekig ringatóztunk, mikor nyögéseinktől és sóhajainktól zengő szobát hangom barangolta be.- Úristenhh…tengeri beteg leszek. – próbáltam viccelődni azon, hogy a felfüggesztett ágy velünk együtt mozgott… Éreztem, hogy már nem sok van hátra.  Testem ívbe feszült és elért a gyönyör lassú hulláma. Chanyeol se húzta sokáig, pár lökés után zihálva omlott rám.  Sokáig feküdtünk egymás karjaiba bújva mikor rájöttem, hogy az idilli hangulatnak vége és vissza kell mennünk a valóságba.

- Mi a baj B?

- Úristen megfeledkeztem JiSangról. Vissza kell mennünk. - ugrottam fel az ágyról magammal rántva a takarót.

- Tokiya meg D vigyáznak rá.

- De D Califroniában van.

- D ma reggel visszajött, majd ők elmennek a piciért a nagyszülőkhöz.

- Nem, haza kell mennünk. - guggoltam le a bőröndhöz.

- Miért? Tudják hol laknak és el tudnak menni érte. A pici meg kibír egy napot nélkülünk.

- De nem a nagyszülőknél van a gyerek.

- Hanem?! Mondd, hogy valami közeli ismerősnél. A lányok vigyáznak rá ugye? – nem válaszoltam csak nemlegesen megráztam a fejem. – ÚRISTEN B KINÉL HAGYTAD A GYEREKET?

- A fél…testvéremnél.- suttogtam.
- Kinél? – nézett rám meghökkenve.

- A féltestvéremnél.

- Miért nem mondat, hogy van testvéred?

- Mert én is ma tudtam meg.

- És nála merted hagyni a gyereket?!

- Inkább nála hagytam, mint az apámnál vagy a nagyapámnál.

- De…

- Chanyeol, te ezt nem értheted. Gyűlölőm őket…

- De a tesódat még nem is ismered.

- Sokkal jobban bízom benne,mint abban a kettőben. – hagytam magára Chanyeolt miután magamhoz vettem a telefonom, felhívtam Tokiyát elmondtam neki, hogy hova kell mennie és , hogy ne vigye magával D-t. Neki majd én szeretném bemutatni Hwannit. Bár biztos vagyok benne, hogy tudja az egészet.

- Vigyázz rá és D-re is, édes.- köszöntem el Tokiyától, majd visszamentem páromhoz. – Sajnálom. öleltem át hátulról.

- Ugye tudod, hogy magyarázattal tartozol nekem?

- Tudom és mindent el is fogok mondani, de most hagyjuk a családomat. – lökdöstem az ágy felé szerelmem. 

♥

Mei - Valentin nap

- Gond van? - vakargatta szemeit álmosan testvérem.
-Miért lenne? - fordultam el a mosogatótól.
-Hajnali fél 7 van és Te már két adag csokis muffint sütöttél.
-Nem tudtam aludni. - rándítottam meg a vállam. Kris a naptár felé nézett, majd szorosan magához húzott.
-Legyek a Valatinod? - arcom a mellkasába fúrtam és helyeslően bólogattam.
Miután minden női dolgozót megkínáltam a gondűzőmből, elindultunk a testvér randinkra. Már az ajtón kilépve megláttam az első ajándékom.
-Yemin segített választani. - vigyorgott Kris - És üzeni, hogy taposs a gázra.

Pinky

-Ez egy Porsche. - mutattam fel turbózott járgányomra - És pink. - Kris a kezembe nyomta a kulcsokat, Én pedig szinte berepültem a kocsiba. A motor édesen zümmögött, majd lassan a gázra léptem. Egyenes szakaszokon bátran mentem 100 fölé, ami tőlem nem annyira megszokott, hiszen nagyon biztonságos sofőrként igyekszem betartani a kellő sebesség határt. Az autópályán szinte izzott alattunk a beton, viszont mikor a városba értünk azonnal lassítottam, Kris jót is nevetett rajtam, hogy hiába engedem el magam, a vezetési stílusom akkor sem fog megváltozni. Egy kis kávézóban indítottam a napot, ahol egy Krissel közös interjún vettünk részt. Bátyámat új filmjéről faggatták, míg engem folyton Yixinges kérdésekkel bombáztak. Először le se esett, hogy kiről volt szó, hiszen Én nagyon ritkán szólítottam így, nekem Ő mindig Lay volt. A sok kérdés, felszakította bennem az év elején kapott sebeket. Lassan egy hónap eltelt mióta itt vagyok és eddig sikerült is a sajtót kikerülnöm, de válaszolnom kellett.
-Szereti még Őt? - jött a váratlan kérdés.
-Elnézést, de ez...- kezdte Kris, de megfogtam a kezét.
-Jelen pillanatban magam se tudom, hogy mit érzek Yixing iránt. Talán szeretem még, talán nem, magam sem tudom. De igazából nekem most a legfontosabb a testvérem, miatta jöttem Kínába, miatta hagytam a munkáim Koreába, a tánc csapatom. Nekem most Kris a fontos, az, hogy mindenben támogassam Őt, mint egy igazai jó testvér. - a telefonom rezegni kezdett, a kijelzőre pillantottam, mintha csak megérezné, hogy róla beszéltem. Nem fogadtam a hívást. Folytattam az interjút, nem törődve, hogy  mobilom két percenkét csörög. Mikor végeztünk megittunk egy kávét kettesben, majd elindultunk a fotózásomra, amit még a főnököm intézett el nekem. Komolyan mondom, hogy jobban szeret modellként látni, mint szerkesztőként, annak ellenére, hogy utálok modellkedni. Egy plázába készítettek plakátokat egy esti nagy Valentin napi partyra. Mikor megtudtam, hogy milyen ruhám lesz majd kiugrottam a bőrömből.
-Csak annyit ígérjenek meg nekem, hogy ha kész vagyunk kipróbálhatom. - örömködtem hableányként egy kádban. A fotózás kissé disneys stílus vett fel és rám esett a választásuk, mint Ariel. Mikor odaértünk egy nagyon szép párost fotóztak, reménykedtem, hogy a partnerem is egy dögös kínai modell lesz. Bíztam benne,hogy egyik jó barátom Simon Tham lesz a párom, akivel nagyon sok közös vonásunk van, plusz Ő a kedvenc CK modellem is egyben. Párszor már szerencsém volt találkozni vele. A kádban vártam mikor megjelent.
-Mei?! - örült meg nekem, de sminkje és ruhája, inkább hasonlított egy görög félistenre, mint a kis hableányból jól ismert Eric hercegre.
-Simon. - integettem neki - Te leszel a partnerem?
-Nem sajnos. Én egy stúdióval arrébb vagyok, csak meghallottam, hogy itt vagy és el se hittem. Csodaszép hableány vagy. - nevetett.
-Majd látogass meg a medencébe, ott is lesz pár kép kattintva. - nem beszélgethettünk sokáig, mert a fotósom közbe szólt, hogy nem sokára mennünk kell a medencémhez, ahol a párom vári fog, de még el kell lőni pár képet itt is. Jól éreztem magam sellőként, már régóta kiakartam próbálni, hogy milyen uszonyban lenni. Kris időközben elment forgatásra, így otthagyott engem egyedül.
Kaptam egy kis pihenőt, úgy döntöttem felhívom a csajokat. Mázlimra mindenki egy rakáson volt. Oda csődültek a telefonhoz és tudtam mindenkivel pár szót váltani. B még mindig nagyon furcsán viselkedett és mikor rákérdeztem inkább babyboyra terelte a szót. Nem tudtam sokáig beszélni, hiszen alig 10 perc múlva már szóltak,hogy a medence előkészítették és visznek. Bemásztam és azonnal próbálgatni kezdtem úszni, ami először nem volt könnyű, de a végén belejöttem.

Úszkáltam :P

A felszínre jőve azt hittem elájulok. Lay pillantottam meg.
-Én leszek a herceged. - szégyenlős mosoly jelent meg az arcán.
-Hurrá. - mondtam és jó sellőhöz híven lemerültem. A levegőm fogytán volt ezért újra fel kellett mennem. A medence szélébe kapaszkodva feltoltam magam, amitől Lay összefejeltem vele. Bemászott mellém és miután sikeredett pár olyan képet kattintani, amin úgy nézünk ki, mint egy szerelmes pár, szét ázva kihúztak a vízből. A vádlim olyan szinten zsibbadt, hogy alig bírtam menni. Elköszöntem mindenkitől, küldtem egy üzenetet Krisnek, hogy vacsira lepjen meg.
A hatalmas előcsarnokban a sok ember között is kiszúrtam Őt, amint a kezében egy kávés papírpoharat tart.
-Nem tudtam, hogy Kínában vagy.
-Nem akartalak zavarni. Ha jól tudom, mi szüneteltetjük a kapcsolatunkat. Tehát mi szigorúan csak baráti viszonyban vagyunk, amiből azt következik, hogy neked semmi közöd ahhoz, hogy Én hova és mikor megyek. Ha éppen Makaóra van kedvem menni, oda megyek, ha Tokióba, akkor oda, de lehet, hogy Malibura vágyom. Semmi közöd hozzá Yixing. - nem tudott válaszolni, csak hebegett-habogott. Otthagytam Őt. Kocsimba ülve a könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Kopogtattak.
-Menj el. - szipogtam.
-Nem. Végig fogsz hallgatni. - közölte velem, aztán kinyitotta a vezető ülés felőli ajtót. Az anyós ülésre terelt, arcom a kezei közé fogta és megcsókolt. Hiányzott a puha ajka, nyugodt, szerelmes csókja. Ellenkezni akartam, de nem tudtam. Annyira hiányzott.
-Hiányoztál. - vált ki a csókból.
-Akkor miért beszéltél hülyeségeket?! - hangom rekedtté vált a sírástól.
-Össze voltam zavarodva. A tagok kilépése, a műsorok minden egyszerre sok volt.
-Ezért eldobtál....
-Nem dobtalak el.
-De igen. - újra sírni kezdtem - Lay azért vagyok melletted, mert szeretlek, segítlek, a legjobb barátom vagy. - letörölte a könnyeim és újabb csókba invitált. Eltoltam magamtól - Szállj ki. - bólintott és magamra hagyott.
Haza érve halk zongora szó csapta meg a fülem.
-Kris. KRIS! - üvöltöttem.
-Sajnálom. - lehajtott fejjel masírozott a szobájába.
-Utállak. - tátogtam. A nappaliba rohantam. - Menj el.
-Nem.
-MENJ EL! LÁTNI SEM AKARLAK! - kiabáltam.
-Akkor miért csókoltál vissza?! - felállt a zongorától. Közelebb lépett. Olyan közel volt hozzám, hogy a testünk szinte összeért. Nem nyúlt hozzám, csak nézett. Már olyan régóta vágytam erre a kedves tekintetre, az édes nevetőgödröcskére, az egész lényére. Léptem egyet, hozzá bújtam. Az ismerős illata elkábított.
-Azt hittem nem szeretsz. A mai interjún azt mondtad. - simogatta a hátam.
-Hogy hallhattad?!
-Ott voltam. Kris hívott.
-Hát ezért a csilli-villi autó. - mérgelődtem.
Az est további részét Lay karjaiban töltöttem, kiadtunk mindent, ami a 3 hónap alatt felgyülemlett bennünk.
Vajon minden rendben lesz ez után? Vajon megtudom, hogy kiküldte nekem a gyűrűt, ami azóta az ujjamon csillog?

Lehet rá haragudni? Most küldte ezt nekem <3  

Min - 2 roommates in 1 day

-Bocsi Min,de tényleg mennem kell. – mondta Sehun két csók között,miközben a gatyáját próbálta magára rángatni. Mindig meg akar szökni előlem.

- Nemááár Hunnie. Elegem van belőle,hogy mindig elmenekülsz,mert a manager felhív,hogy próba van. Nem hal bele 10 perc késésbe. – csimpaszkodtam rá.
- Oh,dehogyisnem. Főleg mostanában. Tudod,hogy mennyi pletyka kering rólunk így is. Nem kell még több.
- Na és mióta érdekelnek téged a pletykák?
- Most óta. Te is öltözz fel. A bugyi nem jelenti azt,hogy van rajtad ruha. – hámozta le a kezemet a nyaka körül.
- Jól van Oh Sehun,ezt a mozdulatot megjegyeztem. – ültem le az ágyra durcásan. Az előttem álló két kezével az ágyra támaszkodott,szemmagasságba kerülve így velem.
- Nam Minyung azonnal vegyél fel valamit,vagy nem megyek sehová. –mért végig a szemeivel. Elmosolyogtam magam.
- Rajtad sincs felső. Rajtam miért legyen bármi is? –kacsintottam. Sehun az ajkába harapott,majd ledöntött az ágyra. Ajkaink vad csókcsatába kezdtek. Kezeimmel leügyeskedtem róla a nadrágot,majd hozzáláttam az alsóneműje eltávolításához. Hunnie ajkai eközben a nyakamra vándoroltak.
- Sehun,nem hallod,hogy csörög a ….oh basszus.- a hang hallatán abbahagytuk előbbi tevékenységünket,majd az ajtó irányába fordultunk,ahol egy elvörösödött fejű Chanyeol állt,kezével takarva az arcát. Sehun eközben próbált takarni engem…khmm.-
- Chanyeol! Mondtam,hogy mindjárt megyek!
- Bocsi srácok,nem tudtam,hogy épp akció van….esküszöm,nem láttam semmit. A manager türelmetlen volt és elküldött,hogy szóljak.
- Csodálatos. 2 perc és megyek…kimennél? – nézett kérdően a még mindig az ajtóban állóra.
- Ja,persze...Min,te gyúrsz? – vigyorodott el,mire Sehun hozzá vágott egy párnát.

A füstbe ment reggeli tornám után Sehunnal,a Vogue felé vettem az irányt,mert fotózásom  volt. A
A székházba érve Nana,a recepciós lány széles vigyorral az arcán üdvözölt,majd elnavigált a fotózás helyszínére. Itt jegyezném meg,hogy anyám jelenleg nem tartózkodott Koreában,tehát a légkör sem volt annyira feszült…részemről legalábbis egészen biztosan nem.

manager szerint,ha sikeresek lesznek a képek,akkor a következő hónapban utazom Milánóba egy kampány miatt, úgyhogy reméljük a legjobbakat.

Nem tartott olyan sokáig,élveztem az egészet,szokás szerint. Imádtam a profi csapatot,ami körülvett minden egyes alkalommal. Sokan mondják,hogy a modellkedésben nincs semmi megeröltető: csak pózolsz a kamerák előtt,ami után kapsz egy rakat pénzt. Nos ez egyáltalán nem így van. Igenis fárasztó meló és egyáltalán nem olyan könnyű,mint amilyennek látszik. Mindenestre megérte a fáradtságot. Miután kész lettünk, megbeszéltük a következő fotózás időpontját,majd elköszöntem a csapattól.
Két lépést sem tettem az ajtón kifelé és már csörgött is a mobilom.
- Szia Henry!
- Szi..Min? Jaj,bocsi félrenyomtam, nem téged akartalak.

-          Mi? Szóval félrenyomtál? Nem baj Henry,kicsit sem vagyok megbántva.- játszottam a sértődöttet.
-Jaaaj tudod,hogy nem úgy értettem. Téged is akartalak hívni,mert naggggyon hiányzol,de most egyelőre még turnén vagyunk, jövő héten pedig utazom Kanadába, úgyhogy nincs sok időm. De attól még szeretlek…ugye te is szeretsz? Várj,ne válaszolj.- kuncogás.- Hogy vagy mostanában?
- Idióta vagy. Megvagyok,most éppe..
- Bocsi,most le kell tennem,jön a manager. Bocsi Min,majd beszélünk,puszillaaak.- sípolás. Legalább most már mindenki el tudja képzelni,hogy mit értek a „mostanában nincs időnk normálisan beszélni” alatt.

Délután beugrottam az egyetemre,hogy megtudjam a múltkori vizsga eredményeimet. Mindegyiken átmentem,hál’ istennek. Mostanában kevés időm jut a tanulásra.

-          Minsoo,épp most léptem be a bejárati ajtómon. – szóltam bele a mobilba,miközben leügyeskedtem magamról a cipőmet.
- Akkor remekül időzítettem. Ne kezdj el vetkőzni,mert mindjárt ott vagyok. Na puszi. –sípolás. Remélem nem tervez semmi hülyeséget.
Minsoo valóban sietett. Alighogy letettem a mobilt és bebattyogtam a konyhába,egy kávéért,már meg is szólalt az ismerős hang.

-          Nyitom,szakadj már le a csengőről.
- Tudod,milyen nehéz ez a doboz? –rontott be a lakásba,kezében egy nagyon karton dobozzal. A nappali közepén megállt,majd vigyorogva felém fordult.
- Ajjaj…mi az a doboz, CAP? –léptem felé óvatosan.
- Csak semmi pánik. Nincs benne olyan,amiről nem kérdeztelek meg előtte. Na,csukd be a szemed.

-          Nem szeretném.

-          Miiin!

-          Jól van,jól van. De miért mozog az ott a kezedben?

-          Na,csukd már be!  Utána kérdezősködhetsz.
Eleget tettem hiperaktív barátom kérésének. Zörgést hallottam,majd Cap csitítását. Mi a franc?

-          Okéé,nyithatoood.

-          Jézusom!- ugrottam hátra,amint kinyitottam a szemem. CAP az arcomtól 2cm-re tartotta az ajándékom: egy kiskutyát.

-          Cap,ez egy bernáthegyi kölyök. –szólaltam meg végül,miközben a kezembe nyomta az ásítozó –most még!- kis jövevényt.

-          Igen! Jó,nem? Tudod,milyen sokáig tartott,hogy megszerezzem. Nem volt olcsó mulatság.

-          Minsoo-sóhajtottam- nagyon aranyos vagy és értékelem is,de…egy bernáthegyi? Nem marad mindig ekkora,remélem ezzel tisztában vagy.

-          öhmm…hát persze…deee…az még nem most lesz…és tele vagy pénzzel …majd veszel egy nagyobb lakást…de örüljél már nekiii…nézd,mennyire cuki. –fordította felém a kezemben lévő arcát ( nem szeretem a „pofáját” kifejezést. Még állatoknál sem). A kis gombszemű álmosan pislogott rám.

-          Utállak…

-          Akkor megtartod?

-          Persze,hogy meg.

kis szőrgolyóm <3

-          Juhuuuj de jóóó! –kezdett el ugrálni. – Annyira boldog vagyok Min! És majd,mikor nagyobb lesz,akkor játszhat együtt az enyémeimmel…ésésés segítek tanítani,ha ráérek.

-          Minsoo,nyugi. Köszönöm szépen. –mosolyogtam rá.- De remélem tudod,hogy megkérdezhettél volna…és mi az,hogy tele vagyok pénzzel? Egy kutya attól még felelősség és nem tudom,hogy lesz e rá időm és.. –Cap a számra tette a mutatóujját.

-          Egy szót se többet. Min,neked szükséged volt egy kutyára. Valakire,aki mindig ott van neked,mikor épp Sehun besértődik L.Joera,valakire,aki hozzád bújik,mikor összebalhézol anyáddal,valakire,aki..

-          Jó,jó, elég,nem kell felsorolnod az összes rossz dolgot az életemből. –bokszoltam bele a vállába.

-          Mi lesz a neve?

-          A neve? Legyen mondjuk…Beethoven..tudod,mint abban a filmben.

-          Beethoven? Hááát nekem más ötleteim is lennének,de a te kutyád,szóval annak hívod,aminek akarod. Azt hiszem lány,szóval nem is illik rá a név.

-          Akkor is Beethoven lesz.Csak Beth-nek fogom becézni.

-          Mindjárt más. Na,jó mulatást vele,nekem most mennem kell. Majd csörögj,ha kell valami,én is hívlak amint tudlak,mert mesélnem kell pár dolgot. Ez rád is vonatkozik. Na puszi. Kikísérem magam. –kacsintott,majd megsimogatta a kezemben lévőt,nyomott egy csókot az arcomra és kisuhant az ajtón.

-          El tudod ezt hinni? Mert én nem. –fordítottam magam felé új lakótársamat. Meg kell,hogy valljam,nagyon aranyos volt.
Cap a kartonba elrejtett egy kis kutyaágyat,illetve játékokat és még kutyakaját is,szóval nem kellett leszaladnom a boltba életmentő csomagért Bethnek.

Rögtön rájöttem,hogy nem lesz egy könnyű menet,főleg a szobatisztaságra nevelés,de tanulva barátnőimtől,akiknek ez sikerült,biztos nekem is menni fog…remélem.
A délutánt otthon töltöttem. Felhívtam Baekhyunt és Sehunt is,hogy elújságoljam a hírt. Örültek neki.Baekhyun említett valami majmot,de nem értettem tisztán,aztán le kellett tennie,mert jött a manager. Biztos B csinált megint valamit. Valamikor átmegyek hozzájuk,megnézni a kis csöppséget.
Beth ágyát bevittem a hálómba. Ahogy beleraktam már el is aludt.
Olyan 6 óra körül megszólalt a mobilom.

- Szia Lucas. Mi az?

- Szia Min. Otthon vagy?

-Igen,miért?

-  Király,akkor 10 perc és ott vagyok.

- Mi van?!

-  Ja,Ian nem mondta? Pár napig Seoulban maradok…öhmm…hosszú sztori. Majd elmondom. Lakhatok nálad?

-  Ööö..ja..persze,gyere. –habogtam.

-  Imádlak. Nem sokára érkezem.

Lucas két bőrönddel beköltözött a vendégszobámba. Nagyon furcsa volt,nem nagyon mondott semmi konkrétat. Jetlagre hivatkozva elment a fürdőbe,majd bedőlt az ágyba és már aludt is. Értetlenül állva az egész előtt felhívtam apát.

-  Szia kicsim.

-  Mi a franc ez? Miért van itt Lucas?

- Szóval odaért. Bocs,azt hittem telefonáltam. Elég bonyolult a dolog,de azt akarom,hogy ő mondja el. Most alszik?

-   Ja.

-  Ne haragudj,ha kényelmetlen a szitu,kivesz egy hotelszobát.

-  Nem,vagyis de…ahhh..mi ez az egész apa? Már megint mit csinált?

-   Mondom,hogy neki kell elmondania. Ő mondta,hogy ne mondjak semmit. Most le kell tennem. Majd hívlak. Köszönöm kicsim.

-Mi a franc? –mondtam,csak úgy magamnak. Most komolyan: mi ez a nap?

Yemin - Just two days with B.

Mióta a kis JiSang megszületett még annál is többet nyüzsgök B-éknél mint eddig. Vagy épp ő rohan át fejvesztve a gyerekkel a kezében, hogy s.o.s vészhelyzet van segítsek ha épp Mei nincs a közelben. Bár többnyire ilyenkor felhívom testvéremet, hogy mégis mi a francot csináljunk hisz egyikünk se igazán tudja mit kell egy pár hetes baba elhallgattatása érdekében tenni. Akkor is épp náluk voltam mikor valaki csöngetett. B kirohant majd pár pillanat múlva döbbent arccal jött vissza amire én hasonló arckifejezést viszonoztam mikor megláttam a mellette állót.
-Yem téged keresnek.-vonja fel B a szemöldökét.
-JongSu.... te meg mit keresel itt?-nézek rá döbbenten.
-Otthon kerestelek de csak az a fiatal fiú nyitott ajtót és azt mondta itt vagy gondoltam utána nézek.-mondta egy fél oldalas mosollyal.-Jajj de udvariatlan vagyok. Bong JongSu vagyok.-itt félve rám néz majd vissza B-re.-Yemin apja.- láttam ahogy B-nek kissé kikerekednek a szemei de ő is bemutatkozik. Ezt a pillanatot választja JiSang, hogy eszeveszett üvöltésbe kezdjen jelezvén, hogy ő bizony eleget aludt már és épp ideje foglalkozni vele. B besiet hozzá és vele a kezében tér vissza. Apám csak mosolyog és kicsit közelebb lép.
-Hát szia.-nyújtja kezét a pici felé aki mosolyogni kezd és elkapja ujját. Apám gratulált B-nek a csöppséghez.
-Már nem is emlékszem, milyen volt mikor a lányok ilyen picik voltak.-mosolyog úgy mintha a szép emlékeket keresné. Én pedig egy hangosan hitetlenkedésbe kezdek.
-Mondjuk mert ott se voltál?-vonom fel szemöldököm gúnyosan.-Nehéz olyanra emlékezni ahol lényegében ott sem voltál.-fújtatok.
-Tudom, kicsim és ne haragudj. De mond csak én mikor leszek nagypapa? Bár jobban belegondolva még nagyon fiatal vagyok nagypapának.-kuncog fel.
-Aha... és 18 évesen nem voltál nagyon fiatal 'apának'?-horkanok fel.-De amúgy igazán nem kell ez miatt aggódnod nem leszel soha.-erre a kijelentésemre mindketten odakapják a fejüket értetlenül.
-Történt valami?-súgja oda halkan B célozva arra, hogy esetleg valami baj van e köztem és Tao közt de csak megrázom fejem egy mosollyal. Látom, hogy apám se érti pontosan, hogy mivan szóval csak sóhajtok egyet.-Nem lehet gyerekem.-mondom nemes egyszerűséggel amire mindketten ledöbbennek.-Ne nézzetek már úgy rám mintha azt mondtam volna, hogy már csak három hetem van hátra.-forgatom meg szemeim és tarkómra simítok. -De azért ez igazán nevetséges.... egy olyannak mint te lehetett gyereke te mégis eldobtál magadtól mi pedig akik szeretnénk és vigyáznánk rá...nekünk nem lehet.-mondom lekezelően. -Yemin én nem dobtalak el, hisz felneveltelek.-keményít kicsit a hangján.
-Nem.... te pénzelted, hogy felneveljenek a házadban... ez egy kicsit más.-morgom egyre idegesebben.-És mielőtt végleg kiakadok, azt hiszem most van a legjobb idő arra, hogy elhúzz.-kezdem el tessékelni az ajtó felé. Nem tehetek róla hiába próbálkozik, hisz még mindig egyetlen szavával eltudja érni, hogy a plafonra másszak. Még az ajtóból egyszer visszanéz mielőtt indulatosan rávágnám azt. Fújtatva megyek vissza a konyhába ahol barátnőm lefagyva áll.
-Hát ez.... felettébb érdekes volt.-néz rám döbbenten.-És miért nem mondtad?-néz rám kérdőn.
-Nem láttam jelentőségét.-rántom meg vállam.-Viszont most megyek.-mosolygok rá és egy cuppanóst nyomok arcára majd a babáéra.-Legyetek jók ha gáz van sikíts...ne szó szerint...-nézek vissza és már rohanok is.

Épphogy hazaértem mikor kaptam egy sms-t egy képpel.... 'értünk jössz?' . Nem egészen értettem az üzenet többesszámát amíg meg nem nyitottam a képet...

DongHoon egy kutyussal pózolt és már akkor volt egy olyan sejtésem, hogy bizony megint bővül a kutyáink száma a házban.
-Szia Yem.-pattant be szinte egyből ahogy leparkoltam az egyetem előtt.
-Szia...sztok? Hát ő meg ki?-néztem a kutyusra.
-Még nincs neve...de megtarthatom?-nézett kiskutyaszemekkel.
-Ha vigyázol rá és megígéred, hogy nem rágja szét a bútorokat akkor meg.-néztem rá mosolyogva mire a nyakamba vetette magát.
-Jó jó nem kell megfojts.-nevettem mire lemászott rólam.-Dolgozol vagy hazamegyünk?-kérdeztem.
-Öhhm...Ma nem dolgozom. Menjünk sétálni...- mosolygott rám.
Hazamentünk összeszedni kis kutyaseregünk másik három tagját és az egész délutánt a parkban töltöttük.

Másnap B-vel és babyboyal mentünk el nagy bevásárlást tartani ami hát... érdekesre sikerült...ugyanis elhagytuk a kis JiSang-ot. Persze hamar meglett, de sajnos előbb értesítettük Yeolt... otthon pedig szép kis fejmosást is kaptam érte Taotól.
-Yemin... ti sosem nőtök fel? Eltudod képzelni ChanYeol milyen dühös volt mikor felhívtátok?- korholt párom.
-Bocsi. De nem értem miért engem szidsz... Nem én vagyok az anyja szóval mi lenne h B-t cseszegetnéd inkább?-forgatom szemeim.
-Aha és ha nekünk is gyerekünk lesz majd őt is jól elhagyod?-kiabált rám.
-Nem lesz kit elhagynom...-makogtam majd bevonultam műtermembe, kintről pedig egy hangos ajtócsapódás jelezte, hogy párom bizony lelépett és vissza ment próbára.

Később pedig ismételten B rontott rám mikor épp egy festményen dolgoztam. Már mikor hallottam kinyílni műtermem ajtaját tudtam, hogy ő az ugyanis ő az egyetlen aki kopogás vagy bármiféle előrejelzés nélkül beront... meg hát a műtermembe amúgy se járnak be nagyon mások párom is csak ha életmentő feketét hoz.
-Yem segíts!-kezd bele egyből barátnőm.
-Mégis miben?-nézek rá furcsán.
-Kell egy majom.-jelenti ki....
Ezt követően nekiálltunk majmot keresni. Nagy nehezen rátaláltam a megfelelő emberre akit fel is hívtam.
JiSangot bevittük Yeolhoz azzal a címszóval, hogy apa nap van szóval vigyázzon rá.
Én oda is siettem páromhoz, hogy az előző veszekedésért bocsánatot kérjek.
-Ne haragudj kicsim, tudom, hogy felelőtlen vagyok.-öleltem át.
-Te meg ne haragudj, hogy kiabáltam veled.-mondja és homlokomra csókol.
"Tao úgyis nyomorék ő tud vigyázni a picire."-halljuk meg B érvelését mire párom felfújja arcát durcásan én pedig nevetni kezdek.-Ugyan...tudod, hogy nem úgy érti.-csókolom meg.

-Ez nem volt szép.-mondom B-nek mikor eljöttünk.
Beültünk szépségembe és fél óra kocsikázás után a megadott címre értünk.
Mikor kiszálltunk egy fiatal férfi fogadott minket és miután bemutatkoztunk bementünk az üzletbe és megkaptuk a majom örökbefogadáshoz szükséges papírokat. Legális engedély illegális úton...gyors és egyszerű!
Miután ezekkel kész voltunk jött a választás. Tényleg mind nagyon aranyos volt így fél óra alatt (ami éveknek tűnt B mellett.) sikerült kiválasztani az új kis családtagot. Az utolsó simításokat is elvégeztük, kaptunk egy 'hogyan neveld a majmot' gyorstalpalót és már mehettünk is haza, várni az új jövevényt... De, hogy ehhez a többiek mit fognak szólni...